Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-24 / 30. szám

Kétféle szolgaság Róma 6:19—23. Isten az embert uralkodásra teremtette. Uralkodnia kell a természet felett, az állatvilág felett. Meg kell ismernie a természet erőit és azokat a maga szolgaságába kell állítania. Az ember végzi is ezt. Uralma alá hajtja a természetet, műveli a földet, újabb és újabb energiaforrásokat ismer fel, és állít a szolgálatába. De az ember nem csak uralkodik, ha­nem szolgál is. Ha a bűn uralma alatt vagyunk, akkor szolgái vagyunk a bűnnek. A szolgának pedig fizetség jár. A bűn szol­gája is megkapja a maga fizetését, a zsoldot. Ez pedig a halál. A halál szó értelme a Bibliában többértelmű. Elsősorban természetesen a testi halálra vonatkozik. De jelenti az Istentől elszakadt ember állapotát és jelenti a kárhozatot is. A bűn következménye az, hogy az ember halott, azaz megszakad a kapcsolata az élet forrásával, Istennel. A bűnnek tehát meg­van a következménye. Ádám és Éva is azonnal tapasztalták ezt, amikor ettek a tiltott fáról és beteljesedett az írás: „amely napon enni fogsz arról, bizony meghalsz.” Hogyan jut el az ember a bűn állapotába? Hány éves ko­rában? A gyermek vajon még ártatlan? Az Ige erre is felel, „íme én vétekben fogantattam.” Tehát már bele születünk a bűnös állapotba. De az Ige szerint van szabadulás ebből az állapotból. „Mi­nekutána felszabadultatok a bűn alól...” Itt kijelentő formá­ban mondja, hogy felszabadultatok. Mikor történt meg ez? A golgothai kereszten. Krisztus legyőzte a bűnt és a Sátánt. Ne­künk már nem kell a bűn szolgaságában élnünk. Jézus neve azt jelenti: Szabadító. Ha Ö megszabadít min­ket, akkor valósággal szabadok leszünk a bűntől. A hit győ­zelmet jelent a bűn felett. Győzelmet, tehát nem vereséget, meghátrálást. Nem azt jelenti, hogy legyőznek minket bűnös indulataink, hanem, hogy Krisztus legyőzi bennünk azokat. Isten szolgálatában állunk. Ennek jutalma pedig nem halál, hanem örökélet. Gáncs Aladár ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1966. július 24-én Deák tér de. 9. (úrv.) Kertész Géza de. 11. (úrv) dr. Kékén András du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. 11. Szirmai Zoltán du. 6 Koren Emil Dózsa György *út de. fél 10. Szirmai Zoltán Üllői 24 de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. de. 11. dr. Rédey Pál Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. Baranyai Tamás Rákosfal­va de. 8. Baranyai Tamás Gyar­mat u. de. fél 10. Baranyai Tamás Fóti út de. 11. Solymár Péter Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Üjpest de* 10. Kosa László Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula Soroksár Üjtelep de. 8. Virágh Gyula Pestlőrinc >de. 11. Pestúj­hely de. 1(1 Kürtösi Kálmán Rá­kospalota MÁV teilep de. 8. Rá­kospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Madocsai Miklós de. 11. Várady Lajos este 7. Madocsai Miklós Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csengődy László este fél 7. dr. Lehel László Budakeszi de. 8. Ruttkay Elemér Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. (úrv.) Bogya Géza de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán du. 6. Bogya Géza Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. — Modern, sima vonalú, műbú­tor diplomata íróasztal, háromré­szes szekrénnyel együtt, igényes­nek eladó. Cím a kiadóban, vagy telefon: 138—504. Négy óráig. — Gépesített háztartásba 3 és 6 éves kisfiam mellé segítséget ke­resek. Esetleg bentlakással. Vi­dékről is. Cím: Bp. XIII. Róbert Károly krt. 12/a. V. 20. (Dagály fürdő mellett) este 6 órától. Te­lefon: 200—198. HÍREK — Szentháromság utáni 7. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mk 8, 1—9; az igehirdetés alapigc- je Km 6, 19—23; a délutáni is­tentisztelet alapigéje: Jn 11, 1—15. SZUCHOVSZKY GYULA| ny. vallástanár Budapesten, július 13-án hűséges életének 74. évében váratlanul elhunyt. — Tanító családból sau letett, a Pest megyei Káván 1893- ban. Teológiai tanulmányait Eperjesen _ végezte. 1916-ban avatta lelkésszé dr. Scholz Gusztáv bányakerületi püs­pök. Gyónón, Debrecenben végzett segédlelkészi szolgála­tok után Budapestre került. DÉKÁNVÁLASZTÁS A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁN Az Evangélikus Teológiai Akadémia tanári kara az 1965—66-os tanévet lezáró ka­ri ülésén egyhangúlag DR. NAGY GYULÁT, a rendsze­res-teológiai tanszék tanárát választotta meg az 1966—67. tanévre az Akadémia dékán­jává. Az új dékán 1966. szeptem­ber elején veszi át hivatalát. SÍRKÖAVATÁS. A Rákóczi úti szlovákajkú Evangélikus Egyházközség elnöksége szere­tettel közli, hogy dr. Szilády Jenő evangélikus lelkész sír­emlékét a Farkésréti temető­ben (VII. parcella, 1. sor, 35. sírhely), július 24-én délután 4 órakor avatja fel Koren Emil esperes. — AUSZTRÁLIA. A Dél- Ausztráliai Tanunda városá­ban ezév októberében összeül­— Festőműteremnek világos, szabadrendelkezésű helyiséget ke­resek. Telefon: 157—734. — Templomokon és tornyokon végzendő karbantartási munkákat, toronysisak javítását, festését, vil­lámhárítók szerelését soron kívül vállalom. Rózsássy József, Debre­cen, Gólya u. 15. — Bundák átszabása, irha tisz­títás, festés Somogyi szűcsnél, Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. az udvarban. Kétszoba komfortos, napos, ut­cai, telefonos, Rákóczi úti lakáso­mat kisebb budai, vagy újlipót­városira költségtérítéssel elcserél­ném. Telefon: kettőszázhúsz— százhetvenegy. — evangélikus isten- tisztelet A RÁDIÓBAN. Július 24-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus val­lásos félórát közvetít a Petőfi rádió. Igét hirdet: Hegyháti János iharosberényi lelkész. I 1919-ben Rákospalotán, majd 1920-tól a fővárosban mint val­lástanár működött, 1951-ben tör’-'nt nyugdíjba vonulásáig. — Földi maradványainak el­hamvasztása előtt a budapesti Farkasréti temetőben, július 18-án volt búcsúztatása. — „Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.” I. Jn 4, 16. nek az ausztrállá és új-zé- landi gyülekezetek képviselői, hogy kimondják az Egyesült Országos Evangélikus Egyház megalakulását. MAGYAR LELKÉSZCSALA­DOK FINNORSZÁGBAN A finn Evangélikus Egyház meghívására és vendégeiként ez idén is magyar evangélikus lelkészek utaztak Finnország­ba. Lelkészeink, akik felesé­gükkel együtt három hetet töl­tenek az Ezer tó országában: Mezősi György budapest-cse- peli, Dubovay Géza kaposvári és Görög Tibor kecskeméti lelkész. Amikor a magyar evangélikus lelkészcsaládok- nak jó pihenést kívánunk, azt a reményünket is kifejezzük, hogy ez az akció is elmélyíti egyházaink és népeink eddig is jó kapcsolatait. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyhái Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VIII., Üllői út Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest. VIII. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—VUL Előfizetési ára egv évre: 60.— Ft Árusítja a Magyar posta INDEX 25 211 60.02459/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár L Szuchovszky Gyula HÉTRŐL—HÉTRE „Akit szeretsz, beteg” János 11, 1—15 A legtöbb bibliaolvasó, aki ezt a heti igét olvassa, meg­akad a 3. versnél! És ilyen kérdést tesz fel: Hogyan lehetsé­ges, hogy akit Jézus szeret, az beteg? Az ilyen típusú bibliaolvasók ugyanis azt hiszik, hogy akiket Jézus szeret, azoknak útját rózsák szegélyezik. Azok­nak minden sikerül itt a földön. Sohasem betegek, szerencsé­sek és minden ajtó megnyílik előttük. Mindez súlyos tévedés! A halálos betegségek, megrázkódtatások a földről nézve kegyetlen dolgok. Ha azonban Isten felől nézzük őket, azt kell mondanunk, hogy Isten kezében a halálos betegség, gyötrelem, lehet a kegyelem eszköze! Nem szeretnök, ha félreértenének: nem vagyunk betegség pártiak, nem tanítjuk a szenvedés keresését és szükségességét. De viszont megértjük, hogy olyan süketek vagyunk, annyira tele vagyunk önmagunkkal, hogy ha Isten az ő kegyelmét gya­korolni akarja rajtunk, ha többet akar adni, akkor rendsze­rint ezen a nyelven szól hozzánk! Ha mindezt megértjük, felszáradnak a bánat könnyei és a hit derűs mosolya jelenik meg arcunkon. De megtanít ez az ige arra is, hogy minden körülmények között „van tovább”! Ha betegek vagyunk, „van tovább”!. Ha kettétört a karrierünk „van tovább”! Sőt a sírgödrök és kopor­sók mellett is „van tovább”! Jézus feltámasztja a halott Lázárt. A szavával, igéjével teszi ezt a csodát. Nemcsak az örökéletre, hanem még a földi éleire hívja vissza. v-' Maga az egész keresztyénség nem egyéb, mint győzelem a halál felett. r „ A keresztyénség végeredményében ketfele győzelem. 1. Győzelem a halál felett a Jézus Krisztus által. 2. Győzelem a bűn felett. Ha Isten rávezet, hogy az élet több mint a halál, akkor tudok szembe nézni a bűneimmel is. N APRÓÉ—NAPRA . VASÁRNAP: ÉZSAlAS 9,6 — 1. KORINTHUS 7,15 — Is­ten mindig eszközökön keresztül munkálkodik. Lehetek és is az Ö eszköze a jóra, igazra, szeretetre, békességre. Róma, 6,19 —23 — Zsolt 65. HÉTFŐ: 5. MÓZES 30,11.14 — 2. TIMÓTHEUS 3,15 — Nagy méltóság és kitüntetés, hogy Isten gyermekeinek hív minket. Ez arra kötelez, hogy keressük és cselekedjük akara­tát. Márk 8,13—21 — 1. János 3,1—10. KEDD: MALAKIÁS 3,6 — RÓMA 3,3 — Milyen gonosz az emberi nyelv! Rengeteg sebet kapunk és adunk beszéddel, ha­ragos szóval, pletykával. Isten szerető szívet és tiszta beszé­det akar látni nálunk. Jakab 3,1—10. — 1. János 3,11—18. SZERDA: 2. MÓZES 20,14 — 1. KORINTHUS 6,19 — Is­ten jelenléte templommá szenteli szívünket. Szavaink, gondo­lataink és cselekedeteink legyenek méltóak Isten közelségé­hez. 1. Korinthus 6,19—20 — 1. János 3,19—24. CSÜTÖRTÖK: DANIEL 4,31—32 — LUKACS 12,7 — Sok­szor okoztak botránkozást a gyülekezetekben a hamis prófé­ták, hamis igehirdetők. Apostoli parancs, hogy próbáljuk meg a lelkeket. Márk 9,43:—50 — 1. János 4,1—6. PÉNTEK: MALARIAS 3,1 — MÁRK 1,7 — Egész életünk istentisztelet, ha Isten kedves, tökéletes és jó akratát keresve megújul az elménk és testünk tagjai: nyelvünk, kezünk, sze­münk, fülünk, lábunk akaratának végrehajtója lesznek. Róma 12,1—2 — 1. János 4,7—16. SZOMBAT: 1. MÓZES 8,21 — RÓMA 6,23 — Életünk ver­senypályáját azzal a bizalommal futhatjuk, hogy Isten szere- tete vezet, és a halál után szeretete vár, és elkészítette szá­munkra a jutalmat, az örök életet, 1. Korinthus 9,24—27 — 1, János 4,16—2L If j. Harmati Béla Á JÜL1USI MELEG már a kora reggeli órákban kibírhatatlan volt. Sanyi fiam, akit a nyári hónapokra sikerült a gyárba elhe­lyezni, kora reggel indult munkába. Milyen nagy ez a gyerek! Néhány hete vettem csak észre, hogy már borotválkoznia kell! Ősszel már harmadikos gimnazista lesz. Istenem, hogy múlik az idő! A fekete ruha, akkor reggel már a lakásban fűlött. Valahányszor tükörbe néztem, megijed­tem magamtól. Nem áll jól a fekete szín. De ki törődik most ezzel?! Kollégáim már több­ször mondták, hogy miért nem teszek a ru­hámra legalább fehér gallért. Isten ments! Még csak nyolc hónapja, hogy meghalt... ISTENEM, MÉG MA SEM AKAROM EL­HINNI! Hiszen olyan hihetetlen. Fiatal volt... A negyvenen alig túl valamennyi­vel ... Sose volt beteg. És mégis ... Tavaly ősszel elvitte valami pusztító kór. Magam sem tudom, hogy mi. Különben is mindegy ... Itt maradtam a két gyerekkel... Olyan üres most ez a kis otthon. Nem kastély, de nem is putri: kis fecskefészek ez a mi otthonunk, ahol nagyon jól éreztük magunkat. De most olyan üres ... Üres a munka, a pihenés, az otthon, a szívem... Még jó, hogy itt van ez a két gyerek. . Sanyi az idősebb. Apja nevét örökölte. Szép, nyurga gyerek. Kamasz. Tudom, hogy szeret, mégis sokat sírok miatta. Nem tudom meg­érteni. Ügy vágyódom szeretet után — hiszen olyan árva lettem. De Sanyi csak úgy félváll­ról odavet néhány szót s máris elintézettnek tekint mindent. Neki ennyi is elég. Én töb­bet szeretnék tőle ... Álmatlan éjszakáimon de sokat könyörgök érte... Milyen nehéz lesz szegénykéimnek az élet apa nélkül... Vajon mi lesz belőlük? Tudom-e majd tanítattni őket? Peti a kisebb. Gyenge kisfiú. Sokat beteges­kedik. Az idén tölti be a tizenharmadik évét. Őrá még számíthatok. Néha szeretném a gondjaimat megosztani velük, de úgy érzem, hasztalan lenne minden próbálkozásom. In­kább hallgatok. Sanyi abban a korban van, amikor a gyerek még szégyenli, hogy neki is legyenek gondjai, Peti még gyenge a gondok­hoz. Játsszanak csak nyugodtan, gondtala­nul ... Peti most nincs itthon. A szakszervezet el­vitte üdülni. Jót fog neki tenni a friss levegő, a jó koszt. Itthon úgyis olyan silány minden: Még a levegő is áporodott a gyászoló ház­ban ... Sanyi a szünidőben bent dolgozik a gyár­ban. Legalább keres valamennyit. Van helye Egy asszony a keresetének! Minden fillér nagy kincs most mutálunk. Ne haragudjanak, hogy ennyire elkalandoz­tam attól, amit el akarok mondani. De annyi minden van a színemben, ami kikívánko­zik ... Azon a júliusi reggelen zsíros kenyeret cso­magoltam mindkettőnknek. Ebédelni az üzem­ben szoktunk, de azért délelőtt jól esik a tíz­órai. Más nem volt itthon, mint két szelet ke­nyér és kis zsír a bödönben __Különben is, sz eretjük a zsíros kenyeret. DÉLELŐTT MINDKETTEN VÉGEZTÜK A MUNKÁNKAT. Jólesett Sanyi művezetőjének a látogatása az irodában A fiamat jött meg­dicsérni. El is sírtam magam. De vajon melyik anya az, aki úgy hiszi, hogy az ő fia a leg­rosszabb gyerek s fiát ennek ellenére meg­dicsérik, sírva nem fakad?! A munkában helytáll a fiam! Az apja fia! Az öröm és fáj­dalom sós és édes könnyei összefolytak az ar­comon. Higgyék el, még az égi is kékebb volt ne­kem azon a délelőttön. Sanyi fél órával előbb végez, mint én, így ő már otthon volt, mire hazaértem. Nem szo­kott megvárni. Siet haza... — Csókolom, anyu, — köszönt és félszegen megcsókolt. Öt óra múlt. Gyors vízmelegítés, előkészület a mosáshoz. Míg a víz melegedett, átöltöztem. Olyan furcsa voltam pöttyös ruhában. Szinte szentségtörésnek tekintettem az uram iránti / kegyeletben ezt a világos ruhát... Sanyi az asztalhoz ült és beszélgetni kezd­tünk. Elmondta, hogy Kovács szaki — nehe­zen áll már a szája a bácsi szóra —, üdülni megy a Balaton mellé. Balaton! E szónál már-már heggedö sebet tépett fel bennem. Balaton! Az uram mindene volt. Szabadsá­gunkat mindig ott töltöttük. Órákig el tudta nézni a fodrozódó vizet. Tavaly nyáron, amikor a súlyos operáció után néhány napra haza­került, mindenáron el akart menni a Bala­tonhoz. Azt hitte, hogy ez majd meggyógyítja! El is mentünk! Elnézte a vizet. Hósszan meg­pihent a földvári mólónál és halászlét akart enni... Sehol sem kaptunk... Vele együtt ujjongtam a festői képen — de befelé sírtam. Éreztem, hogy többé nem fogjuk együtt nézni a pari felé sikló hullámokat s soha többé nem mondta el... fogunk mi már együtt gyönyörködni a nap­lementében ... Hazafelé a vonatban már rosszul lett. Le­hunyta a szemét és képzelete csendesen eve­zett a mind hullámosabb víz felett... Ki tudná megmondani merre irányította csónak­ját. Vissza-e a múltba vagy előre a rohamo­san feléje közeledő part felé-e?! Balaton! Ez a szó nekem nem a lágyan si­mogató vizet jelenti, hanem az ő sápadt ar­cát, beesett szemét s a víz nagyon távoli bú­csúztató zenéjét... A fiam beszélt, és meg emlékeztem, még ke­zeim dörzsölték a teknő oldalán a fehérne­műt ... Nem volt erőm elmondani a fiam­nak, hogy megdicsérték ... AZTÁN BEFEJEZTEM A KISMOSÁST. Sanyi közben megterített. Asztalhoz ült. Éhes volt. Amikor megláttam a megterített asztalt, döbbenem rá, hogy nincs itthon semmi. Még kenyér sem! — Sanyikám, el kell menned a Közértbe. Elfelejtettem hozni vacsorát — mondtam a fiamnak, de magam sem tudtam, hogy mit hozassak és miből. Úgy emlékeztem, hogy tegnap este, amikor a mosóport vettem, ma­radt még tíz forintom. Ebből akartam vacso­rát hozatni. Sanyi útrakészen állt elém. Éhes volt, siet­ni akart. Elővettem pénztárcámat... Nem akartam a szememnek hinni. Mindössze 70 fillér zörgött benne. Igen, most már emlék­szem. Tegnap este az utolsó tízest váltottam fel — futott át előttem a megmásíthatatlan valóság. Kérem ne csodálkozzanak ezen. Hiszen még nagyon kezdő vagyok ebben az új helyzetben. A beosztás üteme és mértéke is más, mint amikor ketten kerestünk. így történthetett meg, hogy azon a júliusi estén 70 fillér és két éhes száj volt minden vagyonunk. Sokan ta­lán hanyag asszonynak tartanak ezért a mu­lasztásért. Ne ítéljenek el... Csak az özve­gyek értenek meg igazán ... Ok tudják mit je­lent ez... Ott álltunk fiammal együtt a terített asztal mellett vacsora és pénz nélkül... Mit is tegyek most — fakadtam sírva. Szé­gyenem magam a fiam előtt, a fiamért. Nem tudok neki 'enni adni. Éhen kell lefeküdnie ... Milyen anya is vagyok! A lelkiismeret egé­szen megzavart... Pénzt kell találnunk! — Ez az egyetlen meg­oldás. Hátha valahová még régebben eltettünk pár forintot. És így lettünk móriczi hősökké. Elő a kis fiók, a kredenc rejtett zúgai... Ketté osztottuk a lakást és megkezdtük a ku­tatást az ismeretlen helyen lapuló pénz után ... Átkutattuk a kabátzsebeket is. — Még a szegény uram kabátjának a zsebeit is, de mindhiába. A fiókok sem jártak több sze­rencsével. Eredménytelen volt minden mun­kánk . .. Hamarosan minden csatatérré vált. Én sírtam, Sanyi lázasan kutatott tovább . .. A TERÍTETT ASZTAL HÍVOGATOTT. Most, hogy tudtam, nincs pénz a háznál, én is éhes lettem. Kincstárunk kincse mindössze 30 fillérrel gyarapodott. Ebből még nem lakik jól két éhes száj! Bár mindössze néhány perc alatt végeztünk a kutatással, nekem mégis óráknak tűnt. Nincs és nincs! Egy forint volt a ház minden kincse:.. Kölcsön nem kérek! Lefekszünk éhen — fu­tott át bennem a döntés. És megkezdtem a rendcsinálást. Holnap úgyis fizetést ka­punk ... A fehérneműs fiókban kezdtem a rendcsi­nálást. Ekkor hirtelen eszembe jutott valami. Tavaly a nyereségrészesedésemet takarékba tettem. A temetésre, igaz, ki kellett vennem, de hátha maradt a betétkönyvben még néhány forint. Az iratokat egy régi táskában a szek­rény tetején tartjuk. Ezt elő sem vettük a ke­reséskor. Tavaly abban volt a betétkönyv. Hátha megvan még... Mindezt elmondani oly soká tart — átélni néhány pillanat. És csoda történt velünk. A rózsaszín könyvecske ott volt és 20 forint még benne a betét. Kirohantam a konyhába, ahol Sanyi éppen a szerszámos ládát kutatta át. Nyakába ug­rottam és összecsókoltam. Furcsán tekintett rám. Én egyszerre sírtam és nevettem ... A pöttyösruha a sarokba került és én a fe­kete ruhámat és a szívemben levő gyászt meg­hazudtolva rohantam a postára a pénzért. Pont hatra érkeztem. Visszafelé talán még mo­solyogtam is. Hisz olyan boldog voltam! Lesz- vacsora, lesz kenyér! Nem értékelem túl mindazt, ami történt ve­lünk azon az estén, de én Isten gondviselő szeretetét láttam meg benne. Máshol talán dúsan terített asztal hirdeti jóságát. Nálunk most az elfelejtett betétkönyvvel erősítette hi­tünket. Nagyon boldog vacsoránk volt azon az estén, mert még a vajas kenyérnek is lehet örülni, ha az ember tudja, ki küldi azt az aszta­lunkra! Karner Ágoston * %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom