Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-05-30 / 22. szám
KP. BERM BP. 72. Mit értsünk „párbeszédben? Teológiai konferencia ÉRTESÜLTÜNK ARRÓL, hogy a római katolikus egyház „főhadiszállása”, a Vatikán, hajlandó a nem-római katolikusokkal párbeszédet folytatni. Vannak, akik úgy vélik, hogy ez már bizonyos engedményt és testvéri közeledést jelent a Vatikán részéről. Hiszen eleinte a Vatikán csak „kollokvium”-ra volt hajlandó a nem-katolikusokkal, vagy valami olyasfélére, mint amikor a tanár vizsgáztatja, kollokváltatja diákjait. Ez ellen rögtön tiltakoztak a protestánsok és az ortodoxok. Most tehát és ezért már párbeszédre, dialógusra hajlandó a Vatikán a más felekezetűekkel. Ebbe a szliácsi európai lutheránus kisebbségi konferencia résztvevői is belementek. Mindössze azt kívánták a Lutheránus Világszövetség vezetőségétől, hogy a meginduló párbeszéd során vegyék figyelembe a többségi (római katolikus) egyháztól sokat szenvedett kisebbségi (nem-katolikus) egyházak szavát is. ITT PERSZE KÉRDÉSES mindjárt az, hogy ki illetékes protestáns, közelebbről evangélikus részről az ilyen párbeszédre? Valamilyen egyházi világszervezet-e, például maga a Lutheránus Világszövetség, vagy az Egyházak Világtanácsa? Nyilván nem! Erre a tagegyházaktól a világszervezetek megbízást és felhatalmazást nem kaptak. Tehát csak az látszik helyesnek, ha az egyes tagegyházak külön-külön ereszkednek párbeszédbe a római katolikus egyházzal épp úgy, mint a másfajta felekezetekkel is. Ezt a kérdést is világosan kell látnunk. Elképzelhetetlen, hogy akár a Lutheránus Világszövetség, akár az Egyházak Világtanácsa például a mi nevünkben megállapodjon az olyan döntő kérdésben, mint amilyen a keresztyén egység ügye. Ezek az egyházi világszervezetek azért létesültek, hogy fórumaivá legyenek a tagegyházak egymás közötti megismerkedésének, esetleg együttműködése megbeszélésének, az egymás közötti párbeszédnek. De semmi esetre sem jelentenek valamiféle csúcsegyházat, amely a tagegyházak nevében döntő kérdésekben megállapodhatna. Minden tagegyháznak, sőt minden egyes evangélikus embernek külön-külön személyes ügye, s az is marad mindvégig, hogy hogyan viszonyul a római katolicizmushoz, ezen belül a római katolikus egyházban egyre erősödő Mária-kultuszhoz, a pápaság intézményéhez, a szentek vallásos tiszteletéhez, a fülbegyónáshoz, az úrvacsora megcsonkított, s áldozati szertartásnak minősített formájához, a papnőtlenség embertelen intézményéhez stb. Protestáns ember el se képzelhet olyat, hogy ezekben a fontos kérdésekben ne ö, az ő Isten igéjével megvilágosított lelkiismerete, hanem más döntsön nélküle. Ami pedig a párbeszédet illeti, annak a mwoltát is tisztán \kell látnunk. A VATIKÁN ÁLLÍTÓLAG ÍGY ÉRTELMEZI a dialógust: ha egy nem katolikus Rómával dialógusba bocsátkozik, azt már eleve azzal az elhatározással és szándékkal kell tennie, hogy annak végén legalább is a római egyházzal való külső, látható egységet vállalni fogja. Aki pedig erre nem hajlandó, az nem veszi komolyan, „egzisztenciálisan” a Vatikánnal való tárgyalás dolgát — mondják. Nos, mi az ily en dialógusra nem vagyunk haj- ta ndók. Helyeseljük a párbeszédet, de nem abból a célból, hogy keresgéljük a módját, miképpen lehetnénk valahogy mégis római katolikusokká anélkül, hogy a reformációt, egyáltalán evangélikus hitünket megtagadjuk és megcsúfoljuk. Mi a párbeszédet csak mint Isten egyenrangú gyermekei, a keresztyén anyaszentegyház egyenrangú tagjai, Krisztus Urunk egyformán megváltott hívei tudjuk vállalni. Nem valamiféle lidércfény kergetése céljából, hanem reális érdekből és szükségletből: egyesíteni erőinket azon jóindulatú, pozitív római katolikus tényezők és személyek erőivel, akik tudnak és akarnak együttműködni velünk és minden jóakaratú emberrel, az emberiség nagy közös feladatai szemelőtt tartásával, mindenekelőtt a világbéke fenntartásáért s egyáltalán az emberiség, v népek s az egyes jóakaratú emberek javára. Ez jó párbeszéd lenne! Méltó minden becsületes szándékú, a másik keresztyént valóban testvérének tekintő egyházi emberhez. Dr. Vető Lajos IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Még ott cseng szívünkben a mennyei ticficsőségbe visszatérő Krisztus hangja. Boldog örömmel hallhatójuk igédből a beteljesedés szavát. Megérezhetjük gyermekeidet védő kezed hatalmas erejét. Fiad által megígérted és elküldöt- ted az igazság Lelkét. Magasztalunk ezért a drága ajándékért. Nem kell többé egyedül lennünk, hiszen Lelked által szüntelen velünk vagy. Igédben a te hangodra figyelhetünk és a te utadon járhatunk. Nem kell egyedül harcolnunk bűneink ellen, mert van, akit segítségül hívhatunk. Szívünk minden hálájával magasztalunk Atyánk azért, hogy adod a te Lelkedet gyermekeid számára. Könyörgünk hozzád, segíts minket akaratod szerint élni. Segíts minket az egymás iránt való őszinte szeretetre. Add, hogy otthonunkban, munkahelyünkön és az emberek között mindenhol tudjunk a szeretet útján járni. Segíts levetkőznünk minden képmutatást, hogy tudjunk mértékletesen és józanul élni. Urunk, megrémít, amikor látnunk kell életünkben a gyűlölet rombolását. Megkeserít, amikor emberek nyomorúságáról és pusztulásáról hallunk. Add a te Lelkedet oda, ahol nem akarnak jót cselekedni, vagy éppen a Te nevedben cselekszenek gonoszul. Pünkösd ünnepére készülünk, kérünk, adj a te néped számára valóban pünkösdöt, amelyben gazdagon árad Lelkednek újjáteremtő ereje. Atyánk, te nem akarod, hogy gyermekeid közül bárki is elessen. Jézus Krisztusban pásztort adtál népednek, hogy biztonságban járhassa útját. Kérünk, Lelked által vezess bennünket és gyülekezetünket a Jézus nyomdokában. Csak úgy tudunk megállani a sok kísértés között, ha Te megerősítesz, Atyánk. Ezért környörgünk ma újra és újra a te Lelkedért, áldott pünkösdért. Áradjon gazdagon életünkbe a Te áldott Erőd, hogy mindenben dicsőíthessék a Te neved a Jézus Krisztus által és a Te nevednek legyen dicsőség és hálaadás örökkön-örökké Ámen. ÉPPEN EGY ÉVE VOLT Budapesten a Teológiai Akadémia és az Országos Lelkészi Munkaközösség rendezésében az első teológiai konferencia azzal a célkitűzéssel, hogy tanulmányok és megbeszélések során felmérjük egyházunk útját az utolsó 50 esztendőben. A szűk körben tartott első konferencia eredményeit a közkívánságnak megfelelően másfélórás előadással és napi ugyancsak két, egyenként másfél órás megbeszéléssel alaposan igénybe vette a résztvevők telj esítőképességét. AZ ELŐZŐ KONFERENCIÁKKAL EGYEZŐEN az első három előadásban múltunk felmérését végezte Rédey Pál általános történeti, dr. Ottlyk Ernő egyháztörténeti és dr. Pálfy Miklós teológiatörténeti lege azonban egyáltalában nem volt visszafelé tekintő, őszinte érdeklődés fogadta a teológiai eredményeinket és feladatainkat összefoglaló előadásokat is. Elismeréssel állapították meg, hogy az élenjárók irányításával olyan teológiánk alakult ki, amelyet nagy vonalakban kényszer nélkül mindenki magáénak tekinthet. Azok a lelkészek, akik már az első konA konferencia résztvevői körzeti teológiai konferenciák ismertetik egyházunk valamennyi lelkészével. Pécs és Budapest után május 11— 13-ig volt a harmadik körzeti teológiai konferencia Celldömölkön a győrsoproni, a vasi és a veszprémi egyházmegye lelkészeinek részvételével. Kitűnő konferenciai helynek bizonyult a celldömölki gyülekezet. Az ősi artikuláris templom az előző nemzedékek hitéről és egyházszeretetéről, a mellette felépült teljesen új és modern papiak a ma élő gyülekezet hasonló hűségéről és áldozatkészségéről tanúskodik. Ugyanez a lélek nyilatkozott meg abban a vendégszeretetben is, amellyel a hivek a a konferenciát fogadták. szempontból. Prőhle Károly teológiai felismeréseinket foglalta össze, D. Káldy Zoltán pedig feladatainkról szólt. Valamennyi előadást élénk eszmecsere követte. Meg sem kísérelhetjük ezeknek részletes ismertetését, mert több mint 60 felszólalás hangzott el. Azt azonban meg kell állapítanunk, hogy kiemelkedő volt ez a konferencia a hozzászólások színvonalássága, valamint józan és őszinte hangja szempontjából. Az idősebb lelkészek is köszönettel vették a történeti áttekintéseket, és saját élményeikkel egészítették ki. Jóleső érzéssel fogadták azt a tárgyilagos kritikát, amely a történeti visszapillantásokat jellemezte. A konferencia jelferencián is résztvettek, felfigyeltek arra, hogy egyik előadó sem olvasta fel változatlanul első előadását, hanem mindegyik tártálmasodott és kristályosodott. Jele ez annak, hogy ezeken a konferenciákon valóban közös munka folyik, amelyben az előadók irányítást adnak, de ugyanakkor a lelkészek véleményéből és hozzászólásaiból maguk is tovább tanulnak. Előadók és résztvevők egyaránt vallották, hogy gazdagodtak ezen a konferencián további szolgálatukra, és a konferencia hangulatát fejezte ki az elnöklő püspök összefoglaló szava: „Ma Magyarországon evangélikus lelkésznek lenni nagyszerű és reményteljes feladat!” p. k. AZ ELSŐ NAP ESTE istentiszteleten találkozott a konferencia és a gyülekezet. Rédey Pál intézeti tanár, Weltler Rezső esperes, Boros Lajos lelkész, Szabó Lajos esperes, dr. Ottlyk Ernő és Prőhle Károly teológiai tanárok, valamint D. Káldy Zoltán püspök, a konferencia vezetője rövid igehirdetésekben magyarázták végig a Miatyánkot. A hivek kitartó figyelme tanúskodott arról, hogy a gyülekezet hite és áldozatkészsége Isten igéjének hallgatásából táplálkozik. Jó- zsa Márton, a gyülekezet lelkésze az istentisztelet után hozta össze a vendégeket a szállásadó hívekkel. Jellemző volt a helyzetre az a kérése, hogy a közelben lakók se menjenek haza éjszakára, mert könnyebb a hivek között szállásadót találni, mint az ajánlkozónak megmagyarázni, hogy nem kap vendéget. Nem csekély dolog ez, mert a konferenciának mintegy 100 résztvevője volt. A három egyházmegyéből minden lelkész eljött, csak néhányan maradtak távol betegség vagy halaszthatatlan szolgálat miatt. Látszott, hogy őszinte érdeklődéssel jöttek. Körültekintő szervezésről tanúskodott a konferencia elhelyezése a gyülekezeti teremben. Fehér abroszos kis asztalok mellett kaptak helyet a konferencia résztvevői, és ugyanide hozták vendéglőből az ebédet és vacsorát is. Baráti sőt családi légkör alakult ki ilyen módon, amelyben mindenki hamar otthonosan érezte magát. Szükség is volt erre, mert a konferencia programja napi két, egyenként Egyházi bírálat az ausztráliai kormány ellen Melbournei jelentés szerint tíz anglikán püspök és Viktória állam egész egyháztanácsa tiltakozik az ausztráliai miniszterelnök magatartása ellen a vietnámi kérdésben. A püspökök felszólították a kormányt, hogy tegye magáévá az ENSZ., valamint Kanada, Franciaország és India véleményét a vietnami kérdés békés rendezése ügyében; Keményen bírálták a püspökök az ausztráliai miniszterelnöknek azt a kijelentését, hogy Vietnámban „a mélyen vallásos dél-vietnami nép keresztyén erői” viselnének háborút „Észak-Vietnam ateista és materialista erői ellen”. Szerintük ilyen kijelentést nem szabadna megkockáztatnia egy miniszterelnöknek; A Vatikán és Lübke A Vatikánhoz közelálló körök arról tudósítanak, hogy jelenleg a Szentszék azzal a kérdéssel is foglalkozik, hogy Henrik Lübke, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke milyen mértékben vett részt a fasiszta koncentrációs táborok gaztetteiben. Francia katolikusok egy csoportja indította el ezt a vizsgálatot, mert Lübke gyűjtőtáborában, a Bernburg melletti Leau-ban, a francia antifasiszta ellenállási mozgalom katolikus hívei is elpusztultak. Lübke szerepét akarják tisztázni ennek a földalatti gyűjtőtábornak a felállításával kapcsolatban és felelősségét az ott tapasztalt embertelen munkaviszonyokért, valamint a tömeggyilkosságokért a gyűjtőtábor rabjai között. Lübke igazhitű katolikusnak _számít Nyugat-Németor- szágban! Mit akarnak? A Jehova-tanúi nevű szekta 1 tagjai egyre több zavart okoznak az afrikai önállósult államokban is és magatartásukkal magát a keresztyén hitet járatják le a másvallásúak, valamint az államvezetők előtt. Tanzánia kormánya nemrégen tiltotta be működésüket és több más afrikai országban is összeütközésbe kerültek a hatóságokkal. Mala- viában nem akarták fölvétetni magukat a választók listájára, Libériában és Ghánában pedig tiltakoztak az ellen, hogy tisztelegjenek a nemzeti zászló előtt és társadalmi munkában sem hajlandók részt venni. Szolgáló gyülekezet Mindnyájan hallottunk már olyan sportolóról, aki kezdetben kudarcot kudarcra halmoz sikerek helyett. De nem adja fel a harcot, hanem küzd és edzi magát. És igyekezetét siker koronázza. Bajnok lesz. Győztes a küzdőtéren. Jack Londonról jegyezték fel, hogy amikor az írói pályát választotta élethivatásul, akkor még nagyon hadilábon állt anyanyelvének fordulataival és kifejező eszközeivel. Mégsem hagyta abba. Hosszú papírcsíkokra másolta a helyes kifejezéseket, ezeket szobájában felakasztotta és akár- hová tekintett mindig ezeket látta. Kénytelen volt mindig tanulni. Fáradságának gyümölcsét mi is élvezhetjük. Kudarcok nélkül nem lehet elképzelni az életet. De az életnek nem törvényszerűsége, hogy a kudarcban el kell bukni. Ez vonatkozik hitünkre is. Hányszor és hányszor tapasztaljuk, hogy hitünkben kudarcot szenvedünk. Az az erős kötelék, amely összekötött bennünket Istennel, elszakíthatatlan. És holnap megfogyatkozik hitünk, mint a változó hold —■ ahogyan egyik kedves énekünkben mondjuk. Mi lenne velünk, ha ilyen helyzetekben felhagynánk azzal, amit Urunk ránkbízott, a hittel? Mi lenne, ha az aggodalmaskodás és félelem ütne tanyát szívünkben, a reménység és hit helyett? Ilyen buktatókkal teli úton jut e 1 a keresztyén ember az élet koronájának elnyeréséhez. Hitünkben elszenvedett kudarcok nem letéríteni akarnak az útról, hanem megerősíteni a szolgálatban. Mert erre rendeltettünk el. Hogy szolgáljunk,. Azzal a hittel, amely néha a* egekig ér, néha pedig kisebb a mustármagnál. A szolgáló gyülekezet, amely itt a földön végzi a reábízott szolgálatokat ilyen hitű emberek közössége. És az is lehetséges, hogy egynémely . gyülekezet szolgálata kudarcba fullad. E kudarcok által azonban nem az Atya lesz kisebb, hanem a gyülekezet bizonyságtevése nem abból a forrásból táplálkozik, amely soha el nem apad. Előfordulhat az is, hogy bizonytalanná válik a gyülekezet szolgálata. Miért? Mert nem figyel megfeszített erővel arra, aki nemcsak adja a szolgálat parancsát, hanem be is tölti azt. Aki megtanított bennünket arra, hogy Ö nem uralkodni jött erre a világra, hanem szolgálni. Alázatosan és engedelmeskedve. A pünkösdi Lélek megtart bennünket a hitben, és bizonyossá tesz bennünket afelől, hogy szolgálatunkat megáldja az Ür. , —r. — n. AMERIKAI LUTHER-FILM Egy amerikai tv-társaság öttagú munkacsoportja tartózkodik a Német Demokratikus Köztársaságban, hogy a „lutheri városokban” filmet készítsen „Luther és a reformáció” címen.