Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-09-03 / 36. szám

; VASÁRNAP, s ;,HaIlő fület & látó szemet, az Űr terem­tette egyaránt mindkettőt”. (Péld 20, 12) Isten megterem­tette a lehetőségét annak, hogy az ember megtalálja öt, s éle­tét az Ö akarata szerint élje. Isten tudomásunkra hozza akaratát igéje által. Elmondja, hogy mi a jó és mi a rossz, mit kíván tőlünk és mit tilt. Ugyanakkor szinte szemmel láthatóan megmutatja szere- tetét, gondoskodását. Vajon figyelünk az Ö szavára? Váj­jon nyitott szemmel járunk-e a világban, s vajon elvégez­zük-e mindazt, amit ö bízott reánk? HÉTFŐ. — „Ne légy mesz- sze tőlem, mert közel a nyo­morúság, és nincs, aki segít­sen”. (Zsolt 22, 12) A keresz­tyén ember számára az Isten­nel való kapcsolat az életet jelenti. Ezért könyörög a zsol­táríró Isten közelségéért. Na­gyon jól tudja, hogy Isten nél­kül nem tud élni egy percig sem, mert az élet tele van a bűn lehetőségével, kísértésé­vel. Az egyedüllétben nagy vi­gasztalás számunkra az, hogy nem vagyunk egyedül. Isten Jézus Krisztusban útitársat rendelt mellénk. Ugyanígy ad­BÖVÜL A LUTHER IRODALOM A reformáció most folyó emlékévében világszerte bő­vül Luther iratainak megje­lenése s a Lutherral foglal­kozó irodalom. Az amerikai Augsburg-kiadó dokumentum­kötetként megjelentette annak a tavaly Helsinkiben tartott Luther-kutatók konferenciá­jának anyagát, amelyen Prőh- le Károly teológiai professzor is részt vett. Luther műveinek kiadásai között érdekesség, hogy a Nagy Kátét zsebkönyv- álakban jelentették meg. AZ EGYSÉG KÉRDÉSE BRISTOLBAN Az Egyházak Világtanácsa 'i,Hit és egyházalkotmány” bizottsága az angliai Bristol­ban tartotta ülését, amelyen 40 ország egyházának 130 kül­dötte vett részt. Az egyház valódi egységé­től még nagyon messze va­gyunk — állapította meg a megnyitó istentisztelet igehir- hirdetője, Oliver Tomkins püspök. A Bizottság meghallgatta dr. L. Vischernek, a Bizottság genfi titkárának a jelentését az ökumenikus mozgalom mai helyzetéről, amelyre jellemző nemcsak a vatikáni zsinat te­remtette új helyzet, hanem az a tény is, hogy az egyes fele­kezetek alapos teológiai pár­beszédben vannak egymással, mint pl. az evangélikus és a református egyházak. . A bizottság egyébként fog­lalkozott azzal a kérdéssel is, hogy miután az egyházak egyre konkrétabban kerülnek szembe a természtettudomá- nyok és a technika termtette új helyzettel a társadalomban, :arra szólítja föl az egyháza­kat. hogy kezdjenek párbeszé­det a természettudósokkal és a technikai forradalom hívei­vel, hogy elszigetelt helyze­tükből kilépve párbeszédbe kezdhessenek a világgal. ta számunkra útitársakul sze­retteinket, felebarátainkat is. Adjunk hálát ezért a gondos­kodásért! KEDD. — „Uram, meddig felejtkezel el rólam végkép­pen? Meddig rejted el orcá­dat tőlem? — Nézz ide, felelj nekem, Uram, Istenem”. (Zsolt 13, 2, 4) Nincs szörnyűbb do­log annál, mint amikor az em­ber azt érzi, hogy Isten el­hagyta. Pedig Isten nem hagy el minket, csak néha elrejti magát előlünk. Elrejti, hogy rádöbbenjünk porszem, gyarló és halandó voltunkra, erőtlen­ségünkre, bűneinkre. Elrejti magát előlünk, hogy a Vele való kapcsolatunk ne vigyen minket az elbizakodottság szörnyű útjára. Elrejtőzése szüntelen keresésére ösztönöz minket. Keressük öt állhata­tosan, tudván azt, hogy aki ke­res, talál. SZERDA. — „Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem bo­rítanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg és a láng meg nem perzsel téged”. (Ézs 43, 2) Is­ten szeretető valóság az éle­tünkben. ö velünk van akkor, amikor boldogok vagyunk, amikor jó eredmények övezik munkánkat, de velünk van a szenvedésben, a próbatétel­ben, a fájdalomban, a kudarc­ban és akkor is, amikor éle­tünk útja zsákutcába visz. Az Ö megtartó kegyelme ad vi­gasztalást, bátorítást, erőt. Soha ne feledkezzünk meg Róla, hiszen ö vezet minket mindenkor. CSÜTÖRTÖK. — „Emlékez­zél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem Jőnek és míg él nem jőnek az esztendők, melyekről azt mon­dod: nem szeretem ezeket!” (Préd 12, 1) Istennel való kap­csolatban kell élnünk a böl­csőtől a koporsóig. Isten volt az, Aki a keresztségben meg­szólított és magáévá tett min­ket. ö állított rá minket a hit útjára. Ezért nem mondhatjuk azt, hogy a Vele való kapcso­latra elég lesz életünk alko­nya is. Vele kell élnünk, míg fiatalok vagyunk, s az Ö útján kell járnunk felnőtt, vagy idős napjainkban is. Vele kell él­nünk mindenkor, s nemcsak a bajban, a szükségben kell ke­resnünk Öt. PÉNTEK. — „Nagy az Ö kegyelmessége mihozzánk és az Ümak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt 117, 2) Isten kegyelmes­sége naponta megújul az éle­tünkön. Ez tanít meg minket az Ő dicséretére. Ez tanít meg minket arra, hogy a bűn, a botlás és a mulasztás után megtaláljuk a bűnbánat, a bűnbocsánat, a kegyelem út­ját. Az Ö igazsága az, hogy nem érdemei szerint bünteti a bűnöst, hanem kegyelmet ad Jézus Krisztusért. Az Ö igaz­sága az, hogy kitárja előttünk az örök élet kapuját, ahelyett, hogy bűneink miatt bezárná azt előttünk. Magasztaljuk Öt szüntelenül! SZOMBAT. — s,fmé, az én szolgám, aki gyámolítok; az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ebeié, törvényt beszél a népeknek”. (Ézs 42, 1) Isten nemcsak min­ket ajándékozott meg szerete- tével, hanem az egész világot. Ezért küldi el szolgáit, s Szentlelkével megnyitja ajku­kat az ige hirdetésére. Hall­gassuk szavát örömmel, s vé­gezzük el azt a szolgálatot, amelyet reánk is bízott. «— Szentháromság utáni 15. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Tim 6, 6—11; az igehirdetés alapigéje: Mt 6, 19—21. A dél­utáni istentisztelet alapigéje: Ám 6, 1—7. — HÁZASSÁG. Bukovszky Miklós és Boros Olga, Boros Károly zuglói lelkész leánya, augusztus 26-án tartották es­küvőjüket a zuglói templom­ban. Az esketést D. Káldy Zoltán püspök, a Déli Evangé­likus Egyházkerület püspöke végezte. — Kaczkó András és Rosta Mária Zsuzsanna augusztus 19-én tartották esküvőjüket a fasori templomban. Az eske- tési szertartást a vőlegény bátyja, dr. Vámos József teo­lógiai akadémiai intézeti tanár végezte. — HALÁLOZÁS, özv. Szu­chovszky Gyuláné sz. Tin- schmidt Ida, Szuchovszky Gyula evangélikus lelkész öz­vegye, nagy türelemmel viselt hosszú és súlyos betegség után, életének 66. évében Budapes­ten elhúnyt. Nagy részvét mellett temették el férje mel­lé a Farkasréti temetőben. „Az igaznak emléke áldott!” — Dianiska Jenő, a csepeli gyülekezet másodfelügyelője és számvevőszékének elnöke 62 éves korában elhúnyt. Te­metése augusztus 22-én volt a gyülekezet nagy részvéte mel­lett. „A sáfároktól azt kíván­ják meg, hogy mindegyik hű­nek találtassák”. KÖZÉPISKOLÁS, vagy egyete­men tanuló két fiúnak szoba ki­adó. Telefon: 206—171, KEt DIÁKLÁNYNAK központi fűtéses, különbejáratú. utcai szoba kiadó belterületen. Megbeszélés le­hetőleg szülőkkel. Cím az Evan­gélikus Egyház Nyugdíjosztályán. Telefon: 138—504 munkaidőben. JÖSZlWEL, szeretettel gondoz­nánk idősebb személyt, életjára­dekot fizetnénk, lakásért. Választ „Nyugdíjas asszony dolgozó leá­nyával” jeligére a Kiadóhivatalba kérünk. DIÁKLÁNYT venne magához lakótársnak egyedülálló aszony. özv. Rébi Lászlóné Bp. Vili. Szentkirályi u. 5. I. 7. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vm., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vm, Előfizetési ár: egy évre 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 67.03525/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár Imre H. L. ■hmmmmIhI L i! tini süli a . < í M I WWj UisHiM Akik rátaláltak a főnyereményre... Máté 6,19—21 Ügy kell olvasnunk Jézus Krisztus Urunknak ezen szavait, mint akik tudják azt is, hogy milyen drága volt neki az em­berek földi élete. Az éhezők megelégítője, az elesettek meg- segítője volt. De Jézus Krisztus azt is nagyon jól tudta, hogy milyen vonzása és hatalma van a földi kincsnek az emberi szívre. Tudta, hogy Istenre való hagyatkozás helyett az ember meg­akarja tartani a maga erejéből önmagát, életét—, és ehhez legalkalmasabb eszközként a mindenre váltható pénz, földi kincs ígérkezik. Így válik életünkben hamis istenné, bálvánnyá a rozsdának és molynak kiszolgáltatott múlandó földi kincs. Boldogságot és örömöt ígér, de végül is becsap, cserben hagy. Nem gazdagabbá tesz, hanem rabszolgaságba hajt. A régi „kin­csek” ugyan lassan elvesztik jelentőségüket, de újak jelent­keznek és bálvánnyá lesz a lakás, az autó. Nehéz határt vonni: meddig az emberségünk emelésére való jólét és honnan a bál­ványimádás? Egyszerűen így mondhatjuk: Ki az úr a szívünk felett? Tudjuk-e Istenre hagyatkozva elmondani: „mindennapi ke­nyerünket add meg nékünk ma” és tenni azt, ami kötelessé­günk —, vagy lottószámokat mormolva hajtjuk túl magunkat és áldozunk fel egészséget, családi békességet és letapossuk a másik embert. Jézus Krisztus ismeri a modern kincsek vonzó erejét, mely oly könnyen győz szívünk felett. Jobban ismeri, mint magunk. De ebben a küzdelmünkben is mellénk áll szeretetével és sze­líd szavával megmutatja a helyes „egyensúlyt”: Isten lesz Is­tenünk, ember lesz embertársunk és kincsünk lesz a menny. Kiszely Sándor A Tragédia gyűjtője Ä Nőgrád című napilap „A Tragédia gyűjtője” címen há­rom hasábos hosszú riportot közölt Pataki László tollából Szabó József nyugalmazott püspök, balassagyarmati lel­készről. A cikk bőven és melegen ér­tékelve méltatja azt az iroda­lomtörténeti szenvedélyt, ami­vel Szabó József ötszáz köte­tet meghaladó Madách-irodal- mat gyűjtött össze, beleértve „Az ember tragédiájaszinte teljes magyar kiadvány-sor«*», zatát, számos külföldi fordít tást és könyvészeti ritkaságot.^ A „magastermetű, hatvanas) ember”, akinek „kézfogásai erős, befogadó, majdnem-öle-í lés”, szívós munkával és ko­moly áldozattal rakosgatta össze egyedülálló magángyűj­teményét, s ami ebből a szívé-« bet van, azt lapunkban is fel-> villantotta három évvel ezelőtt? a Madách-centenáriumkor írott cikksorozatában. A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA HÍREI A Keresztyén Békekonferen­ciának két jelentős konferen­ciája lesz még ebben az esz­tendőben. Szeptember 18—23. napjain Bukarestben a III. Keresztyén Békevilágkonferenciát előké­szítő tanácskozás lesz, ame­lyen a Munkabizottság tagjai, a nemzetközi titkárok, vala­mint a nemzetközi munkabi­zottságok elnökei és titkárai vesznek részt. November 19—23. napjain a( Német Demokratikus Köztár­saságban tartja az európai biztonság kérdéseivel foglal-/ kozó nemzetközi konferenciá­ját, amelyen a mozgalomnak mintegy 55 belső munkatársa vesz részt. Meghívást kaptak erre a tanácskozásra Európá­nak a mozgalomban résztvevői összes tagegyházai és a regio-, Inális bizottságok. saKak Szaíai üram esete „1775. dec. 21-én, hogy a Pénzes László dolgában Bük­re voltam a Vice Ispán Uram­hoz, nagy hideg lévén, a csúz a bal lábamhoz ütközött. Viszsza jövett Lövei Barbély Uramnak mutattam, aki is azt gondolván, hogy elóbbenyi nyavalyának maradványa, ja- vaslotta, hogy seprű égett bor­ba eresztessek új szappant és azzal kenyegettessem. Ez har­madnap múlva annyira fel­szívta a lábamat, hogy éppen­séggel nem járhattam, tüzes, piros és dagatt volt. E végre Tekéntetes Káldy Mihály Uramnak javaslásából Kő­szegről Dr. Keresztury_ Ura­mat ki hozattam, Leányfáról pediglen, melly Nagy Vázsony mellett vagyon, Tiszti. Jósa, vulgo Szalai Mihály Uramat el hozattam, a ki is helyettem szolgált a templomban. Jó fu­varja volt nálunk néfeie é§ szépen vitt el pénzt magával' (15 Ft 40 Krajcárt). Minden Emberben vagyon héjánosság, de Tiszti. Szalai Uramban különössen három vagyon. 1. Igen a bor italnak adja magát és a Gyermekek­kel alattomban hordatta a bort. 2. Valamint Diák és Mester korában, úgy most is« igen motskos beszédekkel szo­kott élni, kivált a Tselédek és az együgyű (egyszerű) nép előtt. 3. Szakonyból az öreg Szabó Jánosnét, hogy meg-: gyóntatta a Haszáné által tíz* Krajcárost adott nékie, né­kem pediglen Isak egy ezüst, Garast hozott bé. Tsudálko- zásra méltó, hogy 56 Eszten­dős ember és praktikálja az ilyetén Mesterséget, s kivált Prédikátor. (A Bozzay Napló­ból.) N. E. í Istentiszteleti rend Budapesten, 1967. szeptember 3-án Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor de. 11. (úrv) dr. Kékén András du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 11. du. 6. Kőbánya de. 10. (úrv) Utász u. de. 9. (úrv) Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv) Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Baranyai Tamás Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Váci u. de. 8. Frangepán u. de. fél 10. Üjpest de. 10, Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula Soroksár Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MAV-telep de. 8. Rá­kospalota Nagytemplom de. 10. du. 3. Rákosszentmihály de. fél U. Karner Ágoston Sashalom de. 9’. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. | Békés József Rákoshegy de. 9. * Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. fél 9. (úrv) Várady Lajos Óbuda de. 9. Mikler Gusztáv de, 10 (úrv) Mikler Gusztáv XII. Tar* csay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csengődy László du. fél 7. Ruttkay Elemér Pest* hidegkút de. fél 11. Ruttkay Ele­mér Kelenföld de. 8. Bencze Imre de. 11. (úrv) Bencze Ifnre du. 6, dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelen* völgy de. 9. Visontai Róbert Al­bertfalva de. 7. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. Iszap a színpad alatt... , Ügy gondolom, hogy az angyalföldi gyüle­kezet lelkészét, Benczúr Lászlót nem kell be­mutatnom, Tudatos túlzással szólva három /évtizeden keresztül az íróasztal teológusa volt. Eddigi munkásságának súlypontja az 'olvasás és az írás, a betűvel való tanítás te­rületéire jutott, akták és ügyek mögött húzó­dott meg. Jelentős, elmélyült munkát folyta­tott egyházunk útkereső éveinek teológiai erlelődésébem. Az is közismert róla, hogy vá­lasztékos embert főképpen a stílusában, aki beszéd közben olykor még a szavakat is tag­lalja, hogy gondolkodjék és formája, tartal­ma legyen mondanivalójának. De választékos a külsejében is, hiszen ősz haja tisztán és tisztesen ragyog, öltözéke finom és gondo­zott, távol áll tőle a rendetlenség, vagy ha­nyagság. Szóval azt hittem, hogy Benczúr Lászlót nem kell olvasóink előtt bemutatnom, de — tévedtem... Az idén lesz éppen harminc éve, hogy elindult a lelkészi pályán s majd­nem pontosan az évfordulóra, de inkább va­lamivel előbb, múlt év októberétől kezdve lett életében először egy gyülekezet felelős lelkipásztora és így jutott el az íróasztalok világából az életbe, oda, ahol az egyház iga­zában létezik, a gyülekezetbe. Oda, ahol az egyház keresztel és temet, ahol nemcsak teológiai témák vannak, hanem azok testet öltenek emberekben, ahol költségvetésekkel és váratlan költségekkel kell ^találkozni, de ahol van áldozat és szolgálat is és annak sok öröme. (Ezt a változást a beiktatáskor D. Káldy Zoltán püspök így fejezte ki: „A szószék az egyházban a legmagasabb hely.. .”) Amikor ezt a Benczúr Lászlót augusztus második felében meglátogattam, a templom alagsorában találtam meg, egy félhomályos zugban, amint éppen egyedül verte le egy kalapáccsal a vizes, táskás falat. Fején egy piros fürdősapka, felső teste ruhátlan, arca, bőre, szemüvegének belső-külső része csupa por, mintha lisztes lett volna a felcsapódó és alászálló kőportól. Az angyalföldi lutheránu­sok már ismerik ezt a Benczúr Lászlót, rriert különben valóságos brigád veszi őt körül máskor, akik megosztják vele a munkát. Mintegy három héttel ezelőtt szállta meg ez a csoport a templom alagsorát, a gyüle­kezeti termet, melyben eldugulás miatt évek óta fenyegetett a katasztrófa. Nagy esőzések idején betört a víz, a teremben álló nagy színpad alatt már megtelepedett az iszap, dohos lett a levegő, fölül még a templom sekrestyéjének a mennyezete is beomlott (még jó, hogy akkor éppen nem ártott sen­kinek), a faanyag mindenütt korhadt és fe­nyegetett 'a gombásodás is. Ez év június 10-én, vasárnap 129 vödör vizet kellett ki­hordani, július 16-án, vasárnap pedig közel száz vödörrel, hogy csak az utolsókat említ­sem, mindig bokáig caplatva a teremben álló piszkos vízben. Ez a gond nyomta a gyülekezetben köz­vetlen elődjét, Gádor Andrást is. akire a megoldatlanság szintén igen terhelőén ha­tott. Most nőnek az árnyak a harmincas évek mutatós, de jól át nem gondolt egyházi építkezései nyomán. Rejtett anyag-elvonások, kellően nem ellenőrzött kivitelezések után most vásik az egresbe a fiák foga. Nem egyedülálló ebben Angyalföld. Csupán Bu­dapesten Rákospalota, Óbuda, Pesterzsébet, Ferencváros egyházi építkezései és fundálá- sai növelik a gondot hordozók sorát. A víz megmozgatta az embert. Augusztus elején 16 presbiter tanácskozott és küszkö­dött a múlttal és jelennel. A lelkész — töb­bek között — így terjesztette elő a javasla­tot: „Helyesnek tartaná, ha a színpadot nem állítanák vissza eredeti formájára, mert a műkedvelő színdarabjátszás korszaka felett — külföldön is, idehaza is — eljárt az idő a gyülekezetekben. Ma a gyülekezeti élet és szolgálat más formái alakulnak ki és még újabbakat kell kialakítanunk”. Ez a javaslat határozattá lett a presbiterek igen felelős, mindent megvitató, jövőre is teliintő köré­ben és ezzel elindult a gyülekezeti terem átalakítása. Vödrök, “malteros ládák, mész. és habarcs mindenütt, de a színpad már nem áll a helyén .. . Pedig ahhoz a színpadhoz sok gyülekezeti és személyes emlék fűződik. De —és ez az igazság! — o színpad alatt ott tanyázott az iszap és fölötte elszállt az idő... A színpad már nem áll, de oda kerül majd az oltár, egyik oldalán a szószék, má­sikon keresztelőkét és télen, mert a templom kifűthetetlen, ott tarthatják méltóképpen az istentiszteleteket. A hosszú átlós gerendákon felül azonban élnek, sőt megélednek majd a régi igék, így a 106, zsoltár első verse: „Magasztaljátok az Urat, mert örökkévaló az Ö kegyelme!” A látogatás során felkerültünk a lelkész­lakba, annak hűvösébe. A közhit szerint „Bu­dapest legszebb paróchiája” ez. Sok ablaká­val hosszú térre, gyermekjátszótérre nézeget Feljegyeztem néhány adatot. A templomon kívül minden vasárnap van istentisztelet a Váci úton, tizenöt éve lelkes gyülekezeti ta­gok áldozatából létesített imateremben. A harmadik hely a Frangepán utcai református tanácsterem. A gyülekezet nagy területű a Szent István körúttól , az újpesti vasúti hídig. A lélek- szám meghaladja a négyezret. A templom néhai Sándy Gyula tervei szerint 1938-ban épült, jövőre lesz tehát 30 éves. Jó alkalom a jubileumra és a — renoválásra is. Hosszabb beszélgetés befejezéseképpen le­írom még ide Benczúr László néhány mon­datát: — „A templom és a gyülekezet nem egy, vagyis ha a templom épülete rendben is van, abból még nem lesz gyülekezet. Per­sze azért ugyanakkor a templom a gyüleke­zet életének egyik jelképe és a tempiomsze- retet is a gyülekezeti élet egyik megnyilvá­nulása. A templom fenntartását nem lehet elválasztani a gyülekezettől, de a lényeges és a cél mindig a gyülekezet marad. A lel­kész fizikai munkája jó példaadás és elkerül­hetetlen, de kísértés is a lelkész számára, hogy megtévessze önmagát, mert, azért az igazi munka mégis a lelkipásztori munka .. .*’■ Kívánjuk az angyalföldi gyülekezetnek, hogy a külső építkezések, az áldozathozataí ügyében reménységgel folytassák azt, amit elkezdtek és közben épüljön, növekedjék a „lelki ház” is. Várady Lajos I i i.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom