Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-11-06 / 45. szám

HÍREK — Szentháromság utáni 22. vasárnapon az oitárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap délelőt­ti istentisztelet oltári igéje: Mt. 18, (21—22) 23—35; az igehirdetés alapigéje: Fii 1, 3—11; a délutáni istentiszte­let alapigéje: Mk 4, 21—25. — KISKUNHALAS. Szep­tember 15—17 között Virágh Gyula pesterzsébeti lelkész igehirdetés sorozatot tartott a kiskunhalasi gyülekezetben. Szeptember 18-án gyülekezeti szórványnap volt, amelyen Virágh Gyula pesterzsébeti és Jeszenszky Tibor helyi lel­kész szolgált. — A LELKÉSZ! MUNKA- KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A nógrádi evangélikus egy­házmegye lelkészi munkakö­zössége október 27-én Balas­sagyarmaton ülést tartott. Irásm agy a rá zatot Matuz Pál tartott. Kühn Ernő a béke­mozgalom időszerű kérdései­ről számolt be, Gartai István esperes „A szóryányszolgálat kérdései és feladatai” cím­mel tartott előadást. — A Kelet-békési egyház­megye lelkészi munkaközös­sége október 27-én Békéscsa­bán: tartott ülést. Kertész Gé­za segédlelkész bevezető áhí­tata után Nagybocskay Vil­mos lelkész vezetésével a munkaközösség a reformáció ünnepének igéjét dolgozta ki. Povázsay Mihály „Az egyház mint közösség”, Halassy End­re „Az imperializmus mai megnyilvánulásai” címmel tartott előadást. Az ülés kö­zös úrvacsoravétellel fejező­dött be, amelynek szolgálatát Mekis Ádám esperes végezte. — KISAPOSTAG. Október 20—-23. között igehirdetés-so­rozat volt a gyülekezetben, melynek szolgálatát Jeszensz­ky Tibor kiskunhalasi lelkész végezte. — KÖLESD. A gyülekezet 73 éves templomát kívülről renovál tatta. Ebből az alka­lomból. október 23-án Kráh- ling Dániel, a Tolna—bara­nyai egyházmegye esperese hálaadó istentiszteletet tar­tott Az istentiszteletet kö­vető díszközgyűlésen Mogyo- róssy Gyula helyi lelkész is­mertette á renoválás történe­tét — BUDAPEST-KELEN- FÖLD. A kelenföldi temp­lomban november 13-án va­sárnap délután 6 órai kez­dettel Kantate est lesz. Elő­adásra' kerül: Bách: 126. kan­táta, Gárdonyi Zoltán: 62. Zsoltár (Pálfy ford.), Sulyok Imre 92. zsoltára. — SZÜLETÉS. Cselovszky Ferenc bényei lelkészéknek október 21-én második gyer­mekük született Neve; Fe­renc. — HALÁLOZÁS. Kolofont Erzsébet az aszódi evangéli­kus léánynevelő intézet 30 évén keresztül volt igazgató­ja 81 éves korában elhunyt — Nyugdíjas nőt keresünk egy­személyes háztartás ellátására bentlakással. Vidéki is lehet. Cím: Horvátit Jolán Budapest, L Mi- kó u. 3. — Bundák átszahása. irha tisz­títás. festés Somogyi szűcsnél Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. sz ud­varban. — Harmóniumok speciális javí­tása. Adás-vétel. Pokomy Pál Bp. JV. Üjpest. Komját u. 120. — Modern simavonalú mubútor diplomata íróasztal háromrészes szekrénnyel együtt igényesnek el­adó. Cím a kiadóban vagy tele­fon: 136—504. Négy óráig. HARANGOK újraönté­sét, harangkoronák, ha- rangállványok készíté­sét, átalakítását trend­szerűvé vállalja DUSÄK ISTVÁN harangöntő. Örszentmik- lós, Dózsa György út 26. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház - Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp, VIII.. Üllői út 24. . Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest, VIII. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—VIII. Előfizetési ára egy évre: 60.— Ft ‘ Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 66.03797/2 Zrínyi Nyomda, Bpest. • - F. V.: Bolgár L Kön gorges a gyülekezetért Fii. 7, 3—11. Ebben az igjben elénk tárul egy olyan gyülekezet, amelyről elmondhatjuk, hogy jó volt. A filippi gyülekezetről van szó. Pál apostol is így látja. Nincs közöttük. Fogságban van. Ez számára nagy szomorúságot jelent. Nem saját szenvedése miatt, melyet el kell viselnie fogságában, hanem azért, hogy nem lehet velük együtt. Ha testileg nincs közöttük, annál in­kább velük van lélekben. Sokat gondol reájuk.. Levelet ír hoz­zájuk. Imádkozik értük. Imádságában hálát ad Istennek, nem titkolja közéjük való vágyódását, és nem feledkezik meg értük való könyörgésről sem. Az apostol hálát ad a gyülekezetért Istennek. Mi indítja erre a hálaadásra? A.filippibeliek nemcsak felfigyeltek az evangél­iumra, melyet Pál hirdetett számukra, nemcsak szivükbe zár­ták, hanem élték is azt. Gyümölcstermő volt a gyülekezeti életük. Szavukkal, cselekedetükkel, életük minden megnyilvá­nulásával igazolták, hogy életük evangélium szerint való élet. Ezért ad hálát Pál apostol. Ma is ugyanígy van. Hangzik az evangélium a gyülekezetben. De nem azért, hogy azt meghall­gassuk és azutáp minden haladjon tovább életünkben a régi úton. Hangzik, hogy azt mi is életté tegyük, gyümölcsöt terem­jen egyéni és gyülekezeti életünkben egyaránt. A gyümölcs- termésért ma is egyedül Istené a hála. Az apostol könyörög. Imádságában hordozza a filippi gyü­lekezetét. Imádságának tárgya, „ hogy a ti szeretetetek még jobban — jobban bővülködjék ismeretben és minden értel- mességbtn”. Imádkozik azért, hogy náponként gazdagodjanak a szeretetben. Ez csak ott lehetséges, ahol élő kapcsolat van Krisztus és a gyülekezet között. Krisztus az egyetlen forrás, ebből a forrásból lehet gazdagodni. így volt ez a filippibeliek számára és így van ez számunkra is. Nem elég egyszer telí­tődni a Krisztus szeretetéből, abban gazdagodni kell napon­ként nekünk, is. Erre Isten figyelmeztetett is. Megítélte egy­házunkat és benne gyülekezeti életünket. Vajon nem azért-e, hogy nem gaz ü a god tunk naponként a szeretetben? Ítélete ke­gyes ítélet volt. Időt ad a megtérésre, a szeretetben való gaz­dagodásra és gyümölcstermésre. Könyörögjünk Urunkhoz, hogy gazdagodjunk a szeretetben és legyünk jó gyümölcsöket termő keresztyének. Benczúr Zoltán ®>!PSOe>10§oe>ÍP§&®>£'$P§>ÍC>SDfWD5»fC^^ OizL aUjjöiup, cIjíiÍ Hő napsugár nem nevet ránk sokáig, Mező virága hervataggá válik, Erdő lombja lehull a csendes ősszel, Találkozunk a zordon ismerőssel, ... Elhervadnak a rózsák. Keressük azt, mi soha el nem múlik, Hogy éltünk napja majd ha alkonyul itt, Legyen vezérünk vidám virradatra Múláson túl is legyen új tavasz, ha Elhervadnak a rózsák . „ t Szentpáli Pál Á reformáció történetéből (folytatás) Az előző érvekhez még egyet hozzá kell vennünk. Miksa császár („az utolsó lovag") 1518 augusztusában jelentést tett a pápának egy „veszélyről”, amelyet egyházi és politikai szem­pontból igen nagyra tartott. Mi indíthatta a császárt arra, hogy Róma segítségét igénybe vegye, holott látszólag maga is „könnyűszerrel" elbánhatott volna az ágoston-rendi szerzetes­sel. Egy új politikai áramlattal kellett számolnia s ez a poli­tikai áramlat Luther mögé állította az elnyomott parasztságot, a földnélküli nemességet, (lovagi osztályt), a császárság in­tézményével szemben álló választó fejedelmeket és nem utol­só sorban a szellemi szabadságot követelő