Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-12-25 / 52. szám

fetem

karácsonyi Gyermek: Is- ten emberformában, Isten közöttünk. „Az Ige testté lett” (Jn 1, 14).

Hallatlan feszültségekkel tele kijelentések ezek! A Názáreti Jézus mint valóságos ember, a legszentebb és legtökéletesebb ezen a földön — ezt még talán elfogadja a mai ember. De valóságos Isten, az örök, mindenütt jelen.való Isten beleöltözése múlandóság és bűn álá vetett emberi testünkbe? Olyan hallatlan dolog ez, amely előtt vagy ellentmondva, vagy elámulva áll meg az emberi értelem. „Az Isten, ki alkot, teremt, mint gyermek köztünk megjelent” (Luther).

Kétezer esztendeje küzd ezzel a titokkal a teológia is. Próbálta kiegyenlített, súlyos veretű mondatokba foglalni. De a titok így sem lett kisebb, mint amilyen felfoghatatlan volt a betlehemi pásztoroknak azon az első karácsonyéjszakán.

értheti meg, hogy a vi- lágteremtő, örök Isten így megalázta magát? Csak az, aki hinni tudja: „Isten tette mindezeket, hogy lássuk, mennyire szeret” (Luther). Isten testbe öltözése Isten sze- retete irántunk. Alászállt a menny örökkévalóságából, az időbe. Megüresítette magát isteni dicsőségétől, és szegény, tehetetlen, számkivetett kisgyermekké lett. Vállalta a Fiúban az embersorsot, annak legmélyebb mélységéig, a kereszthalálig. Azért tette ezt, mert kegyelme végtelen irántunk. Le akarta győzni szívünkben a bűnt, megtörni a halál uralmát rajtunk, és összekötni újra a szétszakadt teremtésbeli közösséget. Maga és a világ között.

Kicsoda az Isten? Örök égi lény, más.vílági valóság, vagy esetleg a „lét mélye” — hányféleképpen gyötri, kínozza magát a hivő elme, hogy megértse Isten létének titkát! Pedig a felelet milyen egyszerű: itt, a jászoíbölcső Gyermekében, a Názáreti Jézusban láthatod meg, kicsoda az Isten, mi az akarata velünk és irántunk 1 A karácsonyi bölcsőnél és a golgothai kereszten tárul fel Isten: valóságos lénye, legmélyebb lényege, sehol másutt: az Isten szeretet. Mindenhatósága és szentsége mélyén végtelen irgalom és megbocsátó kegyelem. Ügy szeret minket, bűnösöket, hogy testbe öltözik, a testvérünkké lesz és halálba megy megváltásunkért, bűntől — haláltól szabadulásunkért.

Nincs más űt Istenhez, csak az, amelyen Ö jön el hozzánk: a Názáreti Jézusban.

CJsten testbe öltözik kará^ csony éjszakáján — ez kinyilatkoztátás is, meg elrejtőzés is egyszerre. Az örök Ige rongyokba burkolódzik, a szegényes betleheT* *1 • ... . i. ■ ..... . i ;,*i

A szociális otthon helyén levente-székház volt valamikor, hihetetlen mennyiségű árva- lányhajjal, töviskoszorús cson- kamagyarországgál, és erdei tisztásokon áldást osztó főpapokkal. Az átalakításkor mindezeket elszállították, csupán egy festett üvegablak maradt, mely a Honszerzőt ábrázolta, amint türelmetlen vezérei és vágottfarkú vizslák társaságában áll a bércek ormán.

Midek úr, aki nyomasztónak találta az intézményesített irgalom e hajlékának rideg célszerűségét — rögtön megérkezése után felfedezte a tollfor- gós férfiak képmását és cip- szer eredete ellenére igen megörült a tettrekész vitézeknek. Boldog volt, hogy talált valami feleslegeset az asztalok és vaságyak lehangoló józanságában. Évekig a főváros egy hasonló intézményében élt és úgy találta, hogy új helyén is minden olyan, mint ott volt — itt is befőttek állnak az ablhk- párkányokon és az összeháza- sulők itt is külön szobát kapnak a gondnoktól.

Midek úr hetvenhárom éves, van egy fia, aki kivándorolt és most valahol Ausztráliában él, meg egy lánya — ő pénztáros volt egy pesti Közértben, de sikkasztott és most börtönben ül. Ritkán gondol rájuk, szeretet és neheztelés nélkül élnek emlékezetében —

ÜNNEPÉLYES NYILATKOZAT

A Magyarországi Evangélikus Egyház az 1966. évben összehívott zsinata mélységes hálával emlékezik arra, hogy a történelem és az egyház Ura a fasiszta embertelenségből, a nagytőkés-nagybirtokos rendszer igazságtalanságából és a felekezeti elnyomásból felszabadult hazánkban új élet lehetőségét adta egyházunknak és Szentlelkével arra indította, hogy az Ür Jézus Krisztus követésében és az ő példája nyomán a szolgálat útját járja népünk és az emberiség közösségében.

Törvényalkotó munkája kezdetén a zsinat ünnepélyesen kijelenti, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház a teljes Szentírás kinyilatkoztatása, valamint az egyetemes és az evangélikus hitvallások bizonyság- tétele szerint Isten igéjét tekinti hite, tanítása és szolgálata forrásának és mértékének és ennek alapján az Ür Jézus Krisztustól kapott feladatának vallja az ige hirdetését és a szeretet munkáját hazánk népe és az emberiség javára.

A zsinat ennek megfelelően a Szentírás alapján és a reformáció hagyományai szerint vallja, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház a történelmet formáló Isten akaratából él a magyar hazában és népe közösségében, ezért a szocializmust építő Magyar Népköztársaság törvényes rendjének megbecsülésével, a megkötött egyezmények szerint a kölcsönös bizalom és megértés szellemében végzi igehirdető munkáját, és szolgáló szeretettel vesz részt népünk építő munkájában a jobb és emberibb életért.

A zsinat Isten igéjére figyelve, a világért érzett felelősségével vallja, hogy a teremtő Isten akarata szerint az egyes népek és emberek az emberiség nagy családjának egyenlő értékű és egyenrangú tagjai. Ezért a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetői és tagjai egyenként és együtt támogatnak minden olyan törekvést, amely a népek és emberek egyenlőségét és fölemelkedését, együttműködését és békés életét célozza.

A zsinat Isten igéje és az evangélikus hitvallások alapján vallja, hogy az egyházakat az egy Űr és az egy keresztség, valamint a világért való közös felelősség kötelezi a hit és a szolgálat egységének keresésére. Ezért sajátos evangélikus hitével és felismerésével vesz részt az emberiség közös javát és békéjét munkáló egyházi törekvésekben, azzal a meggyőződéssel, hogy az egyházak az egész világért végzett diakóniai szolgálattal járnak az Ür Jézus Krisztus nyomában, és így kerülhetnek közelebb egymáshoz.

A zsinat kijelenti, hogy munkáját ennek az Ünnepélyes Nyilatkozatnak az értelmében végzi és az ebből következő fő irányvonalakat az I. Törvényben állapítja meg és ezért az összes többi törvényt ennek megfelelőén kell értelmezni és alkalmazni.

testben

md Istálló-barlang tehetetlen kisdedében. Karácsonykor is. De különösen a kereszt megfeszítettjében. A hit „szerető szeme” (Hamann) kell hozzá, hogy abban a Gyermekben és abban a megfeszítettben fel tudja Ismerni Isten Fiát, Isten közelségét és végtelen, üdvözítő szeretetét.

Ez az „elrejtőző kinyilatkoztatás” végig vonul az egész üdvösségtörténeten. A Szentírás történeti irataiban, az igehirdetés egyszerű emberi szavában és a keresztvízben, úrvacsorái kenyérben és borban ugyanígy rejtőzik el, és jön el mégis hozzánk Krisztus, Isten megváltó, szabadító szeretete. Isten a betlehemi Gyermekben — a‘hit számára itt nyílik meg a menny kapuja, itt jön közel hozzánk Isten irgalrna. testbe öltözés — a mai keresztyénségnek különös figyelemmel kell odafordulnia e felé a karácsonyi üzenet felé — hatalmas útjelző/ szeretetünk és életfolytatásunk számára is!

Isten nem eszmei igazság formájában, nem ideák elvont magasságában, hanem egy élő, történeti személyben, a valóságosan ember Názáreti Jézusban jött el világunkba. Krisztus Urunk belső szabadulást, üdvösséget és örökéletet ad a bűnös embernek. De magára veszi a test ínségét és gondját is; lehajol az éhezőkhöz, a betegekhez, a szenvedés és halál foglyaihoz. A keresztyén hit megváltása a teljes, testilelki ember megszabadítása. A keresztyén szeretet feladata a felebarát táplálása az Ige kenyerével és a testi kenyérrel, együtt és elválaszthatatlanul.

Milyen hatalmas figyelmeztetés Isten testté létele ma a világ keresztyénéihez, hogy a lélek üdvösségével együtt törődjenek a világ éhezőivel és szenvedőivel, az örökélettel együtt a világ földi életével és békességével is! Ahogyan Isten szeretete karácsonykor átölelte teljes emberi életünket és testbe öltözött, úgy kell a keresztyén szeretetnek is ma, mindenütt a világon ilyen széles horizontú, teljes szeretetnek lennie!

sten testté léteiének a „megértése” nem az értelmünk dolga. A mai egyház és a mai keresztyén ember csak a hitén és a szeretet gyakorlásán keresztül kezdi felfogni, mit is akar velünk Isten. Az egyház útja a mai világban ugyanaz az út, amelyen Isten Fia maga járt előttünk: a kicsinységben, alázatosságban, szolgálatban és vég nélküli szeretetben az embervilág iránt. Minél teljesebben hisz- szük Isten testté léteiét és járjuk az ebben elénk adott szeretet útját, annál közelebb jutunk a Karácsony titkához. Isten velünk van! Isten közöttünk van a Názáreti Jézusban! Isten megjelent testben!

Dr. Nagy Gyula

„A BÉKE KÖZTÜNK VAN’’

A fenti jelszót választották a 13. Német Evangélikus Egyházi Napra, amelyet 1967. június 21—25-ig rendeznek meg Hannoverban. A konferencia elnöksége hozta ezt a határozatot legutóbbi ülésén és azt is hangsúlyozta, hogy a konferenciának nemcsak a békekészséget kell hangsúlyoznia, hanem aktív felelősségre kell felszólítania a keresztyéneket a békéért

kiaknazatlan

KINCSEKHEZ VALÖ KULCS

A „Neue Zeit” c. keletnémet napilap a fenti címen hosszú ismertetést közöl Cr. Pálfy Miklósnak, a Hallei Magyar Könyvtár kéziratgyűjteményéről a hallej M. Niemeyer- kiadónál megjelent katalógusáról dr. Nagy Gyula tollából 1966. december 10-i számában.A kimenő

nem tépi ki gyéren érkező leveleiket a nővér kezéből és sosem olvas fel belőlük szobatársainak.

Barátra sem Pesten, sem itt nem akadt — egy ideig megpróbált összeismerkedni a kisváros nyugdíjasaival, de látva tartózkodásukat, csakhamar felhagyott ezzel is. Amikor csak tehette, sétált a városban, elnézte a tüzelővel megrakott kocsikat, amint begördülnek a visszhangos kapualjakon. Megállt az iskolák kerítése mögött és nézte a tízpercre kitóduló gyerekeket. Izgalom és kíváncsiság nélkül ögyelgett, amíg csak tartott a kimenője.

Egyik sétáján szokatlanul messzire vetődött. A rokkanttelepnek hívták a városkának ezt a részét. A folyó partján volt, új, egyforma, emeletes házak épültek itt — néhány •körül még álltak a kőművesek állványai.

Az egyik új ház tövében kisfiúk golyóztak — láthatatlan nagymamák hívogató kiáltásai hallatszottak a lépcsőházakból. Midek úr megállt és nézte őket. Az egyik pöckölés helyett seperte a golyót, a többiek visítva tiltakoztak. Egy bicegő, cingár fiúcska Midek

úrhoz futott és kérte, döntse el — szabad-e söpörni. — Midek úr lehajolt és megmutatta, hogyan lehet távolról is a lyukba lökni a golyót. A bicegős eltanulta a fogást és rögtön három golyót nyert. Midek úr felállt, hogy tovább menjen, de a gyerekek kérték, hogy maradjon. Később azonban már nem volt ilyen szerencséje. Pénzzel játszott és az előkotorászott dohányporos tízfillérek messzi elkerülték a lyukat, melyet alig lehetett látni az egyre sűrűbb sötétségben. Épp utolsó egyforintosát tette a földre, amikor az egyik, nyitott ablak mögött felhangzott a rádió esti meseműsorát jelző furulyamuzsika és a gyerekek elfutottak. Köszönés nélkül faképnél hagyták Midek urat, rohantak a lépcsőházak felé. Midek úr egyedül gyggclt a fal tövében száradó kezeslábas alatt. Percekig maradt így, nem akart felkelni, pedig a kimenő már rég letelt. Eszébe jutott a szobája — Tóbiás, aki már a Bibliát olvassa, pontosan kilenckor leteszi majd és ezt mondja: — na, tegyük el magunkat holnapra. Meg Májas úr, aki cseresznyebefőttet eszik lefekvés előtt, amit a lánya

küld neki — a lánya, akiről ma este is mesélni fog.

Az egyik fürdőszoba-ablak mögött felgyújtották a villanyt, egy keskeny fénycsik épp a lyukra vetődött.

Midek úr három fehér kavicsot vett fel és a gödröcske felé pöckölte őket. — Az első kirepült, messze a fénysávon túlra, az ismeretlen sötétbe — ki tudná megkeresni ilyen későn ... ? A második a falnak pattant és beszorult a termés- | kövek repedéseibe — megpróbálta kiszabadítani, de nem sikerült. Az utolsó egyenesen a tátongó lyuk felé repült, de nem hullott bele, megállt a szélén, billegett és úgy tetszett, ott is marad még egy ideig.

Midek úr nézte a fehér kövecskét — de a fürdőszobában kialudt a fény és most már vaksötét volt mindenütt.

A szemközti ház első emeletén fiatal házasok laktak. Az asszony már az ágyban ült és várta a férjét, aki a rolót eresztette le. A férfi félúton megrántotta a vászonszalagot és kinézett.

— Mi az, miért nem jössz már? — kérdezte a nő és ásított.

— Semmi szívem, egy öregember van lent és golyózik. Már délután is láttam, játszott a gyerekekkel...

Turchányi Sándor

Emberközelben

Az űrkutatás korában élő, napilapokat olvasó ember előtt ismerős az „epigeum” tudományos megjelölés. Ez a görögből származó szakkifejezés a mesterséges holdak vagy űrhajók a Földhöz legközelebbi helyzetét, a földközelségét jelenti. Karácsonykor az Isten szeretete Jézus Krisztusban földközelbe, pontosabban „emberközelbe” került. Isten emberközelsége az első Karácsonykor emberi érzékszervekkel felfoghatóvá vált. János evangéliuma így tesz e tényről bizonyságot; „Az ige testté lett és lakozott miközöttünk és láttuk az ő dicsőségét...” (Jn 1,14.) Isten emberközelbe jöveteléről beszél Pál apostol is: „Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit. 2,11.) Karácsony eseményének e két klasszikus megfogalmazása; más mint a Lukács evangéliumában leírt és híveink által megszokott karácsonyi kedves idill.

Évekkel ezelőtt egy festőművész műtermében megdöbbenve fedeztem fel egy szokatlan kompozíciót. Nagyon megragadott. Újszerű, merész és kifejező volt. A világmindenséget, az univerzumot ábrázolta. Keringenek a naprendszer bolygói, közöttük felismerhetően a mi Földünk is a sötétkék tónusú világűrben. Földünk felé közeledik felülnézet- ből ábrázolva egy hatalmas, sugárzó kereszt, rajta Isten szeretetének dokumentuma: a megfeszített Jézus. Szinte elállt a lélegzetem. Felvillant bennem a felismerés, hogy a festmény a kozmikus evangélium ábrázolása. Áthalad az isteni Szeretet a világmindenségen, hogy emberközelbe jöjjön. így próbálta kifejezni a megihletett művész Istennek az egész teremtett világot átfogó szere- tefét. Szokatlan formában a karácsonyi világeseményt ábrázolta a mű hűségesen. Isten emberközelbe jött Jézus Krisztus által.

Emberi formát öltött az ige. Mindenben hasonlóvá lett hozzánk, kivéve a bűnt. Az emberiséggel sorsközösséget vállalt. Magára vette gyengeségeinket, nyomorúságainkat, kísértéseinket, gondjainkat. Emberi éle- tünk létkérdéseit, örömeit és szenvedéseit. Karácsony és a kereszt összetartozik. Szeretet és a szeretetből fakadó áldozat elválaszthatatlan.

A jánosi és páli karácsonyi evangélium az egyház népétől „nagykorú” keresztyén szemléletet kíván. Ha megértettük Isten világot átölelő szeretetét és ezt átérezzük, akkor nem maradhatunk a világtól elzárkózott egyház. Karácsony az egyház szolgálatának kapuját szélesre tárja. Nemcsak híveink egyéni keresztyén életének az ápolása a feladatunk; hanem a Krisztusban megjelent szeretet megnyitja szívünket népünk, társadalmunk és az egész világ égető kérdései előtt. Ez elöl nem lehet, de nem is szabad kitérnünk. Isten szereti a világot. Az egyház akkor végzi jól szolgálatát, ha Isten szeretetével tud az egész világért dolgozni és kész az egész emberiség közös gondjait felelősen magára venni.

A nagykorú keresztyénség szolgálata széles távlatú. Fokozott erőfeszítéseket kell tenni az emberiség békéjének megőrzéséért. Állást kell foglalni ismételten a vietnami erkölcstelen háború és népirtás beszüntetése mellett. Szolgálatunkba beletartozik a gyarmatosítás felszámolásáért folytatott küzdelem, a gyarmati sorban élő népek felszabadításáért. Nem nézhetjük szótlanul az embertelen faji megkülönböztetés kegyetlenségeit. Fel kell rázni az emberiség lelkiismeretét a világ anyagi javainak igazságtalan elosztása ellen. Fáradozni kell egy olyan világgazdasági rend kialakításáért, mely az emberiség boldogabb jövendőjét szolgálja.

A világ mai égető kérdései elől nem térhet ki az egyház, mert hűtlen lenne Istenhez és Jézus Krisztushoz. Isten emberközelbe jött Jézusban, ezért kívánja népétől, hogy emberközelben, krisztusi szeretettel végezze Tőle kapott feladatát és segítsen minden jóakaratú embernek a világ kínzó kérdéseinek megoldásában.

Garami Lajos

Ferenc Juhász: Gedichte

A Suhrkamp kiadóvállalat Frankfurt am Mainben (NSZK) hatezer példányban kiadott egy ízléses kis könyvet „Gedichte” címen. A kötet Juhász Ferenc Kossuth-díjas költőnk tizenegy válogatott versét, illetve versrészletét tartalmazza, közöttük „A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából” címűt is, ami már önmagában is jelzi, hogy a fordító nem torpant meg egy ilyen roppant nehéz nyelvezetű verssel való találkozáskor, sőt éppen vonzotta a szédítő tartalom. Van a kötetben „Utószó”, amely Paul Kruntorad, az egyik fordító írása Juhász Ferenc életrajzi adataival és írásainak értékelésével.

A kötet értékes munka már azért is, mert — egy aláírás nélküli jegyzetben — kimond egy igazságot: .. a korunkbell lengyel, cseh és jugoszláv irodalommal ellentétben a magyar (irodalom) fordítása Németországban csak szegényesen van képviselve, már ami a költészetet illeti.”

A kötet kiadása (méghozzá hatezer példányban!) és a fordítás merész kísérletezésnek tekinthető, hiszen Juhász Ferenc versei magyar nyelven is — a Kortárs értékelése szerint — az extázis csúcsát, a világteremtés lázát mutatják, témái az emberi sors bonyolultságát hordozzák magukban és a páratlanul gazdag, színes nyelv, a képek fantasztikuma és sokasága valósággal megdöbbenti az olvasót. A fordítók mégis Juhász Ferencet választották és bizonyára ez a magyarázata annak, hogy egyes verseknél csak töredékek fordítására vállalkoztak. így csak megmutatták, milyen általában Juhász Ferenc költészete, de nem annak teljességét. Ez különben talán lehetetlen is. Éppen ígv érthető, hogy legtöbbször a szigorú szószerinti fordításra vállalkoztak, hogy mondanivaló érvényesüljön. Emellett egészen különleges formabontás az is, hogy a német főneveket; sőt a személyek «evét is, végig kis betűkkel írták.

Semmiképpen nem vállalkozunk arra, hogy a fordítók munkáját irodalmilag értékeljük (hiszen nem vagyunk ilyen szakfolyóirat), még inkább, hogy kritizáljuk, de mindenképpen érdemnek tekintjük. Abban van az örömünk, hogy a mai magyar irodalmi kultúra kincsének kis részét megismerheti a világnak németül beszélő része is és hogy ebben egy magyar származású evangélikus lelkész, Szépfalusi István és felesége is közreműködnek.

Az ember azt várja és kérdezi, hogy ennek á kezdeményezésnek várható-e valamilyen folytatása? A három fordító és a kiadóvállalat első lépéseket tettek és kívánnánk, hogy ezt több is kövesse.

Várady Lajos

Ő szatyadtlja . mm népéi.

bűneiből

Möli Í,ZU>.

1