Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-10-02 / 40. szám

Készülés a szolgálatra

Szeptember 19-én csendesnappal kezdődött a tanév a Teológiai Akadémián.

A csendesnap kezdetén dr. Ottlyk Ernő professzor 1. Kor. 3,11. alapján hirdette az igét. Az áhítat után a teológusok három csoportban, professzoraik vezetésével az első tanítványok elhívását beszélték meg bibliakörökben.

Az első előadást dr. Nagy Gyula dékán tartotta „Teológia a mában” címmel. Előadásának lényege: Isten igéjének a megértése Krisztuson keresztül történik, mert az ember személyes kérdéseire csak a Krisztus-központú teológia adhat megnyugtató választ. A másik probléma az, hogy a világ nagykorúvá lett, és ebben a nagykorúvá lett világban él Krisztus egyháza. Mit tegyünk ebben a helyzetben? A válasz nem volt mindig egyértelmű. Voltak, akik azt hirdették, hogy Krisztus egyházának külön kell válnia, külön életet kell élnie. Mások az egyház vezető szerepét hangsúlyozták. Krisztus azonban első tanítványait a világba küldte. Most ebbe a nagykorúvá lett világba küldi őket szolgálatra.

A következő előadó Koren Emil esperes-lelkész volt. Előadásának a címe: „Lelkészi szolgálat a mában.” A lelkészi szolgálat fő feladata, hogy életünk kérdéseire válaszoljon. Az előadás értékét az adta, hogy olyan ember szólt hozzánk, aki maga is gyakorló lelkész. Először a ma gyülekezetének kérdéséről beszélt, arról a sajnálatos tényről, hogy a gyülekezet tagjai sokszor nem értik az igehirdetés nyelvét. Az embereket érdeklik a tudomány és technika kérdései. Ezért a ma teológusának nem szabad kitennie a könyvet kezéből a záró-vizsga után sem, hanem lépést kell tartania korának tudományos és művészeti kérdéseivel. A mai ember politikailag is tájékozott. A politikai kérdésekben a lelkésznek is tájékozottnak kell lennie. A lelkész véleménye politikai kérdésekről döntően befolyásolhatja a gyülekezet életét. Erre a nehéz feladatra csak akkor képes a lelkész, ha hűséges Istenhez. Az emberek között végzett munka pedig fokmérője az Isten iránti hűségnek.

A délutáni előadást dr. Pálfy Miklós prodékán tartotta. Eddig a teológia, a lelkész és gyülekezet kérdésével foglalkoztak az előadók. A professzor kiszélesítette ezt a kört. Előadásából áttekintést kaptunk az elmúlt huszonöt év egyháztörténeti eseményeiről, beleértve a mi egyházunk történetét is. A második világháború után hatalmas vérveszteség érte az egész emberiséget. Életben, anyagi javakban és erkölcsiekben egyaránt. Ha a háborút ebből a szempontból vizsgáljuk, akkor csak vesztesekről beszélhetünk. Milliók tették fel a kérdést, hogy miért engedte ezt az Isten? Sokan kérdezték, hogy Európa keresztyénéi hol voltak ennek a borzalomnak a kitörésénél, miért nem próbálták meg ennek a veszélynek az elhárítását? Az egészben az a legborzalmasabb, hogy ezt a háborút jórészt keresztyének vívták keresztyének ellen. Krisztus tanítványai akik pedig azt a parancsolatot kapták mesterüktől, hogy szeressék egymást. Ezek után nem adhatunk eleget hálát Istennek, hogy nem büntette jobban népét, hanem felemelte és megengedte, hogy elölről kezdjen mindent. Űj le hetőségeket adott. Ebben a megújhodásban tevékenyen részt vett a Keresztyén Béke- konferencia. Egyházunk kép viselői jelen voltak az első konferenciától kezdve vala mennyi jelentős összejövetelen. Bár nem vagyunk nagy egyház, mégis sokat tehettünk a béke megőrzése érdekében és egyházunk küldöttei min dig hitet tettek a békés egy más mellett élés mellett — mondotta előadásában dr. Pálfy Miklós.

A csendesnap közös isten tisztelettel és úrvacsorával fejeződött be. Ennek szolgá latát D. Káldy Zoltán püspök végezte Márk 1,15 alapján, *

Veczán Pál —

Weltler Sándor

Toronyiránt nehezen lehetne tájékozódni Tatabányán. Kéményóriások és széles öblű lepárló tornyok, gigantikus kábeldúcok és kötélpályatartók erdeje uralkodik a városon. Már csak azért sem lehetne tornya után megtalálni az új evangélikus templomot, mert nincsen tornya. Jő, hogy a felszentelére szóló meghívón rajta van a pontos cím, utca. házszám, kerület. Ide írom, hogy minden érdeklődő megtalálhassa: I. kerület, Tátra utca 13.

A lelkészlak udvarának és kertjének nagy részét foglalja el az új templom. Alapterülete mindössze hét méter széles és tizenegy méter hosszú. Homlokzatát magasba csúcsosodó tető, hatlépcsős feljárat s kapuja előtt ízléssel és ügyesen megoldott előtér teszi változatossá és kedvessé. Az építési terv dr. Kotsis Iván mérnök és dr. Pröhle Károly teológiai tanár, egyetemes építésügyi bizottsági tagok útmutatása alapján, készült. A templom belső terének kialakítását rendkívül egyszerű eszközökkel végezték el. \z egyszerűség azonban érdemként említhető itt. Az oltár, a fellépésnyi szentélyben, a szószék és a térdeplők, a széksorok és a bordó szőnyeggel borított padlózat barátságosan hívo- gatóak, meleg hangulatuk marasztaló, otthonos. Egy gyülekezet otthona ...

A belső berendezés Szita István lelkész tervei alapján készült el s a paramentumo- kat, az oltár és szószék szépmívű térítőit a gyülekezet asszonyai: dr. Adriányi Béláné, Bors Tiborné és Gállá Andrásné hímezték.

Szeptember 25-én, a Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnapon szentelte fel az új templomot D. dr. Vető Lajos az Északi Egyházkerület püspöke. A hívek a templomkertben összegyülekezve várták a templom kapuinak megnyitását, hogy azután zsúfolásig megtöltsék a hajlékot.

íj templom nyitotta meg kapuit Tatabányán

O

egyes tagja erőhöz jusson. Ügy hiszem, hogy a templom az a hely, ahol erőért imádkozni lehet, s ahol az erő forrása van.

— Panaszainkra enyhülés, feladatainkhoz erő kell, hogy boldogulhassunk életünkben. Erőt nyújtani a megfáradtnak, ez az igazi papi feladat. Erő a gyógyuláshoz, a reménységhez az evangéliumban van. Ezzel az erővel működik együtt a gyülekezet minden jó- akaratú emberrel a bajok és gonoszság ellen — mondotta továbbá Vető püspök.

Igehirdetésének befejező részében Isten iránti hála szólalt meg a templomért s köszönet a templom szorgos építőinek, a gyülekezet tagjainak s azoknak is. akik nem hitből, hanem az alkotmány és vallásszabadság tiszteletéből lehetővé tették és hathatós segítséget nyújtottak a templom megépítésében.

— Lakozzék itt Isten bölcsesége, vigasza és ereje, hogy hirdesse ez a gyülekezet Isten dicsőségét és szeretetét nemzedékről, nemzedékre — fejezte be igehirdetését D. dr. Vető Lajos püspök.

Az istentisztelet utáni díszközgyűlésen a hívek változatlan létszámban vettek részt, s így együtt, mint gyülekezet örökítették meg egyházjogi formában is a templomszentelés tényét. Bolla Károly egyházközségi felügyelő, Selmeczi János esperes-lelkész és Lábossá Lajos lelkész az egyházközség két pásztora vezették a közgyűlést. Kiemelkedő esemény volt a testvéri református és római katolikus egyházközségek lelkészeinek üdvözlő beszéde.

A katolikus egyházközség nevében Nede sovszky János apátplébános szólt, a református testvéregyházközségek üdvözlését Egri Miklós lelkipásztor tolmácsolta.

Kedves színfoltot képviselt az üdvözlők sorában Anti Kukkonen finn teológiai hallgató, aki finn és magyar nyelven mondotta el köszöntését.

Végül Mikus Márton szólalt fel, az egyházközség egyik legidősebb tagja, nyolcvanháromesztendős, s a 27. Zsoltár 4. versét olvasta fel köszöntésül.

A püspök igehirdetésének textusa a vasárnap epistolai igéje volt, az Efezusi levél 3. észének 13—21. versei.

— Templomszentelés, mindig örvendetes esemény — mondotta Vető püspök — és Isten iránti hálával emlékezem meg arról, hogy ebben az esztendőben ez a harmadik templom, amelyet felszentelhetek. A magam életében tapasztalhatom azt, amit Pál apostol a felolvasott igében az efezusiaknak írt: az igehirdető gyengeségét és gyarlóságát is felhasználhatja Isten a gyülekezet számára. Pál nem magával foglalkozik, hanem gyülekezetével, hogy annak örömet szerezzen. Azért imádkozik, hogy a gyülekezet minden

e

Vető püspök az ünnepség után hosszan elbeszélgetett a gyülekezet vezetőivel a lelkészlakban és feleségével együtt látogatást tett az egyházközség másik lelkészénél, Lábossá Lajosnál, s megtekintette az alsóvárosi templomot is.

A két év óta épülő templom a gyülekezet harmadik használatban levő temploma. A régebbi egyik templom a bánya aláfejtése miatt lassan veszélyessé válik, de itt várja mar a gyülekezetei az új, barátságos otthon.

Muncz Frigyes

ÍGY LÁTJUK

:NSZ közgyűlés a vietnami háború árnyékában

Az ősz beköszöntével — szinte ugyanilyen szabályszerűséggel — ebben az évben is megkezdődött az ENSZ rendes közgyűlésének mintegy három hónapig tartó időszaka. Megszoktuk már, hogy ez így legyen és ebben a megszokásban van valami megnyugtató. Van, mert az évi rendes közgyűlés van hivatva arra, hogy megvalósítsa, megtárgyalja mindazokat a feladatokat, előmozdítsa azokat a célkitűzéseket, amelyeket az 1945-ben aláírt Alapokmány rögzített.

Abbén az Alapokmányban pedig nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete azt tartja feladatának, hogy a maga sajátos eszközeivel fenntartsa a nemzetközi békét és biztonságot; fejlessze az egyenjogú nemzetközi kapcsolatcfkat; elősegítse a nemzetek közötti baráti kapcsolatok kiépítését, ápolását; segítségére legyen a gazdaságilag, kulturális és szociális szempontból elmaradt népeknek, államoknak és mindenekfölöt, hogy nemzetiségre, fajra, nyelvre, vallásra, politikai világnézetre való tekintet nélkül biztosítsa a Föld minden közösségének az alapvető emberi és szabadságjogokat.

Igaz, hogy ezek a szép és igaz célok az elmúlt húsz esztendő alatt nemegyszer a visszájukra fordultak, de mindezek ellenére ez a tisztes szervezet mindmáig nem vesztette el jelentőségét (sőt az önállósult afrikai államok belépésével bizonyos fokig még meg is erősítette), hanem továbbra is birtokában maradt annak a lehetőségnek, hogy kitűzött céljait megvalósítsa, hogy eleget tegyen annak a várakozásnak, amit munkájához a világ népei reménységgel fűznek. S éppen ezért a lehetőségért írtuk le az első sorokban azt, hogy a közgyűlés ez őszi munkakezdésében van valami megnyugtató.

Ez utóbbi „megnyugváson” túl van azonban valami olyas’, ami nemcsak a békére vágyó nemzetközi közvéleményt, hanem az elkövetkezendő hetek közgyűlési tárgyalásait is beárnyékolja: a vietnami háború. Az a háború, amelynek elindítása, folytatása és kiszélesítése nemcsak hogy ellenkezik az ENSZ alapokmányával, hanem meg is csúfolja azokat az igaz és nemes célokat, amelyek megvalósítására a szervezet létrejött és fennáll. Így gondolta és látta ezt U Thant főtitkár is, aki éppen ez ok miatt: a vietnami háború elleni tiltakozásképpen mondott le magas megbízatása további vállalásáról. Es így látják mindazok is — benne mi magunk —, akiknek mindennél drágább a béke ügye s mindennél fontosabb, hogy ne legyen sehol a Földön háború.

Amikor azért a következő hetekben, hónapokban figyelemmel kísérjük a közgyűlés munkáját, akkor ezt azzal a nyugtalansággal vegyes reménységgel tesszük, hogy ebben a kérdésben is, mint sok más hasonlóban, az Egyesült Nemzetek Szervezete méltó lesz mindazokhoz a nemes feladatokhoz, amiket alapításakor a békeszerető népek kitűztek maguk es az egész Földkerekség népei elé.

a

•:♦> <♦> <♦> •»> <♦> <♦> -<♦>

MEGJELENT

Lukács evangéliuma magyarázata

Sajtóosztályunk kiadásában megjelent dr. Pröhle Károly Lukács evangéliuma magyarázata c. munkája. A lelkészek és számos gyülekezeti tag részéről évek óta hangzik az a kérés, hogy Lukács evangéliuma magyarázata magyar nyelven jelenjék meg, tekintettel arra, hogy ennek az evangéliumnak tartalma és mondanivalója a mi időnkben különösen is segíti egyházunk és gyülekezeti tagjaink szolgálatát. Dr. Pröhle profesz- szor szorgalmas munkával végezte el Lukács evangéliumának új fordítását és magyarázatát. A nagyon szép kötésben megjelent mű megrendelhető Egyetemes Egyházunk Sajtóosztályán (Budapest. VIII. Pusfkin u. 12.) A 384 oldalas könyv ára 78,— Ft. + 2 Ft portó.

4

*

A pápa a békéért

VI. Pál pápa szeptember 19-én új enciklikát adott ki. Ebben foglalkozik a mai emberiség égető kérdéseivel. Többek között ezeket mondja: „Távol-Keleten még mindig elkeseredett háború tombol, még mindig kegyetlen harcot vívnak. Ez arra jnt bennünket, hogy amennyire tőlünk telik, ismét és még határozottabban lépjünk fel a béke fenntartásáért.”

Enciklikájában a pápa felhívással fordult a világ vezetőihez, hogy vessenek véget a vietnami háborúnak, oltsák ki a harcok lángjait. Október hónap folyamán az egész világon a római katolikus egyházban imádkoznak a békéért és a leszerelésért.

A pápa rámutatott az atomfegyverkezés veszélyeire, a nacionalizmus túlkapásaira, a felfordulásokra, a fajüldözésre, ártatlanok legyilkolásána. Sürget^leg állapította meg, hogy mindez a lehető legnagyobb tragédiát hozhatja az emberiségre.

Mi, evangélikusok örömmel értesültünk a napilapokból az új pápai enciklika békefelhívásáról. Jelentősnek tartjuk, hogy a római egyház legfőbb vezetőjének ez a legújabb megnyilatkozása nem marad általánosságok terén, hanem megnevezi azokat a jelenségeket, amelyek a mi időnkben az emberek, népek és fajok közötti gyűlölködést szítják, a béke útjában állanak, és végzetes háború veszélyét rejtik magukban. A vietnami háború ellen felemelt tiltakozó szavával nagyon egyetértünk, az egész emberiség felelősen gondolkodó tagjaival együtt.

Lapunknak a II. vatikáni zsinattal kapcsolatos sorozatos ismertető cikkeiből világos lehet olvasóink előtt, hogy VI. Pál pápa szerepét a zsinaton a római egyház megújulása szempontjából, túlnyomó részében fékezőnek tartjuk.

E hátráltató működésének tisztán látása mellett, ugyanakkor elismerésünk illeti VI. Pált minden olyan lépéséért* amelyet az elmúlt években a zsinaton és a zsinaton kívül, a Vatikánban, New Yorkban, Jeruzsálemben és Indiában a béke, a népek megértése, a gazdaságilag elmaradt országok megsegítése érdekében tett. Az ilyen megnyilatkozásaiban látjuk a keresztyén együttműködés jelenlegi legsürgetőbb és legfontosabb útját: a különböző keresztyén felekezetek vállvetve segítsék az emberiség mai kérdéseinek megoldását a jóakaratú emberek százmillióinak táborával együtt, tekintet nélkül hitbeli, világnézeti, faji különbségre. Bárcsak a pápai enciklikát megszívlelnék mindenütt a világon a hivő katolikusok!

* * .*

„Dona nobis pacem” (Adj nekünk békét) — „a katolikus egyháznak ez a kérése nem vonatkozhatik csak az Istennel való békességünkre mindaddig, amíg nincs béke mindenütt a világon az emberek között. Ezért éppen ma az a feladatunk, hogy a béke megteremtői legyünk az isteni parancsolatnak engedelmeskedve” — olvassuk egy római katolikus hívőnek a levelében, amely a Neue Zeit keletnémet újságban jelent meg. „Engem segít társadalmi munkámban az a tény. hogy a Szent Atya kijelentette 1965. október 4-én az ENSZ előtt: Mi azokkal akarunk együtt dolgozni, akik dolgoznak a békéért és elítélik a háborút. Annál megdöbbentőbb dolog látnom, hogy a pápa békefelhívását éppen azok nem szívlelik meg, akiknek ez mint katolikus egyházunk gyermekeinek a kötelességük volna. A délvietnami katonai diktátor, Ky tábornok, katolikusnak vallja magát és pontosan az ellenkezőjét teszi, mint amit a hite és a pápa megkövetel tőle. Spellman bíboros megáldja azoknak a fegyverét, akik agressziójukkal a halált viszik egy idegen országba.”

»iiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiniiirtfiwiw

Schmidt Klausen egyházfőtanácsos lett

A Lutheránus Világszövetség előző főtitkára, dr. Kurt Schmidt-Clausen, a Hannoveri

?!

V

«

1

Evangélikus Tartományi Egyház zsinati határozata értelmében egyházfőtanácsossá KMQKWHiatli lépett elő.

4

Palesztinából jelentik

A Garizim hegyén archeológusok a bibliai időkből származó templom romjait ásták ki, amely mintegy 80 kilométerre van Jeruzsálemtől. Fel-; tevések szerint a templomot:- Nagy Sándor uralkodása idején építettéit.

•V

Három hét az északi nyár fényében

Három hét csillagtalan ég alatt” c. finnországi beszámolóm megírásakor feleségem megkérdezte: „Írtál-e a sok szép virágról?” — Nos, valóban adós maradtam azzal, hogy megírjam: olyan üde,

élénk színű szőnyeg borítja el a házak környékét és a sziklás folyók partját júliusban Finnországban, mint nálunk májusban. Köztük dominálnak a finn színek: a fehér és a kék. Sokra ráismertünk a hazaiak közül, mások hasonlóak és vannak teljesen ismeretlenek is. A valószínűt- lenül tiszta égbolt alatt, a szinte vakító fényözönben talán még élénkebben és színesebben pompáznak, mint idehaza.

Most mégis inkább azokról a „virágokról” szeretnék néhány sort lejegyezni, amiket a három hét alatt összeszedve csokorba köthettünk és letehettünk hazai evangélikus egyházunk asztalára.

Hadd említsem ezek között elsőnek a népeink között kivirágzó új barátságot. Nagyra becsüljük azokat a múltbeli közös értékeket, amelyek akár a nyelvi rokonságot, akár a népművészet közös forrásait, vagy az észjárás hasonlóságait tükrözik. Mindezeken túl azonban most ez a barátság a mai élet valóságának talaján épül, számba véve a különbségeket és az egyezőségeket, népeink sajátos társadalmi berendezkedését és a nemzetközi életben elfoglalt helyét. Ezt a szándékot éreztük ott a sok kérdés mögött amelyet gazdasági, politikai életünkkel, eredményeinkkel és terveinkkel kapcsolatbar feltettek.

így szólhatok egyházain! új kapcsolatairól is. Egyház vezetőink és különösen a Sp mojoki érsek által vezetet finn egyházi küldöttség látogatása idején megszületet megállapodások jó utat épí tettek a kapcsolatok létrejöt téhez és kiszélesítéséhez. Idi kell jegyeznem annak a ké vezető egyházi férfiúnak ; nevét, akik eddig is fáradoz ták és most is a megállapo dások szellemében őrködne

új egyházi kapcsolataink felett, D. Ahti Auranen esperes, teológiánk doktora, a LVSZ finn nemzeti bizottsága elnökhelyettesének és Jorma Sipilä oului dómprépost, a hazánkban járt finn delegáció tagjának nevét. Egyházunk iránti szeretetük, az egyházak mindenki számára hasznos együttmunkálkodá- sáért végzett szolgálatuk és egyházkormányzó bölcsességük biztosítéka egyházunk jó kapcsolatainak.

A két egyház különböző társadalmi rendben, különböze történeti háttértől meghatározottan, és más földrajzi körülmények között él — s ez1 finn testvéreink tisztességgel számontartják érintkezéseinkben — az azonos hit mégis sok közös kérdést és feladatot vet fel. Ügy érzem, túl vagyunl azon, hogy minden tovább nélkül átvegyünk egymástó valamit, vagy egymásra erőszakoljunk valamit. De a; adottságok figyelembe vételével kölcsönösen tanulhatunl egymástól. Ezt többen is kifejezésre juttatták azok közül, akikkel megismerkedhettünk és beszélgethettünk.

Amilyen figyelemmel é: szeretettel fordultak egyházunk felé finn testvéreink olyan készséggel igyekezte! bennünket tájékoztatni e rövid idő alatt (ami közben pihenésre is volt szánva) saját nemzeti és egyházi értékeikről. Valóban nagy élményt jelentett számunkra az északi vidék, a finn szokások, a történelmi értékek, az egyházi intézmények, mindenekelőtt a lelkészek munkájának és a gyülekezetek életének megismerése.

De nem volna hűséges a beszámolóm, ha nem emlékeznék meg arról a politikai légkörről, ami körülvett bennünket. S itt is azt kell mondanom, sok minden van, amit másképpen látunk társadalmi, gazdasági, sőt világpolitikai kérdésekben. Annyi azonban bizonyos, hogy a finn emberek javarészét is áthatja a béke vágya. Úgy láttam, hogy a jószomszédi viszony a környező államokkal, így elsősorban a Szovjetunióval, Észak- Európa kikapcsolása az agresszív imperialista tervekből, a militarizmus háttérbe szorítása, a háború elítélése és a béke kiszélesítése — a finn nép akaratának széles bázisára épít. S így közös egyházi kérdéseink és feladataink határán túl sok minden van, ami a jelenre nézve összeköti népeinket és jó alapot ad népeink és egyházaink kapcsolatainak további építésére.