polgárságot. A re­formáció első napjaiban már világossá vált, hogy a császár egymaga tehetetlen lesz az egyszerű wittenbergi tanárral szemben. (Később a két legnagyobb középkori intézmény: a császárság és pápaság együttes ereje is kevésnek bizonyult ellene.) Luther azonnal támogatót kapott Szászország fejedelmében, Frigyesben, akit a történelem „bölcs” jelzővel tisztelt meg. Ez a fejedelmi támogatás olyan politikai hátteret biztosított az egyszerű tanárnak, hogy tételeit a felismert igazságnak meg­felelően védelmezhette. És noha szorongó rettegésben volt, féltve életét, nyíltan vagy titokban mögötte állt az egyik leg­tekintélyesebb uralkodó, s ez biztonságtudatot, erőt kölcsön­zött neki. Amikor 1518-ban Augsburgban tartózkodik, ezt írja Spalatinnak: „Felséges urunkra, a fejedelemre való tekintet­tel általában kész előzékenységgel találkozom mindenfelé". Majd ugyanitt minden tekintetben kifejezi háláját: „Jelentsd a felséges fejedelemnek hódolatteljes hálámat és ajánlj jóin­dulatába”. Ügye összefonódottnak látszik a fejedelem politi­kájával: „Ugyan mit reméljek én nyomorult, megvetett szer­zetes barát. . . amikor még fenségedet is a római szent biro­dalom. hatalmas választófejedelmét, a keresztyén vallás nagy védőjét, nem álltalják oly arcátlanul megtámadni, hogy —jól­lehet méltóbb bánásmódot érdemelhetne — Isten tudja mi­csoda veszedelemmel és büntetéssel fenyegetik, ha engem Ró­mának ki nem ad, vagy birodalmából ki nem űz?" És „nem tudnám elviselni, hogy miattam bárki is, főleg éppen Fensé­ged, bármi kellemetlenséget szenvedjen. (Wittenberg, 1518.) És utoljára vegyük Róma félelmét attól, hogy a nép. főleg a keresztyén német nép között, Luther kiállása nyomán azon­nal lábra kap az ellenállás szelleme. Valószínűnek látszik, hogy az 1517-ben meghirdetett általános, ún. nagy jubileumi búcsú, amelyet a pénzéhes mainzi érsek, Albert bérbevett, a pápai kincstár bevételét nagymértékben csökkentette. A csök­kenés magyarázatát Luther ellenállására és tevékenységére magyarázták. Egy azonban világosan kiábrázolódik előttünk és ez Luther irataiban plasztikusan nyomon követhető, hogy a tömegek, főként a városi polgárság tömegei undorral nézték végig az üzelmeket. Az augsburgi tárgyalást egyenesen a pol­gárokhoz címzett röpiratban adja tudtul Luther és azok az idézetek, amelyeket hozunk, válaszul szolgálnak a polgárság érzelmére. „Micsoda? Azt gondolod tán olvasóm, hogy esze­met vesztettem, vagy részeg vagyok? Nem vagyok bolond, józanul beszelek. Hogy ezt bebizonyítsam, a legegyszerűbb el­me számára is, érthető módon megvilágosítom, miszerint a pápák dekréttimaikban a szent iratokon gyakran erőszakot al­kalmaznak”. S mindezt abban az összefügésben jelenti ki Lut­her, hogy a búcsú pápai találmány. Vagy későbben: „Vannak olyanok, akik szemérmetlenül azt merik hirdetni, hogy a pápa nem csalatkozik, s hogy a Szentírás felett is áll. Ha e szőr­HÉTRŐL—HÉTRE TSem ellenszolgáltatás Márk 4. 21—25. Bibliatudósok szembeállítják heti igénket Lukács evangé­liumának 8. fejezetével, amelyben igénk szintén megtalálható. Azt állítják, hogy Lukács egy díszes lakás bejáratára gondol, olyanképpen, hogy ott gyújtanak világosságot, hogy a bejárati Út jól látható legyen. Ezzel szemben Márk talán egy szerény lakást lát maga előtt, amelyben tiszta fény ragyog. És'ez a fény a gyertyatartóba tett, meggyújtott gyertyától származik. Érdekes az is, hogy régebben úgy magyarázták igénket, hogy itt arról van szó, hogy az igével, az evangéliummal kell vilá­gítani. Ügy kell az igével és az evangéliummal világítani, hogy Isten országa titkai köztudottá legyenek! Helyesebb, ha heti igénkkel kapcsolatosan arra gondolunk, hogy keresztyén cselekedeteinkkel, magatartásunkkal, türel­münkkel világítsunk az emberek előtt és között. Mindegyi­künknek felteszi a kérdést: Milyenek a cselekedeteink, maga­tartásunk, türelmünk? Mindezekből ráismernek-e az emberek, hogy keresztyének, Jézus tanítványai és követői vagyunk? Arra is kell gondolnunk, hiszen a reformáció hete van mö­göttünk, hogy keresztyén cselekedeteink, az ún. „jócselekede­teink” elbizakodottá ne tegyenek bennünket! Soha nem gon­dolhatunk arra, hogy cselekedeteinkért ellenszolgáltatásként jár nekünk a kegyelem. Isten kegyelme nem ellenszolgáltatás, hanem ajándék! A hit által való megigazulás fundamentumán állunk. A Jézus Krisztus által elvégzett megváltás üdvössé­günk alapja. És ezt az üdvösséget hit által, kegyelemből kap­juk. De mindezeken túl, cselekedeteink világítsanak az emberek előtt mindenütt és mindenkor. Ha Istennek, a Jézus Krisztus­ban megmutatott szeretetét átéljük, hűségesen és boldogan tesszük a jót! Fülöp Dezső IMÁDKOZZUNK Kegyelmes mennyei Atyánk! Adósaid vagyunk. Semmink sincs, amit nem Tőled kaptunk. Végtelen kegyelmed gazdag­sága szerint árasztod ránk minden nap áldásaidat és megbo­csátod bűneinket. A Te kegyelmedből vagyunk, akik vagyunk. Te adtad életünket és Te hosszabbítottad meg napjainkat. Te vagy az erő forrása, mellyel földi hivatásunkat teljesítjük és Te teszel áldottá körülöttünk mindent. Őrződ otthonunk, csa­ládunk és népünk békességét. Asztalt terítesz nekünk gazda­gon. Hálátlanságunkban bűnt bűnre halmozunk. Szeretetedre nem tudunk szeretettel felelni. Emberek közösségébe állítot­tál bele és ahelyett, hogy az áldásokat megosztanánk egymás­sal bűnös önzésünkben elfogadjuk kegyelmedet, de nem cse- lekedjük akaratodat. Elfeledkezünk arról, hogy mindaddig go­nosz szolgák maradunk, amíg nem a Te Lelked szerint cselek­szünk embertársainkkal. Kérünk, vedd ki szivünkből a kegyetlenség, önzés, irigység és rosszakarat mindent megrontó indulatait és töltsd el szí­vünket a Te megbocsátásoddal, irgalmaddal és segítő szerete- teddel. Így, megújultan állíts minket embertársaid mellé. Éb­ressz szívünkben felelősséget irántuk. Ne engedd elfelejtenünk, hogy ha vétkes tartozásaink elengedését elfogadjuk Tőled, nem lehetünk irgalmatlanok egymással szemben. Urunk, ne vond meg kegyelmedet tőlünk és vedd le rólunk bűneink terhét. Urunk, segíts minket mások terhét hordoz­ni, emberi hántásokat megbocsátani és gyümölcsttermö élettel Téged magasztalni! Ámen. nyüséget megtűrjük, elpusztul a Szentirág, következőleg az egyház is és nem marad benne semmi egyéb, csak egy ember szava. Azért olvasóm, én teelötted ezennel ünnepélyesen ki­jelentem, hogy én a római egyháznak mindenben híve és kö­vetője vagyok, csupán azokkal állok szemben, akik a római egyház cégére alatt köztünk Bábelt akarnak létesíteni". Nem véletlenül írja róla a katolikus Ijjas, hogy 1518. októberében, amikor Augsburgba érkezett, a tanait visszavonni szándékozó barát „népvezérré” lett, „találkozott a tömegekkel, amelyek vezettetni akarták magukat általa”. Az augsburgi kihallgatás Róma ádáz gyűlöletét váltotta ki. Lényegében Miksa császár is ezt érezte, vagyis felismerte, hogy a teológiai vitából a lán­gok már átcsaptak a birodalom társadalmi, politikai területe­re és e ‘jelentéktelennek vélt barát egyetlen jól megfogalma­zott mondattal az egész elavult rendet képes összerogyasztani. Eme tényezők tükrében követik egymást viharos gyorsa­sággal az események és az egyház hibáinak jámbor javítójá­ból, a kétséget kizáróan sokat viaskodó és lelkiismereti tusa­kodással induló szerzetesből reformátor kovácsolódik. Mert 1517. október 31-én kiszögezett 95 tétel még csak a búcsú bí­rálatával foglalkozik, de a következő év Luther életében sors­döntő volt. S itt látnunk kell egyfelől, hogy Róma ugyanazt a sorsot szánta neki, mint Húsznak, másfelől pánikszerű féle­lem töltötte el a leleplező igazságtól. Mert nem telik bele egy esztendő a wittenbergi események után, amikor idézést ka­pott Augsburgba, az akkor ülésező birodalmi gyűlés színhelyé­re. (Frigyes fejedelem közbenjárása menti meg attól, hogy Rómába idézzék), ahol napnál világosabban kellett látnia, hogy két lehetőség között választhat: vagy elhallgatja az igazságot és visszavonja tanait, vagy tovább lép az elkezdett úton. Megható olvasmány marad mindenkor Luther félelme és ag­godalma. amely eltöltötte ausburgi tartózkodása alatt. Októ­ber 11-én írja Melanchtonnak: „Újság semmi különös, mint hogy tele a város a nevemmel... Te állj a helyeden igaz fér­fiként, miként eddig tevéd, s tanítsd az ifjúságot igazságra, én meg készülök, hogy megáldoztassam értük és értetek, ha Isten úgy akarja ....” Vagy Wittenberg polgárainak igy foglal­ja össze utazását: „Először is nyomorult,- beteges ember lé­temre gyalog indultam a veszedelmeket teljes útnak..." 11 napig tartott a fáradságos út és csak Augsburgban kap „men­levelet": „Mindenek előtt igaz, amit a bíboros úr fötisztefyen- dösége ir. — igazolja magát Frigyes előtt, — hogy én oltalom­levelet kértem augsburgi tartózkodásom idejére. Nem csele­kedtem ezt önszántamból...” A háromnapos kihallgatás Kajetán bíboros előtt és az azt kővető ármány magatartás egy új Luthert szült. „Revoco”, — visszavonom —, volt a tónusa eddigi magatartásának, de itt Augsburgban sorsdöntő dolog történt. A pápai egyház képvi­selőjének cinizmusa, a kúria rosszindulata, a kiközösítésről szállongó hírek új, határozott egyéniséggé kovácsolták Lu­thert. Augsburgtól számítva már a reformátorral állunk szem­ben, aki 1545-ben igy emlékezik meg ez időről: „Azért ke­resztyén olvasó, legelső irataimat és könyveimet forgatva, majd meglátod, mennyi cikkben hátráltam meg én, engedtem nagy alázatosan a pápának, holott utóbb azokat is a legborzasz­tóbb istenkáromlásnak tartva elkárhoztattam és el is kárhoz­tatom. Ámen”. Lényegében ez utóbbi mondat a veretes lutheri hagyaték. S ami mindezen fölül van, az az, hogy egyetlen tekintély és zsi­nórmérték lehet az egyházban, a Szentírás. A Rómával foly­tatott dialógusnak is itt szabadna kezdődnie. Mi evangéliku­sok akkor vagyunk hűségesek a lutheri reformációhoz, ha alapjaiban hűségesek maradunk a Szentíráshoz. Dr. Rédey Pál VASÄRNAP: ÉZSAIÁS 54,5. — JÁNOS 1,14. — Isten nemcsak választott népét, ha­nem az általa teremtett egész embervilágot szereti. Jézus életében ezt látja meg a hit és ezért dicséri az Istent. I. Thesszalonika 4,13—18. — 125. Zsoltár. HÉTFŐ: JEREMIAS SIRAL­MAI 1,20. —‘ RÖMA 7,24—25. — Isten mindenkit átölelő szeretetében legnagyobb em­beri kérdésünk, a halál-kér­dés is megoldódik. Ezért va­gyunk mindvégig hálásak Is­tennek. Máté 24,1—8. — Je­lenések 14,1—13. KEDD: ZSOLTÁROK 97,H — JÁNOS 15,10. — Isi iránti hálánkat úgy fejezh - jük ki, ha Jézust Űrünkké .t követjük, és Vele együtt kül­dünk a bűnök ellen. Máié 24,9—14. Jelenések 14,14—■ ■ t SZERDA: ZSOLTÁROK 127,1. — I. KORINTUS 3,7. — Keresztyén szolgálatunkban sohasem tölthet el bennünket a dicsekvés gőgje, mert ab­ban mindig csak mint Isten munkatársai veszünk részt, Máté 24,29—35. — Jelenések 15. CSÜTÖRTÖK: JEREMIAS. 1,17. — EFÉZUS 6,14—15. — A keresztyén szolgáló élethez az erőt a hozzánk szóló bé­kesség eyangéiumából kap­juk. Máté 24,36—42. — Jele­nések 16,1—11. PÉNTEK: ZSOLTÁROK — LUKÁCS 11, 11. Az ige- hallgatás mellett az imádság az a csatorna, melyen keresz­tül ismételten ajándékba kapjuk a Szentlelket, aki megvigasztal, meggazdagít és gyümölcstermésre késztet. II. Thessalonika 2,1—12. — Jele­nések 16,12—21. SZOMBAT: HOSEÄS 2.18., 19. _ GALATÁK 1,6.— Men­nél jobban megismerjük mindazt, amit Jézus vitt ..vég­hez értünk, annál- inkább meggyőződhetünk arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. — Máté 24,45—51. — Jelenések 18. — Szita István SVÉDORSZÁG. — Szigethy Sándort, aki 1963-ban végezte el a teológiai és bölcsészeti tanulmányait Svédországban, s eddig vallástanárként mű­ködött, ez ér-ben avatták lel­késszé a växjöi templomban. Vallástanári munkája mellett a svédországi magyar evangé­likus gyülekezetekben is vé­gez kisegítő szolgálatot. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 196«. november 6-án Deák tér de. 9. (urv.) Trájíler Gábor de. 11. (úrv.) HaíenscfK.: Károly du. 6. Hafenscher Káról; i asor de. fél 10. Koren Em: de. 11. (úrv.) Koren Enn du. 6. szirmai Zoltán Dors György út de. fél 10. (urv.) Szir­mai Zoltán Üllői út 24. de. fél 11 Karácsony Sándor u. de. 9. Rá­kóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de­10. Béndi Sándor de. 11. dr. Ré­dey Pál du. 6. Bandi Sándor Kő­bánya de. 10. (urv.) veöreös Im­re du. 6. Egyházzenei áhitat Ko­ren Emil Vajda Péter u. de. fél 12. (urv) Veöreös Imre Zugió dr . 11. D. Káldy Zoltán Rákost:-! ; de. 8. Boros Károly Gyarmat !:• de. fél 10. Baranyai Tamás Fó­ti út de. XI. Solymár Péter Váci út de. 8. Solymár Péter Frange- pán u- de. fél .10. Benczúr László Újpest de. 10, Blázy Lajos Pest­erzsébet de. 10. Virágh Gyula So­roksár Újtelep rle. 8. Virágh Gyu­la Pestlőrinc délelőtt 11, Szeme- re-telep délelőtt 8. Pestújhely dél­előtt 10. Kürtösi Kálmán. Rűtor- palota Nagytemplom de. 10. Rá­kospalota Kistemnlom du. 3. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karrer Ágoston Rákoscsaba de. 9. BV-és József Rákeshegy de. 9. Rákosli­get de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Veczán Pál tool, szúppl. de. 11. Ruttkay Le­vente este 7. Ruttkay Levente Torockó tér de. 8. (urv.) de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (urv.) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de 9. Csengődy László de. 11. Csen gődy László este fél 7. Talfá" József Pesthidegkut de. fél’ r ' Várady Lajos Kelenföld de. 8. d>- Rezessy Zoltán de. 11. (urv.) dr Fabinyi Tibor du. 6« Bencze Im­re Németvölgyi út de. 9. Fabinyi Tib<jr Kelenvölgy de. 9. Visontai ( Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Albertfalva de. 7. Nagyté­tény du. 3. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. U.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom