Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-12-18 / 51. szám

KP. RGRM. BP. 72. MuUKKEUT XXXI. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM 1966. december 18. Ára: 1,40 forint Új törvénykönyvet alkotott a Zsinat A Magyarországi Evangélikus Egyház új törvénykönyve ünnepélyes Nyilatkozatot és hat törvényt tartalmaz Zsinat elnöksége. — Balról jobbra: dr. Mihály fi Ernő egyetemes felügyelő, dr. Vető La­jos és D. Káldy Zoltán püspökök A megnyitó istentisztelet az Üllői úti Egyetemes Szék­ház imatermében december 8-án, délután 3 órakor kezdő­dött. A 292. énekkel a Szent­lélek ajándékáért esdekelt a zsinati gyülekezet. Ezután D. Káldy Zoltán püspök 1 Kor 12, 12—26 alapján tartott igehir­detést. Hangsúlyozta, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház történetében ez a ha­todik országos zsinat egyház­történeti esemény. Az épülő szocializmusban először mi al­kotunk teljes egyházi törvény- könyvet. A felolvasott igeszakaszról megállapította, hogy annak tartalma törvénykönyvünk teológiai háttere. Isten igéjé­ből a Szentlélek vezetése alatt azt olvassuk ki, hogy az egy­ház a Krisztus teste. Feje a Krisztus, tagjai a gyülekezetek, illetve az egyes, gyülekezeti- ta­gok. Téves úton jár, aki az egyház létét vagy létrejöttét az egyes tagok felől közelíti meg. „Mindig az egész van az egyes részek előtt, a te s t van a tagok előtt.’’ Az organizmus úgy működik jól, ha a Lélek­től kapott különböző ajándé­kokat és megbízásokat egymás­sal és egymásért használják. Kiemelte, hogy a lelkészi elem egyedül nem alkotja az egy­házat, sőt „a jelenben és a jö­vendőben egyaránt támaszkod­nunk kell a világiak szolgála­tára”. „Akkor szolgálunk jól egymásnak, ha egyben szolgá­lunk magyar népünknek az országépítés óriási munkájá­ban és szolgálunk az egész em­beriség családjának a béke és az igazságosság munkálásá- val.” A zsinat alakuló ülése A nagy pillanatokat jellemző ünnepélyes csendben lépett fel dr. Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő a zsinati elnökség emelvényére. Köszöntötte a megjelentek között Prantner József minisztert, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét, Siraub Istvánt, az Állami Egy­házügyi Hivatal csoportvezető­jét, dr. Bartha Tibor reformá­tus püspököt, a Református Zsinat és a Magyarországi Egyházak ökumenikus Taná­csának elnökét, Szamosközi István és Ráski Sándor re­formátus püspököket, dr. Ká­dár Imre és dr. Üjszászy Kál­mán református egyházkerü­leti főgondnokokat, dr. Berki Feriz esperest, a Magyaror­szági Ortodox Egyház elnö­két, Kovács Imrét a Magyar- országi Baptista Egyház elnö­két, Hecker Adámot, a Ma­gyarországi Metodista Egy­ház szuperintendensét, ifj. Palotay Sándort, a Magyar- országi Szabadegyházak Ta­nácsa ügyvezető igazgatóját, tír. Timkó Imrét, a Róm. kát. Központi Hittudományi Aka­démia prodékánját, Miháczi Józsefet a „Katolikus Szó” felelős szerkesztőjét, dr. Húsz- 1 ti Kálmánt, a Református Teol. Akadémia dékánját, Dusicza Ferenc református zsinati tanácsost. Bejelentette, hogy az 1963. dec. 12-i egyetemes közgyű­lés határozata, valamint az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének 39.002/1966. számú jóváhagyása alapján hívta egybe a zsinatot. Körjegyző­ket bízott meg, majd elren­delte a zsinati tisztségvise­lőkre történő szavazást. En­nek eredményeképpen a kö­vetkező tisztségviselőket vá­lasztották meg: elnökök: dr. Mihályfi Ernő' és D. Dr. Vető Lajos, alelnökök: dr. Fekete Zoltán és D. Káldy Zoltán, jegyzők: Sátory Vilmos, dr. Kneffel Pál, dr. Rédey Pál és dr. Vámos József, zsinati gazda: Harkányi László; a szövegező bizottság elnöke D. Káldy Zoltán, tagjai pedig: dr. Bothár Vilmos, Csepregi Béla, Gartai István, Harká­nyi László, Mekis Ádám, dr. Mihály Dezső, dr. Ottlyk Er­nő, dr. Pálfy Miklós, Péter Lajos, dr. Pröhle Károly, Vá- rady Lajos. Ezután sor ke­rült a tanácskozási és ügy­rend elfogadására. Éppen ma 18 éve írták alá az Egyezményt emelte ki dr. Mihályfi Ernő, zsinati elnök megnyitó beszé­dében. A mai dátum is tör­ténelmi jelentőségű. A tradí­ciók megőrzésével teljesen új és korszerű törvénykönyv készült. Ez teljes összhang­ban van államunk törvényei­vel és áz Egyezménnyel. Mél­tatta az állami gyakorlatból átvett demokratikus törvény- előkészítés jelentőségét. Ezek után foglalkozott a Magyar Szocialista. Munkáspárt IX. kongresszusán elhangzott és az egyházat érintő megállapí­tásokkal. Hangsúlyozta, hogy teljes mértékben egyetért ezekkel. „Az állam és az egy­ház közötti együttműködés az egyetlen reális út” — idézte Kállai Gyula kongresszusi be­szédéből. Ez a zsinat világtör­téneti példának is beválik, Nyugatön ugyanis tamáskod- ni szoktak a szocialista állam együttműködési készségének őszinteségében. Mi, a Magyar- országi Evangélikus Egyház bizonyítjuk: hogyan élhet az egyház a szocializmusban szabadon. E történelmi példa- mutatás felemelő érzésében tanácskozhatik ez a zsinat. „Hosszú időre fogja meghatározni egyházunk történelmi útját” mondta a törvénykönyv ter­vezetről dr. Vető Lajos püs­pök tájékoztató beszámolójá­ban. Az új törvénykönyv ké­szítésének igénye már a két világháború között is meg­volt, a feltételek azonban csak a felszabadulás, majd az Egyezmény megkötése után rendeződtek. Az 1952—53-as zsinat már kitűnő munkát végzett egyházunk új területi beosztásával és több lényegi­leg megfelelő törvényt alko­tott. Az ellenforradalom kár­tétele után tisztulás és rende­ződés következett. Az élet azonban teljes és egységes törvénykönyvet sürgetett, „hogy egyházunk törvényes és jó rendjét a megváltozott tör­ténelmi viszonyoknak, az új teológiai felismeréseknek meg­felelően értelmesen és kor­szerűen” szabályozzuk. „Hogy a csakhamar csaknem 450 éves Magyarországi Evangéli­kus Egyházunk első egységes és teljes törvénykönyve létre­jöjjön” — nagyon sokan dol­goztak. „Maga az egész azon­ban egész egyházunk műve" — hangsúlyozta Vető püspök. Felsorakoztatta a törvény- könyv körüli problémákat és azt az alapos körültekintést, ahogyan sikerült demokrati­kusan és egyházhoz illően- al­kotni meg a törvénykönyvet. E törvénykönyv és elsősorban annak „Ünnepélyes Nyilatko­zata” révén „most is elől­járunk annak felismerésében és kimondásában, amit az egyházak tenni fognak a jö­vendőben.” E gondolattal és hittel buzdította a zsinat tag­jait jó munkára. Felemelő pillanat volt, amikor D. Káldy Zoltán püspök a szónoki emelvényre lépve felolvasta az Ünnepé­lyes Nyilatkozatot, amelyet lapunk következő számában közlünk. A veretes mondatok elhangzása után félcsattant a taps és a helyükről felálló zsinati atyák perceken át tartó ünnepléssel fejezték ki egyetértésüket. Ezután D. Káldy Zoltán püspök előterjesztette AZ EM­BERISÉG NAGY KÉRDÉSEI­RE VONATKOZÓ FELHÍ­VÁST, amit lapunk más he­lyén teljes terjedelemben köz­lünk. Á- felelősség és az együttérzés átélésével ütődtek össze a tenyerek, hogy kife­jezzék e^vhangú döntésüket: D. Káldy Zoltán püspök a Zsi­nat felhívását olvassa Ezzel a nyilatkozattal is sze­retnénk elősegíteni a béke és igazságosság mielőbbi megva­lósulását. A Magyar Népköztársaság Kormánya nevében üdvözöl­te a zsinatot Prantner József miniszter, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke. Ezt kö­vetően dr. Bartha Tibor püs­pök, a Magyarországi Refor­mátus Egyház Zsinatának el­nöke mondotta el üdvözlő be­szédét a református egyház és a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa nevé­ben. E két nagy jelentőségű üdvözlő beszéd lényeges pont­jait lapunk más helyén fo­lyamatosan közöljük. (Folytatás a 3. oldalon) Akik Zsinatunkat köszöntötték Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke Köszöntőjében többek között kijelentette: „... Köztudomású, hogy államunk az elmúlt 20 év alatt jó együttműködést teremtett valamennyi egyházzal, köztük az evangélikus egyházzal is. Az evangélikus egyház hivő tömege, egyházi és világi vezetői a reformáció haladó szellemében jár­tak el, amikor felismerték a reális tényeket, s egyezményt kö­töttek a szocialista állammal és együttműködnek minden jó­akarata emberrel a haladás érdekében.” Abból kiindulva, hogy az elmúlt években népünk kiemel­kedő eredményeket ért el a népjólét emelésében és egyre ered­ményesebben munkálkodik a népek barátságáért és a világ­béke biztosításáért, rámutatott arra, hogy: „,.. szocialista építő munkánk eredményeinek létrejöttében dolgozó népünkkel együtt kivették a részüket a vallásos embe­rek, a különböző egyházak, benne a Magyarországi Evangé­likus Egyház hívei is... Az egyházak vezetőinek többsége és a hivő tömegek tettekkel bizonyítják, hogy a világnézeti ellen­tétek nem akadályozhatják meg a cselekvő együttműködést a liivők és a nem hívők között hazánk és az emberiség boldogu­lása érdekében. A hivő emberek nagy többségé együtt van velünk örömünkben és gondjainkban. . . . Együtt munkálkodnak velünk az egyházi vezetők és a hivő emberek a nemzetközi fórumokon, ahol a békés egymás mellett élésért, a világ békéjéért és az agresszív imperializmus ellen folyik a küzdelem.” A továbbiakban hangsúlyozta Prantner József elnök, hogy: „... a nemrégen befejeződött IX. Pártkongresszus nemcsak a párttagság, hanem az egész magyar dolgozó nép kívánságának megfelelően továbbra is megerősítette azt a szilárd elvi és em­berséges politikát, amelyet eddig folytattunk.” „A Kongresszus határozata szerint — mondotta az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke —, tovább folytatjuk kipróbált egy­házpolitikánkat is. Továbbra is biztosítjuk a lelkiismereti és vallásszabadságot, az egyházak szabad működését. Ez -lehetősé­get ád a még szilárdabb szocialista nemzeti egység építésére, ahol a nem hivök és hivők alkotó hazaszeretettel együtt mun­kálkodnak népünk javára, az emberiség nagy családjának a hasznára.” ÖRÜLJETEK! Az oltáron elhelyezett kis gyertyafán feUobban a negye- gyedik gyertya fénye. A né­gyes szám mindig világot át­fogót, egyetemest jelent a biia- lia jelbeszédében.. A szeretet ünnepének küszöbén, a mai vasárnapon az egész világot át­fogó örömről beszél. Nem Európa, nem a fehér ember, nem a keresztyénség öröméről van szó. Az egész Világ örömét jelzi a négy kicsi lobogó gyer­tya oltárainkon. Rejtett öröm ez. Nem olyan kézenfekvő, mint váratlan örökség vagy vizsgasiker örö­me. Oka és forrása rajtunk kí­vül van: Isten közeledésében. Akinek távollétét nem pótolta senki, semmi. Érkezése örömre derít, bárkik vagyunk, bárhol élünk. Az Űr közel! Örüljetek! Isten akarata az, hogy mi végre Őbenne örüljünk. Hi­szen Isten öröme az emberszív erőssége. Énnek a tudata nem született velünk. Nem tanultuk iskolában. Eszünkkel sokáig nem is értettük. Szívünk is más örömre vágyott. Csalódá­sok és sokféle bánat tanított meg arra, hogy igazi öröm egyedül Istenben van. De ezt a leckét naponta feladják né- künk ismétlésre. Tulajdonkép­pen furcsa ügy ez. A bibliában több mint nyolcszáz alkalom­mal biztatnak erre az örömre. Arcunk tízszer annyi izmát igényli a gondterhelt ábrázat, mint a mosoly. S mégis oly rosszul tanulgatjuk az Űrban való öröm leckéjét. Mentségünket szolgálná, ha annyira együtt éreznénk a há­ború sújtotta országok népei­vel, a világ bármely táján szenvedőkkel, elnyomottakkal kiuzsorázottakkal. Vannak kö­zöttünk ilyenek nem is keve­sen, akiket a szívük szolidari­tása tesz sokszor örömteler.el ké. De legtöbben, sajnos, csa „megjátsszak” magukat. A!)l> kell hagyni ezt a csúf színés; kedést. Hiszen így sem síri nem tudunk a sírókkal, sei örülni az örülőkkel. A szenv< dók iránti ridegség, az örver dezők iránt pedig irigység lej lezi szívünk feneketlen rorr lottságát, amit „bűn”-nek n< vez a biblia. Az új ember í magatartását jelzi az, ha sz vünk szerint szolidárisakk válunk mindazokkal, akikne ilyenkor ünnepi időben is, nt héz a sora s ha tiszta szívv* tudunk örülni azokkal, akit nek életét napfény aranyozz: Érdemes figyelnünk Keres:' telő János testamentumára nekem alább kell szállanon Néki kell növekednie! Min mélyebb és mind komolyak megtéréssel szabaduljunk szí vünk keménységétől, hogy ád vent utolsó vasárnapján né gyes lángban égő gyertyák ar cunkra és szívünkre vethessé aranyvasárnao szép fény t, a örömöt az Űrban, aki közt van már hozzánk! Balikó Zoltátt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom