Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-12-11 / 50. szám

I — Advent 3. vasárnapján az ©1tárterítő színe: lila. A va­sárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: 2 Tim. 1,8—14; az igehirdetés alapigéje: János 5,31—37. A délutáni istentisz­telet alapigéje: 5 Móz 5, 7 (8) 9—10. — A Petőfi rádió december 18-án evangélikus vallásos fél­órát közvetít, amelyen az ige­hirdetés szolgálatát D. KÁLDY ZOLTÁN püspök végzi. — AZ EGYETEMES KÜL­ÜGYI BIZOTTSÁG december 2-an és 3-án D. dr. Vető Lajos püspök elnökletével ülést tar­tott. — TISZAFÖLDVÄR. A gyülekezet legutóbbi szeretet- vendégségén Pásztor Pál espe­reshelyettes tartott előadást „Az énekeskönyv és énekeink” címen. — NEW YORK. Egy ENSZ­tanulmány szerint az emberi­ség lélekszáma 2000-re 6,1 milliárdra emelkedhetik. A növekedés gyorsabb, mint ré­gebben számították. Európa lakosságát 527, a Szovjetunióét 535, az USA-ét 354 millióra becsülik. — IHAROSBERÉNY. Az egyházi esztendő utolsó vasár­napján Martii Voipio finn evangélikus lelkész és Koren Emil pesti esperes szolgált a gyülekezetben. — BÉKÉSCSABA-ERZSÉ­BETHELY. December 1-én a gyülekezet szeretetvendégsé- gén Bodrog Miklós gyulai lelkész hirdette az igét. KECSKEMÉT. Négy esti áhítaton igehirdetést végzett az imádságról Jávor Pál ceg­lédi lelkész. — KÖLN. 1966 első felében az NSZK-ban a közlekedés ál­dozatainak száma emelkedett. Fél év alatt 7372 ember halt meg szerencsétlenség követ­keztében, közöttük 2612 gya­logjáró. — CEGLÉD. A gyülekezet Szeretetvendégségén Görög' Ti­bor kecskeméti lelkész tartott előadást finnországi útjáról. — RÁKOSSZENMIHÁLY. November 27-én szeretetven- dégség volt' a rákosszentmi- hályi gyülekezetben Virág Gyula pesterzsébeti lelkész szolgálatával. — VESZPRÉM. A veszpré­mi egyházmegyei felügyelői tisztre a vezprémi egyházme­gye gyülekezetei újból dr. Mi­hály Dezsőt választották meg. — KISBABOT. Id. Kozma Kálmán, a győri gyülekezet hosszú időn át volt presbitere, életének századik évében, f. évi november 24-én Győrött elhunyt. Az eltávozottban Bó- •rány Gyula kisbaboti lelkész felesége a nagyapját gyászolja. Kozma Kálmánt szűkebb ha­záján túl is sokan ismerték és Szerették egyházunkban. — „Boldogok a halottak, akik az Urban halnak meg!” — KISAPOSTAG. Váczi Sán­dor, a kisapostagi evangélikus gyülekezet 30 éven át volt presbitere, templomépítő áldo­zatos szívíp tagja, 63 éves ko­rában hosszas betegség után november 16-án, 42 éves bol­dog házasság után, visszatért Istenhez. — „Eltöröl ott az Isten minden könnyet. ’ — BUDAPEST. Dr. Mado- <csai Ferenc főorvos november 27-én, 69 éves korában meg­halt. Az elhunyt a budavári gyülekezet presbitere volt és benne Madocsai Miklós segéd­lelkész az édesapját gyászolja. — „Boldogok az, irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyer­nek.” — HÄCS. Vogel Mátyás so- mogyzalai egyházmegyei pres­biter. a hácsi gyülekezet volt- gondnoka váratlanul elhunyt. „Aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Pálfy Miklós Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp, Vili. Üllői út 24. . Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest, vm. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—VIII. Előfizetési ára egy évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 €6.04262/2 Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár I. VASÄRNAP. „Tzráel hegyei, én nálatok vagyok és felétek fordulok: megművelnek és bevetnek még titeket” (Ez. 36,9). Isten ószövetségi népe kapta itt az ígéretet, hogy a történelmi ítélet után felvir­rad a kegyelmes jövő a szent tájon, kivirul a föld, megin­dul az élet, gazdag termés köszönt be a hazatért nép munkája nyomán. A mai Iz- ráel földjén ez a reménység mozgatja az ősök hitének vallóit. Nekünk keresztyé­neknek pedig beszédes szín­folt ez a kép: hasonlatban beszél az eljövendő Isten-or­szága boldog teljességéről. HÉfFÖ. „Boldog az a szol­ga,. akit ilyen munkában ta­lál az ő ura, mikor hazajön!” (Luk 12,43). Krisztus vissza- jövetelének reménysége, a halál utáni örök életnek bi­zonyossága nem lankasztja meg kezünket a földi élet­ben, sőt inkább megerősíti a szolgálatra: mindennapi mun­kánk hűséges elvégzésével, környezetünkben a szeretet feladatainak teljesítésével várjuk Jézussal való végső találkozásunkat. S a gyüle­kezeti, egyházi feladataink vállalásával az igehirdetés és a könyörülő szeretet ügyének előmozdításával leszünk iga­zi tagjai az Urukat várók kö­zösségének. KEDD. „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvény­ben és a próféták: a názáreti Jézust, a József fiát” (János 1.45). Az ószövetségi ígéretek beteljesüléseként fogadták az elsőr tanítványok Jézust. Sok messiási prófécia nyomán ál­lott előttük az ő emberi alak­ja. Éppen ezt volt nehéz hin­niük, hogy az ács fia, egy egyszerű, szegény, hatalom és dicsőség nélküli ember a megígért Messiás. Nekünk sem könnyebb a dolgunk: a názáreti Jézusban, ahogyan őt az újszövetségi elbeszélé­sek elénk állítják, kell me­rész hittel felismernünk a hozzánk lehajló Istent. SZERDA. „Te ugyanaz vagy. és esztendeid sohasem érnek véget” (Zsolt 102, 28). Vallo­más Isten örökkévalóságáról. A múlandó emberi életből feltekintünk Arra, akin nem fognak évszázadok és évmil­liók. Ez azonban nem hűvös, rajtunk kívüli tény, hanem a mi életünket is felemelő, ma­gába záró valóság. Isten ré­szeltetni akar az ő örökké­valóságában: ez az egyik sze­mélyes következménye. S a másik: amilyennek őt meg­ismerték évezredekkel előbb a próféták és mások a bibliai történések folyamán, ami­lyennek megismerték őt Jé­zusban az apostolok, ugyan­az maradt ő ma is, hozzánk is. CSÜTÖRTÖK. „A mélység­ből kiáltok hozzád Uram, Uram! Halld meg hangomat, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem ^hangjára” (Zsolt 130, 1—2). A halál mélységé­ből, az Istentől távol kerü­lés mélységéből, bűneink me­lyéről hangzik ez az imád­ság. Nem csendesen, hanem segítségért kiáltva. A szó az üresnek látszó semmiben ol­vad el, még nem jött felelet, de az imádkozó visszhang nélkül is bizonyos, hogy elér Istenhez hangja. Éz a bátor ugrás a sötétbe: ez az Istent hívó imádság. PÉNTEK. „íme, egy igazán izraelita, akiben nincsen ál­nokság” (János 1,47). így szólt Jézus a kételkedő Na- tánáelről. Az Ószövetség gon­dolatvilágában élő ember nem várhatta a Messiást Ná- záretből, amelyhez nem fű­ződtek bibliai ígéretek, sem jelentős események. De nincs benne álnokság: önhiitség nélkül, töredelmes szívvel és őszintén várja Isten Küldöt­tét. Jézus ma sem veti el az őszinte kételyt, és megbecsü­léssel, szeretettel fordul az igazságot kutató ember felé. SZOMBAT. „Legyetek vígak színe előtt! Árvák atyja, özve­gyek védője az Isten” (Zsolt 68,5—6) Isten jövetelének ör vend e zsoltár. Isten közelsé­gében tűnik minden szomo­rúság, gond, gyász, magány. Különösen is számíthatnak rá az elhagyottak, magukra ma­radtak. Az árváknak apjuk helyett atyja, az özvegyeknek férjük helyett védelmezője Isten. Ez nemcsak vigaszta­lásul szolgálhat most közöt­tünk, akik magukra marad­tak. szeretethiányban szen­vednek. De biztat is mind­nyájunkat: legyünk az Isten meghosszabbított segítő ke­ze, védelme, szeretete a rá­szoruló embereknél. Veöreös Imre — A LELKÉSZI MUNKA- KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A BácsTKiskun evangélikus egyházmegye lelkészi munka- közössége november 9-én ülést tartott Kiskőrösön, amelyen Sikter András esperes, Sár­kány Tibor, Ponicsán Imre, Jeszenszky Tibor és Tóth- Szöllős Mihály lelkészek tar­tottak igehirdetést, illetve elő­adásokat. — Modern, simavonalú, műbútor diplomata íróasztal, háromrészes szekrénnyel együtt igényesnek el­adó. Cím a kiadóban, vagy tele­fon: 138—504. Négy óráig. — Bundák, kucsmák, szőrmegal­lérok, átszabások Somogyi szűcs­nél Bp. V. Kossuth Lajos u. L az udvarban. — Templomokon és tornyokon végzendő karbantartási munkákat, tororiysisak javítását, festését, vil­lámhárítók szerelését soron kívül vállalom. Rózsássy József, Debre­cen, Gólya u. 15. — A SOMOGY-ZALAI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége november 23—24-én tartotta munkaülését Gyenes- diáson. Dubovay Géza, Mol­nár Lajos, Varga Árpád, Vér- tessy Rudolf, Lakatos György, Fónyad Pál és Szimon János lelkészek áhítatot, illetve elő­adásokat tartottak, Lágler Bé­la esperes pedig beszámolt az Országos Esperesi Értekezlet­ről. LUTHERÄNIA december 18-án, Advent 4. vasárnapján délután 3 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja BACH Karácsonyi oratóriumát Igét hirdet D. Káldy Zoltán püspök I!lll!l!l!ll!1l!l!l!lllll1l!!ll!l!l!i(l!lllll!lll!ll!íl!ll!!linil!llllll!!!t!l!t!l«tlliafllllintiill!in !ii!):!!lflj!!l!!ll!l!l!lflflílirtiIiI!t!IUilí([niili(IIi1ii:iíi!l!nij|jliljlllf!!l!liliU1!ltliiilil!!!llltl!|í|jlilllllftll!i:illílTl!l!mtf!TnTr Á 124-es szobában ói'z. zliő. éjszaka pste kilenc órakor a Réz utcai kórházat álomba kezdte ringatni a csönd. Kialudt lámpák között a kórteremben csak az éjszakai kis lámpa bóbiskolt. Att is törülközővel takar­ták le a betegek, ne zavarja az álmukat. Mint amikor hangfogóval halkítják le a hegedűt, csak itt-ott nyöszörgőit már az elfáradt fáj­dalom. Péter bácsi mozdulatlan magányában egye­dül maradt magával és sorsával. Évtizedek óta megszokta már, hogy jobb oldalára dőlve aludt. Mint egy kisgyermek, maga alá húzta a lábait, a feje behajtott jobb karján pihent. Most megfordulni sem lehet! — Veszélyes minden mozdulat! — mondták egész nap orvosok, ápolónők, a szomszéd ágyakról régi, tapasztalt betegek. — Végzetes! — súgta rejtelmesen az éjszaka. Péter bácsi megadta magát sorsának. Meg­próbált mozdulatlan maradni. Nagyon nehezen ment. De mit meg nem tesz az ember az éle­téért! TZ'i tudja, mennyi idő telt el, amikor Péter-**- bácsi úgy érezte, hogy valaki leül az ágya szélére és megszólítja. — Na, mi az Péter?! Hát ide kerültél?! Mit csinálsz itt?! Most nem dolgozol, nem alszol, nem rohansz! Fekszel mozdulatlanul és nyitott szemmel, mint aki rettenetesen ráér. Vagy mint akit váratlanul és kíméletlenül megállí­tottak. Látod, Péter, te örökké rohanó Péter, ma meg kell tanulnod megállni, pihenni, ma­gadat számba venni, magaddal is törődni! Lá­tod, a betegség tükör és benne egy új arcot lát­hatsz, a magadét. Látod, a betegség találkozás valakivel, aki mellett mindig elmentél: talál­kozás önmagaddal. A betegség beszélgetés: — kérdés és felelet köztünk és szívünk között. És a szív fáradtan, pihegve kérdi: merre, med­dig?! Merre akarsz menni?! Mit akarsz még el­mondani, elvégezni, hogy utánad a nagy em­bererdőben boldogabb legyen a csend? És Péter bácsi egyszerre hangosabban hal­lotta szívét dobogni. És mintha az, aki az ágya végében ül, ezt mondaná: — ha ma éjszaka dobbanna utolsót a szíved, mondd, vajon ez boldog befejezés lenne?! Mindent elvégeztél és mindent jól végeztél el?! Péter bácsi megijedt és riadtan nyúlt a csen­gő után, hogy ő is altatót kérjen és belevesse magát a mindent elcsitító és mindent feled­tető álmok közé. De aztán mégis meggondolta magát. — Igen! Nem árt néha megállni és megkér­dezni magunkat örök kérdések küszöbön. T\e milyen furcsa, nem hagyja aludni az a másik ott az ágy végében, mert íme me­gint megszólalt: — Látod, Péter, a betegség nemcsak megál­lítja az embert, hanem milyen messzire viszi a maga fontosságától, önimádatától. Hányszor gondoltad azt, hogy te milyen fontos vagy! Hogy senki sem tudja elvégezni a munkádat, hogy tőled függnek ügyek és emberek, ered­mények és események, hogy te vagy az a pó­tolhatatlan, akinek mozdulatától világok füg­genek. És most itt vagy mozdulatlanul és olyan gyengén, hogy egy erősebb lehelet elég lenne, hogy végleg kilobbanjon benned a láng. Látod, nem is te voltál fontos, hanem a munka, az ügy volt a fontos, amit reád bíztak, amit kezedre adtak. Hát nem látod, hogy összeesett életed he­lyett már ott áll valaki, egy másik, aki a két szétvágott vonalat újra a kezében tartja, hogy hadd szálljon át rajtuk a boldog hír, az élet üzeneté. Az ügy a fontos, amiért születtünk, a szó, amit el kell mondanunk, a szeretet, ami­vel valakit át kell karolnunk. Az üzenet, amit át kell adnunk, a boldogság mosolya, amit oda kell varázsolni valahol egy ember ajkára. Az öröm a fontos, aminek hajnalára békésen ébred a világ. — Látod, Péter — folytatta a hang — a szí­vedet ezért állította meg a szívtelennek látszó betegség, hogy te talán ezen az éjszakán meg­nézzed, nem maradt-e valami önző módon ná­lad: a kezedben, a szemedben, a szívedben?! Mindent odaadtál? Még van egy kis szünete a halálnak. Siess! Még van idő, egy kevés idő szeretni. Még van idő valamit elvégezni, valamit átadni, vala­mit megépíteni, valamit megszépíteni. Igen, a betegség éjszakája így lehet egy egészséges élet hajnala. ~péter bácsi kinyújtotta a kezét és keresni *■ kezdte azt a másikat ott az ágy végében. De nem találta. Csak a hangját hallotta tovább is. De most már nem az ágy végéből, hanem a szívéből. A szívéből, amelyik halkan és fárad­tan vert, mint a galambok szárnya a sziklákon, amikor hullámok hátán közeledik feléjük a part. És ekkor eszébe jutott egy régi mondat, egy régi vándor ajkáról: „Nyugtalan a mi szivünk mindaddig, amíg meg nem nyugszik benned Isten, én Istenem!” Imádkozni kezdett a hajnali szürkületben. Így találta csendben az éjszakai ügyeletes nővérke, aki akkor lépett a kórterembe. A mo­solya megállította. — Hát maga nem alszik?! Csak nincs rosz- szul? — Köszönöm nővérke! Jól vagyok. Nem fáj semmim. Valahol messze megkondult egy hajnali ha­rangszó és a Réz utcai kórházban is megindult az élet. Friedrich Lajos c4 ka pác non ij kiűzőkén János 5,31—37, a A hivő embernek nemcsak hangulatai vannak az ádventi időben, hanem van imádságos csöndje, komoly kérdése Isten­hez és önmagához az Advent felől. Ilyen kérdése például az, hogy mi az Advent?! A Szentírásnak erre a kérdésre az a világos felelete, hogy az Advent Jézus Krisztusnak, Isten Fiának megérkezése az em­berhez. Valaki ezt így mondta el találóan: — a hivő ember Advent napjaiban azért akar találkozni Jézus Krisztussal, az Isten Fiával, hogy ő maga is Isten gyermekeként mehessen tovább. Az Advent minden mondata úgy beszél Jézus Krisztusról, mint Isten Fiáról. És ennek a beszédnek bőven akadnak tanúi is. Nem lehet azon csodálkozni, hogy az ember szereti a bizo­nyosságot. Még a hivő ember is szereti és örül az Advent ta­núinak és boldogító beszédeinek. A vasárnap igéje az Advent beszédes tanúiról szól a hivők gyülekezetének. Először is azt mondja el, hogy amikor Jézus Krisztus erre a világra érkezett és az első esztendők lépéseit tette meg Isten temploma és gyülekezete felé, akkor maga az élő Isten mondta róla az első tanúságtételt, bizonyságtevést ezekkel a szavakkal: — Ö az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm! De Jézus Krisztus Istenfiúságának tanúi voltak az embe­rek is. Születése előtt Isten Fiát látták és ígérték Benne a pró­féták és születése után, a kereszthalál után kezdődő végtelen utakon Róla beszéltek az apostolok és hivő emberek milliói. Mégis az ádventi tanúk seregében legelői Jézus Krisztus tettei állanak. Csodálatos élete és megváltó kereszthalála csak gyönyörű kezdőbetűi annak a végtelen és elmondhatatlan sze­retetnek, amivel mindenkit megajándékozott, Mégis az a legnagyobb tanúja az Ádventnek, ami az én életemben zajlik le felejthetetlenül. Láttam fehér hajú, ősz igehirdetőt, amikor búcsúzott a gyü­lekezetétől. Amikor egy mondatban akarta összefoglalni ezer és ezer prédikációját, amit egy életen át Krisztusról elmondott, akkor ezt a felejthetetlen mondatot mondta: — a Biblia min­den lapján és az életem regényének minden oldalán Jézus Krisztusban szeretett engem az Isten! Azt hiszem ez volt a leg­egyszerűbb, a legvilágosabb és a legszebb prédikációja. Ez a rövid mondat, ez a rövid tanúság. Az alakja ködbe vész, ^sírján elhervadnak a virágok, de az a mondat visszatérő ádventi láng marad a karácsonyi küszöbön. Jézus Isten Fia volt és a hivő embernek akkor van igazán Ádventje, ha belőle Isten gyermeke lép tovább. Hivő emberek tudják és vallják, hogy egyszer meg kell állani egy másik ádventi, karácsonyi küszöbön. A hazaérkezés küszöbén. És a hivő embert ezen az ádventen is ez a gondolat foglalkoztatja, hogy amikor az élete visszaérkezik, egy hosszú életút után vajon elhangzik-e fölötte Isten szava: — ez az én fiam, akiben én gyönyörködöm! És az a gondolat foglalkoz­tatja, hogy amikor megérkezik egy örök karácsony küszöbére, lesznek-e tanúk, akik majd vallanak mellette? Akik majd el­mondják Istennek, hogy mi Isten gyermekét láttuk mindig benne. Az arcában Krisztus arcát szerettük és a szívében, a szavaiban, a tetteiben örök szeretet karácsonya melegített fe­lénk az életünk minden ádventi útján. És lesz-e, aki majd ezt mondja — ez a mi testvérünk, akiben gyönyörködtünk. Az Advetttnek sokszor van ilyen karácsonyi kérdése a karácsony küszöbén. (É. k.) iitfkfii’ uwmm Isten irgalmassága V Mózes 5, 10 Ha arra a kérdésre akarunk választ adni, hogy mi az irgalmasság, akkor így felelünk: az irgalmasság felfokozott szeretet. Isten azt ígéri, hogy ilyen felfokozott szeretettel sze­reti mindazokat, akik őt szeretik és parancsolatait megtartják. Isten megfoghatatlan, kiábrázolhatatlan Isten. De Istenről egyet biztosan tudunk, azt, hogy ő szeretet! Hátha még az egész Szentírás felől nézzük ezt az ótesta- mentomi igét! Akkor azt látjuk, hogy Isten legnagyobb szere- tetcselekedete a Jézus Krisztusnak hozzánk elküldése volt. Ismerjük az igét: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”! Jézus Krisztus mutatta meg a világnak, hogy milyen az Isten szeretete! Gondoljuk egyszer végig az irgalmas samari- tánus példázatát, vagy amit az ellenség szeretetéről tanított! Hátha az örökkévalóság fényében nézzük heti igénket! Az Első Korintusi levél 13, 8-ra gondolunk, ahol ezt olvassuk: A szeretet soha el nem fogy”! Mert egyszer minden elfogy, de a szeretet örökre megmarad! Elfogy az életünk, amelyet olyan sokra becsültünk, amelyért mindent megtettünk. Elfogy egy­szer a pénz, amelyhez egy kicsit az életünket kapcsoljuk, de a szeretet soha el nem fogy. Sőt, egyszer elfogy a reménysé­günk is, már nem lesznek álmaink és vágyaink, de a szeretet akkor is szeretet marad. És a szemtől szemben látás idején már hitre sem lesz szükségünk, de a szeretet ott is érvényes lesz. Karácsonyra, a szeretet nagy ünnepére készülünk. Dicsér­jük Istent, hogy nemcsak azok iránt irgalmas, akik szeretik, de irgalmat gyakorol az egész világon! Fülöp Dezső Budapesten, 1966. december 11-én Deák tér de. 9. (úrv) Haíenscher Károly de. 11. (úrv) D. Káldy Zol­tán du. 5. Trajtler Gábor du. 6. Szeretetvendégség: dr. Kékén And­rás rasor de. lel lü. (uívj Kőién Emil de. 11. (úrv) Koren Emil du. 6. Kinczler Irén Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán Uliői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. du. 6. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre du. 5. Veö­reös Imre Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Baranyai Tamás Gyarmat u. de. fél 10. (úrv) Bo­ros Károly Váci út de. 8. Benczúr László Fóti út de. 11. Solymár Pé­ter Frangepán u. fél 10. Solymár Péter Újpest de. 10. Görög Tibor teol. szuppl. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. 8. Pestlőrinc de. 11. Matuz László Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospa­lota MÁV telep de. 8. Kökény Elek Rákospalota Kistemplom de. 10. (úrv) Kökény Elek Rákospalo­ta Kistemplom du. 3. Turcsányi Károly Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de* 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de* 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosiiget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Rutt- kay Levente de. 11. (úrv) Várady Lajos du. 5. Szeretetvendégség Ko­ren Emil este 7. Ruttkay Elemér Torockó tér de. fél 9. Várady La­jos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. de. 11. este fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Kelenföld de. 8. (úrv) Bencze Imre de. 11. (úrv) Bencze Imre du. 6. dr. Re- zessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgv de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Re­zessy Miklós teol. szuppl. Csepel de. 11.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom