Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-11-12 / 46. szám

A 95 tétel első nyomtatott példánya Zeitz városka (NDK) könyv­tára 1. sorszám alatt őrzi Lu­ther Márton 95 tételének pla­kát formájú első nyomtatott példányát. Csak 1882-ben fe­dezték fel ezt az értékes nyomtatványt, amely XV. és XVI. századbeli iratok között rejtőzött. Kalandos úton azon­ban a zeitzi Mihály-könyvtár­ból más városba került, s a zeitziek véletlen folytán fedez­ték csak fel, majd visszaköve­telték és kapták is az értékes történelmi emléket. Ezután egy alkalommal került el a városból a nyomtatvány, még­pedig 1917-ben a reformáció négyszázadik jubileuma alkal­mából a wittenbergi Luther csarnokba állították ki és 1932-ig itt volt látható. 1960-ig a zeitzi takarékpénztár páncél- szekrényében őrizték. S ebben az esztendőben gondos restau­rálásnak vetették alá. A nyomtatvány szélei rész­ben leszakadtak és több víz­folt is látható volt rajta. A megsérült részeket, különösen a levágott széleket a modern technika eszközeivel ügyes ke­zek pótolták. A XVI. századi eljárás szerint merített papírt készítettek, s szabad szemmel alig látható finom vágás nyo­mán az eredetihez ragasztot­ták. Kiküszöbölték az évszáza­dok folyamán keletkezett töré­seket is. A nyomtatványt 1517-ben Thanner Jakab lipcsei mester műhelyében készítették. Ren­deltetésének megfelelően, t. i. falra erősíthető plakát volt, csak egyik oldalára nyomtat­tak szöveget. Nagysága 20,3'X.34 cm. A tudományos vizsgáló­dás megállapította, hogy a Té­teleket két kiadásban nyomtat­ták ki. A megmaradt példány a második csoportból való, amelyet nagy sietséggel nyom­hattak ki. Erre utal a szöveg­ben található sajtóhiba is. A reformáció 450 éves jubi­leuma alkalmával az egyedül­álló nyomtatványt Zeitzben kiállitották. Emléktábla a Bécsikapu téri templomban Október 22-én, vasárnap dé­lelőtt ünnepi istentisztelet ke­retében avatta fel Várady La­jos esperes, a budavári gyüle­kezet lelkésze azt a reformá­ciói emléktáblát, amelyet a templom bejáratánál belül he­lyeztek el. A tábla szövegét carrarai márványra vésték, amely márvány még az első, a Dísz téri templom oltárának maradványa. (Az oltárt 1895- ben a Bécsikapu téri templom­ban eredeti formájában állítot­ták fel, de amikor 1044 szil­veszter estjén a templom belső berendezése elpusztult, vele veszett az oltár is és csak két márványdarab maradt meg belőle.) Az emléktábla szövege így hangzik: •Istent dicsőítjük a reformáció 450. évfordulóiéul és hálával emlékezünk az első budai reformátorok: Cordatus Konrád és Dévai Bíró Mátyás szolgálatáról 1517—1967 A budavári evangélikus gyülekezet« Cordatus Konrád osztrák származású volt, a budai né­metek számára küldték a fő­városba, abol Mária királyné papja lett Járt Wittenberg- ben. sokszor volt Luthernek és Melanchtonnák a vendége. Ö tájékoztatta Luthert a ma­gyarországi helyzetről, a török háborúról, a mohácsi csatáról és ő hívta fel a figyelmet az özvegyen maradt Mária király­néra, akinek Luther négy zsol­tár magyarázatát küldte el. Ugyancsak ő kezdte el Luther asztali beszélgetéseit feljegyez­ni. Budai szolgálata idején ab­ban a templomban prédikált bátran evangéliumot, amely­nek utódja a mai Mátyás templom. Kis gyülekezet nagy ünnepe ^ Veszprém megyei Kerta anyagyülekezet alig 150 lelkes filiájában, a Marcal menti K1SKAMONDON felejthetet­lennek ígérkező ünnepre ké­szült a falu népe. 10 esztendős álma, vágya vált valóra, ami­Dévai Biró Mátyás, a gyár Luther«, ugyancsak a wittenbergi egyetem hallgató­ja és Luthernél szinte család­tag volt. Sokat szenvedett hi­téért. Igehirdetői szolgálata a Felvidékre is kiterjedt. Budán abban a templomban volt pré­post, amelyet ma Helyőrségi templomként ismerünk s amelynek már csak a tornya áll a második világháború óta. Róla lapunkban is több­ször olvashattunk. H. A. Reformáció és az októberi szocialista forradalom A fenti címen sorozatban jelenik meg a Neue Zeit kelet­német napilapban állásfoglalás a világkeresztyénség különbö­ző vezető és ismert egyéneinek a tollából. Magyar részről ed­dig dr. Barlha Tibor reformá­tus, dr. Ottlyk Ernő evangéli­kus és dr. Vető Lajos nyugal­mazott evangélikus püspökök nyilatkozatát közölték a fenti témához. kor október 22-én, vasárnap délelőtt Dr. Ottlyk Ernő püs­pök felszentelte imaházukat. Szelíden sugárzó őszi verő­fényben ragyogott minden, amikor a gondnoki lakásból a presbitérium és 8 lelkész kísé­retében a püspök az imaház­hoz közelített, amelyet akkor­ra már a gyülekezet gyűrűje vett körül. A kapunyitási szertartás alatt élemedett korú öregeket, meghatottságtól könnyes, zokogó arcokat lát­tunk, s köröskörül a betelje­sülés örömétől kifényesedett tekintetek tapadtak reánk. A kicsi gyülekezet nemes gesztu­sát tapasztalhattuk hamaro­san. körültekintve a zsúfolásig megtöltött imaházban, mert ők, a vendéglátók kívül ma­radtak. De még így is, a ven­dégek és meghívottak alig egyharmada. mintegy 160 lé­lek jutott csak helyhez oda­bent. A püspök »Uram, szeretem a te házadban való lako­zást ...« kezdetű (Zsolt 26,8) zsoltárvers alapján felejhetet- len tanításban szólt arról a szeretetről, amely az Ür házá­vá építi, magasztalja, s maj­dan a jövőben is neki szentel­heti e hajlékot. Ez a szeretet mint forrás a múltból ered, de sokrétű szálaival állandóan kapcsolódik, szoros testvéri összefogásban ötvöződik és újul a szívekben Isten házává a hálaadás, a vigaszkeresés, a bűnbánat és az öröm kegyel­met megtapasztaló alkalmai­nál. így válhatik ez a ház is lelki otthonná, imaházzá, di­csőség hajlékává, ha a szívek­ben is megépül, ha a szívek is beleépülnek maradéktalanul. Az istentiszteletet követő díszközgyűlésen a gyülekezeti lelkész a felszentelés tényének jegyzőkönyvbe vétele után kö­szöntötte a püspököt, az egy­házmegye esperesét, aki a kis gyülekezet nagy ügyét szerete- tében hordozta, és melegen köszöntötte Horváth Jenőt, a fáradhatatlan gondnokot, aki 4 hónapon keresztül szervezte, toborozta és vezette a munkát a teljes felépülésig, átnyújtva neki a gyülekezet szeretetének és megbecsülésének ajándékát. Halász Béla esperes megha­tó szavakkal köszöntötte a püspököt, gyülekezetét, s a gondnok példáján lelkesülő presbitériumot. Elgondolkoz­tató hasonlatában emlékezte­tett arra, hogy ez a fundamen­tumig lerombolt és újonnan felépített hajdani istálló meg­változott külsejével bár olyan lenne, mint ama betlehemi, András csögleí lelkész köszön­tötte a gyülekezetek A sok levélben és távirat­ban érkezett köszöntés felol­vasása után Ottlyk püspök mindeneket summázó záró szavaiban emelte ki a nap je­lentőségét reámutatva a gyü­lekezet előtt megnyíló nagy­szerű feladatokra. Ebéd után a püspök Kert* anyagyülekezetbe látogatott, ahol igehirdetéssel szolgált. Ezt követően szeretetteljes szavakkal fogadta és viszonor«- ta Sülé Lajos felügyelőnek a gyülekezet nevében mondott köszönetét és jókívánságait. Hisszük, hogy Kerta és filiáinak népe számára még sokáig emlegetett és emlékeze­tes marad ez a ragyogó őszi vasárnap. A lelkész vendégkönyvében utolsó bejegyzésként e napról ezt úttá a vendégek egyike: Október 31 után Vitára senki sem jelentkezik. De a tételek világgá repülnek, mint fészekhagyó madarak. Már nyomtatott lapon suhannak, most még latinul, holnap németül, azután mindenféle nyelven. S a wittenbergi szerzetes, teológia tudós doktora, döbbenve nézi röptűket. „Istenem, Istenem! Ha Te játékot akarsz kezdem szegény szolgáddal, énvelem, Temagadért cselekedd egyedül! S oltalmazz, bele ne keverjem tulajdon bölcsességemet!* A tételmadarak suhanó röptéi megállítani többé nem lehet. Luther lázasan írni kezdi hát tételeinek magyarázatát: „Az egyház reformációra szorul. És az nemcsak a pápák dolga, hanem az egész nagyvilágé, s méginkább magáé az Istené. Mikor jön el, Ö tudja egyedül.” És mélyet sóhajt: Bár ma kezdené! Bár ma virradna boldog hajnala! Nem sejti még. hogy amit várva vár, Isten már el is kezdte — általa. Tnrmezei Erzsébet hogy megszületne mindenki szívében a karácsonyi szere- tetben és békességben testet öltő Isten fia. Dr. Kamondy Zoltán ny. ta­nár, mindenki szeretett Zoltán bácsija, tartalmas köszöntésé­ben a jelen gyülekezetéről, a vele együtt ide zarándokló el­származottak nagy csapatáról, és a temetőben nyugvó, de a szívekben elevenen élő drága halottainkról emlékezett meg­ható szavakkal Ezután Mátis István ajkai- Tóth Sándor mezőlak! Boros Lajos somlószőllősi, Bókkon Lajos zalagalsai és Reuss Egy öregembert láttam sírni a kamondi imaház ajtajában, miközben énekeltük »Jer di­csérjük Istent...«, s alig tud» tam visszatartani könnyeimet. De láttam mindennek végén visszamaradva a felszentelt imaházban keresztelése előtt felsíró csecsemőt is. S én bol­dog örömmel mosolyogtam a kis erőszakos élet követelésén. így vette használatba Isten dicsőségére felszentelt lelki otthonát az a kiskamondi gyü­lekezet, amelynek patinás ha­rangja csaknem 300 éve tölti bé iltlmár hivatásét, hívogatva az igére szomjas lelkeket. &. A. König bíboros távol maradt Lapunk már bejelentette, hogy Rómában most ülésezik a Második Vatikáni Zsinat ál­tal létrehozott püspöki konfe­rencia, amelyen többek között most tárgyalják a vegyesháaas- ság kérdését is. A konferencia egyik érde­kessége, hogy azon nem vesz részt König bécsi bíboros. Meg nem • erősített hírek szerint azért nem jelent meg a kon­ferencián, mert mint a nem hivők titkárságának az elnökét nem tájékoztatták előzőén a napirendnek arról a pontjáról, amely az atheiamussal foglal­kozik. Az egyháztörténetből Augustinus kegyelemtana A bűnről és kegyelemről szőlő tanítás nem mutatott egységes képet. Különösen a keleti egyházban hirdette számos egyházatya azt, hogy a megváltásban az embernek is bizonyos része van. Még Chrysostomus is azt tanította: »Az ember az ő erkölcsi akarata szerint tegye a magáét, az isteni kegyelem is meg fogja ten­ni a magáét.« A szünergizmussal szemben a nyugati egyházatyák a kegyelem egyedüli üdv- szerző munkálkodását hangoztatták, mint pl. Tertullianus, Cyprianus, Ambrosius. A matiicheus tanítás szerint két isten küzd a világért: a jó és a rossz. Ez a perzsa hagya­ték átjött a hellenista világba és keresztyén színezetet öltve jelentős hatást gyakorolt. A szekta alapítójának, Maninak a mártírhalála még csak növelte az eretnekség elterjedését. A manicheus tanítás gyakorlatilag azt jelentet­te, hogy az emberek belenyugodtak bűneikbe, megállapították, hogy a rossz elpusztíthatatlan lényeg, ezért legjobb, ha megbocsátjuk a bűnö­ket és nem törődünk azokkal. Augustinus ma­ga is kilenc évig volt ennek a tannak a köve­tője, amelynek keretében nagyon jól tudott magyarázatot adni a bűneire. A manicheus tévelygés mellett, bizonyos fokig ellenkező előjelű tanítás a Pelagiusé. Ez az aszkéta-elkülönülésben élő. kemény szerze­tes-egyéniség minden szembeötlő bűntől távol tudta magát tartani. Szerinte eredendő bűn nincsen, Ádám bűnesetében utódai nem része­sülnek, az embernek módjában van a földi életben bűntelenséget elérni. Ismerjük Augustinus egyéniségét, tudjuk, milyen mély bűnökből mentette meg Isten. Személyes hittapasztalata is segítette a bűnről és kegyelemről szóló szentirási kinyilatkoztatás helyes megszólaltatására, mind a manicheiz- mussal szemben, mind a pelagianizmussal szemben. Augtistinus kegyelemről szóló tanítása egy halálos birkózásnak az eredménye, amely nagy megrázkódtatások között alakult ki. Bűneinek mélységére és a Krisztusban megtalált örömre •'ll. amikor ezt írja: <-Bűneim és nyomorúsá- gaimnak özöne megrémítettek és szívemben argattam az egyedüllétbe való menekülés gondolatát; efelett töprengtem, de te eltiltottál tőle, mondván: ,azért halt meg Krisztus vala­mennyiért, hogy azok is, akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt’.« Amit Pál apostol leírt a kél akarat harcáról, az hosszú időn át valóság volt Augustinus életében. Az éveken át tartó belső tusakodás­nak a hiitapasztalata lüktet benne ezekben a mondatokban: »Amiképpen senki sincs, aki szüntelenül aludni kívánna, s minden ép ítéletit ember jobb szeret ébren lenni, de többnyire mégis halogatjuk, hogy az álomból felrázzuk magunkat, ha tagjainkon súlyos zsibbadás ül. és noha ütött a felkelés órája, tovább élvezzük az álmot, mely már nincs egészen ínyünkre, ugyanígy voltam én is. Biztos voltam benne, hogy jobb átadnom magamat szeretetednek. semmint meghódolnom a magam vágyának; de míg az előbbi csak tetszeti s meghódított, az utóbbi ellenben gyönyörűséget szerzett s le­nyűgözött. Mert semmit sem felelhettem volna, ha azt mondod nékem: .ébredj fel. ki aluszol és kelj fel a halálból és megvilágosít téged a Krisztus!’, s amíg körültem minden azt bizony­gatja, hogy igaz, amit mondasz, az igazság által meggyőzve, semmit sem tudtam volna felelni, csak lassan, félálomban suttoghattam volna: ,mindjárt, mindjárt, csak hagyj még egy kevéssé’. De a .mindjárt, mind járt’ -nak nem volt vége s a .hagyj még egy kevéssé’ a végtelenbe húzódott. Hiába .gyönyörködtem a te törvényeidben, a belső ember szerint, mikor tagjaimban egy másik törvény ellenkezett elmémnek törvényével és rabul adott a bűn iörvényének, mely tagjaimban volt’. Mert .a bűn törvénye’ annyi, mint: a szokás hatalma, mely még az ellenszegülő lelket is tartja és vonja; méltán, hiszen saját akaratából lett szo­kásának rabja. ,Óh, ki szabadít meg engem, szerencsétlent a halálnak testéből’, ha nem ,a te kegyelmed, a mi Urunk, Jézus Krisztus által’.« (Vallomások, II. 134. o.) Pál apostol. Augustinus és Luther így kerülnek egy vonal­ba a megtalált kegyelem magasztalásában. Gyönyörű adorációban magasztalja Isten irántunk való szeretetőt, amelyet Jézus Krisz­tusban ajándékozott nekünk: »Mennyire sze­rettél bennünket, jó Atyánk, aki egyetlen Fiadnak nem irgalmazlál, de érettünk átadtad öt a gonoszoknak! Mennyire szerettél bennün­ket. akikért ő ,nem tartván az Istennel való egyenlőségét zsákmánynak, engedelmes lett a kereszthalálig’, ki egyedül .szabad a halottak között’, kinek .hatalma van életét odaadni s ismét visszavenni’, ki színed előtt értünk győ­zött és feláldoztatott s azért győzött, mert fel- áldostatott, ki színed előtt érettünk pap és áldozat, s azért pap, mert áldozat, ki bennün­ket neked szolgákból gyermekké tesz, mert tőled születik és nekünk szolgál.« (Vallomások II. 327. o.) Ennek a személyes élményekkel átszőtt ke­gyelemtannak felséges összefoglalása Augusti- nusnak ebben a mondatában csúcsosodik ki: »Da, quod lubes et lube quod vis«. (Add pa­rancsolataidat és parancsold, amit akarsz.) Istené a kezdés és a befejezés, a kegyelmi ajándék és az abból fakadó cselekedetek. Pela­gius tanításában megdöbbenve látja Augusti­nus, hogy az ember szerepének kihangsúlyozá­sával Isten dicsősége szenved csorbát, mert ha az üdvösség emberi akaratból és érdemből származik, akkor azzal feleslegessé válik Isten, Jézus Krisztus és a Szentlélek. Kegyelemtana harc a csupa akaraterőből, önfegyelemből álló, szigorú brit szerzetessel, Pelagiusszal, aki Is­ten dicsőségét lopja meg. Augustinus vele szemben a Szentirásra alapozva (Rm 5, 12) tanítja, hogy Ádámban mindnyájan vétkeztek, s az eredendő bűn (peccatum originale) alól egy ember sem kivétel. A kárhozottak hatal­mas tömegéből (massa perditionis) Isten a ki­választottak kis csapatát hívta el az üdvösség­re (praedestinavit ad gratiam), akikben az ellenállhatatlan kegyelem működik (gratia ir- resistibilis). A kettős peredesztináció nem ta­lálható meg Augustinusnál, noha az örök kár­hozatra rendelésre is történik utalás (damna­tioni praedestinati), de mindez nem kap erő­teljes hangsúlyt, s a gyakorlati életben senki sem lehet bizonyos üdvösségéről vagy kárho­zatáról. Augustinus kegyelemtanának az az érdekes­sége, hogy mind katolikus, mind lutheri, mind kálvini irányban adott indításokat. A szoterio- lógiai vitát a pápa 529-ben Augustinus javára döntötte el a pelágiánizmussal szemben. Az egyháztörténelem folyamán azonban a semi- pelagianizmus irányába hajlott el Róma taní­tása. ez vált uralkodóvá, ezt támadta később a reformáció és ezt szentesítette végül a trienti zsinat. Ugyanakkor Augustinus kegyelemtana nagy hatást gyakorolt Lutherre mindabban a vonatkozásban, amely az ember bűnösségére, Isten ingyen, kegyelemből, hit által adott üd­vösségére vonatkozik, hiszen Augustinus is kiemelte, hogy ->a kegyesség útján járó régi igazak ez ígéretben való hit által igazolhattak meg« (Isten városáról, 11. 258. o.). Kálvin vi­szont Augustinus kegyelemtanából kapott in­dításokat kettős predesztinációs tanának ki­alakítására. Akármilyen későbbi hatást gyakorolt Augus­tinus kegyelemtana, kétségtelen, hogy nem, papiros formula, merő teológiai hittétel volt számára Isten Jézus Krisztusban adott kegyel­me, hanem teljes valóság, amelyre életét épí­tette. Egész hitével, életével, magatartásával vallja: »Egész reménységem egyedül a te nagy könyörületességedben van!« (Vallomások, II. 282. o.) Dr. Ottlyk Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom