Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-05-23 / 21. szám

Kérhettek János 16, 23b—27 Az ember legbensőbb álmait kifejező mesékben szokott előfordulni a nagy lehetőség: kérhetsz bármit és megkapod. A felületes bibliaolvasó talán a mai vasárnap igéjében is ilyet olvashat ki. Hiszen látszólag a korlátlan lehetőséget nyitja meg Jézus az imádkozó ember előtt, amikor így szól: „... amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.” Az élet viszont azt bizonyítja, hogy nincs így, mintha nem min­den kérésünket hallgatná meg Isten. Hogyan kell hát értenünk Jézus szavát? Jézus ezeket a szavakat a tanítványoknak mondja. Azok­nak, akiknek már meg kellett tanulniok, vagy meg fogják tanulni, hogy a maguk elképzelése, emberi gondolkodásuk nem egyezik az Atyáéval. Nekik meg kellett látniok, hogy szá­mukra elsősorban az a jó, amit az Atya akar. Ez a biztatás tehát annak az embernek szól, aki már megtanult engedel­meskedni Istennek, akiről tudja, hogy szereti őt. Jézus azt mondja, hogy imádságunk úgy jut el az Atyához, ha az Ö nevében kérjük. A tanítvány lelkében az Atya mindig Jézus Krisztuson keresztül lesz láthatóvá. Számára az az Isten, akit Jézus nyilatkoztatott ki és olyan, amilyennek Ö mutatta meg. Ez az Isten elsősorban Atya, aki nem akarja, hogy övéi közül egy is elvesszen, de ugyanakkor ítélő Isten is, aki a bűnt feltétlenül megítéli. Ez az Isten szent, akihez a bűn közel sem férhet. Ehhez az Istenhez meg lehet térni, mert Jézus Krisztusért megbocsátja bűneinket. A hozzávaló megtérés azonban el­fogadását jelenti annak az útnak, amelyet Jézus járt előttünk. Tudjuk, hogy Jézus minden szavát meghallgatja az Atya. Ha a tanítvány eggyé tud lenni Urával, akkor imádságában is eggyé tud lenni és így természetesen meghallgatásra is talál. Ebből az imádságból már hiányzik az önzés, ahogy Jézus életéből is hiányzik. Ez az imádság nem a maga hasznát ke­resi, ahogy Jézus sem kereste. A tanítvány tudja, hogy Ura merre vezeti és mindig az lebeg szeme előtt, hogy ezt az utat járhassa. Ezért harcol imádságában is. Isten szeretete Jézus Krisztusnak munkájában és életében valósággá lett számára, ezért lesz imádságában is uralkodóvá a szeretet. Embertársai­nak szeretete. Tudja, mit kell kérnie és mi az, ami kedves Isten előtt. Az ilyen imádságot meghallgatja Isten. Kökény Elek Parancs és kegyelem Márk 16, 14—20. Annak az útnak, amelyet Isten Jézus Krisztusban készí­tett a bűnös ember számára, fontos állomása a mennybe­menetel. És mert ezt az utat Isten a mi üdvösségre jutá­sunkért rendelte olyanná, amilyennek azt az Ö kijelentéséből megismertük, ezért ennek a mai ünnepnapnak, a mennybe­menetel ünnepének is határozott és fontos üzenete van a számunkra. Nem volna szabad ezt az ünnepet a keresztyén tudatunkból elközömbösíteni. A mai szentigénk a missziói parancsot állítja elénk, megtoldva azt a mennybemenetel tényének a rövid felvázo­lásával. Mondhatjuk úgy is, hogy Jézus Krisztus földi műkö­vesének az utolsó fázisánál időzhetünk el néhány pillanatig. ■És utolsó szavai nyomán nemhogy bezárulna mindaz, amit ő tett és adott az embernek. Sőt! Kinyitja a kapukat és meg­határozza az utakat. Perspektívát hirdet és felelősséget ruház gyarló emberekre. Ha valaki ezeket a jézusi szavakat nagyon komolyan ol­vassa, akkor megértheti mindazt, amit egyházunk az elmúlt esztendőkben így fogalmazott meg: szolgálatunk a világban. Mert Jézus Krisztus a tanítványoknak ezt mondja: Menjetek .e széles világra. .. Elküldi őket, hogy hirdessék az evangé­liumot, kiszolgáltassák a, szentségeket, erősítsék a gyengéket, figyelmeztessék az alvókat és szeretettel szolgáljanak az em­berek között. És intsék azokat, akik úgy érzik, hogy állnak, hogy el ne essenek, mert egyedül az üdvözül, aki hisz. És a hitnek nagyon sok feladata volt már abban az időben is, amikor ezek a szavak elhagyták Jézus ajkát, és ma is, amikor a mennybemenetel ünnepén ezzel az igével szolgál az egyház a hívek között. A szolgálat útján az Atya jobbján ülő mindazokkal együtt munkálkodik, akik így töltik be azt a parancsot, amit Uruktól vettek. Mert azt olvassuk Márk evangéliumának a végén — amikor már ismert a tény, hogy Krisztus ..felvite­tett a mennybe és az Isten jobbjára ült” —, hogy elmentek, hirdették az igét „és az Űr együtt munkálkodott velük”. Erre az együttmunkálkodásra hív bennünket ma is az élő Űr Jézus Krisztus. Legyünk az Ö tanítványai, hogy lehes­sen Ö a mi Mesterünk. K. A. .................................................. i:iri’> NA PRÓL)—NAPRA VASÁRNAP: ZSOLTÁROK 46, 8; I. JÁNOS 5, 14. — Az imádság vasárnapja van. Nemcsak azt nevezzük imának, ami­kor összetesszük a kezünket, hanem cselekedeteink is ide tar­toznak. Jakab 1, 22—27; Zsoltárok 66, 16—20. HÉTFŐ: ÉZSAIÁS 57, 16; JAKAB 5, 11. — Isten teremtő cselekedetébe nem fér bele a „kétéltű” ember. A magánélet és az imádság függvénye egymásnak, sőt a keresztyén éjét folytatása az imádkozó életnek. Márk 1, 35 39; Jónás 4, (Mate 20’ KEDD: I. SÁMUEL 26,24; RÖMA 8, 30. — „Akiket eleve elrendelt, azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította; akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.” ’Kolossá 4, 2—6; Habakuk 1. (I. Korintus 11, 31—32.) SZERDA: ZSOLTÁROK 135, 3; EFEZUS 3, 14—15. — Az Isten a mi Atyánk, s mi gyermekei vagyunk, ez nemcsak hova­tartozásunkat jelöli, hanem egyben meghatározza feladatunkat és magatartásunkat is. A név mindig kötelez. I. Timóteus 2, 1—8; Habakuk 2, 1—4. (Róma 1, 16—17.) CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 130, 4; KOLOSSÉ 3, 1. — ■ Minden követ megmozgatunk” azért, hogy életünket szebbé, jobbá és kényelmesebbé tegyük. Ne kerülje el figyelmünket ez az ige- „Az odafennvalókat keressétek, ahol Krisztus van, es az Isten” jobbján ül.” Apostolok Cselekedetei 1, 1—11; Zsol­tárok 47. PÉNTEK: ZSOLTÁROK 1, 3; JÁNOS 7, 38. — Isten or­szága eljövendő és már eljött. Az eljöttét Jézus Krisztusban látjuk és tapasztaljuk meg. Aki itt keresi Jézus Krisztust, az az igazság útján jár. Kolossé 3, 1—4; Habakuk 3. (Róma 8, 34.) SZOMBAT: ZSOLTÁROK 89, 9; I. PÉTER 4, 11. — Az ember életében mindig akkor keletkezik a tragédia, amikor az Isten elhagyja őt. Istené a dicsőség azért, hogy életünk eddig .tragédiamentes volt. Lukács 18, 1—8; Jóéi 1, 1 15. (Lukács •21, 34—35.) Káposzta Lajos HÍREK — Húsvét utáni 5. vasárna­pon az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Jk 1, 22—27; az igehirdetés alapigéje: Jn 16, 23b—30; a délutáni istentiszte­let alapigéje: I. Tim 2, 1—3. — A BUDAPEST-ANGYAL- FÖLDI gyülekezet május hó 23-án délután 5 órai kezdettel Anyák napi szeretetvendégsé- get rendez. Erre az alkalomra a gyülekezet híveit, barátait ezúton szeretettel hívjuk és várjuk. LUTHERÁNIA ÉNEKKAR május 30-án, az esti 6 órai istentiszteleten, a Deák téri templomban EGYHÁZZENEI ÁHÍTATOT tart, melyen Schütz és Bach műveket ad elő. Igét hirdet: dr. Kékén András — Mennybemenetel ünnepén az oltárterítő színe: fehér. Az ünnep oltári igéje: Csel. 1, 1— 11; az istentisztelet alapigéje Mk 16, 14—20; a délutáni is­tentisztelet alapigéje: Jel 1, 7—8. — HÁZASSÁG. Baranyai Árpád és Boros Ilona, Boros István aesádi presbiter leánya a meszleni evangélikus temp­lomban május 8-án házasságot kötöttek. Isten áldása legyen életükön. — HALÁLOZÁS. Lang Ist­ván, a sárszentmiklósi gyüle­kezet évtizedeken át volt hű­séges gondnoka 69 éves korá­ban, április 29-én elhunyt. Má­jus 1-én temették el s a gyüle­kezet szeretete és hálája kí­sérte utolsó útján. — BUNDÁK átszabása, nemes szőrmék vétele Somogyi szűcsnél Budapest, V. Kossuth Lajos u. 1. udvarban. — HOFFMANN (Carl) rövid ke- reszthúros bécsi zongora jó álla­potban olcsón eladó. Cím a kiadó- hivatalban. HÉTRŐL—HÉTRE Három jó tanács I. Tim. 2,1—3. 1. Erősödjél a kegyelemben! A bűn zsoldja: ha­lál. Kegyelmet kapni azt jelenti: élni. Kegyelemben meggazda­godni, megerősödni: megbizonyosodni a bűnök bocsánatában. Ez feltétele a hivő életnek s az örökéletnek is! A krízisen át­jutott beteget az órák múlása közelebb viszi a gyógyuláshoz, az élethez. „Meg vannak bocsátva a te bűneid.. .” Kapaszkodj meg ebben! 2. Vigyázz hogyan és kin ek ■ adó d át a he­lyed! Híre és neve csak annak nő, akinek távozásával nem „dől ki a fa mandulástul”, hanem tovább él. A törzsbe karcolt név a fával együtt nő. Nézd meg jól, ki lép a nyomodba. Életed művét ne dobd a sárba! Bízd jó kezekre, hogy gyarapodjék, gazdagodjék munkád. Ha így teszed, boldogan nézhetsz a sze­kér után, amelyről leléptél s amelynek kendődet lengeted: fel­felé megy, ahova én is velemegyek! 3. E g y m á s terhét hordozzátok! Az egyes ember gazdagodásával bűnösen együttjár és kísért a másiktól való elszakadás. Autómmal odamegyek, ahova akarok, még szál­lodára sincs szükségem, mert kedvem szerinti helyen ütöm fel sátorfámat. A hangnál is sebesebben száguldó gépóriásokban nem hallom meg a társam kiáltását. Észre sem veszem. Állj meg egy szóra! Ne menekülj! Ne építs várat magad köré! Hiába menekülsz és hiába építed váradat! Lépj együtt a társaddal. Könnyebb ez, mint az árvaság. Egynek mindig nehéz, kettőnek könnyebb, soknak semmi, játék! így, csak így érdemes élni! Kérd és megkapod! Hernád Tibor ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1965. május 23-án Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor de. 11. (úrv.) dr. Kékén And­rás du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán de. 11. Szirmai Zoltán du. 5. Szeretetven- dégség: Benczúr László Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsonyi Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. Thaly Kálmán u. de. 10. ifj. Hegedűs Lajos de. 11. Rédey Pál du. 6. Szeretetvendégség Kőbánya de. 10. du. 5. Szeretetvendégség Karner Ágoston Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Zugló de. 11. Bo­ros Károly Fóti út de. 11. Gádor András Váci út de. 8. Káposzta La­jos Frangepán u. de. fél 10. Ká­poszta Lajos Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Sorok­sár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kál­mán Rákospalota MÁV-telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmas de. 11. Schreiner Vilmos este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Rutt- kay Elemér de. 11. Ruttkay Elemér este fél 7. Csengődy László Pest- hidegkút de. fél 11. Csengődy Lász­ló Kelenföld de. 8. (úrv.) Uzon László de. 11. (úrv.) Uzon László du. 6. dr. Rezessy Zoltán Német­völgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. (konf. úrv.) Budapesten 1965. május 27-én. Deák tér de. 11. (úrv.) dr. Kékén András du. 6. Hafenscher károly Fasor de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 12. Thaly Kálmán u. de. 11. ifj. Hege­dűs Lajos Kőbánya de. 10. Veöreös Imre du. 7. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. Bo- gya Géza Fóti út de. 11. Káposzta Lajos Váci út de. 8. Káposzta Lajos Újpest de. 10. Blázy Lajos Pester­zsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Béesikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Schreiner Vilmos este 7. Schreiner Vilmos Óbuda de. 10. Fülöp Dezső du. 6. Vámos Jó­zsef XII. Tarcsay Vilmos u. de. 11. este fél 7. Pesthidegkút du. 6. Ke­lenföld de. 11. (úrv.) Uzon László du. 6. (úrv.) Uzon László Német-, völgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel du. 6. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajog Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VTH., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 ! 101 000 példányban nyomatott Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIIL Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 65.1700/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest, Fv.: Bolgár I. „Az Igazság mindig nagyobb az egységnél!” A szliácsi konferencia előadásai és tanulságai A konferencia előadásainak a témáit eleve meghatározta magának a konferenciának az összefoglaló témája: Evangéli­kusok és katolikusok. A világ- keresztyénségnek abban a mai történelmi helyzetében, amikor egyre több megnyilatkozás hangzik el és lépések is történ­nek abban az irányban, hogy a katolikusok és evangélikusok dialógust, azaz párbeszédet folytassanak egymással hitük alapkérdéseiről és az egyházak küldetésének a mai kérdései­ről, nem tekinthető lényegte­lennek az a szempont, hogy eb­ben a történelmi pillanatban milyen álláspontra helyezked­nek a dialógus kérdésében az európai evangélikus kisebbségi egyházak. Mert azt világosan kell látnunk, hogy a katolikus egyház magatartása erősen „színeződik” attól függően, hogy többségben avagy kisebb­ségben van-e az illető ország­ban Ebből a szempontból szeren­csés gondolat volt, hogy ezt a konferenciát a fenti összefog­laló témával éppen a Szlová­kiai Evangélikus Egyház „ke­retében” rendezték meg. Ezt érzékeltette dr. Katina Lajos zólyomi püspök a megnyitó is­tentisztelet keretében tartott egyháztörténeti előadása, ami­kor hangsúlyozta, hogy ennek a konferenciának a körzetében véres ellenreformáció folyt a katolikus egyház részéről és er­ről. a konferencia résztvevőinek sohasem szabad megfeledkez­niük tárgyalásaik közben! Rá­mutatott arra, hogy amikor ma a Lutheránus Világszövetség és annak tagegyházai is lehet­ségesnek, sőt szükségesnek tartják a párbeszédet evangé­likusok és katolikusok között, akikor föltétlenül figyelembe kell venni éppen az evangéli­kus kisebbségi egyházaknak egész múltját, harcait, szenve­déseit, hagyományait és a mai helyzetét. Mert a múlt „köte­lez” a jelenlegi helyzet meg­ítélése szempontjából is! A megbocsátás keresztyén köte­lesség, de nem minden áron! A dialógus feladat, de nem meg- alkuvóan! A keresztyén egység szent cél, de nem az igazság föláldozásával! Dr. Pálfy Miklós tartotta az első előadást ezen a címen: „A kegyelmi eszközök. — Az ige és a szentségek.” Kimutatta, hogy Luther Márton értelme­zése szerint az evangélikus egyház nemcsak az „ige egyhá­za”, ahol tehát az igét tisztán és igazán hirdetik, hanem a szentségek egyháza is, ahol he­lyesen, Krisztus rendelésének megfelelően élnek a szentsé­gekkel. Az evangélikus egyház I szent dolognak tartja és mint | ilyent hirdeti a testté lett igét a Jézus Krisztusban, akiben nekünk „igazságunk és életünk van”. De ez az ige mindig ösz- szekapcsol bennünket a másik emberrel a szeretet közösségé­ben. — A kegyelmi eszközök­nél, a keresztséggel és az úrva­csorával kapcsolatban, szintén az új életben elindulás indítá­sa és szüksége a döntő szem­pont. Magával Krisztussal ta­lálkozunk és lépünk közösség­re a szentségekben és ezért pl. az úrvacsora nemcsak szanató­rium Luther felfogása szerint, hanem erőgyűjtő központ, ahol a keresztyének erőt gyűjtenek ahhoz, hogy Krisztus követsé­gében minden embernek hir­dessék és megéljék a megbo­csátás evamgéliomát. Ezért az igehirdetés nem ar­ról beszél, hogy hogyan áll „szemben egymással” egyház és világ, hivők és nemlüvők csoportja, hanem, hogy hogyan I bizonyulnak meg a keresztyén szeretet cselekedetei a világ­ban és a világért, amelybe Is­ten egyszülött Fiát küldte el a szolgáló Krisztus képében. Ige­hirdetésünk, tanító munkánk és egész lelkipásztori munkánk meggazdagodnék, ha a szentsé­geknek az egész emberi életet meghatározó és az egész te­remtett világot szem előtt tar­tó vonatkozásai érvényesülné­nek az evangélikus egyházban. Csak így születik meg az egy­ház és a keresztyén ember fe­lelőssége is a társadalomért és az emberért a világban. Ha pedig arról van szó, hogy mi keresztyének keressük az egységet a mai világban, ak­kor erre csak az mondható, hogy az igazság mindig na­gyobb az egységnél. „Mindaz­zal kapcsolatban, ami ma a vi­lágban történik, csak egy ke­resztyén egységet tudok elkép­zelni: A Krisztusba vetett hit egységét, a keresztyének egysé­gét a diakóniában! Mert a Krisztusba vetett hit egysége mindig csak azt jelentheti, hogy az Ür Jézus Krisztusnak az igazságban, az embernek pedig szeretetben szolgálok. Ha megvannak az így értelme­zett egységnek a föltételei — és a diakóniában már megvan­nak! —, akkor vegyük észre azokat nyitott szívvel és mun­káljuk bátran!” G. Pedersen dán lelkész tar­totta a második előadást „A szentírás és az egyházi hagyo­mány” címen. Fölsorolta a té­mával kapcsolatos problémá- kát, hogy mit értünk ma a gyülekezetekben a kinyilatkoz- tatáson, hogy hogyan értjük az egyházi tanítás hagyományozá­sát, van-e egyáltalában hagyo­mányunk nekünk evangéliku­soknak stb. Viszont rá kellett volna mutatnia arra, hogy mennyire nem csak az ún. hit- vallásos és írott hagyományod hanem minden egyes egyház­nak a saját hagyományai (is­tentiszteleti rendjében stb.) mennyire meghatározzák mg is az egyes evangélikus egyhá­zaknak a véleményét és dönté­seit a mai felekezetközi és egyéb kérdésekben is. E. Salumaa észt professzor „A megigazulás és megszente- lődés” kérdéseiről beszélt, amelyben helyesen mutatta ki azt az evangélikus tételt, hogy a kettőt nem szabad külön vá­lasztanunk, hiszen ugyanannak a ténynek a két aspektusa ez csupán. Persson svéd teológiai pro­fesszor „Az egyház és az egy­házfogalom” címen megtartott előadása helyesen értékelte ugyan a témával kapcsolatos lutheri tételeket és az azzal kapcsolatos evangélikus dog­matikai téziseket, de szerintem beleesett abba a hibába, hogy amikor konfrontálta tanításun­kat a katolikus tanítással, a Második Vatikáni Zsinat sé­máit úgy nézte, mintha azok dogmák lennének. Pedig már János pápa megmondta, hogy ez a zsinat nem fog dogmákat alkotni, tehát ma is a régi dog­mák vannak érvényben, ezek pedig csupán magyarázni igye­keznek a régi dogmákat az új helyzetben. Dr. Vajta Vilmos előadását a Második Vatikáni Zsinatról nagy érdeklődés előzte meg. Hiszen a Lutheránus Világszö­vetség hivatalos megfigyelőié­ként Vajta Vilmos kezdettől fogva ott volt Rómában a ta­nácskozásokon. Vajtának is azt a kérdést kell föltennem, amit már a fenti előadásokkal kap­csolatban elmondtam: Dogmá­kat alkotnak a Második Vati­káni Zsinaton, vagy pedig exe- getál a katolikus egyház? Mert ha csak exegetál, magyarázni igyekszik dogmáit a mai hely­zetben, akkor mi lutheránusok nem fogjuk tudni, hogy kikkel és mikkel folytatunk dialógust! Az előadásokat munkacso­portok tárgyalták meg, ahol sok értékes szempont érvénye­sült. De ezekről egy következő cikk tájékoztatja majd olva­sóinkat. Dr. Pálfy Miklós Dr. Pálfy Miklós előadását tartja Szliácson

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom