Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-12-25 / 52. szám

Felelősségünk a jövőért egaéléetelk veleteík... • A KERESZTYÉN BÉKE- KONFERENCIÁN az az álta­lános vélemény alakult Ki, hogy bátrabban kell előljámia ennek a mozgalomnak az em­beriség jövőjéért érzett felelős­ség terén. Az ökumenikus kér­désekkel foglalkozó bizottság megállapította, hogy ma már Genf és Róma is tettek lépé­seket az emberiséget érintő alapvető nemzetközi kérdések­ben, éppen ezért a keresztyén békemozgalomnaK meg kell őriznie élharcos jellegét. Az ökumenikus kérdések, vagyis a világot érintő problémák sorába tartoznak az olyan jö­vőt érintő jelenségek, mint a vietnami agresszió, vagy Euró­pa biztonsága. Ezért a Keresz­tyén Békekonferencia szófiai ülése ezeket a kérdéseket te­kintette legfontosabbaknak az ökumenikus bizottságban is. A VIETNAMI AGRESSZIÓ az egész világ felháborodását yáltja ki. A Keresztyén Béke- konferencia ökumenikus kér­désekkel foglalkozó bizottsága hálával gondolt azokra az amerikai Keresztyénekre, akik szembeszállnak a Johnson-kor- mány vietnami politikájával. Egy nyugatnémet irrethodista püspök azt hangoztatta, hogy Vietnam egy sorba kerül a csehszlovák Lidicével, vagy a francia Oradour-ban történt vérengzésekkel. Ezért érthető az a szélesKörű' tiltakozás, amely az egyházakon belül is életre kelt a vietnami agresz- szióval kapcsolatban. Az ökumenikus kérdésekkel foglalkozó bizottság kereste az utat-módot, hogyan lehet ha­tást gyakorolni az amerikai kormányra. Ennek egyik je­lensége volt a kormányokhoz intézett nyilatkozat, valamint a keresztyéneKhez intézett fel­hívás, amelyet lapunk hasáb­jain is közöltünk. Bőven hang­zottak javaslatok arról, ho­gyan léphetnének fel hatáso­sabban a vietnami kérdésben. Voltak, akik egyházi világkon­ferenciát javasoltak Vietnam ügyében. Voltak, akik a Hiro- sima-nap mintájára vietnami napot javasoltak, amelyen a világ minden részében megem­lékeznének az egyházak Viet­nam szenvedéséről és a nem­zetközi vöröskereszt útján ado­mányokat juttatnának Viet­nam részére. Mások azt java­solták, hogy jobban kell be­vinni a gyülekezetek életébe a vietnami kérdéssel foglalko­zást, mivel a vietnami agresz- szió kiszélesedése a háborús veszély fokozódását jelenti. EUROPA BIZTONSAGA is szorosan összefügg a vietnami kérdéssel. A béke oszthatatlan Ha valahol megtörik a békét, az kihat máshová is. Az ázsiai háború Európa biztonságát is veszélyezteti. A német kérdés­sel szorosan összefügg Európa biztonsága. Ha szilárd és tar­tós békét akarunk a világon, azokra a kérdésekre kell leg­jobban fölfigyelnünk, amelyek leginkább veszélyeztetik az emberiség békés jövendőjét. A Keresztyén Békekonfe­rencia kezdettől fogva Küzdött a békés Németország kialakí­tásáért. Maguk a nyugatnéme­tek is belátták, hogy a német egységet megelőzi a békés Né­metország célkitűzése. Mert egységes volt a németség a.í- kor is, amikor két világhábo­rút robbantott ki. A béke ér­deke felől kell nézni a né­met kérdést. Ekkor világos lesz, hogy a szomszéd népe­ket nyugtalanító határigények egyúttal a békét nyugtalanít­ják. Nem határkérdésről, ha­nem békekérdésről van tehát szó. Erről az álláspontról sell követelni az európai határok biztonságát, mindkét Német­ország elismerését, a két né­met állam egymáshoz közele­dését, atommentes övezetek ki­építését, az európai államok koegzisztenciáját. A KATOLIKUS BÍKEKEZ- BEMÉ NYELÉSEKET örömmel vette tudomásul a Keresztyén BéKekooferencia. Berlinben nagyszabású katolikus béke- konferenciát tartottak, azon magyar katolikus papok is részt vettek. A berlini Katoli­kus békekonferencia elküldte képviselőjét a Keresztyén Bé­kekonferencia szófiai ülésére is. Jó volt benyomást szerezni arról, hogy a keresztyéneK mindenütt egyre nagyobb fe­lelősséget éreznek a jövőért, egyre inkább felsorakoznak azokhoz, akk legkövetKezete- sebben képviselik az emberi­ség békés jövendőjét. Dr. Ottlyk Ernő AZ ÚRVACSORA KÉRDÉSE A Württemberg! Evangé­likus Egyház zsinata az úrva­csora kérdésével foglalkozott és elfogadott egy olyan javas­latot, amely szerint a Német- országi Evangélikus Egyház (EKD) összes tagegyházai le­hetővé teszik más protestáns felekeze thez tartozónak is az úrvacsorában való részvételt, tekintet nélkül arra, hogy az illető jogilag melyik feleke- zethez tartozik és hogy egy­házában milyen egyházfegyel­mi rendelkezések érvényesek. Hasonló döntést hozott a pfalzi tartományi zsinat is Speyerben. < a Konfirmáció kérdése A Bádeni Tartományi Egy­ház zsinata a konfirmáció kérdésével foglalkozva hozott érdekes döntéseket. Eszerint a konfirmáltnak legalább 141 évesnek kell lennie és nem kell többé fogadalmat tennie konfirmálásakor. A LELKÉSZNÖK SZOLGÁLATA A lelkészi képesítéssel ren­delkező nők helyzetének és szolgálatának a kérdéseit igyekszik rendezni a Schles- wig-Holsteir.i Evangélikus Egyház zsinatának az az új törvénye, amely kimondja, hogy a lelkésznő parókiát is kaphat olyan gyülekezetben, ahol több lelkészi állás van és egyházi tanácsosként is szolgálhat, mint hivatalnok. Mindegyik esetben joga van az igehirdetésre és a szentsé­gek kiszolgáltatására. Szolgá­lati viszonya azonban megszű­nik abban a pillanatban, ami- I kor férjhezmegy. AZ EGYHÁZAK VILAGTANACSANAK űj főtitkára a vietnami békéért Dr. E. C. Blake, az Egyhá­zak Világtanácsa új főtitkára, nemzetközi sajtóértekezletet tartott Genf ben hivatalba lé­pése alkalmából és síkraszállt amellett, hogy az egész világ keresztyénsége fogjon össze a közös problémák megoldására. Rengeteg olyan kérdés van — jelentette ki a főtitkár, ame­lyek nemcsak a protestánso­kat és nem is külön a kato­likusokat érintik. Elsősorban a béke kérdését jelölte meg közös problémának. Elvi meg­állapításain túl megismételte azt a véleményét is, hogy a vietnami háborút be kell fe­jezni és a tárgyalóasztalnál kell rendezni a vitás kérdése­ket. Igaz történet egy oxfordi diákról illetődre néztem a régi padok távol. De íme, vendégünk van. fölött lebegő fényességet, ke- Vajon honnan? restem a hazai templomok — Magyarországról — felel- meghitt képét. tem és a hangom elcsuklott, a És akkor elöl, a második szívem hangosan vert. padban megpillantottam va- — Isten hozta — válaszolta lakit. Egy fiúcska volt. ügy egyszerűen, a Biblia után 6—7 éves lehetett, alig lát- nyúlt és feldfvasta kettőnk- szott ki a pádból. Előre men- nek azt, hogy a gonosz néha tem és melléje ültem. Végig- bárány képébe öltözik... és néztük egymást. Én kíván- hogy a jó embereket a tetteik- csian, ő félénken. Jól esett a röl ismerjük meg. Nagy élmény amikor az em­ber öreg fejjel elindul, hogy megint diák legyen — Oxfórá­ban. Valamiféle nemzetközi találkozó ez is, csakhogy nyelvtudásban mérjük össze erőinket. És itt sem mindegy, hogy hogyan képviselem nem­zetem színeit. A ma oly divattá lett „külföl­di utazásról” vegyes élmények­kel térnek haza az emberek. Néha az az érzésem, hogy ki­veszőben van az az embertí­pus, amely tanulni, művészi értékeket látni utazik külföld­re. Tanulmányaimból és ol­vasmányaimból már jólismert műemlékek szemtől-szembe látása mellett rám legnagyobb hatással az emberek voltak. És ... Oxford, a híres diákvá­ros ódon templomaival, kol­légiumaival, egyetemi hallga­tóival. Emberi jóság tette le­hetővé, hogy öreg fejjel én is diák lehettem a nyáron eb­ben a gyönyörű Tárosban. On­nan hoztam haza egyik leg­szebb emlékemet. ... Vasárnap délelőtt volt. A kollégium, nagy órája 1/2 10-et ütött. Odahaza gyermekko­runkban ilyenkor harangoztak elsőt, Talán megszokásból in­dultam el a zuhogó esőben, a csupaviz oxfordi utcán. Nem volt különösebb tervem, nem ismertem még eléggé a városi, napközbeni elfoglaltságom nem engedte meg, hogy job­ban ismerkedjünk. Talán mert túl sűrű volt az esőfüggöny, azért tértem be egy gyönyörű virágoskert közepén álló ki­csiny templomba. Vagy talán nem is volt véletlen? Ki tud­ná Isten titkos útjait? A fényesen kivilágított ódon falak között nem volt terem­tett lélek. Elfogódva álltam meg az ajtóban. Otthon vol­tam és mégis idegenben. Meg­gyermek közelsége. Szerettem volna magamhoz ölelni vagy megfogni a kezét, mintha hoz­zám tartozna. Csendben ül­tünk egymás mellett. Aztán valahonnan a templom homá­lyából egy őszhajú, fekete re- verendás férfi jött elő. Beállt az első padba. Mosolygott. Megértő, jóságos bólogatással. — Lám, lám, az én gyerme­keim megfeledkeztek rólam, pedig alig egy hétig voltam ' — Találkoztatok-e már ilye­nekkel az életben? — A Piroska és a farkas — előzött meg a feleletben a kis­fiú és mesélni kezdett vékony­ka hangján. Elmondta, hogy a farkas képes volt magát nagymamának álcázni, hogy megtévessze a kis Piroskát. Elmondta a mesét elejétől vé­gig teljes átéléssel. — Más példát nem is tudott = az életből. Karácsonyi levél a nyugati országokban élő magyar evangélikusokhoz Ennek a vége felé haladó esztendőnek a húsvétján levelet írtam Hozzátok „Szólitlak benneteket..címen. Azóta hónapok teltek el és a mostani levelemet már így kezdhetem. „Beszélgetek veletek...” A „szólitlak” és „beszélgeted” kifejezések jelzik azt a válto­zást, árui kapcsolatainkban bekövetkezett. Ma már nemcsak arról van szó, hogy kezdjünk hozzá egymás megkereséséhez, hanem ma már beszélgetéses viszonyba kerültünk egymással. Számos levél jött ugyanis válaszképpen hús­véti levelemre. A levelek írói túlnyomó több­ségben nemcsak örvendeznek azon, hogy „megszólíttattak” hanem azonnal javaslatokat is tettek arra, miképpen tudnánk kapcsola­tainkat mélyíteni, a beszélgetést folytatni. Van­nak, akik kérik a kölcsönös-látogatás lehető­ségét, mások felajánlották, hogy a „Somvirág” c. elbeszéléskötetünket ismertetnék a külföldi sajtóban és egyben azt kérték, hogy a hazai sajtóban viszont mi írjunk valamelyik kül­földön élő magyar evangélikus lelkész irodal­mi munkásságáról. Ismét mások érdeklődnek: nem tölthotnének-e itthon néhány hónapot Teológiai Akadémiánkon stb. Egy szóval: el­kezdődött az a „közösködés”, amit húsvéti cikkemben kértem. t Szeretném újra kifejezésre juttatni, hogy a magunk részéről igényeljük és folytatni sze­retnénk ezt a beszélgetést. Nem „divat”-ból tesszük, hanem, abból a meggyőződésből, hogy elválaszthatatlanul összetartozunk és kötele­sek vagyunk a köztünk fennálló közösséget ápolni és nyilvánvalóvá tenni. Ezért sajnáljuk, hogy a Húsvéti levelet né­hányon Közületek rosszindulatúan félrema­gyarázták és annak értelmét meghamisították. Egyes európai magyar evangélikus lelkészek olyan sajtónyilatkozatot tettek közzé, mely szerint mi „meg akarjuk osztani a külföldi magyar evangélikusokat” és ezért „szolidari­tásra hívják fel a külföldi magyar lelkésze­ket”. Amikor húsvéti levelemet írtam és arra gondoltam, hogy vajon mi lesz majd levelem visszhangja, sok minden megfordult fejemben. De ilyen tudatos félremagyarázásra nem szá­mítottam. Meglepett az az indulat, amely a sajtónyilatkozat mögött van. Akik így beszél­nek, azok felelőtlenül arra vállalkoznak, hogy egy sarjadó vetést megpróbáljanak letiporni. Pedig mióta vártunk arra — és milyen sokan kérték ezt tőlünk külföldről —, hogy a vetés kikeljen, sarjadjon és szárba szökkenjen a ha­zai és külföldi magyar evangélikusok közös szántóföldjén! Meggyőződésünk, hogy ez a ve­tés mégis sarjad és szárba is fog szökkenni. Ennek számos jele van már most és minden bizonnyal még több lesz a jövőben. Az említett néhány lelkész — miközben ré­szünkről „megosztási kísérlet”-röl beszél — kifejezésre juttatja „belső összekötöttségét a hazai magyar egyházzal”, örülünk ennek a mondatnak. Egyben ezt a most folyó beszélge­tést felhasználom arra, hogy megmondjam Magyarországon csak egy evangélikus egyház van és pedig az, amely 1948-ban egyezményt kötött a Magyar Népköztársasággal, amely­nek 430 lelkésze két éven keresztül tartott Teológiai Konferenciákon tisztázta szolgálatá­nak tartalmát, célját és módját és jutott egy­séges teológiai és egyházpolitikai magatar­tásra. Csak az az evangélikus egyház van, amely maga választotta jelenlegi vezetőit és vezető testületéit és amely fenntartja Teoló­giáját, szeretetintézményeit, sajtóosztályát stb. Ez a „hazai egyház”. Es amikor ez a 430 000 lel­ket számláló hazai egyház az „anya”-egyház szeretetével kinyútja kezét a külföldön élő né­hány ezer magyar evangélikus lélek után, ak­kor azt szeretetböl és felelősségből teszi. Lehet, hogy néhány külföldön élő magyar evangélikus lelkész nem ezzel a magyarországi evangélikus egyházzal érzi magát „összekötöttség”-ben, ha­nem valami „tnás”-sal. Ez a „más” magyar- országi evangélikus egyház azonban nincsen. Jó, hogy a hazai egyház és a külföldön élő magyar evangélikusok „összekötöttség”-ét szimbolizálják azok a gyülekezeti tagjaink is, akik édesanyjuk, édesapjuk, testvérük és nagy­szülőjük egy-egy külföldön élő magyar evan­gélikus lelkésznek vagy egyháztagnak. Amikor szószékeink alatt látjuk ökef karácsonykor, eszünkbe jutnak külföldön élő fiaik és leányaik is, és közben arra gondolunk, hogy a „kinti” fiák szíve most idehaza van, az „itthoni” anyák és apák szíve vedig „odakint” van. Nincsen olyan tilosra állított szemafor, amely ezeknek a szíveknek egymással való „közlekedés”-ét meg tudná állítani! Ez is jelzi, hogy szétsza- kíthatatlanul összetartozunk. És most kívánunk Nektek, Testvéreink, szép Karácsonyt, Krisztustól nyert békességet, Ben­ne való örömöt és a magatok helyén hűséges szolgálatot. „Az Ür Jézus Krisztusnak kegyel­me, az Istennek szeretete és a Szentlélek kö­zössége legyen veletek”. D. Káldy Zoltán püspök---------;__________________ QU tnkaráiiSő-iuf ez A jó pap holtig tanul, — tartja a közmondás —, még ha ismétlésről van 'if, szó. Tétován próbáltam emlékezetemben ke­resgélni, amikor a nyáron egy caracasi barátom ezt kér­dezte: „Mit gondolsz, milyen hosszú nálunk a nappal” — Úgy vélem, — kezdtem dadogva, — hogy minél délebbre megyünk földgolyónkon, annál hosszabbak a nappalok s rövidebbek az éjszakák.” „Tévedsz, •— felelte — mert az Egyenlítő táján éppen tizenkét óra a nappal és tizenkét óra az éjszaka. Ezért is egyenlítő az »Egyenlítő«”. És ekkor már emlékeztem arra, amit néhány évtizede tanultam. így indult a beszélgetésünk és én egyik furcsaság után a másikra bukkantam. A déli féltekén — köztudomású — éppen akkor van nyár, amikor nálunk tél. (A vándormadarak azért költöznek délre.) Amikor Budapesten sűrű, áthatolhatatlan köd terpeszkedik a városra, amikor hópelyhek fehér lepellel takar­ják be az Alföldet, amikor a hidegtől jégvirágok rajzolódnak a falusi ablakokra, Brazíliában és Argentínában nyár van. Ga­bonát érlelő nyár és Rio de Janeiróban a rekkenő hőségben strandra iparkodnak az emberek. Amikor nálunk karácsony van, az emberek összébb húzzák magukon a kabátokat, úgy sietnek haza és a fűtött szobákban talán egyetlen zöld folt a fenyő, rajta a fény és meleg kedves szimbólumai, a gyertyács- kák, addig Sao Paulóban ingujjra vetkőzve verejtékeznek a villamosokon, s a virágzás ideje van. A mi karácsonyunk télre esik. így szoktuk meg, s a magyar karácsonynak a báját, meghittségét éppen a fehér hótakaró, a meleg szoba, a fenyőág, a sárga gyertyafény és mindezeken fe­lül a család összebújása adja. Ennek a valósága olyan kitöröl­hetetlen, annyira sajátos, hogy igehirdetésünk háttere, üdvöz­lőlapjaink témája, regények, elbeszélések, költemények alap­motívuma — ha karácsony megszólal bennük — mindig ez. Sőt a régi, romantikus karácsonyi históriák, a szegények és gazdagok karácsonya is mindenkor ebben a miliőben játszó­dik le. Valami groteszk ellentmondásnak hat, ha azt kell halla­nunk, „karácsonykor strandra megyünk”, vagy „ki kell men­nünk a tengerpartra, a hűs habok enyhítenek az elviselhetetlen melegen”, s az utcán eldobott dinnyehéjakat lepnek el a le­gyek, a nyár gőzölög a házak között. Ez a magyar barátom, aki évekkel ezelőtt szakadt el ha­zájától és Dél-Amerikába, Caracasba vetődött, így panaszko­dott: „Csak a karácsonyt nem tudom megszokni, nem kará­csony ez. Ha módját ejthetném, karácsónykor mindig haza­jönnék. Mert igazi karácsony csak itt van.” És ömlött belőle a nosztalgia. Mert a karácsonyban ősi tradíciók szakadnak fel. A gyermekkor, a család meghittsége, a tél dermesztő hidege és feloldódás az otthon meghitt meleg­ségében. Mindenek felett a hit abban, hogy az Üdvözítő szü­letése meleggé teszi még a kihűlésnek indult emberi szivet is! A honvágyban, a hazakeresésben, a szülőföld utáni vágyban benne remeg a karácsony is. A magyar karácsony. A mi ka­rácsonyunk szeretetét, hangulatát, téli melegségét küldjük nektek, örök nyárban élő testvéreink. R. P. Zsinatunk a nyilvánosság előtt NEVES PROFESSZOROK AZ ÜJ MÜNCHENI TEOLÓGIÁN A jelenleg még kialakuló­ban levő új Evangélikus Teo­lógiai Fakultáson, München­ben, neves teológiai profesz- szorok fognak tanítani. . így meghívást kapott többek kö­zött az új Fakultásra D. L. Goppelt hamburgi újszövetsé­gi professzor és D. H. W. Wolff jelenleg még mainzi ószövet­ségi teológiai professzor is. De az őszhajú pap megér­tette és Isten is ötöst adott a feleletre. Hármasban énekeltük a szokatlan dallamú zsoltárt. Aztán letérdepeltünk imád­kozni. Nehéz annak a pillanatnak a hangulatát visszaadni. A gyertyák lobogtak, a templom­ban három ember térdepelt. Egy őszhajú aggastyán, egy gyermek és jó magam. — Isten, — hallottam tisz­tán a templomi csendben — álld meg egy kis, messzi or­szág népét. Add, hogy hajlé­kaiban örök szállást vegyen a béke, háború ne érje, viha­rok ne rázzák, gondviselő sze­reteted őrködjék felette. Ámen. — Az öregek bölcs alá­zatával meghajtott fejű pap elhallgatott. A templomi csend fülelt, miközben szememből földre pergett egy nagy, igaz könnycsepp. A kisfiú felállt, odament a paphoz. — Honnan jött a néni? — kérdezte halkan. — Magyarországról. A kicsi elgondolkodott. Va­lahol emlékezete térképén egy országot keresett. Nem talál­hatta, mert rántott egyet á vállán, aztán kifelé indult. Az ajtóban megvárt. — Ott is jó emberek lak­nak? — kérdezte. — Jó emberek — válaszol­tam és megsimogattam a fejét. Amikor kiléptem az esőáz­tatta utcára és felnéztem az égre, még felhőket kergetett a nagy sziget szeszélyes szele, de mire hazaértem kisütött a nap, melynek melegétől pe­regni kezdtek az esőcseppek levélről, ágról és a sok-sok ki­csi kert ezerszínű virágairól. Gyarmathy Irén Alig hogy végétért a zsinat, napilapjaink igen részletes tudósításban adtak hírt annak megtörténtéről. A Magyar Nemzet december 10-i száma hírül adja, hoov a zsinat új és teljes törvénykönyvet alkotott, majd részletesen ismerteti a zsinatnak az emberiség nagy kérdéseiről szóló felhívását. A Reformátusok Lapja és a Ka­tolikus Szó szintén foglalko­zik a zsinat lefolyásával. A Magyar Rádió a rendes hírszolgálaton kívül angol és német nyelvű adásában is fog­lalkozott a zsinattal. *> %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom