Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-31 / 31. szám

JT"?

Vonzó keresztyén élet

Péld. 16,7.

K

eresztyén életünk egyik legfájóbb nyomorúsága, hogy életünk és magatartásunk sokszor nem fedi azt, amit szájjal vallunk. A kívülállók számára éppen ez a legfeltűnőbb. Megdöbbentően éles és sok igazságot tartalmaz Renan francia író kritikája: „A keresztyéneknek sokkal jobban megváltot- tábbaknak kellene látszaniuk, hogy megváltójukban hinni lehessen.” Ebben a megállapításban az az igazság, hogy a szavaink és cselekedeteink közötti ellentmondás hitelképtelenné, sőt egyenesen taszítóvá teszi keresztyén életünket. Az emberek az ilyen életből nem látják meg Isten jóságát és szeretetét. Ha más a látszat, mint a valóság életünkben, akkor nem áradhat belőle Isten jóakarata embertársaink felé. Hitelesen és magávalragadóan nem lehet Isten ügyét képviselnünk, a vonzó erő hiányzik.

A televízió nézői ismerik a képernyőn műszaki hiba alkalmából' megjelenő felírást: „A hiba nem az ön készülékében van.” Ha nem vonzó az életünk mások számára, akkor arra a felismerésre kell bűnbánattal eljutnunk: a hiba az én szívemben van! Isten jóságának és szeretetének „hullámhosszáról” eltájolódtam. Nem figyeltem odaadó engedelmességgel Krisztus igéjére. Nem értettem meg öt, sem szolgálatának lényegét. Jézus szolgálatra indító szeretete valahol „zárlatos’ lett szívem miatt. Elhagytam őt, kiestem szeretete vonzóköréből. Vissza kell térnem Hozzá, hogy az Ö élete kiábrázolód- hassék rajtam.

Isten jóakarata teszi lehetővé, hogy életünk mások szá- ■ mára vonzó lehessen. Pál apostol életében szemlélhetjük megragadóan Isten szeretetét. Isten kegyelme által Jézus leghűségesebb és legodaadóbb apostola lett. Boldogan vallja: „Elek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.” (Gál. 2,20.) Életéből a Krisztus arca sugárzott. Egész lényén, magatartásán, cselekedetein és szolgálatán meglátszott, hogy kihez tartozik, kinek a tulajdona. Isten megmentő szeretetének vonzó ereje áradt életéből az emberek felé.

Ma is ilyen keresztyén emberekre van szüksége Urunknak, akik Isten jóakaratát és szeretetét viszik az emberek közé. Az Isten jóságát sugárzó keresztyén ember nem önmagának él. Másokon segítésben, emberekért vállalt szolgálatban találja élete értelmét. Isten szeretetével megtelt szívű keresztyén ember felszabadul minden megkötözöttségtől, elzárkózottságtól. Nyílt és meleg szívvel fordul oda embertársaihoz, azoknak minden kínzó problémáját magára veszi. Életének és cselekedeteinek mozgató rugója Isten jóakarata, mely Krisztusban a miénk lett. önmaga körüli keringésének bűvköréből kikerül, mert egy hatalmasabb erő vonzza. Meglátja Istentől rendelt feladatait a mindennapi életben. Isten jóakarata érvényesül minden cselekedetében, emberekhez való viszonyában'és munkájában. A láncreakció törvénye érvényes a lelkiéletben is. A jóakaratú ember a maga körében jóakaratot vált ki környezetéből, munkatársaiból és azokból, akikkel érintkezik. Ennek bizonysága a hétköznapi élet.

A jó és nemes ügyet felvállaló és ezért áldozatos szívvel •* dolgozó keresztyén ember vonzó erővé válik mások számára is. A céltudatosan másokért áldozatot vállaló keresztyén ember vonzó egyéniség az emberek között. Isten jóakarata olyan, mint egy mágneses erőtér. Hatására az emberi jóakarat kibontakozik és cselekvésben megnyilvánul. Jézus szava érvényes az emberi együttélésre: „Amit akartok, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal.” (Mt 7,12.) A keresztyén emberből kiáradó jóság, önzetlen áldozatvállalás és szolgálat vonzóerő minden ember felé. Még az ellenség szívében is felébreszti a mélyben szunnyadó jóakaratot. A keresztyén élet nem beszédben áll, hanem a lé- nyege a cselekvő és másokat szolgáló szeretet. Ez a szeretet leleményes. Apró szolgálati alkalmakat azonnal felismeri, de felismeri szolgálata lehetőségeit az emberiséget érintő nagy kérdésekben is.

Az igazi vonzó keresztyéni élet alfája és ómegája: Isten jóakaratából élni és ezt a szeretetet hirdetni, cselekedni az emberek között.

Garami Lajos

IMÁDKOZZUNK

Istenünk! Köszönjük, hogy szeretetedből nem csupán néhány évre, vagy évtizedre jut számunkra, hanem örökre szól az. Valljuk egyúttal, hogy szereteted mélységét nem tudja bejárni, nagyságát nem tudja felmérni, és ragyogását nem bírja elviselni a mi emberi pillantásunk. Igaz, sokat beszélünk róla, de valójában nem tulajdonítunk neki nagyobb jelentőséget, mint a többi agyon használt és hitelét vesztett szónak. Nem tudjuk igazán megbecsülni és meghálálni. Sokszor lehunyjuk előtte a szemünket, bedugjuk a fülünket és azután vakmerőén Téged vádolunk, hogy nem látható, nem hallható, nem hozzáférhető ez a szeretet. Értelmetlen lenne tagadni, hiszen Te tisztában vagy vele, hogy önmagunk mentségére játsszuk az éretetlent szereteteddel szemben. Olyan szegények vagyunk a szeretet cselekvésében, olyan könnyedén kihagyjuk elhatározásainkból a kettős nagy parancsolatot, ezért tagadjuk a Te megelőző szeretetedet. Köszönjük, hogy mégis Atyánk vagy, és számonkérés helyett újra és újra megajándékozol a Veled yaló közösség minden áldásával.

Urunk Jézus! Köszönjük, hogy mint Egyszülött Fiú testvéri közösséget vállaltál velünk. Segíts, hogy valóságosan úgy élhessünk, mint Isten gyermekei és egymás testvérei. Hadd tudjunk testvéri módon Isten gyermekeihez illő munkát végezni a világban. Így álljunk minden jó ügy mellé. Add, hogy ne térjünk napirendre a szörnyű tény felett, hogy embereket gyilkolnak, kezük munkáját és országukat pusztítják. Urunk, vess véget a vérontásnak és használj fel ebben hathatós eszközül minden jőszándékú embert!

Urunk, kérünk, áldd meg kezünk munkáját, kenyerünket €s pihenésünket és kérünk, adj békességet. Ámen.

ARATÁS VÉGÉN

Mire e sorok megjelennek, hazánkban vége felé tart az aratás. A kedvező időjárásnak, több gépnek és a jó munka- szervezésnek köszönhető, hogy az idén hamarabb kerül betakarításra a gabona, mint az elmúlt évben. Július húszadikára a rozs kétharmadát, a búza felét aratták le, az árpa aratásával pedig végeztek. A búza minőségére sem lehet panasz: általában 78—80 hektoliter fajsúlyú, s víztartalma kevés. A magtárakban a rakodók térdig süppednek a súlyos 80 kilós zsákokkal a két méteres halomban heverő búzában, ami jó jel. „Ha vizes lenne a búza, nem süllyednének le ennyire” — mondják a magtárosok.

Fel kell figyelnünk mindnyájunknak az aratás országosan végbement munkájára — örömmel, megbecsüléssel és hálával. Amikor a legtöbb dolgozónak ilyenkor van a nyaralása, százezrek üdülnek, a Balaton partján élvezik a víz és napfény örömeit, vagy hegyvidékeken a csúcsok, a messzeségek, az erdők látványát, a csendet és az ózondús levegőt, a parasztemberek és a mezőgazdasági dolgozók hallatlan erőfeszítéssel verítékez- nek hajnaltól késő estéig az aratásban. Gondolatban végigfutjuk az aratás munkájában különösen jól előrehaladt Baranya, Fejér, Tolna és Csong- rád megyék evangélikus parasztgyülekezeteit, velük együtt azonban egyházunk valameny- nyi falusi gyülekezetét. Tudjuk, hogy hittestvéreink fáradsága is benne van hazánk többi aratási dolgozójának kemény és hasznos munkájában.

A mellékelt kép ad némi ízelítőt az idei aratásból. Az érett gabonatáblák kalásztengere mögött aratógépek bukkannak elő: aratnak a gépek. De kézi- aratásra is szükség volt még: a ringó kalászok között idősebb parasztember élesíti kaszáját, fején kalap, jó magyar falusi szokás szerint a rekkenő melegben védi a nap égető sugarai ellen. Rajta van ezen a képen az idei aratás minden jellemzője és a mezőgazdasági munkaerő-kérdés gondja is.

1958-tól 1966-ig, kilenc év alatt, a gabonabetakarítás gépesítési foka nem egészen 20 százalékról 86 százalékra ugrott. Rendkívüli mértékű segítséget jelent ma már az aratásnál a magyar parasztnak az arató kombájn és a pótkocsis vontató, amely szállítja a kombájn tartályából a szemet a magtárba. Az idős parasztemberek tudják csak összehasonlítani az aratás mai gépesített látványát a kéziaratás ember- feletti fáradságával. De bármennyire gépek végzik is a legutóbbi évek fejlődése nyomán a gabona aratásának és szállításának zömét, a termésnek mintegy 15 százalékát még mindig kézierővel kell betakarítani.

Nem véletlen, hogy képünkön a fáradságos kéziaratást végző parasztférfi nem a fiatal korosztályhoz tartozik. Ez a gond mindannyiunk gondja, az egész országé, hogy mi lesz a mezőgazdasági munkával, ha kidől az az idősebb parasztnemzedék, amely a harmincas évek gazdasági világválságától a második világháború pusztításán keresztül helytállóit a földeken,- s ma is helytáll, megváltozott gazdasági formák között, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok azelőtt nem ismert közösségi gazdálkodásának új érzelmi és munkahelyzetében.

Ezt a helytállást akarja erősíteni és a paraszti jövőt vonzóbbá tenni államunknak most már több mint féléves árrendezése többek között, amely ösztönzést ad a mezőgazdasági termékek előállítására. Hasonló jelentőségű a parasztságnak ma már szinte teljes bekapcsolása az ingyenes orvosi kezelésbe és a nyugellátásba. A háztáji gazdaságok lehetőségeinek fokozása is ugyanazt a célt szolgálja: találja meg számítását és örömét a paraszti munkában hazánk lakosságának az a rétege, amelynek sokkal nehezebb munkafeltételek között szívéhez i}őtt nemzedékeken keresztül a föld. A megbecsülésünk, amellyel most az aratás kemény munkájában rájuk tekintünk, az anyagiakon túlmenően adhat nekik belső jóérzést: fáradozásukat elismeréssel és szeretettel nézi az ország népe.

A napokban egy olyan fény- képfelvételt láttam, amelyen a távolba vesző búzatengert csak a látóhatár szélén szegélyezik

áztatott magyar földünkön és mindenütt — hiszen Vietnam földje is rizsaratásra és nem bombák robbanására vár — ne járjanak többé gyilkot lövellő harci gépek, hanem szaporodjanak az élet „harckocsijai”, melyek meghódítják a földet a jövő évi kenyérnek.

A Szentírás szavai szerint Isten az özönvíz után ezt mondotta: „Nem átkozom meg többé a termőföldet az ember miatt, mert gonosz az ember szívének gondolata ifjúságától fogva..: Amíg csak föld lesz, vetés és aratás .:. meg nem szűnnek” (1 Móz 8, 21—22.) Az idei aratás végén mi keresztyének újra megemlékezünk Istennek erről az igéjéről. Különösen is fontos benne a „mert” szócska! Éz a kegyelem szava. Isten a vetést és aratást irgalmas bocsánatából engedi folyni az idők végezetéig. A föld megáldott

fák, s az egybefolyó hatalmas gabonatáblán megkapó látvány 8 kombájn arató munkája. Messziről nézve olyan, mint amikor harckocsik törtek előre ugyanezen a fődön. Ez a hasonlóság nem ereszti el gondolataimat. A halál gépei helyett az élet gépei járják a magyar határt: ez a különbség háború és béke közt! A mi sok vérrel

termő munkájában így kapcsolódik össze Isten gondviselő és bűnbocsátó szeretete. Isten könyörülő irgalmának jele az életünk fenntartásához hozzájáruló vetés és aratás is. Az aratás heteinek múltán most megköszönjük Istennek k e- g y e 1 m e s gondviselését.

Veöreös Imre

Püspökeink hazaérkeztek külföldi konferenciákröl

Hírt adtunk arról, hogy a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága ez évi ülését Belgrádban tartotta július 17-től 23-ig. Egyházunk képviseletében ezen a gyűlésen D. dr. Vető Lajos püspök vett részt.

*

A Gyakorlati Keresztyénség 1925-i stockholmi, majd 1937-i oxfordi világkonferenciájának folytatásaként az Egyházak Világtanácsa ez év július 12—26. között rendezte meg Géniben az Egyház és Társadalom Világkonferenciát. A magyar egyházakat dr. Bartha Tibor református, D. Káldy Zoltán evangélikus püspök, dr. Ottlyk Ernő ökumenikus főtitkár és dr. T ó t h Károly református külügyi osztályvezető képviselte a konferencián.

D. dr. Vető Lajos és D. Káldy Zoltán püspökök és az ökumenikus küldöttség visszaérkeztek Budapestre.

A két nemzetközi konferencia eseményeiről lapunk későbbi számaiban közlünk beszámolót.

Lelkészek tiltakoznak

Több mint 250 különböző hitvallású dán lelkész síkra szállt amellett, hogy kezdjenek béke tárgyalásokat Vietnammal. Nyilatkozatukban nemcsak az Egyesült Államok kormányát szólítják fel a béketárgyalások megkezdésére, hanem Ausztrália és Űj- Zéland kormányait is, amelyek katonai vonalon is támogatják Amerikát ebben a gyilkos háborúban.

Dr. Katlovsky püspök 60 éves

A Szlovákiai Evangélikus Egyház Keleti Kerületének a püspöke, dr. St. Katlovsky nemrég töltötte be 60. életévét. Püspökké választása előtt a bibliai tudományok professzora volt a Pozsonyi Teológiai Fakultáson. Teológiai irodalmi tevékenységének gyümölcseként jelent meg az első Korintusi levélhez írt magyarázata, valamint több sokszorosított jegyzet a teológiai hallgatók részére.

Qíram, QLram !

Régóta ismerem már gyüle- kezetem egyik tagját, de mind ez ideig nem tudtam hozzá közelkerülni. Amikor találkoztunk, elcsodálkoztam kegyességén, hiszen minden mondatában legalább egyszer felfigyelhettem Isten nevére. Szinte azt mondhatom, hogy a hétköznapi kérdésekről is csak imádkozva tudott szólni. A biblia nyelvén szólva, „uram-uramozott”. Sokáig úgy néztem rá, mint a megtestesült hitből fakadó kegyesre.

Az elmúlt hetekben azután minden megváltozott. Az történt ugyanis, hogy a gyülekezetben egy család nehéz, sőt kilátástalan helyzetbe került. Gyors intézkedésre került a sor. Kihez is fordulhattam többek között, mint az én kegyes gyülekezeti tagomhoz. Ha valakitől, akkor tőle segítséget vártam. Amikor meghallotta, hogy kiről van szó és mit kellene tennünk, megnyílt szívének zsilipje és csak úgy áradt a szabad utat talált indulat belőle, hogy megborzongtam. Kegyessége többre nem futotta a csalóka „uram-uramozásnál”.

Isten kegyelme, hogy Urnák hívhatjuk és vallhatjuk Öt. Sőt, személyes közelségbe kerül hozzánk valahányszor a legszemélyesebb megszólítással fejezem ki hitemet: Uram! Jézus Krisztus a mi Urunk! A Kiskáté magyarázatában Luther Márton erről így beszél: „Jézus Krisztus... az én Uram, aki engem elveszett és megítélt embert megváltott: minden bűntől, a haláltól és az ördög hatalmából megszabadított és magáévá tett, nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával, hogy egészen az Övé legyek, az Ö országában Ö alatta éljek, s Öt szolgáljam örök igazságban, ártatlanságban és boldogságban, mert Ö feltámadt a halálból, él és uralkodik örökké.”

Jézus nevét kétféleképpen lehet ajkunkra venni. Lehet Öt emlegetni, úgy mint egy kedves ismerősünket, minden személyes kapcsolat nélkül. Lehet nevével könnyedén játszadozni, anélkül, hogy hinnénk benne. Nehézségek között segítségül hívhatjuk, hogy aztán sorsunk jobbrafordulá- sa után elfeledkezzünk róla. Ajkunkra vehetjük nevét, be- leszőhetjük beszédünkbe, de ezért sohasem fog bennünket megáldani az Isten.

Lehet az Ö nevét úgy is használni, hogy hiszem, hogy Ö az én megváltóm, aki tulajdon vérével váltott meg engem a bűntől és a haláltól. És Ö azt akarja, hogy Övé legyek már itt a földön is. Cselekedjem akaratát és munkáljam szeretettel és engedelmességgel az Ö országát. Tudjak mindig és mindenütt az Ö nevében szólni, cselekedni és imádkozni. Csak így lehet Isten nevét ajkunkra venni.!