Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-12-26 / 52. szám
PRÉDIKÁLÓ JELEK KARÁCSONYI KÄNTÄLÄS Az ókeresztyén temetkezési helyek, a katakombák falát díszítő festmények, rajzok arról tanúskodnak, hogy már az első idők keresztyénéi is igyekeztek Isten üzenetét a szem számára is megragadhatóvá tenni. Jelképek, szimbólumok segítségével iparkodtak Isten szavát az emberekben rögzíteni, elmélyíteni. A ma emberét kereső egyházművészet hasonló úton jár, amikor a karácsonyi eseményt egyházi jelképek segítségével eleveníti meg. Jászol Greccio erdejének egyik barlangjában 1223 karácsony éjszakáján Assziszi Szent Fe- jrenc egy jászolt állított fel s |e köré gyűjtötte a falu népét ünnepi istentiszteletre. Ettől kezdve mind több templomban állítottak fel jászolt karácsony ünnepén. A betlehemi eseményre emlékeztető jászol legbeszédesebb szimbóluma a karácsonyi eseménynek. Hirdeti Isten felfoghatatlan nagy szeretetek Mert valóban kimondhatatlan nagy szeretet kellett ahhoz, hogy Isten örök dicsőségből közénk küldve Fiát, bele nyugodott abba, hogy az isteni Gyermek jászol szalmáján pihenjien. De arról is tanúskodik a jászol, milyen fogadtatásban részesült itt közöttünk Jézus. „Az övéi közé jött és az övéi nem fogadták be őt” — így írt János evangélista a karácsonyi eseményről. A jászolt díszítő félkör, a művészet nyelvén glória, dics- jény azt jelzi, hogy Isten Fia pihen a jászolban. Isten dicsőségéből érkezett, hogy mindeneket Isten örök dicsőségébe segítsen. A pásztorbotok a jászol mellett arra emlékeztetnek, hogy az angyal híradása a Gyermek születéséről nem hiába hangzott el. Voltak, akik térdet hajtottak az Újszülött előtt, példát mutatva arra, hogyan kell fogadni Isten Fiát. A jászol fölé magasodó kereszt a betlehemi gyermek eljövendő életútját jelzi. Nem csak születése p>ercében fogadta rideg elutasítás. Egész élete értünk való szenvedés volt. A jászol és kereszt közt járta földi életútját. A golgotái esemény p>ecsételte meg a karácsonyi híradást: Megváltót adott Isten a Világnak! Luther így énekelt: „Áldott Dávidnak városa, Melynek alacsony jászola Rejtegeti Isten Fiát, Ki nektek üdvösséget ád.” Csillag Karácsony éjszakáján Isten hozzánk hajló szeretetének csak Mária, József és a pásztorok voltak a részesei. Az angyali üzenet azonban arról szóiott, hogy a Megváltó születése minden népnek örömöt jelent. Isten ezt az ígéretét is valóra váltotta. Nemcsak a pásztorokat vezette a Gyermek Jézus elé hanem mésztű* t£f «S sze Napkelet bölcseit is. Isten egy szokatlan módon feltűnő csillagot használt fel arra, hogy a babiloni csillag jósokban felébressze az Újszülött Király megtekintésének vágyát. A keleti bölcseket nem csupán a kíváncsiság indította el a messzi útra. Izrael messiási reménységei ismertek voltak a távoli Keleten' is. Az ószövetségi prófécia a megígért Messiás megjelenését a csillag feltűnésének ^írével közölte. Mózes könyvében olvassuk: „Csillag lép föl Jákobból”. Ezt az ígéretet használhatta fel Isten arra, hogy a napkeleti bölcseket Jézushoz vezesse. A csillag feltűnt messze Keleten — így adja hírül Máté evangélista. Vezette a bölcseket országokon át. Majd megállt Bethlehem felett. Hirdette: itt pihen az, akit Isten küldött a Világ üdvözíté- sére. A jászolbölcső látása megriaszthatta volna a bölcseket. A szegényes környezet nem arról tanúskodott, hogy Újszülött Királya van a világnak. A jászol fölött ragyogó csillag arra emlékeztet, hogy egyedül Istentől szerezhetünk bizonyosságot arról, hogy a Gyermek Jézus a Megváltónk. A Biblia bölcseknek nevezi azokat, akik Keletről jöttek. Sem számukat, sem nevüket nem mondja meg. A középkor gondolkodása királyoknak tette meg őket. Az ajándékok számából arra következtettek, hogy hárman voltak. Az egyház művészete ebből a gondolatból merítve ábrázolja három koronával a pogány világ hódolatát hozó napkeleti bö) cseket. Krisztus virág Reformáció előtti örökséget őriz karácsonyi énekeink között a 727 . s. „Egy zsenge rózsa tőről Vessző sarjadt, nemes. Ének zeng rég időből: Jessének ága ez! S ím bimbó nyílt hegyén Dermesztő hideg télben, Éj kellős közepén.” E mögött az ének mögött ihletőként az Ézsaiás prófécia áll: „Származik egy vesszőszál Isai törzsökéből s gyökereiből egy virágszál növekedik.” (Ézs. 11, 1.) Hogyan lép be Isten Felkentje ebbe a világba? Erre a kérdésre válasz ez a prófécia. Fejszétől vagy. villámtól sújtott és csonkká vágott fa jelent meg a próféta szeme előtt E fának nincs Ott történt az egyik nagy, fővárosi pályaudvar előtt, ahol a szokottnál is nagyobb a forgalom. Csomagokkal megrakva tolongtunk az autóbuszon, fejünkön félrecsúszott a sapka, a kendő, izzadt homlokunkon csapzottan lógott hajunk. Mindenki sietett valahová és mindenkinek minden sürgős volt. Szitkozódás, nevetés, közöny, önzés. Ilyen légkörben indult meg a kocsi, majd hirtelen fékezett. Egymásnak estünk. De hála Isten, nem történt semmi baj. Mindenki fellélegzett. A korán alkony odó égbolt nagyon sötét volt. Amikor leszálltunk a nagy pályaudvar előtt, felnéztünk a fenyegető sötétségbe. De az egész csak egyetlen percig tartott. A ma nem enged megállást. A fölénk boruló sötétséget is csak egy pillanatra vettük észre, aztán futottunk tovább, mert számunkra nem lehet elvleszett idő. A nagy tülekedésben egy asszony megcsúszott, étterüli a földön. Kezéből szertegurultak a csomagok, a táskája, az esernyője. Az úton éppen akkor fordult be egy fát szállító kocsi. A nagy csődülettől megrémült lovak ágaskodni, a szitkozódó kocsis ostorcsapásaitól megvadult állatok futni kezdtek, az egyik a síkos kövön megcsúszott, aztán elvágódott. Ember és állat ott feküdt egymás közelében a földön. folytatása sudár törzsben, lombosodé koronában. Csak gyökerei vannak a földben. A tövében elvágott fa szomorú csonkja a dávidi királyság reménytelen múltjának jielképe. Isten a pusztulásra ítélt törzsökből egy vékonyka, gyenge kis hajtást növeszt. Ez a kis vesszőcske lesz a pusztulásra szánt fának folytatása, az Isten megígérte jövendőnek hordozója. Ez Ézsaiás karácsonyi látomása: Egy Gyermek születik, aki felnövekedvén királya lesz Isten békességes országának. A karácsonyi Gyermek szépséges mint egy virágszál. Gyönyörködik benne az Atya. Az emberiség fájtán fakadt új hajtás ő. Űj kezdet, amelyet Isten teremtő hatalma adott e Világnak. E mennyei Virág arról ad hírt nekünk, hogy a mindenség Ura az új kezdetek Istene. Meglepetésekkel vidá- mítja az ember életét. Krisztus elküldésével valóra váltotta ígérbtét s ugyanakkor valami egészen újat, váratlant kezdett. A karácsonyi csoda vess^őszála, az Istentől nékünk adott virág az ember életében minden új kezdetnek örök forrása. Több templomunk oltárteri- tójét díszítik e karácsonyi jel- képiek. Nem egyszerű díszek ezek. Nem emlékeztetni akarnak csupián karácsony eseményeire. Az a rendeltetésük, hogy elmélyítsék bennünk Isten üzenetét. Szemünk számára szóló prédikációk e jelek. Hirdetik: mennyei Atyánk ígéretét valóra váltotta. Krisztusban üdvözítőt adott a Világnak. Időtlen A karácsonyra készülődő emberek hirtelen megfeledkeztek az időről. Tágranyílt szemmel bámulták az asszonyt és a lovat. Magam is közöltük voltam. Rohanó ma embere. Valaki megszólalt mellettem. — Az élet igazságát a halál árnyékában lehet csak meglátni. Ránéztem, öreg ember volt. Ruhája olyan, mint a többié, nem árulná el szívének bölcsességét. De ha a szemébe néztél, szüleid szeretetét tükrözte, a bölcsek nyugalmát sugározta. Ott álltam mellette, nyugalmát átvette remegő szívem. — Elkísérhetném — kérdeztem, mert semmi iáegenséget nem éreztem iránta. Mentünk egymás mellett és úgy tűnt, ez az ember évmilliók. óta jár közöttünk, de nem volt időnk észrevenni. — Néhány nap múlva karácsony lesz — mondtam mosolyogva. — Szép dolog karácsonyt várni, de szebb a szellemében járni egész évben. Segít meglátni a te elsőbbségét az énnel szemben. Segít, hogy ne hallgassuk a saját szívünk verését, amikor az emberiség szívének dobbanását halljuk. Jobb dolog Karácsonyt magunkban hordani, mint egyetlen estén ünnepelni. , — Taníts meg rá, kérlek. Gyermekkorom kedves emléke: a kántálás. öten-hatan, zsákkal a vállunkon, házról- házra jártuk a falut, s énekeltünk. Mire az utca végére értünk, nehéz lett a zsákunk. Napiokig csináltuk. Szorongva vártuk az estét, hogy indulhassunk. Sok csapat csizmája rppiogott a hóban. Innen is, onnan is felcsendült az ének. Szép volt... A hold ezüstös fénye kápráztatóan csillogott a hó szűzi fehérségében. A zsuptető ereszén megpattant egy jégcsap, s darabokra tört a kemény havon. A Petőfi utca végén egy harsány gyermekhang: „Szabad-e kántál- ni?”, a Rákóczi úton már bet- lehemes csapat tört utat magának a hóban. Mozgalmasak voltak ezek a szép karácsonyelőtti esték... A konyha földjén horkoló pásztorok tréfálkozása közben elmosolyodott a nagyapa, még a könnye is kipierdült. Tán azért, mert olyan messze van már a kisgyerek, aki hajdanán így énekelt? ..., tán mert a kis onokája játszódik előtte? ... Nem maradt ki ebből a kedves játékból egy ház sem. Az egész falu Betlehemben jiárt... Kiáltó szó voltak ők a pusztában.., Jézusra mutató ujj. Rég volt! Csizmájuk nyomát befútta már a hó. Csörünnep — El tudnád felejteni azt, amit te tettél másokért és tudnál csak arra emlékezni, amit mások tettek érted? El tudnád felejteni, mivel tartozik neked a világ és csak arra gondolni, mi Pel tartozol neki te? Félre tudnád tenni követeléseidet és megsokasítani a kötelességeidet? Készen vagy arra, hogy embertársaidat olyannak lásd, mint amilyen magad vagy és fáradt arcuk mögött a szívüket nézd, amely szeretetve éhes? Tudnál úgy élni, hogy nem azt nézed, mit ad neked az élet, hanem hogy mit adhatsz te az életnek? Kész vagy-e arra, hogy nem írsz már a nagy mindenség panaszkönyvébe, hanem helyette azt figyeled, hova szórhatnád az öröm, a boldogság magvait? Képes vagy erre csak egyetlen napra is? — Megpróbálom. — Akkor ünnepelhetsz Karácsonyt. Felnéztem az égre. Mintha az a nagy-nagy feketeség oszladozott volna, jóllehet már estébe fordult az alkony. Társam a pesti utca forgatagában mintha hirtelen megnőtt volna. Átlátott az emberek fölött. — Kész vagy-e arra — kérdezte újra —, hogy lehajolj a gyermekek vágyaihoz, álmaihoz; nem felejted el az elhaködös, zúzmarás messzeség. Kár, hogy elmentek, hogy egészen ködbe vesztek ... Kár! Hol van az a boldog gyermek, kinek csengő hangja messze szállt a havas téli éjszakában? Adynak is ez fáj: „Én is mennék, mennék, Énekelni mennék, Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék. Új csizmám a sárban százszor bepiszkolnám, csak az Úrnak szerelmemet szépen igazolnám.” Meg kell találnod magadban ezt a kis diákot! Hangod már nem csilingel, ércesen, mélyen kondul, mint a nagyharang. Nem baj! A nóta a fontos! Tudod-e még? Ha kisfiad, vagy unokád kérné, menne-e még úgy, mint valamikor régen? Át tudnád-e adni úgy, amint te is kaptad, mikor apád, vagy nagyapád istálló homályában, vagy a pitvar melegében készített téged, s a kis csapatot a kedves útra? Együtt énekelte az egész család: „Pásztorok, pásztorok örvendezve, sietnek Jézushoz Betlehembe Köszöntést mondanak a kisdednek, Ki váltságot hozott az embernek”. gyottakat, a magányosakat, az öregeket? ígéred-e, hogy nem kérdezed majd: szeretnek-e, hanem megkérdezed helyette magadtól: szereted-e embertársaidat? Kész vagy-e megérteni azokat, akik veled egy fedél alatt laknak, akik veled egy munkahelyen dolgoznak? Megtisztítodje a szívedben égő kicsi mécsest, hogy több, tisztább fényt sugározzon, ne füstöljön és úgy viszed magad előtt, hogy az árnyékod mögéje essék? Képes vagy-e erre csak egyetlen napig is? Akkor ünnpelhetsz karácsonyt. — Készen vagyok rá. — Hiszed, hogy a szeretet a legerősebb dolog a világon, erősebb, mint a gyűlölet, mint az ördög, erősebb, mint a halál? — Hiszem. — Hiszed-e, hogy az, aki Bethlehemben karácsony éjszakáján megszületett, a szeretet példája marad az idők végezetéig? — Hiszem. — Akkor menj és ünnepelj Karácsonyt. És ha az életed teljesebbé lett tőle, vidd magaddal az új évbe is. Mert a Karácsony nemcsak egy napé, nemcsak egy emberé. Mindenkié, IDŐTLEN ÜNNEP. ... Ezeket mondta. A szivemben meg csodálatos csend lett. Ezzel a megbékélt, csendes szívvel értem haza. Gyarmathy Irén Jézus nem a csörgősbotú pásztorokat, s a kántáló gyermekeket keresi a téli éjszakákban, hanem azt az üde kis csapatot, mely fáradhatatlanul taposott utat magának a járatlan hóban, s mely az Ég dicsőségét zengte estéről-esté- re. Kitöltötte idejét, lényét e kedves játék. Rohansz ... kergeted a perceket, s lopva emlékezel, de csak percekig ... míg a rádióban egy-egy karácsonyi ének hangja szól. Talán kinézel az ablakon a város csillogó fényei emlékeztetnek téged a csillagosok, vagy a betleheme- sek imbolygó fényeire. Csak a csillag fényeskedett és a betlehemi istálló. Oly sötét volt akkor a falu! Egy fény ragyogott, egy ügy foglalkoztatta őket, egy dallam csendült fel, egyugyanazon ütemben ... Szép volt. Tudom, nem aludt ki ez a fény, s nem halt el ez a dallam! Él! Elzárod a rádiót, vagy a televíziót, leülsz gyermekeiddel az ágy szélére, s énekeltek: „Krisztus Urunknak áldott születésén.. Megtelik a szoba Krisztus illatával. Cseng-bong az ének. Odaadja magát Jézusnak egy egész család: „Bölcsőd volnék, gyöngén ringatnálak, A hidegnek csípni nem hagynálak. Betakarván úgy ápolgatnálak. Szolgálnék, mint Uramnak, Szolgálnék, mint Uramnak” Eltesszük a pásztorbotokat; a betlehemi istállócskát, a subát ..:, de nem hagyjuk el a „játékot,”. Készülnek már a koronák a „háromkirályoknak”. S ahogy kienged a tél fagya, megcsendesedik a kántáló kis csapat. Böjti szelek fújnak már, s szomorúan kísérik Megváltó Urukat a gol- gothára. Tudják ezt már a pásztorok is. Ezért ragaszkodnak hozzá oly nagy szeretettel. Így tudták ezt a kalocsai pásztorok: „Nem sajnálom fáradtságom, Csak a Krisztust megláthassam, Paradicsom mezejében, Aranyszőnyeg leterítve, Közepibe aranybölcső, Benne fekszik Jézus Krisztus Jobb kezében aranyalma, Bal kezében aranyvessző, Megsuhintá ő veszejét, Zúg az erdő, cseng a mező. S nem láthatók szebb gyümölcsfái, Mint a Krisztus keresztfáját, Mert az vérrel virágozik. Szentlélekkel gyümölcsözik.” Ne sajnáld te sem a fáradságot, hanem indulj el Betlehembe! Állj meg a bölcső előtt, tedd le ajándékodat, magadat, s kísérd tovább Uradat! Hernád Tibor A Sajtóosztályon kaphatók Újszövetség — — — __ 40,— Ft Enekcskönyv — — — 40,— Ft Agenda — — — — — 128,— Ft Keresztelési emléklap — —,50 Ft Esketési emléklap — — —,50 Ft Anyakönyvi kivonatok — —,50 Ft Zárómérleg nyomtatvány 1,— Ft Költségvetési nyomtatvány 1,30 Ft Istentiszteleti rend — — 4,— Ft Kis Káté — — - — 3,— Ft Konfirmációi Káté — — 10,— Ft [gés falitábla — — — — 8,— Ft Szolgálati napló — — — 11,— Ft Anyakönyvi ivek — — 1,60 Ft Egyházfenntartási lap — —,30 Ft Korái I. — — — — 55,— Ft Korái II. — — — — 65,— Ft Koráliskola — — — — 52,— Ft Konfirmációi emléklap Karner: Isten, világ, — 2,— Ft felebarát — — — Egyházfenntartási — 4,Ft nyugtatömb — — — 2,80 Ft Passio füzet — — — — 3,— Ft Imás lapok — — — Káldy: Bevezetés az-.40 Ft Újszövetségbe — — — 30,— Ft Hitvallási iratok I. — — 45,— Ft Hitvallási iratok II. — — 45,— Ft Pálfy: Krisztus tanúja — 5,— Ft Groó: Az élet kenyere Proliié: ökumenikus — 5,Ft imádságok — — — — 2,— Ft Karner: Testté lett Ige — 45,— Ft Lelkészi szolgálat — — . 18,— Ft Crvacsorai ostya — — Hétről hétre 3,50 Ft (áhítatoskönyv) — — 12,— Ft Ottlyk: Istenszeretet — 17,50 Ft Groó: Jakab levele — _ 32,— F t Pálfy: Zsoltárok könyve 32,— Ft örömhír (Igehirdetések) 70,— Ft Pálfy: Jeremiás I. — — Ottlyk: Hűség Istenhez és népünkhöz, egyházunk 60,— Ft történelmében =» — — 82,^ Bt Ferenczy Zoltán KARÁCSONYFÁM Egykor nagyon sok volt karácsonyfám ága, sokan tekintettünk fénylő szemmel rája. Kéz a kézben álltunk — de szép volt az ünnep! — Föntről angyalsereg vigyázott bennünket. Aranydió fénylett fenyő illatában, s nem gondoltam arra, aki egymagában üldögélt, emléken könnyezve-merengve, miközben a gyertya fénye körüllengte. Esztendők múlása egyre gyorsabb, frissebb, s karácsonyom fája ma már sokkal kisebb, néhány ág csupán csak, a díszek kopottak: kevesebben lettünk, és többen a holtak. Szívem nem szomorú, a Kisdednek hála, hogy most odaföntről nézhetnek a fára. s én miközben látom gyertyák lobogását: érzem drága kezük meleg szorítását. Gyarmathy Irén
