Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-11 / 50. szám
I — Advent 3. vasárnapján az ©1tárterítő színe: lila. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: 2 Tim. 1,8—14; az igehirdetés alapigéje: János 5,31—37. A délutáni istentisztelet alapigéje: 5 Móz 5, 7 (8) 9—10. — A Petőfi rádió december 18-án evangélikus vallásos félórát közvetít, amelyen az igehirdetés szolgálatát D. KÁLDY ZOLTÁN püspök végzi. — AZ EGYETEMES KÜLÜGYI BIZOTTSÁG december 2-an és 3-án D. dr. Vető Lajos püspök elnökletével ülést tartott. — TISZAFÖLDVÄR. A gyülekezet legutóbbi szeretet- vendégségén Pásztor Pál espereshelyettes tartott előadást „Az énekeskönyv és énekeink” címen. — NEW YORK. Egy ENSZtanulmány szerint az emberiség lélekszáma 2000-re 6,1 milliárdra emelkedhetik. A növekedés gyorsabb, mint régebben számították. Európa lakosságát 527, a Szovjetunióét 535, az USA-ét 354 millióra becsülik. — IHAROSBERÉNY. Az egyházi esztendő utolsó vasárnapján Martii Voipio finn evangélikus lelkész és Koren Emil pesti esperes szolgált a gyülekezetben. — BÉKÉSCSABA-ERZSÉBETHELY. December 1-én a gyülekezet szeretetvendégsé- gén Bodrog Miklós gyulai lelkész hirdette az igét. KECSKEMÉT. Négy esti áhítaton igehirdetést végzett az imádságról Jávor Pál ceglédi lelkész. — KÖLN. 1966 első felében az NSZK-ban a közlekedés áldozatainak száma emelkedett. Fél év alatt 7372 ember halt meg szerencsétlenség következtében, közöttük 2612 gyalogjáró. — CEGLÉD. A gyülekezet Szeretetvendégségén Görög' Tibor kecskeméti lelkész tartott előadást finnországi útjáról. — RÁKOSSZENMIHÁLY. November 27-én szeretetven- dégség volt' a rákosszentmi- hályi gyülekezetben Virág Gyula pesterzsébeti lelkész szolgálatával. — VESZPRÉM. A veszprémi egyházmegyei felügyelői tisztre a vezprémi egyházmegye gyülekezetei újból dr. Mihály Dezsőt választották meg. — KISBABOT. Id. Kozma Kálmán, a győri gyülekezet hosszú időn át volt presbitere, életének századik évében, f. évi november 24-én Győrött elhunyt. Az eltávozottban Bó- •rány Gyula kisbaboti lelkész felesége a nagyapját gyászolja. Kozma Kálmánt szűkebb hazáján túl is sokan ismerték és Szerették egyházunkban. — „Boldogok a halottak, akik az Urban halnak meg!” — KISAPOSTAG. Váczi Sándor, a kisapostagi evangélikus gyülekezet 30 éven át volt presbitere, templomépítő áldozatos szívíp tagja, 63 éves korában hosszas betegség után november 16-án, 42 éves boldog házasság után, visszatért Istenhez. — „Eltöröl ott az Isten minden könnyet. ’ — BUDAPEST. Dr. Mado- <csai Ferenc főorvos november 27-én, 69 éves korában meghalt. Az elhunyt a budavári gyülekezet presbitere volt és benne Madocsai Miklós segédlelkész az édesapját gyászolja. — „Boldogok az, irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” — HÄCS. Vogel Mátyás so- mogyzalai egyházmegyei presbiter. a hácsi gyülekezet volt- gondnoka váratlanul elhunyt. „Aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Pálfy Miklós Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp, Vili. Üllői út 24. . Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest, vm. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—VIII. Előfizetési ára egy évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 €6.04262/2 Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár I. VASÄRNAP. „Tzráel hegyei, én nálatok vagyok és felétek fordulok: megművelnek és bevetnek még titeket” (Ez. 36,9). Isten ószövetségi népe kapta itt az ígéretet, hogy a történelmi ítélet után felvirrad a kegyelmes jövő a szent tájon, kivirul a föld, megindul az élet, gazdag termés köszönt be a hazatért nép munkája nyomán. A mai Iz- ráel földjén ez a reménység mozgatja az ősök hitének vallóit. Nekünk keresztyéneknek pedig beszédes színfolt ez a kép: hasonlatban beszél az eljövendő Isten-országa boldog teljességéről. HÉfFÖ. „Boldog az a szolga,. akit ilyen munkában talál az ő ura, mikor hazajön!” (Luk 12,43). Krisztus vissza- jövetelének reménysége, a halál utáni örök életnek bizonyossága nem lankasztja meg kezünket a földi életben, sőt inkább megerősíti a szolgálatra: mindennapi munkánk hűséges elvégzésével, környezetünkben a szeretet feladatainak teljesítésével várjuk Jézussal való végső találkozásunkat. S a gyülekezeti, egyházi feladataink vállalásával az igehirdetés és a könyörülő szeretet ügyének előmozdításával leszünk igazi tagjai az Urukat várók közösségének. KEDD. „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben és a próféták: a názáreti Jézust, a József fiát” (János 1.45). Az ószövetségi ígéretek beteljesüléseként fogadták az elsőr tanítványok Jézust. Sok messiási prófécia nyomán állott előttük az ő emberi alakja. Éppen ezt volt nehéz hinniük, hogy az ács fia, egy egyszerű, szegény, hatalom és dicsőség nélküli ember a megígért Messiás. Nekünk sem könnyebb a dolgunk: a názáreti Jézusban, ahogyan őt az újszövetségi elbeszélések elénk állítják, kell merész hittel felismernünk a hozzánk lehajló Istent. SZERDA. „Te ugyanaz vagy. és esztendeid sohasem érnek véget” (Zsolt 102, 28). Vallomás Isten örökkévalóságáról. A múlandó emberi életből feltekintünk Arra, akin nem fognak évszázadok és évmilliók. Ez azonban nem hűvös, rajtunk kívüli tény, hanem a mi életünket is felemelő, magába záró valóság. Isten részeltetni akar az ő örökkévalóságában: ez az egyik személyes következménye. S a másik: amilyennek őt megismerték évezredekkel előbb a próféták és mások a bibliai történések folyamán, amilyennek megismerték őt Jézusban az apostolok, ugyanaz maradt ő ma is, hozzánk is. CSÜTÖRTÖK. „A mélységből kiáltok hozzád Uram, Uram! Halld meg hangomat, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem ^hangjára” (Zsolt 130, 1—2). A halál mélységéből, az Istentől távol kerülés mélységéből, bűneink melyéről hangzik ez az imádság. Nem csendesen, hanem segítségért kiáltva. A szó az üresnek látszó semmiben olvad el, még nem jött felelet, de az imádkozó visszhang nélkül is bizonyos, hogy elér Istenhez hangja. Éz a bátor ugrás a sötétbe: ez az Istent hívó imádság. PÉNTEK. „íme, egy igazán izraelita, akiben nincsen álnokság” (János 1,47). így szólt Jézus a kételkedő Na- tánáelről. Az Ószövetség gondolatvilágában élő ember nem várhatta a Messiást Ná- záretből, amelyhez nem fűződtek bibliai ígéretek, sem jelentős események. De nincs benne álnokság: önhiitség nélkül, töredelmes szívvel és őszintén várja Isten Küldöttét. Jézus ma sem veti el az őszinte kételyt, és megbecsüléssel, szeretettel fordul az igazságot kutató ember felé. SZOMBAT. „Legyetek vígak színe előtt! Árvák atyja, özvegyek védője az Isten” (Zsolt 68,5—6) Isten jövetelének ör vend e zsoltár. Isten közelségében tűnik minden szomorúság, gond, gyász, magány. Különösen is számíthatnak rá az elhagyottak, magukra maradtak. Az árváknak apjuk helyett atyja, az özvegyeknek férjük helyett védelmezője Isten. Ez nemcsak vigasztalásul szolgálhat most közöttünk, akik magukra maradtak. szeretethiányban szenvednek. De biztat is mindnyájunkat: legyünk az Isten meghosszabbított segítő keze, védelme, szeretete a rászoruló embereknél. Veöreös Imre — A LELKÉSZI MUNKA- KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A BácsTKiskun evangélikus egyházmegye lelkészi munka- közössége november 9-én ülést tartott Kiskőrösön, amelyen Sikter András esperes, Sárkány Tibor, Ponicsán Imre, Jeszenszky Tibor és Tóth- Szöllős Mihály lelkészek tartottak igehirdetést, illetve előadásokat. — Modern, simavonalú, műbútor diplomata íróasztal, háromrészes szekrénnyel együtt igényesnek eladó. Cím a kiadóban, vagy telefon: 138—504. Négy óráig. — Bundák, kucsmák, szőrmegallérok, átszabások Somogyi szűcsnél Bp. V. Kossuth Lajos u. L az udvarban. — Templomokon és tornyokon végzendő karbantartási munkákat, tororiysisak javítását, festését, villámhárítók szerelését soron kívül vállalom. Rózsássy József, Debrecen, Gólya u. 15. — A SOMOGY-ZALAI EGYHÁZMEGYE lelkészi munka- közössége november 23—24-én tartotta munkaülését Gyenes- diáson. Dubovay Géza, Molnár Lajos, Varga Árpád, Vér- tessy Rudolf, Lakatos György, Fónyad Pál és Szimon János lelkészek áhítatot, illetve előadásokat tartottak, Lágler Béla esperes pedig beszámolt az Országos Esperesi Értekezletről. LUTHERÄNIA december 18-án, Advent 4. vasárnapján délután 3 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja BACH Karácsonyi oratóriumát Igét hirdet D. Káldy Zoltán püspök I!lll!l!l!ll!1l!l!l!lllll1l!!ll!l!l!i(l!lllll!lll!ll!íl!ll!!linil!llllll!!!t!l!t!l«tlliafllllintiill!in !ii!):!!lflj!!l!!ll!l!l!lflflílirtiIiI!t!IUilí([niili(IIi1ii:iíi!l!nij|jliljlllf!!l!liliU1!ltliiilil!!!llltl!|í|jlilllllftll!i:illílTl!l!mtf!TnTr Á 124-es szobában ói'z. zliő. éjszaka pste kilenc órakor a Réz utcai kórházat álomba kezdte ringatni a csönd. Kialudt lámpák között a kórteremben csak az éjszakai kis lámpa bóbiskolt. Att is törülközővel takarták le a betegek, ne zavarja az álmukat. Mint amikor hangfogóval halkítják le a hegedűt, csak itt-ott nyöszörgőit már az elfáradt fájdalom. Péter bácsi mozdulatlan magányában egyedül maradt magával és sorsával. Évtizedek óta megszokta már, hogy jobb oldalára dőlve aludt. Mint egy kisgyermek, maga alá húzta a lábait, a feje behajtott jobb karján pihent. Most megfordulni sem lehet! — Veszélyes minden mozdulat! — mondták egész nap orvosok, ápolónők, a szomszéd ágyakról régi, tapasztalt betegek. — Végzetes! — súgta rejtelmesen az éjszaka. Péter bácsi megadta magát sorsának. Megpróbált mozdulatlan maradni. Nagyon nehezen ment. De mit meg nem tesz az ember az életéért! TZ'i tudja, mennyi idő telt el, amikor Péter-**- bácsi úgy érezte, hogy valaki leül az ágya szélére és megszólítja. — Na, mi az Péter?! Hát ide kerültél?! Mit csinálsz itt?! Most nem dolgozol, nem alszol, nem rohansz! Fekszel mozdulatlanul és nyitott szemmel, mint aki rettenetesen ráér. Vagy mint akit váratlanul és kíméletlenül megállítottak. Látod, Péter, te örökké rohanó Péter, ma meg kell tanulnod megállni, pihenni, magadat számba venni, magaddal is törődni! Látod, a betegség tükör és benne egy új arcot láthatsz, a magadét. Látod, a betegség találkozás valakivel, aki mellett mindig elmentél: találkozás önmagaddal. A betegség beszélgetés: — kérdés és felelet köztünk és szívünk között. És a szív fáradtan, pihegve kérdi: merre, meddig?! Merre akarsz menni?! Mit akarsz még elmondani, elvégezni, hogy utánad a nagy embererdőben boldogabb legyen a csend? És Péter bácsi egyszerre hangosabban hallotta szívét dobogni. És mintha az, aki az ágya végében ül, ezt mondaná: — ha ma éjszaka dobbanna utolsót a szíved, mondd, vajon ez boldog befejezés lenne?! Mindent elvégeztél és mindent jól végeztél el?! Péter bácsi megijedt és riadtan nyúlt a csengő után, hogy ő is altatót kérjen és belevesse magát a mindent elcsitító és mindent feledtető álmok közé. De aztán mégis meggondolta magát. — Igen! Nem árt néha megállni és megkérdezni magunkat örök kérdések küszöbön. T\e milyen furcsa, nem hagyja aludni az a másik ott az ágy végében, mert íme megint megszólalt: — Látod, Péter, a betegség nemcsak megállítja az embert, hanem milyen messzire viszi a maga fontosságától, önimádatától. Hányszor gondoltad azt, hogy te milyen fontos vagy! Hogy senki sem tudja elvégezni a munkádat, hogy tőled függnek ügyek és emberek, eredmények és események, hogy te vagy az a pótolhatatlan, akinek mozdulatától világok függenek. És most itt vagy mozdulatlanul és olyan gyengén, hogy egy erősebb lehelet elég lenne, hogy végleg kilobbanjon benned a láng. Látod, nem is te voltál fontos, hanem a munka, az ügy volt a fontos, amit reád bíztak, amit kezedre adtak. Hát nem látod, hogy összeesett életed helyett már ott áll valaki, egy másik, aki a két szétvágott vonalat újra a kezében tartja, hogy hadd szálljon át rajtuk a boldog hír, az élet üzeneté. Az ügy a fontos, amiért születtünk, a szó, amit el kell mondanunk, a szeretet, amivel valakit át kell karolnunk. Az üzenet, amit át kell adnunk, a boldogság mosolya, amit oda kell varázsolni valahol egy ember ajkára. Az öröm a fontos, aminek hajnalára békésen ébred a világ. — Látod, Péter — folytatta a hang — a szívedet ezért állította meg a szívtelennek látszó betegség, hogy te talán ezen az éjszakán megnézzed, nem maradt-e valami önző módon nálad: a kezedben, a szemedben, a szívedben?! Mindent odaadtál? Még van egy kis szünete a halálnak. Siess! Még van idő, egy kevés idő szeretni. Még van idő valamit elvégezni, valamit átadni, valamit megépíteni, valamit megszépíteni. Igen, a betegség éjszakája így lehet egy egészséges élet hajnala. ~péter bácsi kinyújtotta a kezét és keresni *■ kezdte azt a másikat ott az ágy végében. De nem találta. Csak a hangját hallotta tovább is. De most már nem az ágy végéből, hanem a szívéből. A szívéből, amelyik halkan és fáradtan vert, mint a galambok szárnya a sziklákon, amikor hullámok hátán közeledik feléjük a part. És ekkor eszébe jutott egy régi mondat, egy régi vándor ajkáról: „Nyugtalan a mi szivünk mindaddig, amíg meg nem nyugszik benned Isten, én Istenem!” Imádkozni kezdett a hajnali szürkületben. Így találta csendben az éjszakai ügyeletes nővérke, aki akkor lépett a kórterembe. A mosolya megállította. — Hát maga nem alszik?! Csak nincs rosz- szul? — Köszönöm nővérke! Jól vagyok. Nem fáj semmim. Valahol messze megkondult egy hajnali harangszó és a Réz utcai kórházban is megindult az élet. Friedrich Lajos c4 ka pác non ij kiűzőkén János 5,31—37, a A hivő embernek nemcsak hangulatai vannak az ádventi időben, hanem van imádságos csöndje, komoly kérdése Istenhez és önmagához az Advent felől. Ilyen kérdése például az, hogy mi az Advent?! A Szentírásnak erre a kérdésre az a világos felelete, hogy az Advent Jézus Krisztusnak, Isten Fiának megérkezése az emberhez. Valaki ezt így mondta el találóan: — a hivő ember Advent napjaiban azért akar találkozni Jézus Krisztussal, az Isten Fiával, hogy ő maga is Isten gyermekeként mehessen tovább. Az Advent minden mondata úgy beszél Jézus Krisztusról, mint Isten Fiáról. És ennek a beszédnek bőven akadnak tanúi is. Nem lehet azon csodálkozni, hogy az ember szereti a bizonyosságot. Még a hivő ember is szereti és örül az Advent tanúinak és boldogító beszédeinek. A vasárnap igéje az Advent beszédes tanúiról szól a hivők gyülekezetének. Először is azt mondja el, hogy amikor Jézus Krisztus erre a világra érkezett és az első esztendők lépéseit tette meg Isten temploma és gyülekezete felé, akkor maga az élő Isten mondta róla az első tanúságtételt, bizonyságtevést ezekkel a szavakkal: — Ö az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm! De Jézus Krisztus Istenfiúságának tanúi voltak az emberek is. Születése előtt Isten Fiát látták és ígérték Benne a próféták és születése után, a kereszthalál után kezdődő végtelen utakon Róla beszéltek az apostolok és hivő emberek milliói. Mégis az ádventi tanúk seregében legelői Jézus Krisztus tettei állanak. Csodálatos élete és megváltó kereszthalála csak gyönyörű kezdőbetűi annak a végtelen és elmondhatatlan szeretetnek, amivel mindenkit megajándékozott, Mégis az a legnagyobb tanúja az Ádventnek, ami az én életemben zajlik le felejthetetlenül. Láttam fehér hajú, ősz igehirdetőt, amikor búcsúzott a gyülekezetétől. Amikor egy mondatban akarta összefoglalni ezer és ezer prédikációját, amit egy életen át Krisztusról elmondott, akkor ezt a felejthetetlen mondatot mondta: — a Biblia minden lapján és az életem regényének minden oldalán Jézus Krisztusban szeretett engem az Isten! Azt hiszem ez volt a legegyszerűbb, a legvilágosabb és a legszebb prédikációja. Ez a rövid mondat, ez a rövid tanúság. Az alakja ködbe vész, ^sírján elhervadnak a virágok, de az a mondat visszatérő ádventi láng marad a karácsonyi küszöbön. Jézus Isten Fia volt és a hivő embernek akkor van igazán Ádventje, ha belőle Isten gyermeke lép tovább. Hivő emberek tudják és vallják, hogy egyszer meg kell állani egy másik ádventi, karácsonyi küszöbön. A hazaérkezés küszöbén. És a hivő embert ezen az ádventen is ez a gondolat foglalkoztatja, hogy amikor az élete visszaérkezik, egy hosszú életút után vajon elhangzik-e fölötte Isten szava: — ez az én fiam, akiben én gyönyörködöm! És az a gondolat foglalkoztatja, hogy amikor megérkezik egy örök karácsony küszöbére, lesznek-e tanúk, akik majd vallanak mellette? Akik majd elmondják Istennek, hogy mi Isten gyermekét láttuk mindig benne. Az arcában Krisztus arcát szerettük és a szívében, a szavaiban, a tetteiben örök szeretet karácsonya melegített felénk az életünk minden ádventi útján. És lesz-e, aki majd ezt mondja — ez a mi testvérünk, akiben gyönyörködtünk. Az Advetttnek sokszor van ilyen karácsonyi kérdése a karácsony küszöbén. (É. k.) iitfkfii’ uwmm Isten irgalmassága V Mózes 5, 10 Ha arra a kérdésre akarunk választ adni, hogy mi az irgalmasság, akkor így felelünk: az irgalmasság felfokozott szeretet. Isten azt ígéri, hogy ilyen felfokozott szeretettel szereti mindazokat, akik őt szeretik és parancsolatait megtartják. Isten megfoghatatlan, kiábrázolhatatlan Isten. De Istenről egyet biztosan tudunk, azt, hogy ő szeretet! Hátha még az egész Szentírás felől nézzük ezt az ótesta- mentomi igét! Akkor azt látjuk, hogy Isten legnagyobb szere- tetcselekedete a Jézus Krisztusnak hozzánk elküldése volt. Ismerjük az igét: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”! Jézus Krisztus mutatta meg a világnak, hogy milyen az Isten szeretete! Gondoljuk egyszer végig az irgalmas samari- tánus példázatát, vagy amit az ellenség szeretetéről tanított! Hátha az örökkévalóság fényében nézzük heti igénket! Az Első Korintusi levél 13, 8-ra gondolunk, ahol ezt olvassuk: A szeretet soha el nem fogy”! Mert egyszer minden elfogy, de a szeretet örökre megmarad! Elfogy az életünk, amelyet olyan sokra becsültünk, amelyért mindent megtettünk. Elfogy egyszer a pénz, amelyhez egy kicsit az életünket kapcsoljuk, de a szeretet soha el nem fogy. Sőt, egyszer elfogy a reménységünk is, már nem lesznek álmaink és vágyaink, de a szeretet akkor is szeretet marad. És a szemtől szemben látás idején már hitre sem lesz szükségünk, de a szeretet ott is érvényes lesz. Karácsonyra, a szeretet nagy ünnepére készülünk. Dicsérjük Istent, hogy nemcsak azok iránt irgalmas, akik szeretik, de irgalmat gyakorol az egész világon! Fülöp Dezső Budapesten, 1966. december 11-én Deák tér de. 9. (úrv) Haíenscher Károly de. 11. (úrv) D. Káldy Zoltán du. 5. Trajtler Gábor du. 6. Szeretetvendégség: dr. Kékén András rasor de. lel lü. (uívj Kőién Emil de. 11. (úrv) Koren Emil du. 6. Kinczler Irén Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán Uliői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. du. 6. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre du. 5. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Baranyai Tamás Gyarmat u. de. fél 10. (úrv) Boros Károly Váci út de. 8. Benczúr László Fóti út de. 11. Solymár Péter Frangepán u. fél 10. Solymár Péter Újpest de. 10. Görög Tibor teol. szuppl. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. 8. Pestlőrinc de. 11. Matuz László Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Kökény Elek Rákospalota Kistemplom de. 10. (úrv) Kökény Elek Rákospalota Kistemplom du. 3. Turcsányi Károly Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de* 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de* 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosiiget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Rutt- kay Levente de. 11. (úrv) Várady Lajos du. 5. Szeretetvendégség Koren Emil este 7. Ruttkay Elemér Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. de. 11. este fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Kelenföld de. 8. (úrv) Bencze Imre de. 11. (úrv) Bencze Imre du. 6. dr. Re- zessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgv de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Rezessy Miklós teol. szuppl. Csepel de. 11.