Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-02-19 / 8. szám

KP. BERM. BP. T2 „Mim hatalom a dolgozd ndpó”- A rákoshegyiek csatlakoztak dr. Vető Lajos püspök országgyűlési képviselővé jelöléséhez — Február hatodikén este a főváros XVII. kerületébe tartozó Rákoshegy helyi népfrontgyűlése fővárosi és kerületi ta­nácstagokat jelölt. Ugyanez a gyűlés nagy lelkesedéssel csatlakozott a rákoskeresztúri népfrontgyűlésnek előző heti állásfoglalásához, mely szerint a XVII. kerület országgyűlési képviselőjévé dr. Vető Lajos püspököt jelöli. A jelölt maga is megjelent a gyűlésen s felszólalt. Felszólalását be­széd közben is többször lelkesen megtapsolták a jelölők, akik zsúfolásig megtöltötték Rákoshegy legnagyobb gyűlés- termét. „AZ ITT ELHANGZOTT BESZÉDEKBEN TÖBBSZÖR VOLT SZÓ a NEMZETI EGYSÉGRŐL” — kezdte felszólalá­sát a püspök. „Szól a nemzeti egységről a Hazafias Népfront Országos Tanácsának falragaszokon olvasható választási fel­hívása is. A felhívás többek között ezt mondja: »A párttagok és a pártonkívüliek, a különböző egyházakhoz tartozó hivők és a nem hivők egyaránt megtalálják helyüket azoknak az egyetemes nemzeti céloknak a szolgálatában, amelyeket min­den hazáját szerető és a társadalmi fejlődést megértő, haladó ember elfogadhat.-« Hogy ez így van, annak egyik jele, hogy az országgyűlésben ismét helyet kaphatnak egyházi emberek, lelkészek, püspökök is. Hallottam nemrég, hogy valamelyik szomszédos államban egy magas egyházi tisztségben levő személy, akit legutóbb az ottani parlament képviselőjévé választottak, kijelentette, Hogy ez a tisztsége voltaképpen csak *■reprezentatív« jellegű, vagyis hogy mindössze díszt, dekorációt jelent neki is és ő is a parlamentnek. Sietek kijelenteni, hogy én a képviselői tisztséget nem reprezentatív jellegűnek tekintem. Hanem azt — ha megválasztanak — azért vállalom, mivel helyeslem azokat a célkitűzéseket, amelyeknek kifeje­zője és szószólója a Hazafias Népfront. Miért helyeslem? Azért, mivel azok nagy mértékben egyeznek a keresztyén, Vallásos erkölcsiség törvényeivel is. Valaki azt mondta fel­szólalásában, hogy „aki nem dolgozik, az ne is egyék”. Az elnöki emelvény felett pedig ezt a nagybetűs feliratot olvas­hatjuk: »MINDEN HATALOM A DOLGOZÓ NÉPÉ.« Az első idézet a Bibliában is olvasható, a következőképpen: »-Aki nem akar dolgozni, az ne is egyék« (2 Thess 3, 10): Azt is tanítja vallásunk, hogy békében, testvériségben, szeretetben hell élnünk. Voltaképpen sok mindent lehetne felsorolni, ami mutatja, hogy vallásunk követelményei és a szocializmus ■nagyrészt egyeznek az e világi dolgok rendjére nézve. MEG­GYŐZŐDÉSBŐL ÉS JO LELKIISMERETTEL VÁLLALOM ,TEHÁT A HAZAFIAS NÉPFRONT PROGRAMJÁT. Válla­lom, helyeslem. ÉS TÁMOGATOM IS, ÜGY, AHOGYAN ERRE MÓDOM *VAN, a magam helyén, a magam hivatása szerint. MOST PÉLDÁUL ÜGY, HOGY AZT MONDOM MINDEN VALLÁ­SOS EMBERNEK: JÓ LELKIISMERETTEL SZAVAZHAT­NAK MÁRCIUS TIZENKILENCEDIKÉN A HAZAFIAS NÉPFRONT JELÖLTJEIRE, MINT VALLÁSOS EMBEREK IS. Mert a jóra, hazánk, népünk javára, békéjére, a saját és Családjuk boldogulására szavaznak. DE TÁMOGATOM A NÉPFRONTPOLITIKÁT AZZAL TS, hogy most itt vagyok ezen a népes tanácstag jelölő-gyűlésen és megmondom azt is, hogy HELYESLEM A TANÁCSOK RENDSZERÉT. Mert ha annak nincs joga a mindennapi ke­nyérre, aki nem akar dolgozni, hogyan lenne joga kormá­nyozni az országot, intézni a főváros, a kerület, mindnyá­junk ügyeit? Vagyis: ha csak annak van joga enni, aki dol­gozni akar, akkor csakis azoknak van joguk intézni a köz­ügyeket, akik dolgoznak, s akiket soraikból a dolgozók bi­zalma állít az ország és a városok élére. Végül hadd fejezzem ki örömömet afelett, hogy milyen okosan, szabadon, őszintén tárgyalt most ez a jelöiögyűlés is, amikor számos felszólaló elmondta véleményét a tanácstag­jelöltekről. Bizony, népünk az elmúlt években nemcsak anya­giakban lett gazdagabbá, hanem sokat fejlődött azon a téren is, hogy egyre szélesedő demokráciánkban maga intézhesse ügyeit, hazánk és népünk sorsát, építve a békés jövendőt.” [Ilii IMÁDKOZZUNK Urunk, Jézus Krisztus! Áldunk és csodálunk Téged. Gaz­dag vagy és szegénnyé lettél értünk. Hatalmas vagy és ki­ittad a keserű pohárt. Ártatlan vagy és büntetést vállaltál magadra. Ür vagy és szolgává lettél, mert életeddel és halá­loddal szolgáltál minden embernek. Add, hogy áldozatod ne legyen rajtunk hiábavaló. Hadd szabaduljunk a megkörnyékező bűntől. Hadd győzzünk a Te erőddel a kísértésekben. Hadd távozzék a mi életünkből min­den, ami elválaszt Tőled. De azért is könyörgünk, hadd lehessünk életfolytatásunk­kal is követőid. Segíts, hogy ne a magunk hasznát nézzük, hanem a másik emberét is. Ne csak beszéljünk a szeretet szépségéről, hanem tudjuk egymást áldozatosan szeretni. Meg ne feledkezzünk arról, hogy nem magunkban vagyunk köve­tőid, hanem a gyülekezet közösségében. Add, hogy gyülekezetünk is legyen életével a Te követőd. Segíts, hogy ne csak egymást szeressük odaadóan, hanem le­gyen bennünk önzetlen szeretet azok iránt is, akik nem tar­toznak gyülekezetünkhöz. Ne csak beszéljünk arról, hogy he­gyen épített városnak kell lennünk, hadd sugározzák való­sággal is közösségünkből az önfeláldozó szeretet. Meg ne fe­ledkezzünk arról, hogy nem csak a mi gyülekezetünk van, ha­nem anyaszentegyházad közösségébe tartozunk. Add, hogy egyházad is legyen életével és szolgálatával a Te követőd. Segíts, hogy ne csak a magunk növekedésével, hírével, biztonságos életével foglalkozzunk, hanem egyházunk legyen első a szolgálatban. Segíts, hogy felelősséget érezziink minden emberért és minden ügyért. Ne csak beszéljünk szol­gálatról és szeretetről, hanem cselekedjünk is, ami tetszé­sedre van. Ámen. BÖJTI IMÁDSÁG János ev. 17. Böjtben különösképpen is erősen fenyeget bennünket az a veszély, hogy csak Jézus szenvedéséről elmélkedjünk. Gazdag képzeletvilágunkkal kiszínezzük Jézus szenvedését és ennél többet sokszor nem is látunk a böjtből. Pedig nem az a döntő, hogy „ho­gyan”, hanem hogy „miért” történt Jézus szenvedése, ál­dozati halála. Ha a Szentírás felől nézünk a böjtre — már­pedig mi evangélikus keresz­tyének, minden kérdést csak a Szentírás felől közelíthetünk meg — akkor a „miért”-re kapunk feleletet. A megadott fejezetben Jé­zus úgynevezett főpapi imád­ságát találjuk. Ezt az imád­ságot Jézus nem a „belső szobában” mondotta el, ha­nem a tanítványok előtt, akik megőrizték számunkra. Most mindössze három rövid mon­datot emeljünk ki belőle. „Az pedig az örökélet, hogy megismerjenek téged, az egye­dül igaz Istent és akit elküld- tél, a Jézus Krisztust.” (3. vers.) E szavak elmondása közben Jézus már tudta, hogy mit kell vállalnia. De azt is HUMANIZMUS ÉS KERESZTYÉN FELELŐSSÉG Ez volt a témája annak a konferenciának, amelyet feb­ruár 8—9. napjain a jénai egyetemen rendeztek, s ame­lyen mintegy 250 lelkész, teológiai professzor és laikus egyházi munkás vett részt. A konferenciát G. Götting, a Német Demokratikus Köztár­saság államtanácsának elnök- helyettese nyitotta meg és be­szédében rámutatott arra, hogy az emberiesség jegyében milyen sok területen tudnak a keresztyének együttműködni a más hiten és világnézeten levő emberekkel is. „Ennek a humanista öntudatnak az el­mélyítése hasznára van az egyházaknak is, hogy egyre jobban megtalálják helyüket a szocialista közösségben és felismerjék felelősségüket a szocialista társadalomban és gyakorolják is azt. Ez a felté­tele annak, hogy normális és bizalmi viszony alakuljon ki a Német Demokratikus Köz­társaságban az egyházak és államunk között.” — mondta többek között. A konferencián felszólalt D. dr. Mitzenheim türingiai tar­tományi püspök, aki arról beszélt többek között, hogy a keresztyének és marxisták mi­lyen széles területen tudnak együttdolgozni a béke és a szociális igazság megteremté­se érdekében. „Ha mi mint a Német Demokratikus Köztár­saság keresztyénéi egyek va­gyunk a marxistákkal az em­beriesség dolgában, akkor ez nem azt jelenti, hogy .más­valakinek szekerét toljuk’ — mondta Mitzenheim. Szó sincs tehát az evangélikus igehirde­tés tartalmának a feladásá­ról, hanem annak a parancs­nak a gyakorlati életbe át­ültetéséről, amit a keresztyén ember felebaráti szeretetnek nevez.” Hans Seigewasser, az Egy­házügyi Államtitkárság veze­tője is személyesen üdvözöl­te a konferenciát és többek között ezt mondta: „Huma­nizmus és humanitás nem utalhatók át mint elvont fo­galmak egy elérhetetlen vi­lágba. Korunk és annak em­berei konkrét és tettekben megnyilvánuló szocialista hu­manizmust követelnek tőlünk, amely irányt szab az embe­reknek, hogy boldogságuk és békéjük mellett döntsenek.” A konferencián rendkívül értékes előadások hangzottak el Jenssen berlini professzor („Az emberiesség kérdése az egyház igehirdetésében”), G. Fritsche berlini professzor („Az emberiesség fogalmának jegyei a keresztyén etikában”) és O. H. Fuchs, az Union Pressedienst főszerkesztője ré­széről („Katolikus teológusok az emberiesség kérdéseiről”). Ezekre az előadásokra a ké- "őbbiekben még visszatérünk, túszén úgy tűnik, hogy az evanstoni ökumenikus világ­gyűlés óta a keletnémet teoló­gusok foglalkoztak legmélyre­hatóbban a keresztyén és nem keresztyén humanizmus prob­lémájával. Levélben üdvözölte a kon­ferenciát D. Emil Fuchs nyu­galmazott teológiai profesz- szor, aki vezetője volt annak a küldöttségnek, amely 1961. február 9-én megbeszélést folytatott az államtanács el­nökével W. Ulbrichttal és amely megbeszélésnek az év­fordulóján rendezték meg ezt a konferenciát. A már nagyon idős és beteg professzor sze­mélyes élményeit mondja el üdvözlő levelében. Hét évti­zeden át harcolt azért, hogy a társadalmi igazságosság el­vén alapuló társadalmi rend teremtődjék meg hazájában. Örül annak, hogy ez most a Német Demokratikus Köztár­saságban megvalósul. pm FEJTETŐRE ÁLLÍTOTT IGAZSÄG Olvasóink már a politikai újságokból értesültek arról, hogy J. Steinbeck, a nálunk is sokat olvasott és eddig meg­becsült amerixai író, hogyan adta oda magát Johnson ame­rikai elnök vietnami politiká­jának. A szabadságáért és függetlenségéért harcoló viet­nami néppel együttérző em­berek körében mély megdöb­benést váltott ki Steinbeck vietnami riportja, amelyben igazolni akarja az Egyesült Államok vietnami agresszió­ját. Megállapítja többek kö­zött, hogy nőket és gyerme­keket egyáltalában nem sújt­ják az amerikaiak és a dél­vietnamiak akciói. Erre így válaszol Monika Warnenska lengyel újságíró­ra), aki hét hónapol töltött Észak- és Dél-Vietnamban: „Láttam azokat az égési se­beket, amelyeket nőkön és gyermekeken okoztak az ame­rikai napalmbombák. Ezek a nők és gyermekek haláluk­ig hordják testükön a bruta­litásnak ezeket a nyomait.” A nemzetközi Pen-Klub al- elnökéhez levelet intézett egy csehszlovák író és abban azt követeli, hogy legközelebbi ülésükön vonják felelősségre Steinbecket a vietnami hábo­rúval kapcsolatos megállapí­tásaiért. Keserű szavakat fűz Stein­beck magatartásához a pári­zsi „Express” c. hetilap is, amikor ezt írja: „Az egykor Steinbecket olvasók számára ez az író meghalt Vietnam­ban.” tudta, hogy miért kell, vagy helyesebben kikért kell ezt vállalnia. Az ő művének a cél­ja: az örökélet. És ehhez az út Isten megismerésén keresz­tül vezet. Istent megismerni viszont csak úgy lehet, ahogy kinyilatkoztatta magát. És az Atya magát a Fiúban ismer­tette meg a bűnös emberrel. Benne tárta fel atyai szívét, bűnbocsátó kegyelmét, örök szeretetét- Az az örökélet, ha a Fiúban megismerjük az Atyát, Jézus Krisztusban az örök Istent. Íme, nem magáért könyör- gött, hanem azért, hogy mi rajta keresztül megismerjük Urunkat és üdvösségre jus­sunk. „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a go­nosztól”. (15. vers.) Jézus böj­ti imádságának ez a kérése mindig aktuális volt az egy­házban. A keresztyén ember sem ment az önzés bűnétől. Szeretné saját maga számá­ra lefoglalni Jézus Krisztust. Sokszor az a „vágya”, hogy elszakadjon a napi élet apró- cseprő kérdéseitől, gondjaitól, kísértéseitől, harcától. Jézus azonban egészen másra tanít. Nem vesz ki bennünket sem egyéni életünk gondjaiból, bajaiból, sem a világ kérdé­seiből. Sőt beleállít bennün­ket abba az organizmusba, amelynek az egyház és általa a keresztyén ember is részese. Azért imádkozik, hogy az Atya őrizze meg övéit a világban ''IUIIIUIIIII való forgolódás minden ön­zésétől és a megismert Jézus indulatával szolgáljanak ab­ban a világban, melybe őket Isten állította. Jézus főpapi imádságának ez a kérése meghatározza ön­zés nélküli szolgálatunknak területét. „Atyám, akiket nekem ad­tál, akarom, hogy ahol én va­gyok azok is velem legyenek, hogy megláthassák az én di­csőségemet, amelyet nekem adtál” (24. vers.) Milyen sú­lyos Jézus ajkán ez a szó, hogy akarom. Pedig ez az „akarom” a mi boldogságunk, üdvösségünk. Azt akarja hogy mi meglássuk az ö di­csőségét. Hogy ott legyünk, ahol Ö van. Hogy egészen kö­zelről átélhessük az ö szere­tetét. Hogy egészen az övéi lehessünk. Sokszor nem az a lénye­ges, hogy valami hogyan tör­tént. hanem hogy miért tör­tént. Jézus főpapi imádsága megtanít bennünket arra, hogy kire irányítsuk figyel­münket a böjtben. Ne Jézus értünk hullajtott könnyeit és vércseppjeit figyeljük, hanem azt, hogy a kereszt felé veze­tő úton is értünk imádkozott, hogy ebben a világban élve, és szolgálva, hallgassuk és tanuljuk az ö üzenetét, hogy elnyerjük majd életünk végén azt a koronát, amelyet szá­munkra is elkészített és meg­szerzett a golgotái kereszten. Karner Ágoston Luther Márton mondta: Böjt második vasárnapján Lk 11,28 Ne tévesszen meg bennünket, hogy az igének és a szent­ségeknek olyan csekély a becsülete. Ne vessük meg ezért az igét és a szentségeket, hanem inkább szívből fakadó hálára kötelezzen bennünket, hogy a szerető Ür Isten ilyen jelenték­telennek tűnő edényben nyújtja a legnagyobb erőt. Ezért mondja Pál az evangéliumot Isten hatalmának, ami által az emberek üdvözülnek. Hatalom és erő az evangéliom. Isten­nek az ereje, amely a bűnből igazságra, a halálból életre, a rossz birodalmából az Isten országába vezérli az embert. Mindezt tudnunk kell nekünk keresztyéneknek és érte hálát adnunk Istennek, igéjét és a szentségeket pedig nagynak és magasztosnak, sőt legnagyobb kincsünknek tartanunk. pm NIEMÖLLER VIETNAMI UTAZÄSÄNAK „VISSZHANGJA” A nyugatnémet belügymi­nisztérium közölte, hogy D. Niemöller vietnami utazásá­val foglalkozik a nyugatnémet alkotmányvédelmi hivatal. A puhatolódzás nem Niemöller személye ellen irányul ugyan, akinek „természetesen, mint minden más polgárnak a Szö­vetségi Köztársaságban joga van akadálytalanul bárhova utaznia”. Meg kell azonban értenie, hogy a szövetségi kor­mánynak tudomást kell ven­nie arról, hogy ő mint vezető egyházi ember olyan or­szágba utazott, amely ma a világpolitika érdeklődésének a gyújtópontjában van, s ezért érdekli a szövetségi kormányt, hogy hogyan rea­gálnak arra a kommunista országok. JUBILEUMI ELŐKÉSZÜLETEK AUSZTRIÁBAN Az osztrák evangélikus egy­ház egyes kerületeiben meg­kezdték a reformáció 450 éves jubileumának az előkészítését. Ebből az alkalomból az oszt­rák posta ünnepi bélyeget ad ki. Tervezik egy emlékérem kiadását is. A BÉCSI TEOLÓGIAI FAKULTÁSRÓL A lezárult téli félévben ösz- szesen 62 hallgatója volt a Bécsi Evangélikus Teológiai Fakultásnak, ebből 12 hallga­tó nő volt és az osztrák hall­gatók száma összesen 26. Az elsőéves hallgatók száma 6 hallgató volt. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom