Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-10-02 / 40. szám

Az egyház egysége Efezus 4, 1—6 Igénk az egyház egységét állítja reflektorfénybe. Ha át­utazunk országunkon legtöbb városban és faluban három templom tornya magasodik fel, jelezve, hogy három történeti egyház — evangélikus, református és római katolikus — él egymás mellett. Áz átutazónak az a benyomása támad, hogy többféle keresztyén egyház él, létezik Magyarországon. A kü­lönböző egyházakban élő keresztyének azonban hiszik és vall­ják, hogy csak egy keresztyén egyház létezik. Ez az egység azonban az egyház szervezeti egységére nem vonatkozik. Amikor a keresztyén egyház Jeruzsálemből kisu­gárzott és terjedni kezdett a pogány világban, különböző egy­házi szervezetek jöttek létre. Ezek csak lazán kapcsolódtak egymáshoz, annak ellenére, hogy azok a missziói egyházak, melyeket Pál Kis-Ázsiában és Európában alapított, anyagilag támogatták a jeruzsálemi egyházat. A misszió a világnak men­nél távolabbi pontjára terjedt, annál inkább bizonyult a szer­vezeti egység gyakorlatban megvalósíthatatlannak. Voltak eb­ben az időben keresztyének Etiópiában és Indiában is. A köz­lekedés és az érintkezés a római birodalmon kívül nagy ne­hézségekbe ütközött és ez természetesen az egyház szervezeti egységének a rovására ment. De az egység a római birodal­mon belül sem volt tartós. 867-ben a római birodalom két részre szakadt, a keletire és a nyugatira. 1054-ben a római pápa és a konstantinápolyi pátriárka kiközösítették egymást es ez a megosztottság mindmáig fennmaradt. A XVI. század reformációval pedig tovább folytatódott a szervezeti meg­oszlás. Míg a szervezeti egység soha sem volt megvalósítható, az egység mégis lényeges és alapvető vonása a keresztyén egyháznak. Ez az egység azonban nem a szervezeti egységgel kapcsolatos és emberi úton nem is hozható létre. Ez a Szent­lélek adománya és műve. Az egyház azért egy, mert egy a Krisztus. „Egy az Ür, egy a hit, egy a keresztség. ..” Az egy­ház egysége olyan egység, amely az egy Úrtól, a Krisztustól származik. Az egység és az egyház olyan szorosan tartoznak egybe, mint a napfény és a nap. Ezt nem lehet csinálni, létre­hozni, ezt fel kell „fedezni”. Az egyház mindig egy, mert Jézus Krisztus egyháza. Amikor nincs egység, az mindig az emberi vakság eredménye. Ezt az állítást jól igazolhatjuk, egy. egyszerű kis gyülekezeti példán. Amikor a gyülekezet­ben megoszlások vannak, nem azért vannak, mert a Krisztus osztotta meg a gyülekezetét, hanem azért, mert más Űrnak szolgálnak, mint az egy Jézus Krisztus. És Jézus helyett más­hoz ragaszkodnak, talán egy lelkipásztorhoz, talán a régi tra­díciókhoz, talán a liturgiához. Mindegyik esetben nyilvánvaló, hogy az emberi vakság az, amely megosztja a gyülekezetét. Korunkban egyik legnagyobb feladata a keresztyénség- nek meglátni és felfedezni az egységünket. Nekünk hinni, hirdetni és élni kell azt, még akkor is, ha ennek teljes meg­valósulása csak az Isten színe előtt történik. Matuz László FELVÉTEL KANTORI TANFOLYAMRA 1966. november 15-töl 1967. március 24-ig az Egyetemes ' Kántorképesítő Bizottság Foton négyhónapos kántori tanfolyamot tart teljesen kezdők és haladók számára. A tanfolyam bennlakásos. Részvételi díj havonként 400 Ft, amelyben benne van a teljes ellátás és tandíj. Azok részére, akik nem tudnak mint bennlakók az egész tanfolyamon részt- venni, lehetővé tesszük az időnként való bejárást vagy azt, hogy a tanfolyam elején, közepén és végén 2—2 hétig lakja­nak benn az Intézetben. Ez esetben a tandíj havi 120 Ft és élelmezésüket esetenként térítik. Jelentkezési határidő: 1966. október 25. Jelentkezési cím: Egyetemes Kántorképesítő Bizottság, Bu­dapest, VIII. Puskin u. 12. Felvételi kérvényhez mellékelni kell: rövid életrajz, lelkészi ajánló levél, hatósági orvosi bizo­nyítvány. A felvételről részletes értesítést küldünk. Egyetemes Kántorképesítö Bizottság HÍREK — Szentháromság utáni 17. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 14, 1—11; az igehirdetés alap­igéje: Ef 4, 1—6; a délutáni istentisztelet alapigéje: Mt 18, 19—20. — MOHÁCS. A gyülekezet hálaadó istentisztelet kereté­ben emlékezett meg szeptem­ber 18-án temploma felavatá­sának 20. évfordulójáról. Az egyszerűségében is szép és modern templom a második világháború nehéz esztendei­ben épült, majd német bom­bák által megrongálódott s így csak két évvel a háború befejezése után kerülhetett sor felavatására. — DUNAKESZI. Szeptem­ber 18-án templomépítési em­lékünnepet tartott a gyüleke­zet. A délelőtti ünnepi isten­tiszteleten Koren Emil espe­res bevezette a szolgálat­ba az egyházkerület püs­pöke által kirendelt Bolla Árpád segédlelkészt. Az ün­neplésben a környező gyüle­kezetek lelkészei is résztvet- tek, valamint többen a rá­kospalotai gyülekezetből. A vendégek megtekintették a kicsiny gyülekezet rendkívüli áldozatossága következtében már befejezés előtt álló épülő lelkészlakást, majd a gyüle­kezettel együtt szeretetven- dégségen vettek részt, ame­lyen Koren Emil esperes tar­tott előadást, a rákospalotai református énekkar szolgált. — NAGYTARCSA. Szep­tember 18-án a gyömrői gyü­lekezet több tagja külön autó­busszal Nagytarcsára látoga­tott, hogy viszonozza a gyüle­kezet május 15-én Gyomron tett látogatását. A látogatás alkalmával Vancsó József gyömrői lelkész prédikált az istentiszteleten és előadást tartott a presbitereknek. A SAJTÓOSZTÁLY HÍREI A Sajtóosztály értesíti a gyülekezetek iratterjesztéseit, hogy az ÉNEKESKÖNYV elfogyott. Új kiadás jövőre várható. Biblia, kis káté, Konfirmációs káté és hittankönyvek meg­rendelhetők. liiiiiaiiliiiiiiitiiiaiiiiiaiiiiiiuiDiiiiiiainiiiiiiiiiiiiiianiiiiiiiüiiiaiiiiiiiiaiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiitfaiiaiiii ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1966. október 2-án Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly de. 11. (úrv.) dr. Kékén András du. 6. Trajtler Gábor Fa- sor de. fél 10. Koren Emil de. 11. Koren Emil du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György _ ut de. fél 10. Szirmai Zoltán Uilői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlo­vák) de. 12. (magyar) Thaly Kál­mán u. de. 10. Bándi Sándor de. 11. (úrv.) dr. Redey Pál du. 6. Bándi Sándor Utász u. de. 0. (úrv.) Kőbánya de. 10. (úrv.) Veö- reös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre Zugló de. 11. (úrv.) Baranyai Tamás Rákos­falva de. 8. Boros Károly Gyar­mat u. de. fél 10. Baranyai Ta­más Fóti út de. 11. Solymár Péter Váci út de. 8. Solymár Péter Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de, 10. Virágh Gyula Soroksár Újtelep de. 8. Virágh Gyula Pestlőrinc de. 11. Matuz László Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV Telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kamcr Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba, de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (aratási hálaadó) Madocsai Miklós de. 11. (aratási hálaadó) Ruttkay Leven­te este 7. Madocsai Miklós du. 5. Szeretetvendégség Bohus Imre Torockó tér de. 8. (úrv.) de. fél 9. Ruttkay Levente Óbuda de. 9. Veczán Pál de. 10. Veczán Pál XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ta­kács József de. ti. Takács József este fél 7. Csengődy László Pest- hidegkut de. fél 11. Ruttkay Ele­mér Kelenföld de. 8. Bencze Im­re de. 11 (úrv,) Bencze Imre dú. 6. dr. Rezessy Zoltán Né­metvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontái Róbert. Budafok de. 11. Visontái Róbert Albertfalva de. 7. Nagyté­tény du. 3. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. (úrv.) — MODERN, sima vonalú, mű- bútor diplomata íróasztal, három­részes szekrénnyel együtt, igé­nyesnek eladó. Cím a kiadóban, vagy telefonon: 138—504. Négy óráig. — SIMCA, új motorral igényes­nek eladó. Érdeklődni a kiadóhi­vatalban lehet. — DISZNÖPERZSELÖGÉP, pász­torkellék, lóhám díszkarika, kár­tevő csapda Kulcsár kisiparosnál, Bp. Rákóczi út 6. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp, VIII.. Üllői út 24. Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest, VIII. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlászám: 20412—VIII. Előfizetési ára egy évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 66.03457/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár I. HÉTRŐL—HÉTRE Jézus nevében Máté 18, 19—20 „Mert ahol ketten, vagy hárman egybegyűlnek az én ne­vemben, ott vagyok közöttük.’’ Heti igénkben a Jézus Krisz­tus nevében való összegyülekezésröl van szó. Mai nyelven így kérdezünk: Mi volt a stílusa, gondolko­zásmódja, magatartása Jézusnak? így felelünk rá: az áldo­zatos szereteti Az egész fejezet legfontosabb mondanivalóját a 11. versben találjuk. „Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett." A 18. fejezet Jézus áldozatos szeretetéről tanít. Ebben a fejezetben olvasunk arról a gaz­dáról, akinek száz juha közül egy elvész és a gazda fárad­hatatlanul keresi és amikor megtalálja nem korbácsolja meg, hanem simogatja és boldogan hazaviszi. Ugyancsak e fejezet végén az adós szolga példázata világosán beszél arról az „ért­hetetlen szeretetről", amellyel Jézus szereti az embert. Idéz­hetnénk a tékozló fiú történetét, amelyben arról olvasunk, hogy a hazatért fiút nem korbáccsal várja az édesapa, hanem a bocsánatot kért fiú arcára csókolja a megbocsátás csókját. A keresztyének tehát, amikor összegyülekeznek, csak eb­ben a gondolatban, stílusban és magatartásban gyülekezhet­nek össze! És Jézus csak akkor van az egybegyűltekkel, ha ilyen értelemben gyűltek egybe. Mostanában sokszor gondo­lok arra, hogy vannak olyan keresztyének, akik templomuk­ban a Baó.l istenekhez imádkoznak, amikor kizárólag oltal­mazást és gazdagságuk, egészségük megtartását kérik. Ká­naán földjén, nagyon régen, a termékenység isteneihez pon­tosan így imádkoztak. Az áldozatos és cselekvő szeretet egyakaratával szabad nekünk összegyülekeznünk. A 19. versre gondolunk most. Így is fordíthatnánk ezt a verset: „Ha ketten közületek egyet­értve kérnek valamit...” A szertet az a fundamentum, ame­lyen állva lehetünk egyakaraton és kérhetjük Istent, egyet­értésben másokkal. Íme, Jézus közöttünk tartózkodásának ez az útja! Fülöp Dezső NAPRÖL-NAPRA VASÄRNAP: ZSOLT. 72, 19 — CSELEKEDETEK 2, 46—47. — Isten egyházának népét a mindennapi életfolytatásukróí is fel lehet ismerni. 2. Kor 9, 6—11 — Zsolt. 104,1—24 — Mikeás 6, 8. HÉTFŐ: ZSOLTÁR 85, 10 — 1. PÉTER 2, 17 — Jézus Krisztus megváltott bennünket. Ezzel a kegyelemmel Isten szeretetét hozta el a számunkra. Rém. 13, 8—ló — Dániel 3 — Mt 16.26. KEDD: ZSOLT. 34, 16 —RÓM. 15, 30 — Imádságainkban Isten elé vihetjük életünk minden kérdését. Az ő „füle” mindig nyitva van kérésünk meghallgatására, Mt 15, 1—9 — Dániel 5, 1—12 — 1. Kor 2, 14. SZERDA: ZSOLT 4, 2 — JUDÄS 20 — Isten szól hozzánk és mi válaszolhatunk. így személyes kapcsolat létesül közte és a bűnös ember között. — Mt 17, 24—27 — Dániel 5, 13—30 — l.Kor 2, 9—10. CSÜTÖRTÖK: 5. MÓZES 4, 30 — JELENÉSEK 3, 19 — Amikor kereszteket kell hordanunk gondoljunk arra, hogy ezek is Isten kegyelmének a vesszői, amelyekkel megfedd. Nincs olyan „kereszt”, amelyből vissza ne térhetnék hozzá. 1. Kor. 9, 19—23 — Dániel 6 — Mt 10, 28. PÉNTEK: EZÉKIEL 37, 26 — 1. KOR 3, 17 — Szentek vagyunk. Nem abban az értelemben, hogy valami különleges dolgot vittünk véghez, vagy pedig erre választott volna ki Isten; Szentek vagyunk, mert ö a mi Atyánk, és mi az Ö gyermekei vagyunk. Galata 5, 1—6. 13—15 — Dániel 7, 1—14 — Lk 21; 26—27. SZOMBAT: ZSOLT 37, 28 — EFEZUS 1, 22—23 — Jézus Krisztus az egyház feje. Ezért hiszünk mi „egy keresztyén anyaszentegyházat”. Ámós 5, 11—15 — Dániel 7, 15—28 — 2; Thes 2, 8—9. — BUNDÁK átszabása, irha tisztítás, festés, Somogyi szűcsnél, Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. az ud­varban. — HARMÖNIUMOK speciális javítása, garanciával. Adásvétel. Pokomy Pál Dp. IV. Újpest, Rom­ját u. 120. Telefon: 493—017. — ELADÓ egy barna, Zsolnay- gvártmányu díszes cserépkályha, egyedi példány, Nibelung-Lied dombormű képeivel. Érdeklődni lehet telefonon: 222—80S. — KÉT NO Pestkörnyékén szo­bát. keres. Ajánlatot „Szeretet’* jeligére a kiadóba kérnek. Eioiis/aiiiijaisjsisisianiMSMiiMsii^ Egy „napsugaras” prédikációról Jól fésült Kivasalt, gondtalan segédlelkész ‘voltam akkor ... Én voltam a világ közepe ... Jelesen végeztem főiskolai tanulmányai­mat, két évig voltam külföldön, gyűjtöget­tem a tudományt és a műveltséget. Kikülde­tést kaptam egy kedves, romantikus kis vá­rosba, ahol barokk házak, cirádás ablakrá­csok, széles és magas kapuk a művészi stí­lus és a biztonságos korok levegőjét lehel­ték. Esténként úgy sétálgattam az utcákon, mint egy álmodozó költő, írogattam is már verseket s meghatottan nézegettem nevemet kinyomtatva a helybeli újság szépirodalmi rovatában. Elhitettem magammal, hogy min­den nap csak növeli értékemet és biztos voltam abban is, hogy ha én egy szószéken kerek egy esztendeig prédikálok, ott vala­minek történnie kell. De negyedév után még nem történt sem­mi, hacsak nem az, hogy elmúlt egy negyed­év és nem történt semmi. No, meg még annyi, hogy egy volt év­folyamtársam, aki akkor már vidéken szol­gált és meg is nősült, a nyár kezdetén leve­let irt. Közölte, hogy két heti szabadságra mennének ifjú nejével, nem ludnám-e öt két vasárnapon át helyettesíteni főnököm beleegyezésével? A gyülekezet hatszáz lel­kes, főleg gazdákból áll, a falu egy völgy mélyén rejtőzik, körülötte 2000 méteres he­gyek, csodás vidék, kitűnő levegő, békesség és nyugalom. Küldött színes képeket is a templomról és a tájról is. De idézek a le­veléből: „Te a szép stílus embere vagy (míg én ugyancsak száraz), költő vagy és író és ráférne erre a gyülekezetre, hogy egyszer­egyszer szárnyaló szavakat hallhasson, Vá­laszthatsz magadnak szabadon textust és té­mát és ha Te jössz, biztosan megtelik a templom”. Ebből is látható, hogy akkor már tényleg voltam valaki... Főnököm beleegyezett, kitűztük a terminust augusztus elejére. A nyár remeknek ígérkezett. Meleg követte a meleget. Ä Nap heteken ke­resztül páratlanul pazarolta jókedvét s arany­ként szórta szét sugarait. Ez döntötte el a sza­badon választott igét is. „Felhozza Napját mind a gonoszokra, mind a jókra ...” Mt. 5, 45. De idéztem Máté 13,43-at is „Az igazak majd fénylenek, mint a Nap az ő Atyjuk országá­ban", végül Jelenések 21, 23-at: „ ... és a vá­rosnak nincs szüksége a Napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne ...” Utazásom előtt készen volt már a prédikáció betűről betűre. Az első mondat így hangzott: „Most, amikor ebben a háromszáz éves templomban a Nap sugarai áttörnek a színes ablakokon és belső boldogsággal töltik el ennek a gyülekezetnek a szívét...” És így tovább, ebben a stílusban s újra meg újra előtörtek a képek, a hasonla­tok s a bensőm tele volt a költőiség szépségé­vel és gyönyörűségével. Elégedett voltam s ezt a címet Írtam a kéziratomra: „Egy napsugaras prédikáció...” Szombaton délután érkeztem. Barátom és felesége még uzsonnára terítettek, azután út­nak indultak. Én meg sétálni kezdtem és fo­gadtam a köszöntéseket a városi ember elége­dettségével és büszkeségével. A falu szélén már hegynek felfelé feküdtek a legelők, min­denütt fekete-fehér tehenek, lila, kék, sárga, fehér vadvirágok, csevegve mesélő patakok, mindenek felett azonban fény, fény és az ár­nyékok játéka, lágyság, finomság és szinte de­rűs nevetés, az egymás kiegészítésének har­móniája ... Vasárnap reggel 7 órakor ébren voltam és óvatosságból meghallgattam a rádió időjárás- jelentését: „Derűs nap, helyenként futó zápor, zivatar. Hőmérséklet 25-—29 fok.’’, No, ez jó — biztattam magamat gyanútlanul, hiszen csak egy pillantás kellett kifelé a nyitott ablakon az éjszakából felébredt kertre és a még moz­dulatlanul, lustán szundikáló derűs hegyekre. Fél tíz órakor néhány felhő úszott már las­san az égen, de jámbornak látszottak, mint a mesebeli lassú járású óriások. Háromnegyed 10 órakor a sekrestyében voltam és a kántor­ral beszélgettem. Tíz órakor kezdődött az is­tentisztelet, addigra azonban a templom belső fénye vesztett elevenségéből, de a szépszámú gyülekezet nyugodtan ült a helyén. A hosszú liturgia alatt, mint éhes gyomrok, korogni kezdtek a hegyek s az ablakokra rákopogtak az első esőcseppek, de mindig inkább szapo- rázva. A főének alatt már sziláján süvített a szél, mintha akkor engedték volna ki egy szűktorkú üvegből, azután dördült az ég, vil­lám villám után suhintott s akkor már a he­gyek fékevesztetten orgonáltak, mérgesen is, meg boldogan is, hogy végre valami dolguk nekik is akadt. Én meg csak ültem a papi padban, megrendültén, előttem a Bibliám és benne a „napsugaras’’ prédikációm, amelynek első mondata így hangzott: „Most, amikor eb­ben a háromszáz éves templomban a Nap sugarai áttörnek a színes ablakon ...” Nem tudom, ki élt át már ilyet? A külső eseményeket képtelen voltam önmagámban követni és azokhoz alkalmazkodni. Az történt, amit a közmondás ilyen gorombán fejez ki: „megállt az esze”. Hogyan lehetne egy ilyen prédikációt percek alatt átalakítani és elmon­dani képeiben az ellenkezőt? Hogyan lehet botrány és dadogás nélkül rögtönözni egy új igehirdetést? Melyik az az ige, amelyik éppen most lenne jó? A legegyszerűbbet is elfelejtet­tem ,annyira megbénultam, azt, hogy éppen a választott ige folytatása kínálkozott „ ... és esőt ad mind az igazaknak, mind a gonoszok­nak.’’ Nem, nem, sehogyan sem ment, csak a főének versei fogytak, fogytak félelmetesen. Bennem meg csak egy megállapítás ismétlő­dött: mindennek vége, segíteni már nem lehet! Azaz, itt már csak a csoda segít! De hol, hol van az a csoda, az én csodám? A főének utolsó verse zengett már, én olyan csuromvizes vol­tam, mintha kívül álltam volna az esőben, tá­molyogva felálltam, hogy a szószék felé indul­jak, bukásom nagy mélysége felé és akkor ... Hirtelen félig kinyílt a templom kapuja és egy recsegő, rekedt, zavaros hang, amely mély­ről kezdődött és sivító lett, túlordította a gyü­lekezet és a vihar hangjait: — Tűz van! Tűz van! Ég az istálló! Dermedt némaság és én is megálltam még a papi pad előtt. Ha azt kiáltotta volna, hogy a János bácsi vagy a Jóska bácsi istállója ég, akkor azok és néhány szomszédjuk, meg a családjuk feláll­tak volna, de így...? Mindenki a saját istálló­jára gondolt és a saját állataira, a férfiak mél­tóságteljesen, de sietve indultak a nyitvaha- gyott főkapu felé. Erre az asszonyok is meg­mozdultak, ők meg az oldalkijárathoz tolong­tak, odakinn fejükre borították a szoknyájukat s nekivágtak az esőnek, mind-mind hazafelé. A fiatalok persze utánok... Nem maradt benn más, csak néhány igazán öreg, no, meg az apróka gyerekek. Felnéztem a kórusra, a kán­tor is eltűnt, nem kaptam tanácsot. így én is a főkapu felé indultam a szószék helyett s né- hányakkal megálltam a harangláb teteje alatt s néztem, néztem a zuhogó világba ... — A bolond Péter — mondták az ott álldo­gálók és mutogatták, mert Péter, a falu bo­londja, (nem is rendes falu az, amelyiknek nincsen legalább egy bolondja), tényleg ott maradt mozdulatlanul, nézegetve a rohanók után, mint aki semmit sem ért ebből a zűr­zavarból és bizonyára még ő tartotta bolond­nak azokat, akik a templom védelmező fala: közül a zivatar millió meg millió csapkodó cseppje alá vetették magukat. Azt már el is felejtette, hogy ő volt mindennek az okozója. Kissé később, amikor a közellakók néhányon már visszaszállingóztak, körülvették, szidal­mazták, mert sehol egyetlen istálló nem égett és tűz se volt faluszerte, alázatosan lehajtotta fejét, kissé oldalt tartva, foghijjas szája nyitva és leste, nem csattan-e rajta ütés, állt, állt, álldogált, lábát váltva, váltogatva bánatosan és szegényesen és elhagyatottan. Csak én léptem mellé és szeretettel átölel­tem. A többiek elhallgattak. Hogyne öleltem volna át, hiszen az a falusi bolond ő lett áz én csodám ... A megmaradt gyülekezettel visszamentem a templomba, imádkoztunk, majd megbeszél­tük, hogy az istentiszteletet megtartjuk dél­után, amikor már nyugodt a falu lelke. Addig­ra valóban sütött a Nap. Én meg megtanultam, hogy az igehirdetést csak az Igére kell építeni és nem az időjá­rásra ... Várady Lajos * 4-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom