Evangélikus Élet, 1967 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1967-07-23 / 30. szám

Szolgálati alkalom és terített asztal várta dr. Ottlyk Ernő püspököt Győrött

Nagylendületű munka az, amire az Északi Egyházkerület új püspöke vállalkozott, amikor tervbe vette, hogy szolgálata első három évében végiglátogatja egyházkerülete másfélszáz gyülekezetét. AI kanonika vízitációnak — mint mondotta — olyan korszerű formájában kívánja majd megismerni és felmérni az egyes gyülekezeteket és papi családokat, amelyekből hiányozni fog a lovasbandérium és sok sallang, de nem fog hiányozni az első kézből szerzett közvetlen tapasztalat, segítség és tanácsadás.

A TÖRTÉNELMI GYŐRI GYÜLEKEZET ennek az ismerkedési es szolgálati sornak egyik első állomása volt. Július 9-én délelőtt az öregtemplomban, este pedig a győrújfalui filiában prédikált az egyházkerület új püspöke. „Történelmi ez a gyülekezet — mondotta üdvözlésében Bojtos Sándor lelkész — mert a hitébresztő és kegyes Torkos Andrásnak, a templomépítő és hírlapíró Ráth Mátyásnak és a hazafiságáért börtönt viselt Haubner Máténak gyülekezete. Épp ezért különös figyelemmel hallgatja a történelem professzorának beszédét, aki olyan időkben foglalkozott ezzel a tudománnyal, mikor az kifejezetten életbevágó, sőt jövőt formáló lett.

ÉLET BESZÉDÉT hirdette a püspök a napi evangélium alapján (Ján. 12,44—50.) A zsúfolt templom, az oltár körül a presbiterek, a nemcsak nőkből, de férfiakból és fiatalokból is álló gyülekezet mintegy igazolta a püspök szavát: ennek a gyülekezetnek nemcsak múltja, hanem jelene is van, és Isten megtartó kegyelméből lesz jővén- |

dője is.

„Olyan világban kell hirdetnünk Jézus Krisztus megtartó beszédét, — mondotta — amelyben kész egyik nemzet lerohanni a másikat, vagy

az istentiszteleti gyülekezet szívében a püspök prédikációjával, fülében az ünnepi zengő kórus dallamával el- széledt, a presbitérium és képviselőtestület tagjai még fesztelen beszélgetésre várták |

akár atombombával elpusztítani a világot és önmagát is.” Szomjú szemek itták azokat a megkapó szavait, amelyekkel az élő Krisztus jelenlétéről prédikált. Luther Mártont idézte: Ugye azt mondod magadban, ha én is láthatnám Jézust! Hát nem hallod igéjében vasárnapról vasárnapra, nem látod a segítés feléd nyúló mozdulatában, egyetlen szelíd szó, simogató mozdulat, a békesség keresése ennek a Jézusnak jelenlétéi; dokumentálja.

A SZERETETSZOLGÁLAT A MI PROFILUNK! Mikor

a püspököt a gyülekezeti tanácsteremben. Ott üdvözölte őt dr. Solt Zoltán gyülekezeti felügyelő, emlékezéssel a püspök június 20-án elmondott beköszöntő prédikációjának szavaira, mely János apostolt idézte: Az Isten szeretet, — e szavakkal: a szeretet megdobogtatja a mi szívünket is, a szeretetszolgálat a mi profilunk.

Dr. Ottlyk Ernő püspök felvázolta gyülekezet-látogató terveit, beszélt a lassankint kiöregedő lelkészek utánpótlásának, a teológusképzésnek gondjairól, az egyre terebélyesedő ökumenikus mozgalomban rejlő lehetőségekről és kilátásokról, és az e téren végzett munkájáról. A fiatalos arcú püspök mögött komoly tudományos munka van, és a hit és tudás olyan ötvözete, melyet keresztyén optimizmus koronáz.

A SZERETETHÁZ MEGTEKINTÉSE következett ezután. Az 1911-ben épült intézet ma is csaknem 70 öregnek ad nyugodt otthont. Közvetlen vezetésének gondját egy özvegy papné, Bánki Ká- rolyné hordozza fáradhatatlan szeretettel. Benyitott a püspök sok szobába. Mindenkihez volt egy jó szava, és azzal az emlékkel távozott, hogy országos egyházunk egyik legnagyobb szeretetin- tézménye ma is hűségesen végzi munkáját.

Festői szépségű virágdíszes asztalok mellett, barátságos hangulatban a szeretetház dísztermében ebédelt a püspök családja, a győri lelkészi kar és a gyülekezet tisztség- viselői.

A délután folyamán megtekintette a püspök a nádorvárosi újtemplomot. Sándy Gyula gyönyörű alkotását, a karzatot díszítő szimbólumokat, Sima Bandi iparművész csodálatos feszületét Kovács Géza lelkész mutatta meg a vendégeknek.

GYŐRÜJFALU SZÉP KIS TEMPLOMA volt a nap utolsó állomása. Itt is teli templom fogadta a püspököt, akit igehirdetés előtt Plachy Lajos lelkész, Németh István gondnok és a Népfront elnöke, Németh Béla köszöntötték.

Megható volt az a családias együttlét, amelynek során a gondnok házánál az egész presbitérium együtt vacsoráit. Nem bankett volt ez, hanem testvéri közösség! Jól mondta a gondnok felesége, ki a vacsorái előkészületeket is vezette: Annak örülök, hogy az ige elsőbbsége a közös vacsora miatt sem szorult háttérbe.

— Sok ilyen gyülekezet-látogatást kívánunk új püspökünknek, melyben a szeretet asztalt terít és a szolgálat dominál. Bojtos Sándor

Bibliai ábécé: „hit"

A Szentírásnak egyik mélyértelmű szava. Magába zárja azt a lényegeset, ami földi életünk boldogságához és örök életünk elnyeréséhez szükséges. Sajnos, a szó külső burka mögül évszázadok során lassan elveszett a belső kincs, a gazdag bibliai tartalom. A huszadik század emberének ez a szó ma már sokszor üresen cseng. Próbáljunk ezért visz- szamenni ennek a szónak a bölcsőjéhez, feltárni legősibb bibliai jelentését!

A nyelvtudomány szerint kezdetben, a nyelv ősformájában, még nem voltak elvont, képzetnélküli fogalmak. A nyelv ősi törzsét szemléletes, képszerű fogalmak (víz, tűz, meleg, hideg, harcolni stb.) alkotják. A „hit” szó mai alakjában elvont fogalom. Az ószövetségi nyelvtudomány azonban mögötte is keresi a legősibb, képszerű jelentést. S ezt a „heemin-áman” héber szavak eredeti jelentésében találja meg. Az „áman” eredeti- tileg azt jelenthette: a kisgyermeket a ruha redőjében, a keblen vagy a csípő hajlatán hordozni, ott biztonságban lenni. Ebből a képszerű fogalomból fejlődhetet ki aztán a „hit” ószövetségi alap jelentése: hinni annyi, mint Isten karjaiban biztonságban lenni, Isten iránti szeretetben és bizalomban élni. A hit tehát itt az az alapvető emberi életviszony Istennel, amely belső és külső életfolytatásunk végső alapját adja. Életünk szilárd, biztos megalapozottságát Istenben. Ennek az ószövetségi, Istenbe vetett bizalomnak a legszebb példája Ábrahám hite (1 Móz 15; Rm 4). Az ószövetségi hit erősen közösségi jellegű: az egyes ember, mint Izrael népének a tagja, hisz és él benne Isten választott népének történeti múltjában, jelenvaló életközösségében és jövője, Isten országa reménységében.

A hit az Űjszövetségben — az ószövetségi alap jelentést megtartva — új, keresztyén vonásokkal bővül és gazdagodik. (1) Az újszövetségi hit a megfeszített és feltámadt Krisztusban való hit. Isten- hitünk itt úgy alapozódik Isten szeretet éré, hogy azt Jézus Krisztusban nyerjük el, és Jézus Krisztuson át irányul Istenre. Rm 3.22; Gál. 2,16. (2) A hit az Újszövetségben o Szentlélek munkája, ajándéka. Isten a hitet Lelke által, az igén és a szentségen át kelti, bontakoztatja ki az emberben. A Szentlélek ezért a „hit Lelke”. 2 Kor 4,13. (3) A hit az Újszövetségben is elsősorban bizalom Isten iránt. De ezzel együtt új felismerések sora (Rm 10,9; 1 Thessz 4,14) és cselekvésünk, magatartásunk megújulása (a „hit engedelmessége”) is. A hit szeretetben munkálkodik” (Gál 5,6). Pál apostol a hitnek az üdvösségben valói nélkülözhetetlen szerepét emeli ki. Rm 3,23. Jakab levele viszont a hit földi cselekedeteinek, szeretetben való munkálkodásának a fontosságát hangsúlyozza: a hit halott, ha nem termi a jó cselekedeteket. Jak 2,17. (4) Végül a hit az Újszövetségben a jövő felé fordulás, az örök élet reménysége és bizonyossága is. Zsid 11,1. A keresztyének sze- retete és reménysége sem más tehát, mint a szívben élő hitnek — ennek a száz és ezerféle formában kibontakozó, csodálatos belső életenergiának — a megnyilvánulási formája.

Az ószövetségi hit-bizalom és az újszövetségi hit-szgre- tet-reménység gazdag bibliai jelentése a keresztyénség további története során erősen elhomályosodott, megszegényedett. A filozófiai-intellektuális hitfogalom szerint hinni annyi, mint „elhinni valamit, elhinni az egyház által tanított igazságokat”. Ez a jelentésében megváltozott hit az ókor végén és a középkorban egyre jobban háttérbe szorult az „üdvösségre érdemessé tevő jócselekedetek” mögött. A hit az értelem dolga lett, a szeretet és a jó megvalósítása pedig valami külön dologgá a hit mellett, így alakult ki a „jócselekedetekből”, a „hitből és jócselekedetekből” való megigazu- lás tanítása. A reformáció újra felfedezte a hit eredeti, teljes bibliai jelentését: a hit egész belsőnk és külső életfolytatásunk Istenre alapozó- dását. Hit az alapja, üdvösségünknek. „Hitből élünk” — ez a reformáció nagy üzenete. az evangélium új felismerése, amely ma is keresztyén- ségünk alapvető igazsága.

Dr. Nagy Gyula

A KBK munkabizottságának határozata a közel-keleti helyzettel kapcsolatban

A KBK Munkabizottsága a közel-keleti helyzettel kapcsolatban a következőket jelenti ki:

A Közel-Kelet békés rendezésének fontolgatásainál szigorúan el kell választani egymástól a történelmi, a teológiai és az aktuális politikai érveket.

Bármilyen bizonyságot kell is tenniök a keresztyéneknek, mint az Újszövetség népének, Isten hűségről az Ószövetség népe iránt, ez nem akadályozhatja meg őket annak felismerésében, hogy Izrael állama modern szekuláris állam, mint minden más ország, melynek eljárását a népek közötti béke megőrzésére irányuló nemzetközi kötelezettségek mértékével kell mérni. Óva kell inteni minden olyan kísérlettől, amely Izrael államának háborúját vallásos nimbusszal akarja körülvenni, megfeledkezve arról, hogy a föld valamennyi más népe is, bármely valláshoz és fajhoz tartozzanak is, Isten ígérete és parancsa alatt áll.

A KBK megerősíti azt az álláspontját, hogy minden nemzetközi vitás kérdést békés tárgyalások és egyezmények útján kell megoldani, tehát minden háború és katonai beavatkozás, amely a világot mindenkor atomkatasztrófa szélére sodorhatja, a politika meg nem engedett és erkölcstelen eszköze.

Egy aggressziós háborúban szerzett területi hódításoknak nem lehet nemzetközi jogi érvényességük. Az egyoldalú parlamenti nyilatkozatoknak épp oly kevéssé van nemzetközi törvényerejük, mint nemzetközi jogot teremtő hatályuk.

Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a népeknek az Egyesült Nemzetek Szövetségében tömörült közössége szintén felelős azért, hogy az arab államokra rákényszerítették a Közel-Keleten Izrael államának létét. Ezért döntő felelősség hárul az ENSZ-re a Közel-Kelet jövendő békés rendezéséért is. Határozatait valamennyi államnak tiszteletben kell tartania. Sajnálkozásunkat fejezzük ki a felett, hogy Izrael az utóbbi években ismételten figyelmen kívül hagyta az ENSZ határozatait.

Az arabok és az izraeliek közötti béke helyreállításához le kell győzni a háború, a gyűlölet és a megalázás jelenlegi légkörét. Ez csak akkor lehetséges, ha az izraeli csapatokat visz- szavonják az 1967. június 4-i határok mögé és azonnal véget vetnek a megszállt területekről az arabok embertelen kiűzésének, ha felismerik és megszüntetik a menekülteknek a háború által megnövekedett nyomorúságát, ha rendezik a kártérítést, a határkérdéseket és az egyéb politikai problémákat s ha a hidegháború a határprovokációk és a fenyegetési propaganda formájában is megszűnik.

A közel-keleti feszültség enyhítésének jó szolgálatot tenne továbbá a faji, vallási és nacionalista gőg elvetése és a mohamedán világ kulturális sajátosságának tisztelete.

Ezen kívül szükségesnek tartjuk, hogy Izrael állama az arab államokkal szolidaritásban szembeszegüljön az imperialista, nem közel-keleti hatalmak és érdekcsoportok minden beavatkozási kísérletével.

A közel-keleti válság szoros kapcsolatban van azzal a pusztító háborúval, amelyet az Egyesült Államok Vietnamban folytat, valamint a görögországi katonai puccsal. Ugyancsak összefüggésben kell látnunk a közel-keleti válságot azzal, ami 1965-ben Dominikában és Indonéziában történt. Bizonyítéka annak, hogy a konzervatív erők az egész világon ellenálnak a népek felszabadulási mozgalmainak.

A közel-keleti békéért való fáradozás azt jelenti, hogy síkra kell szállni a vietnami USA-intervenció megszüntetéséért.

Kérjük az egyházakat, hogy ne tévesszék szem elől ezeket az összefüggéseket. Aki Vietnammal és Görögországgal kapcsolatban hallgatott és hallgat, annak nincs joga hozzászólni a Közel-Kelet kérdéseihez.

Minden keresztyénnek fel kellene ismernie azt a kötelezettségét, hogy támogassa a menekülteket az arab országokban.

Ä Keresztyén Békekonferencia Munkabizottságának moszkvai ülése

A Keresztyén Békekonferencia Munkabizottsága 1967. július 2—4. napjain ülést tartott, melynek színhelye az Orosz Ortodox Egyház Moszkvai Pátriarchátusának meghívására a történelmi jelentőségű zagorszki Szent Szergiusz kolostor volt. A Munkabizottság az 1968. március 31—április 5. napjain Prágában megrendezésre kerülő Hl. Keresztyén Békevi- lággyűlés előkészítésével foglalkozott és megvitatta a keresztyén felelősség kérdését a jelenlegi nemzetközi helyzetben.

A Munkabizottság ülésén Magyarországról dr. Bartha Tibor püspök, a KBK egyik alelnöke, és dr, Tóth Károly külügyi osztályvezető, a Nemzetközi Titkárság tagja vett részt.

A résztvevők nagy örömmel vették számba azt a széleskörű támogatást, amelyet egyházak és keresztyén emberek a világ valamennyi részén a

III. Keresztyén Békevilággyű- lés tekintetében nyújtanak.

A Keresztyén Békekonferencia fennállásától kezdve azt a meggyőződést képviseli, hogy az emberiségnek el kell kerülnie a thermo-nukleáris világháború veszélyét. A Munkabizottság mélységes komolysággal állapította meg, hogy a katonai tevékenység az utóbbi időben kiszélesedett, ami világkatasztrófához vezethet. .

Különös figyelmet fordított az ülés a közel-keleti konfliktusra, amely sok fiatal élet romlását okozta és erőszakos beavatkozást jelentett számtalan ember életébe. A Munkabizottság erről a kérdésről külön nyilatkozatban is megfogalmazta álláspontját és ebben többek között újra rámutatott a világ különböző válság-gócainak összefüggésére. A testület több tagja rámutatott arra, hogy az izraeli agresszió éppen azt az alapelvet sértette meg, amely a Keresztyén Békekonferencia munkájának is kezdettől fogva alapja, hogy ti. a vitás nemzetközi kérdéseket nem lehet katonai eszközökkel megoldani, hanem csak tárgyalások útján.

Az emberiség vérző sebét

jelenti a vietnami háború, melyben a vietnami nép ön- feláldozóan harcol a külföldi agresszióval szemben szabadságáért és függetlenségéért. A Munkabizottság számot vetett azzal, hogy a Keresztyén Békekonferencia, valamint a jóakaraté emberek más békemozgalmai megnövekedett felelősséget hordoznak a jelenlegi helyzetben. Ugyanakkor újra utalt a KBK Tanácsadó Bizottságának a vietnami kérdéssel foglalkozó határozatára: megerősítette szolidaritását mindazokkal, akik a harcoló vietnami nép mellé állnak és kifejezésre juttatta a mozgalomnak azt a szándékát, hogy hozzá kíván járulni annak a küszöbön álló konferenciának a sikeréhez, amely á vietnami háború megszüntetéséről tárgyal

Stockholmban.

A Munkabizottság köszöntötte a Biztonsági Tanácsnak; és U Thant-nak, az ENSZ főtitkárának fáradozásait a Közel-Keleten fellobbant tűz eloltása érdekében és nagy jelentőséget tulajdonított az ENSZ rendkívüli közgyűlésének.

A közel-keleti válsággal kapcsolatos határozatot megküldték az ENSZ főtitkárának.

Az ősi orosz Lavra falai közül a Munkabizottság a demokrácia és béke valamennyi erőinek együttműködésére szólította fel az egyházak vezetőit, az egyházakat és keresztyéneket, valamint minden jóakaratú embert.

Az ülés befejezése után Nikodim metropolita, az Orosz Ortodox Egyház Külügyi Hivatalának vezetője fogadást adott a Munkabizottság tagjainak tiszteletére Moszkvában. Ugyancsak fogadást adott a résztvevőknek Filaret püspök, a Teológiai Akadémia rektora, valamint Platon archimandrita a zagorszki Lavra elöljárója.

Az Orosz Ortodox Egyház Külügyi Hivatalának épületében sajtókonferenciát rendeztek, amelyen dr. Tóth Károlyi a KBK Nemzetközi Titkárságának tagja tájékoztatta az egybegyűlt újságírókat az ülés lefolyásáról és eredményeiről.

„Kinek mondotok engem?"

Dr. Ottlyk Ernő, az Északi

Egyházkerület püspöke, családja és Fülöp Dezső püspöki titkár kíséretében július hó 5-én két gyülekezetei látogatott meg. A délutáni órákban érkezett Ipolyszögre, Balassagyarmat filiájába, ahol Szabó József és Rónay Zoltán balassagyarmati lelkészek várták a kis gyülekezet gondnokának lakásán. Innen a templomba vonultak, ahol az összegyülekezett hívek előtt Szabó József nyugalmazott püspök, balassagyarmati lelkész köszöntötte a püspököt.

Dr. Ottlyk Ernő püspök válaszában az oltárterítőn olvasható igére hivatkozott: „Aki énbennem marad, az terem sok gyümölcsöt!” És hangsúlyozta, hogy Isten az, aki ad erőt a gyümölcsterméshez.

Ipolyszögről a késő délutáni órákban érkezett a püspök Bokorra. A bokori gyülekezet késő barokk, műemlék temploma, amely 1790-ben épült, megtelt.

A püspök, mielőtt az igehirdetést megtartotta volna, szeretettel köszöntötte a munka istentiszteletéről érkezett híveket, akik reggel négy órakor már a mezőkön dolgoztak.

Maid Máté 16, 13—17

alapján tartott igehirdetésében többek között a következőket mondotta:

Caesarea Filippi városa előtt Jézus megáll egy pillanatra Isten üzenetének hirdetésében. A város zajától elvonulva tanítványaival van együtt. E meghitt közösségben feleletet vár erre a kérdésre: „Ti pedig kinek mondotok engem?” A feleletből világlik majd ki, hogy mit jelent számukra Jézus! Kinek tartják őt?

A tanítványok felsorolják azokat a véleményeket — folytatta a püspök — amelyek Jézusról a nép körében keringtek.

Egyesek a feltámadt Keresztelő Jánosnak, Mások szerint

Illés jött el újból — mondta a püspök. — Ismét mások úgy vélik, hogy Jeremiás támadt fel Jézusban. A legóvatosabb réteg azon az állásponton van, hogy nem biztos sem ez, sem az, ezért mondják, hogy Jézus egy a próféták közül.

Ne vegyük olyan biztosra — hangsúlyozta a püspök —, hogy mi a legjobb feleletet tudnánk adni. A mi feleletünkben is több féle típust lehetne megkülönböztetni. Ma is sok ember van, akinek Jézus semmit sem jelent. Vannak, akik Jézusban a vallásalapítót látják. Ismét mások számára eszményt jelent Jézus és vannak, akiknek számára egyszerű ismeretet jelent Jézus.

Amikor Péter szemtől szembe áll Jézussal, átforrósodik a hangja: Te vagy a Krisztus, az élő Isten fia. Vallomásában a személyes hit szava lüktet.

Amikor most a mi körünkben vetődik fel a kérdés, mi a válaszunk? A válasz attól függ, hogy ki mit tapasztalt meg Jézusból,, ki mit fogadott meg a tanításából, ki mennyit értett meg abból.

Az azonban bizonyos, hogy a hit ma is és minden időben is Jézusban látja Isten értünk adott Bárányát, s ezért Péter apostol bizonyságtevésének forróságával folytathatja a vallástételt Jézusról: Te vagy a Krisztus, a mi prófétánk, a mi Főpapunk, a mi Királyunk; Te vagy a Krisztus, Péternek s nékem is Krisztusom és Megváltóm — fejezte be a püspök mindvégig nagy figyelemmel hallgatott igehirdetését.

A püspök igehirdetése után Németh Géza helyi lelkész köszöntötte a püspököt és megköszönte, hogy első nógrádi útja alkalmával egy kis gyülekezetei választott és annak munkás, szorgalmas népe előtt hirdette Isten igéjét.

Fülöp Dezső i

4

I