Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-11-12 / 46. szám

VASÁRNAP. _ »És teszek köztük jelt, és küldök közülük megszabadultakat a népekhez, Tarsisba, Púiba és Ludba az íjászokhoz, Tulához és Jáván- hoz; a messze szigetekre, ame­lyek rólam nem hallottak, és nem látták dicsősségemet, és hirdetik dicsősségemet a né­pek között.« (Ézs 66, 19) Isten több ezer éves tetteinek nem élnek már a szemtanúi. Jelen működésének azonban lépten- nyomon tanúi lehetünk. Élet­újító, szabaditó jelei a saját életünkben is megtalálhatók. Azt akarja, hogy szabadításá- nak életünkbe vágó jeleivel tegyünk bizonyságot róla ab­ban a világban, amelyik nem ismeri öt. HÉTFŐ. — »És megsanyar­gatott téged, és megéheztetett, azután pedig enned adta a mannát, amelyet nem ismer­tél, sem a te atyáid nem ismer­ték, hogy tudtodra adja né­ked, hogy az ember nemcsak kenyérrel él, hanem mindaz­zal él az ember, ami az Űmak szájából származik.« <5 Móz 8.3) A szülő nemcsak eteti gyermekét. Sokkal többet je­lent egész életére a szülői szó. Nagy baj, ha mi Istentől csak a mindennapi kenyeret kérjük es fogadjuk el. Ha a kényszer úgy hozza, a testet kenyér hí­ján egészen különös étellel is lenn lehet tartani, mint pl. a manna. Isten igéje azonbrn semmivel sem pótolható. Nél­küle elvész az örök élet. KEDD. — »És a nép ellen erős ércbástyává teszlek téged és viaskodnak ellened, de nem győzhetnek meg téged, mert én veled vagyok, hogy meg­véd jelek és megszabadítsalak téged, ezt mondja az Ür!« (Jer 15,20) A keresztyén élet nem biztosít népszerűséget. A bűn nagyhatalom! Minden oldalról támad, nagy harcot kell vív­nia annak, aki szembeszáll ve­le. Mégis bátran vállalkozha­tunk rá, mert Isten felkészít a harcra és győzelemhez segít. SZERDA. — »És lett abban az időben, hogy Abimélék és Pikhól annak hadvezére meg­szólították Ábrahámot mond­ván: az Isten van teveled min­denben, amit cselekszel.« <1 Móz 21, 22) Ábrahám tudott engedelmeskedni. Istentől jöt­ték a cselekedetei, mert az ő parancsait hajtotta végre. Kör­nyezetében nem a szavaiból, hanem tetteiből vették ki, hogy kapcsolatban van Isten­nel. Ma is ez a bizonyítéka az igazi hitnek. Necsak a nyel­vünkön jöjjön ki a hitünk, ha­nem az újjaink hegyén — mondta valaki, és igaza volt. A keresztyénség nem elvont világnézet, hanem életfolyta­tás. CSÜTÖRTÖK. — >-Ne emlé­kezzetek a régiekről és az előbbiekről ne gondolkodja­tok! íme újat cselekszem: most készül, avagy nem tud­iiUllHiJH játok még? Igen, a pusztában utat szerzek és a kietlenben folyóvizet.« (Ézs 43,18—19) Nem használunk kőbaltát, nem szántunk faekével: halad a vi­lág. A keresztyénség nem él­het úgy, mint 2000, vagy 200, vagy akár 20 évvel ezelőtt. Ne rágódjunk azon, hogy milyen körülmények között és hogyan élték keresztyén életüket a ré­giek. Ne a meghalt ősök, ha­nem az élő Jézus útmutatása szerint akarjunk élni! Hiszen Isten új eget és új földet ké­szül teremteni, nem pedig a régit konzerválni. PÉNTEK. — »És mondta: én vagyok atyádnak Istene, Abra- hámnak Istene, Izsáknak Iste­ne és Jákóban Istene. Mózes pedig elrejtette arcát és félt Istenre tekinteni.« (2 Móz 3,6) Isten nem ijesztegette Mózest, ellenkezőleg, atyáinak szerető, hűséges Uraként mutatkozott be, Mózes mégis megijedt tőle. önmaga miatt félt A mi Isten­nel való találkozásunk sem azért félelmetes, mert Isten olyan ijesztő, hanem mert a bűneink azok! Az igében nap, mint nap lelepleződünk, kitá­rul bűnösségünk mélysége. De kitárul Isten szeretete is, ez indokolja, hogy élünk, SZOMBAT. — "De én az Orra nézek, várom az én sza- badításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem.« (Mik 7,7) Istenre úgy szoktunk néz­ni, mint Gondviselőre. Olykor eléggé követelőén. Az igazság azonban az, hogy mi nemcsak gondviselésre, azaz ellátásra szorulunk, hanem szabadítás- ra, megváltásra is. Sőt! Elő­ször is megváltásra. Anyagi, családi, egészségi rendezettsé­günk nem garancia arról, hogy minden rendben van. A bűn kötöttségéből kell szabadul­nunk a kettős nagy parancso­lat teljesítésére Ez a szabadu­lás olyan hathatós, hogy még a halál köteleit is feloldja. Baranyai Tamás Az elhangzott figyelmeztetés Lukács 12,54—59 Kürt jelzi az egyik moszkvai stadionban az utolsó öt percet. Még ennyi idő áll rendelkezésre, mielőtt elhangzik a mérkőzés végét jelentő hármas játékvezetői sípszó. Még öt perc lehető­ség. Ez nem úgy hangzik, hogy csak az egyik félnek szól, ha­nem mindenkinek. Nem titokban, hanem nyilvánosan, hallha­tóan. Mindenki tudomást vehet róla, aki akar. Az utolsó lehe­tőséget jelzi ez a hang, még lehet javítani. Figyelmeztetés, amit meg lehet fogadni, de nem kötelező. Szabad — nem cselekedni is! Vannak jelek, amiből következtetni tudunk. Megfigyelések apáról fiúra szállnak. Jó tapasztalatok ezek. Annyira tudjuk már ezeket, hogy reflexszerűen mondjuk a következtetést, saját »■időjárás jelentést«. Palesztinában sokkal egyszerűbb megjósol­ni az időt, mint nálunk, ami a földrajzi fekvésből ered. A nyu­gati szél hozza az esőt (1. Kir. 18,44), a Számum, azaz a déli szél pedig a szárazságot, ami szinte perzsel. Az utolsó idő közeledtének perzselése is érezhető. Mégsem »hajrázik« senki. Lehet, hogy erre vonatkozik a »képmutatók« megszólítás? Az Újszövetségben nemcsak azok képmutatók, akik tudatosan bort isznak és vizet prédikálnák, hanem azok is, akik ismerik a jeleket, s annak következményeit, de mégsem akarják a megfelelő következtetéseket levonni. Azoknak szól, akik büszkék saját tudományukra és vívmányukra, amit elér­tek. Azoknak szól, akik képesek számításokat végezni, elektro­mos agyat szerkeszteni, mesterei a technikának, az élet nagy kérdésében viszont képtelenek háromig számolni. Az, hogy ezt nem értik, vagy nem akarják érteni, annak nem a szellemi ké­pesség az oka, hanem a bűn. Ez pedig balgaság, ott biztonság­ban érezni magam, ahol szakadékon lefelé rohan az életem ko­csija. Önámítás az, ha későbbre állítom az ébresztőórám, s nyu­godtan fekszem tovább reggel, mondva: még nem csengetett, ráérek. A valóság pedig az, hogy elkéstem. Az óra ütött, ren­dezni kell a legsürgősebben mindazt, amit elhanyagoltunk. Ha Isten beavatkozik, akkor vége az emberi cselekedet lehetőségé­nek. Jobb tárgyalás előtt elsimítani az ügyes-bajos dolgainkat, mert ha ez nem sikerül, akkor nem a mi kezünkben vannak tovább az »akták«. Cselekedjünk, amíg időnk van! Nem más ez az ige, mint bűnbánatra hívás és sürgetés. Talán, ebben az igében az utolsó »öt percet« jelző kürt szólalt meg. A figyelmeztetés elhangzott. Káposzta Lajos — Szentháromság utáni 25. vasárnapon az oltárterítő szí­ne; zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jel 20,11—15; az igehirdetés alap­igéje: Lk 12, 54—59. A délutáni istentisztelet alapigéje: Zs 103, 6—13. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 19-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangéli­kus vallásos félóra lesz a Pe­tőfi rádió és az URH hul­lámhosszán. Igét hirdet DR. PRÖHLE KAROLY teo­lógiai akadémiai dékán. — BUDAVÁR. November 12-én, vasárnap este 6 óraikor reformációi egyházzenei hang­verseny lesz a Bécsikapu téri templomban a gyülekezet ének­és zenekarának közreműködé­sével. Igét hirdet: Várady La­jos esperes. A HAJDÚ—SZABOLCSI EVANGÉLIKUS EGYHÁZME­GYE lelkészi munkaközösége november 14-én Nyíregyházán tartja ülését. Reggeli áhítatot tart és úrvacsorát oszt Bár- dossy Tibor, a homiletikai munkaközösséget Szabó Vil­mos vezeti, Pásztori látogatás címen eszmecsere lesz Ben- kóczy Dániel vezetésével. "A reformáció földjén« címen Megyer Lajos és Bárdossy Tibor, az »ötvenedik évfordu­ló« címen Megyer Lajos és Benkóczy Dániel tart beszá­molót. Az ülés az időszerű kérdések megbeszélésével ér véget. — SEGÉDLELKÉSZ ÁTHE­LYEZÉS. Szita Istvánná sz. Bérezi Margit segédlelkészt D. Káldy Zoltán a Déli Evan­gélikus Egyházkerület püspöke november 1-i hatállyal a pesterzsébeti gyülekezetből a pestlőrinci gyülekezetbe he­lyezte át. — Bandi Sándor segédlel­készt Budapest—ferencváro­si szolgálati helyének érintet­lenül hagyásával D. Káldy Zoltán püspök, a Déli Evangé­likus Egyházkerület püspöke november 1-i hatállyal meg­bízta, hogy segédlelkészi kise­gítő szolgálatokat végezzen a pesterzsébeti gyülekezetben. — BUDAVÁR. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evan­gélikus Egyházkerület püspö­ke a budavári gyülekezet meg­üresedett másodlelkészi ál­lásába Madocsai Miklós se­gédlelkészt nevezte ki. Az új segédlelkészt Várady Lajos esperes október 22-én, vasár­nap az esti istentisztelet kere­tében iktatta be másodlelkészi szogálatába. Boldogító rend Mindig hálás irodalmi téma vidékről egy vagy város for­gatagába került ember sorsának bemutatása, — Egyedül, társ- talanul bolyong a nagy kavargásban. Idegenül néznek re a házak és emberek. Sehol sem lát ismerős arcot. Sokszor órá­kig céltalanul ténfereg. Nem talál oda, ahova menni szeretne, s nincs kéz, amely átvezetné ezen az ismeretlen tolongáson. Senki sincs, aki megóvná életét száguldó autók és kísértő bű­nök gázolásától. Átérezve e sorsok magányosságát, önmagunk felett saj­nálkozunk. E romantikus sajnálkozás helyett inkább a bűn pusztító hatalmát kellene észrevennünk. Isten nem így akarta, ö tud­ta, hogy nem jó az embernek egyedül lenni. Ezért teremteti minket egymás számára, hogy testvérek legyünk, hogy soha ne érezzük az egyedüllét kínját. De mi nem vállaltuk Istennek ezt a boldogító rendjét. Nem egymásért, hanem magunknak akarunk élni. Nem já­runk az Istentől rendelt közös úton, hanem mindenki a maga útjára tért. Jézus azért jött ebbe a világba, hogy közösségre hívjam. Ö maga lett társunk, testvérünk és barátunk, hogy a tőle kapott szeretet hatalmával mi is társai, testvérei és barátai lehes­sünk egymásnak. Némuljon hát el a kaini kérdés gyilkos kö­zömbössége: »Avagy őriző je vagyok-e én az én atyámfiának?!- Es szülessék meg bennünk a közösséget teremtő igaz szeretet, »amely hosszútűrő, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuval- kodik fel, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent elfelez, mindent remél és min­dent eltűr és ami soha el nem fogy!- (L Kor 13, 4—8.) Madocsai Miklós Istentiszteleti rend Budapesten* 19€7. I>eák tér de. 9, (urv) Trajtler Gá­bor, de. 11, (urv) dr. Kékén And­rás du. 5, dr. Kékén András du. 6. Szeretetvendégség: Hafenscher Károly Fasor de. fél 10, de. 11, du. 6. Dózsa György út de. fél 10. Ül­lői út 24. de. fél 11. Karácsonyi Sándor n. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10, (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10, Bántíi Sándor de. 11, Bándi Sándor du. 6. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vaj­da Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11, (urv) Baranyai Tamás du. 4. Szeretetvendégség: Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. (urv) Baranyai Tamás Fóti út de. 11. Solymár Péter du. 5. Szeretetvendégség: dr. Pálfy Mik­lós Váci út de. 8. Benczúr László Frangepán u. de. fél »10. Benczúr László Újpest, de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula Soroksár-Ujtelep de. fél 9. Virágb — A HEGYKSHALMI egyház- község keres olyan iparost, aki toronyórájának számlapjait befes­tené. A számlapokat nem lehet leszerelni. Jelentkezés írásban. — TEMPLOMOK, tornyok, egy­házi épületek tatarozását kiváló minőségben, szolid árakon válla­lom. Speciális toronyállvánnyal rendelkezem. SZOMOLNOKI MI­HÁLY kőműves mester. Nyíregy­háza, Honvéd u 18. Kérjen infor­mációt a hajdúnánási református egyházközségtől. — KÉT KISBABA gondozására keresek az I. kerületbe jólelkű asszonyt. SZTK-t is fizetem. 887— 471. — FHALL gyártmányú, jó álla­potban levő harmonium eiado- Cím a kiadóban. — ROZSA! Legszebb bokor, ft*­tó. babafajták. Gladiolus, jácint, tulipánhagymák gyönyörű színek­ben. Palkó kertésznél. Budapest XV., Csillagfürt u. 8. Kérje díjta­lan árjegyzékemet. Szállítás pos­tán. november 12-én Gyula Pestlőrinc de. 11. MaUts László du. 5. Szeretetvendégség: Káposzta Lajos Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemp­lom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Ka mer Ágoston Sasha­lom de. 9. Karner Ágoston Rákos­csaba de. 9. Békés József Rákos­hegy de. 9. Rákosliget de. ló. Bár koskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9, (urv) Ká­poszta Lajos de. 11, (urv) Várady Lajos este 6. Orgonahangverseny Várady Lajos Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Fü- löp Dezső de. Iß. (urv) Fülöp De­zső XII. Tarcsay Vilmos u. de. ftj de. 11, du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Budakeszi de. 8. Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán de. 1L dr. Rezessy Zoltán du. 6. Bencze Imre Németvölgyi út de. 9. Ben- cze Imre Kelenvölgy de. 9. Visotv- tai Róbert Budafok de. 11. Vison- tai Róbert Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél Mk Csepel de. II. EVANGÉLIKUS ÉfJBV A Magyarországi JBvongélikus Országos Egyteáv Sajtóosztályának lapja Saerkeezti.: a szerkesztőbizottság Pelelős szerkesztő és Wadós Korén Emil S«ertcesz*69ég és káadóíüvafcai Budapest, vm., Puskin t*. ie Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 20.412—VM Előfizetési ár: egy évre 0©.- F Árusítja a Magyar Poeáa Index 25 211 ©7.3797 totótonaetam Nyomda. Bwtopeet Felelős vezető: Soproni Béta Igazgató Hetvenéves házassági jubileum Pesthidegkút öreg felügyelője Gyakori ma már a huszonöt eves házassági jubileum. Neve, megjelölése is elfogadott: ezüstlakodalom. Nem ritka, hogy házaspárok ötven évig is együtt élnek s megünnepelhe­tik aranylakodalmukat. Ritkán hallani azonban gyémántlako­dalomról, melyet hatvanéves házassági évfordulójukon ül­hetnek meg, akik megérik. De egyáltalában nem ismeretes előttem, s ezért bizonyára csak szórványosan történhetik meg, hogy házaspár esküvőjének hetvenedik évfordulóját ünne­pelheti. Nincs is rá találó, tö­mör kifejezésünk, amivel meg­jelölhetnénk ezt a ritka, szép ünnepet. Mivel is emelhetnénk ki az ezüst, az arany, s a gyé­mánt értéke fölé est a nagy­szerű jubileumot? Közömbös volt számunkra a helyes és találó kifejezés, ami­kor Táborszky László lelkész­szel beléptünk a kis kondorosi tanya udvarára, az ünneplő sokaság közé és megpillantot­tuk az ünnepeiteket Csicsely Pált és feleségét, leánykori ne­vén Zuberecz Erzsébetet. Ünneplő feketében ültek csa­ládjuk és nagyszámú rokonsá­guk közepette, arcukon hal­vány, boldogságról tanúskodó mosoly és a körülöttük levők szemében a megilletődöttség, szeretet könnye. Csicsely Pali báes-i tfö éves, felesége SS éebe. MUmdketten szarvasi születésűek. Esküvő­jük 1897-ben volt a régi kon­dorosi kistemplomban és azóta együtt vannak és élethosszig­lan együtt akarnak maradni. Két gyermekük és két unoká­juk van. Egyik gyermekükkel laknak együtt a tanyában, s még most is állandóan azon igyekeznek, hogy hasznossá tegyék magukat a családban. Ketten fogják a fűrészt és vág­ják a fát az udvaron, vagy dolgozgatnak a kertben. Téli estéken kukoricát fosztanak és történeteket mondanak el a régi időkből. Mindenre és min­denkire pontosan emlékeznek. A hosszú élet sok tapasztalata és bölcsessége úgy kerül fel­színre ilyenkor, mint sötét bá­nyák aranya. Tisztelettel és csodálattal hallgatják őket. Pali bácsiék mindig Kondo­roson éltek, leszámítva a négy esztendei katonáskodást az első világháborúban. Foglalkozásukat illetően az eskető lelkész az anyakönyvbe ezt a szokatlan szót jegyezi< be: »földész-«. E szó mögött bi zonyára az ember-nyűvő ne héz paraszti munka rejlik. Fel­kelés a hajnali szürkülettel, szántás és aratás, a nap heve és az est lankasztó csendje. Mindketten ebben a munkában edződtek szikkadt, kemény emberekké. Pali bácsi 96 éve alatt egyetlenegyszer sem volt beteg, s a kórházat esek krimi­ről ismeri. Fogsorából csak leét fog hiányzik. Ennek ismeretében nem cso­da, ha felvetjük előtte a szok­ványos kérdést: mit gondol, mi a hosszú élet titka? Kicsit elgondolkodik, mint­ha magyarázni akarna vala­mit, de végül is szerény és tiszta mosolya mögül halkan csak ennyit mond: nem tudom. S ahogyan ülnek egymás mellett hajlottan, fejük ősz díszével, kezük összekulcsoló- dik lassan, nehézkesen, s mint­ha egyedül volnának a szobá­ban a dúsan terített lakodalmi asztal főhelyén, hangtalanul mozog az ajkuk: imádkoznak. Mindeddig hűséges kísérőjük volt életútjukon az ének, az ige és az imádság. Mindeddig ben­ne éltek a hívők közösségében, az anyaszentegyházban. Le­het-e ezeket a tényeket a hosz- szú élet titkaiként tekinteni? Bizonyára nem ilyen egyszerű és magától értődő módon, de egészen biztos az, hogy ezek­ben rejlik az egész emberi élet titlca. A család és a rokonság büsz­ke örömmel tekint öregeire, így tekint rájuk gyülekeze­tük is és valamennyien, akik e szép jubileum hírét■ halljuk. Köszöntsük őket a zsoltár sza­vaival, amely házukban is el­hangzott: »Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél sem­mi jótéteményéről«. Munci Frigyes A Budapest—Buctahegyvidé- ki anyagyülekezethez tartozik a pesthidegkúti fiókgyülekezel. Temploma egyházunk legna­gyobb szeretetotthonában van. A gyülekezet lélekszáma alig háromszáz. A fiókgyülekezet nemrég szeretetvendégség keretében köszöntötte Merényi Ferenc felügyelőt 80 éves születésnap­ja alkalmából. A kedves, me­leg ünnepen megjelent Várady Lajos esperes, Csengődy Lász­ló gyülekezeti lelkész es dr. Podhradszky György pres­biter, akik köszöntötték a fel­ügyelőt. Most itt ül velem szemben a lelkészi hivatalban. — Kedves Feri bácsi, mondj valamit az éle­tedről. — 1887. augusztus 5-én szü­lettem a Hunyad megyei Piskin. Remélem, emlékszel a magyar történelemből erre a nevezetes helyre. Nevezetes csata színhelye volt a szabad­ságharcok idején. Iskolámat Szolnokon és Aradon végez­tem. Aradon érettségiztem is. Majd Budapestre kerültem s az akkori Műegyetemen álta­lános mérnöki diplomát sze­reztem. Budapesten szolgál­tam mindig, azaz az elmúlt évig. 1966-ban mentem nyug­díjba. — Hol kerültél kap­csolatba az egyházzal? — Első komnlv kapcsolatom Aradon volt, ahol Érint Lajos, a későbbi püspök konfirmált. Személye, egész lénye nagy ha­tással volt rám. Konfirmációm óta templomos ember vagyok. Amikor ide, Pesthidegkútra kerültem, a messzi Bécsikapu térre jártam templomba. Majd hallottam, hogy az erdőnk előtti tisztáson tart valaki evangélikus istentiszteletet. Elmentem. Sajnos már nem emlékszem a lelkész nevére. Amikor aztán kezdtünk töb­ben lenni, Zulauf Henrik lel­kész . megkért a gyülekezet szervezésére. Össze is fogtunk és 1935-ben megalakult a fiók­gyülekezet. Felügyelője kez­dettől én vagyok mind a mai napig — Isten kegyelméből. — 32 éves felügyel« tisztedben mire emlék­szel vissza a legszíve­sebben? Mindenre! Minden nagyon szép volt! Feledhetetlen volt a templomalapkő letételének ünnepe. Kemény Lajos esperes végezte. Nagyon nagy szeretettel gondolok a kispapokra, akik akkor voltak itt, amikor a Lelkésznevelő Intézet a Sze­retetotthon épületében volt, Nagyon hiányoznak! Még ma is emlékszem, hogyan segéd­keztek ők is beemelni a beton- gerendákat, amikor a templo­mot építettük. Feledhetetlen szép emlék marad számomra 1955. június I9-e, mert ezen a napon szen­telte fel templomunkat Vető Lajos püspök. Hála a jó Isten­nek, megünnepelhettük, a templomszentelés 10 éves for­dulóját is. — És milyen remény­séggel nézel előre? — Hiszek az egyház jövőjé­ben, csak legyen hű Urához és népéhez. Megöregedtem, de számomra a hit minden eset­ben békességet és erőt jelen­tett. Hirdessétek az evangé­liumot, hadd legyen több de­rűs ifjú és öreg ember. Mi pedig kívánunk Meré­nyi Ferenc felügyelőnknek to­vábbi áldott és derűs éveket jó egészségben es örömteli szolgálatban»’ R. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom