Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-09-03 / 36. szám

Harangszentelés Kemeneshőgyészen Nemcsak Dunántúlon, de egész hazánk földjén külön szint jelent Kemenesalja. Berzsenyi Dániel nagynevű költőnk szívét is megfogta ez a dimbes-dombos táj. Híres verse, amelyet e tájról írt, mindnyájunk előtt ismeretes. akinek Isten megterítette a kegyelem asztalát. Fogadd el Isten meghívását az üdvös­ségre és az örökéletre. A felszentelési szertartás legszebb pillanata következett, megszólalt az új harang, majd a másik haranggal és az or­gonával együtt zengett a hi­lünk, azt a béke visszaadta. Azzal a reménységgel hall­gatjuk új harangunk szavát, hogy hisszük és tudjuk; a há­ború rettenetes vihara nem támadhat fel újból. Délután a püspök Magyar- gencs filiába látogatott el, ahol az evangélikusok szinte Régi feljegyzések szerint a községet, Kemeneshőgyészt 1343-ban és 1345-ben, tehát kétszer is Nagy Lajos király­tól donációként kapta az Ostffy család a leányág számára. Az is biztos adatunk, hogy a gyülekezet első ismert lelké­sze: Szentmihályfalvai János, a híres büki zsinaton, 1646- ban jelen volt. Hőgyész, Genes és Szergény evangélikus lakosai az 1781- ben kiadott Türelmi Rendelet engedélye alapján összefog­tak és elhatározták, hogy templomot építenek. A temp­lom alapkövét 1784. március 24-én tették le. Az alapkő le­tétele után négy évig épült a templom. A templom fel­szentelését Hrabovszky Sá­muel szuperintendens 1787. október 9-én végezte el. Ab­ban az időben őseink tornyot nem építtethettek. Az előbb említett rendelet ezt nem en­gedte meg. A torony később épült fel, amelyet Gyurátz Fe­renc püspökünk 1906. augusz­tus 20-án szentelt fel. A hatvanegy évvel ezelőtt épített toronyban új harangot helyeztek el a hívek, amely­nek felszentelését 1967. au­gusztus 20-án végezte el dr. Ottlyk Ernő, az Északi Evan­gélikus Egyházkerület püspö­ke. Az érkező püspököt, akit családja és Fülöp Dezső püs­pöki titkár kísért el, a gyüle­kezet népes tábora élén Ha­lász Béla esperes és a gyüle­kezet lelkésze: Szakái Árpád, a környék gyülekezeteinek lelkészeivel köszöntötte a lel­készlakás előtt. A szépművű templom — amelynek faragott tulipánok­kal díszített fakarzata külön is említésre méltó —, telje­sen megtelt. Dr. Ottlyk Ernő püspök az igehirdetés előtt ünnepi szavakkal emlékezett meg alkotmányunk ünnepéről és hálát adott Istennek fel- sőbbségünkért. A püspök Máté ev. 22, 1— 14 alapján tartotta meg mind­végig nagy figyelemmel hall­gatott igehirdetését és töb­bek között a következőket mondta: Az igehirdetés nem egyéb, mint Isten számodra szóló hí­vásának kézbesítése. Kitárul előtted Isten igéjének hallga­tási lehetősége, gyarló emberi eszközön keresztül, de Urad akar veled beszélni. Megvál­tód akar találkozni veled, ne rejtőzz el e találkozás elől. Vedd át Isten számodra ké­szített ajándékát. Ha majd véget ér ez a vasárnap és visszatérsz munkahelyedre és ismét körülvesz majd a hét­köznapok feladata és munká­ja, akkor a következő hét napjaiban is úgy élj, mint akit várnak valahová, mint vek éneke: Erős vár a mi Is­tenünk ! Az istentiszteletet követő díszközgyűlésen Szakái Árpád lelkész ismertette az új harang beszerzésének történetét és hangsúlyozta, hogy amit a rettenetes háború elrabolt tő­teljes számban hallgatták meg az igehirdetést, amelyet Csel. 9, 10—22 alapján tartott. Istentisztelet után a püspök még sokáig elbeszélgetett az összejött hívekkel. Fülöp Dezső Bibliai ábécé: „ígéret' Az ígéreteket általában óva­tosan szoktuk fogadni. A sok könnyelműen tett és be nem váltott ígéret szülte ezt a szó­lásmondást: az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Az ígéret súlyát az ígéret-tevő adja. Nem mindegy, hogy ki tesz ígéretet. Az alábbiakban Isten ígéretéről van szó. Meglepő, hogy Isten első ígéretét éppen a bűnesetre fe­leletképpen adta, amikor az első emberpár halálra méltó­vá vál.t Kárhozat helyett az élet ígéretét adta, a bűn fe­letti győzelem ígéretét. ígére­tei mindig atyai irgalmá­nak elsődleges jelei. Nem az „emberi érdemeket”, a „lekö­telező vallásosságot” jutal­mazza ígéretével, hanem kez- deményezően nyújtja benne megtartó szeretetét. Ezzel biz­tatja, bátorítja, erősíti életre az embert. Gondoljuk csak meg, mit jelent számunkra szorultságunkban, teher alatt gömyedezve egy megbízható, megoldást nyújtó ígéret. Isten ígérete nem szűk, me­rev, elévülő kijelentés, ha­nem minden irányba fokozó­dó, kiszélesedő tevékenység. Az özönvíz után megígéri, hogy nem átkozza meg többé a földet, s azon rendszeresen váltogatják egymást a nap­szakok és évszakok. Ábrahám­nak fiút és utódokat ígér. Né­pének szövetséget s az ígéret földjét. A próféták által pe­dig megígéri a Messiás és ve­le a messiási kor eljövetelét. Az ígéretek megvalósításá­ban is előrehaladás tapasztal­ható. Isten, ha nem is jelöl meg terminusokat, ígéreteit következetesen beváltja. Min­den ígéretének teljessége: a Messiás ígérete, Jézus Krisz­tusban valósult meg. Ö győzte le az élet ellenségét: a bűnt és a halált. Benne kapj.uk az örökséget, a fiúságot, az örök­életet. Ö küldi el, amint meg­ígérte a Szentlelket, hogy higgyünk Benne és szeressük egymást. Ö hozza el Isten or­szágát, ami a jelenben meg­valósuló ígéret. Ö jön vissza ítélni „ama napon” élőket és holtakat ígérete szerint. Végzetesen tévednek azok, akik úgy vélik, hogy a go­noszság uralkodik ezen a föl­dön és ezért megtorlásképpen Isten nem tartja be az ígére­tét. Isten azok körét i,s fokoza­tosan tágítja, akiknek ígéretet tesz. Előbb csak egy ember­nek, Ábrahámnak adott ígé­retet, azután a választott nép­nek, majd az egyháznak, s ma már világosan látjuk, Is­ten ígérete felöleli az egész világot. Ígéretével nem szét­tagolni akarja az emberisé­get, hanem ellenkezőleg: min­dent egybeszerkeszteni. így húz keresztül Isten ígérete minden keresztyén felsőbb- rendüségi gondolatot. Az ígéret jelentősége a tör­vényhez való viszonyában domborodik ki. Bár mindket­tő Istentől van, mégis ellen­kező előjelűek. A törvénynek visszatekintő jellege van. Dön­tő, ami meg van írva, a tör­vény betűje. Az üdvösség en­nek a megírt törvénynek tel­jesítésétől függ, a megtett jó- cselekedetektől. Ezért a tör­vény útját járó vallásos em­ber úgy gondolja, hogy ő tö­kéletes kegyes, aki méltán vetheti meg a bűnösöket — gondoljunk a farizeusokra. De ma sem ismeretlen előttünk a gőgös ..megtért”, önzőén csak saját üdvösségével törődő, vi­lágmegvető vallásos ember, a perfekt, önmagával példálózó, elkülönülő „keresztyén”. Az ígéret viszont előremu­tat. A megígért Szentlélek lé- pésről-lépésre vezérel el min­den igazságra. Az üdvösség az ígéret megvalósulása, amit a Jézus Krisztusba vetett hit ál­tál ajándékba kapunk. Éppen ezért örömmel vállalva máso­kat, igyekszünk célegyenest előre. Istennek hála, vannak ígé­retből élő keresztyének is, akik sokak javára odaadással dolgoznak földi hivatásukban, a diakónia terén, az evangé­lium megbizonyításában, a bé­kéért, az igazabb életért, Is­ten országa eljöveteléért, — mert erre ígéretük van. Bártfai Lajos Szeretnék hidat verni Szeretnék hidat verni békén, ahol a mélység árkot von ... Átnézni mások kerítésén, átlépni válaszfalakon. Szeretnék kezet adni bátran, ahol csak öklöt látok még. öregek, ifjak válságában keresem békesség jelét. Nem holdat vágyom én elérni, csak ellenségem ajtaját. Mert rajtam áll békében élni, nem kezdve háborút, viszályt. Vram, adj erőt hidat verni, az első lépést kezdenem! Bízni a hídjaidban s merni! Indulok. Jöjj, és légy velem! Németből ford.: Túrmezei Erzsébet Felvétel a Teológiai Akadémiára Többek érdeklődésére közöljük, hogy az Evangélikus Teoló­giai Akadémiára hallgatók felvétele szeptember 12-ig még lehetséges. A reformáció 450. éves ju­bileuma alkalmából a Bécsi Egyetem nagy előadótermé­ben előadások hangzanak el I többek között D. Dietzfelbin- ger müncheni püspök és dr. Sven Síién svéd püspök részé­ről. Amerikai ördögkör - eszkaláció A káros szenvedélyek rabjait jellemzi, hogy bűnük szinte, határtalanul fokozódik. Az iszákos ember, minél többet iszikt annál többet szeretne még inni. A hatalomra éhes ember -e tud megelégedni, még többet, még nagyobb hatalmat akar. Aki a pénzt, a vagyont szereti, az is egyre többet, még többet szeretne keresni. A „siker" olaj a tűzre, fokozza a káros és bűnös szenvedélyt. De a sikertelenség, a kudarc is hasonló kö­vetkezményekkel jár. Megállás nincs, mint ahogyan a lejtőn elindult, kocsis nélküli szekér egyre gyorsuló sebességgel ro­han lefelé — mígcsak a lejtő aljára nem ér, ahol izzé-porrá törik. — Ez az ördögkörnek, a bűvöskörnek a tulajdonsága. Aki áldozatává lett, a saját erejéből aligha képes szabadulni belőle. Az ördögkor nem engedi, míg el nem pusztítja. Ez az idegen szó, hogy „eszkaláció", ehhez a bűvös ördög­körhöz hasonlót jelent. Akik csinálják, eleinte nincsenek tisz­tában a természetével. Vonzza őket az egyre fokozódó sebes­ség, mint a kezdő autóvezetőt. Egy bizonyos határon túl pedig, még ha ráeszmélnének is arra, hogy végzetes tettekre ragad­tatták magukat, már nem képesek megálljt parancsolni az el-, szabadult eseményeknek. Johnson, az Amerikai Egyesült Álla-, mok elnöke kezdetben azt vélte, hogy gyors hadi siker koro­názza vietnami háborús kalandját. Nem így lett. De nem volt képes idejében belátni tévedését, s a helyes útra lépni. Munka­társai szintén így voltak vele. És rákényszerültek az eszkalá­cióra, a háborús erőfeszítések fokozására és kiterjesztésére. Amint a skálán egyre feljebb haladnak, minden lépcsőfoktól nyilván azt remélik, hogy majd most, majd ez a lépés meg­hozza a döntést, kicsikarja a hős vietnami nép behódolását. Több évi háborúzás után, amikor már több ezer repülőgépük, sok ezer emberük veszett oda, s velük jó hírnevük- is — most már arra vetemednek, hogy a Vietnami Demokratikus Köztár­saságot megállás nélkül bombázzák, a lakóházakat, a kórháza­kat, templomokat, iskolákat, a fővárost se kímélve. Az ördögi kör egyre tágul, egyre többeket magával sodor, mint az egyre erősödő örvény. Ma már nem túlzás azt mondani, hogy az egész emberiség érdekelve van a vietnami háborúban. Azok a népek is, akik nemcsak sajnálják a hős és ősi kultúrájú viet­nami népet, hanem segítik is őket, amennyire tőlük telik. Mint a mi békeszerető, szocialista hazát építő népünk is. Szin­te minden gondolatunk mélyén ott van a kérdés, mit lehetne még tenni, még többet tenni annak érdekében, hogy ez az őrületes bűn, a vietnami amerikai agresszív, támadó háború végre már szűnjön meg, a kör ne táguljon, ne bővüljön to-, vább, hanem legyen béke. Hiszen a vietnami háború a mi bé*: kénket is veszélyezteti. A vietnami nép békéje nem is kicsit a. mi békénk is. Alkotmányunk ünnepén, örvendezve népünk és hazánk gyors ütemű fejlődésének, aggodalommal kellett gondolnunk a vietnami eseményekre, az amerikai bűnös körre. LOSONCÉI PÁL, Népköztársaságunk Elnöki Tanácsának elnöke ünnepi szózatában mindnyájunk érzéseit juttatta kifejezésre, .amikor aggodalmának és felháborodásának adott hangot az Egyesült Ál-, lamok szennyes vietnámi háborúja kapcsán. „Az imperializ­mus minden bűne, lelkismeretlensége, kegyetlensége és em­bertelensége összpontosul ott, egy szabadságszerető nép ellen. Szívünk minden melegével együtt érzünk a hős vietnami nép szabadságharcával, mélységesen elítéljük az Egyesült Államok agresszióját. A szocialista tábor országaival együtt politikai, gazdasági és más lehetséges segítséget adunk vietnami testvé­reinknek igazságos harcukhoz, szabadságharcuk győzelmes be­fejezéséhez." „Ahogyan az Egyesült Államok imperialista ve­zető körei belemélyednek gonosz és bűnös cselekedeteikbe, olyan mértékben vesztik el becsületüket a világ közvéleménye előtt és kerülnek szembe a népek lelkiismeretével. A vietnami háború kérdésében a mi népünk véleményét és elszántságát félreérthetetlenül juttatta kifejezésre nép köztársaságunk kor­mánya, és legutóbb a magyar országgyűlés." Mi buzgón imádkozunk és munkálkodunk a békéért, a sa­ját népünk és minden nép békéjéért. Munkás szorgalmunkkal támogatjuk kormányunk békés célkitűzéseinek megvalósítását, Imádságainkban pedig a csodatévő hatalmas Istenhez esede­zünk: törje meg a bűn iszonyú hatalmának azt a modern for­máját is, amit eszkalációnak, a háború fokozatos kiszélesíté­sének mondanak. Dr. Vető Lajos REFORMJAVASLATOK DÁNIÁBAN A dániai evangélikus egy­házban még 1964-ben megbíz­tak egy egyházi bizottságot azzal, hogy tanulmányozza az egyház feladatait a modern társadalomban. Ez a bizott­ság most javaslatokat terjesz­tett elő többek között egy al- püspöknek az alkalmazására, akinek többek között az Egy­házak Világtanácsával és a Lutheránus Világszövetséggel kellene ápolnia a kapcsolato­kat. Egy másik munkaközös­ség foglalkozik a gyülekezetek szervezeti kérdéseivel, a lel­készek kiképzésével és társa­dalmi helyzetével. FÉL ÉV AZ ÖKUMENIKUS FŐISKOLÁN 50 — 26 — 11 ez a három szám. egy különös gyülekezet statisztikája: 56 fiatal lelkész és egyházi munkás 26 ország­ból és 11 féle egyházból. Így együtt az Egyházak Világta­nácsa Központi Ökumenikus Főiskolájának a hallgatói vol­tunk októbertől februárig Svájcban, Bosseyban, Genf mellett. Ezen a gyönyörű he­lyen, csodás rálátással a genfi tóra és a havas Mont Blanc- ra, most már a 15. félév folyt, hogy a részvevők számára az ökumené, a különböző egy­házak kapcsolatkeresése ne csak elmélet, hanem átélt gya­korlat is legyen. Egy ilyen sokszínű gyüleke­zetben mindig a nyelvi meg­értés a legnagyobb nehézség. Minden előadást és a kisebb csoport-megbeszéléseket is egyszerre angolra, németre és franciára fordították, fülkagy- los tolmácsrendszer segítségé­vel. Az istentiszteleteknél pe­dig egymás után a három nyelven mondta a lelkész az imádságokat és a prédikációt is, az énekeskönyvek szintén háromnyelvűek voltak. Ezt a sokfelől összesereglett hallgatóságot sokarcú profesz- szcri kar fogadta. A Főiskola igazgatója, dr. N. A. Nissiotis, görög orthodox teológus, aki az athéni egyetem tanára is. A svájci, indiai és amerikai állandó professzorok mellett az Egyházak Világtanácsának vezető munkatársai, így külö­nösen dr. Visser’t Hooft, a most nyugalomba vonult hol­land főtitkár és dr. E. C. Bla­ke, az új amerikai főtitkár tartott előadást és hallgathat­tuk Svájc, Németország, Ang­lia és Amerika neves egyházi szakembereit. Mivel ebben a Nagy élmény volt ez a sok- „kontinentális víkend”-jét, színűség! Meg kellett tanul- amikor péntek délutántól va­riunk figyelni egymásra, ke­resni egymás véleményét, ér­tékeit, mert a keresztyénség nagy családjában, ahol pedig a fődolgok összekötnek, ren­geteg a különbség is. Meny­nyire másként gondolkoznak, ■■ félévben a főtéma „Az öku­menikus mozgalom a 2. vati­káni zsinat után" volt, a hall­gatóság között 6 római kato­likus megfigyelő is részt vett a munkában. A római kato­likus egyház véleményét és az új zsinat határozatait az erre leghivatottabb híres profesz- szorok, mint többek között Karl Rahner és, Yvés Congar ismertették. énekelnek és imádkoznak pél­dául az afrikaiak! Istentisz­teleteiken szólnak a dobok, a különféle más ritmushangsze­rekkel együtt. Azután az egy­házi, teológiai, istentiszteleti különbözőségen felül ott van­nak a népi, műveltségbeli és történelemből, sőt a társadal­mi különbözőségekből adódó eltérések. Minden földrész fiai megrendezték a maguk ún. sárnap estig előadásokkal, filmekkel, bemutatókkal lát­tatták meg életüket, eredmé­nyeiket, kultúrájukat és ne­hézségeiket is. Közel jöttek hozzánk a Fülöp-szigetek tá­jai, a dél-afrikai néger mun­katáborok, láttunk indiai bű­vészmutatványt és megkóstol­tuk a magyar gulyást, a ja­pán teát. Megtanultuk, hogy Brazíliában sóval eszik a na­rancsot, gyakoroltuk, a furcsa kínai és koreai ábécét, lát­tunk spanyol bikaviadalt és ősi japán tea-ceremóniát. Ami­kor csak tehettük, ismerked­tünk a vendéglátó ország tá­jaival és városaival is. A sokféleségben gyakran átéltük az egységet. Teológiai vitákban sokszor döbbentünk rá, hogy amit nagyon fontos­nak tartunk és hagsúlyozunk Európában, azt megtaláljuk Koreában és Ghánában is, csak másképpen fogalmazva. A záró istentiszteleten a há­rom nyelven hangzott énekek és prédikációk után a befeje­ző Miatyánkot mindenki anya­nyelvén mondta. Milyen hang­zavar volt! Es mégis egység! Sokféle keresztyén, sokféle or­szágból és népből, de egy Atyánk van és így egymásnak testvérei vagyunk! ifj. Harmati Béla j AUSZTRIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom