Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-06-04 / 23. szám
A református egyház Jubiláns ünnepsége D. Káldy Zoltán üdvözlő beszéde A magyarországi református egyház megalapításának, azaz a debreceni alkotmányozó zsinat négyszáz éves jubileuma alkalmából május 19—20-án nagyszabású ünnepségeket tartottak Debrecenben. A debreceni Nagytemplom- ban rendezett ünnepi zsinaton Szamosközi István püspök hirdette az igét, dr. Esze Tamás főgondnok mondta a megnyitót, majd a Református Világszövetség elnöke, dr. Niesel professzor tartott előadást: A második Helvét Hitvallás jelentősége a reformáció egyházai számára címen. A debreceni kántus éneke után dr. Tóth Endre professzor a második Helvét Hitvallás magyarországi szerepéről tartott előadást. Dr. Bartha Tibor püspök terjesztette elő azt a mai egyházi elet alapvető kérdéseit átfogó nyilatkozatot, amelyet Zsinati 'Tanítás címen állított össze a magyar református egyház mintegy ötven szakteológusból és lelkipásztorból álló bizottsága. A 64 oldalas Zsinati Tanítás jellegzetességeit emelte Ki dr. Bartha Tibor püspök. A Zsinati Tanítás szól a hitvallások tekintélyéről, az egyedül kegyelemből, hit által való megigazulás bibliai tanításáról, a Szentírásról, mint Isten és Krisztus megismerésének egyetlen forrásáról, Jézus Krisztusról, az egyház egyedüli fejéről, majd négy évszázad történetében vázolja a református örökséghez való hűséget.. A mai egyházi kérdések tekintetében szól a keresztyének és nem-keresztyének párbeszédéről, a családi élet, a munkaerkölcs, az emberi együttélés, a béke és háború, a társadalmi igazságosság, az országok békés egymás mellett élése, a nemzetközi jogrend kialakítása problémáiról, amelynek sorában szolidaritást fejez ki a sokat szenvedő vietnami néppel. A katolikus egyházhoz való viszony pozitív és negatív jelenségeit részletezi, fájdalommal szól a vegyesházasságok ügyében tapasztalható katolikus merevségről. A református egyház ünnep- ségén számos külföldi delegáció vett részt 5 világrész 21 országából. Evangélikus egyházunkat D. Káldy Zoltán püspök, dr. Nagy Gyula teológiai akadémiai dékán, dr. Ott- lyk Ernő teológiai akadémiai professzor képviselték. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa valamennyi tagegyházának vezetői is megjelentek. Az ünnepi zsinaton részt vett dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter. Ott volt Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Grnák Károly, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője, dr. Beöthy Ottó, a Magyarok Világszövetségének főtitkára. Az egyházi világszervezetek közül az Egyházak Világtanácsa, a Keresztyén Békekonferencia, a Református Világszövetség képviselői is megjelentek, valamint a romániai, csehszlovákiai, jugoszláviai és amerikai magyar református egyházak püspökei és delegátusai. A jubileumi ünnepségen egyházunk és a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának a nevében D. Káldy Zoltán az alábbiakban üdvözölte a Zsinat elnökségét: Főtiszteletű Zsinat! Az 1567-ben tartott debreceni alkotmányozó zsinat 400. évfordulója alkalmával tisztelő szeretettel köszöntöm a Magyarországi Református Egyház zsinatát, egyfelől a Magyarországi Evangélikus Egyház nevében — melyről úgy emlékszik meg a Zsinat ünnepélyes nyilatkozata és tanítása, mint amellyel a hazai református egyház „hosszú idő óta gyakorolja az intérkommuniót” —, másfelől köszöntőm a Zsinatot a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának nevében is, melyről a zsinat tanítása úgy szól, mint a „testvéri közösség ápolásának áldott eszközé”-ről. A most folyó debreceni zsinattal együtt adunk hálát Istennek az atyákért, akik engedtek az evangélium megvilágosító erejének, egyházat formáló hatalmának és akik Jézus Krisztusban való hitüket megvallották, bizpny- ságtevésüket írásba foglalták és ránk hagyták drága örökségül és feladatul. Együtt adunk hálát ezzel a zsinattal a 400 éves közös múltért, közös küzdelmekért, a közös győzelmekért, a nemzeti feladatok közös felismeréséért és közös támogatásáért, továbbá a jelenben fennálló testvéri közösségért és a szolgálatban való egységért. A zsinat tanítása megemlé- ** kezik arról, hogy a reformáció 450., a magyar református egyház létének 400. évfordulója van. A 450 évvel ezelőtt elindult reformáció legdöntőbb jelentősége abban volt, hogy abban Luther Jézus Krisztust helyezte a legmagasabbra, vallotta a legnagyobbnak és úgy szívvel és egy lélekkel munkálkodjunk. Eközben kerültünk az ökumenikus Tanácson belül is protestánsok és ortodoxok egymáshoz közelebb, értettük meg jobban a másik hitvalláshoz tartozókat és tanultunk egymástól. Az ökumenikus Tanács tagegyházai nevében Isten áldását kívánom az ünneplő testvér református egyházra, annak vezetőire, tagjaira. Kérjük, mint köztünk legnagyobb testvért, ajándékozzon meg bennünket továbbra is . szereteté- vel és mi is felkínáljuk azt a irányította rá a figyelmet, mint Páratlanra, Egyedülállóra. Abból született a reformáció, hogy Jézus Krisztust a reformátorok, Luther, Zwingli, Kálvin és mások újra felismerték, mint az egyház egyedüli fundamentumát és erejét. Amikor a tisza- vidéki reformátusság 1567. február 19—21-e között tartott zsinatán magáévá tette a Második Helvét Hitvallást, akkor egy olyan hitvallást fogadott el, amely ugyancsak Jézus Krisztust vallja a legnagyobbnak. Az akkori zsinatnak a vallástételében kétség nélkül voltak hangsúlybeli és bizonyos kérdésekben tartalmi különbségek is ahhoz képest, amit a lutheri reformáció tanított. De nerr. volt különbség abban, hogy „solus Christus caput ecclesiae” é§ nem volt különbség abban, hogy „sola scriptura”, „sola fide sola gratia”, még abban sem, hogy „soli Deo gloria”. Az ökumenikus Tanácson belüli „testvéri közösségünknek” is ez az alapja: „Solus Christus caput ecclesiae.” Ez a Krisztus a 16. században is hatalmasabb volt, mint a reformáció két történeti ágához tartozó keresztyének hitvitájának nemegyszer elfogult hangja és ma is hatalmasabb minden különbözőségünknél. Az tehát a feladatunk, hogy felismerjük: a reformáció különböző irányai egy és ugyanazon Krisztusra irányították figyelmünket és Krisztus gazdagságából az egyik ezt, a másik azt a kincset ismerte föl és tette arra a hangsúlyt. Az a feladatunk, hogy fölfigyeljünk a másik irány felismeréseire, tanuljunk tőle és osszuk meg a magunk gazdagságát vele. A hitvallási különállások megtartása mellett így lehetünk valóban közösségben egymással, lappén a Krisztusra figyelé- sünk és az ö szolgálatának elfogadása indít bennünket közös szolgálatra. Az utolsó 20 esztendőben a magyar protestantizmus felismerte, hogy ha elfogadta a maga számára Krisztus szolgálatát, akkor szolgálnia kell jó szívvel és felelőséggel drága magyar népünk előrehaladása, a nemzeti egység munkálása és a társadalmi igazságosság minél teljesebb megvalósulása érdekében. De éppen a Krisztusra irányított figyelmünk indított arra is bennünket, hogy közösen fáradozzunk a népek megbékélése, gyümölcsöző együttélése, a világ békéjének megvalósítása, a világ egyházainak megbékélése, a társadalmi igazságosság világviszonylatban való megvalósítása és a gyarmati sorsban élő emberek felszabadítása érdekében. Hitvallásainkhoz való ragaszkodásunk nem akadályoz, sőt ösztönöz bennünket abban, hogy ökumenikus etikai döntéseink megvalósításáért egy szeretetet, amit hozzá hasonlóan attól a Krisztustól kaptunk, aki önmagát adta értünk és aki olyan közöttünk, „mint aki szolgál”. [Elajánljuk szolgálatunkat a közös munkára: egyházunk, drága magyar hazánk és az emberiség nagy családja javára. Isten kegyelme maradjon veletek, Isten kegyelme maradjon velünk! A teológiai Akadémia ünnepe jV^ájus 20-án folytatódtak a református jubileumi ünnepségek. Reggel 9 órára gyülekeztek a hazai és külföldi vendégek százai a Kollégium ünnepi díszbe öltözött nagytermében. Sárga sujtásos, világoszöld tógáikban teológusok álltak díszőrséget. Villogtak a televíziós és fényképész-lámpák. Az Akadémia professzori karán kívül a négy püspök és négy kerületi főgondnok is a hatalmas emelvényen foglalt helyet. A kántus ünnepi éneke után dr. Tóth Endre prodékán imádkozott és dr. Módis László dékán nyitotta meg az ünnepi ülést, köszöntve a hazai és külföldi egyházak, főiskolák, hittudományi karok igen nagy számban megjelent képviselőit; Ezt követően dr. Bakos Lajos püspök tartott előadást „A magyar református teológia időszerű kérdései” címen. A kán tus újabb éneke után következett az ünnepség legérdekesebb része: a díszdoktorok avatásának latin nyelvű, ünnepi szertartása. A debreceni Teológiai Akadémia új díszdoktorai lettek: D. dr. Baeta teol. professzor (Ghana), dr. E. Emmen lelkész, az európai egyházak szervezetének titkára (Hollandia), dr. H. Hellstem, a svájci protestáns egyházi segélyszervezet igazgatója, Jean Kotto, lelkész-főtitkár (Kamerun), dr. J. I. Mc Cord, a princetoni teológiai főiskola elnöke (Egyesült Államok), Nagy Gyula kolozsvári református püspök (Románia), dr. W. Niesel professzor, a Református Világszövetség elnöke (Német. Szöv. Köztársaság) és dr. A. Schönherr főszuperintendens, a berlin-brandenbur- gi evangélikus tartományi egyház helyettes püspöke (Német Demokratikus Köztársaság). Az új díszdoktorok nevében Baeta ghanai professzor köszönte meg a kitüntetést. Ezután Ráski Sándor püspök köszöntötte meleg szavakkal az új díszdoktorokat a református egyház nevében. Végül az új díszdoktorok közül James McCord professzor tartott előadást „A teológia szolgálata és a szolgáló egyház” címen. I "télutón folytatódott az Akadémia ünnepi ülése. Először Jean Kotto kameruni lelkész-főtitkár előadása hangzott el: „Az egyház az új társadalomban”. Majd a külföldi teológiai fakultások és egyházi küldöttek üdvözleteinek átadása következett. Üdvözlő beszédet mondtak a prágai Come- nius-fakultás, az utrechti, a zürichi, a bázeli, a bonni teológiai fakultások dékánjai. A legnagyobb hatást azonban három felszólalás váltotta ki: amikor a heidelbergi egyetem képviselője, dr. Philippi docens, magyar nyelven köszöntötte az ünnepi ülést, és amikor az észak-amerikai, majd az ausztráliai magyar reformátusok lelkész-képviselői könnyeikkel küzdve köszönték meg a „lelki édesanya” szeretetét, és fejezték ki ’ ragaszkodásukat az „óhaza” iránt. A rendkívül gazdag tartalmú, nagyszabású és színes ünnepség az esti órákban ért véget. A hazánk minden tájáról, Európa csaknem minden országából és mindegyik világrészből megjelent kiküldöttek hatalmas vendégserege azzal a meggyőződéssel távozott a debreceni nagytemplom és az ősi kollégium falai közül, hogy a magyarországi reformátusság valóban méltó módon ünnepelte meg első zsinata 400 éves évfordulóját. A keresztyének és Vietnam Első Ízben foglalt állást a vietnami kérdésben Olaszország két evangélikus egyháza. A Waldens Egyház vezetői május 9-én levelet intéztek Fanfani olasz külügyminiszterhez, amelyben közbenjárását kérték az Egyesült Államok kormányánál, hogy szüntesse be a vietnami civil lakosság bombázását. A levélben hangsúlyozzák, hogy az evangéliom nem ismeri az erőszak alkalmazását, hanem a megbocsátást és békét, és nem nézheti közönyösen a vietnami háborút az a keresztyén, aki hisz ebben az evangéliomban. A Metodista Egyház is foglalkozott Rómában tartott konferenciáján a vietnami problémával. Határozatot hoztak, hogy támogatni fogják az Egyházak Világtanácsának a vietnami kérdésben hozott határozatát és a világ keresztyénségéhez intézeti üzenetét. A konferencia kijelentette többek között: „A vietnami nép elnyomása és a vietnami háború, amelynek maga a civil lakosság esik áldozatul, arra kötelez minden keresztyén embert, hogy imádkozzék és ténylegesen dolgozzék azért, hogy visszanyerje ez az ország békéjét az önrendelkezés elve alapján. Nyomatékosan felszólítjuk a metodista gyülekezeteket, hogy ilyen értelemben legyenek Krisztus békéjének felelős tanúi.” A pápa is követelte a VDK bombázásának a beszüntetését. VI. Pál pápa a napokban dél-vietnami katolikusokat fogadott a Vatikánban és hozzájuk intézett szavaiban kifejezetten követelte — első ízben! —, hogy az Egyesült Államok szüntesse be Eszak-Vietnam bombázását. Hangoztatta azt is, hogy Vietnamban „be kell szüntetni mindennemű erőszakos cselekményt és meg kell szüntetni a háború okait.” BRAZÍLIA A brazíliai apostoli követ közbelépésére megszűntették a katolikus klérus véleményének a megkérdezését a katolikus papnőtlenségre vonatkozólag. Már a megfelelő kérdőíveket is kibocsátották és a papoknak arra a kérdésre kellett volna választ adniok, hogy milyen magatartást tanúsítanának, ha a katolikus egyház valamilyen formában módosítaná a papok nőtlenségének mai előírásait. Egyes papok azonban panaszt tettek az apostoli követnél, mert szerintük ennek a közvéleménykutatásnak anti- cölibátus jellege van. Ezért lépett közbe az apostoli nun- cius. A már beérkezett válaszokat titokban tartják. A délamerikai katolikus hírszolgálat jelentése szerint már a zsinaton akartak a brazíliai püspökök javaslatot előterjeszteni a papnőtlenség reformjára vonatkozólag. Ezt azonban a pápa kérésére visz- szavonták. Felügyelőbeiktatás a kelenföldi gyülekezetben munkása. Évtizedekkel ezelőtt Erdélyben közös protestáns gyülekezetben kezdte szolgálatát. 1953 óta a Kelenföldi Egyházközség presbitere és 1962 óta gondnoka volt. Ezen felül az egyházmegyében is tisztséget visel. Az egyházközség osztatlan bizalommal van iránta és egyhangúlag választotta meg felügyelőjének. — Örömmel állapíthatjuk meg — mondotta Kari Károly beköszöntő beszédében —, hogy egyházunk öregjei és if- jai is megállják helyüket az új társadalmi rendben, munkakörüket becsülettel és eredményesen töltik be. Erőt ad nekünk ehhez egyházunk tanítása és hitünk. Részletesen szólt felügyelői tisztének betöltéséről, gyülekezeti terveiről. Az ünnepi istentiszteleten az egyházközségi énekkar szolgált Sulyok Imre vezetésével. Pünkösd vasárnapján a délelőtti istentiszteleten iktatta be hivatalába Bencze Imre gyülekezeti lelkész az egyház- község új felügyelőjét Kari Károlyt s vele együtt több tisztségviselőt és presbitert. Kari Károly az egyház régi A reformáció nyomában Dunántúlon 5. A nemeskéri artikuláris templom és algimnázium A katolikus klérus és vármegyei urak örömét az a márványtábla örökíti meg az erőszakkal elvett kis templomban, amelyről néhány kis idézettel hadd emlékezzünk meg. „Ezen, a török és Tököli-mozgalmak idejében az eretnekek által elfoglalt templomot — XII. Kelemen pápasága, VI. Károly német császár és magyar király uralkodása, gróf Zinzen- dorf Fülöp bíborosatya győri püspöksége, galánthai Esterházy Antal Pál német birodalmi herceg örökös főispán- sága stb. idejében — öt évtizedek után királyi közrendeletre a katolikusok szerencsésen visszakapták 1732-ben.” Nem ötven évig, hanem 183 évig volt ez a templom a reformációhoz csatlakozott evangélikus lakosság birtokában s nem hadizsákmányként foglalták el zavaros és háborús időkben. Örömüket az új templom épülése zavarta meg és annak nagysága és építésének gyorsasága miatt újra tiltakozással éltek. Imaházra kaptak — mondták — engedélyt s imp „pompás bazilikát" építeni üemcsak kezdettek, hanem már majdnem fel is építettek. A vármegye le akarta állítani az építkezést, de végül csak annyit ért el, hogy megszégyenítő és megalázó kiképzési formákat írtak elő. Granárium (magtár) formára építsék s így 2 sor, kis ablakokat alkalmazhattak. Köralakú, hátsó toldalék, boltíves ablakok tilosak. S hogy igazán megtár- alakú legyen, a 14 öl hosszú és 8 öl széles templomtestre kettős, alacsony kis tetöcské- ket kellett épiteniök. Tornyát csak feléig engedték felemelkedni és ott kis háztetőt tehettek rá a 2 új harang védelmére. Ez a „csonka-torony” 1862- ig „ékeskedett” s nem nyúlhatott fel a templom tetők fölé. Az artikuláris híveknek mégis drága volt, mert az igazi mag, az Isten igéje magtára volt nekik. Itt hallgathatták Perlaky József és Balog Ádám szuperintendens (püspök) papjaikat, majd Bozzay György lelkészt, a vadosfai artikuláris ekklézsia neves püspökének, Fábry Gergelynek vejét, aki naplójában minden régi okmányt, eseményt és egyéni sorsot bő részletességgel feljegyzett. Innét ismerjük igazán az artikuláris idők életét. A két püspök és a nagy templomperben patronálóan résztvevő Witt- nyédy János keményegerszegi felügyelő, valamint Káldy Mihály nagygerezsdi „curátor” az új templom alá épült kriptában nyertek temetkezési helyet. Az artikuláris templom eredeti alakjában új, hatalmas tetőzettel és felemelt tornyával ma is áll és drága emléke a nagy időknek. Űj iskolát is építettek az elvett helyett és ez az iskola az artikuláris időkben algimnáziummá épült ki rektorai és tanítói révén. A Répce-vidék ifjúsága itt tanulgatott és utána a soproni liceumban tanult tovább. Klutsovszky Mihály rektor Annotata-naplója sok emléket és ismeretet őriz az iskoláról és annak mesterei életéről. Közülük kerültek ki az orgonisták, akik az egyházi éneket orgonaszóval vezették be és kísérték, mert az artikuláris templomban kezdettől fogva orgonát is szereztek a félvármegyét magába foglaló hívek. Másutt „kö- nyökös mesterek” vezették az éneket kikönyökölve a karzatra. A harangozást is a diákok végezték reggel, délben és este, mert a meglévő toronyszobában hárman azért kaptak lakást és ellátást. Toronyszobájuk kéménye már most nem füstölög, a diákok helyét Perlaky József 150 kötetes teológiai, német-, latin-, görögnyelvű könyvei foglalják el. Ott van az artikuláris ekklézsia öreg pénztár-ládája is régi nyugtákkal és a homokórával, amivel a prédikációk hosszát mérték a szószéken. A diákok, a donatisták, gramma- tisták és syntaxisták osztályaira különültek el. Az alumnu- sok reguláit az egyik anyakönyv hátsó táblája őrzi az utókor számára. Ezt az iskolát Fináczy Ernő is nevelés- történetében a felsőbb iskolákhoz sorozza, mint olyat, melyben a latin grammatikát és a syntaxist is tanították. Az algimnázium nevesebb rektorai voltak: Lonszkay, Serato- ris, Horváth Sámuel és Klutsovszky Mihály. Itt tanult és innét került Sopronba a jeles tudós és történetíró, a líceum híres tanára, Ribini János s Zarka János soproni tanár is, kik diák korukban sokat sep- regették az artikuláris templomot. Egy-egy vasárnapon és sátoros ünnepen alig fértek el Nemeskér utcáin és vendéglőjében a messze vidékről, 33 faluból jött hívek szekerei és hintái. Többen jöttek, mint a vármegyei gyűlésekre az egész megyéből. Mennyi lelkipásztori bölcsességre, tapintatra, türelemre és ékesszólásra volt itt szüksége a nemeskéri prédikátornak, hogy ennyiféle népet egy szívvel és akarattal tartson össze és megtartsa őket gyülekezeti közösségben. Neves püspökei és papjai azonban megfeleltek a rájuk váró feladatnak. Novak Elek
