Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-31 / 31. szám

Zsinat été

HANGOK

a vegyesházasság kettős megáldása ellen

A FRANCIAORSZÁGI 42 EZER LELKET SZÁMLÁLÓ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ Montbéliardban tartott zsinatán felhívással fordult a lelkészekhez, hogy „a római katolikus törvényalkotás jelenlegi állapotában tartsák távol magukat mindenféle katolikus esketési szertartástól”. Ha ezt elmulasztanák, félreértés és zavar támadna, mert azt a benyomást keltenék, mintha a vegyesházasságok kettős megáldásáról lenne szó. Kifejezte a zsinat azt a reményét, hogy a vegyesházasságokkal kapcsolatos törvényeket módosítani fogja a római katolikus egyház és „olyan megoldást talál, amely á vegyes vallású házaspárok lelkiéletét elősegíti”.

*

AZ USA-BELI ÉS A KANADAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZAK szintén megtiltották a lelkészeknek, hogy megáldjanak olyan vegyesházasságot, amelyben a házastársaknak már. előre meg kellett ígérniük gyermekeik katolikus neveltetését.

*

A HOLLAND KATOLIKUS IFJÜSÁG SZERVEZETE munkajelentést terjesztett a készülő holland római katolikus nemzeti zsinathoz. A jelentés megállapítja, hogy a jelenleg fennálló római katolikus egyházi törvények, amelyek a vegyesházasságok kérdéseit szabályozzák, „erőszakos módon avatkoznak két ember szerelmébe és megcsúfolják azt”. Kimutatják, hogy a római katolikus egyháznak a vegyesházasságokra vonatkozó törvényei a házasságok felbomlását is elősegítik. Helyteleníti a jelentés, hogy két ember szerelmét és boldogságát csak az esetben hajlandó elősegíteni a római katolikus egyház, ha előzetesen, mintegy zálogképpen, ígéretet csikartak ki belőlük, amivel a nem katolikus házastárs vallási meggyőződését járatják le. A lehetetlen helyzetből az első kivezető lépés az ifjúsági bizottság szerint az lenne, ha elismerné a római katolikus egyház a polgári házasságkötés érvényét és ezzel az 1545-ös tridenti zsinat idevonatkozó rendelkezései hatályukat vesztenék.

DR. PETER HUZING HOLLAND EGYHÁZJOGÁSZ, az egyházjog felülvizsgálásával megbízott pápai bizottság tagja szintén úgy nyilatkozott, hogy a nem római katolikus templomban, hanem csupán polgári qjiyakönyvvezetőség előtt megkötött házasságok érvényét el kellene ismerni. Arra is felhívta a nijmegeni római katolikus egyetem jogi professzora a figyelmet, hogy az az egyházjogi rendelkezés, amely szerint katolikus ember házassága csak abban az esetben érvényes, ha azt római katolikus pap és két tanú előtt kötötték meg, viszonylag fiatal eredetű. Bár a tridenti zsinat is foglalkozott már a kérdéssel, tulajdonképpen csak 1918-ban vált a római katolikus egyházjog szerves alkatrészévé.

*

A katolikus egyház házassági törvénye sérti az embernek azt az alapvető jogát, hogy maga válassza meg házastársát. Éppen ezért nem lehetnek kötelezők a hívekre azok a katolikus előírások, amelyek a házasság érvényességéről vagy érvénytelenségéről rendelkeznek. DR. MEYERS, a HOLLANDIAI KATOLIKUS PÜSPÖKI ÜGYÉSZSÉG ELNÖKE jutott el erre a megállapításra. Sajtónyilatkozatában még arra is hivatkozott ez a vezető katolikus jogász, hogy nem ő az egyetlen Hollandiában, aki a katolikus jogászok között így vélekedik a katolikus egyház házassági törvényéről és a lelkészek régóta várnak arra, hogy az egyházuk tesz végre valamit ennek a helyzetnek a megváltoztatása érdekében.

*

D. G. MAY, AZ AUSZTRIAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ PÜSPÖKE kijelentette a vegyesházasságra vonatkozó új katolikus intézkedésről, hogy az nem felel meg azoknak a kívánságoknak, amikről a zsinati atyák és sok katolikus ember beszélt a Második Vatikáni Zsinat idején. Ezért az evangélikusoknak továbbra is fenn kell tartaniok követeléseiket a vegyesházasságokra vonatkozóan.

Regényes történd...

A regényes történet tizenkilenc évvel ezelőtt, 1947-ben kezdődött. A Holt Tenger északnyugati lejtőin kecskenyáj legelészett. Egyik állat kivált a nyájból és eltűnt a pásztor szeme elől. Mohamed, a pásztor, akinek „farkas” volt a mellékneve és a Taamires törzsből származott beduin, a keresésére indult. Kis idő múlva a sziklafalon kerek, ablakformájú nyílásra bukkant. Nagyobbfajta követ hajított be és hallotta, hogy lenn, a mélyben valami összetört. Később barátjával együtt visszatért a helyre, átpréselték magukat a szűk nyíláson és bemásztak a barlangba. Belsejében cserépkorsókat találtak, amelyekben irattekercsek voltak.

Ez a lelet még ma is izgalomban tartja az archeológusokat és teológusokat is. A leletek egy részét a jeruzsálemi régészeti múzeumban, más részét pedig, a héber múzeumban őrzik.

Első pillanatra csalódást érzett a beduin fiú, hogy a cserépkorsókban a várt aranykincs helyett csupán ócska bőrlapokat talált. Később felismerte, hogy ezek is kincset érnek. Apja egy régiségkereskedő közvetítésével a tekercseket Athanaziosz érseknek adta el, aki a jeruzsálemi szír kolostor részére 24 angol fontért vette meg. Később, Athanaziosz Amerikában, ahová az arab-izraeli harcok miatt menekülni volt kénytelen, 250 000 dollárért adta el a jeruzsálemi héber egyetemnek.

Közben ugyanis a régészeti kutatás megállapította, hogy a kéziratok a Krisztus születése előtti II. évszázadból származnak, míg az eddig ismert legrégibb héber kéziratok csupán a Krisztus születése utáni VIII. századból valók. E leletek tehát 1000 évvel idősebbek. A vásznat, amelybe a tekercseket burkolták, Jézus Krisztus idejében szőtték Palesztinában.

Végül a jordániai kormány régészeti igazgatója is felfigyelt a leletekre és szövetkezve a jeruzsálemi francia archeológiái intézet vezetőjével, kutató csoportot indítottak a Holt Tenger-i barlang felkutatására. Versenyben a beduin kincskeresőkkel, ez a csoport rendszeresen átkutatta az összes környékbeli barlangot, de kézirattekercset már nem talált. Nagy tömegben leltek azonban régi kézirat-töredékeket, melyek az O Testamentom különböző könyveinek részleteit tartalmazzák. E töredékeket a régészek sokéves munkával ösz- szeállítják és kiértékelik. A jeruzsálemi egyetemen folyik ez a munka, amelyben különböző országok szakemberei vesznek részt. A sok tudást, leleményességet és fáradságot igénylő, rejtvényfejtéshez hasonló munka még nem ért véget.

Kik lehettek azok, akik a kéziratokat a barlangokban elrejtették? E kérdés akkor tisztázódott, mikor a régészek ásatás közben e környéken ősi építmények romjaira bukkantak. A helyiség neve: Qumran Kirbeth. Megállapították, hogy itt élt a világtól teljesen elzárkózva az esszénusok csoportja. E csoportot más forrásból is jól ismerik már s valószínűleg Keresztelő János is közéjük tartozott. Nyilvánvalóan ők rejtették ide értékes kézirattárukat Kr. u. 70-ben, mikor a római hadsereg elpusztította Jeruzsálemet. Azt remélték, hogy a száműzetésből visszatérésük után ismét rátalálhatnak majd. De senki se tért vissza közülük s a rejtekhelyre évezredes feledés borult.

400 éve halt meg Las Casas, az „Manók Atyja”

JULIUS 31-ÉN 400 ÉVE

ANNAK, hogy 82 éves korában befejezte hosszú, küzdelmes életét Don Bartolomeo Las Casas mexikói püspök. Európa történelmének egyik legmozgalmasabb időszakában, Amerika felfedezésének és meghódításának, a mai tudomány megszületésének és a reformációnak nagy korában élt. Ebből a sok nagy embert felmutató korból is kimagaslik alakja, élete, és munkája a mi korunkban is irányt mutat. A színes népekkel való szolidaritás megelevenedett példázata ő.

Spanyolországban született. Amikor 18 éves korában elvégezte a salamancai egyetemet, apját követve és a meggazdagodás vágyától hajtva áthajózott az alig pár éve felfedezett Amerikába. Kezdetben ő is haszonélvezője a hódításnak. Részt vesz Kuba megszállásában, és érdemeiért szép birtokot, aranybányákat és indián rabszolgákat kap. Közben pappá szentelteti magát, de eddigi életmódján ez sem változtat. A gyarmatosítás kegyetlenségei azonban lassú erjedést indítanak meg benne. Ä döntő fordulatot Isten Igéje hozza életébe. Birtoka j közelében új templom épült,' s őt kérik meg a pünr kösdi istentisztelet megtartására. A Sirák könyvének — egy apokrif bibliai irat — 34. fejezete alapján készül a prédikációra. A 22. vers szerint „vért ont az, aki a munkás bérét visszatartja”. Szíven üti az a felismerés, hogy a spanyol gyarmatosítás egész módszere Isten ellen van. őszintén megbánja, hogy ő is részese volt az indiánok ellen elkövetett szörnyűségeknek, és ettől kezdve egész életét az indiánok ügyének szenteli.

PRÉDIKÁLNI KEZD A GYARMATOSÍTOK, a konkvisztádorok ellen. Különösen hevesen támadja az „indiánok kiajánlásának” rendszerét. Ez vcút ugyanis az álszent fedőneve annak a módszernek, amellyel a spanyolok rabszolgaságba hajtották az indiánokat. A meghódított területek kormányzói százával bízták a spanyol birtokosok „gondjaira” az indiánokat. Ha a kiosztott indiánok „elfogytak”, akkor a birtokosok újra jelentkezhettek utánpótlásért. És ez sűrűn meg is történt. A birtokosok kegyetlenül szétválasztották a családokat, irgalmatlan munkatempót diktáltak, de az indiánok élelmezésével nem törődtek. Ha elpusztult egy indián, kaptak helyébe annyit, amennyit akartak. Las Casas nagyon jól látta, hogy az indiánok kipusztulásában ennek a módszernek még a hódítás kegyetlenségeinél is nagyobb része van. A gyarmatosítók persze nem hallgattak ?á, hanem száműzték egy istenhátamö- götti kubai faluba. Erre eladta mindenét, hogy áthajózhasson az Óhazába, s magának a királynak jelentse mindazt, amit az Újvilágban tapasztalt. Ez volt az első útja a tizennégy közül, amelyet a két világrész között tett meg az indiánok érdekében, olyan hajózási viszonyok között, amikor az ötvennapos tengeri úton minden harmadik , hajó elsüllyedt.

A királyhoz a névtelen falusi papnak nehéz volt bejutnia. Ellenfelei is megtették az udvarnál az ellenintézkedéseket. Las Casas szívós volt, s végül is fogadta őt V. Ferdinand. A királyt megdöbbentette Las Casas jelentése. Bizottságot küldött ki az ügy megvizsgálására, de mire a bizottság elkészítette volna jelentését, a király meghalt. Erre Las Casas a helyetteséhez, a régemhez fordult, aki három szerzetest küldött a tengerentúlra a bajok orvoslására, Las Casast pedig az „Indiánok védőjének” nevezte ki. A három szerzetest a gyarmatosítók megvesztegették, s ezek Las Casas ellen fordultak. Újra Spanyolországba kellett utaznia, ahol akkor már V. Károly volt a király. Pártfogói révén sikerült a király elé kerülnie. A kihallgatásán Las Casas azt követelte, hogy király az indiánokat is ugyanolyan jogú alattvalóknak nyilvánítsa ki, mint országának spanyol vagy flamand polgárait. Ezzel Las Casas, a történelem folyamán talán először, mondta ki a fajok egyenrangúságának még ma sem általánosan elfogadott gondolatát. A királyt leginkább Las Casas érvelésének anyagi oldala győzte meg. Las Casas ugyanis kimutatta, hogy az Újvilágban folyó rablógazdálkodás milyen anyagi károkat okoz a kincstárnak. A király engedélyt adott Las Casasnak, hogy egy kiválasztott területen, ahová spanyol fegyveresen nem léphetett be, megvalósítsa elképzelését, az „ige és eke” , hódítását. Terve kudarcba fulladt, mert a béke telepét a spanyolok kegyetlenkedései miatt fellázadt indiánok elpusztították.

LAS CASAST EZ A KUDARC sem törte meg. Belépett a haiti dominikánus szerzetbe, s a toll fegyverével harcolt tovább. Egyik könyvében kimutatta, hogy a ke- resztyéméget csak békés eszközökkel lehet terjeszteni, „mert Isten igazsága a béke”. Ez a hódítókat a legérzékenyebb ponton találta, mert ezek mindig arra hivatkoztak, hogy a keresztyénség terjedéséért harcolnak a pogányság ellen. Érveinek igazságát azzal is bizonyította, hogy teljesen fegyvertelenül elment a legvadabb hírű indiánok közé is, és szavával és szelídségével vérontás nélkül megnyerte őket a keresztyénségnek. Amikor hallott Peru leigázásáról, azonnal Spanyolországba utazott, és rávette a királyt, hogy megtiltsa Peru földjén az indiánok rabszolgaságba hurcolását. A rendeletet Las Casas személyesen vitte Peruba.

Ezután végigvándorolt az Újvilág országain. Mindenütt az indiánok érdekében emelte fel szavát. Egyízben egy rabszolgavadászatra készülő expedíció katonáinak prédikált, s nagy részüket vissza tartotta az expedícióban való részvételtől. Az expedíció ezért gyászos vereséggel végződött. A tartomány kormányzója erre Las Casast felségárulás címén bevádolta. Újra Spanyol- országba kellett hajóznia, hogy tisztázza magát. A vád alól fel is mentették, ő azonban továbbra is Spanyolországban maradt, hogy rávegye a királyt az indiánokat védő új törvények kibocsátására. Ennek érdekében megírta legnagyobb hatású könyvét „Igen rövid tudósítás az indián országok elpusztításáról és elnéptelenedéséről” címen. Ebben a megrázó könyvben a szemtanú hitelességével bemutatja, hogy a spanyol hódítás, aranyszomj nyomán miként vált egy csomó, egykor virágzó, sűrűn lakott és kultúrált, Spanyolországnál egyenként is többszörösen nagyobb ország pusztasággá. A gyarmatosítás hatalmas vádirata ez a könyv, amelyben Las Casas a keresztyénség és emberség nevében elítéli a mindmáig élő gyarmattartó módszereket. A király a könyv hatására valóban kiadja az „Új Törvé- nyek”-et, amelyek biztosítják az indiánok teljes egyenjogúságát A király azonban négy év múlva a hódítás haszonélvezőinek nyomására visszavonta ezeket a törvényeket.

LAS CASAS MINT EGY KIS MEXIKÓI püspökség feje tért vissza az Újvilágba. Itt megtiltotta papjainak, hogy feloldozást adjanak azoknak a haldokló spanyoloknak, akik nem hajlandók egész vagyonukkal kárpótolni az indiánokat. Ez újra nagy felháborodást váltott ki a spanyolok között. Spanyolországba kellett utaznia, de az inkvizíció felmentette. Ekkor jelent meg Spulvédának, a király krónikásának a könyve az indiánok ellen viselt háború jogosságáról. Las Casas az akkori tudományos világ nyilvánossága előtt, a valladolldi disputádon megtámadta Spulvéda érveit. Az Írás alapján kimutatta, hogy az indiánok nem alacso- nyabbrendűek a többi népnél, és a keresztyénség terjesztése sem indokolhatja az indiánok leigázását. „Nem gyilkolva, hanem magukat halálra adva hirdették az apostolok Krisztus evangéliumát.” A disputádé Las Casas győzelmével ért véget. Ekkor már 74 éves volt, s az idős püspök többé nem mehetett szeretett indiánjai közé. De az Óhazában is őket szolgálta. Megírta nagy történelmi művét, az „Indián országok történeté”-t. 1566-ban azután a toll is kihullott kezéből.

Las Casas életében indult el az a szenvedéssel teli folyamat, amelyet a színes népek gyarmatosításának nevezünk. A mi életünkben egy ezzel ellentétes folyamat, a gyarmatosítás alól való felszabadulás van kibontakozóban. Ez utóbbi folyamat is rengeteg feszültséget rejt magában. A gyarmatosítók szívósan ragaszkodnak érdekeikhez. Las Casas élete és harca megvilágítja a keresztyén ember útját a mai kornak ebben a nagy sorskérdésében. Ezért kell róla megemlékeznünk halálának 400 éves évfordulóján.

Cserháti Sándor

Róma imádkozik

A római Kúria jóváhagyásával imádságokat jelentettek meg a keresztyén egységért. Ezek az imádságok is világosan mutatják, hogy római katolikus értelemben véve az egység csak a pápa „uralma” alatt képzelhető el ma is.

Most elsősorban az angliai keresztyéneket vette célba a „vatikáni imádság” és szósze- rint ezt mondja: „Kérjük az anglikánokat, hogy erősödjék és végül győzzön az anglikanizmusban is élő katolikus hagyomány, és végül is jussanak el a pápának, Krisztus helytartójának az elismeréséig. Az anglikánok fokozzák ökumenikus tevékenységüket és olyan értelemben hassanak a protestánsokra, hogy azok az egyetemes egyház után vágyódjanak.”

A „minden keresztyén emberért” szóló imádságban pedig arról a reménységről van szó, hogy az Egyházak Világtanácsa is fel fogja majd ismerni, hogy hogyan tudja a Krisztus által kívánt egységre elvezetni a keresztyéneket, hogy így eredményesen tudjon együttműködni a római-katolikus egyházzal.

A protestánsokért mondott imádságban pedig azt a vágyát fejezi ki, hogy a protestánsok a római egyházban „a pápa és a hierarchia uralma alatt létrejött egyházat” ismerjék. föl és ezért belássák, hogy Szűz Máriának a tisztelete „az evangélium üzenetének a legitim továbbfejlesztését” jelenti.

Akik az elmúlt években, sőt hónapokban is még kacérkodtak a mi köreinkben is azzal a gondolattal, hogy a Vatikán a nemrég befejezett zsinat határozatainak az értelmében és szellemében valami „egészen új pünkösdi lélekkel” fog visz- szanyúlni a nemkatolikus keresztyénekhez, azoknak nagyon ki kell ábrándulniok a fenti megállapítások olvasásakor.

Mi is azt reméltük, hogy Róma felől talán más szelek fognak fújni. Hiszen a pápa kuriális szervezeti intézkedései is arra engedtek következtetni, hogy nem a konzervatívok fogják ezentúl irányítani a „római szellemet és egyház- politikát”. &

A fenti hangok azonban mindenkit kijózanítanak. És hitelét veszik azoknak a plébánosi híreszteléseknek is, hogy valami nagyobb közeledés várható a világkeresztyénségen belül.

A metodisták világkonferenciája

A Metodista Egyházak Világszövetsége 1966. augusztus

18—26-án Londonban tartja világkonferenciáját. A világ- szövetségnek 45 metodista egyház a tagja, 10 millió taggal.

A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN, az Asszony-Szövetség legújabb füzetében megjelent Várady Lajos budavári esperes-lelkész „Juli néni megdicsőülése” című elbeszélése.

Az egyházkerület

Az egyházkerület meghatódé rozott földrajzi területen lévői gyülekezetek és egyházme-i gyék felsőbb egyházkormánv-t zati szerve. A fennálló egy-f házkerületek területi' beosztá-'i sát az 1952. évi zsinatunk ha-' tározta meg. Az új zsinat el éj terjesztendő törvényjavaslati ezt a helyzetet kívánja szilár-* dítani azzal az intézkedéssel^ hogy új egyházkerület alaki tása, egyházkerület megszűr*-* tetése a zsinat hatáskörébe* tartozik.

Az egyházkerületi közgyűlés kétévenként ülésezik Elnöke a püspök és az egyházkerületi« felügyelő, tagjai az egyházke-> rület tisztségviselői, presbite-* rei, bírósági tagjai, az egyházmegyei elnökségek, valamint^ az egyházmegyék választott? képviselői.

Az egyházkerületi közgyűlésnek is általában beszámoló jellege van, jelentések tárják, fel az egyházkerület életének fontosabb eseményeit. A tör-* vényjavaslat ezenfelül azonban a közgyűlés feladatává kívánja tenni azt, hogy őrködjék az igeszolgálat tiszta** sága felett, hogy azt az egyházkerület területén az evangélikus egyház tanítása szerint végezzék, valamint őrködjék az egyházi élet felett, hogy az mindenütt az Ünnepélyes Nyilatkozat szellemének megfelelően történjék, a hit megtermelje a maga gyümölcséi a felebaráti szeretet minden vonatkozásában, a nép, a haza javára és a béke építésének területén is. Ezenkívül természetesen az egyházkerületi közgyűlés a szokásos közgyűlési feladatokat is ellátja* mint amilyenek a tisztségviselők megválasztása, szabályrendeletek alkotása stb.

Az egyházkerületi presbitérium előkészíti a közgyűlés elé tartozó ügyeket, s önállóan intézkedik az egyházkerületnek mindazokban az ügyeiben« amelyek nem tartoznak más egyházi szerv elé.

A törvényjavaslat következetesen helyezi előtérbe mindenütt az egyházi közérdeket az egyéni, vagy helyi szempontok figyelembevételével; Ezért felhatalmazza az egyházkerületi presbitériumot arra is, hogy az egyházmegyei elnökség felterjesztése alapján döntsön a gyülekezetek vagyonának hovafordításárólj’ amennyiben azok vonakodnak, vagy képtelenek azokról a saját és a közegyházi érdekeknek megfelelően gondoskodni.

Az egyházkerületi elnökség a püspökből és az egyházkerületi felügyelőből áll. A püspök és az egyházkerületi felügyelő választását az egyházkerületi presbitérium úgy készíti elő, hogy az országos elnökséggel való előzetes tárgyalás alapján, a Magyarországi Evangélikus Egyház érdekét figyelembe véve, jelöltet vagy jelölteket nevez meg a gyülekezeti presbitériumok számára. A választást a gyülekezeti presbitériumok végzik.

A püspök feladata, hogy sti egyházkerületben őrködjék az egyházi szolgálat, kiváltképpen az igehirdetések feletti Őrködik azon, hogy az egyházkerületben minden egyházi tevékenység az egyház javára épületesen történjék, a Magyarországi Evangélikus Egyház betölthesse hivatását az emberek között, s a lelkészek és a gyülekezetek szolgálata az Ünnepélyes Nyilatkozat szellemében történjék A püspök felügyel a lelkészekre, a leendő lelkészek képzésére és nevelésére, a gyülekezetek, az egyházmegyék, az egyházkerület életére és anyagi viszonyaira.

A püspök kiváltképpen való tiszte, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészeit, az egyház templomait felszentelje, a gyülekezeteket látogassa és az istentiszteletek rendjét megállapítsa. A püspök lelkészeinek pásztora, elősegíti a lelkészek tudományos továbbképzését és együttműködését.

A demokrácia jegyében született meg a törvényjavaslatnak az a gondolata, hogy az egyházkerületi elnökség időnként tanácskozásra hívja ösz- sze az egyházkerület főbb vezetőit s ezen az értekezleten ad tájékoztatást az elnökség az egyházkerület folyó ügyeiről.

Dr. Ottlyk Ernő