Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-03-19 / 12. szám

KP. BERM. BP. 72 NAGYPÉNTEKI GONDOLATOK Március 19-e kiemelkedő napja lesz népünk életének: négy évre szóló megbízatással megválasztjuk az országgyűlési kép­viselőket és tanácstagokat. Bár a mi országunkban minden ál­lampolgárnak megvan a lehetősége arra, hogy közvetlenül ve­gyen részt a maga helyén az ország kormányzásában, mégis nagy jelentőségű, amikor magunk közül kiválasztunk arra el­hivatottakat és megbízzuk őket azzal, hogy a parlamentben és a tanácsoknál legyenek szószólói népünk akaratának és mun­kájukkal segítsék országunk fejlődését és boldogulását. A mi népünk az utolsó két évtizedben politikailag sokat nevelődött és művelődött. Tud különböztetni a jó és rossz között. Meg tudja ítélni, mi van a nép javára és kárára. Éppen ezért a mos­tani választásokon is nem tanulatlanul, szinte öntudatlanul vesz részt, hanem tudatosan. Tudja mit akar és azt is, hogy mire szavaz, amikor az urnák elé járul. Senki ne higgye se idehaza, se külföldön, hogy népünk március 19-én „mechani­kusan” szavaz. Ez a nép már kilépett a „politikai gyermekkor” cipőiből és felnőtté lett a politikai élet területén is. Amikor népünk az urnák elé járul, látja azokat az ered­ményeket, amelyeket húsz esztendő alatt elértünk. Húsz év alati egy rombadöntött, gazdaságilag a sír szélén álló, a há­ború rémségeitől tönkrenyomorított, lelkileg összeomlott or­szágból olyan ország lettünk, amely nemcsak eltakarította a romokat, helyreállította a régi házakat, iskolákat, gyárakat és templomokat, hanem több mint 900 000 új lakást is épített, melyekben megközelítőleg 2 millió ember talált új otthonra. Az új iskolák, egyetemek, művelődési otthonok, óvodák, böl­csődék, kórházak serege „nőtt ki a földből”. A „3 millió koldus országá”-ból olyan ország lettünk, amelyben mindenkinek van elég kenyere, mindenki dolgozhat és gyarapodhat. Az ország nemzeti jövedelme, amely legátfogóbban tükrözi a fejlődést, ma már több mint háromszorosa az 1938. évinek. Az iparosítás eredményeként a magyar ipar jelenleg 6-szor annyit termel, mint a háború előtt. Mezőgazdaságunk szocialista átszervezése megoldódott és ma már képes kielégíteni a belső szükségletet, sőt exportra is sokat termel. Általánossá lett a társadalombiz­tosítás. A termelőszövetkezeti nyugdíjak bevezetésével ma már szinte minden dolgozó nyugdíjjogosulttá lett hazánkban. Tíz­ezer lakosra számítva több hallgató szerez ma tudományos ké­pesítést, mint a nagy kultúrájú Angliában, Franciaországban, Olaszországban vagy Svédországban. A könyvek, folyóiratok, újságok száma annyi, amennyi nemzetünk történetében még soha sem volt. Tudjuk, hogy még nem oldottunk meg mindent. Vannak problémáink is. Még nem egyformán találta meg a helyét pa­rasztságunk a termelőszövetkezetek mindegyikében. Az is tény, hogy az óriási lakásépítkezés ellenére vannak lakásgondjaink. Komolyan kell vennünk a faluról való elvándorlás és a ter­melőszövetkezeti tagság elöregedésének problémáját. Feladatot jelent a régi nyugdíjak további emelése is. Szükség van az életszínvonal további emelésére stb. Most amikor országgyűlési képviselőket és tanácstagokat választunk, azt várjuk tőlük: minden időt és alkalmat ragadjanak meg, hogy a lehetőségek határain belül a megoldatlan problémákat megoldáshoz segít­sék. A mögöttünk levő jó eredmények biztatnak bennünket arra, hogy a választások alkalmával szavazatunkat nemcsak egy-egy képviselő- és tanácstagjelöltre adjuk, hanem egyben arra a programra, amely népünk további előrehaladását cé­lozza. Mire szavazunk hát március 19-én? Elsősorban arra a kor­mányprogramra, amely minden intézkedésében azt célozza, hogy minél jobban gondoskodjék magáról az emberről, minél szebbé tegye az életét, minél jobban biztosítsa emberi méltó­ságát. Azt valljuk, hogy minden intézkedés annyit ér, ameny- nyit az ember életének boldogulására és szebbé tételére kama­tozik. Tehát a humanizmusra szavazunk. Azt várjuk és a ma­gunk munkájával is azt akarjuk segíteni, hogy a harmadik öt­éves terv további fejlődést jelentsen az emberről való gondos­kodásban. Arra is szavazunk, hogy az alapok lerakása után a szocia­lizmus tovább épüljön. Segítse ezt elő az új gazdasági mecha­nizmus is, továbbá az ötéves tervnek azok az intézkedései, amelyek társadalmi és kulturális életünk előrehaladását cé­lozzák. A nemzeti egységre és annak erősítésére szavazunk. Tár­sadalmunkban már megszűnt minden születési, vagyoni és fog­lalkozási kiváltság. Nagy dolog ez olyan nemzet történetében, mint amilyen a miénk. Az eddigi szép eredmények is úgy jö­hettek létre, hogy marxisták és hivő keresztyén emberek együtt dolgoztak népünk felemelkedéséért. Ezért most is a nemzeti összefogásra, minden alkotó erő közös munkájára és annak erősítésére szavazunk. A szocialista demokráciára szavazunk. Arra, hogy közéle­tünk demokratizmusa tovább erősödjék. Növekedjék az or­szággyűlés és a tanácsok szerepe és felelőssége. Mint evangélikus keresztyének az állam és egyház jó vi­szonyának fenntartására szavazunk és arra, amit Kádár János így mondott: „Bármely felekezethez tartozó hívők szabadon gyakorolhatják vallásukat, hátrányos megkülönböztetésben nincs részük, egyenjogú állampolgárai hazánknak”. A békérej a békés együttélésre, a leszerelésre szavazunk. Szívből örülünk annak, hogy magyarországi evangélikus egyházunk országos közgyűlésének lelkész-elnöke D. Dr. Vető Lajos püspök és Lehel Ferenc szombathelyi lelkész is a kép­viselőjelöltek között van. Ez egész egyházunk számára megbe­csülést jelent. De jelenti az egyházi emberek szolgálatának megbecsülését is. Legyen áldás szolgálatukon! D. Káldy Zoltán KRISZTUS URUNKAT FIA­TALON ÖLTÉK MEG.- Régi vallásos képeken a keresztyén művészet gyakran szakállal ábrázolta. Egészen a legújabb korig azonban a szakáll nem jelentette az öregkort. Har­minchárom éves volt mind­össze, amikor kivégezték. Ma­napság ebben a korban alig érjük el az átlagos emberi életkor delét. Életereje teljé­ben—virágkorában halt meg tehát JÉZUS KRISZTUS a vi­lág bűneiért és a mi bűnein­kért. Nagypénteken a golgotái kereszten kimúló ISTEN FIÁ­RA függesztjük szemünket s eszünkbe vesszük, hogy Ö fia­talon halt meg érettünk. így még jobban átérezzük áldozati halálának fájdalmát és termé­szetellen ességét A BIBLIA TUD A SZÉP ÖREGKORRÓL. Olvasunk az Ótestamentumban olyan na­gyon öregkort megélt istenfélő emberről, aki végül is betelt az élettel és jó vénségben halt meg (Jób 42, 17). János evan­gélista, a szeretet apostola, száznégy éves koráig hirdette Jézus Krisztus evangéliumát. A mai orvostudomány szerint az ilyen magas kornak nem kimagasló kivételnek kellene lennie, hanem természetesnek. Régen is, de ma is az emberek óriási többsége idő előtt hal meg, vagyis természetellenes halállal múlik ki. Isten az em­bert hosszú életre teremtette, (1 Móz 5.) . MI OKOZZA AZ EMBER KORAI, TERMÉSZETELLE­NES HALÁLÁT? A közúti szerencsétlenségnek, a gyilkos­ságnak, a háborúnak az áldo­zatainál nyilvánvalóan a bűn. Konkrétan az ember, aki bűnt követ el. Önmagunk is hibá­sak lehetünk életünk megrövi­Az alázat dicsősége Fii. 2,1—4 VIRÁGVASÁRNAPJÁN a legtöbb keresztyén ember a Jeruzsálem felé vonuló Jézust látja, aki előtt hangos lelkese­déssel hódol a nép. Lát vala­mit felvillanni abból a dicső­ségből, mely ugyan Jézusé volt egész földi élete folya­mán, de nem lehetett látni. Eddig inkább az volt látható, hogy hiábaváló minden tanítá­sa, szeretete, cselekedete. Az emberek vagy nem veszik ész­re, vagy félreértik, vagy egye­nesen meggyűlölik. Az a lel­kesedés, mely néha látható volt körülötte, bizony legtöbb­ször önző lelkesedés volt, hi­szen éhes emberek lelkesedése volt azért, mert kenyeret kap­tak a semmiből, vagy beteg emberek öröme volt, mert visszakapták egészségüket. Ez a lelkesedés csak addig tart, amíg azt kapják, amit maguk is akarnak. Amint Jézus to­vább akarja őket vezetni az örök élet útján és új életet követel tőlük, — rögtön el­hagyják és nem mennek vele tovább. Bizony, sokszor lehet látni Jézus magárahagyottsá- gát. Talán ezért esik jól virág­vasárnapján valami másról is hallani. A jeruzsálemi bevo­nulás színes története elégté­telt szolgáltat a meg nem ér­tett Jézusnak. S most mégsem ezt a történetet választottuk. Mert mégsem az a döntő a vi­rágvasárnapi eseményekben. JÉZUS KRISZTUS BÖJTI UTJÁN soha nem kereste a maga hasznát és nem akarta látványos módon csillogtatni dicsőségét. Ezen az úton min­den értünk, emberekért tör­tént. Nagyon félreérti ennek a vasárnapnak tanítását az, aki azt hiszi, hogy Jézus Krisztus­nak szüksége volt a tisztelet- adásra, dicsőségre, őbenne hiú dicsőségvágy soha nem volt. Mindent azért cselekedett, hogy a bűnös ember számára utat nyisson a szabadulás fe­lé/ Egyet akart, megszerezni számunkra a bűnbocsánat ke­gyelmét. Egész életében vala­mi érthetetlen szeretet vezette. Ezért tudott mélységesen együtt érezni az emberrel és tudta vállalni életünket min­den terhével együtt. Mindig megértette az embert és úgy bánt vele. Éppen ezért, ha va­lami felragyog ezen a vasár­napon a dicsőség fényéből, ak­kor ez csak a kegyelem és a szeretet ragyogó fénye lehet. A kegyelem és a szeretet di­csőségét hirdetik az esemé­nyek és azt, hogy az ember meghajlik előtte hódoló imá­dattal. HA MI IS BE AKARUNK Állni a virágvasárna­pi hódolók közé, akkor arra kell figyelnünk, amit Pál apos­tol mpnd igénkben. Ha vala­mennyire is megragadott ben­nünket az, amit Krisztus ér­tünk cselekedett. Ha valamit el tudtunk hittel fogadni ab­ból, amit 0 tanított, akkor en­nek valamiképpen láthatóvá kell vállnia az életünkben. Igénk tanítása szerint ugyan­annak az indulatnak kell el- töltenie a mi szívünket is, mint ami Őbenne volt. Előtte csak úgy hódolhatunk, ha vállaljuk az útját és vállaljuk azt az életet, melyre tanít JÉZUS KRISZTUS MINDE­NEK ELŐTT egyetértésre akar tanítani. Ahogyan ő megtudta érteni életünket, minden kísértésével együtt, úgy szeretné a mi életünket is közelebb vinni a másik ember életéhez. Azt szeretné, ha mi emberek egyet tudnánk érteni életünk döntő kérdéseiben. Ennek pedig alapfeltétele az, hogy az ember meg tudjon szabadulni a mindig csak a maga hasznát kereső, önző magatartásától. Az önző em­ber csak önmagát látja, vagy a legjobb esetben egy szűk kis kört maga körül, ami ezen kí­vül van, az már nem fontos számára Ez az önző magatar­tás solia nem tudja úgy építe­ni az életet, hogy abból boldog élet fakadjon. Jézus azt akar­ja megtanítani mindnyájunk­nak: emberek élnek a földön, hozzám hasonlóak s ha én bol­dog akarok lenni, akkor ők is nyilván ugyanazt akarják. Meg kell értenem az emberek vágyát és önmagámtól meg­szabadulva segíteni, szolgálni kell az embert. Hát ezért kell nekünk keresztyéneknek most hazánk életében minden erő­vel segíteni egymást a jövő építésében. Ezért kell bíznunk egymásban és bizalommal ösz- szefogni az építő munkában. Ezért kell meglátnunk a vi­lágban minden igazságtalan­ságot és ahogy lehet, küzdeni ellene. Ezért nem maradhat néma a keresztyén ember« ott, ahol az önző magatartás ke­gyetlenül pusztít. Ezért kell szembeszállni a bűn romboló hatalmával mindenütt, ahol találkozunk vele. Krisztus di­csősége ott ragyog a legfénye­sebben, ahol az emberek meg­tanultak már egy nyelven be­szélni és egymásért élni, azaz egyet tudnak érteni az élet szolgálatában. Ezt a dicsőséget szolgálta Urunk és erre a szol­gálatra hív bennünket szünte­len* Kökény Elek dülésében. Lehet, hogy nem törődünk idejében testi-lelki egészségünkkel. Lehet, hogy káros szenvedélyeknek hódo­lunk. Lehet, hogy oktalanul kockáztatjuk egészségünket és életünket. Vagy egyszerűen tu­datlanságból. Gyakran csak akkor látjuk be ÖNMAGUNK­KAL SZEMBEN elkövetett bű­neinket, amikor már késő. Nagypénteki elcsöndesedésünk arra is indítson bennünket, hogy bánkódjunk a saját ma­gunkkal szemben elkövetett vétkeink miatt. TALÁN MÉG NEM KÉSŐ. KÜLÖNÖSEN GONDOL­JUNK ARRA NAGYPÉNTE­KEN IS ÉS MINDIG, hogy a mások életében mennyi kárt teszünk. Az ördögről írja az Üjtestamentom, hogy ember­gyilkos (Ján 8, 44). Mások el­len elkövetett bűneink mások életének megrövidítését, ter­mészetellenes korai halálát okozzák. Tehát gyilkosságot, ördögi bűnt. Megbotránkoztató formája a bűnnek, ha valaki nem tiszteli a szüleit. A ne­gyedik parancsolat világosan kimondja: TISZTELD APÁ­DAT ÉS ANYÁDAT, hogy hosszú ideig élj a földön (2 Mózes 20, 12). A szeretetlenség a szülők iránt ma sem isme­retlen bűn. Nyűgnek, tehernek érzik némely fiatalok öreg hozzátartozóikat, s „szabadul­ni” szeretnének tőlük. Vagyis: a mielőbbi halálukat várjál:: Ha ők is megöregszenek egy­szer, isteni igazság szerint ha­sonló sorsra jutnak. HOGYAN VÁRHATNÁNK EMBERSZERETETET AT­TÓL, aki a saját szüleit se tisz­teli? Hogyan tudná szeretni a felebarátját az, aki még a sa­ját életéért se tud áldozatot hozni a szükséges önfegyelem formájában? Hogyan lehetne komolyan venni annak a ke- resztyénségét, aki a legközvet­lenebb környezetének az idő­sebb tagjait se tiszteli? Hol van ott a keresztyén szeretet, ahol a legmodernebb harci fegyverekkel pusztítják ártat­lan emberek, asszonyok és gyermekek életét? Hol van ott az Isten országának örömhíre, ahol közeliek és távoliak iránt egyaránt szeretetlenül visel­kednek? Magyarán: ahol az életükre törnek, ahol sokalják, hogy egyáltalán vannak, meg­vannak és élnek? Nem azért olyan erőtlen az egyházak és egyes keresztyének békeszol­gálata, mivel kihűlt bepnük a szeretet (Jel. 3, 15)? SZERESD EMBERTÁRSA­DAT, MINT ÖNMAGADAT, — hangzik a nagy parancsolat második fele (Lukács £0, 27), AKI NEM SZERETI EMBER­TÁRSÁT, AKIT LÁT, HO­GYAN SZERETHETNÉ AZ ISTENT, AKI LÁTHATAT­LAN, — írja az Üjtestamen­tom (I. János 4, 20). Mennyi ma is a szeretetlenség ezen a világon! Milyen nagy a bűn hatalma még mindig! Mennyi okunk lenne a bűnbánatra! Krisztus Urunkat bűneink ma is halálra adják és ölik, hiszen KRISZTUS URUNK EMBER­TÁRSAINKBAN VAN JELEN, és leginkább azokban, akiket nyűgnek és tehernek tartunk, akiktől mielőbb szabadulni szeretnénk, akiket nem szere­tünk (Máté 25,. 40), MEGSZABADULNI A SZE­RETETLENSÉG BŰNÉTŐL, NEM KISEBB DOLOG, MINT AMILYEN A HALOTTAK FELTÁMADÁSA. Krisztus Urunk meghalt és feltámadt bűneinkért (Róm 4, 25). A bű­neink miatt és hogy megsza­baduljunk bűneinktől. MIN­DENNAPI ÉLETÜNK HIR­DESSE, HOGY MI IS UJ ÉLETRE TÁMADTUNK, mert szeretjük embertársainkat, BÁRCSAK A KERESZTYE­NEK KÜLÖN-KÜLÖN ÉS MINT EGYHÁZAK TÖBBET TENNÉNEK AZ EMBERSZE­RETET TERÉN, a békéért és az igazságért, mely nágyobb és különb, mint a farizeusok igazsága (Máté 5, 20), hogy jól legyen dolgunk és hosszú éle­tünk legyen a földön. . Dr. Vető Lajos IMÁDKOZZUNK Ür Jézus Krisztus! Keresztre feszíttetésed emléknapján mélységes hálával borulunk le Előtted, hogy annyira szerettél és szeretsz bennünket, bűnös gyermekeidet, hogy önként vállal­tad helyettünk a halált. Nyomorult, bűnös emberek vagyunk. Mi vétkeztünk és Téged korbácsoltak meg. Mi voltunk a ke- ményszívűek és gőgösök, mégis Téged feszítettek keresztre, aki alázatos és engedelmes voltál halálodig. Hogyan köszönhetnénk meg jóságodat, irgalmasságodat és bűnbocsátó kegyelmedet? Csak úgy, hogy bűnbánattal és hálá­val emlékezünk szenvedésedre és azt cselekesszük, hogy meg­utáljuk bűneinket és belekapaszkodunk hitünkkel értük ho­zott áldozatodba. Add, hogy szeretetedet, soha ne felejtsük el. Irányítsd akaratunkat, hogy mindig azt tegyük, ami Előtted kedves és embertársainknak javát szolgálja. Köszönjük a keresztfán elmondott csodálatos igédet: Elvé­geztetett. Igen, elvégezted azt, amit Reád bízott az Atya: Min­denkivel jót tettél, minden bűnbánón könyörültél, minden el­esettet felemeltél, minden könnyet letöröltél és elhordoztad a szenvedést és akkor jelentetted be a világnak: Elvégeztetett. Tudjuk, hogy értünk, a mi bűneinkért végeztél el mindent, azért, hogy ne kelljen nyomorultul meghalnunk, de élhessünk az örökéletre. Boldogan teszünk vallást Rólad, hogy Te vagy a mi Megváltónk, Te vagy az út, az igazság és az élet szá­munkra és csak Általad mehetünk az Atyához. Urunk, Megváltó Krisztusunk, emlékezzél meg rólunk és tekints reánk irgalmas szereteteddel. Ne vess el minket orcád elől és Szentlelkedet ne vond meg tőlünk. Maradj velünk éle­tünk minden idejében és halálunk óráján segíts át az atyai otthonba. Ámen. Választunk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom