Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-01-10 / 2. szám
ÍME, EN MINDENT ŰJÍA TESZEK (JEL 2t,BJ Emberek tízezrei imádkoznak, különösen ezen a héten, tzerte a világon a keresztyén egységért. Kapcsolódjunk bele mi is abba az imádságba, amely elsősorban Krisztusnak az Atyához mondott imádsága. (Ján 17,21.) így Jézus Krisztussal együtt imádkozunk a Benne hívők egységéért. Ez az imádság formaság marad, ha nem vagyunk meggyőződve arról, hogy — Isten Szentlelkének újjáteremtő erői működnek ebben a világban: Jézus Krisztus közénk jövetele az egész emberiségnek, sőt az egesz teremtettségnek új lehetőségeket biztosít, — hogy Isten napról-napra megtud újítani bennünket és egyházainkat. Minden imádság bizonyos értelemben az Ö erejében való bizodalom kifejezése, hogy megújít bennünket. Isten a mi egyházi nemzedékünk előtt világossá tette, hogy a megújulás szükségessége egyetemes ügy. Nemcsak az egyénre és a Krisztus egyházára vonatkozik, hanem nyilvánvalóvá lesz ez valamiképpen az emberi együttélés, az egész emberiség életében is. Imádkozzunk azért az egységért, amit Krisztus kért főpapi imájában az Atyától, az igazságban és szeretetben való egységért, a bizonyságtételben és a szolgálatban való egységért. Figyeljünk minden alkalommal az ige üzenetére, mit ez az ígéret fog egybe: „ímé, én mindent újjá teszek” (Jel 21,5). Első nap. Január 18. Hétfő Bibliaolvasás: Ésaiás 65, 17—25; II. Kor 5, 13—2L NAPI IGE: „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az" (ÍI. Kor 5,17). E szakasz döntő szava: „Krisztusban”, — ami azt jelenti, hogy őbenne új teremtés ment végbe. A keresztyénség jelenlegi állapotában valóban a Krisztusban levő „új teremtés’’ ismertetőjeleit hordozza-e magán? Megosztottságunk vajon nem az ellenkezőjéről tanúskodik-e? Nem éppen a kegyesekhez szól-e Jézus felhívása: Ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten országát. Jézus Krisztus újjáteremtő Szentlelke által arra hív fel bennünket, hogy nyissuk meg szívünket, életünket az Ö újjáteremtő munkája előtt, ö a szeretet cselekedeteiben való járásra, az Ö szeretetszolgálatában való részesedésre akarja megújítani az egyház életét. „Ö azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, Aki érettünk meghalt és feltámasztatott(15. v.) Amennyiben Neki élünk, annyiban leszünk egyek. Amennyiben pedig egyek leszünk, annyiban lesznek szolgálatunk gyümölcsei másoké, minden emberé, ezé az egész világé. Az egyház éleiének megújulása jele annak, hogy az egész világ megújulásra szorul, és eszköze lehet annak, hogy az emberi együttélés megújulása békességszerzéssé váljék. Imádság;: Adjunk hálát Jézus Krisztus kereszthaláláért Egyetemes imaiiéf Január 18—25. és feltámadásáért. Adjunk hálát a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsáért és tagegyházainak közös szolgálatáért. Kérjünk bocsánatot azért, hogy engedetlenségünk akadályozza Krisztus megújító munkáját. Könyörögjünk a keresztyén egyházak egységéért, a szeretetben és szolgálatban való megújulásukért és megszentelődésükért, — az Egyházak Viiágtanácsáért és minden törekvésért, mely a keresztyén szolgálatban való egységet munkálja. Második nap. Január 19. Kedd Bibliaolvasás: Jeremiás 31, 31—34; Máté 26, 20—29. NAPI IGE: „Ímé új szövetséget kötök az Izráel házával (Jer 31,31). Amikor Jézus az utolsó vacsora alkalmával vette a poharat, hálálhat adott és ezt mondotta: „E pohár amaz új tes- tamentom az én vérem által” Jézus Krisztus életét adta, hogy az első szövetség után kezdetét vehesse az új szövetség korszaka. Ennek a kegyelmi szövetségnek a jelei a ke- resztség és az úrvacsora. Az úri szent vacsora a Jézus Krisztusban való közös részesedésünk, amely késszé és alkalmassá tesz bennünket arra, hogy együtt szolgáljuk Isten akaratát: az életet és a békességet. (Mai 2,5). Imádság: Adjunk hálát Isten szövetségi hűségéért és annak jeleiért, kiváltképpen*az igéért, a szentségekért és az Ö egyházáért. Könyörögjünk azért, hogy az egyházakat hassa át az engedetlenségből eredő megosztottság tudata, — forduljunk bizodalommal Istenhez, hogy Ö tegyen hitben és engedelmességben eggyé, — kérjük gyógyító, megtartó erőinek szétáradását ebbe a világba, — kérjük, hogy a világ élete megtartatása iránt ébresszen felelősséget bennünk a nekünk magát új szövetségben kijelentő Isten. Harmadik nap. Január 20. Szerda Bibliaolvasás: Ésaiás 61, 1—2/a; Lukács 4,14—21. NAPI IGE: „íme itt a kellemetes idő, ime m az üdvösség napja” (II. Kor. 6,2). Lukács 4-ben jelenti ki Jézus, hogy az ősi prófécia beteljesülésének ideje, „a kellemetes idő”, „az üdvösség napja” Általa elérkezett ebbe a világba: — „Az Ürnak Lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes színűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét”. Jézus ez ésaiási prófécia idézésével világosan rámutat arra, hogy a váltság nem elvont és kizár rólag a Lélek elrejtett világára vonatkozó ajándéka az Istennek. A váltság, azaz Isten szabaditó szándéka már e földön konkrét dolgokra irányul. Amint Jézus Krisztusnak a szolgálata és az emberekért vállalt szeretetáldozata megszabadít az örök kárhozattól, úgy Ö az időben szenvedő és nyomorúságot látó emberen is könyörülni akar. örömüzenetének hirdetésével együttjárnak jócselekedetei: a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak stb. Vájjon ma nem az lenne-e az üdvösség hirdetésének e földre vonatkozó egyik legelső üzenete: békéljétek meg egymással és az atomerőben felszabaduló lehetőségeket fordítsátok az ember javára, a fegyverkezésre költött roppant összegeket pedig a fejletlen népek megsegítésére és teljes megszabadítására. Vájjon az az egyház, amelyik nem érti ezt, és nem akar mindent elkövetni ezek megvalósításáért, hirdetheti-e hitelt érdemlően az Ürnak „kedves esztendejét” és utalhat-e meggyőzően az Ige szavaira: „Ímé, itt á kellemetes idő, ímé, itt az üdvösség napja?” Imádság: Adjunk hálát azért, hogy számunkra Jézusban, az Ember Fiában elérkezett az üdvösség napja. Könyörögjünk azért, hogy Isten tegye világossá az Ö egyháza számára az Ür „kedves esztendejének” minden ajándékát, — tudja magát felajánlani ez ajándékok szétosztásának engedelmes eszközéül minden nép, minden ember számára. Negyedik nap. Január 21. Csütörtök Bibliaolvasás: Ésaiás 42, 1—9; Lukács 5, 33—39. NAPI IGE: „Az új bort új tömlőkbe kell tölteni.” (Lukács 5,38). Jézus Krisztusban Isten lehetőséget adott arra, hogy egész elrontott életünk megújuljon. Az Általa meghirdetett evangélium igényt tart egész életünkre. Megtérésünkkel sokszor kérkedünk, viszont az emberekkel, — a felebaráttal való viszonyunkat nem rendeztük, pedig e kettő együttjár, Megosztottságunk sokszor éppen ebben a rendszertelenségben jut kifejezésre. Ragaszkodunk a régi tömlőkhöz, pedig azokban nincs helye az evangélium új borának. Ez az új bor a régi tömlőket szétszakítja és alkalmatlanná teszi őket arra, hogy az evangélium éltető módon másokhoz is eljusson, és a világ javát szolgálhassa. A régi helyett az egyházak, fogadják el a szolgálat új formáit, amiket Isten ma készít számukra. Tudjunk így egységre jutni a felolvasott ige helyes megértésében: „Az új bort új tömlőkbe kell tölteni.” Imádság: Adjunk hálát Istennek a szolgálat új lehető* ségeiért és kérjük a bűnbánat és megtisztulás ajándékát. Tartsunk bűnbánatot a régihez való eddigi oktalan ragaszkodásunkért, — könyörögjünk