Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-11-13 / 46. szám

KP. BÉR»! BP. 72.

Meghalt Dr. B. Johnson

Dr. Hewlett Johnson neves angol lekész és világhírű béke- barcos október 22-én 92 éves korában meghalt. Johnson canter- bury-i dékán már sokkal a második világháború kitörése előtt meggyöződéses antifasiszta és aktív békeharcos volt. 1937 áprilisában egy angol küldöttség élén meglátogatta a harcoló Spanyol országot. A második világháború idején követelte a második front azonnali megnyitását. A fasizmus legyőzése után vezető szerepet töltött be a Béke-Világtanácsnál és mint ilyen kezdeményezője volt a híres stockholmi felhívásnak az atombomba ellen. Nagyon értékes munkát végzett Dr. H. Johnson az Angol—Szovjet Baráti Társaságban is, mint annak elnöke.

Sokoldalú és gyümölcsöző munkájának az elismeréseként 1951 áprilisában a nemzetközi Lenin békedíjjal tüntették ki.

Simojoki érsek csatlakozik a pápa békeszózatához

Dr. Martti Simojoki finn érsek csatlakozott VI. Pál pápa békeszózatához, amelyben — mint erről olvasóinkat már tájékoztattuk — követeli a vietnami háború befejezését. Nyilatkozatában megállapítja az érsek, hogy a Finn Evangélikus Egyház egyértelműen magáévá teszi a pápai békeszózat véleményét

Dr. Simojoki érsek, aki a lutheránus Világszövetség egyik alelnpke, rámutat még arra is, hogy az evangélikus

egyházak más jellege nem teszi ugyan lehetővé, hogy a pápához hasonlóan diplomáciai szinten is tárgyalást kezdjenek, az evangélikus püspökök az Egyesült Nemzetek Szervezetével, de elsősorban a nyáron Genfben megtartott Egyház és Társadalom konferencia eredményei sokat segíthetnek ezen a téren. A finn egyháznak is még sokkal többet kell tennie atekintetben, hogy „a finneket megtanítsa a béke eszméjére”.

Dél-Afrika

A „The Guardian” című lapban megjelent egy levél, amelyet 23 dél-afrikai állampolgár írt alá, köztük sok vezető egyházi ember is. Ebben a levélben kifejtik az illetők, hogy a Dél-afrikai Köztársaság problémái talán még ma is megoldhatók volnának, ha a különböző népcsoportok vezető képviselői nyílt és szabad eszmecserét folytathatnának egymással. A faji megkülönböztetés miatt azonban erre nem kerülhet sor a levél aláírói szerint és ez a faji politika egyre inkább arra bátorítja föl az embereket, hogy erőszakkal és forradalmi úton oldják meg az ország problémáit.

A levél aláírói között találjuk Tindall anglikán püspököt, a Dél-afrikai Keresztyén Egyháztanács főtitkárát, B. Brown lelkészt, Webb lelkészt, a Dél-afrikai Metodista Egyház volt elnökét, Alan Paton ismert írót és Ph. Russel püspökhelyettest.

Ez a levél is arról tanúskodik, hogy a Harmadik Világ egyre inkább a jelenlegi helyzet forradalmi átalakításának az útjára fog lépni és ezt az irányzatot érzékelik már az ottani keresztyén egyházi vezetők is.

Az atomfegyver

Amerika biztonságát sokkal inkább veszélyezteti az atomfegyver elterjedése, mint a vietnami háború. Ezt jelentette ki az a bizottság, amelyet az atomfegyver elterjedésének a megakadályozására alapítottak az Északamerikai Egyesült Államokban. A bizottság elnöke Dr. A. Larson professzor, aki a nemrég Genfben megtartott Egyház és Társadalom Világ- konferencia egyik elnöke volt. A bizottság célkitűzéseit több egyházi vezető személy is magáévá tette, így pl. Dr. E. Blake, az Egyházak Világtanácsa új főtitkára, Dr. F. C.

elterjedése ellen

Fry, az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának az elnöke.

A Bizottság levelet intézett Johnson elnökhöz és ebben felszólítják az elnököt, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak, és más olyan országnak, amely még nem rendelkezik nukleáris ., fegyverrel, ne adjon atomfegyvert és ne adja át nekik a nukleáris fegyvergyártás dokumentumait. Kössön egyezményt az Észak Amerikai Egyesült Államok a Szovjetunióval az atomfegyverek elterjedése ellen és ebből a célból kezdeményezzen magasszintű tárgyalásokat

A Lutheránus Világszövetség küldöttsége a Szovjetunióban

A Lutheránus Világszövetségnek a Szovjetunióban járt küldöttsége örömmel tapasztalta, hogy eleven gyülekezeti éle van az észt és lett evangélikus egyházban. A Lutheránus Világszövetség gondoskodik arról, hogy a két szovjet köztársaságban élő egyházak lelkészei megkapják a szükséges teológiai irodalmat és részt vegyenek a legfontosabb nemzetközi egyházi konferenciákon.

A küldöttség tagjai találkoztak az Orosz Ortodox Egyház vezető embereivel is és a fent nevezett egyházak püspökein kívül a litván evangélikus egyház képviselői is fölvették a kapcsolatot velük. Ez annál érdekesebb, minthogy a közvéleményben az a hit uralkodik, hogy a Litván Szocialista Köztársaság tiszta katolikus és ott evangélikusok nincsenek!

Európa biztonsága

Bucek prágai és Valkenburg hollandiai szakértők szófiai előadásai nyomán

A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA

Tanácsadó Bizottságának szófiai ülésén egy nyugati és egy keleti politikai szakértő mondta el véleményét az európai biztonság kérdéséről. Meglepő volt sokak számára, hogy a két előadás mennyire egyezett egymással minden lényeges ponton. Ez a jelenség rendkívül biztató, hiszen arról tanúskodik, hogy az európai országok politikai szakértői ma már párbeszédet tudnak folytatni egymással úgy, hogy a leglényegesebb kérdésekben hamar egy nevezőre jutnak. Ennek a ténynek pedig abban a körülményben rejlik a fontossága, hogy — ha lépésről lépésre és óvatosan is —, de kialakítható* Európában olyan közvélemény, amely morális súlyával is hatni tud az aktív európai és nem európai politikusok diplomáciai lépéseire is az európai biztonság kérdésében. Ebből a látásból született meg az az optimista nézet, hogy ma már egészen jó kapcsolatok alakultak ki az egyes európai államok között — különösen gazdasági vonatkozásban — és ezek reményt adnak arra, hogy az elvi kérdések is megoldódjanak. Mások viszont azt mondják, hogy az európai biztonság kérdésének a megoldása sokkal távolabb esik tőlünk, mint valaha, hiszen kiéleződtek az elvi problémák és Európában olyan fölhalmozott és robbanással fenyegető gócok is vannak, amik majd csak az elkövetkező években jelentkeznek, ha a megvalósítás stádiumába lép az európai biztonság kérdése.

A PROBLÉMA VALÓBAN SOKKAL BONYOLULTABB, mint azt első pillanatra gondoljuk. Mert európai vonatkozásban tényleg mutatkoznak olyan tényleges politikai mozzanatok, amelyek reményt adnak az európai biztonság kérdésének a megoldására. Így pl. az elmúlt években szertefoszlott több olyan hamis politikai koncepció és propagandajelszó, ami akadályozta a normális államközi . kapcsolatok megteremtését. Eltűnik lassanként az a nyugati országokban mesterségesen keltett félelem és propagandajelszó, hogy az európai szocialista államok a Nyugat lerohanására készülnek. Ez a mesterségesen szított félelem hozta létre 1949-ben a NATO-t és annak következményeként a Varsói Szerződést. Má viszont azoknak van igazuk, akik azon a véleményen vannak, hogy a NATO-nak az a szerepe, ami az ötvenes évek hidegháborús korszakában életre hívta, már idejét múlta (de Gaulle álláspontja). Viszont a szocialista országokban is elvetették már azt az illuzórikus álláspontot, hogy hermetikusan el kell zárni a szocialista társadalmakat a Nyugattól és győzött az a helyes elképzelés, hogy a vi lág ténylegesen ma is két táborra oszlik ugyan, de mégis egy világ ez és csak egy béke képzelhető el, ahogyan a háború is különbség nélkül semmisítene meg minden népet.

AZ EURÓPAI PROBLÉMÁK MEGOLDÁSÁNAK tehát megvannak ma az objektív és a morális feltételei is. És a helyzetnek ilyen alakulása nem utolsósorban eredménye annak, hogy a szocialista országok következetesen hirdették és gyakorlatba is átültették a békés egymás mellett élés elvét. A katonai blokkok tekintetében is változtak a vélemények. Tarthatatlan ma az az elképzelés, hogy Európát kell a katonai és stratégiai elképzelések színterévé tenni. Másként vélekednek ma már az atommentes övezetek létesítésének a kérdésében és nemcsak Európában, de még Amerikában sincs talaja a nyugatnémetek „óhajának”, hogy atomfegyverhez jussanak. Mi a magyarázata mégis annak, hogy az európai biztonság gyakorlati megoldása terén akadozik a gépezet? Egyetlen magyarázata ennek, hogy az európai biztonság kérdése nem szigetelhető el az egész világ megoldatlan és égető kérdéseitől.

AZ EURÓPAI ÉS A VILÁGPROBLÉMÁK NEM VÁLASZTHATÓk EL EGYMÁSTÓL!

Ezt abban az értelemben kell értékelnünk, hogy a mai európai problémák és mindaz,

ami az európai biztonság megteremtésének útjában áll, igen nagy mértékben a világban az elmúlt három esztendőben kialakult helyzetnek a következményei. Kennedy halála óta Moszkva és Washington kapcsolata csak romlott. A leszerelési tárgyalások csődbe jutottak, mert 1962 óta az USA semmiféle új javaslatot nem terjesztett elő, a másokét pedig megvétózta. Az ENSZ krízise ma is tart. De legfőképpen a vietnami agresszív amerikai háború és annak kiterjesztése Indokína egyéb országaira olyan komplikálttá tette Kelet és Nyugat kapcsolatait, hogy ebben a helyzetben kérdéses lett az előrehaladás a nukleáris leszerelés kérdésében és előtérbe kerülnek ismét azok a militarista és kapitalista erők, amelyeknek sem a totális leszerelés, sem a vietnami háború befejezése, sem a háború kiiktatása az emberiség életéből nem érdekük. Az ENSZ-nek nem sikerült egyetlen lényeges problémát sem megoldania és a 18 hatalmi genfi leszerelési bizottság munkája öt esztendő alatt gyakorlatilag semmit sem eredményezett.

AZ EURÓPAI BIZTONSÁG MEGTEREMTÉSÉNEK a gondolata mindig beleütközik magában Európában is a nyugatnémet kormány ellenkezésébe. A bonni kormány ellenzi a leszerelést, valamilyen formában az atomfegyverek birtokába akar jutni, ma is ragaszkodik a Hallstein-tanhoz, amely szerint a Német Demokratikus Köztársaság nem létezik és az azt elismerő kormánnyal nem tart fenn diplomáciai kapcsolatot, vagyis a német népet egyedül és kizárólag a Német Szövetségi Köztársaság képviseli és reprezentálja a világon, nem ismeri el a második világháború teremtette új helyzetet és határokat és azok re- videálását lehetségesnek tartja. A bonni kormánynak ezek a nézetei ugyan súlyos vereségeket szenvedtek ■ az elmúlt hónapokban, de kérdés, hogy a lehetséges utak közül, melyiket fogja választani Bonn. Ha ugyanis a NATO-n belül tovább bomlik a „fegyelem”, akkor az NSZK önálló nemzeti politikát fog folytatni és arra fog törekedni, hogy csak az USA-ra támaszkodva, tehát az európai elszigeteltséget is vállalva, igyekezzék célhoz érni. Ebben az esetben fő célja a nukleáris fegyverek birtoklása lesz. De elképzelhető az is, hogy szorosabban kapcsolja ezentúl érdekeit Európához, kísérletet tesz arra, hogy fölcsatlakozzék a francia koncepcióhoz és Franciaországgal, mint atomhatalómmal igyekezzék „biztosítani” nem fenyegetett létét. Ennek a koncepciónak ma Strauss a fő képviselője, akinek az uralomra jutása egyúttal a' revansiszta eszmék győzelmét is jelentené a bonni kormányban. Ebben a pillanatban nem tisztázott, hogy melyik irányban indul el a nyugatnémet külpolitika és azt is nehéz eldönteni, hogy melyik irányzat volna a leginkább kívánatos az európai biztonság szempontjából.

MEGOLDÁST AZ EURÓPAI BIZTONSÁG

kérdésében csak akkor remélhetünk, ha megoldódnak a nemzetközi konfliktusok és feszültségek. Addig is azonban arra van szük- "ség, hogy napról napra érjünk el részleges rendezést és megegyezést. Mintha csak az a példa kínálkoznék, hogy európai Taskentet hozzunk létre. Ehhez azonban arra van szükség, hogy Európa összes népei fölszámolják múltjukat, mégha ez a nemzeti „öntudat” számlájára megy is, mint az NSZK-ban. Azután létre jöjjön egy olyan európai konferencia, amely ennek a földrésznek a békéjét lenne hivatva biztosítani. t

A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA

ezen a téren is úttörő lesz. hiszen '1967. november végén a Német Demokratikus Köztársaságban óhajtja megtartani konferenciáját az európai biztonság kérdéséről.

Dr. Pálfy Miklós

A színes templomablakok mögött

Dr. Martin Luther King amerikai néger lekész súlyos vádakkal illette az Egyesült Államok összes vallásos testületét és a szemükre vetette, hogy hűtlenek lettek az Isten által rájuk bízott feladatukhoz a faji igazságosság kérdésében. Dallasban tartott beszédében azt mondta King, hogy a „fajgyűlölet” országában megelégszik az egyház azzal, hogy „kegyes jelenték- 1 telenségeket és képmutató

trivialitásokat” jelentsen ki. Ahelyett, hogy teljesítette volna az egyház azt az isteni parancsot, hogy küzdjön a rossz ellen, legtöbbször visz- szavonult a színes ablaküvegek mögé. Sőt aktívan részt- vett az amerikai egyház a fajrendszer és kasztrendszer kialakításában.

A több mint 10 000 ember előtt tartott beszédét így fejezte be: „Vissza kell szereznie az egyháznak prófétai buzgóságát. Ellenkező esetben jelentéktelen társadalmi klubnak a szintjére süllyed.” Csak megjegyezzük, hogy a maconi baptista egyházközség vezetősége azonnali hatállyal elbocsátotta a lelkészét, segédlelkészét és kántorát és kizárta őket a gyülekezetből, mert négereket is be akartak engedni az istentiszteletekre!

Itt és most

Nagy felelősség Isten gyermekeiként élni a világban. Ekkora teher alatt azonban mégsem roppan össze a keresztyén ember, mert aki elhívta erre a szolgálatra, az meg is adja az erőt, hogy jól és hűségesen tudjuk azt betölteni.

Szentháromság ünnepe utáni utolsó vasárnapokon Isten igéi arról szólnak, hogy hogyan kell a keresztyéneknek elhi- vatásukhoz méltóan járniok. Isten elhívott bennünket a vele való közösségre. Kapcsolatot teremtett velünk Jézus Krisztusban. Ez azt is jelenti, hogy személyes közelségbe kerültem azzal az Atyával, aki nagy árat fizetett értem. Megszabadított bűneim következményeitől, megajándékozott hittel és felragyogtatta előttem az Ö országát. Sőt, ennek örökösévé is tett. Mindezt szeretetből adta nekem.

Ehhez a szeretethcz kell nekünk is „felnőnünk”, át kell gondolnunk, hogy Isten - kegyelme mit jelent a számunkra itt és most. Hiszen „itt és most” járunk elhivatásunk- ban. Mindig rövidzárlat van annak a keresztyénnek a hitében, akik megelégszenek azzal és úgy érzik, hogy mindent megtettek akkor, ha elfogadják Istennek ezt a kegyelmét. Ha megszűnnek tevékeny, munkás életet élni, ha munka- területükön, élethivatásukban, szabadidejükben és családi otthonaikban nem veszik komolyan Istennek azt a figyelmeztetését, hogy életünk minden területén elhivatásunkhoz méltóan kell járnunk.

Mi, magyar evangélikus keresztyének, akiken megkönyörült Isten Jézus Krisztusért, itt vagyunk keresztyének és most vagyunk Krisztus egyházának élő tagjai. A tétlenül égrenéző szemekben és az emögött meghúzódó gyümölcstelen életben nem gyönyörködik az Ür! Most kell az irgalmas samaritánus lelkületével forgolódnunk. Most kell Krisztus indulatával szeretni embertársainkat, meg- bocsájtani mindazoknak, akik vétkeztek és vétkeznek ellenünk. Most kell könyörögni a világbékéért és érte minden áldozatot meghozni. Most kell szót érteni mindazokkal, akik szebbé és jobbá akarják formálni körülöttünk az életet. Most kell elhivatásunkhoz méltóan járnunk. Isten azt fogja számonkérni tőlünk, hogy „itt és most” betöltöt- tünk-e mindent Atyánktól kapott feladatok közül.

Áldott az Isten, hogy elhívott bennünket a Vele való közösségre és szolgáló élettel ajándékozott meg bennünket.

Legyen velünk Isten Szentlelke, hogy „itt és most” tudjuk jól és hűségesen betölteni szolgálatainkat, hogy dicsőítessék Isten szent neve.

*

I

k

$