Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-08-21 / 34. szám

Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok I. Kor 15,1—10. Pál apostol szavai a kegyelem dicsérete. Azt a kegyelmet di­cséri, mely őt megragadta, mely benne nem lett hiábavaló, mely őt sok munkára ösztönözte. Dicsérjük mi is vele ezt a kegyelmet. Isten kegyelméből ember vagyok. Az ember szó magunkról beszél. A tartalmi mi vagyunk. Értelmünkkel, érzelmünkkel, akaratunkkal, emberségünkkel. Van e szóban elhatárolás és van benne összefoglalás. Elhatárolás sok minden más teremtménytől, sok nem emberhez illő dologtól, sok embertelentől, összefogla­lás sok széppel, jóval, emberivel. Magas céllal, nemes eszmény­nyel, szép valósággal, tervvel és alkotással. Társadalommal, az emberi közösséggel! És nem lesz-e emberségünk sokszor hiábavaló rajtunk? Nem lettünk-e hozzá méltatlanok? Gondoljunk az embert nemcsak pusztító, hanem az emberséget teljesen lealázó embertelensé­gekre. Amikor nemcsak a test megölése, hanem a lélek, az em­berség letiprása volt a „magas cél”. Milyen sokszor lesz hiábavalóvá az a kegyelem, hogy ember vagyok. És lesz az ember méltatlanná a maga szép nevére. Isten kegyelméből keresztyén vagyok. Ez persze nem jelent kiemelést az emberi közösségből. Azon belülit jelent. Legfeljebb több feladatot, magasabb mércét. Keresztyén vagyok. Azt olvasom a Szentírásból, azt hallom az igehirdetésből, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért. Feltá­madott a mi megigazulásunkért. De vajon meglátszik-e ez a ke­resztyén emberen? Valóban Krisztus útján jár-e? Krisztusi-e, amikor a bűnnel kerül szembe? Komolyan veszi-e a bűnt? Veszi-e annak, aminek Krisztus vette? Hiszen Krisztus meghalt a bűn miatt. A keresztyénnek harcolnia kell a bűn ellen a maga életében. A rossz ellen, az embertelen ellen, a káros ellen. És vajon Krisztus nyomában jár-e a keresztyén, mikor a másikra, felebarátjára néz? A bűnbocsánatot éli-e, megéli-e? A másik terhét hordozza-e, hogy így legyen méltó Isten kegyelmére? Igen! Isten kegyelméből vagyok keresztyén. Legyen Isten ke­gyelme látható a keresztyén embereken! Végül Isten kegyelméből munkás is vagyok! Pál apostol dicsérte Isten kegyelmét, mely nem lett hiábavaló őbenne, sőt ő többet munkálkodott, mint az összes többi apostolok. El tudjuk-e ezt mi mondani? Különböző hivatásokban vagyunk. Ki esztergapad mellett, ki traktoron, ki varrógép mel­lett, ki cséplőgépnél, ki íróasztalnál, ki iskola padjai között. Sok­sokféle hivatásban, munkahelyen. Más és más munkakörben. Isten kegyelméből munkások vagyunk. De mi az, ami segít a munkavégzésben, ami nem engedi,' hogy hiábavalóvá tegyük Isten kegyelmét? A hűség, a becsület, a munka öröme, az alko­tás szépsége. Üjra és újra Isten kegyelme! Isten kegyelméből emberek, keresztyének, munkások va­gyunk. Adja Isten, hogy az ö kegyelme hiábavaló ne legyen rajtunk! Fábry István HÍREK. Szentháromság utáni 11. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: Lk 18, 9—14. Az igehirdetés alapigé­je: 1 Kor 15,1—10: a délutáni istentisztelet alapigéje: Mt 6,12. EVANGÉLIKUS ISTENTISZ­TELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 28-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Pe­tőfi Rádió. Igét hirdet: HAR­KÁNYI LÁSZLÓ egyetemes főtitkár. SZÉKESFEHÉRVÁR. Augusztus 14-én a székesfe­hérvári evangélikus templom­ban az oroszlányi gyülekezeti énekkar szolgálatával egyház­zenei délután volt. Igét Selme- czi János esperes hirdetett. Käsemann professzor 60 éves Július 12-én töltötte be 60. életévét D. E. Käsemann, a tübingeni Teológiai Fakultá­son az újszövetségi tudomá­nyok professzora. Käserhann Bultmann tanítványa és az Űjtestámentom legjelentősebb magyarázói közé tartozik. ÍGY IS SZABAD? A legtöbb külföldi sajtószol­gálat megemlíti, hogy egyhá­zunk törvényalkotó zsinati ülésre készül és hangsúlyoz­zák, hogy új egyházi törvé­nyeink az evangélikus hitval­lási iratokhoz való hűség je­gyében készülnek. A hamburgi Sonntagsblatt július 17-i. száma viszont hibás fordításban közli az ún. „Ün­nepélyes nyilatkozat”-nak két mondatát, ami így alapvetően ellentétes teológiai álláspon­tunkkal. A DUNAKESZI GYÜLEKE­ZET presbitériuma KORÉN EMIL esperes jelenlétében ülést tartott. Ennek keretében MATUZ LÁSZLÓ átadta a lelkészt teendőket BOLLA ÁRPÁDNAK, akit D. KÁLDY ZOLTÁN püspök küldött ki szolgálatra. Matuz László ti­zenkét évi szolgálat után vált meg a kicsiny gyülekezettől. Bolla Árpád néhány hónap óta helyettesként szolgált Du­nakeszin s a gyülekezet meleg szeretettel fogadta. Szolgálatá­ba ünnepélyesen Koren Emil esperes fogja bevezetni szep­tember 18-án. Az ünnepség egybe fog esni a templomépí­tés 28. évfordulójával. SZÜLETÉS Baranyai Tamás zuglói se- gédlelkészéknek 1966. aug. 4-én fiúgyermekük született, — neve: Tamás. Zászkaliczky Pál magyarbo- lyi lelkészéknek 1966. augusz­tus 9-én második gyermekük született. Neve: Pál-Mihály. HALÁLOZÁS. Rónay Kál­mán ny. igazgatótanító 87 éves korában Győrött, július 25-én elhunyt. Negyven éven keresz­tül mint evangélikus kántorta­nító szolgált, majd nyugalom- bavonulása után Győrött vég­zett kántori szolgálatot 10 éven keresztül. Tanítói szolgálatá­nak jórészét Somlószőllősben végezte. Temetése július 27-én volt a győri Köztemetőben. Volt gyülekezete nevében Bo­ros Lajos somlószőllősi lelkész búcsúztatta. Az elhunytban Rónay Zoltán balassagyarmati lelkész édesapját gyászolja. Zsidó vélemény a zsinati határozatokról IMÁD KOZZUNK Kegyelmes mennyei Atyánk! Pál apostollal együtt leborulunk előtted és alázatos szívvel, de ujjongó lélekkel valjuk: kegyel­med által vagyunk, akik vagyunk. Te teszel készségessé igéd meghajlására és Te adsz erőt Atyánk, az engedelmességre. Ke­gyelmed nemcsak melegítő napsugár, mely új reménységgel tölti el a bűnbe esett ember lelkét, hanem új életre késztető drága erő is, amely képessé tesz bennünket a cselekvésre. Ke­gyelmed erősíti meg gyermekeidet arra. hogy új életben jár­janak és igéd tanítása életté váljék bennük. Atyánk áldunk ezért a boldog valóságért, hogy kegyelmes Istenünk vagy. Bizony mi sokszor elfeledkezünk erről és a farizeus hamis gőgjével állunk eléd. Azt hisszük, hogy emberi erőnk is elég ahhoz, hogy szolgáljunk neked. Milyen büszkék tudunk lenni keresztyén életünkre és mennyit tudunk dicsekedni életünk gyümölcseivel. Elfelejtjük, hogy előtted nem lehet semmi di- csekedésünk. Kérünk Istenünk szabadíts meg bennünket az ilyen gőgös és értelmetlen keresztyén élettől. Tégy bennünket alázatosakká, mint a publikánust, hogy el tudjuk fogadni kezedből azt, amivel csak Te ajándékozhatsz meg bennünket. Adj erőt nekünk ke­gyelmed által, hogy mindennap azt tudjuk cselekedni, ami ked­ves előtted. Istenünk ne engedd felednünk, hogy sok a mi fel­adatunk ebben a világban. Sokat kell szeretnünk és segítenünk Sokat kell megbocsájtanunk és aláhajolnunk. Könyörgünk Hozzád békességéért Urunk. Különösképpen a Vietnami testvéreink békességéért. Vess véget a kegyetlen há­borúnak és a sok szenvedésnek. Könyörgünk országunkért és né­pünkért. Add, hogy boldogságban élhessünk. Könyörgünk egy­házunkért és minden testvérünkért. Kegyelmed által tarts meg és vezess az élet útján. A Krisztusért kérünk Ámen. llílllllllllllilllllllllllllll HIM |l|!imi[líl!l!l[l[!!lllllllíllíl!lll[lll!lll!lllll[líi:ill'l[llllimiM!lll:lllll:l1llllllllll I I ■llllll!lllllllll!lllíl!l'l!ll A Második Vatikáni Zsi­natnak a zsidósággal kap­csolatos megállapításai már a javasolt szöveg közzététele­kor heves vitát váltott ki a zsinati atyák körében. Az Bgységtitkáreág vezetője, Bea bíboros igyekezett kapcsolatot keresni hivatalos zsidó körök­kel, munkáját azonban igen megnehezítette a római kúria konzervatív szárnya, élén Ot- taviani bíborossal és Luigi Gépesített háztartásba 3 és 6 éves kisfiam mellé segítséget keresek. Esetleg bentlakással. Vidékről is. Cím: Bp. XIII. Róbert Károly krt. 12/a. V. 20. (Dagály fürdő mellel!) Este 6 órától. Telefon: 200—198. Modem, sima vonalú, műbútor diplomata íróasztal, háromrészes szekrénnyel együtt, igényesnek el­adó. Cím a szerkesztőségben, te­lefon: 138—504. Négy óráig. Bundák átszabása, irha tisztítás, festés, Somogyi szűcsnél, Bpest, V., Kossuth Lajos u. 1. az udvar­ban. Templomokon és tornyokon vég­zendő karbantartási munkákat, toronysisak javítását, festését, vil­lámhárítók szerelését soronkívül vállalom. Rózsássy József, Debre­cen. Gólya u. 15. Carli püspökkel, ök azt a vé­leményt képviselik a katoli­kus egyházban, hogy Krisztus kereszthaláláért az egész zsi­dóság felelős. Bea bíboros en­nek a katolikus tételnek az ellensúlyozására nagyobb ta­nulmányt írt ezen a címen: „A zsidó nép és Isten üdv­terve.” Bea bíboros ebben a tanulmányában válaszol Carli püspöknek. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VIII., Üllői Ut 2i Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest, VUL Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—VILI. Előfizetési ára egv évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 66.02708/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár L H. J.-nevel beszélgetünk VIHARRÁ ERŐSÖDÖTT A NYÁRI SZÉL. Tépi, cibálja rólunk felöltőnket — még sze­rencse, hogy ezt hoztunk ma­gunkkal. Amikor nem tud ve­lünk megbirkózni, felszalad a parókia előtt magasodó eper­fára és dühösen megrázza lom­bos koronáját. De nemcsak a szél vette arra útját, hanem mi is. Igaz, nem a lelkészhez készülődtünk, de a mindjob­ban erősödő szél és a szemer­kélő eső eltérített utunkból. — Egy híveddel akarunk beszélgetni — szegeztük neki a kérdést, amikor újra elő­bukkant a terhes felhők közt fogócskát játszó nyári nap. — Átlag gyülekezeti taggal aka­runk beszélgetni. Ne gondol­kozz sokat, hanem mondd a címet. — Bizony, az nehéz lesz, — adja meg a lelkész a választ mosolyogva és gondolkozás nélkül. — Hosszú volt a tél és vizes a tavasz. Majd elvesz­nek most a sok munkában. Talán az öregek közül tudok mutatni valakit. Várjatok, majd elökerítek egyet... — Nem, — szakítjuk félbe. — Most nem öregekkel aka­runk szót váltani. Végül megegyeztünk. A lel­késszel együtt indulunk meg­keresni H. J.nét, aki tüdő- gyulladásban fekszik otthon. A falu egyik sáros utcájá­ban találtuk meg a házat. A lelkésztől elköszöntünk. Nem akartuk, hogy híve talán fe­szélyezze magát papja előtt. A kiskaput félve nyitottuk ki, — mérges kutyák dolgában min­dig óvatos volt eddig is a ri­porter. A ház valamikor egyszerű parasztház lehetett, szabadké­ménnyel és egy lakószobával, de az idők múlásával még egy szobát ragasztottak hozzá. Így aztán már nem falusi, de még messze van attól, hogy városi legyen. Olyan felemás, mint az egész élet itt ebben a falu­ban. Félig már városi, de még sok mindent félve takargat­nak, ami még a régi falut őr­zi. Néhány lépés és ott állunk H. J.-né betegágya mellett. Zavarban van, mert a déli ételmaradék még ott van mel­lette. Nem várt ő vendéget. És ráadásul idegent. Amikor megmondjuk, hogy milyen ügyben jövünk, zavara nem­hogy elmúlt volna, hanem, ha egyáltalán lehet, még fokozó­dik is. Nem akar „riport­alany” lenni. H. J.-NÉ ÖZVEGY ASZ- SZONY, férjét 1948-ban vesz­tette el, azóta fiával és menyé­vel lakik. Fia traktoros, me­nye adminisztrátor. Jól meg­vannak egymással, csak a ne­gyedik, az unoka hiányzik na­gyon, de arról még hallani sem akarnak a fiatalok. Neki nagyon hiányzik. Megismerjük az egész csa­ládot az asszony szavaiból. Megnézzük a fiú „Kiváló dol­gozó” oklevelét, és fényképe­ken keresztül ismeretséget kötünk a fiatalasszonnyal. Ed­digre felmelegszik az a fa­gyos levegő is, amely eddig közénk telepedett. — A lelkészétől hallottuk, hogy maga templomba járó asszony. Mióta jár rendszere­sen templomba? — tesszük fel az első kérdést. — Amióta megvagyok — válaszolja kissé büszkén. És ez felold benne minden gát­lást és félelmet, amit eddig érzett velünk szemben. Most már az lesz a gond, hogyan tudjuk majd elhallgattatni. — Én kérem, mindig szerettem templomba járni. Amikor megkonfirmálkodtam, akkor is én mondtam az ünnepi ver­set. Azóta is, ha csak közbe nem jön valami, én mindig ott vagyok. Én vagyok a vi­rágfelelős — teszi hozzá mo­solyogva. — Virágfelelős? Az meg mi? — kérdezzük. A sebtiben megtalált kony­haruhával letakarja az étel- maradékos edényeket, nehogy valami hanyag és piszkos asz- szonynak tartsuk őt. — A tisztelendő úr nevezett el virágfelelősnek, mert min­dig én viszem az oltárra a vi­rágot. Nyáron sok nyílik a kertben, télen meg a fiúval hozatok fenyőzöldjét az erdő­ről. Nem bírom én azt nézni, hogy üres az oltár. Azért oltár, hogy tele legyen virággal! Meg kellene magyarázni, hogy nem a virágért oltár az oltár? Nem tesszük. Talán ak­kor összetörne ennek a kedves hangú asszonynak a szívében valami, amit nem szabad ösz- szetörni. Inkább továbbkér­dezünk. — Énekelni szeret-e? — Szeretni szeretek, de nem tudok — vallja be őszintén. — Legkedvesebb énekem a 420-as. Figyeljék csak. És rákezd az énekre. Ami igaz, az igaz. Nincs operaéne­kesi hangja, de könyv nélkül fújja: Áldlak Jézus, hív bará­tom ...” Alig tudjuk dicsére­tekkel abbahagyatni vele az éneklést. — Szegény uram temetésén is ezt énekeltettem — mondja és hirtelen elborítja szemét a könny. HÉTRŐL—HETRE Bocsásd meg a mi vétkeinket... Máté 6, 12 Jézus egész élete szolgálat volt. Isten és az ember közötti elromlott viszony rendezésére jött a földre. Az Isten és az ember közötti viszony a bűn miatt romlott meg és Jézus azért jött, hogy ezt meggyógyítsa. A biblia alapszemlélete az, hogy ember és ember között akkor lehet Isten szerinti jó viszony, ha már előbb rendeződött az em­ber és az Isten viszonya. Az Űrtől tanult ima ezen kérésében: ,,Bocsásd meg a mi vétkeinket, amiképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeznek” van utalás ember és Isten viszonyára. Persze, hozzátehetjük, hogy jaj volna nekünk, ha Isten csak úgy és akkor bocsátana meg nekünk, amikor és aho­gyan mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Innen már csak egy lépés: a kegyelem teológiája! A megbocsátás műveletéhez szinte földöntúli erőre van szük­ség. Ugyanis az ember elsősorban és mindenekelőtt magát sze­reti. Csak a Szentlélek által adott erő segítségével lehetünk meg­bocsátani tudó, alázatos emberek! Az alázatosság állapotában azok vannak, akik önként aláha­jolnak, segítenek, a kérést nem utasítják vissza, megbocsátanak! A biblia több helyen is felhívja figyelmünket arra, hogy kér­jünk Szentleiket! Csak a Szentlélek adhat erőt, hogy egészen és maradék nélkül megbocsássunk és a gyűlöletnek még a porsze­me se maradjon a szívünkben. Jézusra gondoljunk, akit még a keresztfán is szidalmaztak, átkoztak, ő pedig így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek.” Fülöp Dezső NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: EZSAIÁS 32, 14—15 — CSELEKEDETEK 1, 8 — Jézust föltámadni senki sem látta, a foltámadás isteni csoda, de fóltámadása után sokaknak megjelent, s ezek a tanúk bizonyít­ják, hogy meghalt, eltemették, de harmadnapon föltámadt és él, 1. Korinthus 15, 1—10 — Zsolt 113 —1. Péter 5,5 HÉTFŐ: JEREMIÁS SIRALMAI 3, 22 — LUKÁCS 1, 54 — A tanítványok között is felvetődött az örök emberi kérdés: ki az első közöttünk. Jézus saját példájával mutatja, hogy aki első akar lenni, az mások szolgálatában és segítésében legyen első. Márk 9,33—37 — 2. Királyok 5,1—19 (Máté 8,10). KEDD: JEREMIÁS SIRALMAI 3, 27—28 — 2. TIMOTHEUS 2, 3 — A Góliáthoz mérve igen kicsiny és gyenge Dávid, aki bízott Istenben, le tudta győzni Góliátot. 1. Sámuel 17, 40—51 — 2. Királyok 6, 8—23 (1. Péter 5, 5, 7) SZERDA: DÁNIEL 12, 3 — 1. TESSZALONIKA 5, 12—13 — A kapernaumi római százados a hit példája lett, mert fönntartás nélkül bízott Jézus isteni erejében és hatalmában. Lukács 7, 1—10 — 2. Királyok 17, 1—23 — (Zsidók 10, 30—21) CSÜTÖRTÖK: ZSOLT 74, 12 — FILIPPI 4, 6 — Sokan a Mi­atyánk utalsó mondatát megfordítva imádkozzék: „enyém a dicsőség!” Heródes király is így gondolta, de aki így fölmagasz­talja magát, azt az Isten megalázza. Csel 12, 18—25 — 2. Kir 18, 1—12 (Zsidók 19, 23) PÉNTEK: PÉLDABESZÉDEK 2, 8 — János 17, 15 — Pál apos­tol életútja mutatja, hogyan munkálkodik Isten. Mint a fazekas az edényt a korongon, úgy formálta apostolává Isten Sault, hogy dicsősége edénye legyen. Galata 1, 11—24 — 2. Kir 18, 13—37 (Zsidók 10, 32—33.) __ SZOMBAT: JEREMIÁS 2, 29 — 27kORINTHUS 5, 19 — Isten Krisztus által meg akar eleveníteni a bűn halálából, hogy dicső­ségére és embertársaink javára éljünk, Efezus 2, 1—7 — 2. Kir 19, 1—19 (Zsidók 19, 35) ifj. Harmati Béla UllllllllIflIlllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllilllllilíllllllllllllillllllllllllllllllllllllilllillllllllljllllKlllllllllllIflIlllllljllllimiHlililiyiljl ISTENTISZTELETI REND Istentiszteleti rend Budapesten 1966. augusztus hó 21-én Deák tér de. 9, (úrv.) Csengődy László de. 11. (Urv.) Hafenscher Károly du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. 11. Bogya Géza du. 6. Bogya Géza Dózsa György u. de. 9. Szlovák Pál Üllői Ut 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi üt 57/b. de. 10., 12. Thaly Kálmán u. de. 11. Dr. Rédey Pál Kőbánya délelőtt 10. Utász utca de 9. Vajda Péter u. de. fél 13. Zugló de. 11. du 6. Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. de. fél 10. Fóti Ut de. 11. Urv. Solymár Péter Vá­ci üt de. 8. Solymár Péter Frange- pán u. de. fél 9. Újpest de. 10. Kosa László Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula Soroksár-Üjtelep de. 8. Virágh Gyula Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospaolta MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. lo. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Dr. Joó Sándor de. 11. (Urv.) Mado- esai Miklós de. 10. (német) Dr. Joó Sándor du. 7. Ruttkay Leven­te Toroczkó tér de. fél 9. Schrei­ner Vilmos Óbuda de! 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. de. 11. du. fél 7 Pesthidegküt de. fél 11. Kelenföld de. 8. Bogya Géza de. 11. (úrvacsora) Bencze Imre du. 6. Bencze Imre Farkasrét de. 9. Bencze Imre Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 1L Visontai Róbert Csillaghegy de, fél 10. Csepel de. 1L Legszívesebben azonban az özvegységéről beszél. Arról, hogy mennyit kellett dolgoz­nia, amíg a fiából ember, a házából lakás lett. Beszél a szövetkezetről, ahol ö is tag; a szomszédról, aki a múltkor agyonverte egyik kiscsirkéjét; a menyéről, aki „imádja” a te­levíziót. Mindenről beszél, csak arról nem, ami minket is érdekelne. A ház előtt lovaskocsi gyúr­ja a sarat, messzebbről autó­duda hangja tör be a beteg­szobába. Minden így együtt. Régi és új, jó és rossz. Mint H. J.-né öröme és gondja. Ez az élet. Így együtt minden. — És arra emlékszik-e, hogy vasárnap miről szólt az igehirdetés? — kérdeztük, amikor elhallgatott. Kissé gondolkozik, aztán ne­kikezdi: Az örömről prédikált a lelkész. Arról az örömről, amit a keresztyén embernek Isten ad. Arról az örömről, amely azért van bennünk, mert Jézus Krisztus feltámadt. Szaggatottan elmondja mind­azt, amire emlékezett. Péntek volt. Hazafelé be­tértünk a lelkészhez és ő bi­zonyította, hogy az asszony jól emlékezett minden szóra. BOLDOGAN FÉSZKELÖ- DÖTT AZ AGYÁBAN, amikor „felmondta” a prédikációt. Megkérdeztük: — És maga hiszi ezt? Szemeit ránkemelte. A láz­tól égő szemekből egyszerre olvashattuk ki a csodálkozást és rendreutasítást. — Hogy hiszek-e? Hogy kérdezhetnek ilyent? — csó­válja a fejét. — Talán azért olyanok is járnak még templomba, akik nem egészen hiszik ezt — kér­deztük. — Lehet, hogy járnak. De én hiszek! Sok mindenről beszélget­tünk még. A templomukról, amelyet tatarozni kellene, az Evangélikus Életről, amelyet szívesen olvasgat, a faluról, amely fejlődik és újul, a cso­portról, amely a faluval együtt gyarapodik és gazdag­szik. Búcsúzáskor nagyon sajnál­ja, hogy nem tud kikísérni, de kéri, hogy máskor is jöjjünk el hozzá. Csak a nevét nehogy kiírjuk, mert az 6 neve még nem szerepelt sohasem újság­ban. Ezután sem akarja. De egyáltalán ne is írjunk róla, hiszen semmi érdekeset nem mondott. Csak annyit, hogy ö hisz. És ez kérem, ugye nem nagyon érdekes? Mi mégis boldogok voltunk, amikor visszatekintettünk a falura és nem láttunk mást belőle, mint a templom tor­nyot, a vízzelteli glóbuszt, a víztornyot és a sok eperfát. Már azt sem tudtuk, melyik az amelyik H. J.-né testvérünk háza mellett susog. K. A. »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom