Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-02-27 / 9. szám

HÍREK A kegyelem sodrában II. Kor. 6,1—10. A böjti időszak küszöbéről erőteljes biztatással indít el ez az ige Krisztus követése, a keresztyén élet útján. Pál apos­tol elmondja, hogy sokszor milyen nehéz külső körülmények között vezet ez az út. Mennyi kísértés ostromolja rajta az em­bert, része van szenvedésekben is. Mégis, nem a vádaskodás hangja üt át ezen a bizonyságtételen, hogy milyen szeretet­len tud lenni a világ. Nem is a panaszkodás, hogy milyen nehéz keresztyénnek lenni. Ebből a bizonyságtételből erő árad. A mi keresztyén életünket is meg akarja újítani, Jézus Krisz­tus erejétől duzzadóvá tenni, megtermékenyíteni. Ezért int, szolgáló életre képesít, szolgáló életben vezet. 1. Vegyük komolyan Isten kegyelmét. Ez a kegyelem ke­resztyén életünk forrása, hordozója. Tehát Isten szeretetének, irántunk való jóvoltának a tetté válása. Isten Jézus Krisztus keresztjében bizonyította meg: „kellemes időt” teremtett ne­künk. Ebben az időben akar szeretetével meggyőzni, szívün­ket, életünket maga felé fordítani. Nem haragszik reánk, megbocsát nekünk, a Lélek gyümölcsének ajándékát kínálja fel. Valóban az „üdvösség napja” ez, az öröm idejp. Isten fe­lénk fordult, hogy a cselekvő kegyelem áradásában legyen életünk. Ezért érthető és indokolt az intés:* ne vegyük hiába Isten kegyelmét. Ne hagyjuk kihasználatlanul, figyelmen kí­vül. Éljünk vele haszonra, mert a vett kegyelem hatásaiban mutatkozik meg. 2. Szolgáló életre képesít. Isten szolgái vagyunk. Ez azt jelenti, hogy életünk Istenhez igazodik, igéjéből táplálkozik, kap erőre. De Isten igéje, cselekvése tui aKar áradni rajtunk. Ezért életünk Isten színe elöl mindig az emberek közé, a világba vezet. Isten szeretetének jóhírével, a Lélek gyümöl­cseinek (6—7. v.) ízes, éltető cselekedeteivel. „Megsegítettek” vagyunk, hogy mi is segítők legyünk. A segítő szeretet Isten szolgáinak legjobb és leghatásosabb „ajánlólevele”. Ezt nem éri „szidalom”. 3. Szolgáló keresztyén életben vezet. A keresztyén élet út­jára rávetődik a kereszt árnyéka is. De a kegyelem a kereszt árnyékában is cselekvő kegyelem. Isten hordozó és megtartó ereje. Ezért tudunk szembe szállni minden kísértéssel és megmaradni Isten szolgáinak „mindenben”. A böjti időszakban is ezért állít be Isten újra kegyelmé­nek sodrába, hogy megmaradjunk a szolgálatban, részesül­jünk Jézus Krisztus szolgálatában. Povázsai Mihály ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1966. február 27-én Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor de. 11. (úrv) D*. Káldy Zol­tán du. 6. dr. Kékén András Fa­sor • de. ié4 10. (úrv) Koren Emil de. 11. (úrv) Koren Emil du. 5. Szeretetvendégseg: Koren Emil Dózsa György út de. fél 10. Szir­mai Zoltán üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rá­kóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bándi Sándor de. 11. dr. Rédey Pál du. 6. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. Utász u. de 9. Veöreös Im­re Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv) Baranyai Ta­más Rákosfalva de. 8. Boros Ká­roly Gyarmat u. de. fél 10. (úrv) Baranyai Tamás Váci út de. 3. Solymár Péter Fóti út de. 11. Gá­dor Adrás Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Újpest de. 10. Kósa László Pesterzsébet de. 10. Bencze Imre Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospa­lota MÄV telep de. 8. Rákospalo­ta Nagytemplom de. 10. Rákospa­lota x^jíStempiom uu. 3. auüwos- bzeutmjuiaiy de. fel 11. Karner Ágoston bashaiom ae. 9. Karner Ágoston Rukoscsaua ae, y. Békés József Rákosnegy de. y. Ríuíosü- get de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Becsikapu tér de. 9. Várady La­jos de. 11. Madoesai Miklós este i. Várady Lajos 'i'orocko tér de. fél 9. Madocsai Miklós Óbuda de. 9. Fülöp Lezső de. 10. (úrv) Fú- löp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Rutt- kay Elemér du. 6. Szeretetvendég- ség: Hafensoher Károly Pesthideg- kut de. fél 11. Muncz Frigyes Bu­dakeszi de. 8. Csengődy László Kelenföld de. 8. (úrv) Dr. Pálfy Miklós de. 11. (úrv) dr. Pálfy Miklós du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út dé. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. 8. Csillag­hegy de. fél 10 Csepel de. ll. du.- 5. Szeretetvendégség: dr. Rédey Pál. — Böjt 1. vasárnapján az ol- lárterítő színe: lila. A vasár­nap délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mt 4, 1—11; az ige­hirdetés alapigéje: 2 Kor 6, 1—10; a délutáni istentisztelet alapigéje: Lk 4, 31—37. — A LELKÉSZI MUNKA- KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A nógrádi egyházmegye lelkészi munkaközössége február 24-én tartotta ez évi második mun­kaülését Balassagyarmaton. Irásmagyarázat (Kovács And­rás) és úrvacsoraosztás (Matuz Pál) után Gartai István espe­res elnöki előterjesztésben is­mertette a folyó évi munkater­vet. Bnbka Tivadar békemoz­galmi beszámolót tartott, majd Schultz Jenő előadása követ­kezett „Az Egyház útja Távol- Keleten” címmel. — A FEJÉR—KOMAROMI egyházmegye lelkészi munka- közössége február 24-én Bu­dapesten, az Egyetemes Egy­ház székházában ülést tartott Hoffmann Ernő, Simonfay Fe­renc, Zászkaliczky Péter és Jakab Miklós szolgálatával. — HALÁLOZÁS. Takáts Bé­la nyugalmazott lelkész, a ka­posvári gyülekezet szervező- és templomépítő lelkésze, 1966. február 6-án, rövid szenvedés után, 75 éves korában elhunyt. Koporsójánál Lágler Béla es­peres, Berkényi Ede nyugalma­zott lelkész és Dubovay Géza lelkész hirdették az örökélet igéjét, A gyülekezet presbite­rei és tagjai nagy számmal kí­sérték az egykori lelkészüket utolsó útjára a kaposvári Ke­leti temető ravatalozójából. — Id. Centgráf Károly, a kétegyházai fiókegyház több évtizeden át hűséges gondno­ka 79 éves korában Budapes­ten elhunyt. Február 19-én Rá­kospalotán helyezték örök nyugalomra. „Jöjjetek énhoz- zám mindnyájan, akik megfá­radtatok és meg vagytok ter­helve és én nyugodalmat adok nektek.” — Boros Lajos lelkész most vég­lett gyógyszerész fia számára al­bérleti szobát keres a pesti olda­lon a X. kerülethez közel, cím: Jomlószőllős, Evangélikus Leiké­zi Hivatal. — Eladó egy alig használt „Mann. berg” harmórúum, 11 regiszteres, 2 térdregiszteres, 1 manuálos. erős tölgyfaszekrényben. Templomi használatra kitűnően alkalmas. Érdeklődni lehet: Evangélikus lel­késznél, Vése, Somogy m. — Templomok és egyházi épüle­tek tatarozását vállalom. Építési ügyben díjmentesen adok szakta­nácsot. Pusztavári Attila építész Budapest, VIII. Lujza út 36. Tele­fon: 338—255. — Kántori szolgálatot vállaló férfinak lakást ad Budapestihez közel fekvő leánygyülekezet. Cím a kiadóhivatalban. D. H. Dietzfelbinger püspök nyilatkozata: A KATOLIKUS EGYHÁZRÓL A zsinat mozgásba hozta a katolikus egyházat — jelentette ki Dietzfelbinger püspök a már említett zsinaton, ami új indí­tásokat adhat a növekvő ke­resztyén szolidaritásnak. De az a nagy távolság is nyilvánva­lóvá lett a zsinaton, ami még mindig elválasztja egymástól az egyházakat. „Az önigazság­nak és fölényes kedésnek leg­kisebb nyoma nélkül de féle­lemmel és reszketéssel kell megállapítanunk, hogy a re­formációnak továbbra is meg­van a maga küldetése.” Saj­nálkozását fejezte ki afelett, hogy a dogmatikai alapkérdé­sekben, mint pl. a mariológiá- ban és a pápai hatalomról szóló tanban, semmi változás nincsen, sőt a hierarchikus rend jelentőségét az üdvösség szempontjából csak még job­ban hangsúlyozta a zsinat. A vegyesházasság kérdésében sem adott Róma választ. A konkrét együttműködés csak diakóniai és szociális vo­nalon képzelhető el szerinte. A NŐK PAPI JELLEGÉRŐL D. Dietzfelbinger müncheni püspök véleménye szerint nem helyes, ha a női papok teoló­giai szolgálatát a férfiakéhoz igazítjuk és önálló lelkészi ál­lásba helyezzük őket. Ennek a férfiakétól eltérő sajátos női szolgálatnak megfelelően kell kialakítani a nők teológiai kiképzését, emberi és társadal­mi helyzetét is az egyházban. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyhái Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 - Szerkesztőség: Bp. Vili., Üllői út 2, Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest, vili. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—vm. Előfizetési ára egy évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 66.00544/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár I. HÉTRŐL—HÉTRE Elveszteni — megtartani Lk. 4,31—37. A drága gyöngyöt rejtő kagylók a tenger mélyéről, sokszor pusztító viharok után kerülnek a partra. Ugyanúgy az ember lelkének értékes volta is a szenvedések megrázó viharai után kerül napfényre. A betegségeknek, szenvedéseknek rendszerint haszna is van! Általuk ráébredünk bűnös voltunkra, másrészt az igazi hitet, ahogyan erről a szentírás többször' is beszél, a szenvedés pró­bálja meg. Jézus lement Kapernaumból Galilea városába és szokása szerint a zsinagógát kereste fel, hogy ott tanítson. A zsinagó­gában találkozott egy „tisztátalan ördögi létektől megszállt emberrel”. A rettenetes betegségben szenvedő ember szinte ráordított Jézusra: „Ah, mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged, ki vagy: az Istennek ama szentje!” A beteg felismerte és félreismerte Jézust. Felismerte, hiszen így beszélt: Az Istennek ama Szentje vagy! És félreismerte, mert azt gondolta, hogy Jézus elveszteni jött őt! Ahogy Jézus meggyógyította és megmentette ezt a beteg embert, úgy tart meg bennünket is. Böjt köszöntött ránk. A böjt tekintetünket a golgotái ke­resztre emeli. Arra a keresztre nézünk, amelyen Jézus kí­nos halált szenvedett. A böjt arra tanít, hogy Isten nem veszi el az életünket, habár ezerszer rászolgáltunk. Inkább a maga életét ajándékozta értünk, hogy éljünk őáltala. Fülöp Dezső NAPRÓL—NAPRA VASÄRNAP: ZSOLT 66,10 — 2. KOR 6,4. — Az apostolok evangéliummal, örömhírrel hezdtek neki munkájuknak: „Itt a kellemes idő, itt az üdvösség napja!” 2. Kor 6,1—10 — Zsolt 4. HÉTFŐ: ÉZSAIÁS 7,9 — EFEZUS 6,16. — Jézus a földbe esett gabonamag sorsában példázza önmagát. Belehul­lott a világ talajába, meghalt, hogy halála új életeket hajt­son. Jakab 4,1—10 — János 12,20—26. KEDD: ZSOLT 102,18 — 1. PÉTER 3,14. — A kísértés hit­próba. Isten maga nem kísért, de megengedi, hogy kísértésbe vitessünk. Boldog az az ember, aki Istenbe vetett bizodalom- mal állja meg a próbát. Jakab 1,13—18 — János 12,27—33. SZERDA: ZSOLT 89,15 — EFEZUS 1,20—21. — Jézus méltó­ságát jelöli, hogy Főpapnak nevezzük. Végigjárta a földi élet útját, ezért ismeri szándékainkat, bűneinket, bizodalommal mehetünk hozzá. Zsidók 4,14—16 — János 12,34—36. CSÜTÖRTÖK: JÖB 25,ä—6 — RÓMA 8,1. — A keresztyén életben fontos dolog a kitartás. Ahogyan Jézus kitartó igye­kezettel futotta életpályáját, úgy kell nekünk is tennünk, előre nézve Istenre, akihez megérkezünk majd. Zsidók 12,1—7 — János 12,36—43. PÉNTEK: ZSOLT 10,14 — 2. KOR 4,9. — Urunk élete az isteni törvényszerűséget példázza: aki elveszti életét, azaz le­teszi Isten kezébe, nem önmaga és emberek szerint él, hanem Isten szerint, az nyeri meg igazán az életet. Máté 16,21—28 — János 12,44—50. SZOMBAT: ZSOLT 86,9 — JÁNOS 10,16. — Jézus megmosta tanítványai lábát és ezzel példát adott a szolgálatra. Isten gyermekeinek a szolgálatban, egymás segítésében, a szeretet- ben kell versengeniük. Máté 12,38—42 — János 13,1—11. i. H. B. — Bundák átszabása, irha tisztí­tás, festés, Somogyi szűcsnél. Bu­dapest, V. Kossuth Lajos u. 1. az udvarban. — Eladó kifogástalan állapotban levő 6 polcos fekete fényezett könyvtartó állvány. Cím a kiadó- hivatalban. — Tornyok és templomok bá­dogtetejét garanciásán újonnan fedem, festem, javítom. Gömbö­ket, kereszteket készítek, eldőlt csúcsokat helyre állítok a legju- tányosabb áron.. Bíró Sándor bá­dogos Edeiény, Lenin u. 29. Albrecht Goes: KISKANÁL „Gittegylet, mi?” „Nem." „No, de biztosan kegyes társaság. Maga per­sze katolikus?” „Nem. Istenhivő vagyok.” „Istenhivő? Ne mondja! Szóval ez áll a zsoldköny vében?” „Igen.” „No nézze meg az ember... Na, egy fecs­ke .. .” Majd egy kis szünet után: „Sehol se látok egy képet a Vezérről?” „Már összecsomagoltunk.” „A jó kifogás nem rossz, de egy ilyen.. Nem tudta befejezni a mondatot. Wieland főtörzsorvos lépett be. Az őrmester, aki< kö­vette, asztalához lépett, elővett egy kulcsot és intett az írnoknak, hogy menjen vele. „Wieland.” „Kuortis.” „Roedert.” „Parancsot kell végrehajtanunk a hadsereg biztonsága érdekében. Áttelepítési akció. Iz­rael népére vonatkozik. Ellenvetésről szó sem lehet.” Aztán, kis szünet után: „Jó hideg van má­ma. Nem kaphatnánk egy konyakot?” Wieland doktor gyorsan felmérte a hely­zetet: gyáva zsiványok nagyképű fellépéssel. Nem kínáltta őket ülőhellyel, hanem az ajtó­hoz lépett és kiszólt az írnoknak: „Hozzon konyakot.” „Igenis, főtörzsorvos úr, hozom a konyakot.” Kuortis újra elővette a papírt a gyilkos pa­ranccsal. „Szóval a maguk fűtőjéről van szó —.” „Egy olyan emberről van szó, aki ebben a házban teljességgel nélkülözhetetlen. És pó­tolhatatlan. ötszáz sebesültünk van. Ha itt a fűtés felmondja a szolgálatot —.” A konyakot behozták. Az írnok hozott há­rom poharat is. „Töltsön az uraknak.” Kuortis: „ön nem iszik?” „Szolgálatban vagyok. Százhárom beteg ér­kezett ma. Csupa súlyos sebesült.” „Sajnálom. Mi nem akartuk önt zavarni. De az őrmester —.” „Az őrmester előírásszerűén járt el.” Felhajtották a konyakot, amihez senki se Idvánt nekik egészséget s letették a pohara kát. Wieland doktor egy véletlennek álcázott, jól megfontolt mozdulattal lesöpöre őket az asztalról. „Vigyázat! Kincstári jószág!” — mondta „Megértem, hogy nem akarnak ezekből a po­haraidból inni, amiket bűnös ajkunk érintett. Játszunk nyílt kártyákkal, ha, amint látom, nem szíveljük is valami nagyon egymást. Fő­orvos út, meg tudom érteni, hogy ezt az em­bert alkalmazták. Ha ló nincs, szamár is jó. De ennek most vége van. Lehet, hogy ez az ember önöknek nélkülözhetetlen — volt. Ha azonban a jövő héten az oroszok ideérnek — feltéve ha! — akkor az efajta emberek, ha nem tettük őket előzőleg ártalmatlanná, par­tizánok lesznek ... mégpedig olyan partizá­nok, akik itt kiismerik magukat. Ezt a koc­kázatot nem vállalhatjuk”. Ebben a pillanatban kopogtak és belépett a két Gestapo-legény. Stefant hozták — és Ulrike nővért. Stefan vállán egy vöröskeresz- tesnővér-köpeny volt, nyilván Ulrike nővéré. A nővér ott állt Stefan mellett, mozdulatla­nul. Kuortis leléptette embereit, azután, nyilván, hogy kiélvezze a jelenetet, elővette pisztolyát. „Szóval ez az izraelita, akiben hamisság nincsen. Vagy mégis? Kezeket fel! — Zsidó? — Nem felelsz? No, akkor majd a kisasszony­tól kérünk felvilágosítást... Muris, ez a maszkabál. Nővérköpeny mint álöltözet. Ilyen még nem volt, mi, Roedert? Az ember min­dig tanul.------Zsidó? Téged kérdeztelek. — Ne m süket, de sajnálatos módon néma. Nos, a kisasszonynak bizonyára kézzelfogható bizo­nyítékai vannak arra nézve, hogy a fickó nem goj." „Kikérem” — Wieland egy lépést tett a be­szélő felé — „kikérem magamnak, hogy a nő­vért sértegesse. A nővér egy elesett tiszt öz­vegye!” „özvegy? Ezt ismerjük már. A megvigasz­talt özvegy.” (E szavaknál Ulrike nővér keze megrándult. Addig a pillanatig maga volt a megtestesült nyugalom. Nem a kővémeredt, hanem az acélosan elszánt nyugalom. A fő­nök arra gondolt: bárcsak arcába vágna a fic­kónak. S arra is: bárcsak el ne veszítené az önuralmát. Ulrike nővér nem veszítette el.) „Szenteljen nekem, főorvos úr, még három percet. Eddig, magunk között szólva, humani­tárius nagynépűsködéseit, — magam is ér­zelmes ember vagyok — mint aféle, — na, szóval, mint gyermekbetegséget elnéztem; a névhamisítás nem érdekel, különben is mind­nyájan hamisítunk, ha muszáj. De hogy ne tévedjen: aki a mi útunkat keresztezi, azt ki­irtjuk, mint egy poloskát, — így ni! S azt is közölhetem, ami az ön sebészi foltozóműhe­lyét illeti, ezekkel a nyomoroncokkal, akik itt az ön műintézetében sínylődnek, a Vezér nem fogja felépíteni az Új Európát, nem bizony. Ezeket majd a legnagyobb nyugalommal egy injekcióval átsegítjük...” Wieland doktor a szavába vágott: „A zsold- könyvét kérem!” s két lépéssel az ajtónál ter­mett: „Hirzel őrmester!” „Parancs!” „Jegyezze fel a személyi adatait!” Kuortis, egy pillanatra megzavarodott, majd nevetni kezdett. „A zsoldkönyvemet? Hogyan? Vagy úgy... a zsoldkönyvemet. Ez kedves. De kérem, természetesen, a legnagyobb örömmel. Panaszt akar tenni? Meg tudom érteni: felje­lentés ... A birodalmi Főkopó fog önnek vá­laszolni. Személyesen. Postafordultával. Hogy ez az alsóbb szervek túlkapása csupán. És fe­lelőtlen fecsegés. Majd rendet teremtünk. Alá­írás: Himmler, a Heinrich. — Felelőtlen fe­csegés. Akarja tudni, hogy ki a felelős na lünk? A nagy Senki!” »A Senki szúrta ki a szememet!« Emlékezik rá: Homércs, Odysszea, Polyfémosz. A Senki. Jól megtanultam gö­rögül annak idején a szaléziánusoknál...” S azután: „Hol a zsoldkönyvem?” — „Ki­jegyzetelte magának... őrmester úr? Adja csak vissza. Ügy, jól van.”- . A küszöbről visszaszólt: „Doszvidanja. Fő­orvos úr. Kellemes karácsonyt. S üdvözölter tem a hullaszökevényeit. Sajnálom, nagyságos asszonyom, hogy ezután jóindulatát másra kell pazarolnia. Bújj ki a köpenyből, zsidó! Röhögnivaló. Szent Márton köpenye. No en­nek most vége van. Előre, mozgás, frissen —.” Kilépett az utcára és a levegőbe lőtt. Az őr­ség a teherautón vigyázzba merevedett. Ja- risch törzsorvos, aki kissé távolabbról figyelte a történteket, az oldalajtón követte az elvo­nuló haramiákat. S kint, az utcán... Honnan s kitől hallott a kicsi. Leib a razziáról? S ki mondta neki, édesanyja biztosan nem. Az csak abban a pil­lanatban ért oda, amikor a kisfiú felkapasz­kodott a kocsira, melyen az apja kuporgott. A fiúcska. A szemefénye. Hol, melyik könyv­ben is van erről szó? Abban, amelyikben nem minden kérdésre van felelet. 11 Három utóirat még. Az első a főtörzsőrmester elbeszélése. „Amikor észbekaptam, hogy miről van szó, két gondolatom volt: hogyan kaparintom kéz­be a pisztolyomat — az ember végre is nem tudhatja — és: hogyan értesítsem a főnö­köt? A pisztoly az íróasztalomban volt és a fogdmegek ott álltak, tőlem három lépésre. Nem férhettem az asztalfiókhoz. A másik ügy legalább olyan kilátástalannak látszott: egy ilyen hajszás napon, tele újonnan érkezett se­besülttel, lehetetlen lesz a főnököt telefon­végre kapni. Nos, leakasztottam a legközelebbi hallgatót és sürgősen, a legsürgősebben kértem a főnö­köt. S valóban, a kagylóban belereccsent a hangja „Wieland”, bosszúsan persze, de ez volt most a legkevesebb. Azonnal át kell jön­nie, mondottam, sürgős. „Azonnal? Mi az. hogy sürgős? Azonnal kezdődik egy lábszár - csonkolás, és a maga hívása miatt most kezd­hetem elölről a bemosakodást.” Akkor azt mondtam: „A Gestapo van itt.” Mire ő: „Em­ber, ne csináljon rossz vicceket”. „Nem ma­gyarázhatom most meg, Főtörzsorvos Űr, de — át kell jönnie.” — „Az ön felelősségére őrmester?”, de ezt olyan hangon mondta, hogy a hátam borsózott bele. Mit mondhattam? „Az én felelősségemre.” Visszajövet azután össze­találkoztam Sander őrmesterrel s mariamhoz vettem annak a pisztolyát, — csőretöltöttem — minden eshetőségre.” (Folytatjuk) Fordította: Dr. Groő Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom