Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-12-26 / 52. szám

Hol keletkezett a „Csendes éj”...? NÉGEREK KARÁCSONYA .. Aztán vadultak az idők, s jött olyan karácsony, hogy magamnak se volt cipőm ... Rágondolni se jó...!” * „Vennél-e most is karácsonyi cipőt cipőtlen gyerekek­nek? ...” — kérdezem, hogy feloldódjék a közénk lépett csend. Rámnéz melegen: „Vennék, mert már újra megtehetném. De hát... lá­tod ... most vesz az apja ...Es így sokkal jobb!’’ Szabó József gyülekezet énekkarában. 16 éves korában Chicagóba köl­tözött Mahalia Jackson. Taka­rítónő, majd kozmetikai üzle­tet, később virágkereskedést nyit Mióta felfedezték párat­lan szépségű és erejű hang­ját, szüntelen hívják dzsessz- énekesnek is és klasszikus koncerténekesnek is. Követ­kezetesen visszautasította az ajánlatokat. „Én csak azt tu­dom énekelni, amiben hiszek” — szokta mondani. Mi legyen a neve, Mária A drága kis babának? Glória, glória, glória, az újszülött Királynak! Mondják őt majd ennek-annak, De én hívom Jézusomnak. Glória, glória, glória, az újszülött Királynak! • Ennek-annak nevezik el, De szerintem Immánuel. Glória, glória, glória, az újszülött Királynak! A szegény kicsi Jézus Bizony, bizony. Szentestén születők Bizony, bizony. Jászolba fektették Bizony, bizony. Hát nem szégyen, nem [gyalázat? Uram! Uram! Hát nem szégyen, nem [gyalázat? A szegény kicsi Jézus Bizony, bizony. Máriának fia Bizony, bizony. Mégsem volt bölcsője Bizony, bizony. Hát nem szégyen, nem [gyalázat? A hamburgi „Furche* kl» adóvállalat 1961-ben Lilje püspök bevezető tanulmányá­val szép kiállítású, képekkel illusztrált albumot Jelentetett meg „Spirituálék és Gospel Songok Könyve” címen. Ki­váló tanulmányok mellett 100 spirituálé és gospel song an­gol és német szövegét is közli a könyv. Ízelítőül néhány ka­rácsonyi ének szövegének sze- I rény magyar fordítását tesz- I szűk közzé. A szegény kicsi Jézust Bizony, bizony. Gúzzsal megkötözték Bizony, bizony. Hegytetőig verték Bizony, bizony. Hát nem szégyen, nem [gyalázat! Uram! Uram! Hát nem szégyen, nem [gyalázat? A szegény kicsi Jézust Bizony, bizony. Keresztre szegezték Bizony, bizony. Rablók mellé tették Bizony, bizony. Hát nem szégyen, nem [gyalázat? Uram! Uram! Hát nem szégyen, nem [gyalázat} Fel! Kiáltsátok széjjel Helyről és dombról minden [felőL Fel! Kiáltsátok széjjel: A gyermek Jézus él! Csak keresgéltem folyton, Kutattam nap mint éjt, Míg megleltem az utat, Mert láttam égi fényt. Fel! Kiáltsátok széjjel Hegyről és dombról minden* [felől Uram! Uram! Hát nem szégyen, nem [gyalázat? A szegény kicsi Jézust Bizony, bizony. Bölcsőből kivették Bizony, bizony. Anyjától elvették Bizony, bizony. Hát nem szégyen, nem [gyalázat? Uram! Uram! Hát nem szégyen, nem [gyalázat? Fel! Kiáltsátok széjjel: A gyermek Jézus él! Majd őrállóvá rendelt Egy városba az Ür Es legkisebb fiaként É.ek itt boldogul. Fel! Kiáltsátok széjjel Hegyről és dombról minden­felől. Fel! Kiáltsátok széjjel A gyermek Jézus él! AGADÍR Dalol a rettentő szó: Agadir... Tegnap verőfényes város. Ma sír. A Leviathán koronként kiront, és Messinát pusztít vagy Lissabont. És Agadírt... A hő nap romra tűz s alóla fojtőn száll a hullabűz. A világ szíve megdöbbenve ver: ütközet sem volt s elhúllt tízezer. De azok szíve döbben-é, akik az embert új rémmel rettentgetik? Még kényes láncra kötve szendereg az emberagy-vajúdta szörnyeteg. De ha beváltják azt a szörnyű szót, ki sirat el majd annyi milliót? Aprily Lajos (A költő most megjelent kötetéből: Jelentés a völgybőL) c- és Del-Nemetorszag- ban is elterjedt, majd hihetet­len gyorsan bejárta az egész világot! Szinte valamennyi kultúmyelvré lefordították, de ma már Ázsiában és Afri­kában is sok helyütt ismerik. A szöveg írója Joseph Mohr 1792-ben született Salzburg­Amilyen egyszerű a „Csen­des éj, szentséges éj...” szö­vege és dallama, olyan egy­szerű a keletkezése is. Maga a szerző Franz Gruber írta le a következőkben: „1818. de­ciember 24-én az oberndorfi segédlelkész, Mohr József úr, aki az újonnan szervezett Szent Nicola plébánián műkö­dött, Gruber Franz orgonistá­nak’ átadott egy verset azzal a kéréssel, hogy megfelelő dal­lamot szerezzen két szólóhang­ra és kóruskíséretre, továbbá gitárra. Az utóbbi még azon az esten átadott a muzsika- szerető lelkipásztornak egy dallamot, annak kívánsága szerint, amelyet még azon a szentesten elő is adtak és nagy sikert arattak.” Ezekkel a szavakkal emlékezett meg Franz Gruber zeneszerző a világhírű ének keletkezéséről. Azért kellett a dallamhoz gitárkíséreteit is komponálni, mert a Szent Nicola templom orgonája éppen a karácsonyi ünnepek előtt felmondta a szolgálatot. Amikor az éneket előadták, Mohr lelkész éne­kelte a tenort, Gruber kísérte gitáron és énekelte a basszust, a vegyeskar pedig a zárósoro­kat négy hangon fejezte be. A következő tavasszal egy híres orgpnakészítő mester! Mauracher. Obemdorfba ment, hogy megjavítsa az orgonát, megismerte a szívhez szóló dal­lamot, le is másolta magának . és elvitte Tirolba, ahol oly nagyon szeretnek énekelni az emberek. Akkoriban a zillertali kesz­tyűsmester Strasser vásárról vásárra vitte áruit s ilyenkor velje ment négy leánya is, akik híres népiénekesek vol­tak és a sátornál tiroli nép­dalokat énekeltek. Ök is meg­ismerték az új éneket és állí­tólag 1831-ben adták elő elő­ször Lipcsében. 1840-től kezd­ve különböző énekeskönyvek- ben már nyomtatásban jelent meg, de sokáig tiroli népdal­nak hitték. Hamarosan nem­csak Ausztriában, hanlem plébániákon szolgált, így Oberndorfban is és segédlel­készként halt meg Wagrein- ben 1848. december 4-én. Franz Gruber, az ének zene­szerzője, egy ágrólszakadt ta­kács fia volt. Unterweizberg- ben szülelett. Apja se tudta, I ban, a Steingasse 9. számú házban. Szegényes, örömtelen volt az ifjúsága. Anyja himző- nő volt, az apja az érsek muskétása, keresztapja meg a salzburgi hóhér. Végül is a tehetséges, tanulni vágyó gye­reket magához vette egy ne­velőapa és taníttatta. Pappá avatták 1815-ben, különféle Karácsonyi cipó Nem gondoltam, hogy egy „múzeumi lábbelikiállítás” ilyen érdekes. Pedig az! Vándorkiállítás, sok a nézője. A világ lábbelitípusai, ős­idők óta. Szíriái saruk, beduin bocskorok, görög koturnuszok, láb­nyomorító kínai cipellők —, hadicsizmák és báli topánkák. Kacsaorrúak, bunkósorrúak, tompa- és hegyesorrúak. Lám, semmi sem új a nap alatt. Orvos barátommal nézegetjük, gusztálgatjük világrészek és évszázadok lábravalóit. Barátságosan ránkköszön valaki. Harmincöt-negyvenes férfi, kisgimnazista-forma leányával. „Édesapám! Karácsonyra ilyet vegyen nekem!” s rá­mutat lelkesen egy különös alakú, hegyes cipőre. „Ilyet? Hát nem látod, mi van alá ja írva?” — kérdi az apja. „Háromszázéves tibeti cipő.” „En csak az orrát gondoltam” — mondja nevetve a lány —, „olyan klassz-hegyes.” „Jó, megkapod,” — nyugtatja apásan az apja, s elköszön­nek. * Tempósan megszólal barátom, az orvos. „Huszonöt-har­minc éve így karácsony táján arra szántam egy-egy délutánt hogy...” Elhallgat, mintha megbánta volna a szót. „Folytasd, folytasd” — biztatom. „Na jó, de ne vedd dicsekvésnek.” „Jártam az utcákat, s ha rosszcipőjű gyerekkel találkoz­tam, kézenfogtam, s be a cipőboltba... Legény voltam még. megtehettem, volt miből.” „Hány cipőt szoktál venni úgy évenként?” „Hol többet, hol kevesebbet. Egyik évben talán tizenkét párt. Az volt a maximum . ..” „Ez a ránkköszönő férfi is ilyen cipős gyerekem volt. Mi­kor bevittem a boltba, megijedtem tőle. Orra, keze kék volt a hidegtől, lábaszára csak azért nem, mert az fekete volt a sártól... Most hegyesorrú, tüsarkú cipőt vesz a lányának.. I titokban tanulgatta a hegedű­játékot és szorgalmasan gya­korolt az orgonán is. Később már rendszeres tanulmányokat folytathatott és 1807-ben is­kolamesternek és orgonistá­nak alkalmazták egy kicsi fa­luban, Amsdorfban, majd 1816-ban került Obemdorfba orgonistaként. Később Hallein- be hívták meg az ottani városi plébánia énekkara élére, s ezt a tisztségét 30 éven keresztül töltötte be a legnagyobb el­ismerés mellett. Életét telje­sen a muzsikának szentelte. 1863. június 7-én halt meg. sírja a templom mellett van. Az említett oberndorfi temp­lom, amely az okmányok sze­rint már 1160-ban állt, lebon­tásra került a század elején, mert összedőléssel fenyegetett. A „Csendes éj” barátainak társasága a világ minden ré- részén gyűjtést kezdeménye­zett és 1937. augusztus 15-én felavatták a régi templom he­lyére épített újat, a „Béke- kápolná”-L V. L. Mahalia Jackson, a spiri­tuálék és a néger evangéliumi énekek (gospel song-ok) elő­adásával ugyanolyan világhír­névre tett szert, mint egy má­sik amerikai néger, Louis Armstrong, a dzsessz világá­ban trombitájával. Mahalia Jackson 1952 decemberében azért utazott el Jéruzsálembe, hogy karácsony szentestéjén a „Csendes éj, szentséges éj...” kezdetű éneket a Meg­váltó szülővárosában, Betle­hemben énekelhesse el. Előző­leg európai körúton vett részt. Ez volt első átkelése az óceá­non. Páratlan siker kísérte mindenütt fellépését. A leg­tágasabb koncertteremben is félretólta gyengéd mozdulattal a mikrofont, mert erőteljes hangja enélkül is betöltötte a termet. Koppenhágában öt es­tén lépett fel. Valamennyi jegy félóra alatt elkelt az első napon. 1945-ben tűnt fel. Egyik műsorszáma 2 millió példányban kelt el hangleme­zen. A négerek között azonban már előzőleg is ismerték és 6 millió példányban terjesztet­ték különböző lemezeit. Mahalia Jackson személyén keresztül másodszor tört utat magának a fehérek világa felé a néger egyházi ének. Az első nagy felfedezés ideje 1871 volt. Ekkor indult el kőrútjá­ra egy Tenessee állambeli né­ger egyetem énekkara, hogy a gazdasági lehetetlenülés köze­lébe jutott fiatal egyetem cél­jára pénzt gyűjtsön össze. Re­pertoárjukba néhány néger népi egyházi éneket, spirituá­lét is felvettek. Páratlan ha­tást váltottak ki. 1873-ban már Európába kelnek át. Az ültetvényeken dolgozó néger rabszolgák utódai beke­rültek később az ipari közpon­tokba; nagyvárosok néger ne­gyedeiben zsúfolódtak össze. A spirituálékat koncerttermek­ben adták elő, Dvorak „Üj vi­lág” szinfóniája és más fel­dolgozások révén európaivá idomultak a dallamok. A né­ger gyülekezetek azonban to­vább énekelték a maguk mód­ján egyházi énekeiket. A dzsessz stílusában megfigyel­hető változások itt is Jelent- j keztek. A spirituálék új for- ’ mája alakult ki a néger gyü­lekezetek istentiszteletein: a gospel song, az evangéliumi ének. Sokáig nem is tudott lé­tezésükről a világ. Mahalia Jackson csodálatos hangja tár­ta ki az amerikai feketék templomának kapuit úgy, hogy az új ének kihallatszott az ut­cákra. Mahalia Jackson 1911-ben New Orleans-ban született. Apja kikötői rakodómunkás és a kis baptista gyülekezet prédikátora. Leánya 5 éves ko­ra óta rendszeresen énekelt a (Folytatás az 5. oldalról) mit is adj Nekem: Add ide a bűnödet, a rossz lelkiismere­tet és a kárhozatodat! Mit kez­desz velük?, — kérdem. Ö meg azt feleli: Vállamra veszem őket. Erre keserves sírásba kezdek és már csak annyit mondok: Megfogtad a szíve­met, drága karácsonyi Gyer­mek. Azt hittem, hogy valami jót akarsz és íme csupán az kell teljes egészében, ami go­noszság és romlás bennem. Legyen hát a Tied, ami az enyém, és az enyém, ami a Tied!” Így leszek szabad a bűntől és bizonyos az örök életben.” Egy ember, kinek gyenge hitét Jézus valóban megerősí­tette. Elsegítette a karácsonyi esemény értelmének kellős kö­zepébe. Kérhetünk, kaphatunk-e 1965 karácsonyán nagyobbat, minthogy Jézus így megerő­sítse gyenge hitünket?! Weltler Rezső Népi faragású karácsonyi kereszt

Next

/
Oldalképek
Tartalom