Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-03-12 / 11. szám

í,Amilyen VASÄRNAP. — ítélettel tettek” (Mt született bíró. De ítélkezésé ben nagyon egyoldalú, mert mindig csak mások felett ítél­kezik. Jézus ezt az ítélkezéstől megittasodott embert józanítja ki ezzel az igével. Ki merne közülünk Isten elé állni mond­ván : Istenem, ítélkezz felettem úgy, ahogyan ítélkeztem em­bertársaim felett! Mi elítéljük embertársainkat, mint bűnö­söket. Ha Isten hasonlóképpen ítélne meg bennünket, ki len­ne igaz? Isten azonban Jézus. Krisztus csodálatos váltságmű- vén keresztül ítél meg ben­nünket. HÉTFŐ. — „Mindenkor él, hogy esedezzék érettünk” (Zsid 7,25). Emeberek helyett Krisz­tusnál keressünk segítséget és oltalmat, öreá mindig számít­hatunk, ma is, holnapután is, egészen a halálunkig. De még azután is. Mert Ö mindenkor él és szeret bennünket. Ű az egyetlen élő, aki soha el nem hagy minket. Ö az egyetlen, aki élt, szenvedett, meghalt és feltámadt értünk és aki dicső­ségében is velünk törődik. Ke­gyelemért esedezik érettünk az Atyánál. KEDD. — „Éjfél tájban pe­dig Pál és Silás imádkozással és énekkel dicsőítette az Istent. A foglyok pedig v hallgatták” (Ap Csel 16,25). Ha megtelik a szív, megszólal a száj. Pál és Silás ajka ezért nyílt meg éneklésre és imádkozásra. Cso­dálatos, hogy a börtönben fáj­dalmak és szenvedések között énekelnek és éneklésük, imád­ságuk nem kesergés és panasz­kodás, hanem Isten dicsőítése. Mert fele volt a szívük hittel és szeretettel Jézus Krisztus iránt, aki értük bűntelenül sokkal többet szenvedett. Éneklésük, imádságuk bizony­ságtétel is lett, mert ennek nyomán a börtönőr megtért, íme a bajban, a szenvedések között is lehet a keresztyén ember boldog és örvendező, — ORGONÁK GENERÄLOZÄ- SAT, javítását, tisztítását, hangolá­sát, valamint évi rendszeres kar­bantartását vállalom. VÁRADI OTTÖ orgonakészítőmester, Buda­pest, X., Pataky. István tér 27. Telefon: 149—088. TORNYOK, templomok szak­szerű javítására, gömbök, keresz­tek. csúcsok helyreállítására, új­fedésekre, festésre kérjenek tőlem árajánlatot. A legmegbízhatóbban, garanciával készítem. Bíró Sán­dor bádogos mester. Edelény. — TEMPLOMOK, tornyok bádo­gos munkáinak javítását, festését, újonnan való készítését szaksze­rűen, garanciával vállalom. Meg­hívás esetén díjtalanul helyszínre megyek. Molnár Zsigmond épület- és díszműbádogos mester, Sajó- szentpéter, Kossuth út 148. — BUNDÁK, kucsmák, szőrme­gallérok, átszabások Somogyi Szűcsnél, Bp. V., Kossuth Lajos u. L az udvarban. — NYUGDÍJAZÁS ELŐTT ALLO magányos nő szobát keres éltartásért, özv. Kálmán Béláné, Bp. vm„ Práter u. 82. I. Jánosy Gyula leveleivel. — CSALÁDI HAZAMÉRT becsü­letes eltartót keresek Sződligetre. *,Nyugodt élet” jeligére a Kiadó- hivatalba kérek választ. — DISZNÖPERZSELÖGEP, hur- ka-kolbásztöltőgép Kulcsár kisipa­rosnál, Budapest, Rákóczi út 6. ' SZERDA. — „Hogyan kö­vethetném el ezt a nagy go­noszságot és hogyan vétkez­ném az Isten ellen?” (1 Móz 39,9). A jóság, szeretet és bi­zalom kötelez. Józsefet is kö­telezte kenyéradó gazdájának, földi urának jósága szeretete és« bizalma, hogy Putifárné megismételt csábítására nemel^ mondjon. De kötelezte égi urá­nak megsegítő jósága és sze­retete is, hogy ne vétkezzék parancsa ellen. Isten gyerme­ke nem vétkezhet, mert meg­ízlelte Isten békességét és jó­ságát és fél attól, hogy ezt el­veszíti. Ne feledd, drága áron megváltott gyermeke vagy Is­tennek és testestől-lelkestől az Övé vagy. CSÜTÖRTÖK. — „Hallelu­ja! mert uralkodik az Ür, a mi Istenünk, a Mindenható” (Jel 19,6). János apostol látomásá­ban már látja, hogy a végső győzelem Krisztusé lett. Övé minden hatalom mennyen és földön. Az égi seregek örven­deznek a Sátán bukásán és di­csérik Isten igazságos ítéletét. János apostol megvalósulva látja azt, amire mi még vá­runk. De mivel Isten igaz be­széde mondja ezt nekünk, szá­munkra is valóság és hisszük, hogy egykor majd hitünkért mi is részt vehetünk az Istent dicsérő hallelujában. PÉNTEK, — „Légy éber és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak”. (Jel 3,2). A gyülekezetben mindig van­nak hitben erősebbek és van­nak gyengébbek. Isten azon­ban nem mond le a gyengék­ről sem és mozgósítja az erő­seket az erőtlenek megmenté­sére. Ezt tette a szárdiszi gyü­lekezetben is. Aki éber a hit­ben, annak nem szabad csak magával törődnie. Annak a hitét azzal kell bebizonyítania, hogy „életre kelti” a „haldok­lókat” és segíti őket a bűn el­leni harcukban. SZOMBAT. — „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok fiaitok­nak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább fog a ti mennyei Atyátok Szentleiket adni azoknak, akik Tőle ké­rik? (Lk 11,13). Az imádság Is­tentől való drága lehetőség a Vele való beszélgetésre. Sokan nem élnek ezzel a nagy lehető­séggel, mert azt gondolják, hogy Isten ne hallgatja meg őket. Jézus eloszlatja ezt a ké­telyt. Azt mondja: ha a földi apák meghallgatják gyerme­keik kitartó könyörgését es teljesítik azt, mennyivel in­kább megteszi ezt a mi meny- .nyei Atyánk. S nemcsak a testi élet fenntartásához szük­séges javakat kérhetjük Tőle, hanem országának a legna­gyobb ajándékát: Szentleikét is. A hit sohasem csalódik Is­ten jóságában. Kérjetek! Szabó Kálmán Jézus megtisztítja a templomot J 2, 13—22 Az evangéliumokból nyilvánvaló, hogy Jézus Krisztusnak nem mindig volt békés-szelíd a szíve, szeme, de a hangja se. Többször hevítette szent harag. Sokszoros jajt kiált a farizeu­sokra. Határozottan rendreutasítja a „tűzzel játszadozó”, vélt vallásos érdekből a pusztítás gondolatával foglalkozó tanítvá­nyokat. Keményen félreállítja a Golgota felé vezető útjából az isten dolgaira nem gondoló és akadékoskodó Pétert. A máso­kat nyúzó mammon-lelküséggel, az emberi életet megrovtó bűnnel és mindennel szemben hajthatatlannak bizonyult, ami gátolta Öt Isten akarata cselekvésében. Ha lehet ebben a ma­gatartásban fokozatról szó, akkor ezt hűen tükrözi a templom megtisztításáról szóló bibliai elbeszélés. Krisztus szent haraggal döntögeti a pénzváltók asztalait. Kötélből csinált korbáccsal űzi ki a templomból az istentisz­teleti élet anyagszállítóit, az árusokat és kufárckat az ökrökkel és juhokkal együtt. Ez az ostoros Krisztus, aki elüt oltárok és otthonok szokványos Krisztus képeitől, ugyanaz, akiben a sze­retet Megtartóvá testesült. A templomtisztítás halálig való en­gedelmességének csak egy szeme, de nem jelentéktelen lánc­szeme. A jelenlevő tanítványok előtt fölfénylett egy ószövetségi ige: „A te házad iránt való féltő szeretet szorongat engem.” Jézus Krisztus szereti, féltőn szereti a templomot. Ebből követ­kezik, hogy nemcsak ismeri rendeltetését, de súlyt helyez arra, hogy a templom legyen valóban templom és töltse be Istentől kapott rendeltetését. Lehet-e csodálkozni azon, vagy emelhelő-e kifogás az ellen, hogy Isten Fia nem tűrte, hegy emberi ösz'o- nölc, vágyak, célok és érdekek szolgálatába állítsák, valóban „latrok barlangjává” tegyék az Isten házát. Jézus Krisztusnak a templom iránti féltő szeretetében lepelsősorban Isten iránti hűséges szeretete és engedelmessége lett nyilvánvalóvá. Jézus templomtisztításából érthetően csendül Isten üzenete: Nem kell, mert nincs semmi értelme, haszna és üdve sem em­berre, sem népre, sem világra olyan vallásoskodásnak, amely hamis illúziókba ringat, tévhitre nevel s nem ad szabadulást a bűnök szolgaságából, nem eredményez életújulást és ehhez nem tud erőt nyújtani. Isten Szentlelke új templomot épített és épít folyamato­san: a feltámadott Jézus Krisztus testét, az anyaszentegyházat. Beléplántáltattunk Krisztus testébe. Mi tehát az új templom népe vagyunk. Isten igénye itt az újban is ugyanaz, mint volt az óban: megtisztulás, erkölcsi megújulás jótevésben, igazság­ban és szeretetben (Es 1, 16—17). Engednünk kell azért, hogy Isten akarata szerint maga a feltámadott Krisztus készítsen és képesítsen arra, ami illik a templom népéhez. Éljünk boldog örömmel és hittel, tisztító vizével, bűntörlő vérével, élő s éltető igéjével, áldozatos szeretetével szolgálva Isten jóakaratát, vég­bemehessen általunk Isten igaz tisztelete. Boros Lajos — Böjt 5. vasárnapján az ol­tárterítő színe: lila. A vasár­nap délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Zsid 2 1“—18; az igehirdetés alapigéje: Jn 2, 13—22. A délutáni istentiszte­let alapigéje: 2 Móz 32, 30—32. — EVANGÉLIKUS VALLÁ­SOS FÉLÓRA A RÁDIÓBAN. Március 19-én, vasárnap reg­gel fél 8 órakor evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosz- szán. Az igehirdetés szolgála­tát PÁSZTOR PÁL diósgyőr- vasgyári lelkész, a Borsod— Hevesi egyházmegye helyettes esperese végzi. — BUDAPEST. A Hazafias Népfront rendezésében a Pest megyei protestáns lelkészek számára D. Káldy Zoltán püs­pök tartott előadást a Pest me­gyei Tanács dísztermében. — TEOLÓGUSOTTHON. Az otthonóra keretében március 2- án D. Káldy Zoltán püspök tartott előadást és megbeszé­lést a Teológiai Akadémia hall­gatóinak ezen a címen: „Ho­gyan használjuk fel a teoló­gián töltött időnket?” A nagy érdeklődéssel fogadott előadást és az ezt követő megbeszélést a püspök igemagyarázata fejezte be. — BUDAVÁR. A Budai Evangélikus Egyházmegye gyülekezeteinek presbiterei ré­szére március 11—12-én a bu­davári egyházközség gyüleke­zeti termében csendesnap volt. Az előadásokat és igehirdeté­seket D. dr. Vető Lajos püs­pök, dr. Groó Gyula teológiai tanár, Várady Lajos esperes és Kari Károly kelenföldi presbi­ter tartották. — GYŐR. A győri'evangéli­kus öregtemplomban március 19-én délután 6 órakor virág- vasárnapi hangverseny lesz, amelynek keretében D. dr. Ve­tő Lajos püspök tart előadást: „A virágvasárnap szépsége” címen. — SZEGED. Id. Benkóczy Dánielné, a szegedi gyülekezet szeretett papnéja, 1967. feb­ruár 22-én elhunyt. Temetése február 24-en volt Bártfai La­jos esperes szolgálatával a gyülekezet és tisztelői nagy részvéte mellett. Az elhunyt­ban id. Benkóczy Dániel sze­gedi lelkész hűséges hitvesét, ifj. Benkóczy Dániel nyíregy­házi esperes édesanyját gyá­szolja. „Elég néked az én ke­gyelmem”. — KÉRELEM. Lágler Sán­dor — később Reichert Gyula — evangélikus pap és Kálmán Dezső református pap szer­kesztésében 1879-ben Kölesden (Tolna m.) „Protestáns Pap” címen lelkészi gyakorlati szak­közlöny indult meg, amely kb. 3— 4 évtizeden át jelent meg. Egyháztörténeti szempontból szükség volna a szakközlöny minél több példányára. Szere­tettel kérem azért mindazo­kat, akik ilyen szakközlöny birtokában vannak, szívesked­jenek azokat — visszaküldési kötelezettség mellett — Evan­gélikus Lelkészi Hivatal, Dombóvár (Tolna m.) címre elküldeni. Háromszáz éves a volt Eperjesi Kollégium Ez év szeptember 15—17. napjain ünnepli Eperjesen háromszáz éves jubileumát a volt Evangélikus Kollégium a „Tarca-parti Athénben”. Két szlovákiai evangélikus test­vérünk is felhívja figyelmün­A volt Eperjesi Evangélikus Kollégium, (Rézkarc 1691-ből) két erre az eseményre és köz­ük velünk, hogy az ünnepé­lyekre szeretettel várják mind­azokat, akik mint teológusok, jogászok vagy gimnazisták akár csak egy évet is töltöt­tek az intézetben. Ján Domi­nik (Rimanovská Bana, CSSR) szívesen .közli az érdeklődők­kel a jubileumi ünnepélyek pontos programját és az egyéb tudnivalókat. J. Hand- zo eperjesi esperes-lelkész pe­dig két képet küldött a volt | Eperjesi Kollégium épületéről és rövid megjegyzéseket is fűz hozzá. Megemlíti, hogy „a mi volt kedves kis Lutheránus Egye­temünket 1667. szeptember második felében alapították. Közép-Európa legszebb" és leghíresebb iskolája volt.” Az épület másfélemeletes klasz- szikus építmény volt, de a jezsuiták' 1724-es és különö­sen a 19. századi átépítések egészen megváltoztatták Italus Petrus eredeti alkotását. Az épület előtti ó-piacon volt 1687-ben gróf Caraffa Antal „eperjesi vértörvény­széke”, 24 protestáns vértanú élő üzenetével: „Istent imád­ni, hazát szeretni — tőlünk tanuljatok ...!” Ma kerületi levéltár az épü­let, tudományos könyvtár és nagybecsű képtár van benne. A magyarok közül itt voltak diákok többek között: Kossuth Lajos, Székács József, Haan Lajos, Kazinczy Gábor, Vachot Imre, a szlovákok közül: Mi- chal M. Hodza, Jónás Zá- borsky, Pavel Országh-Hviez- doslav, a jugoszlávok közül pedig: Milos Popovic, Sveto- zár Milotic, Bogoboj Atanao- kovic. A magyar evangélikus egy­háznak az első világháború végéig Nagyhírű teológiai aka­démiája volt az eperjesi kol­légiumban, ahol „derekas mun­kát végeztek: Hork József, Csengey Gusztáv és Frenya Lajos, a jogi irodalomban dr. A volt Eperjesi Evangélikus Kollégium épülete ma Raffay, dr. Vécsey, dr. Flóri­án Károly, a történ el emkuta- tás terén pedig Gömöry Já­nos”. — írja levelében Hand- zo esperes. „Szeptember második felér« ben szeretettel várjuk a régi kollégium vplt diákjait azon régi szép eperjesi evangélikus jelvény szellemében: egy pír ros nagy szív — arany láng­gal ég és fehér szárnyakon repül, hogy üzenetet hozzon: szeretettel kell hitben élni és nem szabad szomorkodni! —- fejezi be levelét Handzo espe­res. Budapest, 1967. március I2-én 67.00919/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár Imre Deák tér de. 9. (úrv) Hafenscher Károly de. n. (úrv) dr. Kékén András du. 5. dr. Kékén András du. 6. Szeretetvendégség: Haíen- scher Károly Fasor de. fél 10. (úrv) Bogya Géza de. 11. (úrv) Bogyá Géza du. 6. Bogya Géza Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sán­dor U. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Tha- ly Kálmán u. de. 10. Bánd! Sán­dor, de. 11, dr. Rédey Pál du. 6. Bandi Sándor Kőbánya de. 10. Veöreös Imre du. 5. Szeretetven­dégség utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. (úrv) Baranyai Tamás du. 4. Szeretet­vendégség Virág Jenő Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. (úrv) Baranyai Tamás Fóti út de. 11. Benczúr László Váci út dé. 8. Solymár Péter Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Üjpest de. 10. Blázy La­jos Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula Soroksár Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV-telep de. 8. Rá­kospalota Kistemplom de. 10 du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Rutt- kay Levente de. 11. (úrv) Ruttkay Levente este 7. úrvacsorái ist. Várady Lajos Toroczkó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 10. Or- gonamegáldás D. dr. Vető Lajos du. 6. Szeretetvendégség: Mikler Gusztáv XII., Tarcsay Vimos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csengődy László este fél 7. Csen­gődy László Budakeszi de. 8, Ruttkay Elemér Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán de. 1L (úrv) dr. Rezessy Zoltán du. 6. Bencze Imre Németvölgyi út de. 9, Bencze Imre Kelenvölgy de. 9. Visontái Róbert Budafok de. 1L Vlsontai Róbert Nagytétény de, fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. 11. du. 5 Szeretetvendég­ség, Matúz László. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Pálfy Miklós Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 Hogy a többiek merre jártak egész nap, nem tudom. Nekem azonban minden időmet kitöl­tötte a mai vacsora megszervezése. Kinek mondhatom el, milyen körülményes úton ju­tottam a bárányhoz. A szobát, ahol együtt le­hetünk este, már jelezték, hogy rendelkezésre áll. De a bárányt nekem kellett beszerezni. Nos, ez nem is volt olyan egyszerű dolog. Ilyenkor, húsvétkor igen keresett cikk ez erre­felé. Reggel még itt kísérleteztem Bethánia há­zainál. Hiába ^hivatkoztam arra, hogy kihez tartozom, mégsem tudtak segíteni rajtam. Pe­dig itt mindenki ismer bennünket, hiszen né­hány napja itt tette a Mester a legnagyobb csodát, amikor feltámasztotta Lázárt, Mária és Márta testvérét. Már reggel sokan a Názáreti- vel együtt mentek a városba, szinte a fél falu üres volt. Jártam tehát házról házra, bárányt kerestem. Végül is azt tanácsolták, hogy men­jek a mezőre, talán a kinn legelésző nyájnál hozzájutok egyhez. Nagy utat tettem meg, míg ráakadtam egy­re. Megalkudtam a pásztorral, de fizetni nem tudtam, mivel erszényünk üres volt. A pásztor jóindulatúan hitelezett, mivel hallotta a Ná­záreti hírét. Szívesen odaadta a bárányt s én vállamra vettem a bégető jószágot. Zaklatott lelkiismeretem azonban nem volt nyugodt. Adósságunk van és azt rendezni kell. A többiek, ki tudja hol csatangolnak a nyüzsgő városban. Egyre hevesebben szorongatott a gond, hogy pénzt kell szereznem, mert hiszen mindnyájunk becsülete forgott kockán a pász­tornál. És ekkor, nem tudom, hogyan jutott eszem­Az áruló naplójából Niszán 13. Csütörtök be, arra határoztam magam, elmegyek‘a pa­pokhoz. Sebesen lépkedtem és egyre jobban tetszett a gondolat. Tőlük kérek pénzt. Elvégre segíthetnek rajtunk, hogy mi vándorok is ele­get tehessünk a törvénynek. Ha másként nem megy, kérni fogom őket, segítsenek ki ben­nünket. A Mester is és én is jótállunk és rend­ben megtérítünk mindent. Nem tudom, miféle alkalomból, de nagy csoportban ültek a nép előkelőivel együtt a papok. Senki sem törődött velem és hagytak ácsorogni, míg én lopva figyelhettem tárgya­lásukat. Furcsa idegesség lett úrrá rajtam. Egyre ismerősebb nevek röpködtek a szobá­ban. Es ekkor feltűnt, hogy ezek éppen az én Uramról, a Mesterről tárgyaltak. Lám, hová sodort elhatározásom! Mit szólnának ezek, ha most leleplezném magam, hogp én tanítványai közül való vagyok. Az imént az egyik épp ar­ról szólt, hogy el kellene fogni a Názáretit, titokban és az ünnepek után. Hogy most ez kizárt dolog lenne, mert sok barátja van a nép között. Mindenki prófétának tartja és döbbenetes dolgokat cselekszik, legalábbis ez hírlik róla. Egyedül én tudtam, hogy ez nagyon is igaz, és milyen nevetséges ezeknek a terve, mert az én Mesteremnek semmi sem árthat. Szerettem volna odakiáltani, hogy gyermekes terveket szövögetnek és hogy ő tényleg Isten Fia. Én láttam, amint lecsendesítette a tajtékzó ten­gert, én láttam, amint erőt vett szörnyű ha­talmakon, tanúja voltam, amikor a halált is marokra szorította és láttam, amint a vizeken jár. Ó ti balgák, gondoltam, ti akartok kikez­deni a menny és föld Urával!? És ekkor ördögi sugallatom támadt. A pénzt már a markomban éreztem az ötletért. Hiszen ezek mindent megfizetnek, minden tetszetős gondolat mentőöv számukra. Előre tolakodtam az asztalig. Mélyen meg­hajoltam, és elmondtam ki vagyok. Gonoszul felcsillantak a szemek s én élvezhettem, ho- gyon vezethetem félre ezt a sötét gyülekeze­tét. Ravaszul annyit mondtam, hogy segítek szorult helyzetükön, ha fizetnek. Azonnal fel­kínáltak harminc ezüstöt. Nekem többre nem is volt szükségem, hiszen ebből nemcsak a bá­rányt fizethetem ki, de elég lesz az ünnepekre is. És ígéretet tettem, hogy megmutatom ne­kik a helyet, ahol éjjel tartózkodni fogunk. Ezt a csekélységet vállaltam eme csekély ösz- szegért. Éjjel oda fogom őket vezetni, s holnap már semmi közünk sem lesz egymáshoz. Most már csak az a gond foglalkoztatott, hogy holnap időben kivigyem adósságunkat a legelőre a pásztorhoz. A nap hátralevő részét a városban töltöttem egyedül. Nézegettem a templomot, a palotákat és vártam az alkonyt. Estefelé megjöttek a többiek is. Természe­tesnek találták, hogy minden rendben van. Az asztal terített, ennek gondja mindenkor az enyém volt. A Mester is betért. Kissé fárad­tan, szomorúan nézett végig rajtunk. Aztán hosszan fürkészett tekintetemben, mintha kö­szönte volna fáradságomat. S ekkor egy kínos érzés hasított belém. Nem jártam egyenes úton, s a Mester kiolvasta ezt szememből. Nem szólt egy árva szót sem és én lesütöttem a szememet. Aztán, hogy-hogy nem, teljesen váratlanul megmosta lábainkat. A vacsoránál végleg el­bizonytalanodtam. A többiek elhúzódtak mel­lőlem s a Mester egyik kijelentése szívemet szinte megbénította. Ilyet soha nem mondott nekem. Először homályos célzásqkat tett, hogy áruló van közöttünk, végül kereken azt mond­ta: „Menj és tedd meg, amit elhatároztál.” De hiszen neki tudnia kellett, hogy én érte és a becsületünkért vállalkoztam erre! Ha már a többiek nem is értik, s joguk sincs kiközösí- teniök engem, de a Mesternek tudnia kell! Szó nélkül hagytam el az asztalt, mélyen lesütött szemekkel. Most már kötött a szavam a papoknál és vissza kell szereznem becsüle­temet a Mester előtt is. A pénz megvan, egy gonddal tehát kevesebb nyomja telkemet. Éj­félkor majd kivezetem őket a helyre és meg­mutatom nékik Mesterünket. Ebből neki sem­mi baja nem támadhat. S ha netán erőszakot akarnának alkalmazni, az égi Erő úgy szét­fújja őket, mint polyvát a szél. S aztán újra együtt leszünk, ha ugyan nem szánom végleg rá magam, hogy haza megyek a falumba: Karijótba. Rédey Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom