Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-12-26 / 52. szám
I ISTEN TITKAI * Krisztus Urunkban Isten megismertette a világgal titkait. Krisztus Urunk maga az isteni titkok kinyilatkoztatása. Ö Isten emberré lett üzenete a világhoz, ö a testté llett ige. „Az ige testté lett, telve kegyelemmel és igazsággal” (János 1, 14.). Szeretet és igazság, ezek Isten titkai. Ezeknek a sálárai az apostolok, ezeket őrzi és továbbítja az egyház. Ezeket hirdetik Krisztus szolgái minden időben. Karácsonykor, Krisztus Urunk születésének ünnepén kiváltképpen. Igazságát Isten mintegy tételesen parancsolataiban, a „törvény”-ben nyilatkoztatta ki. A nagy parancsolat foglalja össze őket: „Szeresd az Urat, a te Istenedet. .. Szeresd felebarátodat” (Máté 22, 36—40.). Mózes tíz parancsolata részletesen ismerteti, mit jelent Istent és embertársainkat szeretni. Erről van szó a prófétáknál és az apostoloknál, az evangéliumokban is. „Ettől függ a törvény és a próféták” — mondja Krisztus Urunk. És az apostol azt mondja, hogy „Isten szeretet.” (I. János 4, 16.). Szellemi fejlődésünk során akkor kezdünk Isten titkai közt eligazodni, ha feldereng előttünk az erkölcsi törvények megváltoztathatatlan, örök és abszolút érvénye. Krisztus Urunk nem azért jött. hogy a törvényt eltörölje, hanem hogy betöltse (Máté 5,17.). Egyetlen betűcske nem veszti el soha érvényességét. Olyan érvényes például az az isteni parancsolat, hogy NE ÖLJ, NE LOPJ, NE HAZUDJ, mint az egyszeregy, vagy a fizika. Aki házépítés közben a fizika törvényei ellenére rakja le az alapot, és húzza fel a falakat, a ház összedül. Az erkölcsi törvények megsértése ugyanígy büntetést, bűnhődést, bajt ..,és szenvedést, sőt halált von maga után. Ebben bizonyosak vagyunk. Ennél a bizonyosságnál szilárdabb és megbízhatóbb fundamentum a lelki életben nincs és nem is lehet. Ez örök és megváltoztathatatlan bizonyosság. Ég és föld elmúlhat, ez azonban mindig így volt, így lesz és így marad (Máté 5, 18.). Isten parancsolatai védik életünket, javainkat, békénket — ezért azok a szeretet parancsolatai. Tiltják és elítélik az emberölést a legmagasabb hatványon is, amilyen a gyarmatosító rabló háború a legmodernebb tömegpusztító fegyverekkel. Hogyan értsük tehát a bűnbocsánat evangéliumát, azt, hogy Krisztus Urunk telve van kegyelemmel? Tévelyeg az, aki azt képzeli, hogy a bűnbocsánat evangéliuma ellenkezik az erkölcsi törvénynyel, vagy hogy azt semmissé teszi. Krisztus Urunk azért jött, hogy a törvényt betöltse. A bűnöket azért bocsátja meg, hogy a bűnös többé ne vétkezzen (János ev. 5, 14.), vagyis hogy a gyarló embert segítse Isten akaratának a teljesítésére. Arra, hogy szere- tetben éljünk. Az isteni kegyelemnek és igazságnak megfelelő törvény és evangélium tehát ugyanarra a célra irányul. Arra. hogy szeretetünk egyre tisztábbá és igazabbá legyen. Ezért karácsonyi ünneplésünkhöz hozzátartozik az Űr szent vacsorájának a vétele. Éljünk a bűnbánat és a bűnbocsánat szentségével. Ez teszi ünneplésünket teljessé. Rendezzük embertársainkkal azt, ami zavarja együttélésünket. Bánjuk meg, amivel másokat megbántottunk. Bocsássunk meg, amivel mások minket megbántottak. így fogadjuk Isten bűnbocsátó kegyelmét. így várjuk szívünkbe és életünkbe Jézus Krisztust. Az igazi karácsonyi ünnepléshez elengedhetetlenül hozzátartozik, hogy rendezzük mindazt, ami zavarja embertársainkkal való együttélésünket. A külső béke hozzátartozik karácsony ünnepéhez. Épp úgy, mint a meleg szoba, a tiszta ruha, a terített asztal, az örvendező gyerekek s családtagok, a templom és a gyülekezet. Ezen a karácsonyon ünneplésünk nem zavartalan. Isten szeretetparancsának semmibevevésével gyilkos háborút folytatnak az amerikai imperialisták a vietnami nép ellen. A vietnamiak közt aránylag sok a keresztyén. Gondoljunk rájuk részvéttel és szeretettel. Hogyan ünnepelitek ők? Mit éreznek a szeretet ünnepén? Mit gondoljanak azokról, akik azt mondják, hogy keresztyének, s kegyetlenül bombázzák őket? Több mint tízezer olyan vietnami árva gyermek van már, aki szüleit e bombázások kö- I vetkeztében vesztette el. 4£s még mindig azon tanácskoznak, hogyan lehietne fokozni e pusztító, bűnös öldöklést. Mi hálásak lehetünk azért, hogy népünk békében ünnepel. Legyen is béke mindenütt, a házainkban épp úgy, mint hazánkban és az egész világon. Az isteni igazság és szeretet öltsön testet s valósuljon meg egyre inkább. A karácsonyi örömhír Isten békeakaratáról ne legyen csupán üres szóbeszéd. Ezt kívánjuk. Ezt akarjuk. Ezért imádkozunk ezen a karácsonyon. Ezerkilienszázhat- vanöt karácsony ünnepén. Dr. Vető Lajos rl'!TI!llllllll!!l!l!lll!l!lllil!lllll!l!llllllllll![|!l!lll!lllllll!l!|[|!l!1!l;l!lllli:i:l,llí!!|ll!i!llli!ilil!lll!lllll!lillIil!íl!l!lil!l!l,l!l'I>l!lll!l!lll!lllll Ök a szórványból jönnek... Együtt a szeretedben (Részlet D. Káldy Zoltán püspöki jelentéséből) Magyarországi Evangélikus Egyházunkat nemcsak az jellemzi, hogy egyek vagyunk a teológiai gondolkodásban, hanem az is, hogy egyek vagyunk a szeretet gyakorlásában is. Ez az egység fennáll lelkészek: és lelkészek, gyülekezetek és gyülekezetek, közegyház és gyülekezetek között. A szeretet gyakorlásának számtalan formája és alkalma van egyházunkban. Csak néhányra szeretnék most rámutatni. A Déli Egyházkerületben évente kerek számban 140 000 Ft-ot adnak össze' a gyülekezetek az ún. Központi Alapra, amelynek az a feladata, hogy kiegészítse a szórványokban, vagy kis lélekszámú gyülekezetekben dolgozó lelkészeink helyi javadalmát. Az alacsonyabb fizetésű lelkészek ezen keresztül újra meg újra megtapasztalhatják az egész egyház szeretetét. Egyházkerületünkben évente mintegy 100 000 forint offer- tóriumot adnak a gyülekezetek szórványszolgálatra, szeretet- intézményekre, sajtószolgálatra stb., többek között a szórványlelkészek ezen a segélyezésen keresztül is megtapasztalhatják egész egyházunk felelősségvállalását munkájukért. A Lelkészi Munkaközösségeken belül a lelkészek megszervezték az ún. „lelkészi önsegély”-t, melyből segélyeket adnak maguk között azoknak a lelkészeknek, akiknek a családjában betegség, vagy haláleset fordul elő, vagy éppen örömük van, keresztelések, vagy házasságkötések alkalmával. Vannak olyan gyülekezetek, amelyek egy-egy kisebb gyülekezetét segítenek. így például a nagytarcsai gyülekezet anyagilag is segíti a jóval kisebb gyömrői gyülekezetét, vagy a pilisi, alberti és irsai gyülekezetek segítik a mezőhegyesi szór- ványgyülekezetet. De más nagyobb gyülekezetek is vállalták egy-egy kisebb gyülekezet „patronálását”. Vannak egyházmegyék is, amelyek segítenek egy másik egyházmegyét. A Bács-Kiskuni Egyházmegye az elmúlt években segélyt adott a Csongrád—Szolnoki Egyházmegyének, amelyben igen sok szórványgyülekezet van. A szeretet egysége különösképpen megnyilatkozott egyházunkban az elmúlt években is a Gyülekezeti Segély munkájában. A Gyülekezeti Segély javára az elmúlt 10 évben több mint 3 millió forintot adtak össze a gyülekezetek. Ebből az összegből a gyülekezetek templomokat és paróchiákat reno- váltattak és járművekkel láthatták el szórványokban fáradozó lelkészeinket. Nem feledkezhetünk el arról sem, hogy az öregeket és gyermekeket gondozó szeretetintézményeink mögött is ott állnak anyagi áldozataikkal is az egyházmegyék és jelentős segítséget adnak az intézmények fenntartására. A mi egyházunkban a szeretetintézményeket nem egyesületek tartják fenn, hanem maguk a gyülekezetek. Végül talán nem lesz felesleges megemlítenem, hogy azoknak a lelkészeknek, akiknek a családjában keresztelés, házasságkötés, betegség, vagy haláleset volt, mindig utaltam ki az egyházkerületi pénztárból személyi segélyt. Ez év őszén pedig 40 lelkésznek küldöttem nagyobb összegű segélyt az egyház- kerület megtakarított pénzéből. Ha a diakónia útját akarjuk járni, a jövőben is nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy a szeretet egységében végezzük szolgálatunkat. JÖJJ EL KARÁCSONY! Hordozlak magamban egész évben, sokszor rád gondoltam nyári éjben, eszembe jutottál reggel, délben, álmomban, ébren, nyárban és télben. Néztelek kitágult gyermekszemmel, hallgattam mit üzensz, figyelemmel, siettem hozzád, mint kicsi diák, ahányszor jöttél, szebb lett a világ. Vártalak később, hogy felnőtt lettem, s az ajándékot már magam vettem kicsinek, nagynak, ifjúnak, vénnek; szívemből tisztán szárnyalt az ének. Várlak még ma is Karácsony, drága, apró gyermekként a szemem tárva, szívemből ma is szárnyal az ének, tisztán ragyogsz, bár múljanak évek. Szívemben voltál, szüless meg mára, minden embernek karácsonyára, s maradj velem míg múlnak az évek: Jöjj el Karácsony! — úgy várlak, kérlek. Gyarmathy Irén DCui'áesontji hányák a Krisztus születése előtti évszázadban Publius Vergilius Maró római költő Bucolic á-jának IV. Eclogá- jában Részletek lm, a megénekelt, boldog világkor elközelített, És a századok óriás rendje most születik meg. Támad új ivadék immár a fényes egekből. Véled, mostszületett fiú, némul a vas csörrenése. Boldog aranykor jő el végre a vérző világra. És vezetésed alatt, ha maradt is bűn nyoma rajtunk Rettegés átka alól feloldódik végtére földünk. Már békén legelő gulya nem fél éhes oroszlánt, És maga bölcsőd is kivirágzik illatos-szépen. Kígyó nem sziszeg, pusztul a méreg csalfa növénye, És terem mindenfelé helyén az asszíri gyömbér. Kezdd el, itt az idő, dicsőséges, boldog uralmad, Áldott isteni sarj!... Nézd, eresztékeiben hogy reng, inog, már a mindenségi Földek, a tenger világa és a végtelen ég is, Nézd, hogyan ujjong itt minden az érkező kornak! (Az eredeti latin szöveg nyomán) KARÁCSONY TAjAN Jó volna pásztorként vigyázni, A nyájért féltőn éjszakázni; Fény villanásra megremegni S angyal szaván elcsöndesedni, És nem habozva, késlekedve Indulni, futni Betlehembe: Jézus bölcsőjét megkeresni, S előtte körben térdre esni És elhirdetni szent örömmel, Hogy Benne hozzánk Isten jött el. Hogyan? Miért így? — Ne kérdje elme... Mert így akarta nagy kegyelme. Jó volna... Jó?... Ott Betlehemben? Hát nem lehet bölcső szívemben? — Mért messze, régmúltban keresni? Itt, itt akar ma megszületni, Ma és minden nap: mindörökké, És el nem menni soha többé. — Hát pásztor itt én nem lehetnék? Nincs nyáj, akit féltőn szeretnék? Hát mért nem érzi kis családom, Síró testvérem, jó barátom, Hogy éltem egy nagy szent karácsony? Szalay Mihály !lllllllllll!lll!lllil!l!l!l!!!l!!í!,lírr!lll,fl!!!llljjllllll!|ll!!!lll'l!lll!lilll!l!lj!lll!l!lllllllllll!!:l!l!lilll!l!lí|[|ll!!ll!l!lll!l!lll!l!lll!l!l!|j|HÍ:i