Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-04-23 / 17. szám
KP. BERM. BP. 73 ORSZÁGOS EV A N GÉL IK US H ET I LAP XXXII. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM 1967. április 23. Ära: 1,40 forint A KONFIRMANDUSOK NAPJA „Akit Isten nevében keresztelnek, azt nem ember, hanem maga Isten kereszteli: emberi kéz végzi, de valóságban Isten saját cselekedete az.” — így tanít Luther a Nagy Kátéban a keresztségről. Isten értünk végzett üdvösséges munkájának a keresztség a kezdete. Mennyei Atyánk kegyelmesen hozzánk hajolt. Üdvözítő sze- retetével jóságosán magához ölelt, gyermekévé fogadott. Kiszabadította életünket a bűnnek, halálnak hatalmából. Bűnbocsánattal, élettel, üdvösséggel ajándékozott meg. Nekünk adta az örök élet reménységét. K risztus Urunknak gondja volt arra, hogy Isten megváltó munkája, amely a keresztségben elkezdődött, folytatódjék. Megparancsolta, hogy a megkeresztelteket tanítani kell. A keresztség alkalmával szülők, keresztszülők és a gyülekezet kötelezettséget vállalt arra, hogy a megkeresztelt gyermeket keresztyén hitben nevelik. Azon fáradoznak, hogy a reájuk bízott gyermek eljusson a Jézus Krisztusban Való hitre. Megismerje az evangélium tanítását. Indítást nyerjen az istenfélő életre. Egyházunk megkeresztelt gyermekei a konfirmációi oltárhoz készülnek. A gyülekezet közösségében vallást tesznek arról, hogy megismerték Isten atyai szeretetét, üdvözítő kegyelmét, melyet a keresztségben nyertek eL Bizonyságot tesznek Jézus Krisztusba vetett'hitükről. Ünnepélyesen kijelentik, hogy hűségesen ragaszkodnak evangélikus egyházunk tanításához, hitünk igazságaihoz. Mindez annak a bizonysága, hogy Isten a keresztségben megkezdett munkáját éveken át hűségesen folytatta a gyermekek életében. Nemcsak testben adott növekedést, hanem lélekben is. A mennyei élet kincseivel gazdagította életüket A z a hit, amiről a konfirmandusok az oltár előtt vallást tesznek, bizony igen gyenge. Az az ismeret, amit Isten igazságaiból elsajátítottak, nagyon kevés. Krisztus mellett nem tudnának hűségesen megmaradni. Mennyei Atyánk a keresztségben arra adott ígéretet hogy az örökéletre vezeti gyermekeit. Ezért a konfirmációi istentiszteleten megerősíti, megkonfirmálja azokat akik az oltár előtt állnak. Megajándékozza őket Szentlelkével. Adja nekik igéjét. Ebben egy egész életre szóló biztatást útmutatást, bátorítást. Az első úrvacsoravétel alkalmából megszabadítja a konfirmandusokat bűneik terhétől. I sten megerősítő tette a konfirmáltak életfolyta- tásában mutatkozik majd meg. Igyekeznek Istent mindennél jobban félni és szeretni. Hikezdte bennetek a jót elvégzi azt a Krisztus Jézus napjáig.” (Fii 1,6.) A konfirmációi istentiszteleten a gyülekezet ilyen reménységgel nézhet az oltár előtt álló gyermekekre. A gyülekezet minden tagjának észre tűkről, Istenhez vafij ragaszkodásukról készek vallást tenni a szeretet cselekedeteivel. Harcolnak a bűn ellen, megállnak a kísértésben. Mint az egyház élő tagjai, a hit gyümölcseit termik: a szeretetet, örömöt, békességet. Megtalálják azt a helyet, melyet Isten rendelt számukra az életben. Készségesen vállalják a rájuk bízott feladatokat, önzetlenül odaállnak embertársaik mellé. Derűs, életvidám reménységgel néznek a holnap elé, felismerve azt, hogy küldetésük van ebben a világban. A másokért való, Istennek tetsző életre rendeltettek. Mindez valósággá azért lehet, mert Krisztus szeme vigyáz rájuk, kíséri őket. Igéje számukra mennyei öröm forrása, biztatás, tanácsadás. Oltárhoz hívogatja őket, kínálva nékik a bűnbocsánat ajándékát. Isten munkájának folytatásaként növekedhetnek a kegyelemben, Jézus Krisztus ismeretében, tudatosain élhetik hitük igazságait P ál apostol a Filippiben élő gyülekezethez küldött levelében így írt: „Meg vagyok győződve arról, hogy aki elutfyer Söldtton monbía Húsvét után negyedik vasárnap Dán 9,24 Csak az a biztosítéka annak, hogy te megigazulsz, hogy Krisztus az Atyához megy. Egyedül ez az útja annak, hogy bűneinktől megszabaduljunk és megigazult emberekké legyünk. Krisztusnak ez az Atyához menetele viszont megkövetelte, hogy szenvedjen, hogy meghaljon a kereszten és ezzel a halállal búcsút mondjon ennek a világnak, azaz az Atyához menjen, feltámadjon és üljön Istennek a jobbján, „ahonnan eljön ítélni élőket és holtakat”. Mi hiszünk ebben és ez a hit az a kincs, ami igazzá teszi a keresztyének életét. A „megigazultság” tehát nem az én művem, nem az én erőm és képességem teszi azt valósággá, hanem Jézus Krisztus, aki az Atyához ment. Magyarul ez azt jelenti, hogy senki sem lesz igaz és az üdvösséget elnyert ember, tehát a bűneitől megváltott keresztyén, csak az, aki hisz abban, hogy Jézus Krisztus szenvedett, meghalt és feltámadt a halottak közül. Csak ez az útja-módja annak, hogy valaki megigazuljon. Más út nem vezet a meg- igazuláshoz és üdvösséghez! pm kell vennie, hogy Ipten az 6 egyházát ma is kegyelmesen megtartja és gyarapítja. Meny- nyei Atyánk az evangélium igazságát nemzedékről-nem- zedékre hirdetteti. „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.” (1 Tim 2,4.) Ezért szólaltatja meg evangéliumát gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Szentlelkével buzdít szüntelenül a Jézus Krisztusban való hitre. Konfirmandusaink vallástételét hallgatva örvendhetünk annak, hogy az utánunk jövő nemzedék is megismerhette Üdvözítő Krisztusunkat. Ök talán más úton jutottak el ehhez az ismerethez, mint mi, de nekik is megadatott. I.ehet, hogy más módon építik bele életükbe a Jézus Krisztusban való hitet, mint mi. De számukra is az üdvösség egyetlen alapja Krisztus értünk való váltsághalála. Az ünnepi istentiszteleten észre kell vennünk, hogy a megkonfirmál- takkal épül tovább, növekszik az egyház. Várakozással tekinthetünk a hitben utánunk jövőkre. Isten közülük is elhív igehirdetőket és ébreszt ige- hallgatókat, úrvacsorával élőket. Hálát adhatunk azért, hogy mennyei Atyánk kegyelmével őrizte, szavával táplálta, oltárához elvezette gyermekeinket. Kérhetjük az egyház Urát, hogy a kegyelem, amit elnyertek, kárba ne vesszen az életükbe. Naponként tapasztalják meg Mennyei Atyánk áldását és vezetését. Mindig erősek legyenek az Ürban és az ő hatalmas erejében ;Ef 6, Í0.). Életük és haláluk Krisztusról tegyen bizonyságot. Megállva mindvégig a hitben, elnyerjék az örökélet koronáját Ferenczy Zoltán HÍREINK AZ ÜJ ELNÖK A Németországi Evangélikus Egyház (EKD) nyugaton és keleten összeült zsinata D. H. Dietzfelbinger müncheni evangélikus püspököt választotta meg elnökévé. A nemrégen nálunk járt Dietzfelbinger püspök tagja a Lutheránus Világ- szövetsége Központi Bizottságának és személyében kimondottan evangélikus püspök került a Németországi Evangélikus Egyház elnöki tisztébe. Az új elnök nagyon nehéz szolgálatra vállalkozott, hiszen az elmúlt esztendőkben igen nagy mértékben megromlott a viszony az EKD elnöksége és a Német Demokratikus Köztársaság között. AZ ÜJ WARTBURG-MUZEUM A 900 esztendős Wartburg várában húsvétkor nyitották meg az ú j múzeumot, amely a vár történetének legfontosabb korszakait szemlélteti. Az első korszak a román művészet kora 1200 körül. A második megeleveníti Németország korai polgári forradalmi mozgalmainak a történetét, Luther megérkezését a várba 1521 húsvétién és az azzal kapcsolatos eseményeket. A harmadik korszakra esik Goethe látogatásai a várban, a vár megújítása a 19. században és 1952—66-ig. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG EGYIK BIZOTTSÁGA HANNOVERBAN A Lutheránus Világszövetségnek az istentisztelettel és az egyház lelki életével foglalkozó bizottsága Hannoverban ülésezett március 28-tól április 5-ig. A dr. J. Michalko pozsonyi teológiai professzor elnökletével dolgozó bizottság nemcsak a liturgia és istentisztelet aktuális kérdéseit tárgyalta meg, hanem foglalkozott többek között az evangélikus gyónás problémájával is. A VILÁG 90 SZÁZALÉKA TUDJA MAR OLVASNI A BIBLIÁT A Bibliatársaságok Világ- szövetségének a legújabb kimutatása szerint eddig 1280 féle fordítása készült el a Szentírásnak. A teljes Bibliát 240, az Űjtestamentumot 301, és valamely bibliai könyvet 739 nyelvre fordították le. A világ lakosságának több mint a 90 százaléka tudja ma már olvasni a Bibliát, további 6 százalék pedig legalább a Szentírás valamely részéhez hozzá tud férni. A megmaradt 4 százalék csak akkor tűnik el, ha további 1000 nyelvre lefordítják még az írást. A bibliafordítás tehát továbbra is egyik legfontosabb feladata marad a keresztyénségnek. Jelenleg is dolgoznak azon, hogy további 375 kisebb néptörzs nyelvére lefordítsák Isten igéjét. Énekeljetek! Máté 21,14—17 Bizonyára sokan észrevették, hogy mennyire megszépül az éneklő ember arca. Amikor kórusokat látunk énekelni, a daliam. harmóniája különösen tudja az arcokat megváltoztatni és valami harmóniát teremt az éneklő emberek között is. öregek és fiatalok feloldódnak, eggyé lesznek az ének szépségeiben és ez a szépség kisugárzik az éneklők magatartásából. Figyeljük csak meg gyülekezetünket, hogy az istentiszteleken az éneklés mennyire közel hozza egymáshoz a templomban ülőket és ha szívből szól az ének, mennyire közel viszi az Istenhez is. Ma Cantate vasárnapján ezt különösen érezzük. Természetesen nem arról van szó elsősorban, hogy a gyülekezeti éneklésünk problémáiról vagy esetleges reformjáról prédikáljunk. Az az ének, melyre Isten igéje akarja megtanítani a gyülekezeteket, nem külső feltételekre épül, hanem az ember egész belső világát szeretné megújítani. Az ének, melyre Isten vár, az ember örömének, hálájának és dicsőségének éneke kell legyen. Igénk a jeruzsálemi templomba vezet, ahol Jézus a templom megtisztítása után betegekkel, vakokkal, sántákkal találkozik. A kufárok kiűzettek és bejöttek a nyomorultak, az elesettek, a betegek és a koldusok. Ezekkel találkozik Jézus és ezeket gyógyítja meg isteni hatalmával. Ezek a szerencsétlen nyomorult emberek egyik pillanatról a másikra visszakerülnek az életbe, mely már kivetette őket. Az emberek találkoztak az Istennel. Ennek a találkozásnak pedig az az eredménye, hogy egészséges lesz a beteg ember. Ebben a képben a mindenkor ismétlődő jelen ismerhető fel. Az egyik oldalon ott van az ember, aki Isten színe előtt úgy áll, mint a beteg. Mert egy baja mindenképpen van: életét rombolja a bűn. Isten nem tudja másképpen látni az embert, mint a bűn miatt megrokkant, beteg embert. <5 mindig látja életünkben a bűn valóságát. Egy-egy gyülekezetben akkor ismétlődik meg a jeruzsálemi jelenet, amikor ennek tudatában mennek oda a gyülekezet tagjai. Hiszen ahol bűnös emberek mennek Jézus elé, ott Jézus mindig gyógyít. A legnagyobb csodája, hogy kegyelmet szerez számunkra. Ezeknek az embereknek a leikéből csendül fel azután az ének. Az ének, mely tele van örömmel, hálaadással és dicsőítéssel. Ez az ének valóban eggyé tudja kovácsolni a gyülekezetei, az egész kórust. Így csendül fel Jeruzsálemben is a gyermekek boldog éneke. Ezen a vasárnapon minden templomunkban ott állnak oltáraink körül konfirmandus gyermekeink, hogy bizonyságot tegyenek hitükről. Lehetne-e számukra drágább ez a nap annál, ha ők is láthatnák gyülekezetükben a meggyógyított gyülekezet örömét és ha ök is érezhetnék a gyógyító Jézus hatalmát. Akkor a gyülekezetekkel együtt az ő ajkukról is felcsendülhetne ez az ének, talán életükben először. Felcsendülne úgy, hogy soha többé el se hallgasson, hanem egy egész életen át szóljon. Ez az ének építené be az Istennel és az emberekkel való boldog szép közösségbe. Szívből kérünk Istentől minden konfirmáló számára ilyen istentiszteletet. Kökény Elek vwvvwvwwwvvwwvvwuwvuwvvvwvwwvvvía IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! A benned hivő őseinkkel valljuk, jő dolog Tégedet dicsérnünk és éneket zengenünk nevednek. Köszönjük, hogy az éneket és zenét kezdettől fogva ajándékul adtad az embernek. Minket is kísérnek gyermekkorunk óta. Ó, általuk hányszor fordult búnk örömre, és kaptunk vigasztalást, békességet! Mily sokszor gyújtottad föl szívünket zúgó orgonaszóval, a gyülekezet szárnyaló énekével, vagy csendesítettél el bennünket halk dallamokkal, hogy lélekben még közelebb juthassunk Hozzád! Köszönjük Istenünk, hogy énekkincsünk drága örökségén át is ezer áldást harmatozol ránk. Köszönjük, hogy hálánkat elzenghetjük Neked, és Te nem veted meg gyarló magasztalásunkat. Kérünk Urunk, tarts meg bennünket éneklő gyülekezetnek, hadd lehessünk ebben is hasonlóak az első keresztyénekhez és a reformáció népéhez. Hadd dicsérjünk Téged szívünk legbelső rezdülésével; teljes lelkűnkkel megszámlálhatatlan jótéteményedért: mindenek előtt a Tőled nyert bőséges kegyelemért. Engedd, hogy mindig készek legyünk bűnbocsátó irgalmad meghallására, csodáidnak meglátására, szereteted elfogadására. Tölts el mindnyájunkat élő hittel, hogy mint a gyermekek, őszintén és boldogan mondjunk hozsannát Neked. Urunk! Mi annyiszor megtapasztalhattuk hűségedet. Ne engedd, hogy bennünk elapadjon a hálaadás. Szentlclkeddcl cselekedd meg velünk, hogy hálaadásunk emberszerető irgalmasságban is megmutatkozzék. Adj munkánkban örömet, hivatásunkban felelősséget. Végül pedig azért könyörgünk még hozzád Istenünk, hogy mi is ott lehessünk abban a hatalmas kórusban, amelyben mennyei és földi seregek örökké zengik dicséretedet. Ámen. « 0. 0.0 0 0 P'0' * 0 t OLASZORSZÁG Április 6-án jelent meg a Nuovi Tempi (Üj Idő) című olasz hetilap első száma, amelyet Olaszország evangélikus egyházai közösen adnak ki. Az olaszországi protestantizmus újságját ezekkel a szavakkal bocsátotta útjára az első vezércikk: „Az új idő az eljövendő Ür ideje. Jézus Krisztus nem a távoli Űr. Jelen van a köznapok eseményeiben, sőt éppen azokban találkozik velünk.” A jelenlevő Jézus Krisztus akarata szerint — folytatja a lap — minden keresztyén újságnak foglalkoznia kell a mindennapi élet kérdéseivel és a politikai eseményekkel. Ezért közöl mindjárt az első szám kommentárt is az aktuális politikai eseményekről. k
