Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-04-16 / 16. szám

VASÁRNAP. — „Egek’ kai“' matozzatok onnan felül és a felhők folyjanak igazsággal, nyíljék meg a föld és virul­jon fel a szabadulás és igaz­ság sarjadjon fel vele együtt; én az Űr teremtettem azt!” (Ézs 45, 8.) Múlandó éveink legragyogóbb idejét, a tavaszt juttatja eszembe ez az ige. Ilyenkor ezer szépséggel tele- hantve pompáznak a rétek, erdők s virul az egész határ. Érezzük, hogy Isten mindent megadott, hogy örvendezve tudjunk járni ebben az általa teremtett, szép világban. De nem felejtkezem-e meg az adományozóról, miközben nagy ajándékát csodálom? Mert a teremtett világ azért olyan szép, hogy teremtő Istenemet jutassa eszembe. HÉTFŐ. — „Az Űr kijöve­tele bizonyos, mint a hajnal és eljő hozzánk, mint az eső, mint a kései eső, amely meg­áztatja a földet.” (Hós 6, 3.) Isten gondviselő szeretetéről beszélnek ezek a gyönyörű szavak. Arról, hogy nemcsak megteremtette, hanem fenn­tartja és kormányozza is a világot. Nagysága és szeretete abban is megnyilvánul, hogy figyelme kiterjed a legkisebb dolgokra is. Gondja van rám is! Az én hétköznapi, apró dolgaim és gondjaim sem fá­rasztják őt. Bizalommal for­dulok hozzá, tudom, hogy gondviselő szemei rajtam nyu- gosznak és erős atyai karja megvéd engem minden go­nosztól. KEDD. — „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hív­játok őt segítségül, amíg kö­zel van.” (Ézs 55, 6.) Sok min­dent keres az ember ezen a földön. A szegény jobb mó­dot, a gazdag még nagyobb gazdagságot, a katona kitün­tetést, a tudós hírnevet, a be­teg gyógyulást Keressük az Urat! Vele minden megoldó­dik, mert aki őt megtalálja, az mindent megtalált Nekem is őt kell keresnem, amíg megtalálható. Neki mindene megvan bőségesen, amiben én szűkölködöm. SZERDA. — „Te vagy az Isten, aki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.” (Zsolt 77, 15.) Ez a zsoltár sok idővel az Űr Jézus születése előtt keletkezett, amikor Isten népe idegen járom alatt nyögött és várta az Űr szabadítását Jó Volt akkor Isten korábbi cso­dáira emlékezni. Így könnyebb volt várni újabb csodatételeit. Azóta is csodatévő Isten a mi Istenünk! Népéért naponként csodákat tesz. A legnagyobbat is megtette: szent Piát adta érte. Ö a mi Szabadítunk! CSÜTÖRTÖK. — „Bizony van ítélő Isten a földön!” (Zsolt 58, 12.) Sok gyenge, be­teges ember méri aggódva tes­te súlyát és örül, ha gyarapo dást mutat a mérleg. Olyanok is szokták méricskélni magu­kat, akik annak örülnek, ha keveset mutat a mérleg. Is­tennek is van mérlege, me­lyen leméri majd életünket. Tudom, hogy igen érzékeny ez a mérleg, még a gondolat­beli bűnöket is lemérd. Nem élhetek hát abban a hamis biztonságban, hogy nincsenek kiáltó bűneim. Azzal sem elé­gedhetek meg, ha a világ be­csületesnek tart. Oda kell me­nekülnöm Jézusom drága vére alá, mert csak ez tarthat meg azon a napon! PÉNTEK. — „Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét és engedelmesség lei­kével támogass engem.” (Zsolt Öl, 14.) Hányszor keresik az emberek kétségbeesett, rend­kívüli helyzetekben az Isten szabadítását. Ha elmúlik a ve­szedelem, jól megvannak Nél­küle is. A háláról is sokan el tudnak feledkezni. Nem aka­rok közéjük tartozni! Az en­gedelmesség leikéért imádko­zom, hogy aztán számukra is jó példa lehessek. SZOMBAT. — „Kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.” (Zsolt 34, 11.) Boldog ember az, akinek élet- tapasztalatává lett ez az ige, hogy Isten nekünk nemcsak Atyánk, hanem ő a legjobb, leggondosabb Atya. Mindennel naponként bőven ellát anél­kül, hogy érdemelnénk. Csak aztán magától értődőnek ne tartsam ezt a meg nem érde­melt atyai jóságot! Mert in­gyen nyertem ugyan, de nem akármire. Számot kell adnom róla, hogy nem éltem-e mél­tatlanul az ajándékokkal? Kutas Elek BELOHORSZKY LAJOS (1903—1967) Ároni család szülötte. Atyai nagyapja Belohorszky Gábor, egykori bácskai-bánáti espe­res, anyai nagyapja Hor- nyánszky Viktor, a Hor- nyánszky Nyomda és a Protes­táns Árvaház egyik alapítója. Atyja, dr. Belohorszky Já­nos, újvidéki ügyvéd volt. Itt érettségizett, majd a Buda­pesti Műegyetemen nyert 1926- ban gépészmérnöki diplomát. Lelki fejlődésére nagy hatást gyakorolt, hogy a nyári szün­időket nagybátyja, Krutt- schnitt Antal, esperes nagy­bátyja soltvadkerti parókiá­ján töltötte, ahol már így if­jan bekapcsolódott az egyházi élet, szolgálat és adminisztrá­ció gyakorlatába. Itt ismerke­dett meg későbbi feleségével, Vész Máriával, akivel két vi­lágháború súlyos megpróbál­tatásai között élt hűséges és példamutató házas életet. Műszaki képzettsége, gya­korlati-vállalkozó kedve és fő­leg az a szeretetteljes modora, amivel a munkatársaihoz vi­szonyult, közkedveltté tette. Így alapította a harmincas években a kelenföldi „Mérnö­kök Nyomdájá”-t két mérnök­társával együtt, amely évekig példaadó munkásközösségben prosperált. Hivatali pályája is egyre feljebb lendült, míg végre az Egyesült Villany Gépgyár osztályvezető főmér- ® nőkéként fejezte be munkás életét. Részt vett Budai Egyházme­gyénk alapításában és Presbi­tériumának kezdettől tagja, majd felügyelőhelyettese lett. Kelenföldi gyülekezetünknek két ízben (1950—1953 és 1963— 1967) volt felügyelője, mindig akkor, amikor ez a tisztség nem előnyt, hanem terhet je­lentett. A nehéz időkben, a nagy megrázkódtatások idején mindig ő volt, aki szelíd sza­vával, türelmes iparkodásával, az „erőtlenség erejével” tudta az ellentéteket elsimítani, a gyülekezeti szolgálat folyama­tosságát biztosítani. Mert ő volt az, aki ennek mindenek- felett való elkötelező fontossá­gát felismerte és érvényesí­tette. De nemcsak az evangélium fénye, a melege is ott élt szí­vében. Megható volt azt látni, ahogy magára maradt, elár­vult, özvegy édesanyját szeret­te, gondozta, ápolta. Milyen jellemzően mentegette magát, mikor a vasárnapi istentiszte­letek idején őt látogatta, mondván: „Most ez az én is­tentiszteletem” (Jakab 19, 27). Ezzel a lélekkel szolgált kis családja körében is. Azt halljuk, munkahelyén nehezen találnak utódot he­lyére. Négy nyelven olvasta a szakirodalmat s így nemcsak szerették, becsülték is. Mi az Ür Jézusnak adunk hálát érte, hogy őt nekünk ad­ta és dicsérjük ezért az ő szent nevét. És kérünk még sok ilyen „világi lelkipásztortest­vért” az ŰrtóL R. Z. — Húsvét utáni 3. vasárna­pon (Jubilate) az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: 1 Ts 5, 16—24; az igehirdetés alapigé­je Mt 18, 11—14. A délutáni istentisztelet alapigéje: Ézs 65, 17—19. — EVANGÉLIKUS VAL­LÁSOS FÉLÓRA A RÁDIÓ­BAN. Április 30-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangé­likus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hul­lámhosszán. Az igehirdetés szolgálatát MEKIS ÁDÁM békéscsabai lelkész, a Kelet- Békési evangélikus egyházme­gye esperese végzi. — MAGYARBÓLY. Március 19-én a gyülekezet szeretet- vendégségén Missura Tibor vasasi lelkész tartott előadást „Nagycsütörtök, nagypéntek, húsvét” címen. — SZARVAS—ÓTEMPLOM. Március 12-én a gyülkezeti szeretetvendégségen Pálfy Ist­ván Szarvas—Űj templomi lel­kész tartott előadást Jónás könyvének 3. fejezete alapján. — BUDAPEST-KŐBÁNYA. Nagycsütörtökön este dr. Groó Gyula teológiai akadémiai ta­nár hirdette Isten igéjét. — A BORSOD—HEVESI EVANGÉLIKUS EGYHÁZME­GYE új esperesét, Pásztor Pál diósgyőr-vasgyári lelkészt áp­rilis 13-án iktatta be tisztsé­gébe D. Dr. Vető Lajos püs­pök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke. AZ EURÓPAI EGYHAZAK KONFERENCIÁJA Az Európai Egyházak Kon­ferenciájának (Nyborgi Kon­ferencia) elnöksége és tanács­adó bizottsága ülést tartott Bukarestben március 5—10-íg, hogy megtárgyalják az idei nagygyűlést, amelyet szeptem­ber végén tartanak az auszt­riai Pörtschach-ban. A kon­ferencia főtémája ez lesz: „Szolgálni és megbocsátani — az európai egyházak feladata ma.” A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsát dr. Ottlyk Ernő professzor, öku­menikus főtitkár képviselte a megbeszéléseken. SMITH ELLEN Dr. Ramsey anglikán érsek vezetésével egész sereg angol egyházi ember fordult Smith rhodesiai miniszterelnök kor­mánya ellen. „Nemzetközi ak­ciót” követelnek Smith ellen azzal az indokolással, hogy minden sok szép szó ellenére nemcsak megvan most is Rhodésiában a faji megkülön­böztetés és a személyi sza­badság korlátozása, de a hely­zet e tekintetben az utóbbi időben csak még jobban ki­éleződött. — FIATAL HÁZASPÁR sürgősen szobát keres, vagy lakásért idősebb személy eltar­tását vállalja. „Vidéki lelkész lánya” jeligére a kiadóhivatal­ba. — ELADÓ egy állólámpa, fali könyvespolc, varrógép. Ruttkay Bp. XIII., Lehel u. 33. III. 32. — MÁTRA SZENTEST VÄNON üdülésre alkalmas házak el­adók. Cím a kiadóhivatalban. evangélikus élet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Pálfy Miklós Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 A Pásztor öröme Mt 18, 11—14 A kevés vagy sok, a kicsiny vagy nagy mérlegelésénél nemcsak a mennyiség esik latba. Nyilvánvaló, hogy egy gramm arany sokkal számontartottabb értékkel bír, mini ugyanannyi homok. Sokszor azonban nem látjuk elég jól annak az értékét, ami előttünk van, s ezért rosszul értékelünk. Jézus ebben a példázatban először az ember értékelésére tanít minket. Az emberi élet értéke nem attól függ, mennyi van belőle. Ha tízszer, vagy százszor annyi ember élne ezen a Földön, mint ma, akkor sem devalválódna, értéktelenedne az „egy” emberi élet értéke. Az egy emberi élet elvesztése min­dig azonos nagy veszteséget jelent. Az emberi élet értékének bármiféle „leszállítása” bűn Isten ellen. Mert az ember értékét az adja meg, hogy Istené. A nyáj értékét és benne egy juhét, igazán csak a pásztor tudhatja, akihez tartozik, aki fárad érte, aki számontartja, aki ismeri, akinek célja van vele. Az ember Istené, Ő teremtette, Ö tartja el, Ö viseli gondját és Ö tudja mit akar vele. Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára te­remtette, hogy gyermeke legyen. Képviselője legyen a Földön és örököse a mennyben. S ez nemcsak általában vonatkozik az emberi fajra, hanem személy szerint minden emberre. Az Atya számára nem mindegy, hogy a gyermeke van vagy nincs, éhezik vagy megelégedett, szomkorkodik vagy örül, otthon van vagy távol. Csak így érthető az Ember Fia eljötté és áldozata. Az Atyától eltávozott, szófogadatlansága miatt veszedelembe ju­tott embergyermekért egészen a mélybe, a halálos veszedelem mélységébe szállt alá Jézus, mint a juhát menteni akaró pásztor. De így érthető a Pásztor öröme is. Hiszen annak az egy megtaláltnak, megmentettnek az értéke nagyon nagy. A pásztor öröme akkor teljes, ha együtt látja az egész nyájat. Ezért Isten szeretete az egész emberiségre irányul és Jézus megváltó munkája minden ember megmentését célozzad Jó, hogyha ezzel a nyáj is számol, s a Pásztorral együtt fárad az egyért, a közösség teljességéért. Mezősi György NEM KÖNNYŰ A KÖZÖS BIBLIAFORDÍTÁS A katolikus egyház szorgal­mazza, hogy a protestánsokkal közösen készüljön el a Biblia lefordítása. A Vatikán részé­ről Abbott jezsuita páter ka­pott megbízást ennek a fel­adatnak az elvégzésére. A pá­ter most nyilatkozott Rómá­ban a munka jelenlegi állásá­ról és megállapította, hogy kü­lönösen is három vonatkozás­ban nehéz egy ilyen közös bib­liafordításnak az elkészítése. 1. Szerinte a protestánsok nem ismerik el a Bibliának bizonyos részeit. Ez a meg­állapítás csak arra vonatkoz­hatok, hogy a protestáns egy­házak nem ismerik el kano­nikus jellegűnek, tehát a ke­resztyén tanítás szempontjából kötelezőnek a „Bibliának’’ azokat az iratait, amelyeke) apokrifusnak tekintünk. 2. Ellenzik a protestánsok^ hogy belekerüljenek a fordí­tásba azok a megjegyzések, amiket a katolikusok fűznek a Bibliához a kánonjog ren­delkezéseinek megfelelően. 3. A missziói munkában kü­lönböző kifejezéseket használ­nak az egyházak a bibliai fo­galmakra és ezeknek az egyez­tetése, illetve egynevezőre ho­zása szinte elképzelhetetlen. Budapesten, 1967. április 16-an 67.01432/2 Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár Imre Deák tér de. 9. (úrv.) Ittzés Já­nos de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly du. 6. Trajtler Gábor Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán de. 11. (úrv.) Koren Emil du. 5. Szeretetvendég- ség Dózsa György út de. fél 10. Koren Emil Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bándi Sándor de. 11. dr. Rédey Pál du. 6. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. Baranyai Tamás Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Baranyai Tamás Fóti út de. 11. Solymár Péter Váci út de. 8. Ben­czúr László Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula Soroksár Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László Erzsébet-telep délelőtt 8 órakor. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rá­I kospalota nagytemplom de. 10, du. 10. du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston Sasha­lom de. 9. Karner Ágoston Rákos­csaba de. 9. Békés József Rákos­hegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rá­koskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de, 9. Csákó Gyu­la de. 10. (német, úrv.) Várady Lajos de. 11. (úrv.) Ruttkay Le­vente du. 5. Konf, vizsga dél­után 7. Csákó Gyula. Torockó tér de. fél 9. Ruttkay Levente Óbu­da de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv.) Fülöp Dez-ső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pestújr hely de. fél 11. Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán de. 11. dr. Re- zessy Zoltán du. 6. Bencze Imre Németvölgyi út de. 9. Bencze Im­re Kelenvölgy de. 9. Visontai Ró­bert Budafok de. 11. Visontai Ró­bert Albertfalva de. 7. Nagyté­tény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. BOSSZÚÁLLÓ IMA A falu végén éltek. Közéi a mezőre vezető tagutakhoz. Közel az erdőhöz, amelyben szarvasok, vadmacskák, mó­kusok és őzek tanyáztak. Há­zuk előtt mindennap elmen­tek a dolgozni induló emberek. Szekerek, traktorok húztak el az elhanyagolt ház előtt. Még a kanász is elfordította kissé a fejét, amikor Ihász Péterék kerítéséhez ért. Ihász Péteréket sajnálták és nem nagyon szerették a falu­ban. Péter bácsi, ez a nagy darab, sokhajú, borostás ar­cu ember korán reggel el­kezdte az ivást. Felesége meg vele tartott. Valamit ettek, ami éppen volt a háznál. Vö­röshagymát száraz kenyérrel, vagy egy-két almát, amit ta­láltak. Az étel nem is volt fontos számukra. Semmi sem volt már fontos az életükben. A háztető lyukas volt. Az eső­víz befolyt a szobába, kony­hába. Konyhát, szobát talán tíz évvel ezelőtt meszeltek. Erzsi néni, Péter bácsi fele­sége, csak akkor mosott, ha végképpen nem volt mit elő­venni a sifonérból. Ami el­adható volt a háznál, eladták. Az eke, borona, vetőgép árát régen megitták. Egészen ré­szegek sohasem voltak. Négy­öt pohár után mereven néz­ték a mennyezetet és könnyük a mosdatlan arcukról a zsír­pecsétes ruhájukra folyt. Ilyen­kor kezdték el borzasztó imá­jukat; Péter bácsi zokogva kiáltott: — Isten, ha vagy, bosszuld meg az én drága fiamat, a Pétert, akit a háborúba vit­tek és véres arccal a földre esett! — Isten, érted, bosszúért kiáltok! Erzsi néni zokogva kiáltott közbe: — Péter, fiam Péter, hallod Péter, miért nem felelsz? Miért nem jössz haza? Kiál­tom Péter fiam a nevedet! Vagy meghaltál Péter? Átko­zott legyen a neve annak, aki megölt! Miért öltek meg Pé­ter? Hát kit bántottál te. tudod mennyire szerettelek. Ha be­teg voltál, őriztem az ágya­dat. Karácsonykor plafonig ért a feldíszített fád. Húsvétkor meg mindig elhozták ángyo- méktól a hímes piros tojást és az a tiéd volt. Péter, jön a húsvét, hát támadj fel szép gyermekem. Erzsi néni felemelte a hang­ját és még hangosabban Ki­áltotta: — Jézus, aki feltámadtál, támaszd fel a fiamat is, a Pétert! Péter bácsi már a földön ült és úgy motyogta zavarodott hangon: — Meghaltál drága fiam? Mindent neked hagytunk vol­na! De nem jössz, hiába vá­runk, miért nem jössz? Miért nem jössz? Később üvöltötte: — Dögöljön meg, aki akarta a háborút. Folyjon ki a szeme, mert a Péter fiam nem jön haza, meghalt! Rekedtségig kiáltottak, kia­báltak mind a ketten. Majd az ágy felé másztak. És az ágyra dobált rongyok és ka­bátok között elaludtak. De alvás közben is folyt a köny- nyük. A könnyel telt, megháboro­dott arcok vonásai később megenyhültek. A behunyt sze­mek titokzatos fényben ra­gyogtak. Kusza hajukat lát­hatatlan kezek fésülték. Ruhá­juk a déli napfényben meg­tisztult. A napsugár szinte glóriával takarta be a két ar­cot. Álmodtak! Almukban látták a kisisko­lás gyereket, aki az iskolából fut haza és repül az anyjához. A kitárt kapun akkor jöttek át a ficánkoló lovak, húzva a megrakott szekeret. A kis Pé­ter felmászott apja mellé az ülésbe. A két ló mintha ér­tette volna a kisgazda szavát. Peckesen, hegyesen siettek a színig. Majd az édasanyja vette le az ülésről a kicsi gye­reket és vezette be a tisz'ta konyhába, ahol a fehér ab­rosszal terített asztalon íny­csiklandozó ételek várták a dolgozó apát és iskolás fiát. Máskor álmukban látták a sorozásról hazaérkezett regru­tákat, köztük a fiúkat is. Pé­ter pántlikásan, kissé borosán állt a többi fiú között. A vá­rosban, ahol sorozták őket, a bíró mindegyiknek fizetett. Három szekérrel robogtak vissza a faluba. A bíró megint a vendéglőbe irányította a szekereket. A vendéglő udva­rán már a lányok várták a fiúkat, akik dalolva ugrottak le a szekérről. Egyszer csak megszólaltak a hegedűk, cim­balmok, bőgök. A csárdás üte­mére peckesen, hegyesen ug­rottak középre a besorozott és a halálra kiválasztott fiúk. Fejük fölött láthatatlanul a nagy kaszás integetett. Meg­kezdődött a tánc! Minden lányt megtáncoltat­tak. Hiszen az adott pántliká­kat tánccal illett visszafizetni, vagy éppen csókkal. A szülők messziről nézték táncoló gyer­mekeiket és az édesanyák kö­tényük sarkával törülgették könnyes szemüket, hiszen kül­országokban már hullottak a bombák és bömböltek az ágyúk. Arra ébredtek fel, hogy va­laki zörget az ablakon. Erzsi néni sietett az ajtóhoz és el­húzta a reteszt. Piroska lépett be a füstszagú konyhába és köszönt. — Erzsi néném, a nagy­anyám elküldte a húsvéti hi- mestojást és a két szál kol­bászt. Erzsi néni megcsókolta a kis tiszta Piroskát és kibontotta a húsvéti csomagot. — Ügy-úgy lelkem, itt van bizony a sokszínű, sokkarco- lású hímestojás és a két kol­bász húsvét két ünnepére. Mondd meg ángyomnak, kö­szönöm az ajándékot, téged meg áldjon meg az Isten, hogy elhoztad. Húsvét napján, amikor fel­támadásra emlékeztetve zeng­tek a harangok, Erzsi néni a hímestojást és a két kolbászt kivitte a temetőbe és a sírok mellett megállva kiáltotta: — Péter fiam, elhoztam a hímestojást és a kolbászt! A harangok csak zúgtak to­vább és a Don-menti temetők fűzfái szelíden hajladoztak. Fülöp Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom