Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-04-16 / 16. szám

VASÁRNAP. — „Egek’ kai“' matozzatok onnan felül és a felhők folyjanak igazsággal, nyíljék meg a föld és viruljon fel a szabadulás és igazság sarjadjon fel vele együtt; én az Űr teremtettem azt!” (Ézs 45, 8.) Múlandó éveink legragyogóbb idejét, a tavaszt juttatja eszembe ez az ige. Ilyenkor ezer szépséggel tele- hantve pompáznak a rétek, erdők s virul az egész határ. Érezzük, hogy Isten mindent megadott, hogy örvendezve tudjunk járni ebben az általa teremtett, szép világban. De nem felejtkezem-e meg az adományozóról, miközben nagy ajándékát csodálom? Mert a teremtett világ azért olyan szép, hogy teremtő Istenemet jutassa eszembe.

HÉTFŐ. — „Az Űr kijövetele bizonyos, mint a hajnal és eljő hozzánk, mint az eső, mint a kései eső, amely megáztatja a földet.” (Hós 6, 3.) Isten gondviselő szeretetéről beszélnek ezek a gyönyörű szavak. Arról, hogy nemcsak megteremtette, hanem fenntartja és kormányozza is a világot. Nagysága és szeretete abban is megnyilvánul, hogy figyelme kiterjed a legkisebb dolgokra is. Gondja van rám is! Az én hétköznapi, apró dolgaim és gondjaim sem fárasztják őt. Bizalommal fordulok hozzá, tudom, hogy gondviselő szemei rajtam nyu- gosznak és erős atyai karja megvéd engem minden gonosztól.

KEDD. — „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van.” (Ézs 55, 6.) Sok mindent keres az ember ezen a földön. A szegény jobb módot, a gazdag még nagyobb gazdagságot, a katona kitüntetést, a tudós hírnevet, a beteg gyógyulást Keressük az Urat! Vele minden megoldódik, mert aki őt megtalálja, az mindent megtalált Nekem is őt kell keresnem, amíg megtalálható. Neki mindene megvan bőségesen, amiben én szűkölködöm.

SZERDA. — „Te vagy az Isten, aki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.” (Zsolt 77, 15.) Ez a zsoltár sok idővel az Űr Jézus születése előtt keletkezett, amikor Isten népe idegen járom alatt nyögött és várta az Űr szabadítását Jó Volt akkor Isten korábbi csodáira emlékezni. Így könnyebb volt várni újabb csodatételeit. Azóta is csodatévő Isten a mi Istenünk! Népéért naponként csodákat tesz. A legnagyobbat is megtette: szent Piát adta érte. Ö a mi Szabadítunk!

CSÜTÖRTÖK. — „Bizony van ítélő Isten a földön!” (Zsolt 58, 12.) Sok gyenge, beteges ember méri aggódva teste súlyát és örül, ha gyarapo dást mutat a mérleg. Olyanok is szokták méricskélni magukat, akik annak örülnek, ha keveset mutat a mérleg. Istennek is van mérlege, melyen leméri majd életünket. Tudom, hogy igen érzékeny ez a mérleg, még a gondolatbeli bűnöket is lemérd. Nem élhetek hát abban a hamis biztonságban, hogy nincsenek kiáltó bűneim. Azzal sem elégedhetek meg, ha a világ becsületesnek tart. Oda kell menekülnöm Jézusom drága vére

alá, mert csak ez tarthat meg azon a napon!

PÉNTEK. — „Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét és engedelmesség leikével támogass engem.” (Zsolt Öl, 14.) Hányszor keresik az emberek kétségbeesett, rendkívüli helyzetekben az Isten szabadítását. Ha elmúlik a veszedelem, jól megvannak Nélküle is. A háláról is sokan el tudnak feledkezni. Nem akarok közéjük tartozni! Az engedelmesség leikéért imádkozom, hogy aztán számukra is jó példa lehessek.

SZOMBAT. — „Kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.” (Zsolt 34, 11.)

Boldog ember az, akinek élet- tapasztalatává lett ez az ige, hogy Isten nekünk nemcsak Atyánk, hanem ő a legjobb, leggondosabb Atya. Mindennel naponként bőven ellát anélkül, hogy érdemelnénk. Csak aztán magától értődőnek ne tartsam ezt a meg nem érdemelt atyai jóságot! Mert ingyen nyertem ugyan, de nem akármire. Számot kell adnom róla, hogy nem éltem-e méltatlanul az ajándékokkal?

Kutas Elek

BELOHORSZKY LAJOS

(1903—1967)

Ároni család szülötte. Atyai nagyapja Belohorszky Gábor, egykori bácskai-bánáti esperes, anyai nagyapja Hor- nyánszky Viktor, a Hor- nyánszky Nyomda és a Protestáns Árvaház egyik alapítója.

Atyja, dr. Belohorszky János, újvidéki ügyvéd volt. Itt érettségizett, majd a Budapesti Műegyetemen nyert 1926- ban gépészmérnöki diplomát. Lelki fejlődésére nagy hatást gyakorolt, hogy a nyári szünidőket nagybátyja, Krutt- schnitt Antal, esperes nagybátyja soltvadkerti parókiáján töltötte, ahol már így ifjan bekapcsolódott az egyházi élet, szolgálat és adminisztráció gyakorlatába. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Vész Máriával, akivel két világháború súlyos megpróbáltatásai között élt hűséges és példamutató házas életet.

Műszaki képzettsége, gyakorlati-vállalkozó kedve és főleg az a szeretetteljes modora, amivel a munkatársaihoz viszonyult, közkedveltté tette. Így alapította a harmincas években a kelenföldi „Mérnökök Nyomdájá”-t két mérnöktársával együtt, amely évekig példaadó munkásközösségben prosperált. Hivatali pályája is egyre feljebb lendült, míg végre az Egyesült Villany Gépgyár osztályvezető főmér- ® nőkéként fejezte be munkás életét.

Részt vett Budai Egyházmegyénk alapításában és Presbitériumának kezdettől tagja, majd felügyelőhelyettese lett. Kelenföldi gyülekezetünknek két ízben (1950—1953 és 1963— 1967) volt felügyelője, mindig akkor, amikor ez a tisztség nem előnyt, hanem terhet jelentett. A nehéz időkben, a nagy megrázkódtatások idején mindig ő volt, aki szelíd szavával, türelmes iparkodásával, az „erőtlenség erejével” tudta az ellentéteket elsimítani, a gyülekezeti szolgálat folyamatosságát biztosítani. Mert ő volt az, aki ennek mindenek- felett való elkötelező fontosságát felismerte és érvényesítette.

De nemcsak az evangélium fénye, a melege is ott élt szívében. Megható volt azt látni, ahogy magára maradt, elárvult, özvegy édesanyját szerette, gondozta, ápolta. Milyen jellemzően mentegette magát, mikor a vasárnapi istentiszteletek idején őt látogatta, mondván: „Most ez az én istentiszteletem” (Jakab 19, 27). Ezzel a lélekkel szolgált kis családja körében is.

Azt halljuk, munkahelyén nehezen találnak utódot helyére. Négy nyelven olvasta a szakirodalmat s így nemcsak szerették, becsülték is.

Mi az Ür Jézusnak adunk hálát érte, hogy őt nekünk adta és dicsérjük ezért az ő szent nevét. És kérünk még sok ilyen „világi lelkipásztortestvért” az ŰrtóL

R. Z.

— Húsvét utáni 3. vasárnapon (Jubilate) az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: 1 Ts 5, 16—24; az igehirdetés alapigéje Mt 18, 11—14. A délutáni istentisztelet alapigéje: Ézs 65, 17—19.

— EVANGÉLIKUS VALLÁSOS FÉLÓRA A RÁDIÓBAN. Április 30-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosszán. Az igehirdetés szolgálatát MEKIS ÁDÁM békéscsabai lelkész, a Kelet- Békési evangélikus egyházmegye esperese végzi.

— MAGYARBÓLY. Március 19-én a gyülekezet szeretet- vendégségén Missura Tibor vasasi lelkész tartott előadást „Nagycsütörtök, nagypéntek, húsvét” címen.

— SZARVAS—ÓTEMPLOM.

Március 12-én a gyülkezeti szeretetvendégségen Pálfy István Szarvas—Űj templomi lelkész tartott előadást Jónás könyvének 3. fejezete alapján.

— BUDAPEST-KŐBÁNYA.

Nagycsütörtökön este dr. Groó Gyula teológiai akadémiai tanár hirdette Isten igéjét.

— A BORSOD—HEVESI EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE új esperesét, Pásztor Pál diósgyőr-vasgyári lelkészt április 13-án iktatta be tisztségébe D. Dr. Vető Lajos püspök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke.

AZ EURÓPAI EGYHAZAK KONFERENCIÁJA

Az Európai Egyházak Konferenciájának (Nyborgi Konferencia) elnöksége és tanácsadó bizottsága ülést tartott Bukarestben március 5—10-íg, hogy megtárgyalják az idei nagygyűlést, amelyet szeptember végén tartanak az ausztriai Pörtschach-ban. A konferencia főtémája ez lesz: „Szolgálni és megbocsátani — az európai egyházak feladata ma.”

A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsát dr. Ottlyk Ernő professzor, ökumenikus főtitkár képviselte a megbeszéléseken.

SMITH ELLEN

Dr. Ramsey anglikán érsek vezetésével egész sereg angol egyházi ember fordult Smith rhodesiai miniszterelnök kormánya ellen. „Nemzetközi akciót” követelnek Smith ellen azzal az indokolással, hogy minden sok szép szó ellenére nemcsak megvan most is Rhodésiában a faji megkülönböztetés és a személyi szabadság korlátozása, de a helyzet e tekintetben az utóbbi időben csak még jobban kiéleződött.

— FIATAL HÁZASPÁR

sürgősen szobát keres, vagy lakásért idősebb személy eltartását vállalja. „Vidéki lelkész lánya” jeligére a kiadóhivatalba.

— ELADÓ egy állólámpa, fali könyvespolc, varrógép. Ruttkay Bp. XIII., Lehel u. 33.

III. 32.

— MÁTRA SZENTEST VÄNON

üdülésre alkalmas házak eladók. Cím a kiadóhivatalban.

evangélikus élet

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Pálfy Miklós Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12.

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

A Pásztor öröme

Mt 18, 11—14

A kevés vagy sok, a kicsiny vagy nagy mérlegelésénél nemcsak a mennyiség esik latba. Nyilvánvaló, hogy egy gramm arany sokkal számontartottabb értékkel bír, mini ugyanannyi homok. Sokszor azonban nem látjuk elég jól annak az értékét, ami előttünk van, s ezért rosszul értékelünk. Jézus ebben a példázatban először az ember értékelésére tanít minket. Az emberi élet értéke nem attól függ, mennyi van belőle. Ha tízszer, vagy százszor annyi ember élne ezen a Földön, mint ma, akkor sem devalválódna, értéktelenedne az „egy” emberi élet értéke. Az egy emberi élet elvesztése mindig azonos nagy veszteséget jelent. Az emberi élet értékének bármiféle „leszállítása” bűn Isten ellen.

Mert az ember értékét az adja meg, hogy Istené. A nyáj értékét és benne egy juhét, igazán csak a pásztor tudhatja, akihez tartozik, aki fárad érte, aki számontartja, aki ismeri, akinek célja van vele. Az ember Istené, Ő teremtette, Ö tartja el, Ö viseli gondját és Ö tudja mit akar vele.

Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette, hogy gyermeke legyen. Képviselője legyen a Földön és örököse a mennyben. S ez nemcsak általában vonatkozik az emberi fajra, hanem személy szerint minden emberre. Az Atya számára nem mindegy, hogy a gyermeke van vagy nincs, éhezik vagy megelégedett, szomkorkodik vagy örül, otthon van vagy távol.

Csak így érthető az Ember Fia eljötté és áldozata. Az Atyától eltávozott, szófogadatlansága miatt veszedelembe jutott embergyermekért egészen a mélybe, a halálos veszedelem mélységébe szállt alá Jézus, mint a juhát menteni akaró pásztor.

De így érthető a Pásztor öröme is. Hiszen annak az egy megtaláltnak, megmentettnek az értéke nagyon nagy.

A pásztor öröme akkor teljes, ha együtt látja az egész nyájat. Ezért Isten szeretete az egész emberiségre irányul és Jézus megváltó munkája minden ember megmentését célozzad Jó, hogyha ezzel a nyáj is számol, s a Pásztorral együtt fárad az egyért, a közösség teljességéért.

Mezősi György

NEM KÖNNYŰ A KÖZÖS BIBLIAFORDÍTÁS

A katolikus egyház szorgalmazza, hogy a protestánsokkal közösen készüljön el a Biblia lefordítása. A Vatikán részéről Abbott jezsuita páter kapott megbízást ennek a feladatnak az elvégzésére. A páter most nyilatkozott Rómában a munka jelenlegi állásáról és megállapította, hogy különösen is három vonatkozásban nehéz egy ilyen közös bibliafordításnak az elkészítése.

1. Szerinte a protestánsok nem ismerik el a Bibliának bizonyos részeit. Ez a megállapítás csak arra vonatkozhatok, hogy a protestáns egyházak nem ismerik el kanonikus jellegűnek, tehát a keresztyén tanítás szempontjából kötelezőnek a „Bibliának’’ azokat az iratait, amelyeke) apokrifusnak tekintünk.

2. Ellenzik a protestánsok^ hogy belekerüljenek a fordításba azok a megjegyzések, amiket a katolikusok fűznek a Bibliához a kánonjog rendelkezéseinek megfelelően.

3. A missziói munkában különböző kifejezéseket használnak az egyházak a bibliai fogalmakra és ezeknek az egyeztetése, illetve egynevezőre hozása szinte elképzelhetetlen.

Budapesten, 1967. április 16-an

67.01432/2 Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár Imre

Deák tér de. 9. (úrv.) Ittzés János de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly du. 6. Trajtler Gábor Fasor de. fél

10. Szirmai Zoltán de. 11. (úrv.) Koren Emil du. 5. Szeretetvendég- ség Dózsa György út de. fél 10. Koren Emil Üllői út 24. de. fél

11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bándi Sándor de. 11. dr. Rédey Pál du. 6. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. Baranyai Tamás Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Baranyai Tamás Fóti út de. 11. Solymár Péter Váci út de. 8. Benczúr László Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula Soroksár Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László Erzsébet-telep délelőtt 8 órakor. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. RáI kospalota nagytemplom de. 10, du. 10. du. 3. Rákosszentmihály

de. fél 11. Kamer Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3.

Bécsikapu tér de, 9. Csákó Gyula de. 10. (német, úrv.) Várady Lajos de. 11. (úrv.) Ruttkay Levente du. 5. Konf, vizsga délután 7. Csákó Gyula. Torockó tér de. fél 9. Ruttkay Levente Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv.) Fülöp Dez-ső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pestújr hely de. fél 11. Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán de. 11. dr. Re- zessy Zoltán du. 6. Bencze Imre Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Albertfalva de. 7. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11.

BOSSZÚÁLLÓ IMA

A falu végén éltek. Közéi a mezőre vezető tagutakhoz. Közel az erdőhöz, amelyben szarvasok, vadmacskák, mókusok és őzek tanyáztak. Házuk előtt mindennap elmentek a dolgozni induló emberek. Szekerek, traktorok húztak el az elhanyagolt ház előtt. Még a kanász is elfordította kissé a fejét, amikor Ihász Péterék kerítéséhez ért.

Ihász Péteréket sajnálták és nem nagyon szerették a faluban. Péter bácsi, ez a nagy darab, sokhajú, borostás arcu ember korán reggel elkezdte az ivást. Felesége meg vele tartott. Valamit ettek, ami éppen volt a háznál. Vöröshagymát száraz kenyérrel, vagy egy-két almát, amit találtak. Az étel nem is volt fontos számukra. Semmi sem volt már fontos az életükben. A háztető lyukas volt. Az esővíz befolyt a szobába, konyhába. Konyhát, szobát talán tíz évvel ezelőtt meszeltek. Erzsi néni, Péter bácsi felesége, csak akkor mosott, ha végképpen nem volt mit elővenni a sifonérból. Ami eladható volt a háznál, eladták. Az eke, borona, vetőgép árát régen megitták. Egészen részegek sohasem voltak. Négyöt pohár után mereven nézték a mennyezetet és könnyük a mosdatlan arcukról a zsírpecsétes ruhájukra folyt. Ilyenkor kezdték el borzasztó imájukat; Péter bácsi zokogva kiáltott:

— Isten, ha vagy, bosszuld meg az én drága fiamat, a Pétert, akit a háborúba vittek és véres arccal a földre esett!

— Isten, érted, bosszúért kiáltok!

Erzsi néni zokogva kiáltott közbe:

— Péter, fiam Péter, hallod Péter, miért nem felelsz? Miért nem jössz haza? Kiáltom Péter fiam a nevedet! Vagy meghaltál Péter? Átkozott legyen a neve annak, aki megölt! Miért öltek meg Péter? Hát kit bántottál te. tudod mennyire szerettelek. Ha beteg voltál, őriztem az ágyadat. Karácsonykor plafonig ért a feldíszített fád. Húsvétkor

meg mindig elhozták ángyo- méktól a hímes piros tojást és az a tiéd volt. Péter, jön a húsvét, hát támadj fel szép gyermekem.

Erzsi néni felemelte a hangját és még hangosabban Kiáltotta:

— Jézus, aki feltámadtál, támaszd fel a fiamat is, a Pétert!

Péter bácsi már a földön ült és úgy motyogta zavarodott hangon:

— Meghaltál drága fiam? Mindent neked hagytunk volna! De nem jössz, hiába várunk, miért nem jössz? Miért nem jössz?

Később üvöltötte:

— Dögöljön meg, aki akarta a háborút. Folyjon ki a szeme, mert a Péter fiam nem jön haza, meghalt!

Rekedtségig kiáltottak, kiabáltak mind a ketten. Majd az ágy felé másztak. És az ágyra dobált rongyok és kabátok között elaludtak. De

alvás közben is folyt a köny- nyük.

A könnyel telt, megháborodott arcok vonásai később megenyhültek. A behunyt szemek titokzatos fényben ragyogtak. Kusza hajukat láthatatlan kezek fésülték. Ruhájuk a déli napfényben megtisztult. A napsugár szinte glóriával takarta be a két arcot. Álmodtak!

Almukban látták a kisiskolás gyereket, aki az iskolából fut haza és repül az anyjához. A kitárt kapun akkor jöttek át a ficánkoló lovak, húzva a megrakott szekeret. A kis Péter felmászott apja mellé az ülésbe. A két ló mintha értette volna a kisgazda szavát. Peckesen, hegyesen siettek a színig. Majd az édasanyja vette le az ülésről a kicsi gyereket és vezette be a tisz'ta konyhába, ahol a fehér abrosszal terített asztalon ínycsiklandozó ételek várták a dolgozó apát és iskolás fiát.

Máskor álmukban látták a sorozásról hazaérkezett regrutákat, köztük a fiúkat is. Péter pántlikásan, kissé borosán állt a többi fiú között. A városban, ahol sorozták őket, a bíró mindegyiknek fizetett. Három szekérrel robogtak vissza a faluba. A bíró megint a vendéglőbe irányította a szekereket. A vendéglő udvarán már a lányok várták a fiúkat, akik dalolva ugrottak le a szekérről. Egyszer csak megszólaltak a hegedűk, cimbalmok, bőgök. A csárdás ütemére peckesen, hegyesen ugrottak középre a besorozott és a halálra kiválasztott fiúk. Fejük fölött láthatatlanul a nagy kaszás integetett. Megkezdődött a tánc!

Minden lányt megtáncoltattak. Hiszen az adott pántlikákat tánccal illett visszafizetni, vagy éppen csókkal. A szülők messziről nézték táncoló gyermekeiket és az édesanyák kötényük sarkával törülgették könnyes szemüket, hiszen külországokban már hullottak a bombák és bömböltek az ágyúk.

Arra ébredtek fel, hogy valaki zörget az ablakon. Erzsi néni sietett az ajtóhoz és elhúzta a reteszt. Piroska lépett be a füstszagú konyhába és köszönt.

— Erzsi néném, a nagyanyám elküldte a húsvéti hi- mestojást és a két szál kolbászt.

Erzsi néni megcsókolta a kis tiszta Piroskát és kibontotta a húsvéti csomagot.

— Ügy-úgy lelkem, itt van bizony a sokszínű, sokkarco- lású hímestojás és a két kolbász húsvét két ünnepére. Mondd meg ángyomnak, köszönöm az ajándékot, téged meg áldjon meg az Isten, hogy elhoztad.

Húsvét napján, amikor feltámadásra emlékeztetve zengtek a harangok, Erzsi néni a hímestojást és a két kolbászt kivitte a temetőbe és a sírok mellett megállva kiáltotta:

— Péter fiam, elhoztam a hímestojást és a kolbászt!

A harangok csak zúgtak tovább és a Don-menti temetők fűzfái szelíden hajladoztak.

Fülöp Dezső