Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-01-10 / 2. szám
Útbaigazítás Jel. 3,1—2 Isten törvényével és evangéliumával és a szeretet cselekedeteivel Napjainkban egyre több üzlet kirakatában pillantunk meg egy táblát ezzel a felírással — leltár! A visszatekintés mindig leltár is egy kicsit. Az elszámolás dönti el az elmúlt idő munkáját, hogy sikeres volt-e, vagy sem, amit zárunk. Mi, az egyház népe, amikor visszanézünk az elmúlt esztendő megtett útjára, s leltá-. rozni kezdjük az elmúlt idősszak „tételeit”, akkor az első az, amit észre kell vennünk: több bűnt produkált az életünk, mint hálaadást! Észre kell vennünk azt is, hogy nem érkezett meg mindenki velünk, akikkel elindultunk. Lemaradtak! Nem azért mert nagy iramot diktáltunk a csúcshozz vezető úton, s nem bírtak velünk lépést tártani. Isten volt az, aki megállította őket a csúcshoz vezető úton. Hazahívta őket! Ezen a csúcson — miközben elmélkedünk — közeleA Thüringiai Tartományi Egyház evangélikus püspöke, D. Dr. Mitzenheim szózatot intézett a Német Demokratikus Köztársaság evangélikusaihoz a televízión keresztül. Nyomatékosan rámutatott szózatában, hogy az atomfegyverek megszerzésének a vágya semmiképpen sem egyeztethető össze a békével és nem tesznek jó szolgálatokat a nádik hozzánk maga az Isten. Első hallásra elég furcsának tűnő módon szól hozzánk: „Tudom a te cselekedeteidet!” Egy kissé meglepő. Ha emberek kezdik így a közeledést hozzánk, rosszra gondolunk. Aki így kezdi rögtön az elején, bizonyára nem örül annak, hogy találkozunk. Ha kezet is fogunk, ebben a kézfogásban benne van; egymás barátságára, segítségére nem számíthatunk, hiszen a közeledő ismeri már természetünket, kis- és nagy ügyeinket. „Tudom a te cselekedeteidet!” Ez mégsem így hangzik, mert nem hozzánk hasonló ember mondja ezt, hanem Isten. Ez pedig kegyelmi közeledés! Tudom, és mégis jövök. Ismerem „ügyeidet” és mégis közeledek: „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy”. Bármennyire is közel volt valaki hozzánk egy életen át, amikor beáll a halál, idegenné válik. Egy világ választ el bennünket tőle. Messze kerülünk metség megegyezésének azok a nyugatnémet politikai és katonai erők, amelyek minden erejüket a legembertelenebb fegyverek megszerzésre koncentrálják, Inkább arra kellene fordítanunk manapság minden erőnket, hogy értelmünk és jóakaratunk latba- vetésével megkönnyítsük a problémák megoldását. egymástól. Aid keresztyénnek vallotta magát az elmúlt esztendőben is, de hálaadásra képtelen volt, holt volt annak a keresztyén élete. Idegenné tették azok, amiket elmulasztottunk. Ezeket tudja, ismeri és látja az Isten és mégis ezen a csúcson megáll mellettünk: „tudom a te cselekedeteidet”, s most itt vagyok és tanácsot adok. „Légy éber és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak!” A nagy, nemzetközi kerékpár-versenyeken, ahol csapatok indulnak a győzelemért, minden csapatot felkészítenek „taktikailag”. Az első utasítás az, hogy két-két embert egymásra bíznak a csapatból. Ha az egyik lemarad, a másik megáll mellette. Ez kevés lenne, hogy csak állna — segít. Segít kijavítani a műszaki hibát, az útközben adódó defektet. A hiba kijavítása után pedig az a közös cél, együtt behozni a lemaradást. „Nem találtam teljesnek a te cselekedeteidet!” Hiányzott az elmúlt esztendőben ez az éberség belőlünk. Lemaradtak mellőlünk „műszaki” hiba miatt emberek. Olyanok is, akiket pedig ránkbízott az Isten. Az elmaradt segítségünk ennél a leltárnál a „hiányzik” rovatba kerül. S mindezt tudja az Isten. Nem akarja, hogy az újesztendőben „félmunkát” végezzünk. Legyünk éberek és vegyük észre azt, hogy lemaradt mellőlünk valaki, akit ránkbízott az Isten. Szükségünk van egymásra. Szükség van az én segítségemre. Keresztyének, járjunk elöl, ebben a segítésben, mert parancsként kapA kedves, csendes Veszprém megyei faluba — Csöglé- re —, amely még néhány évtizeddel ezelőtt egészen el volt zárva a külvilágtól, ezen az ádventi vasárnapon öt különböző irányból érkeztek autóbuszon hívek és rokonok, szolgatársak és barátok. A kicsi, de buzgó szórványgyülekezetnek nagy ünnepe volt december 13-án, ádvent III. vasárnapján: egyhangúlag meghívott új lelkészét, Reuss András volt rudabányai s. lelkészt iktatta be hivatalába új szolgálati helyén Halász Béla, a- veszprémi egyházmegye esperese. A szórványokból is össae- sereglett hívek zsúfolásig megtöltötték a virágokkal díszített templomot. Halász Béla esperes iktató beszédében II. Tim. 1,7 alapján arról szólt, hogy a lelkésznek szolgálata elvégzéséhez legnagyobb szüksége Isten Szentleikére van, aki mindig az Erőnek, Szeretetnek és a Józanságnak a Lelke. Ez a Lélek indít bennünket arra, hogy az evangélium hirdetése mellett őszinte szívből jövő lelkesedéssel fáradozzunk mindazért, ami népünk és országunk életét szebbé és boldogabbá teszi. (Folytatás az 1. oldalról) niük, hogy az evangéliumot a „lélek belső területére” nézve hirdessék, hanem arra is, hogy állandóan legyenek figyelemmel arra az útra, amelyen egyházunk jár. Ezen az úton járva bizonyáJanuár 4-én délelőtt a budapesti lelkészek és az Egyházegyetem tisztviselői gyülekeztek össze az egyetemes székház tanácstermében, hogy az új év első munkanapján üdvözöljék az Egyetemes Közgyűlés elnökségét, dr. Mihályfi Ernő egyetemes felügyelőt és D. dr. Vető Lajos püspököt. A gyülekezetek, egyházmegyék és egyházkerületek nevében D. Káldy Zoltán püspök köszöntötte az elnökséget. Beszédében elmondta, hogy bizalommal és ragaszkodással vagyunk az Egyetemes elnökség iránt és mindenben segíteni fogjuk őket az új esztendőben is. Hangsúlyozta, hogy az egész magyar nép kulturális és gazdasági megerősödése mellett evangélikus egyházunk is még elmélyültebben végezte sajátosan egyházi és hazafias feladatait az elmúlt esztendőben. Erőteljes teológiai munkát végeztünk a Keresztyén Békekonferencia különböző bizottságaiban, a 11. Keresztyén Béke-Világgyűlé- sen és a Lutheránus Világszövetség két bizottságában. A fiatal lelkipásztor I. Kor. 4,1—5 alapján prédikált. Igehirdetésében kiemelte, hogy egészen Jézus Krisztus szolgája akar lenni, de éppen így szeretné egészen minden ember javára végezni munkáját, amint Urunk is tette. Majd a továbbiakban arról szólt, hogy nem közömbös: milyen véleményt alkatnak az emberek a lelkészről, szolgálatáról, de a legfontosabb; Isten hogyan ítéli meg életét, szolgálatát. Az istentisztelethez kapcsolódó díszközgyűlésen Halász Béla esperes üdvözlő szavai után Patkó Béla, az egyház- község gondnoka a gyülekezet, Bárdosi Jenő a szomszédos dabronyi volt anyagyülekezet, Pallagh Miklós a helybeli református gyülekezet, Szebik Imre a borsodi lelkészek és a teológus társak, Szabó Dénes helybeli tsz-el- nök a község vezetősége nevében köszöntötték szívből jövő szavakkal az új lelkészt, aki válaszában kijelentette: szereti ezt a hazát, népünket, és szíve szerint akar minden jó megvalósulásáért küzdeni a mi világunkban, s abban a községben is, ahol most szolgálatát elkezdte. Szebik Imre ra meg fogjuk tapasztalni Isten szeretetót és hűségét az 1965. esztendőben is és jó szolgálatot tudunk végezni népünk között. Az együttiét a püspök imádságával és dicséret éneklésével ért véget. Munkánkat a kollektivitás szelleme hatotta át. Az Országos Teológiai Konferencián a mintegy 60 lelkész tudása legjavát adta bele teológiai fölismeréseink összegyűjtésébe. Az örömhír című prédikációs kötetet harminc lelkész írta. Az Evangélikus Naptár cikkeit több mint harminc, az Evangélikus Élet cikkeit közel 200 Vető Lajos egyházi elnök válaszolt püspöktársa szavaira. Válaszából közöljük az alábbiakat: Az új eszrtendő kezdetén szeretettel gondolunk egész magyarországi evangélikus egyházunkra, különösen is az evangélikus gyülekezetekre és lelkészekre. Sokszor foglalkoztatott már az a gondolat, hogy mi is valóságban az egyház, a mi evangélikus egyházunk. Nem a dogmatikai meghatározásra gondolok, hanem arra, hogy tapasztalat szerint milyen az az egyház, amelybe rrü mai magyarországi evangélikusok beleszülettünk. Az első, amibe idevonatkozó tapasztalataimat összefoglalhatom, egyházunk külső arca. Van néhány százezer ember hazánkban, aki evangélikus vallásának vallja magát, aki a gyülekezettel valamilyen kapcsolatot tart fenn: igénybe veszi a lelkész szolgálatát (keresztelés, konfirmáció, házasság, temetés), anyagilag is besegít a gyülekezet szükségleteinek a fedezésébe, vasárnapokon és ünnepnapokon templomba megy, bibliaórára és egyéb egyházi rendezvényekre jár, mások pedig egyházi tisztséget is vállalnak. A gyülekezet, mint egyház- község, templomot és egyéb egyházi épületeket tart fenn, A második megfigyelésem a gyülekezet szellemi-lelki életére vonatkozik. Ez a lelkész irányítása alatt áll. De minden evangélikus embernek van valamiféle vallásossága, illetve álláspontja. Ezt a vallásosságot jelemzi a nagyfokú egyszerűség. Alig néhány mondatban össze lehetne foglalni a legtöbb egyszerű evangélikus hivő vallásosságának a mibenlétét. Ilyenek: hit az Istenben, közelebbről bizalom Istenben, illetve Isten szerete- tében és jóságában. Szeretet Jézus iránt, különösen a keresztre feszített, • az érettünk meghalt Jézus iránt. Az egyházi szertartások szempontjából fontos, hogy azok egyszerűek legyenek. A túlzásoktól, rajongástól, érzelmi ömlengéstől az evangélikusok túlnyomó többsége nemcsak hogy személy’ szerint idegenkedik, hanem azt éppen evangélikus vallásával ellenkező tévelygésnek tartja. Egészséges, normális érzések, mint a szeretet sokféle formája (családszeretet, egyházszeretet, hazaszeretet), vagy a bizalomé, a részvété, a bűnbocsánaté, megvi- gasztalódásé — ezek a kedveltek. Erőltetni, túlozni azonban ezeket sem szabad, különben az evangélikus ember máris rosszul érzi magát. — Énekeink közül is az ilyen jellegűek felélnek meg. A prédikáció is legyen egészséges gondolatok és érzések szülötte, elindítója, tiszta lélekből, becsületes szívből eredő gondolatok gyönyörködtető remekműve. A harmadik megfigyelés a lelkészre vonatkozik. A lelkész és a gyülekezete közt többnyire nincs meg a hit azonossága. Más az, amit a lelkész hirdet, és más az, amit az egyháztagok tényleg hisznek. Nem vagyok az ellen, hogy a külföldi haladó teológiával jó kapcsolataink legyenek. Ellenben szeretném hangsúlyozni lelkész írta. A lelkészi munka- közösségekben 100 lelkész dolgozata hangzott el. Ebből is kitűnik, hogy az az út, amelyen egyházunk jár, ma nem egy-két ember magánügyet hanem mindannyiunké. Az új esztendőben tovább kell bátran mennünk az eddig kipróbált úton. Amikor az 1965. esztendőben a háború befejezésére és a Hirosimái atombomba ledobására fogunk emlékezni, az eddiginél is jobban oda kell szánnunk magunkat az emberi élet védel- mezésére és a népek békéjének a megmunkálására. Amikor pedig arra emlékezünk, hogy Luther Márton 450 évvel ezelőtt kezdte el a R&rnai levél magyarázatát, újra végig kell gondolnunk, hogy mit jelent „hitből élni”, „jó cselekedetekben járni” és „Isten kegyelmében bízni”. az itthoni magyarországi protestáns, mindenekelőtt evangélikus vallásosság nagyobb megbecsülésének, tanulmányozásának, ismeretének a fontosságát. Lehetnek ''ott is hibák, mégis az a .tapasztalatom, hogy a mi mai magyarországi evangélikus gyülekezeteinkben van és él egy olyan evangéliumi keresztyénig, amely éppen a maga egyszerűségében, természetességében, őszinteségében közelebb áll egyfelől az ősi, újtestamen- tomi keresztyénséghez, mint általában a nyugati protestantizmus; másfelől közelebb áll a mai emberhez általában, mint akár idegen forrásokból táplálkozó teológiai tudásunk, akár a külföldi protestantizmus bármelyik formája. — Vannak lelkészeink, akik ezt nagyon jól tudják. Az a nézetem, hogy erősítenünk kell Őket is és gyülekezeteinket is egészséges és egyszerű evangéliumi vallásosságukban. —< Milyen legyen hát a jó lelkész? A legelső követelmény, hogy legyen egészséges meggyőződése! Istenszeretete és emberszeretete a vallásává és Vallásosságává legyen! Ez legyen a napról napra változó világban az az elmozdíthatat.- lan hegy, amelyet mindig szem előtt tart. Ez legyen a mindennapok hullámai fölött az a csillag, amelyre néz és ezért soha el nem tévedhet. A jézusi emberszeretet csillaga ragyog a szivében. Ismeri a belső bizalom és lelki erő növekedésének titkát abban, hogy a közösség érdekeinek rendeli alá a saját érdekeit. Tud és akar alázatosan embertársa szolgálatára és javára lenni! A mában él, mai embertársaival, népével, a mai népekkel és emberiséggel, akik jobb, igazságosabb, emberségesebb világot akarnak, amelyben béke és szeretet, tudás és jólét boldogít. De nem méltó az evangélikus pap nevére az a lelkész, akinek negatív meggyőződése van, aid konokul akadályozza népe és a népek boldogulását. Az evangélikus lelkész a szeretet csillagfénye után megy, azt követi, azután halad, s ezért haladó! Ezért tud másokat is vezetni, irányítani. Nem mint kényúr, hatalmaskodva és parancsolgatva, hanem mint testvér, mint szolgatárs, mint ember, aki tudja honnan jött és hová megy, és merre kell haladnia, a történelem útján az emberiségnek. Az új esztendő kezdetén az a kívánságom, hogy ilyen lelkészek, ilyen evangélikusok legyünk. A SZOLIDARITÁS TETTEI Az Egyházak Világtanácsának főtitkára, dr. Visscft Hooft, karácsonyi üzenetében arra szólítja föl az egész világ keresztyénéit, hogy a szolidaritás tetteivel és a béke tényleges munkálásával bizonyítsák meg keresztyénsógü- ket. Ha a karácsonykor megszületett Krisztus kezébe tesz- szük le életünket, akkor a karácsonyi öröm a szolidaritás tetteiben mutatkozik meg az éhezőkkel és dolgozni fogunk azért az új világért, amelyben az emberek a másik ember őrzői lesznek. „Ökumenikus Katekizmus" A második világháború óta közismertté és elterjedtté vált ez a fogalom: ökumenikus. Persze, még mindig vannak szép számmal, akik összetévesztik a hozzá hasonló „ökonomikus” szóval, amely azt jelenti: gazdasági. Még többen használják az ökumenikus szót a vele összefüggő dolgok ismerete nélkül. Ezek a körülmények is hozzájárultak a németországi egyházak munkaközössége megbízásából előbb Wilhelm Menn által 1935-ben összeállított, majd Hanfried Krüger által átdolgozott és tovább fejlesztett „ökumenikus Katekizmus” sikeréhez. Dr. Hanfried Krüger egyházi főtanácsos Frankfurtban. 1960-ban egyházunk vendége volt. Most megküldte ajándékul a Katekizmus 5. kiadását. Kátészerűen ismerteti ez a csinos kiállítású közel 100 oldalas könyvecske az ökumenikus mozgalom történetét, az Egyházak Világtanácsa létrejöttét, szervezetét és munkásságát. Bőséges anyagot közöl függelékében ttz Egyházak Világtanácsa fontosabb megnyilatkozásaiból és felsorolja a tagegyházak nevét Az alábbiakban néhány kérdést és feleletet közlünk a Katekizmusból: t. Mit jelent az ökumen&i ökumené az emberektől benépesített földkerekség megjelölésére szolgáló görög szó. Többször találkozunk vele az Újszövetségiben, így például a karácsonyi történet szerint Augustus római császár hatalmas birodalmánál. Az ökumené szó azonban a keresztyénség világméretű küldetésének megjelölésére is szolgál. Maga az Ür parancsolta: „Az Isten országáról szóló evangéliumot pedig hirdetni fogják az egész Ökumenen, bizonyságul minden népnek”. (Mt 24,14.) Az ősegyház ökumenikusoknak mondotta azokat a zsinatokat, amelyeken nemcsak valamelyik tartomány vagy vidék keresztyénéi, hanem az egész birodalom, tehát az akkor ismert egész világ keresztyénéi képviseltették magukat, ökumenikus azt is jelenti tehát, hogy átfogó, az egész világot átölelő, az egész emberiség felé irányuló és egyben a keresztyénség egységét is kifejezésre juttató. 2. Miről van szó az ökumenikus mozgalomban? Az ökumenikus mozgalom a keresztyénség egységét látható módon igyekszik kiejezésre juttatni, azért, hogy az evangélium bizonyságtétele hitelessé váljék. Az egyház Ura főpapi imádságában maga is könyörgött övéinek Vele és egymás között gyakorolt egységéért, de nem a külső tekintély, vagy valamely központi szervezet érdekében, hanem azért, „hogy elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem” (Jri 17,21). Az Egyház egysége és küldetése összetartozik és egymást kölcsönösen meghatározza. 40. Minek tartja önmagát az Egyházak Világtanácsa? Az Egyházak Világtanácsa önmagát .olyan egyházak közösségének tekinti, amelyek az Űr Jézus Krisztust a Szentírás alapján Istennek és Üdvözítőnek vallják és ezért együttesen arra törekszenek, hogy az Atya, Fiú és Szentlélek Istennek a dicsőségére betöltsék elhivatásukat.” Ezt a formulát, amely az ökumenikus Tanács lényegét, szándékát és munkaterületét akarja kifejezésre juttatni — „Bázisának nevezik. 44. Melyek az ökumenikus Tanács szervei? A nagygyűlés, a központi bizottság és ennek végrehajtóbizottsága, a komlssziók, a munkacsoportok, valamint az állandó ügyviteli szerv Genfben és New Yorkban. Ezen kívül van az Egyházak Világtanácsának még egy külön kélet-ázsiai titkársága is. 45. Melyek a Központi Bizottság feladatai? A Központi Bizottság jelenleg száz tagból áll, akiket a nagygyűlés küldöttei és az elnökség választ saját köréből. Tanácskozási joggal részt vehetnek különböző hitvallású világ- szövetségek, ökumenikus szervezetek és nemzeti egyházi tanácsok képviselői. A Központi Bizottság évente egyszer ülésezik, a két nagygyűlés közötti időben gyakorolja annak jogait és létrehozza a nagygyűlés gazdasági bizottságát. Külön elnököt választ és kinevezi saját végrehajtóbizottságát. Ennek a végrehajtóbizottságnak tagjai a tiszteletbeli elnökökön, az elnökön. és az ügyvezető elnökön kívül még' 14 tag, akik évente kétszer üléseznek. b. L MITZENHEIM PÜSPÖK KARÁCSONYI SZÓZATA tűk! Káposzta Lajos HALA Martin G. Schneider éneke Hála, hogy itt e csendes reggel Hála, hogy éjre nappal jő. Hála, hogy minden órám gondját Elhordozza Ö. Hála barátért, testvérszívért Hála, ha bennük bízhatom. Hála, ha minden ellenségnek Békéd’ hozhatom. Hála a munka áldásáért Hála a boldog percekért. Hála, hogy adtál dalt is, fényt is s adtál szép zenét. Hála, ha olykor bánat támad Hála mindegyik jó szóért. Hála, hogy éltem intésedre Céljához elér. Hála, hogy a Te igéd jár át Hála, hogy a Te Lelked hív. Hála: szeretet áldó árját érzi minden szív. Hála, hogy a Te szent, nagy fényed Hála, szívemen átragyog. Hála azért is im’ hogy Néked hálát adhatok! Németből átdolgozta K. E. Kicsi szórvénygyülekezet nagy ünnepe Csöglén Az egyetemes közgyűlés elnökségének köszöntése Igazi evangélikusokat, igazi lelkészeket az új esztendőben!