Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-01-10 / 2. szám

Útbaigazítás Jel. 3,1—2 Isten törvényével és evangéliumával és a szeretet cselekedeteivel Napjainkban egyre több üz­let kirakatában pillantunk meg egy táblát ezzel a fel­írással — leltár! A visszate­kintés mindig leltár is egy kicsit. Az elszámolás dönti el az elmúlt idő munkáját, hogy sikeres volt-e, vagy sem, amit zárunk. Mi, az egyház népe, amikor visszanézünk az elmúlt esz­tendő megtett útjára, s leltá-. rozni kezdjük az elmúlt idős­szak „tételeit”, akkor az első az, amit észre kell vennünk: több bűnt produkált az éle­tünk, mint hálaadást! Észre kell vennünk azt is, hogy nem érkezett meg min­denki velünk, akikkel elindul­tunk. Lemaradtak! Nem azért mert nagy iramot diktáltunk a csúcshozz vezető úton, s nem bírtak velünk lépést tártani. Isten volt az, aki megállította őket a csúcshoz vezető úton. Hazahívta őket! Ezen a csúcson — miköz­ben elmélkedünk — közele­A Thüringiai Tartományi Egyház evangélikus püspöke, D. Dr. Mitzenheim szózatot in­tézett a Német Demokratikus Köztársaság evangélikusaihoz a televízión keresztül. Nyo­matékosan rámutatott szóza­tában, hogy az atomfegyve­rek megszerzésének a vágya semmiképpen sem egyeztethe­tő össze a békével és nem tesznek jó szolgálatokat a ná­dik hozzánk maga az Isten. Első hallásra elég furcsának tűnő módon szól hozzánk: „Tudom a te cselekedeteidet!” Egy kissé meglepő. Ha embe­rek kezdik így a közeledést hozzánk, rosszra gondolunk. Aki így kezdi rögtön az ele­jén, bizonyára nem örül an­nak, hogy találkozunk. Ha ke­zet is fogunk, ebben a kézfo­gásban benne van; egymás ba­rátságára, segítségére nem számíthatunk, hiszen a köze­ledő ismeri már természe­tünket, kis- és nagy ügyein­ket. „Tudom a te cselekedetei­det!” Ez mégsem így hangzik, mert nem hozzánk hasonló ember mondja ezt, hanem Is­ten. Ez pedig kegyelmi köze­ledés! Tudom, és mégis jövök. Ismerem „ügyeidet” és mégis közeledek: „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy”. Bár­mennyire is közel volt valaki hozzánk egy életen át, amikor beáll a halál, idegenné válik. Egy világ választ el bennün­ket tőle. Messze kerülünk metség megegyezésének azok a nyugatnémet politikai és ka­tonai erők, amelyek minden erejüket a legembertelenebb fegyverek megszerzésre kon­centrálják, Inkább arra kel­lene fordítanunk manapság minden erőnket, hogy értel­münk és jóakaratunk latba- vetésével megkönnyítsük a problémák megoldását. egymástól. Aid keresztyénnek vallotta magát az elmúlt esz­tendőben is, de hálaadásra képtelen volt, holt volt annak a keresztyén élete. Idegenné tették azok, amiket elmulasz­tottunk. Ezeket tudja, ismeri és látja az Isten és mégis ezen a csúcson megáll mellettünk: „tudom a te cselekedeteidet”, s most itt vagyok és tanácsot adok. „Légy éber és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak!” A nagy, nemzetközi kerékpár-versenyeken, ahol csapatok indulnak a győzele­mért, minden csapatot felké­szítenek „taktikailag”. Az el­ső utasítás az, hogy két-két embert egymásra bíznak a csapatból. Ha az egyik lema­rad, a másik megáll mellette. Ez kevés lenne, hogy csak állna — segít. Segít kijaví­tani a műszaki hibát, az út­közben adódó defektet. A hi­ba kijavítása után pedig az a közös cél, együtt behozni a lemaradást. „Nem találtam teljesnek a te cselekedeteidet!” Hiányzott az elmúlt esztendőben ez az éberség belőlünk. Lemarad­tak mellőlünk „műszaki” hi­ba miatt emberek. Olyanok is, akiket pedig ránkbízott az Is­ten. Az elmaradt segítségünk ennél a leltárnál a „hiány­zik” rovatba kerül. S mindezt tudja az Isten. Nem akarja, hogy az újesz­tendőben „félmunkát” végez­zünk. Legyünk éberek és ve­gyük észre azt, hogy lemaradt mellőlünk valaki, akit ránk­bízott az Isten. Szükségünk van egymásra. Szükség van az én segítségemre. Keresztyének, járjunk elöl, ebben a segítés­ben, mert parancsként kap­A kedves, csendes Veszprém megyei faluba — Csöglé- re —, amely még néhány év­tizeddel ezelőtt egészen el volt zárva a külvilágtól, ezen az ádventi vasárnapon öt külön­böző irányból érkeztek autó­buszon hívek és rokonok, szol­gatársak és barátok. A kicsi, de buzgó szórványgyülekezet­nek nagy ünnepe volt decem­ber 13-án, ádvent III. vasár­napján: egyhangúlag meghí­vott új lelkészét, Reuss And­rás volt rudabányai s. lelkészt iktatta be hivatalába új szol­gálati helyén Halász Béla, a- veszprémi egyházmegye espe­rese. A szórványokból is össae- sereglett hívek zsúfolásig meg­töltötték a virágokkal díszített templomot. Halász Béla espe­res iktató beszédében II. Tim. 1,7 alapján arról szólt, hogy a lelkésznek szolgálata elvég­zéséhez legnagyobb szüksége Isten Szentleikére van, aki mindig az Erőnek, Szeretet­nek és a Józanságnak a Lelke. Ez a Lélek indít bennünket arra, hogy az evangélium hir­detése mellett őszinte szívből jövő lelkesedéssel fáradoz­zunk mindazért, ami népünk és országunk életét szebbé és boldogabbá teszi. (Folytatás az 1. oldalról) niük, hogy az evangéliumot a „lélek belső területére” nézve hirdessék, hanem arra is, hogy állandóan legyenek figyelem­mel arra az útra, amelyen egy­házunk jár. Ezen az úton járva bizonyá­Január 4-én délelőtt a buda­pesti lelkészek és az Egyház­egyetem tisztviselői gyülekez­tek össze az egyetemes szék­ház tanácstermében, hogy az új év első munkanapján üd­vözöljék az Egyetemes Köz­gyűlés elnökségét, dr. Mihályfi Ernő egyetemes felügyelőt és D. dr. Vető Lajos püspököt. A gyülekezetek, egyházme­gyék és egyházkerületek ne­vében D. Káldy Zoltán püspök köszöntötte az elnökséget. Be­szédében elmondta, hogy bi­zalommal és ragaszkodással vagyunk az Egyetemes elnök­ség iránt és mindenben segí­teni fogjuk őket az új eszten­dőben is. Hangsúlyozta, hogy az egész magyar nép kulturá­lis és gazdasági megerősödé­se mellett evangélikus egyhá­zunk is még elmélyültebben végezte sajátosan egyházi és hazafias feladatait az elmúlt esztendőben. Erőteljes teoló­giai munkát végeztünk a Ke­resztyén Békekonferencia kü­lönböző bizottságaiban, a 11. Keresztyén Béke-Világgyűlé- sen és a Lutheránus Világszö­vetség két bizottságában. A fiatal lelkipásztor I. Kor. 4,1—5 alapján prédikált. Ige­hirdetésében kiemelte, hogy egészen Jézus Krisztus szolgá­ja akar lenni, de éppen így szeretné egészen minden em­ber javára végezni munkáját, amint Urunk is tette. Majd a továbbiakban arról szólt, hogy nem közömbös: milyen véle­ményt alkatnak az emberek a lelkészről, szolgálatáról, de a legfontosabb; Isten hogyan ítéli meg életét, szolgálatát. Az istentisztelethez kapcso­lódó díszközgyűlésen Halász Béla esperes üdvözlő szavai után Patkó Béla, az egyház- község gondnoka a gyüleke­zet, Bárdosi Jenő a szomszé­dos dabronyi volt anyagyüle­kezet, Pallagh Miklós a hely­beli református gyülekezet, Szebik Imre a borsodi lelké­szek és a teológus társak, Szabó Dénes helybeli tsz-el- nök a község vezetősége ne­vében köszöntötték szívből jö­vő szavakkal az új lelkészt, aki válaszában kijelentette: szereti ezt a hazát, népünket, és szíve szerint akar minden jó megvalósulásáért küzdeni a mi világunkban, s abban a községben is, ahol most szol­gálatát elkezdte. Szebik Imre ra meg fogjuk tapasztalni Is­ten szeretetót és hűségét az 1965. esztendőben is és jó szol­gálatot tudunk végezni népünk között. Az együttiét a püspök imád­ságával és dicséret éneklésé­vel ért véget. Munkánkat a kollektivitás szelleme hatotta át. Az Orszá­gos Teológiai Konferencián a mintegy 60 lelkész tudása leg­javát adta bele teológiai föl­ismeréseink összegyűjtésébe. Az örömhír című prédikációs kötetet harminc lelkész írta. Az Evangélikus Naptár cikkeit több mint harminc, az Evan­gélikus Élet cikkeit közel 200 Vető Lajos egyházi elnök válaszolt püspöktársa szavaira. Válaszából közöljük az aláb­biakat: Az új eszrtendő kezdetén szeretettel gondolunk egész magyarországi evangélikus egyházunkra, különösen is az evangélikus gyülekezetekre és lelkészekre. Sokszor foglalkoz­tatott már az a gondolat, hogy mi is valóságban az egyház, a mi evangélikus egyházunk. Nem a dogmatikai meghatá­rozásra gondolok, hanem arra, hogy tapasztalat szerint mi­lyen az az egyház, amelybe rrü mai magyarországi evangé­likusok beleszülettünk. Az első, amibe idevonatko­zó tapasztalataimat összefog­lalhatom, egyházunk külső ar­ca. Van néhány százezer em­ber hazánkban, aki evangé­likus vallásának vallja magát, aki a gyülekezettel valami­lyen kapcsolatot tart fenn: igénybe veszi a lelkész szol­gálatát (keresztelés, konfirmá­ció, házasság, temetés), anya­gilag is besegít a gyülekezet szükségleteinek a fedezésébe, vasárnapokon és ünnepnapo­kon templomba megy, biblia­órára és egyéb egyházi ren­dezvényekre jár, mások pedig egyházi tisztséget is vállalnak. A gyülekezet, mint egyház- község, templomot és egyéb egyházi épületeket tart fenn, A második megfigyelésem a gyülekezet szellemi-lelki éle­tére vonatkozik. Ez a lelkész irányítása alatt áll. De min­den evangélikus embernek van valamiféle vallásossága, illetve álláspontja. Ezt a val­lásosságot jelemzi a nagyfokú egyszerűség. Alig néhány mondatban össze lehetne fog­lalni a legtöbb egyszerű evan­gélikus hivő vallásosságának a mibenlétét. Ilyenek: hit az Istenben, közelebbről bizalom Istenben, illetve Isten szerete- tében és jóságában. Szeretet Jézus iránt, különösen a ke­resztre feszített, • az érettünk meghalt Jézus iránt. Az egy­házi szertartások szempontjá­ból fontos, hogy azok egysze­rűek legyenek. A túlzásoktól, rajongástól, érzelmi ömlengés­től az evangélikusok túlnyomó többsége nemcsak hogy sze­mély’ szerint idegenkedik, ha­nem azt éppen evangélikus vallásával ellenkező tévely­gésnek tartja. Egészséges, nor­mális érzések, mint a szeretet sokféle formája (családszere­tet, egyházszeretet, hazaszere­tet), vagy a bizalomé, a rész­vété, a bűnbocsánaté, megvi- gasztalódásé — ezek a kedvel­tek. Erőltetni, túlozni azonban ezeket sem szabad, különben az evangélikus ember máris rosszul érzi magát. — Éne­keink közül is az ilyen jelle­gűek felélnek meg. A prédi­káció is legyen egészséges gon­dolatok és érzések szülötte, el­indítója, tiszta lélekből, be­csületes szívből eredő gondo­latok gyönyörködtető remek­műve. A harmadik megfigyelés a lelkészre vonatkozik. A lelkész és a gyülekezete közt több­nyire nincs meg a hit azonos­sága. Más az, amit a lelkész hirdet, és más az, amit az egyháztagok tényleg hisznek. Nem vagyok az ellen, hogy a külföldi haladó teológiával jó kapcsolataink legyenek. Ellen­ben szeretném hangsúlyozni lelkész írta. A lelkészi munka- közösségekben 100 lelkész dol­gozata hangzott el. Ebből is kitűnik, hogy az az út, ame­lyen egyházunk jár, ma nem egy-két ember magánügyet hanem mindannyiunké. Az új esztendőben tovább kell bátran mennünk az eddig kipróbált úton. Amikor az 1965. esztendőben a háború befejezésére és a Hirosimái atombomba ledobására fogunk emlékezni, az eddiginél is job­ban oda kell szánnunk ma­gunkat az emberi élet védel- mezésére és a népek békéjé­nek a megmunkálására. Ami­kor pedig arra emlékezünk, hogy Luther Márton 450 évvel ezelőtt kezdte el a R&rnai le­vél magyarázatát, újra végig kell gondolnunk, hogy mit je­lent „hitből élni”, „jó csele­kedetekben járni” és „Isten kegyelmében bízni”. az itthoni magyarországi pro­testáns, mindenekelőtt evan­gélikus vallásosság nagyobb megbecsülésének, tanulmá­nyozásának, ismeretének a fontosságát. Lehetnek ''ott is hibák, mégis az a .tapaszta­latom, hogy a mi mai ma­gyarországi evangélikus gyü­lekezeteinkben van és él egy olyan evangéliumi keresztyén­ig, amely éppen a maga egy­szerűségében, természetességé­ben, őszinteségében közelebb áll egyfelől az ősi, újtestamen- tomi keresztyénséghez, mint általában a nyugati protes­tantizmus; másfelől közelebb áll a mai emberhez általában, mint akár idegen forrásokból táplálkozó teológiai tudásunk, akár a külföldi protestantiz­mus bármelyik formája. — Vannak lelkészeink, akik ezt nagyon jól tudják. Az a néze­tem, hogy erősítenünk kell Őket is és gyülekezeteinket is egészséges és egyszerű evan­géliumi vallásosságukban. —< Milyen legyen hát a jó lel­kész? A legelső követelmény, hogy legyen egészséges meg­győződése! Istenszeretete és emberszeretete a vallásává és Vallásosságává legyen! Ez le­gyen a napról napra változó világban az az elmozdíthatat.- lan hegy, amelyet mindig szem előtt tart. Ez legyen a mindennapok hullámai fölött az a csillag, amelyre néz és ezért soha el nem tévedhet. A jézusi emberszeretet csillaga ragyog a szivében. Ismeri a belső bizalom és lelki erő nö­vekedésének titkát abban, hogy a közösség érdekeinek rendeli alá a saját érdekeit. Tud és akar alázatosan em­bertársa szolgálatára és javá­ra lenni! A mában él, mai embertársaival, népével, a mai népekkel és emberiséggel, akik jobb, igazságosabb, embersé­gesebb világot akarnak, amelyben béke és szeretet, tu­dás és jólét boldogít. De nem méltó az evangélikus pap ne­vére az a lelkész, akinek ne­gatív meggyőződése van, aid konokul akadályozza népe és a népek boldogulását. Az evangélikus lelkész a szere­tet csillagfénye után megy, azt követi, azután halad, s ezért haladó! Ezért tud máso­kat is vezetni, irányítani. Nem mint kényúr, hatalmaskodva és parancsolgatva, hanem mint testvér, mint szolgatárs, mint ember, aki tudja honnan jött és hová megy, és merre kell haladnia, a történelem út­ján az emberiségnek. Az új esztendő kezdetén az a kívánságom, hogy ilyen lel­készek, ilyen evangélikusok legyünk. A SZOLIDARITÁS TETTEI Az Egyházak Világtanácsá­nak főtitkára, dr. Visscft Hooft, karácsonyi üzenetében arra szólítja föl az egész vi­lág keresztyénéit, hogy a szo­lidaritás tetteivel és a béke tényleges munkálásával bizo­nyítsák meg keresztyénsógü- ket. Ha a karácsonykor meg­született Krisztus kezébe tesz- szük le életünket, akkor a ka­rácsonyi öröm a szolidaritás tetteiben mutatkozik meg az éhezőkkel és dolgozni fogunk azért az új világért, amely­ben az emberek a másik em­ber őrzői lesznek. „Ökumenikus Katekizmus" A második világháború óta közismertté és elterjedtté vált ez a fogalom: ökumenikus. Persze, még mindig vannak szép számmal, akik összetévesztik a hozzá hasonló „ökono­mikus” szóval, amely azt jelenti: gazdasági. Még többen hasz­nálják az ökumenikus szót a vele összefüggő dolgok ismerete nélkül. Ezek a körülmények is hozzájárultak a németországi egyházak munkaközössége megbízásából előbb Wilhelm Menn által 1935-ben összeállított, majd Hanfried Krüger által átdol­gozott és tovább fejlesztett „ökumenikus Katekizmus” sikeré­hez. Dr. Hanfried Krüger egyházi főtanácsos Frankfurtban. 1960-ban egyházunk vendége volt. Most megküldte ajándékul a Katekizmus 5. kiadását. Kátészerűen ismerteti ez a csinos kiállítású közel 100 oldalas könyvecske az ökumenikus moz­galom történetét, az Egyházak Világtanácsa létrejöttét, szer­vezetét és munkásságát. Bőséges anyagot közöl függelékében ttz Egyházak Világtanácsa fontosabb megnyilatkozásaiból és felsorolja a tagegyházak nevét Az alábbiakban néhány kérdést és feleletet közlünk a Katekizmusból: t. Mit jelent az ökumen&i ökumené az emberektől benépesített földkerekség meg­jelölésére szolgáló görög szó. Többször találkozunk vele az Újszövetségiben, így például a karácsonyi történet szerint Augustus római császár hatalmas birodalmánál. Az ökumené szó azonban a keresztyénség világméretű küldetésének meg­jelölésére is szolgál. Maga az Ür parancsolta: „Az Isten orszá­gáról szóló evangéliumot pedig hirdetni fogják az egész Öku­menen, bizonyságul minden népnek”. (Mt 24,14.) Az ősegyház ökumenikusoknak mondotta azokat a zsinatokat, amelyeken nemcsak valamelyik tartomány vagy vidék keresztyénéi, ha­nem az egész birodalom, tehát az akkor ismert egész világ ke­resztyénéi képviseltették magukat, ökumenikus azt is jelenti tehát, hogy átfogó, az egész világot átölelő, az egész emberiség felé irányuló és egyben a keresztyénség egységét is kifejezésre juttató. 2. Miről van szó az ökumenikus mozgalomban? Az ökumenikus mozgalom a keresztyénség egységét lát­ható módon igyekszik kiejezésre juttatni, azért, hogy az evan­gélium bizonyságtétele hitelessé váljék. Az egyház Ura főpapi imádságában maga is könyörgött övéinek Vele és egymás kö­zött gyakorolt egységéért, de nem a külső tekintély, vagy va­lamely központi szervezet érdekében, hanem azért, „hogy el­higgye a világ, hogy Te küldtél engem” (Jri 17,21). Az Egyház egysége és küldetése összetartozik és egymást kölcsönösen meghatározza. 40. Minek tartja önmagát az Egyházak Világtanácsa? Az Egyházak Világtanácsa önmagát .olyan egyházak kö­zösségének tekinti, amelyek az Űr Jézus Krisztust a Szentírás alapján Istennek és Üdvözítőnek vallják és ezért együttesen arra törekszenek, hogy az Atya, Fiú és Szentlélek Istennek a dicsőségére betöltsék elhivatásukat.” Ezt a formulát, amely az ökumenikus Tanács lényegét, szándékát és munkaterületét akarja kifejezésre juttatni — „Bázisának nevezik. 44. Melyek az ökumenikus Tanács szervei? A nagygyűlés, a központi bizottság és ennek végrehajtó­bizottsága, a komlssziók, a munkacsoportok, valamint az ál­landó ügyviteli szerv Genfben és New Yorkban. Ezen kívül van az Egyházak Világtanácsának még egy külön kélet-ázsiai titkársága is. 45. Melyek a Központi Bizottság feladatai? A Központi Bizottság jelenleg száz tagból áll, akiket a nagygyűlés küldöttei és az elnökség választ saját köréből. Tanácskozási joggal részt vehetnek különböző hitvallású világ- szövetségek, ökumenikus szervezetek és nemzeti egyházi taná­csok képviselői. A Központi Bizottság évente egyszer ülésezik, a két nagygyűlés közötti időben gyakorolja annak jogait és létrehozza a nagygyűlés gazdasági bizottságát. Külön elnököt választ és kinevezi saját végrehajtóbizottságát. Ennek a vég­rehajtóbizottságnak tagjai a tiszteletbeli elnökökön, az elnökön. és az ügyvezető elnökön kívül még' 14 tag, akik évente kétszer üléseznek. b. L MITZENHEIM PÜSPÖK KARÁCSONYI SZÓZATA tűk! Káposzta Lajos HALA Martin G. Schneider éneke Hála, hogy itt e csendes reggel Hála, hogy éjre nappal jő. Hála, hogy minden órám gondját Elhordozza Ö. Hála barátért, testvérszívért Hála, ha bennük bízhatom. Hála, ha minden ellenségnek Békéd’ hozhatom. Hála a munka áldásáért Hála a boldog percekért. Hála, hogy adtál dalt is, fényt is s adtál szép zenét. Hála, ha olykor bánat támad Hála mindegyik jó szóért. Hála, hogy éltem intésedre Céljához elér. Hála, hogy a Te igéd jár át Hála, hogy a Te Lelked hív. Hála: szeretet áldó árját érzi minden szív. Hála, hogy a Te szent, nagy fényed Hála, szívemen átragyog. Hála azért is im’ hogy Néked hálát adhatok! Németből átdolgozta K. E. Kicsi szórvénygyülekezet nagy ünnepe Csöglén Az egyetemes közgyűlés elnökségének köszöntése Igazi evangélikusokat, igazi lelkészeket az új esztendőben!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom