Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1966-02-27 / 9. szám
HÍREK A kegyelem sodrában II. Kor. 6,1—10. A böjti időszak küszöbéről erőteljes biztatással indít el ez az ige Krisztus követése, a keresztyén élet útján. Pál apostol elmondja, hogy sokszor milyen nehéz külső körülmények között vezet ez az út. Mennyi kísértés ostromolja rajta az embert, része van szenvedésekben is. Mégis, nem a vádaskodás hangja üt át ezen a bizonyságtételen, hogy milyen szeretetlen tud lenni a világ. Nem is a panaszkodás, hogy milyen nehéz keresztyénnek lenni. Ebből a bizonyságtételből erő árad. A mi keresztyén életünket is meg akarja újítani, Jézus Krisztus erejétől duzzadóvá tenni, megtermékenyíteni. Ezért int, szolgáló életre képesít, szolgáló életben vezet. 1. Vegyük komolyan Isten kegyelmét. Ez a kegyelem keresztyén életünk forrása, hordozója. Tehát Isten szeretetének, irántunk való jóvoltának a tetté válása. Isten Jézus Krisztus keresztjében bizonyította meg: „kellemes időt” teremtett nekünk. Ebben az időben akar szeretetével meggyőzni, szívünket, életünket maga felé fordítani. Nem haragszik reánk, megbocsát nekünk, a Lélek gyümölcsének ajándékát kínálja fel. Valóban az „üdvösség napja” ez, az öröm idejp. Isten felénk fordult, hogy a cselekvő kegyelem áradásában legyen életünk. Ezért érthető és indokolt az intés:* ne vegyük hiába Isten kegyelmét. Ne hagyjuk kihasználatlanul, figyelmen kívül. Éljünk vele haszonra, mert a vett kegyelem hatásaiban mutatkozik meg. 2. Szolgáló életre képesít. Isten szolgái vagyunk. Ez azt jelenti, hogy életünk Istenhez igazodik, igéjéből táplálkozik, kap erőre. De Isten igéje, cselekvése tui aKar áradni rajtunk. Ezért életünk Isten színe elöl mindig az emberek közé, a világba vezet. Isten szeretetének jóhírével, a Lélek gyümölcseinek (6—7. v.) ízes, éltető cselekedeteivel. „Megsegítettek” vagyunk, hogy mi is segítők legyünk. A segítő szeretet Isten szolgáinak legjobb és leghatásosabb „ajánlólevele”. Ezt nem éri „szidalom”. 3. Szolgáló keresztyén életben vezet. A keresztyén élet útjára rávetődik a kereszt árnyéka is. De a kegyelem a kereszt árnyékában is cselekvő kegyelem. Isten hordozó és megtartó ereje. Ezért tudunk szembe szállni minden kísértéssel és megmaradni Isten szolgáinak „mindenben”. A böjti időszakban is ezért állít be Isten újra kegyelmének sodrába, hogy megmaradjunk a szolgálatban, részesüljünk Jézus Krisztus szolgálatában. Povázsai Mihály ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1966. február 27-én Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor de. 11. (úrv) D*. Káldy Zoltán du. 6. dr. Kékén András Fasor • de. ié4 10. (úrv) Koren Emil de. 11. (úrv) Koren Emil du. 5. Szeretetvendégseg: Koren Emil Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 10. Bándi Sándor de. 11. dr. Rédey Pál du. 6. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. Utász u. de 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv) Baranyai Tamás Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. (úrv) Baranyai Tamás Váci út de. 3. Solymár Péter Fóti út de. 11. Gádor Adrás Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Újpest de. 10. Kósa László Pesterzsébet de. 10. Bencze Imre Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÄV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota x^jíStempiom uu. 3. auüwos- bzeutmjuiaiy de. fel 11. Karner Ágoston bashaiom ae. 9. Karner Ágoston Rukoscsaua ae, y. Békés József Rákosnegy de. y. Ríuíosü- get de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Becsikapu tér de. 9. Várady Lajos de. 11. Madoesai Miklós este i. Várady Lajos 'i'orocko tér de. fél 9. Madocsai Miklós Óbuda de. 9. Fülöp Lezső de. 10. (úrv) Fú- löp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Rutt- kay Elemér du. 6. Szeretetvendég- ség: Hafensoher Károly Pesthideg- kut de. fél 11. Muncz Frigyes Budakeszi de. 8. Csengődy László Kelenföld de. 8. (úrv) Dr. Pálfy Miklós de. 11. (úrv) dr. Pálfy Miklós du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út dé. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10 Csepel de. ll. du.- 5. Szeretetvendégség: dr. Rédey Pál. — Böjt 1. vasárnapján az ol- lárterítő színe: lila. A vasárnap délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mt 4, 1—11; az igehirdetés alapigéje: 2 Kor 6, 1—10; a délutáni istentisztelet alapigéje: Lk 4, 31—37. — A LELKÉSZI MUNKA- KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A nógrádi egyházmegye lelkészi munkaközössége február 24-én tartotta ez évi második munkaülését Balassagyarmaton. Irásmagyarázat (Kovács András) és úrvacsoraosztás (Matuz Pál) után Gartai István esperes elnöki előterjesztésben ismertette a folyó évi munkatervet. Bnbka Tivadar békemozgalmi beszámolót tartott, majd Schultz Jenő előadása következett „Az Egyház útja Távol- Keleten” címmel. — A FEJÉR—KOMAROMI egyházmegye lelkészi munka- közössége február 24-én Budapesten, az Egyetemes Egyház székházában ülést tartott Hoffmann Ernő, Simonfay Ferenc, Zászkaliczky Péter és Jakab Miklós szolgálatával. — HALÁLOZÁS. Takáts Béla nyugalmazott lelkész, a kaposvári gyülekezet szervező- és templomépítő lelkésze, 1966. február 6-án, rövid szenvedés után, 75 éves korában elhunyt. Koporsójánál Lágler Béla esperes, Berkényi Ede nyugalmazott lelkész és Dubovay Géza lelkész hirdették az örökélet igéjét, A gyülekezet presbiterei és tagjai nagy számmal kísérték az egykori lelkészüket utolsó útjára a kaposvári Keleti temető ravatalozójából. — Id. Centgráf Károly, a kétegyházai fiókegyház több évtizeden át hűséges gondnoka 79 éves korában Budapesten elhunyt. Február 19-én Rákospalotán helyezték örök nyugalomra. „Jöjjetek énhoz- zám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én nyugodalmat adok nektek.” — Boros Lajos lelkész most véglett gyógyszerész fia számára albérleti szobát keres a pesti oldalon a X. kerülethez közel, cím: Jomlószőllős, Evangélikus Leikézi Hivatal. — Eladó egy alig használt „Mann. berg” harmórúum, 11 regiszteres, 2 térdregiszteres, 1 manuálos. erős tölgyfaszekrényben. Templomi használatra kitűnően alkalmas. Érdeklődni lehet: Evangélikus lelkésznél, Vése, Somogy m. — Templomok és egyházi épületek tatarozását vállalom. Építési ügyben díjmentesen adok szaktanácsot. Pusztavári Attila építész Budapest, VIII. Lujza út 36. Telefon: 338—255. — Kántori szolgálatot vállaló férfinak lakást ad Budapestihez közel fekvő leánygyülekezet. Cím a kiadóhivatalban. D. H. Dietzfelbinger püspök nyilatkozata: A KATOLIKUS EGYHÁZRÓL A zsinat mozgásba hozta a katolikus egyházat — jelentette ki Dietzfelbinger püspök a már említett zsinaton, ami új indításokat adhat a növekvő keresztyén szolidaritásnak. De az a nagy távolság is nyilvánvalóvá lett a zsinaton, ami még mindig elválasztja egymástól az egyházakat. „Az önigazságnak és fölényes kedésnek legkisebb nyoma nélkül de félelemmel és reszketéssel kell megállapítanunk, hogy a reformációnak továbbra is megvan a maga küldetése.” Sajnálkozását fejezte ki afelett, hogy a dogmatikai alapkérdésekben, mint pl. a mariológiá- ban és a pápai hatalomról szóló tanban, semmi változás nincsen, sőt a hierarchikus rend jelentőségét az üdvösség szempontjából csak még jobban hangsúlyozta a zsinat. A vegyesházasság kérdésében sem adott Róma választ. A konkrét együttműködés csak diakóniai és szociális vonalon képzelhető el szerinte. A NŐK PAPI JELLEGÉRŐL D. Dietzfelbinger müncheni püspök véleménye szerint nem helyes, ha a női papok teológiai szolgálatát a férfiakéhoz igazítjuk és önálló lelkészi állásba helyezzük őket. Ennek a férfiakétól eltérő sajátos női szolgálatnak megfelelően kell kialakítani a nők teológiai kiképzését, emberi és társadalmi helyzetét is az egyházban. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyhái Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 - Szerkesztőség: Bp. Vili., Üllői út 2, Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest, vili. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—vm. Előfizetési ára egy évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 66.00544/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár I. HÉTRŐL—HÉTRE Elveszteni — megtartani Lk. 4,31—37. A drága gyöngyöt rejtő kagylók a tenger mélyéről, sokszor pusztító viharok után kerülnek a partra. Ugyanúgy az ember lelkének értékes volta is a szenvedések megrázó viharai után kerül napfényre. A betegségeknek, szenvedéseknek rendszerint haszna is van! Általuk ráébredünk bűnös voltunkra, másrészt az igazi hitet, ahogyan erről a szentírás többször' is beszél, a szenvedés próbálja meg. Jézus lement Kapernaumból Galilea városába és szokása szerint a zsinagógát kereste fel, hogy ott tanítson. A zsinagógában találkozott egy „tisztátalan ördögi létektől megszállt emberrel”. A rettenetes betegségben szenvedő ember szinte ráordított Jézusra: „Ah, mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged, ki vagy: az Istennek ama szentje!” A beteg felismerte és félreismerte Jézust. Felismerte, hiszen így beszélt: Az Istennek ama Szentje vagy! És félreismerte, mert azt gondolta, hogy Jézus elveszteni jött őt! Ahogy Jézus meggyógyította és megmentette ezt a beteg embert, úgy tart meg bennünket is. Böjt köszöntött ránk. A böjt tekintetünket a golgotái keresztre emeli. Arra a keresztre nézünk, amelyen Jézus kínos halált szenvedett. A böjt arra tanít, hogy Isten nem veszi el az életünket, habár ezerszer rászolgáltunk. Inkább a maga életét ajándékozta értünk, hogy éljünk őáltala. Fülöp Dezső NAPRÓL—NAPRA VASÄRNAP: ZSOLT 66,10 — 2. KOR 6,4. — Az apostolok evangéliummal, örömhírrel hezdtek neki munkájuknak: „Itt a kellemes idő, itt az üdvösség napja!” 2. Kor 6,1—10 — Zsolt 4. HÉTFŐ: ÉZSAIÁS 7,9 — EFEZUS 6,16. — Jézus a földbe esett gabonamag sorsában példázza önmagát. Belehullott a világ talajába, meghalt, hogy halála új életeket hajtson. Jakab 4,1—10 — János 12,20—26. KEDD: ZSOLT 102,18 — 1. PÉTER 3,14. — A kísértés hitpróba. Isten maga nem kísért, de megengedi, hogy kísértésbe vitessünk. Boldog az az ember, aki Istenbe vetett bizodalom- mal állja meg a próbát. Jakab 1,13—18 — János 12,27—33. SZERDA: ZSOLT 89,15 — EFEZUS 1,20—21. — Jézus méltóságát jelöli, hogy Főpapnak nevezzük. Végigjárta a földi élet útját, ezért ismeri szándékainkat, bűneinket, bizodalommal mehetünk hozzá. Zsidók 4,14—16 — János 12,34—36. CSÜTÖRTÖK: JÖB 25,ä—6 — RÓMA 8,1. — A keresztyén életben fontos dolog a kitartás. Ahogyan Jézus kitartó igyekezettel futotta életpályáját, úgy kell nekünk is tennünk, előre nézve Istenre, akihez megérkezünk majd. Zsidók 12,1—7 — János 12,36—43. PÉNTEK: ZSOLT 10,14 — 2. KOR 4,9. — Urunk élete az isteni törvényszerűséget példázza: aki elveszti életét, azaz leteszi Isten kezébe, nem önmaga és emberek szerint él, hanem Isten szerint, az nyeri meg igazán az életet. Máté 16,21—28 — János 12,44—50. SZOMBAT: ZSOLT 86,9 — JÁNOS 10,16. — Jézus megmosta tanítványai lábát és ezzel példát adott a szolgálatra. Isten gyermekeinek a szolgálatban, egymás segítésében, a szeretet- ben kell versengeniük. Máté 12,38—42 — János 13,1—11. i. H. B. — Bundák átszabása, irha tisztítás, festés, Somogyi szűcsnél. Budapest, V. Kossuth Lajos u. 1. az udvarban. — Eladó kifogástalan állapotban levő 6 polcos fekete fényezett könyvtartó állvány. Cím a kiadó- hivatalban. — Tornyok és templomok bádogtetejét garanciásán újonnan fedem, festem, javítom. Gömböket, kereszteket készítek, eldőlt csúcsokat helyre állítok a legju- tányosabb áron.. Bíró Sándor bádogos Edeiény, Lenin u. 29. Albrecht Goes: KISKANÁL „Gittegylet, mi?” „Nem." „No, de biztosan kegyes társaság. Maga persze katolikus?” „Nem. Istenhivő vagyok.” „Istenhivő? Ne mondja! Szóval ez áll a zsoldköny vében?” „Igen.” „No nézze meg az ember... Na, egy fecske .. .” Majd egy kis szünet után: „Sehol se látok egy képet a Vezérről?” „Már összecsomagoltunk.” „A jó kifogás nem rossz, de egy ilyen.. Nem tudta befejezni a mondatot. Wieland főtörzsorvos lépett be. Az őrmester, aki< követte, asztalához lépett, elővett egy kulcsot és intett az írnoknak, hogy menjen vele. „Wieland.” „Kuortis.” „Roedert.” „Parancsot kell végrehajtanunk a hadsereg biztonsága érdekében. Áttelepítési akció. Izrael népére vonatkozik. Ellenvetésről szó sem lehet.” Aztán, kis szünet után: „Jó hideg van máma. Nem kaphatnánk egy konyakot?” Wieland doktor gyorsan felmérte a helyzetet: gyáva zsiványok nagyképű fellépéssel. Nem kínáltta őket ülőhellyel, hanem az ajtóhoz lépett és kiszólt az írnoknak: „Hozzon konyakot.” „Igenis, főtörzsorvos úr, hozom a konyakot.” Kuortis újra elővette a papírt a gyilkos paranccsal. „Szóval a maguk fűtőjéről van szó —.” „Egy olyan emberről van szó, aki ebben a házban teljességgel nélkülözhetetlen. És pótolhatatlan. ötszáz sebesültünk van. Ha itt a fűtés felmondja a szolgálatot —.” A konyakot behozták. Az írnok hozott három poharat is. „Töltsön az uraknak.” Kuortis: „ön nem iszik?” „Szolgálatban vagyok. Százhárom beteg érkezett ma. Csupa súlyos sebesült.” „Sajnálom. Mi nem akartuk önt zavarni. De az őrmester —.” „Az őrmester előírásszerűén járt el.” Felhajtották a konyakot, amihez senki se Idvánt nekik egészséget s letették a pohara kát. Wieland doktor egy véletlennek álcázott, jól megfontolt mozdulattal lesöpöre őket az asztalról. „Vigyázat! Kincstári jószág!” — mondta „Megértem, hogy nem akarnak ezekből a poharaidból inni, amiket bűnös ajkunk érintett. Játszunk nyílt kártyákkal, ha, amint látom, nem szíveljük is valami nagyon egymást. Főorvos út, meg tudom érteni, hogy ezt az embert alkalmazták. Ha ló nincs, szamár is jó. De ennek most vége van. Lehet, hogy ez az ember önöknek nélkülözhetetlen — volt. Ha azonban a jövő héten az oroszok ideérnek — feltéve ha! — akkor az efajta emberek, ha nem tettük őket előzőleg ártalmatlanná, partizánok lesznek ... mégpedig olyan partizánok, akik itt kiismerik magukat. Ezt a kockázatot nem vállalhatjuk”. Ebben a pillanatban kopogtak és belépett a két Gestapo-legény. Stefant hozták — és Ulrike nővért. Stefan vállán egy vöröskeresz- tesnővér-köpeny volt, nyilván Ulrike nővéré. A nővér ott állt Stefan mellett, mozdulatlanul. Kuortis leléptette embereit, azután, nyilván, hogy kiélvezze a jelenetet, elővette pisztolyát. „Szóval ez az izraelita, akiben hamisság nincsen. Vagy mégis? Kezeket fel! — Zsidó? — Nem felelsz? No, akkor majd a kisasszonytól kérünk felvilágosítást... Muris, ez a maszkabál. Nővérköpeny mint álöltözet. Ilyen még nem volt, mi, Roedert? Az ember mindig tanul.------Zsidó? Téged kérdeztelek. — Ne m süket, de sajnálatos módon néma. Nos, a kisasszonynak bizonyára kézzelfogható bizonyítékai vannak arra nézve, hogy a fickó nem goj." „Kikérem” — Wieland egy lépést tett a beszélő felé — „kikérem magamnak, hogy a nővért sértegesse. A nővér egy elesett tiszt özvegye!” „özvegy? Ezt ismerjük már. A megvigasztalt özvegy.” (E szavaknál Ulrike nővér keze megrándult. Addig a pillanatig maga volt a megtestesült nyugalom. Nem a kővémeredt, hanem az acélosan elszánt nyugalom. A főnök arra gondolt: bárcsak arcába vágna a fickónak. S arra is: bárcsak el ne veszítené az önuralmát. Ulrike nővér nem veszítette el.) „Szenteljen nekem, főorvos úr, még három percet. Eddig, magunk között szólva, humanitárius nagynépűsködéseit, — magam is érzelmes ember vagyok — mint aféle, — na, szóval, mint gyermekbetegséget elnéztem; a névhamisítás nem érdekel, különben is mindnyájan hamisítunk, ha muszáj. De hogy ne tévedjen: aki a mi útunkat keresztezi, azt kiirtjuk, mint egy poloskát, — így ni! S azt is közölhetem, ami az ön sebészi foltozóműhelyét illeti, ezekkel a nyomoroncokkal, akik itt az ön műintézetében sínylődnek, a Vezér nem fogja felépíteni az Új Európát, nem bizony. Ezeket majd a legnagyobb nyugalommal egy injekcióval átsegítjük...” Wieland doktor a szavába vágott: „A zsold- könyvét kérem!” s két lépéssel az ajtónál termett: „Hirzel őrmester!” „Parancs!” „Jegyezze fel a személyi adatait!” Kuortis, egy pillanatra megzavarodott, majd nevetni kezdett. „A zsoldkönyvemet? Hogyan? Vagy úgy... a zsoldkönyvemet. Ez kedves. De kérem, természetesen, a legnagyobb örömmel. Panaszt akar tenni? Meg tudom érteni: feljelentés ... A birodalmi Főkopó fog önnek válaszolni. Személyesen. Postafordultával. Hogy ez az alsóbb szervek túlkapása csupán. És felelőtlen fecsegés. Majd rendet teremtünk. Aláírás: Himmler, a Heinrich. — Felelőtlen fecsegés. Akarja tudni, hogy ki a felelős na lünk? A nagy Senki!” »A Senki szúrta ki a szememet!« Emlékezik rá: Homércs, Odysszea, Polyfémosz. A Senki. Jól megtanultam görögül annak idején a szaléziánusoknál...” S azután: „Hol a zsoldkönyvem?” — „Kijegyzetelte magának... őrmester úr? Adja csak vissza. Ügy, jól van.”- . A küszöbről visszaszólt: „Doszvidanja. Főorvos úr. Kellemes karácsonyt. S üdvözölter tem a hullaszökevényeit. Sajnálom, nagyságos asszonyom, hogy ezután jóindulatát másra kell pazarolnia. Bújj ki a köpenyből, zsidó! Röhögnivaló. Szent Márton köpenye. No ennek most vége van. Előre, mozgás, frissen —.” Kilépett az utcára és a levegőbe lőtt. Az őrség a teherautón vigyázzba merevedett. Ja- risch törzsorvos, aki kissé távolabbról figyelte a történteket, az oldalajtón követte az elvonuló haramiákat. S kint, az utcán... Honnan s kitől hallott a kicsi. Leib a razziáról? S ki mondta neki, édesanyja biztosan nem. Az csak abban a pillanatban ért oda, amikor a kisfiú felkapaszkodott a kocsira, melyen az apja kuporgott. A fiúcska. A szemefénye. Hol, melyik könyvben is van erről szó? Abban, amelyikben nem minden kérdésre van felelet. 11 Három utóirat még. Az első a főtörzsőrmester elbeszélése. „Amikor észbekaptam, hogy miről van szó, két gondolatom volt: hogyan kaparintom kézbe a pisztolyomat — az ember végre is nem tudhatja — és: hogyan értesítsem a főnököt? A pisztoly az íróasztalomban volt és a fogdmegek ott álltak, tőlem három lépésre. Nem férhettem az asztalfiókhoz. A másik ügy legalább olyan kilátástalannak látszott: egy ilyen hajszás napon, tele újonnan érkezett sebesülttel, lehetetlen lesz a főnököt telefonvégre kapni. Nos, leakasztottam a legközelebbi hallgatót és sürgősen, a legsürgősebben kértem a főnököt. S valóban, a kagylóban belereccsent a hangja „Wieland”, bosszúsan persze, de ez volt most a legkevesebb. Azonnal át kell jönnie, mondottam, sürgős. „Azonnal? Mi az. hogy sürgős? Azonnal kezdődik egy lábszár - csonkolás, és a maga hívása miatt most kezdhetem elölről a bemosakodást.” Akkor azt mondtam: „A Gestapo van itt.” Mire ő: „Ember, ne csináljon rossz vicceket”. „Nem magyarázhatom most meg, Főtörzsorvos Űr, de — át kell jönnie.” — „Az ön felelősségére őrmester?”, de ezt olyan hangon mondta, hogy a hátam borsózott bele. Mit mondhattam? „Az én felelősségemre.” Visszajövet azután összetalálkoztam Sander őrmesterrel s mariamhoz vettem annak a pisztolyát, — csőretöltöttem — minden eshetőségre.” (Folytatjuk) Fordította: Dr. Groő Gyula