Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-03-06 / 10. szám
KP. BERM. BP. 72. A szeretet ábrája JÉZUS HALÁLÁRÓL sok szó elhangzott már az egyházban. Néha túl sok is. És ezek a szavak olykor magukban is üresek voltak, noha kegyes hit izzott bennük. De a legtartalmasabb szavak is elkopnak a használatban, ha gyakran ütődnek fülünkhöz. Ezért nagyon egyszerűen, világosan, régi képzetekből kiemelve, mai gondolatvilágban szeretnénk elmondani a soha el nem múló örömhírt Jézust keresztjéről. Ezt próbáljuk meg e böjti hetekben. „Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ö az életét adta érettünk”, és „nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért”: itt kezdődik Krisztus halálának megértése. Nem földöntúli magasságban és láthatatlan háttérben, hanem az emberi életnek valóságos talaján. Mint később látjuk, Jézus keresztjének jelentősége túlnő ezen az egyszerű jelentésen. De ma ne menjünk tovább: legyen elég ennyi, s ez nem is kevés. HOGY MI A SZERETET, arra találunk sok jelet az emberek között. Szép és megható vonásokat az életből, amelyek néha töredékesebben, máskor határozottabban felvillantják a szeretet alapvető vonását: a másokért való odaadást. Időnk és képességeink, erőnk és egészségünk, érzéseink és önmagunk áldozását, legtöbbször nem egyszeri hősi tettben, hanem — ami nehezebb — az életünk folyamán, szürke napokban, tűnő hónapokban, változó években, hullámzó mélységgel, de visszatérő következetességgel. Ahogyan az édesanyák szeretnek. Jézus halála legtisztább fénnyel mutatja: az igazi szeretet az önfeláldozás. Az Ö keresztje a szeretet ábrája. Megrendültén betűzhetjük, csendesen leolvashatjuk róla, hogy valóban mi a szeretet: élni másokért az utolsó leheletig, vállalva a másikért az önmagunkról lemondást s az élet folyamatos, ritka esetben: egyetlen percbe sűrűsödő feláldozását. HA ERRŐL A MAGASLATRÓL végignézzük most a mi szeretetünk különböző tájain, egyszerre észrevesszük, hogy mennyire elmarad szeretetünk a szeretettől. Emberi szeretetünk átszövődik önzéssel: nem tudjuk magunkról elfeledkezve nézni a másik érdekét. Átszövődik önszeretettel: magunkat szeretjük a másikban; azért szeretjük, mert ez nekünk jó; addig szeretjük, amíg a másik is szeret. S átszövődik féltékenységgel: néha még szülők is versenyeznek egymással gyermekük szeretetéért. Eszünkbe jut a két vasárnapja szószékeinkről hallott szárnyaló bibliai felsorolás a szerétéiről: „A szeretet hosszútűrő, jóságos; a szeretet nem irigykedik... nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt... mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy...” S megvilágosodik előttünk: amit itt Pál apostol leírt a szeretetröl, azt igazában Jézus Krisztuson fedezhetjük fel, életében és halálában. Legyen áldott Krisztus keresztje: a szeretet messze sugárzó ábrája ebben a világban, amely az emberi szeretetnek hol fénylőbb, hol homályosabb tört darabkái közepette örökreszólóan feltárja előttünk a szeretet tiszta lényegét, a másokért elégő lángot. V. I. Az igehirdetés életközelségéről A Tutzingi Evangélikus Akadémia vezetője, G. Hild- mann egyházfőtanácsos, az igehirdetés életközelségét sürgette a Bajor Evangélikus Egyház januári zsinatán. Ennek érdekében azt ajánlotta a lelkészeknek, hogy vasárnaponként tegyék félre az előírt perikópát is, hogy a gyülekezet aktuális problémáiról prédikálhassanak. „Igehirdetésünknek nem világiasnak, hanem biblikusnak kell lennie — hangsúlyozta Hildmann egyháztanácsos. — L. Hennin- ger müncheni egyháztanácsos pedig azt kifogásolta, hogy az egyház túlságosan elkülönítette magát a világtól. IMÁDKOZZUNK Szerető mennyei Atyánk! Hálát adunk gondviselő kegyelmedért, mely megőrzött bennünket az elmúlt héten is. Megköszönjük a mindennapi kenyeret és az otthont. Megköszönjük a családot és a munkát. Gyermekeid tudják, hogy mindez drága ajándékod a mi számunkra. De megköszönjük a próbákat is, melyekkel meglátogattál. Hisszük, hogy mindennel egy célod van Atyánk: életünket mindjobban megszentelni. Meg akarsz bennünket tisztítani a bűntől, hogy tisztaságban élhessünk. Igéd fényében ma különösen a családunk és annak élete áll előttünk. Amikor adtad Atyánk a házasélet útját az ember számára, csodálatos ajándékot adtál nekünk. Közösséget, melyben naggyá nőhet a szeretet és a szeretet által boldoggá lehet az élet. Áldunk minden boldog család életéért. Áldunk a gyermekekért, akiket adtál nekünk és áldunk a szülőkért, akik nevelnek bennünket. Áldunk az otthonok meleg, nyugalmas boldog életéért. De szomorúan látjuk azt, hogy a te ajándékodat menynyire meg tudja rontani a bűn. Látjuk azt is, hogy a családi élet megromlott. Látjuk a paráznaságot, mely megfertőzi a boldog életet. Látjuk a szívek meghidegülését és a szülök nélkül maradt gyermekek sokaságát. Látjuk a támasz és segítség nélkül maradt öregek nyomorúságos magányát. Könyörgünk Atyánk a családok életének megújulásáért. Könyörgünk a tisztaságért és a boldogságért. Vezesd egymáshoz vissza a meghidegült szíveket és áldd meg a gyermekeket a szülői szeretet melegével. Légy gondviselője a megöregedett és egyedül maradt szülőknek és add, hogy gyermekeik ne forduljanak el tőlük. Űzd ki a családok életéből a paráznaságot és add, hogy a tisztaság legyen legfőbb kincse. Adj mindnyájunknak boldog otthont és benne szerető sziveket. Kérünk hallgass meg minket a Krisztusért, Ámen. AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE Az Egyházak Világtanácsa — amely ma már 214 tagegyházat számlál — 100 tagú Központi Bizottsága évente tartja üléseit. Múlt év elején ez az ülé Afrikában volt, a nigériai Enuguban. Ott úgy döntött a Bizottság, hogy következő ülését Svájcban tartja, az Egyházak Világtanácsa új székházában. Ennek a döntésnek az alapján került sor ez év február 8—17 között a Központi Bizottság ülésére Genfben. A nagy költséggel épült székház kétségtelenül alkalmas helynek bizonyult az ülés megtartására. Nagy előadóterme — amely modern technikai felszerelésekkel rendelkezik — jó lehetőséget adott mintegy kétszáz ember befogadására. Kápolnája is — ahol a reggeli és esti istentiszteletek folytak — minden igényt kielégít, még olyan értelemben is, hogy az oltár köny- nyen alakítható át úrasztalává vagy ortodox szertartás esetén az ikon helyévé. Az ülés DR. FHANKLIN CLARK FRY, a Végrehajtó Bizottság elnökének áhítatával kezdődött, majd az ünnepélyes megnyitón a genfi kanton elnöke és a genfi protestáns egyházak szövetségének vezetősége üdvözölte a Központi Bizottságot. Aztán megkezdődött a napi munka, amely folyt 10 napon keresztül. Balról jobbra: — Dr. Visser’t Hooft és az új főtitkár, dr. Blake A genfi ülésnek egyik legjelentősebb eseménye volt az új főtitkár megválasztása. Dr. W. A. Visser’t Hooft — aki két évtizeden keresztül töltötte be a főtitkári tisztet — saját kívánságára megvált szolgálatától. Jelentős problémát jelentett az elmúlt évben utódjának megtalálása. A Központi Bizottság Enuguban megválasztott egy jelölő bizottságot Sadiq indiai püspök elnöklete alatt, melynek az volt a feladata, hogy a genfi ülésen jelöljön valakit a főtitkári tisztre. A jelölő bizottság több ízben is ülésezett. Végül a Központi Bizottság genfi „zárt ülésén” — a jelölő bizottság javaslatára — dr. Eugene Car- son Blake amerikai református lelkészt választotta meg az Egyházak Világtanácsa új főtitkárává. A választás szinte teljes egyhangúsággal történt. Dr, Blake jelenleg az Amerikai Egyesült Presbiteriánus (református) Egyház főtitkára philadelphiai székhellyel. Az új főtitkár 1908. november 7-én született St. Louis-ban (Missouri). Tanulmányait a híres princetoni egyetemen kezdte, ahol teológiát és filozófiát tanult és egyben élen járó sportolója volt az Egyetemnek. Majd az indiai Lahore- ban, a keresztyén kollégiumban működött két évig mint tanár. Innét Angliába ment tanulmányai folytatására és Edinburghban dolgozott. 1932- ben Princetonban a teológia doktora lett. Aztán mint gyülekezeti lelkész szolgált három évig New York-ban, ezt követően Albany-ban és Pa- sadena-ban. Jó gyülekezeti Az Egyházak Világtanácsa genfi székháza utolsó húsz esztendőben az egyház leggyengébb munkája a háború és béke területén mutatkozott.” Dr. Blake tisztségébe való beiktatása ünnepélyes keretek között történt. Az Egyházak Világtanácsa elnökei hívták a terembe, majd Burnett, a délafrikai Bloemfontein püspöke igét olvasott, a Központi Bizottság tagjai pedig együtt imádkoztak az új főtitkár szolgálatáért. D. Blake beköszöntő beszédéből idézzük a következőket: „Aligha kell emlékeztetnem önöket, hogy az egyház küldetése magába foglalja a megbékélés szolgálatát, mégpedig nemcsak az Isten és az emberek között, a felekezeti és egyházi szakadások között, hanem a mi világunk minden szakadásának megbékélését is — földrajzi, kulturális, faji adottságokból folyó, a szegénység, bőség, ideológia, bűn és félelem által előidézett szakadásokét —, amelyeket ha nem győzünk le az evangélium által, akkor ezek a világ békéjét akadályozzák és egy világkatasztrófa állandó fenyegetését rejtik magukba.” Dr. Blake megválasztása után dr. Fry elnök lemondott tisztségéről azzal a megoko- lással, hogy „összeférhetetlennek tartja: mind az elnök, mind a főtitkár amerikai legyen.” A Központi Bizottság bizalmat szavazott Fry elnöknek, de úgy döntött, hogy az eddigi egy alelnök mellé még egy alelnököt választ, hogy így a tagegyházak arányosabban legyenek ^képviselve a vezetésben. A Központi Bizottság egyhangúlag dr. J. R. C.handrant, az indiai Bangalore teológiai professzorát választotta meg erre a tisztségre (Chandran 1965-ben részt vett Budapesten a Keresztyén Békekonferencia margitszigeti ülésén és prédikált a Deák téri templomban). Még egy jelentős személyi változás is történt, amennyiben a „Hit és Egyházszervezet” bizottság aligazgatójává választották Vitaly Borovoy professzort, az orosz ortodox egyház delegációjának egyik tagját. munkája hamarosan feltűnt egyháza vezetőségének. A megbecsülés jeleképpen 1948- ban — az Egyházak Világtanácsa Amsterdamban tartott első ülésére — kiküldötték. 1951-ben választották meg az Amerikai Egyesült Presbiteriánus egyház főtitkárává. Hamarosan ismert lett a neve az amerikai protestánsok között. Ismeretes, hogy komoly hatással volt rá Reinhold Niebuhr munkássága. 1956-ban már ő vezette az első hivatalos amerikai egyházi delegációt a Szovjetunióba. A magyarországi református egyház meghívására 1964-ben Magyarországon is járt. 1954-ben Evanstonban megválasztották az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának tagjává, továbbá a végrehajtó bizottság tagjává is. De elnöke lett az egyházközi segélyosztálynak is. 1961-ben részt vett Üj-Delhiben az Egyházak Vi-. lágtanácsa harmadik nagygyűlésén. Jelenleg 17 tiszteletbeli doktori cím tulajdonosa. Az első jelentős egyházi személyiség az Egyesült Államokban, aki részt vesz dr. Martin Luther King baptista lelkésznek mozgalmában, amely a faji megkülönböztetések eltörlésére irányul. Többször vett részt a faji megkülönböztetés ellen tüntető demonstrációkban, ami miatt meg is verték, sőt Baltimore- ban fogházba vitték. 1963-ban a híres „washingtoni menetben részt vett és beszédet is tartott. Nem egyszer bírálta az amerikaiak vietnami politikáját is. Egyházát is bírálta ezekkel a szavakkal: „Az Mi szeretettel köszöntjük az új tisztségviselőket: DR. BLAKE főtitkárt, CHANDRAN alelnököt és BOROVOY aligazgatót. BLAKE főtitkárra is bizalommal nézünk. Várjuk tőle, hogy amit beköszöntő beszédében mondott a „szakadások megszüntetéséről”, azért egész munkássága alatt fáradozni tudjon. Az Egyházak Világtanácsa vesse latba minden erejét azért, hogy kiküszöbölődjék a háború és ennek érdekében tudjon együtt működni minden jóakaratú emberrel. Munkálkodjék a faji megkülönböztetés megszüntetéséért, a szegénység felszámolásáért, a földi javak igazságosabb elosztásáért. Várjuk, hogy az új főtitkár dolgozzék azért, hogy az Egyházak Világtanácsán belül is erősödjék az igazi „frater- nitás” a „nyugati” és „keleti” országokban élő egyházak között. Tudja mindig szem előtt tartani, hogy az Egyházak Világtanácsa mintegy 400 millió hívőt számláló családjában ma már mintegy 100 millió a szocialista országok területén él. A szocialista országokban élő egyházak pedig ki akarják venni részüket minden szinten a közös munkából, szívesen tanulnak nyugaton élő testvéreiktől is, de azt is igénylik, hogy az ő szavukra is fokozottan figyeljenek fel az Egyházak Világtanácsában, mert az a nyugati egyházak számára is gyümölcsöző lehet. (Folytatjuk) D. Káldy Zoltán Nemzetközi Bizottsági ülés Nyugat-Németországban A Prágai Keresztyén Békekonferencia Nemzetközi Ügyekkel foglalkozó Bizottsága március második hetében tartja legközelebbi ülését a nyugatnémetországi Georgs- marienhütte-ben Dr. Engler evangélikus szuperintendens meghívására. A Bizottság ezzel a kérdéssel fog foglalkozni: „Az imperializmus megjelenési formái, mint amelyek akadályozzák a nemzetközi béke, a függetlenség és igazi élet megvalósítását.” A Bizottság ülésén Dr. Pálfy Miklós professzor, az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánja mint a Bizottság titkára és Ráski Sándor református püspök vesznek részt. Szent háború A hindu vallás vezetőinek világkonferenciája az indiai Allahabadban hadat üzent a keresztyénségnak és a mohamedánoknak. A mintegy tizenkét ország 25 000 küldötte határozatot fogadott el, amelyben felszólítják az indiai kormányt, adja fel közömbösségét a hindukkal szemben, akik többségben vannak Indiában. k i A
