Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-11-19 / 47. szám
KP. BÉRM. BP. 72. ORSZÁGOSÉ VA N G E L I K U S HETILAP XXXII. ÉVFOLYAM 47. SZÁM 1967. november 19. Ára: 1,40 Forint Wittenbergben ünnepeltünk WITTENBERGBEN ÜNNEPELTÜNK a lutheri reformáció 450 éves jubileuma alkalmából. A püspökökből, professzorokból, esperesekből s más egyházi vezetőkből álló huszonnégy tagú magyar protestáns — közte tizenegy evangélikus — résztvevőből álló delegáció létszáma is kifejezte, mennyire értékeljük mindazt, ami Wittenbergben történik. A világ minden tájáról voltak ott ünneplők. Európa minden protestáns egyházának, de Afrika, Ázsia, Észak- és Dél-Amerika egyházainak képviselői is megjelentek. Ott voltak az Egyházak Világtanácsának, az Evangélikus és a Református Világszövetségnek a vezetői. Eljöttek a reformáció megünneplésére az európai ortodox egyházak képviselői is, élükön az orosz ortodox egyház vezetőivel. Mindez már magában véve is mutatja a reformáció széles körű elismerését és értékelését. DE SZÉLES KÖRŰ VOLT AZ ÜNNEPLÉS azért is, mert m Német Demokratikus Köztársaságban társadalmi jellege is volt a jubileumnak. Világi történészek is behatóan elemezték a reformáció társadalmi jelentőségét. Megállapították, hogy a régi és az új harcában a rokonszenv mindig a születő új felé fordul, ezért minden haladó társadalom pozitiven értékeli a múltból mindazt, ami a maga korában szembeszállt a történelmileg elavulttal, s újért, jobbért küzdött. A történelmi múlt ennyiben része a mai életnek is. AZ ÜNNEPLÉS JELLEGZETESSÉGÉHEZ TARTOZOTT, hogy a reformációi jubileumot békében lehetett ünnepelni. 1617-ben már előrevetítette árnyékát a következő években kirobbant harmincéves háború. 1717 éve az északi háború (1700—1721) idejére esett. 1817-ben az uralkodók »-szent szövetsége« ellen lázongtak a népek. A 350 éves évforduló idején még alighogy befejeződött a porosz—osztrák háború. 1917 éve pedig az első világháború idejére esett. A 450 éves évfordulót olyan államban ünnepeltük, amelynek legfőbb célkitűzése a béke megőrzése és biztosítása. A szocialista társadalom megbecsüli és magába öleli a múltnak minden értékét, amely szolgálatot tett a haladás ügyének. Ezért lehetett közösen ünnepelnünk békében és biztonságban a társadalom minden haladó rétegével. AZ IGEHIRDETÉSEK ÉS TEOLÓGIAI ELŐADÁSOK azt tükrözték, hogyan vezeti Isten az egyházat. A lutheri reformáció nem önmagáért indult meg, hanem Isten igéjéért. Isten maga akarta megtisztítani egyházát. Az egyházat vezető Isten cselekvése látszik meg akkor is, amikor napjainkban is megújítja egyházát. Az igehirdetések és teológiai előadások végső összegezését abban lehet megtalálni, hogy a hit által, kegyelemből, Jézus Krisztus érdeméért megigaztdt ember, hogyan cselekszi ma Isten akaratát a konkrét emberi feladatokban. Ez azt jelenti, hogy a hangsúly az emberszeretet igéire esett. Ezeknek az igéknek következményük van a keresztyén magatartásra nézve is. Isten szeretetről szóló üzenete eligazító erővé vált az emberi együttélés alapvető kérdéseiben. LUTHER TANÍTÁSA sokoldalú megvilágítást nyert a reformáció ünneplése közben. De meg lehetett figyelni, hogy a hangsúly itt is arra terelődött, ami a felebaráti szeretet irányába utalt. Sokan mutattak rá, hogyan rendezte át Luther a keresztyén erkölcsről szóló tanítást. Míg a középkori egyház konkrét szabályok megtartására, érdemszerző cselekedetekre helyezte a hangsúlyt, addig a lutheri reformáció a szabálymegtartás helyett a hivő embert belsőleg formálta át. Az Isten szeretetét Jézus Krisztusban megtapasztalt ember háláját Jézus nem önmaga, hanem a felebarátok felé fordítja. Az embervilág az a terület, ahol Jézus megmentő szeretetét meghálálhatjuk. A Jézus Krisztusban való hit az erőforrása a szeretet cselekedeteinek. Ez a hitből támadt emberszeretet az a jellegzetessége a lutheri reformációnak, amelyre igen sokan mutatlak rá. AZ EGYHÁZ ÁLLANDÓ REFORMÁCIÓJA azt a lutheri igényt jelenti, hogy Isten igéjének a mértéke alá állunk, s engedjük, hogy a Szentlélek újabb és újabb igéket ragyogtasson fel előttünk, s ezeknek összefüggésében a józan keresztyén értelem segítségével is nyitottak legyünk az újat cselekvő Isten akarata előtt. Az egyház élete sohasem áll meg, mindig fejlődik. Napjainkban Isten úgy vezeti az egyházat, hogy elmélyíti az emberért érzett felelősségét. Üj problémákat ad Isten az egyház elé. Űj helyzetbe vezeti Isten a benne hívőket. Ilyen új kérdés a mi korszakunk alapvető kérdése, a béke megvédésének, a nemzetközi feszültség enyhítésének az ügye. Ehhez járulnak az emberi együttélés más kérdései, amelyek társadalmi, gazdasági, politikai problémákat vetnek fel. Ezek megoldása érdekében irányul napjainkban a teológia figyelme a társadalmi erkölcs kérdéseire, a szociáletikai problémákra. A JELEN KÉRDÉSEIRE IS HASZNOS INDÍTÁST ad Luther tanítása. Luther a maga korában meglepően új módon tanított a munka értelmezéséről, a keresztyén ember közösségi magatartásáról, a családi élet megbecsüléséről, a nemzedékek együttéléséről. A lutheri erkölcsnek az emberszeretet magatartásán belül két jellegzetessége van: a munkaszeretet és a családiasság. Mindebben bőséges elindítást kap a mai lutherá- nizmus ahhoz, hogy segítse az emberi együttélés problémáinak megoldását. MEGERŐSÖDTÜNK Wittenbergben abban a magyar evangélikus meggyőződésünkben, hogy az egyház szolgálata sohasem önmagára irányul, hanem mindig Urának, Jézus Krisztusnak akaratát követi, amikor az embereket akarja szolgálni. A tisztán és igazán hirdetett evangélium mindig megtermi az emberszeretet gyümölcsét. Jézus Krisztus szerint ezekről a gyümölcsökről lehet megismerni övéit! D. Dr. Ottlyk Ernő Küldöttségünk útja Sehwerintől Drezdáig A reformáció 450 éves jubileumára nagyobb létszámú magyar protestáns delegáció utazott a Német Demokratikus Köztársaságba. A delegációban tizenegy evangélikus esperes, teológiai tanár vett részt D. Dr. Ottlyk Ernő evangélikus püspök vezetésével. Azon a földön, azokban a városokban jártak, ahol reformátor-őseink éltek, azokban a templomokban hallgatták Isten igéjét, amelyekben Luther prédikált. A jubileum levegője, az egyházi és állami ünnepségek ünnepi fénye és hangulata erőt vett rajtuk, s nem egyszer könnyes szemmel tekintettek fel a wittenbergi vártemplom tornyára vagy Wartburg várának aranyos keresztjére. A megérkezést követő napon több csoportra oszlott a delegáció. Nehéz lenne beszámolni minden élményről, amelyben részünk volt. Tizennégy nap ebben a történelmet — múltat és közelmúltat — lehelő országban bő élményekkel ajándékozott meg. Delegációnk tagjainak módjuk volt Dessauban, Drezdában, Potsdamban és Cottbus- ban találkozniuk lelkészekkel, egyházi vezetőkkel, helyi köz- igazgatási emberekkel, a német Nemzeti Front munkatársaival. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök Karner Ágoston országos főtitkár, dr. Vámos József docens, valamint három református lelkész kíséretével az észak német Mecklenburg »-fővárosába-“, Schwerinbe utazott, ahol a küldöttséget dr. Beste tartományi püspök és dr. Müller tartományi egyházfőtanácsos kíséretében fogadta a helyi tanácselnök is. Ezen a találkozón D. Dr. Ottlyk Ernő püspök többek között a'következőket mondotta: »Sokat tanultunk mi magyarok a német néptől, de sokat is szenvedtünk ettől a néptől. Ezért tekintünk úgy az NDK zászlajára, mint annak a szimbólumára, hogy ebben az országban a nép uralkodik. Magyarországon is keresztyének és nem keresztyének egyek abban, hogy a múltba nincs visszaút. Az egyház támogatja, a híveit ennek a felismerésében és abban, hogy megtalálják helyüket az új társadalmi viszonyok között is«. A baráti és testvéri együtt- lét végén Ottlyk püspök egyházunk nevében meghívta Beste püspököt, hogy látogassa meg egyházunkat, hogy tovább dósét taglalta. »Jelentős átalakulás mutatkozik a keresztyén gondolkodásban a forradalmak kérdésében — mondotta. A modern világ kialakulásában a népi forradalmaknak nélkülözhetetlen szerepe van. A szocialista társadalmakban élő keresztyéneknek kettős feladata van: ébreszteni a keresztyének felelősségét a világban a társadalmi igazságosságért, a mélyüljön a baráti kapcsolat a magyar evangélikus és a mecklenburgi lutheránus tartományi egyház között. Beste püspök örömmel elfogadta a meghívást. Egyházunk küldötteinek másik jelentős állomása Magdeburg volt, ahol a német Nemzeti Front rendezésében október 26-án »A Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentősége a békéért, az emberségért és a szocialista haladásért folytatott harcban« címmel kollokviumot rendeztek. Dr. Döppmann Berlinből és dr. Bujewski Moszkvából voltak az előadók. A referátumokhoz többek között hozzászólt dr. Nagy Gyula teológiai profesz- szor is, aki felszólalásában az »■Egyház és forradalom« kérEgyházunk küldöttsége Svédországban és Dániában A Lutheránus Világszövetség. Svéd Nemzeti Bizottsága négytagú magyar evangélikus egyházi küldöttséget hívott meg a svéd evangélikus egyház meglátogatására. A meghívólevelet Giertz Bo püspök és Ake Kastlund igazgató írta alá. Egyházunk küldöttsége Stockholmban, Göteborgban és Uppsalában tesz látogatásokat és végez szolgálatokat. A dán evangélikus egyház nevében Westergaard-Madsen prímáspüspök hívta meg látogatásra ugyanazt az egyházi küldöttséget, amely előzőleg Svédországban tesz látogatást. A küldöttség tagjai Dániában is előadásokkal és igehirdetésekkel szolgálnak, valamint megtekintik az egyházi intézményeket. A küldöttséget D. Káldy Zoltán püspök vezeti. A delegáció tagjai: Dr. Nagy Gyula, a Teológiai Akadémia prodékánja, Várady Lajos esperes és D. Káldy Zoltánná. A küldöttség november 16-án indul útnak Svédországba. Dániába november 21-én érkeznek. Előreláthatólag november 27-én érkeznek vissza Magyarországra. Dr. Ottlyk Ernő püspök, a Hallei Egyetem tiszteletbeli doktora Október 27-én. Halléban, a Halle-Wittenbergi Luther Márton Egyetem Teológiai Fakultása tiszteletbeli doktori címmel tüntette ki dr. Ottlyk Ernőt, az Északi Evangélikus Egyház- kerület püspökét. A doktori oklevél tanúsága szerint Ottlyk püspököt a magyar protestáns egyháztörténet terén végzett munkásságáért, a magyar evangélikus egyházi jogalkotásban való munkálkodásáért és az ökumenikus munkában való fáradozásaiért tüntették ki a megtisztelő címmel. A tiszteletbeli doktori cím átadásának ünnepségére jövő számunkban visszatérünk. békéért és segíteni társadalmuk lelki, szellemi, anyagi fejlődését..« A tiszta és világos hozzászólás nagy, tetszést váltott ki. A későbbi felszólalók többször is hivatkoztak Nagy Gyula tételeire. Magdeburghoz földrajzilag messze esik Eisenach, ahol a magyar delegáció látogatást tett D. Mitzenheim tartományi püspöknél, aki otthonában fogadta a magyar delegációval együtt érkező nemzetközi egyházi küldöttséget. Ezen a baráti találkozón Dr. Pröhle Károly teológiai dékán köszöntötte a püspököt. Nagy élmény volt újra belépni abba az egyszerű szobába, ahol egykor Luther Márton mint György lovag hajolt a Szentírás fölé és kutatta Isten üzenetét, kereste a megfelelő szavakat annak tolmácsolására. Letekintett az apró, ólomkeretes ablakon a csodálatosan szép thüringiai tájra, ahol egymást váltják az aranysárgába öltözött hegyek a vetéstől zöldellő völgyekkel. Ezután Drezdába utaztunk, hogy elfogadva Noth szász tartományi püspök meghívását, látogatást tegyünk hivatalában, ahol beszélgetést folytatott a D. Dr. Ottlyk Ernő püspök vezetésével megjelenő küldöttséggel. A baráti beszélgetésen részt vett még: Dr. Pröhle Károly dékán, dr. Pálfy Miklós professzor, Karner Ágoston főtitkár és dr. Vámos József docens. A magyar bor, amellyel vendéglátónk asztalához invitált bennünket, jelkép volt számunkra. Német és magyar püspök egyházaik és népeik boldogulására, találkozásaik elmélyítésére, a további kapcsolatok kiszélesítésére ürítették poharaikat.-Hl IMÁDKOZZUNK Uram, Jézusom, igaz Bírám! Életem nyilvánvaló előtted. Számodra nincs titok. Ismersz. Tudod ki vagyok. Megköszönöm, hogy magadat nekem kinyilatkoztattad, hogy én is ismerhetlek. Tudomásomra hoztad az evangélium által, mivel ajándékoztál meg, amikor magadat adtad értem a kereszten és sokféleképpen mondtad el, mit vársz ezért tőlem. Tiéd vagyok életemben. Tied vagyok halálomban. Mégsem élek mindig néked. Megvallom előtted, hogy mindig elakad életem és lehetetlen helyzetbe kerül, valahányszor irgalmas jóságodról, de irántam támasztott nagy igényedről is megfeledkezem. Hányszor hagyom figyelmen kívül, hogy egyszer nekem is meg kell jelennem ítélőszéked előtt, hogy nem teszel kivételt, tőlem is számonkéred cselekedeteimet, tükrözik e azok a te igazságodat és irgalmasságodat. Kérlek, segíts megtérésre könnyelműségemből, felületes gondolkozásomból, türelmetlenségemből, önös magammal-tö- rődésemből, önhitten ítélkező és személyválogató természetemből. Szentlelked és evangéliumod szavával újíts meg engem és az egész keresztyénséget, hogy mindenütt igazságod és irgalmasságod követei lehessünk és ki-ki a maga helyén mindent megtegyen a másik ember békéje, emberi méltósága, kenyere és becsülete megoltalmazására. Késztess harcra önmagunkkal szemben, hogy küzdeni tudjunk a reánkbízottakért. Ámen. utljer SJlárton monöía Szentháromság után a 26. vasárnapon Mt 24,40 Ha Krisztus maga vagy az édesanyja most beteg volna, akkor mindenki egyszerre ájtatoskodnék és segíteni akarna rajta. Senki sem futna el és mindenki hozzá szaladna. Pedig Jézus azt mondja Mt 25,40-ben: »■... amit eggyel cselekedtetek az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtetek«. Az első parancsolatról pedig ezt mondja (Mt 22,39): »A második pedig hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat mint tenmagadat.« Ebből láthatod, hogy a felebaráti szeretetről szóló parancsolat egyezik az Isten iránti szeretetről szóló parancsolattal. Amit tehát az embertársaddal cselekszel vagy nem cselekszel, any- ~yi, mintha Istennel magával cselekedted volna, illetve elmulasztottad volna megtenni. Ha tehát magának Krisztusnak szolgálni akarsz, akkor lásd meg beteg felebarátodat, menj el hozzá, segíts rajta, mert benne Krisztust fedezed feL pm k
