Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-06-04 / 23. szám

Jöjjetek, minden kész...

Lk 14, 16—24

Valamennyiünkben él a remény hogy egyszer nyerünk valamit. Olyant, aminek megszerzésére egyébként nem telik erőnkből. Ezért játszunk a lottón, totón, ezért veszünk sorsjegyet, mint ahogy mostanában a távoli Mexikóba való eljutás lehetőségére, nagyon sokan vásárolnak olimpiai sorsjegyet. Hátha-hátha sikerül. Ne hagyjuk ki a „ziccert”. Azután...? Nos azután elképedve olvassuk az újságokban, hogy a nyereménysorsolások után több hónapra is mennyi rendkívül értékes nyeremény marad kiosztatlanul azért, mert nem jelentkeztek a nyertesek. Így azután keresi a gazdáját öröklakás, kertes családi ház, autó, televízió és sok egyéb, nem kis értékű nyeremény, ajándék. Mi ez? Valami suskus van a sorsolásnál? Nem közlik, nem teszik közhírré a nyertes számokat? Egyáltalán nem. Nem itt a baj, hanem azoknál az embereknél, akik jutnak a nyereség után, de mégis lemaradnak. Azért, mert nem figyelnek azokra a közleményekre, amelyek tudomásukra hozzák „szerencséjüket”. Más köti le figyelmüket, s közben hatalmas értékektől esnek el.

Mindez talán hihetetlennek tűnik, s miközben ilyeneket olvasunk, úgy gondoljuk, hát én nem volnék ilyen figyelmetlen. Persze nincs kizárva, hogy máris elszalasztottunk egy „nyereményt”. Vagy éppen a legnagyobb „nyereményt”, a legnagyobb ajándékot játszottuk el figyelmetlenségünkkel. Azt, aminél nagyobb nem lehet semmi.

Kísértetiesen hasonló történik ugyanis a legtöbb ember életében Isten országával kapcsolatban.

Hogyan? Isten szeretetéből valamennyien óriási „nyeremény”, „nyereség", „ajándék” előtt állunk. Jézus Krisztus életével, halálával, feltámadásával utat nyitott nekünk Isten országába, örök életre. Szabad az út a halálon keresztül az életre. Zöld utunk van. Senki sem mondhatja, hogy erről nem tud. Isten állandóan közzé teszi, tudomásunkra hozza ezt. Küldi a hírnököket, követeket, akik szólnak erről és hívnak: „Jertek el, minden kész.”

Tehát hivatalosak, vagy talán szabad úgy is mondanunk, ^jogosultak” vagyunk arra, hogy örök életben részesüljünk a Jézus Krisztusért. Vagyis mindazért, amit Ő tett és tesz ma is értünk. Attól ne féljünk, hogy itt is úgy van, mint a földi sorsolásoknál, hogy csak egy nyeri el a nagy ajándékot. Nemcsak egy valaki, Jézus Krisztus kapta meg az örök életet. Isten országában sok lakóhely van. Az örök életben nincs korlátozott létszám. Sőt Isten azt akarja, hogy erről senki se maradjon le, ne vesszen el senki közülünk, hanem mindenki örök életre jusson.

Hacsak... Hacsak mi is úgy nem viselkedünk, mint a példázatbeliek. Nem érdekel az egész, mondták, mert van ennél „érdekesebb”, ami most leköt engem. Hacsak úgy nem teszünk mi is, mint a nyereménysorsolásoknál. Nem figyelünk az értesítésekre, közleményekre, hírekre, amelyek tudomásunkra adják, mit szerzett nekünk Jézus Krisztus s amelyet „nagy bőséggel közölt velünk minden bölcsességgel és értelemmel" (Ef 1, 18.)

Boros Károly

A Magyarországi Baptista Egyház országos közgyűlése

A magyarországi baptisták képviselői a Nap utcai imaházban Budapesten, május 24- én tartották négy évenkénti országos választó közgyűlésük ünnepélyes megnyitását. Kovács Imre országos elnök megnyitó beszédében szólt a közgyűlés előtt álló feladatokról. A református egyház képviseletében Dusicza Ferenc zsinati tanácsos szólt a hazai protestáns egyházak ökuméni- kus együttműködéséről. Dr. Nagy Gyula dékán evangélikus egyházunk nevében köszöntötte a közgyűlést, és megemlékezett a reformáció 450 éves évfordulójának jelentőségéről a hazai protestantizmus életében. Az országos baptista közgyűlés választja meg az egyházi vezetőséget

négy évre, és foglalkozik az elmúlt négy éves időszakról szóló jelentésekkel.

RÓMA

Ősszel ül össze Rómában a püspökök konferenciája, amelyen a vegyesházasságokra vonatkozó rendelkezések (1966. március 18.) végrehajtásával kapcsolatban is tárgyalások lesznek. Ezt a rendelkezést ugyanis evangélikus részről az egész világon élesen bírálták és most a püspöki konferenciának kell ún. tanácsokat kidolgoznia a nehézségek kiküszöbölésére. Ennek a püspöki konferenciának csak javaslat- tevő szerepe van.

LESKÓ BÉLA EGYHÁZUNKBAN

fJ)iitLkű&di muzsika

Még hív az Isten

Még hív az Isten. Nem kellene végre menni? Hűséges hangját régóta hallom;

Jól tudom, nem az vagyok, akinek kellene lenni, Intett nekem, de én nem akarok menni.

Még hív az Isten. Vajon jól hallok-e?

Ajtóm előtt áll és kopogtat nekem;

Szeretne végre megtalálni engem.

Vár még rám, de ki tudja, mindig így cselekszik-e?

Magadhoz veszel engem, kifogyhatatlan Türelem, Megragadsz, hogy el ne hagyjalak,

Csak szólj Uram, szívesen adom magam Neked. Vezess Uram, — hatalmadban vagyok — legyen meg a Te akaratod.

Gerhard Terstegen Fordította: Szebik Imre

BETHÉL

adott rövid tájékoztatót.

Leskó Bélát különösen is érdekelte az a probléma, hogy a megváltozott helyzetben hogyan alakította ki a Teológiai Akadémia munkáját társadalomtudományi vonalon és hogyan tudjuk teológiai munkánk eredményeit a világke- resztyénség közkincsévé tenni.

Május 24-én a Budapesti és Bács-Kiskun egyházmegye lelkészeinek és segédlelkészeinek tartott előadást.

szeretjük lélektől áthatott műveit, ezeket a melegszavú prédikációkat. Gárdonyi muzsikája evangéliumi zene, Istent hirdető üzenet. De nemcsak a keresztyén ember szívéhez szól, hanem minden emberhez, hiszen népünk lelkivilágából, dallamkincséből származik. Nemhiába volt Kodály Zoltán tanítványa! A zsoltárénekekben is népi hangok, a histó- riás és vitézi énekek ereje és hangulata szólal meg.

Orgonaműveit — a Húsvéti fantáziát és Orgonapartitát — TRAJTLER GÁBOR orgonaművészünk kiforrott technikával és átéléssel tolmácsolta.

Valódi pünkösdi muzsika ez! Az igehírdető dr. KÉKÉN ANDRÁS gondolatai szerint: a Szentlélek munkáját, tette hallhatóvá, megtapasztalható- vá a zenés áhítat. Felüdített, felfrissített, mert ihletett zeneszerző műveit szólaltatta meg és együttes lelkesedésre vitte a hallgató gyülekezetei. Mindnyájuknak köszönjük ezt a szép pünkösdi ajándékot!

Bencze Imre

Az Evangélikus Élet már hírül adta, hogy dr. Leskó Béla, a buenos-aires-i Teológiai Fakultás (Argentína) rektora, felesége társaságában, május 20- án egy hetes látogatásra Magyarországra érkezett.

A több mint 20 évvel ezelőtt külföldre szakadt evangélikus lelkész először Svédországban végzett lelkészi munkát, majd arra kapott megbízatást, hogy szervezze meg Buenos Airesben azt a Teológiai Fakultást, amelynek ma rendszeres teológiai professzora és egyúttal, mint rektor, a vezetője is.

Az a húsz év, mely azóta eltelt magyarországi evangélikus egyházunkban, óriási változásokat eredményezett. Ezt érzékelhette Leskó Béla is, amikor május 22-én délelőtt D. Káldy Zoltán püspök fogadta őt és feleségét a hivatalában és közvetlen munkatársaival együtt tájékoztatta egyházunk életéről, azokról a teológiai és egyházkormányzati tusakodásokról, amelyek végül is azt eredményezték, hogy egyházunk a maga sajátos küldetésével, mint egyház, megtalálta helyét a magyar nép közösségében, de a világ keresztyén- ségének a nagy családjában is.

A rendkívül meleg hangulatú, baráti, de elvi szinten folyó mebeszélésen jelen voltak

Ragyogó napsütésben, a májusi zöldelő vetések és a gal- gamenti falvak színpompás viseletébe öltözött, kapuk előtt beszélgető férfiai és a kispa- dokon ülő, tereferélő asszonyai és leányai közt kíváncsi lassúsággal közeledett egy autó pünkösd vasárnapján Ácsára, az Északpest megyei 1500 lelkes községbe. A kocsiban előkelő vendégek foglaltak helyet és gyönyörködtek a táj és a népviselet szépségeiben: Lauha helsinki finn püspök, ezüsthajú feleségével, D. Káldy Zoltán püspök és Koren Emil pesti esperes társaságában. Ütjük célja: találkozni akartak egy igazi falusi gyülekezettel.

Nos, ez a találkozás pompásan sikerült. A vendégeket a presbitérium és nagyszámú gyülekezet élén Gerhát Sándor galgagutai és Kiszely Sándor csővári lelkész társaságában Maróti János helyi lelkész meleg szavakkal üdvözölte. Dr. Lauha püspök válasza után népviseletben járó leányok virágcsokrokat és kivarrott népi szőttes törülközőt adtak át a püspököknek és a püspökné asszonynak. Végül a fogadáson megjelentek Lajtos István egyházfelügyelő ve zetésével egy finn énekvers eléneklésével kedveskedtek a testvérnép küldötteinek.

A népviseletbe öltözött leányok sorfala közt vonultak be a templomba a püspökök és

dr. Nagy Gyula dékán, dr. Ottlyk Ernő és dr. Pálfy Miklós teológiai professzorok, Korén Emil esperes és Karner Ágoston főtitkár.

Május 23-án délelőtt a Teológiai Akadémiát látogatta meg dr. Leskó Béla felesége társaságában és a hallgatóknak, meg néhány budapesti segédlelkésznek előadást tartott a dél-amerikai evangélikus lelkészképzés, elsősorban a buenos-aires-i Teológiai Fakultás munkájáról.

Kitért előadásában a délamerikai evangélikusság földrajzi elhelyezkedésére, vázolta azt a sajátos társadalmi és kulturális légkört, amelyben nagy nehézségekkel kell megküzdeniük azoknak, akik távol a nagy európai keresztyén központoktól akarnak teológusok lenni és az evangéliumot hirdetni. örömmel számolt be arról, hogy a teológusok egyre nagyobb számban kerülnek ki a helyi gyülekezetekből és ma már arra is tudnak gondolni, hogy jól felkészült teológusokkal vegyenek részt a keresz- tyénség nagy párbeszédében és méltóképpen kapcsolódjanak bele többek között a reformáció 450 éves jubileumának világot átfogó megünneplésébe is. Ez alkalomból fog megjelenni Luther műveinek a díszkiadása spanyol nyelven.

lelkészek. A templomot zsúfolásig megtöltötte a hivek sokasága.

öröm töltötte meg a szíveket, amikor a 15 éves Lajtos Mária alapfokú kántorképzőt végzett leányunk orgonálása, illetve énekvezetése után előbb Káldy püspök az oltárhoz, majd Lauha püspök Koren esperes társaságában a szószékre lépett és J, 14, 16— 21. alapján hirdette a pünkösdi evangéliumot a Szentlélek vigasztaló, tisztogató és Istent megismertető munkájáról.

A finn esti éneket, az vOh, terjeszd ki Jézusom” kezdetűt énekeltük el búcsúzóul az istentisztelet végén és így köszönt el a gyülekezet Lauha püspöktől és mosolygós arcú feleségétől.

A templomból kijövet még egyszer körülvette a vendégeket a gyülekezet és ők még egyszer megcsodálták a kislányok, eladó lányok, menyecskék és asszonyok gazdag ki- varrású népviseletét és elbúcsúztak az acsaiaktól.

A lelkészlakon a gyülekezet lelkészének felesége terített asztallal várta a szolgáló püspököket és kíséretüket, akik bizonyosan élményekkel gazdagon térnek meg hazájukba. Talán elvitték szívükben az acsai gyülekezet lelki képét, szép népviseletükben és buzgó éneklésükben.

Marót] János

Az Akadémia hallgatói nagy tetszéssel fogadták előadását és utána az Akadémia tanári kara folytatott vele több órás megbeszélést. Dr. Nagy Gyula dékán ismertette az Akadémia életét általánosságban, az egyes professzorok tanszékeik munkájának a jellegzetességeit mondták el. Dr. Ottlyk Ernő professzor a tanárok ökumenikus munkáját ismertette. Dr. Pálfy Miklós és dr. Prőhle Károly pedig a bibliafordításról

Szépszámú gyülekezet épült és gazdagodott pünkösd vasárnap délután a Deák-téri templomban tartott egyházzenei áhítaton.

Az utóbbi évtizedekben a Lutheránia ének és zenekar Bach János Sebestyén nagy műveinek tolmácsolására áldozta erejét, képességeit. Ezzel a bachi muzsikát szeretők számára sokszor hatalmas élményt nyújtott. Most — ha jól emlékszünk — közel húsz éves szünet után ismét magyar zeneszerző műveit tűzte műsorára: dr. GÁRDONYI ZOLTÁN szerzeményei közül néhányat.

Régóta vártunk már erre. Bár gyülekezeteink énekkarai állandóan éneklik Gárdonyi Zoltán műveit, itt volt már az ideje, hogy legnagyobb kórusunk WELTLER JENŐ karnagy vezetésével is vállalkozzék erre. Nem csak azért, mert Gárdonyi Zoltán evangélikus egyházunkban gazdag himnoló- giai ismereteink gyümölcsözte- tésével és tanítói munkálkodásával aktív módon részt vesz egyház-zenei életünk irányításában, hanem azért is, mert

A betheli Bodelschwing-In- tézetek április 16-án ünnepelték a dortmundi Westfalen- csarnokban fennállásuk 100 éves jubileumát. Eredetileg epileptikus gyermekek gondozására alapították a betheli intézeteket, amelyek azonban Bodelschwing Frigyesnek a vezetésével a keresztyén szeretetszolgálat egyik legnagyobb- szabású intézményévé fejlődtek ki.

m • f •• •• •• M jr

Pünkösdi orom Ácsán

IXi

A magyarországi reformáció nagy alakjai

A KURUCOK PAPJA

Acs Mihály 1646-ban született és 1708-ban halt meg. E két dátum között égett el a kurucok tábori papjának, a magyar pietizmus első képviselőjének, a religióért és hazáért áldozott hányatott élete. E két dátum közé szorult időszak népünk és egyházunk történetének mozgalmas korszaka. Nyugalmasabb időkben századokig nem szül az idők méhe számottevő eseményeket. Ács Mihály háromszor húsz esztendeje alatt népünk és egyházunk életében a drámai történések összesűrűsödnek. Esemény eseményt követ, a fölcsillanó reménység tragédiát szül, véres események jelzik a megnehezedett idők járását. A történelem sodrába ágyazva Acs Mihály átélte az országot a Habsburgoktól megszabadítani akaró, de végül is hamvába halt Wesselényi-féle összeesküvést, az ellenreformáció végletes eszközökkel (gályarabsággal) történő folytatását, nemzeti és egyházi létünknek azt a mélypontját, amelyet Kollonics bíboros érsek így foglalt össze: Magyarországot németté, koldussá és végül katolikussá teszem. Életének hat évtizedére esik Thököly felkelése, s ugyancsak tanúja Buda visszavételének és látta a felszabaduló országból fejveszetten menekülő törökök hátát. S végül látta lengeni-lobogni a Cum Deo pro patria et Libertate (Istennel a hazáért és szabadságért) feliratú Rákóczi zászlókat, melyek újra felkelésre szólítottak minden „nemes és nemtelen” igaz magyart.

S ebben a roppant mozgalmas korban kísérelte meg Ács Mihály újra színessé és elevenné tenni az egyház életét, melyet kiszikkasztott az előző évek ortodoxizmusa. A kegyes lelkészek buzgóságával azon igyekezett, hogy kielégítse az egyház mindenféle lelki szükségletét. Igaz hangjával és emberi magatartásával könnyen megtalálta az utat népe szívéhez. Századok távolából is elmondhatjuk, hogy életműve maradandónak bizonyult, mert szolgálata közben nem vonult visza az események elöl csigaházába, előkelő és közömbösen hideg elefántcsonttornyába, hanem népe sorsával összeszövődötten részt vett annak szabadságáért vívott harcában és a fölemelkedéséért folytatott küzdelmében.

Nézzük először életének ezeket a mozzanatait. 1671-ben a Wesselényi-féle összeesküvésben való alapos részvétel gyanúja miatt a királyi biztosok vizsgálatot indítanak az akkor fiatal győri lelkész ellen. Bár Ács védekezik, győri lelkésztársaival együtt fel kellett venni a vándorbotot és az „exul” nevet. Így hívták ebben a korban a hely és kenyér nélkül maradt egyházi szolgákat. Bár az összeesküvésben való szerepe tisztázatlan, mégis tagadhatatlan, hogy erős kapcsolata volt a nép szabadságát célzó összeesküvés egyik szervezőjével, Vitnyédivel, hiszen az ö költségén tanult a németországi Tübingában.

1673-ban mint farádi lelkész bukkan fel, de itt sincs sokáig nyugalma. Egy év múlva Sze- lepcsényi prímás már körözteti a vértörvényszék meghívóit és idézéseit a protestáns lelkészek között. Sorra-rendre jelennek meg az ország különböző részéről — így Farád környékéről is — a lelkészek a törvényszék előtt. Mivel Ács nevével sem a vértörvényszék elé idézettek listáján, sem a gályarabok lajtstro- mán nem találkozunk, nyilván azok közé a lelkészek közé tartozott, akik törvénytelennek tartották a prímás idézését és megjelenés helyett inkább rejtekhelyeken bujdostak, erdők- ben-mezőkön titkon prédikáltak, a jezsuita papok pedig hajtóvadászatot indítottak az ilyen lelkészek ellen. Ezt támasztják alá énekeskönyvünkben is megtalálható híres énekének megrendítő sorai: „A te nevedért, világgal együtt, Kerget a Sátán, íme mindenütt; Nincs maradásunk e földön nékünk. Ha 'Te meg nem szánsz, kegyes Istenünk. Egy helyből másba,

mint gonosztevők, Futunk, bujdosunk a halál előtt. Ha így kell lenni, adj, Uram, erőt, Ne hagyd el, szánd meg a téged félőt.”

Amikor a bújdosás esztendei alatt arról értesül, hogy Thököly seregeinek sorai rendeződtek és csaatai a Dunántúlon vannak a kurucok seregéhez csatlakozik. Mint tábori lelkész költői szavával és prófétai ihletével tüzelte a felkelőket az igazságos ügy védelmére.

Mikor pedig Rákóczi zászlót bont, a harcban megfáradt öreg szolga esperesi székfoglalójában üdvözli a „szép szabadságra, Magyarország javára törekvő jó Urunkat”. Payr Sándor egyháztörténészünk így ír erről a székfoglaló beszédről: „Az akkori politikai viszonyokhoz alkalmazott lendületes latin nyelvű beszédet mondott. A bevezetőben lelkesedéssel szólt Rákócziról, mint az isteni gondviselés eszközéről. Józsefhez hasonlítja, ki idegen földön börtönbe vettetik, de onnét menekülve a hazának és egyháznak szabaditója lesz Isten csodálatos hatalmából.” A kegyes pap sorsa így szövődött össze népe sorsával. És most lehetetlen nem gondolni a közelmúltra. Menynyire másképp ítélné meg Isten és az emberi ítélőszék a harmincas és negyvenes évek elejének kegyességi mozgalmait, ha azokban az első magyar pietista lelkész szelleme uralkodott volna.

Ács Mihály életének legnyugalmasabb szakasza az 1684—1700-ig terjedő évek. Ekkor nemescsói lelkésszé választják. Egyházi életünkre és irodalmunkra nézve áldásosak az itt töltött évek. Itt adja ki 1696-ban az Aranylánc című imádságos könyvet. A tiszteletes autor- hoz Lövei Balázs győri lelkész a könyv elején ilyen előszót intéz: „Jól gondoltad Krisztusban nálamnál öregebb szolgatársam, hogy e könyvet írtad, mert alig találtatik egy-két imádságos könyv magyar nyelven, melyet religiónk- ban való ember bocsátott volna ki.” Majd örömmel üdvözli a hiányt pótló kísérletet. A könyv valóban hangot talál és vigaszt ad a szomjazó lelkeknék és 90 év alatt tízszer adták ki.

Acs nemescsói lelkészkedése alatt alkotja legmaradandóbb művét, mai énekeskönyvünk ősét, a Zengedező Mennyei Kart. Három társával együtt szerkeszti és írja. Ez az énekeskönyv kettős szükségből született. Egyrészt a katolikusok tapasztalván, hogy a reformátoraink magyar zengésű énekeinkkel milyen hatást váltottak ki, ők is kiadtak 1674-ben egy magyar—latin nyelvű énekeskönyvet. Acs Mihály énekeivel folytatni akarta a nemes versenyt, a szellemi harcot. Másrészről, mivel ez időben eleink református énekeskönyvet használtak, Szenczi Molnár Albert zsoltárait, és - Gönczi-féle énekeskönyvet, meg akarta vetni egy kimondottan evangélikus énekeskönyv alapjait. A Zengedező Mennyei Kar hamar népszerűvé válik. Három különböző terjedelmű kiadása lát később napvilágot. A legkisebb 100 éneket tartalmaz. Ez a szám a következő kiadásokban 132-re, majd 220-ra emelkedik. A Zengedező Mennyei Kar Ácsnak és két társának énekei mellett válogatott régi magyar énekörökséget és németből fordított énekeket is közöl. Acs Mihály három éneke mai éne- teskönyvünkben is megtalálható: Szívem keserűségét (381), Minden e földön csak elmúlandó (410), és Magas egekben lakozó felség (264).

Ács Mihály utolsó műve egy elmélkedéseket tartalmazó könyv. Címe: A Boldog Halál Szekere. Ezt már fia adta ki.

Istennek ez a nagylelkű, kegyes szolgája nemescsói lelkészkedése után még több gyülekezetben szolgál, de végül is itt adja vissza küzdelmekben megfáradt lelkét teremtőjének.

Matuz László

i

1

>