Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1967-09-24 / 39. szám
/ Hálaadó ünnepségek Délbaranyában Az érző szív egyik örökszép megnyilvánulása a hála. A virágok szerteáradó illata sem kedvesebb ennél. Dél-Baranya evangélikus szórványgyülekezeteiből a hónap első felében hálaadó ünnepségekről érkeztek jelentések. Magyarbóly Egykor 670 lelkes, a háború utáni kitelepülések után ma mindössze 70 főt számláló kis anyagyülekezet maradt továbbra is a központja egy 500 lelkelj felüli nagy szórványterületnek, mely túlnyúlik a siklósi vár és Harkányfürdő festői vidékén is. E maroknyi kis anyagyülekézet öltöztette a nyár végén hófehérbe templomát, mely törökös mintájú szép falfestésével és ritka kincsével, a Madarász Viktor festette oltárképével gyönyörködtet. Ilyen ragyogó fehérbe csak menyasszonyok, kertek és a mezők liliomai öltöznek. A hálaadó ünnep szolgálatát Krähling Dániel tolna-baranyai esperes végezte. A maroknyi nép valóban nem érezheti elhagyottnak magát. A filiákból (Borjád, Ivándárda), a társegyházból (Siklós), a szórványokból, a szomszédos mohácsi gyülekezetből, a távolabbi Pécsről és Bonyhádról érkező vendégek sokasága örvendez együtt a helybeliekkel és köszönti képviselői által az ünneplő egyházat, akárcsak a helyi református és görögke«uiiiiii:i!i!i!i:miiiiiiii!iiiiiin;iiiii]iiiii;i:!:i:i;i:iíi;iiUii!i:n!i:isiii leti szerb egyházak képviselői is. Sokan állnak e törpe anyaegyház mögött. Bizonyítja ezt az az értékes támogatás, melyet a világ evangélikussága a Lutheránus Világszövetség, a hazai evangélikusság pedig a Gyülekezeti Segély útján juttatott a templomáért maga erejéből is nagy áldozatot hozó és munkát vállaló gyülekezetnek. A jelenlevő szerb lelkész szavai szerint a kis gyülekezet példája megmozdította saját gyülekezete népét ' is, mely a példán felbuzdulva, ugyancsak temploma felújítására szánta el magát. A köszöntések között különösen megható volt az elaggott Vértesi Zoltánnak, a gyülekezet egykori lelkészének köszöntése. Mohács Emlékezetes évfordulókat ünnepelt itt a gyülekezet. Az ünnepségre érkező D. Káldy Zoltán püspököt és feleségét, valamint a Lutheránus Világ- szövetség Információs Osztályának kíséretükben levő vezetőjét. Hessler szerkesztőt a város határában, a történelmi nevezetességű Csele patak hídjánál várta Ormos Elek lelkész és Sebők János gondnok, valamint dr. Bruhács János egyházmegyei felügyelő és felesége. Az érkező vendégek egy pillanatra tisztelettel álltak meg a patak partján épült emlékmű előtt, melynek reliefje II. Lajos király emlékét őrzi, akivel a középkori magyar birodalom hanyatlott itt llll!i:illlill!l!!il!lll!l!lllll!lll'illllll!llllllill!l!l!lilil!lllllll!llll[!llllll Bibliai ábécé: Isten A Biblia ezt a szót: „Isten” Bem tekinti olyan fogalomnak, amely úgy tartozik Istenhez, mint csészéhez a füle. A csészét fülénél megfoghatjuk és tetszésünk szerint használhatjuk. Amikor Mózes egy ilyen megfogható nevet kér Istentől, nem kap. „így szólj az Izrael fiaihoz: A VAGYOK küldött engem.” (2. Móz 3, 14.) Az eredeti héber szó „Ehje” = vagyok, leszek. Talán ebből származik a Jahve szó, amit hibásan Jehovának szoktak ki- ©Ivasni. Ez se Isten-név. Luther nyomán a magyar Biblia is többnyire Úr-nak fordítja. j,ELI! ELI!” — kiált Jézus a kereszten Istenhez. Az „Él” Istent jelent, épp úgy mint a ínásik ószövetségi héber szó: fcElohim.” Ezeknek a szavaknak a segítségével azonban nem tudjuk Istent birtokba- venni, nem is ajánlatos segítségükkel valami „istenfogalmat” kialakítani. Az „Isten” szóval valamilyen formában minden nép szótárában találkozunk. Az elképzelések persze különbözők. Néha tárgyra vonatkozik, amelyet az ember birtokolhat, vagy szeretne tulajdonának tekinteni. Néha valamely természeti jelenség, vagy erő, amelytől fél az ember, vagy éppen szolgálatába állít és esetleg szolgája lesz. A filozó- fúsok Isten-fogalmat alkotnak maguknak. Vannak, akik beleépítik rendszerükbe, sőt csúcsára is helyezik. Vannak, akik kihagyják. A racionalisták azt mondják ésszel, a romantikusok és miszticisták azt mondják szívvel, a moralisták pedig azt vélik az akarat segítségével lehet az Isten-fogalmat legjobban megközelíteni. Kialakulhat ilyen eljárással az egyistenhit (ezt mondják fejlettebbnek) és a több- istenhit is (ezt mondják gazdagabbnak). Annak ellenére, hogy az Isten szóval kapcsolatban a népek világában valóságos bábeli zűrzavar alakult ki, a Biblia használatba veszi ezt a szót, de lemond arról, hogy magából a szóból, annak sok ellenmondást tartalmazó tarka tartalmából következtessen a Bibliában szereplő Istenre. Az Isten szó említett ellen- mondásos tarkaságától a Biblia elhatárolja magát. Néha nevetségesre teszi, mint Illés Baál (— Ür) prófétái előtt a Kármelen (1 Kir 18. 27): megmosolyogja, mint Pál Athénben (Csel 17, 22—23). Amikor a Biblia a népek istenségeit megnevezi (Csel 7, 43) nem titkolja el a káros hatást, amelyet az emberre gyakorolnak. Szolgává teszik az embert (Gál 4, 8!). Nem tagadja a különböző istenségek, bálványok létezését — szembefordul velük. A Bibliai értelemben vett istenhlt döntés elé állít: vagy-vagy. Ezt tette Józsué (Józs 24, 15), Jézus (Mt 6, 24). Erre figyelmeztet Pál (1 Kor 8, 5). Törésről és nem a meglevő tökéletesítéséről van szó. Amikor az Ószövetség Ábrahám, Izsák, Jákob Istenéről beszél (Zolt 46, 8), akkor nem az ő Isten-fogalmukra gondol és az Újszövetségben sem Jézus Isten-fogalmáról van szó, amikor Istent Atyának nevezi. Az Isten-fogalmakat egymással szembe lehet állítani. A Bibliában egy Istenről, a Jézus Krisztus Atyjáról, a mi Atyánkról van szó, aki az emberiség köréből külön szolgálatra hívott be egyeseket már előre, mint pl. az ősatyákat s ezért Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Az Isten a Biblián belül mindenütt ugyanaz és mindenütt más, mint a népek istenei, a farizeusoknak, vagy akár a görög filozófusoknak Isten-fogalma. A Biblia tulajdonképpen nem is beszél Isten-ről. Istenről a kígyó beszél az Édenben az embernek. Ez amolyan nélküle róla szóló hátamögötti beszéd, mint a pletyka. A Bibliában Isten beszél az emberhez és ezt kérdi: Ádám hol vagy?! Annak az embernek, aki a „hol vagy?” kérdésre felelni tudott, a keresztig kellett elmerne. Ott kapott választ a nekünk feltett kérdés. A válaszban és a válaszadóban gyönyörködött Isten: Ez az én kedves Fiam! Feltámasztotta, hogy meghaljunk vele a bűnnek és éljünk általa új életben. Egyik tanítványa egyszer megkérte: „Uram, mutasd meg nékünk az Atyát.” Így válaszolt néki Jézus: „Aki engem látott látta az Atyát” (Jn 14, 8—9). Jézus nem nyilatkozik az Atyáról, benne az Atya nyilatkoztatja ki magát. Ezért mondja: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 9. 30). A próféták és az apostolok se beszélnek Istenről. Küldöttek, üzenet átadói: „így szól az Ür” (Amos 1, 3). Tanúk: „Mi láttuk az ő dicsőségét” (Jn 1, 14). Szolgák: „Pál, Jézus Krisztusnak szolgája” (Rm 1, 1). Az egyház és a hivő ember sem lehet több, kevesebb sem: küldött, tanú és szolga. Isten nem új Isten-fogalmat akar adni általunk a világnak, hanem önmagunkat, de küldetésben, tanúkul, szolgálatra. Benczúr László a megáradt patak hullámsírjába. A templom tavaly felavatott új harangja csengő, hívogató hangjával gyűjtötte egybe helyből és a szórványokból a gyülekezetei. D. Káldy Zoltán püspök igehirdetése bevezető szavaiban megemlékezett a gyülekezet fennállásának és a lelkész szolgálatának harmincadik, valamint a templom felavatásának huszonegyedik évfordulójáról. Efézus 2, 19— 22 alapján szólt. Nem vagytok idegenek és vendégek, jött- mentek Isten szemében, hanem Isten házanépe vagytok és családja és polgártársai azoknak, akiket Isten a múltban és a jelenben lefoglalt magának, beleépülve az Anya- szentegyház élő organizmusába, sőt magába Krisztusba. Kövekből épült templomok összeomolhatnak, de ez a szívekből felépülő templom örökre megmarad — mondta. Az igehirdetést követő dísz- közgyűlésen Ormos Elek lelkész köszöntötte a vendégeket, majd ismertette a mohácsi vész idején e vidéken oly gyorsan terjedő evangélium hódítását, a reformáció korabeli első evangélikus gyülekezet múltját, amelynek Sztáray Mihály volt a püspöke. Két és negyed százados megszakítás után a múlt század húszas éveiben tűntek fel ismét Mohácson és vidékén evangélikusok, de újabb száz évnek kel- | lett eltelnie, mire annyian E egybeverődtek, hogy rendsze- p rés gondozást kívántak. Fiama- i rosan önálló gyülekezetté ala- | kultak. 1937. szeptember 12-én a íj szervező lelkész szolgálatbalé- pásével és az önállósult gyülekezet első istentiszteletével kezdődött az utolsó 30 év története. melynek változatosságát különféle emlékkövek jelzik: püspöklátogatás, templomépítés a háború kellős közepén, pusztulások és újjáépí- 1 tések, felvidékieknek a gyüle- | kezet szórványterületére való betelepülése, egészen a tavaly felavatott új harangig és az idei emlékünnepig. „A múlt csak példa legyen most. .. bizton nézzen előre szemünk... és te virulj nemzeti nagylétünk hajdani sírja felett életre kelt gyülekezet!” — fejezte be megemlékezését I a gyülekezet lelkésze. Majd f Hessler szerkesztő s végül dr. | Bruhács János a tolna-bara-1 nyai egyházmegye nevében köszöntötték a jubiláló gyülekezetei. Délután ismét megteltek a kis templom padjai. Alkalmi énekkar és egv szavalat keretében D. Káldy Zoltán püspök nyújtott színes beszámolót nyári úti élményeiből. Ormos Elek 90 éves Németh Sámuel Szívünk megdobban az örömhírre: Németh Sámuel, a soproni líceum volt igazgatója, szeptember 25-én töltötte be 90. életévét. 1877. szeptember 25 én született Kispécen, a kis- péc-kajári tanítóék fészkében. 1901. szeptember 28-án lelkészi, majd 1904. április 23-án tanári oklevelet is szerzett. Kolozsvárott többek között Schneller István tanítványa, aki öregségében ezeket írja egykori tanítványának: „Engedd meg, hogy így szólítsalak (öcsém) ... Ahányszor találkoztunk, mindig éreztem a benső, lelki rokonságot . . .” Samu bátyánk 2 hónapig káplánkodott Pakson, majd Felsőlövőre került, ahol 29 éves korában a diákság nagy örömére eljutott az igazgatói tisztségig. Ottani igazgatói működése idején épült az új gimnázium, de nem sokáig élvezte az új iskola adta örömöket és lehetőségeket. Szíve hazahozta Sopronba, ahol előbb a líceum tanára, majd 1931—39-ig az iskola igazgatója lett, aki 36 évi működés után ment nyugdíjba és azóta is köztünk él Hunyadi utcai házában. Ezek száraz életrajzi adatai, de ami az évszámok mögött van, szerénységében is szép, színes és ritka életregény. Nem abban van a 90 éves Németh Sámuel nagysága, hogy nagynak tartotta és tartja Őt egyháza. Ez a megbecsülés kifejezésre jutott abban, hogy ez év elején Országos Egyházunk képviseletében külön lejött Sopronba egyik volt kedves diákja: D. Káldy Zoltán püspök, hogy köszöntse és megajándékozza a 90 éves Németh Sámuelt; hogy idei Naptárunkban is meleg megemlékezés olvasható a „vagy ha fel- jebb”-nek mondott évek mércéjén is túljutott tudós tanárunkról és atyai barátunkról. Leginkább talán abban tárul elénk igazi nagysága, ahogyan a világi lapok — az egykori Soproni Hírlap, a mai Kisalföld, sőt a Néphadsereg egyik száma is — írtak és írnak Róla. Sokat mond az is, hogy egy- egy jelentős évfordulóján köszöntésére hiánytalanul összejönnek a ma már jórészt nyugalomban élő egykori tanártársai, akik közül az egyik, a tanítványból kollégává lett dr. Kamondy Zoltán: „Egy hálás tanítvány emlékezései 1967- ben” c. írásában kedves virágokat gyűjtögetett össze az emlékezés fájáról. Mégis, ami ennél a kedves és ritka emlékezésnél leginkább meggyőz és eszmélődésre késztet, az annak a több ezer,volt licistának hálás szeretete, akik mai magyar életünkben a legkülönbözőbb helyeken, fent is, lent is, a Németh Sámuelnél látott hűséggel, becsületességgel, és helytállással szolgálnak. Abban van a 90 éves NéI meth Sámuel igazi nagysága, hogy a hosszúra nyúlt életét az Úrtól nem kapta hiába. Itt most fel kellene mutatni iskolai Évkönyvek, Luther naptárok, a legkülönbözőbb tárgykörből való cikkek és tanulmányok hosszú sorát. Egyik szakértő szerint legjelentősebb munkája: A soproni evang. líceum története a XVIII. században. Méltán írta róla egyik látogatója: „Hallgatom az öreg bácsit, aki valóságos élő lexikon .. .” Az igazán nagyok örök jellemzője, hogy sohasem érzik és éreztetik mások által rég felfedezett nagyságukat. Azzal lesznek valóban < nagyok, hogy nagynak csupán Isten kegyelmét látják, kinek áldása nyilvánvaló messze az átlag fölé íveiődött életükben. Ilyen a mi 90 éves jubilánsunk is! ő is kizárólag Isten kegyelmének tartja, hogy jórészt túlélte azokat, akik 1939-ben elbúcsúztatták, és hogy magas kora ellenére még egyszer sem volt kórházak lakója. Egy nagytudású, puritán evangélikus magyar, aki 90 éves korában i,s minden vasárnap ott ül a templomban és Kicsinysége tudatában rendszeresen odaáll a bűnbánat köntösében az Űr oltára elé. Ilyen a 90 éves Németh Sámuel! Akik még nem látták, vagy nagyon régen látták, nyilván egy megrokkant aggastyánra gondolnak. Pedig mikor a napos szepl ember egyik csendes esti óráján rájuk nyitottam sarki házának kertbe nyíló ajtaját, teljes testi és szellemi frisseségben éppen Féja Géza Móricz-tanul- mányát. olvasta a Kortárs szeptemberi számában és felüdült az ízes szellemi táplálékon. E napokban sokan megállnak a kertre nyíló kiskapu előtt, és miközben megnyomják a csengőt és kezük keresi a kilincset, szemük rátapad az elszürkült névtábla immár életregénnyé lett homályos betűire: Németh Sámuel, líceumi igazgató. Ús ha majd viszi a postás lapunk mai számát, melyben benne dobog püspökök, esperesek, lelkészek és világi pályán szolgáló volt licisták hálás t.a- nítványi szíve, a kapun belül átmelegszik a 90 éves Németh Sámuel szíve és talán egy könnycsepp is gördül életünk fonalát kegvelmesen szövögető Istenünk oltárára. Weltler Rezső A KÖSZÖNET SZAVA Az Egyesült Arab Köztársaság állami és egyházi vezető emberei mondtak köszönetét az Egyházak Világtanácsának azért, hogy a közel-keleti válság idején és utána segítségére sietett a menekülteknek. Az egyiptomi egészségügyi miniszter közölte az Egyházak Világtanácsa főtitkárával, hogy a Világtanács tagegyházainak a segélyéből 14 500 dollárt inzulin beszerzésére fordított a kormány. He!MßHesfi'if szoigáiai Külföldi vendég számára megfelelő programot összeállítani hehéz és sokrétű feladat. Még inkább nehéz, ha az illető laikus egyházi ember és azon felül újságíró is. Érdeklődési köre tehát nemcsak az egyház életére és munkájára terjed ki, hanem abból is látni és megtapasztalni akar valamit, ami kultúra és világi tudomány, gazdasági élet, szocialista embertípus. H. W. Hessler, a Lutheránus Világszövetség információs irodájának a vezetője és a német nyelvű hírközlés szerkesztője, örömmel nyilatkozta, hogy egyhetes magyar- országi tartózkodása minden vonatkozásban gazdag volt élményekben. Tárgyalása a püspökökkel, az evangélikus egyházi lapok szerkesztőivel és egyházunk munkaterületeinek a felelős vezetőivel, részvétele a mohácsi gyülekezet jubileumi ünnepén, a somogy- zalai egyházmegye lelkészi munkaközösségi ülésén és lapunk szerkesztőbizottsági ülésén, látogatása a szeretetin- tézményekben, a mezőgazda- sági kiállításon és Bartók színpadi műveinek a megtekintése — mind olyan alkalom volt, amelyekből mozaikszereién rakódott össze számára az egész kép. Ő maga mindenről be akar számolni majd a külföldi sajtóban, amit látott és hallott nálunk. Beszámolóit lapunkban ismertetni fogjuk. Mégis hadd mondjuk el már most lapunk olvasóinak, amit két megbeszélés alkalmával is olyan erőteljesen hangsúlyozott: „Nem minősíthetem egyszerűen jó és hasznos információnak azt, amit itt kaptam önöktől. Sokkal inkább arra kényszerülök, hogy eddigi alapelveimet viszgáljam felül és azt a képet, amit eddig a szocialista társadalmakban élő egyházakról alkottam magamnak. Már most jó lelkiismerettel tudom mondani* hogy az a munka, amit Önök a bibliafordítás, a lelkészképzés és lelkésztovábbképzés, általában a teológia és gyülekezeti munka terén végeznek és az a felelősségt ahogyan az egész emberiség ügyét felkarolják, az nemcsak meg* győző és példamutató, hanem helyettünk, nyugaton élő keresztyének helyett végzett szolgálat is.” A tárgyilagos információ-?' adás és előítéletek nélküli tá? jékozódni akarás mindig célravezető és hasznos mindkét félnek. Hessler szerkesztő esetében is erről van szó. Elfogulatlan barátot ismertünk meg benne. Ö pedig arról győződhetett meg, hogy egyházunk és népünk kész minden jó ügyben összefogni és együtt dolgozni a világ bármely részéből hozzánk érkező keresztyénekkel. pm Lelkész! munkaközösségi illés Pápán Elnézést kérek az olvasótól, de el kell mondanom, hogy Pápán mindig találkozom elemista és diákönnia- gammal. Eszembe jut az is, hogy mint kis elemisták, az iskolaudvaron, hogyan futottunk néhai áldottemlékű Gyurátz püspökhöz aki megsimogatta fejünket és eltűnt ezüst nyelű botjával a lelkészi hivatalban, de az ajtó üvegablakán kinézett ránk. A Veszprémi Egyházmegye mind a 37 lelkésze gyülekezett össze munkaülésre szeptember 11-én Pápán, a munkaülésen részt vett Dr. Ottlyk Ernő püspök, Fülöp Dezső püspöki titkár és Kőszeghy Tamás kerületi lelkész kíséretében. Flalász Béla esperes a munkaközösség nevében köszöntötte a püspököt és köszöntőjében többek között felhívta a figyelmet a tanácsterem egyik képére, amely Lazányi Béla szabadságharcos őrnagyot ábrázolja. Lazányi Béla az 1848-as szabadságharc idején tekintélyes szabadcsapat vezére volt és sok borsot tört az osztrákok orra alá. A szabadságharc nemes eszméihez csatlakozva tartotta meg előadását Dr. Ottlyk Ernő püspök: „Egyházunk a szabadságharcokban és a forradalmakban”, címmel. A mindvégig nagy figyelemmel hallgatott előadás kiemelte azt a gondolatot, hogy egyházunk a történelem folyamán hogyan szólt és cselekedett a szabadságharcokban és a forradalmakban. Azt részletezte, hogy Isten igéjének fundamentumán evangélikus egyházunk az egyes korok sajátos társadalmi helyzetében hogyan szólalt meg. Mindez fénylő példa és tanítás a most szolgáló evangélikus lelkészek számár ra is. Régi nagyjaink, a régmúlt időkben élt prédikátoraink mindig a nép oldalán álltak. Sztárai Mihály, Szkhárosi Horváth András, Magyari István igehirdetéseikkel, lángoló írásaikkal, költeményeikkel, énekeikkel felemelték szavukat a jobbágy nyomor- gatás és kizsákmányolás ellen. Bocskai Istvánt a szabadságharc, a vallásszabadság nagy vezérét egy korabeli ének így szólította meg: „A szép szabadságra, Magyarság javára Törekedő jó urunk.. Bethlen Gábor, I. Rákóczi György intézkedéseikkel segítették az ipar fejlődését, a céheket, a kialakuló jólét folytán fellendült kereskedelmet. És sokat áldoztak építkezésre, a műveltség emelésére. Rákóczi Ferenc szabadság- harcának egyik legnagyobb eredménye volt az 1705-ben tartott szécsényi országgyűlésnek az a határozata, amely vallási téren eltörölte a földesúri jogot. FIálával gondolunk a börtönt viselt Hrabovszky Máté püspökre aki az 1848-as szabadságharc idején egyik körlevelében kimondja, hogy ebben az országban minden embernek jogában áll emberré lenni! Küldetésével jut szembe az az egyházi magatartás, amely elszakad a néptől! A lelkészi munkaközösségi ülés feldolgozta még a következő vasárnap igéjét és meghallgatta Dr. Bányai Béla és Franciszci Guidó lelkészek előadását. F. D. A Református Világszövetség európai területi konferenciát tart Olaszországban, a Torino melletti Torre Pellice- ben, amelyen 19 kelet- és nyugat-európai ország 29 református egyháza képviselteti magát. A tanácskozások központjában az „új teológia” és „új morál” kérdései állnak. A konferencia főelőadásait H. Roux párizsi lelkész, H. Berkhof hollandiai professzor és ár. J. L. Hromádka profesz- szor, a Keresztyén Békekonferencia elnöke fogják tartani. t I ÜJ TEOLÓGIÁT ÉS ÜJ MORÁLT!