azért, hogy míg Istennel való viszonyunkat rendezni akarjuk a Jézus Krisztusban, Általa rendezzük az emberekkel való viszonyunkat is. (folytatjuk!) Karácsonyi Oratórium Tanúim keit! Niemölfer választási feojRoltra tiívja fel a Deák téren E napokban múlt 230 esztendeje, hogy a lipcsei kántor hat egymást követő ünnepen mutatta be a Tamás templom csúcsívei alatt a maiga új oratóriumát, amely valójában nem is oratórium, hanem füzérbe foglalt hat kantáta. Egyetlen istentisztelet keretében nem fért él a „Karácsonyi oratórium”-nak nevezett új alkotás, amely négy részbe összevonva, mint az első, második, harmadik és negyedik kantáta szólalt meg advent negyedik vasárnap estjének csöndjében a Deák téri templom nemesen egyszerű falai között. Méltó módon így ünnepelte hatvanadik születésnapját a „Lutheránia” ének- és zenekara. Átszellemült szépségében, a végtelenség felé szárnyaló óriás lélegzetével és ugyanakkor a maga gyermeki tisztaságában és népi egyszerűségében keltették életre a művet, amely nem olyan iz- zóan drámai sodrású és tragikus lélegzetű, mint a passiók, de teljesebben fejezi ki, szinte felénk leheli Bach kedélyének mélységes költészetét és hitét, A mű középpontjában Lukács és Máté evangéliumainak azok a tömör sorai szólalnak meg, amelyek Jézus születésének eseményét mondják el. Bach kép- és mozdu- latszerű muzsikáját a Lutheránia együttese mély átéléssel tolmácsolta. A lipcsei „Director Musicis” ebben a népi hangvételű alkotásában nem látjuk a bachi szövevényességet, a zenei alakzatok formálóját, „feltomyozóját és összeszövőjét” sem látjuk, miként más műveiben. Az egyszerűség, a természetesség, a hit közvetlensége és a költőiség személyes varázsa szól hozzánk, olyan közelségből, mint Bachnak kevés remekében. Idéznünk kell egy nagy zenetudósnak igen helytálló véleményét, hogy a népi sors a protestáns koráiban fejeződött ki legközvetlenebb és leg-, meggyőzőzőbb módon. Ékesebb bizonyság erre nincsen e csodálatosan egyszerű és mégis grandiózus bachi műnél. Ez a mű 1734-ben már azt a Bachot mutatja be, aki „a végső magaslatokon az egész emberiséggel találkozik.” Az áriák és kartételek egy részében Bach nem ád új zenét, hanem korábbi, részben világi szerzeményeiből merít- Ezt a „paródista” alkotó és szerkesztés módot fölöttébb kedvelték a barokk-időben. Bach azonban különbözik mu- zsikus-kortársaitól: ő csupán saját műveiből meríti^ az új muzsikát. A nagy alakító, formáló, építő géniusz kissé eljátszadozik így önmagával. Az élményszerű Bach-meg- szólaltatás olyan szerves egésszé ötvöződött, hogy nehéz lenne egy-egy részlet szépségét, vagy egy-egy művészi pillanatot kiemelnünk. A teljes egész fölépítője és vezetője Weitler Jenő karnagy volt, a szólókat Kovács Erzsébet, Somogyi Katalin, Ha- mari Júlia, Marik Péter — az evangélista! — és Mezőfi Tibor énekelte. Az egész művet átfonó orgonaszólamot Trajt- ler Gábor játszotta. B. I. Az életünket nem lehet elképzelni tanulás nélkül. Nemcsak a diák tanul végig egy csomó iskolát, hanem ifjak, nagyok és öregek is egy életen át tanulják a munkát, a mesterséget, a nagyobb kenyérnek és a boldogabb örömnek az útját. Külön tudománya és művészete van az otthonnak, az öregkornak és a boldogságnak. Sőt még a sze- retetet is tanulni kell. Nagyon sokat kell olvasni Isten szivéből, hogy ezen a földön hűségesen és szépen szeretni tudjon az ember. Senki sem csodálkozhat azon, hogy Jézus szerint a hitet is tanulni, gyakorolni kell. Emberi arcok is úgy vésődnek be szívünkbe a szeretet szép vonásaival, hogy sokat látjuk őket, s talán mindennap egy új vonással több kerül be róluk az életünkbe.^ Istentiszteletünk és Bibliánk, imádságos csendünk és szolgáló szeretetünk, mind olyan alkalom, amikor Jézussal találkozunk és Tőle valamit Istenről és örökkévaló világáról megtanulhatunk. Mindennap tanulnunk kell valamit Jézustól és megszépült, megszentelt életünkkel mindennap valakinek meg kell mutatnunk, hogy mit tanultunk. Amikor a mai vasárnap, Vízkereszt ünnepe után az első vasárnap Lukács evangéliuma második fejezetének a végét olvassuk és végighallgatjuk a 12 éves Jézus szavait á templomban, akkor felvetődik bennünk a kérdés: a Karácsony fényében, az Üjév boldog kezdetében tanultunk-e valamit, ami megmaradt bennünk munkás hétköznapokra. Tanultunk-e valamit, amivel megnőtt az életünk Isten és emberek előtt való kedvességben. Mivel lett gazdagabb és miben lett meggazdagító a tovább haladó életünk?! Isten dicsőségének ragyogásából, a karácsonyi szeretet mindent megszépítő melegségéből mennyi maradt meg bennünk magunk és mások számára? Megtanulínk-e a hit tanulásának titkát és % szeretet gyakorlásának karácsonyi küldetését?! Örökké tanulni kell. örökké növekedni kell! A hitben is, a szeretetben is! Aki sok könyvet olvasott, annak szebb lesz a stílusa. Aki sok muzsikát hallgatott, az megtanult dalolva élni. Aki sokat nézett a Szépség szemébe, maga is megszépül egyszer. Jézus tudományát tanulni, annyit jelent, mint megszépülni és megszépíteni. Lassan Isten dicsőségébe öltözni át, hogy az arcunkon és az úíunkon mindenek meglássák, hogy Istentől érkezünk és Istent hozzuk. Vigasznak, áldásnak, békességnek és erőnek. Friedrich Lajos FINN PROFESSZOR ROSTOCKI TISZTELETBELI DOKTOR A kereszténység és más vallások A rostocki egyetem teológiai fakultása tiszteletbeli doktorátust adományozott dr. Lennart Pinomaa helsinki-i rendszeres teológiai profesz- szornak. A finn professzor főként mint Luther-kutató tűnt, ki. „A hit győzelme” c. műve, mely Luther teológiájának alapvonalait vázolja, most jelent meg németüL A finn professzor két rostocki előadásában Luther ökumenikus magatartását és a Szentírás értelmezéséről szóló tanítását tárgyalta. Hangsúlyozta, hogy Luther nem akarta az egyházszakadást. Aki Luther értelmében akar cselekedni —. folytatta —, mindig késznek kell lennie a más egyházakkal való beszélgetésre és a tőlük való tanulásra. Luther egész életében a Szentírás helyes megértéséért fáradozott, amely számára tudományos megértést és személyes elfogadást egyszerre jelentett. Pinomaa professzor előadásaiban felmutatta Luther mai jelentőségét is az egyház és a teológia számára. Látogatása erősítette a kapcsolatot Finnország és a rostocki teológiai fakultás között, amely érintkezés fél évezeredes múltra tekinthet vissza. kapcsolatáról figyelemreméltó kijelentéseket tett egy római katolikus teológiai megbeszélés, amelynek mintegy 100 résztvevője volt Bombay ban. Néhány megállapítását idézzük, amelyek a római egyház haladó vonalának hangját ütik meg: „Határozottan el kell vetni azt a klasszikus (római katolikus) igényt, hogy az egyházon kívül nincs üdvösség, mert ez az állítás komoly félreértésekre ad alkalmat. — Krisztus kinyilatkoztatja magát nem-keresztyén vallások tagjainak is. — A nem-keresztyén vallások bizonyos mértékben a keresztyénség előtere; ezért helyek, hogy olyan országban, ahol számos nem-keresztyén gyermek látogatja a katolikus iskolákat, a tanítók a gyermekek saját vallásáról is adjanak oktatást.” AZ ATOMFEGYVEREK ' ELTERJEDÉSE ELLEN Londonban háromnapos megbeszélést tartottak brit és francia egyházi vezetők. A tanácskozás tárgya főként az a kérdés volt, hogy miként lehet megakadályozni az atom- hatalmak körének kibővülését a nyugati szövetségesek között. A legközelebbi megbeszélésen a fejlődésben levő országok kérdései kerülnek szőnyegre az egyház segítő szolgálata szempontjából. a syagatnet lakosságot Bonn, december 30. (MTIi NIEMÖLLER PÜSPÖK az Egyházak világtanácsának társelnöke, a Die Stimme der Gemeinde című evangélikus lapban arra szólította fel a nyugatnémet lakosságot, hogy a jövő évi parlamenti választásokon érvénytelen szavazatok leadásával fejezze ki tiltakozását a bonni látszatdemokrácia ellen és így juttassa kifejezésre: a nép békét akar, de ebben a tekintetben egyik bonni párt sem érdemli meg bizalmát. Niemöller rámutatott; a Bundestagban helyet foglaló pártok valamennyien ugyanazt a politikát képviselik: a parlamentből hiányzik az igazi ellenzék, s ezért nem lehet szó demokratikus választásokról. A kommunista pártot betiltották, új pártok hatékony fellépését pedig megakadályozza az antidemokratikus választójogi rendszer. Niemöller élesen bírálta a bonni kormány külpolitikáját, és hangsúlyozta: ez a politika oda vezetett, hogy ma már nincs olyan nép, sőt talán nincs egyetlen olyan kormány sem a világon, amely hinne az NSZK békeakaratában, s csak egy állam van az egész világon, amely vetekszik az NSZK népszerűtlenségével: a Dél-Afrikai Köztársaság. EZÉRT MINDENT MEG KELLENE TENNÜNK — hangsúlyozta végül —, hogy ne élezzük tovább, hanem inkább csökkentsük a háborúnak még korántsem száműzött veszélyét. Világosan kifejezésre kell juttatnunk, hogy nem érdekünk az MLF-terv megvalósítása, s végre hozzá kellene fognunk egy valóban szavahihető és becsületes békepolitika folytatásához. Niemöller cikkére éles tiltakozással reagáltak a bonni pártok. Különösen éles kirohanást intézett Niemöller ellen Strauss, azt hangoztatva, hogy „Niemöller destruktív szerepet játszik, és felelőtlen módon a demokrácia szabotálására szólítja fel a választókat”. TILTAKOZÁSOK, tüntetések a nyugatnémet ATOM HATÁRZÁR ELLEN A göttingeni körzet 38 evangélikus lelkésze táviratot küldött Hassel hadügyminiszternek, amelyben tiltakoznak az atamaknazár terve ellen. A karácsonyi ünnepek alatt és azóta is fokozódik keresztyén körökben csakúgy, mint a szakszervezetek és egyéb testületek köreiben a fölhábo- rodás és tiltakozás hulláma. A Keresztyén Békekonferencia főtitkára, Jaroslav Ondra prágai lelkész, többek között a következőket mondta a keletnémet hírszolgálatnak adott nyilatkozatában: „Veszélyes provokációnak tartam a" tervet, amely egy időpontban született amikor a nemzetközi politika színterén néhány nagyon jó előfeltétele született meg a békés egymás mellett élésnek... Közvetlen atomveszélyről van itt szó, hiszen védelmi javaslatnak aligha lehetne ezt a tervet tekinteni. A Szövetségi Köztársaságot nem fenyegeti semmiféle ka- tonai veszély, sem . Csehszlovákia, sem a demokratikus Németország felől.” Már maga a tény, hogy egy ilyen javaslat napvilágot láthatott, a nemzetközi feszültség csökkenése ellen intézett támadás, olyan meg, Stockholm püspöke Ljungberg, stockholmi püspök nyilatkozott az állam és egyház különválásának kérdéséről, amelyet mostanában sokat vitatnak Svédországban, ahol még mindig az államegyház rendszere áll fent. Kijelentette, hogy a szétválás nem lenne szerencsétlenség, mert az egyházat nem gazdasági helyzete, hanem élő hitű tagjai éltetik. Mindenesetem a mai véleménykülönbségek láttán azt kell feltételeznünk — folytatta a püspök —, hogy egyházi kérdésekről a svéd állam és egyház szétválasztása esetén az egyház valószínűleg két részre szakadna. A püspök a Stockholm szélén nagy ütemben növekvő „elővárosokat” a szekularizáció svédországi központjainak nevezte, s kifejezte azt a véleményét, hogy legalább 50 lelkésszel többre lenne szükségük a lelkigondozás korszerű végzéséhez, mint amennyivel rendelkeznek.
