Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-12-19 / 51. szám

HÍREK Örüljetek az Úrban mindenkori Fii. 4,4—7. Ha az embert akkora öröm éri, hogy azt már nem tudja magában tartani, és nemcsak afcának mosolya, nemcsak sze­mének csillogása, nemcsak jókedve árulkodik öröméről, akkor történik meg az, hogy másoknak is elujjongja örömét, mert másokat is bele akar foglalni abba. Pál apostolt ilyen eltitkolhatatlanul, ilyen magábafojtha- tatlanul nagy öröm érte. Azért írta kedves gyülekezetének, a filippibeli gyülekezetnek is: „örüljetek az Ürban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” Mi hát Pál örömének az oka? Három szóba össze tudja foglalni: „Az Űr közel!” Nem újkeletű Pál apostolnak ez a tapasztalata. De minden­nap megújuló és olyan erős és olyan boldogító, hogy még a börtönben sem tud másról beszélni és másról írni. Mert Pál apostol börtönből írja a filippibelieknek szóló levelét. Olyan fogságból, amelyben emberi megítélés szerint minden oka meg lett volna arra, hogy aggódjék, sőt rettegjen, hogy szomorkod- jék, sőt elkeseredjék. Igen, emberi megítélés szerint mindenre inkább lett volna oka, mintsem arra, hogy örvendezzen. Neki mégis minden mást felülmúlóan az a tapasztalata, boldogító, eltitkolhatatlanul. magábafojthatatlanul boldogító tapasztalata, hogy „az Űr közel!” Közel a jelenben, érezhetően, tapasztalha­tóan, biztatóan, bátorítóan, megnyugvást, békességet, boldog­ságot, örömöt árasztóan; és közel úgy, hogy bármelyik órában felválthatja a mostani „homályosan látást” a „színről-színre látás”. Ebbe a nagy örömbe akar belevonni Pál apostol bennünket is. Ilyen túláradó, ilyen maradandó örömmel akar eltölteni bennünket is a Szentlélek Ür Isten, amikor hirdetteti Pál apos­tol bizonyságtételén keresztül: „Az Űr közel!” Mert az Űr valóban közel van. Hozzánk is közel. Egészen közel. Krisztus­ban jött közel hozzánk. Benne mutatta meg atyai szíve cso­dálatos szeretetét. Igen, a mindenható Űr Isten az atyai szív bűnbocsátó, irgalmas szeretetével vesz körül bennünket, és alig várja, hogy elhozza örök országát, hogy teljessé tegye boldog­ságunkat. Az Űr közel! Ebben a megtartó közelségben a szív aggodal­mainál is erősebb az Isten gondviselő szeretete. Ebben a meg­tartó közelségben a szív megtanul lemondani az aggodalmas­kodásról, sőt megtanulja kívánságait is hálaadással Isten elé tárni. Az Űr közel! Ebben az éltető közelségben a hálás szív bol­dogan .tanulja a szelídlelkűséget is. A megbocsátást, a segítő­készséget, a szolgálatot. Egyszóval a felebaráti szeretetet. Az Űr közel! A Szentlélek Űr Isten bennünket is meg tud ajándékozni ezzel a boldogító tapasztalattal és az Isten békes­sége, amely minden értelmet felülhalad, meg tudja őrizni a mi szívünket és gondolatainkat is a Krisztus Jézusban. Gosztola László — Advent 4. vasárnapján az oltárterítö szine: lila. A vasárnap délelőtti istentiszte­let oltári igéje: Jn 1, 19—28; az igehirdetés alapigéje: Fii 4, 4—7; a délutáni istentisz­telet alapigéje: Lk 1, 67—79 — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. December 19-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangéli­kus vallásos félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: Rédey Pál Budapest-ferencvá- rosi lelkész. D. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK prédikál a józsefvárosi gyülekezet Karácsony Sándor utcai gyülekezeti termében december 19-én, a délelőtt 9 órakor tar­tandó istentiszteleten. A gyülekezet tagjait ezúton is szeretettel hívjuk erre az istentiszteletre. — NYÍREGYHÁZA. A nyíregyházi egyházközség ve­gyeskara december 5-én tea­délután keretében Albert Schweitzer-estet tartott.' Elő­adással szolgált Smid I. Lehel A rhodesiai keresztyének ta- . .. . . ,, . . nácsa az angol királynőhöz vallas tanító lelkész. Az enek- intézett leveiében elutasítja A RHODESIÁI KERESZTYÉNEK ELUTASÍTOTTÁK A SMITH-KORMÁNYT Befejeződött a II. Vatikáni Zsinat (MTI) A XXIII. János pápa által 1962. október 11-én meg­nyitott II. Vatikáni Egyetemes Zsinat — három év és hu­szonnyolc nap tanácskozás után — szerdán véget ért. A szabad ég alatt 20 fokos melegben megtartott ünnepé­lyes nagymisén a több mint 2500 zsinati atyán kívül jelen voltak a diplomáciai testület tagjai, továbbá 86 ország kül­döttségei. A nagymise után Felici bíboros, a zsinat titkára felolvasta a zsinat munkájá­nak berekesztéséről szóló pá­pai dekrétumot. Az ünnepi szertartáson VI. Pál pápa rövid olasz nyelvű beszédet mondott. A többi kö­zött kijelentette, hogy az egy­ház a zsinat szellemében kí­ván tovább működni az embe­riség békéje érdekében. Lapunk ezután is folyama­tosan ismerteti és értékeli a II. Vatikáni Zsinat eseményeit. kar Silbermann-orgonán ké­szült hanglemezeket hallgatott meg. — A BORSOD-HEVESI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége december 7- én ülésezett Miskolcon. Közös úrvacsora után Tarjáni Gyula diósgyőri lelkész írásmagyará­zatot, dr. Fabiny Tibor mis­kolci lelkész és Péter Jenő ózdi segédlelkész előadást tar­tottak. — A VASI EGYHÁZME­GYE lelkészi munkaközössége december 16-án Szombathe­lyen ülésezett. Űrvacsorai is­tentisztelet (Garam Zoltán) és homiletikai előkészület (Tur- mezei János) után Szabó La­jos, Kiss Gyula és Fehér Ká­roly tartottak előadást, majd Baráth Pál számolt be az egy­házkerület közgyűléséről. Bundák átszabása, irha tisztítás, festés Somogyi szűcsnél, Bp. V., Kossuth Lajos u. 1., az udvarban. Kétmanuálos villamosított, pedá- los orgonaharmónium és egy villa­mos orgonafújtató eladó, cím a kiadóban. 8 hónapos kislányunk gondozá­sára — egyelőre bejárással, tavasz­tól kezdve nálunk való lakással — asszonyt keresünk. Tel.: 364—607. A LUTHERÁNIA ének­kar december 19-én, 6 órai istentisztelet kere­tében a Deák téri temp­lomban előadja BACH H MOLL MISÉ­JÉT Igét hirdet: D. Zoltán püspök. Káldy és törvénytelennek minősíti a Smith-kormány minden intéz­kedését és ígéretet tesz, hogy az alkotmányos rend helyre- állításáért mindent meg fog tenni Rhodesiában. A rhodesiai katolikus egyház is elítélte a kormány egyol­dalú függetlenségi nyilatkoza­tát és felhívta a rhodesiai kor­mány figyelmét faji politiká­jának a súlyos következmé­nyeire. „Erkölcstelen állapot­nak” bélyegzik a mai helyze­tet, amikor nemzeti, faji vagy gazdasági szempontok hatá­rozzák meg egy kisebbségnek az uralmát. LENGYELORSZÁGBAN MÉG NINCS „ÖKUMENIKUS” KLÍMA H. Kruska professzor Mühlheimben tartott előadásá­ban elmondta, hogy Lengyel- országban még édeskevés jele van a „sokat dicsért ökumeni­kus klímának” a római kato­likus és a nemkatolikus egy­házak között. Néhány egyén­től eltekintve a lengyel püs­pökségek semmibe Veszik a protestáns kisebbségi egyhá­zakat. HÉTRŐL—HÉTRE Bemutatkozás János 10, 30—41 Heti igénk abból a fejezetből való, amely ezt a címet viseli: „A jó pásztor és juhai.” Ezt csak azért említjük, mert a fejezet első részében Jézus úgy mutatkozik be, mint aki a jó pásztor! Jézus amikor ezt a kijelentést teszi, egyúttal el is határolja magát a bérestől. Mégpedig úgy, hogy a béres a veszedelem idején elmenekül, a jó pásztor pedig életét adja a juhokért. Heti igénkben még két alkalommal olvasunk Jézus be­mutatkozásáról. Egyszer így: „Én és az Atya egy vagyunk." Amikor ezt mondja, isteni hatalmára, istenvoltára utal. Jézus ugyanis nemcsak úgy jött a földre, mint aki szegényes kö­rülmények között növekedett. Majd később kérges kézzel ács­munkát végzett. Hanem úgy is jött, mint akit Isten küldött és hatalmával felruházott! Máskor pedig így beszél magáról: „Az Isten Fia vagyok.” Amikor ezt mondja, már látja maga előtt a megváltás nagy müvét, amelynek fő eseménye a keresztfái halál. Ekkor kér­ges két kezét átszegezik ormótlan szegekkel. Harmadszor is bemutatkozik Jézus. A harmadik bemu­tatkozása azért is figyelemre méltó, mert az őt körülvevő, el­lenséges indulatú zsidóknak ezt mondja: „... ha nekem nem hisztek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy megtudjátok és el­higgyétek, hogy az Atya én bennem van...” Jézus a maga csodálatos tanításait cselekedeteivel erősí­tette meg. <3 az egyetlen, akinél a cselekedet fedi a kimon­dott szót! Keresztelő János szavai Jézussal kapcsolatosan igazak. Fülöp Dezső ÜJ PROFESSZOR NEUENDETTELSAUBAN Az idősebb lelkészek közül többen jártak annak idején Neuendettalsauban és érdek­lődtek az ottani evangélikus teológiai főiskola iránt. Most arról kaptunk hírt, hogy az eddigi újszövetségi professzor, Dr. E. Ellwein nyugalomba vonult és utóda Dr. Strobel, az erlangeni legyetem docense lett. NAPRÖL-NAPRA VASÁRNAP: SOFONIÁS 3,12 — I. KORINTHUS 1,26. -t Krisztus a bűnösök barátja. A bűnben vergődő ember elnyer­heti Krisztust. Filippi 4,4—7. — Zsoltárok 89,2—19. HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 45,7 — EFEZUS 1,22. — Teljhatalmú Űr a Krisztus. Igazsággal uralkodik mindenek felett örökké­való királyi székében. Ézsaiás 45,1—8 — Malakiás 3,13—1# (I. Péter 2,9). KEDD: ZSOLTÁROK 121,1 — ROMA 8,23. — A megváltás utáni vágy tölti el a szívünket. Ki vált meg? Jézus Krisztus. Várjuk az ő megjelenését. I. Korinthus 2,6—10 — Malakiá* 4,1—6 (Máté 11,12—14). SZERDA: EZÉKIEL 36,25 — RÓMA 8,3—4. — Krisztus gyö­keresen átalakít, belép életünkbe. Megtisztít. — Márk 3,31— 35 — János 1,1—5. CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 5,3 — JUDAS 20. — Az en> bért kereső Isten és az Isten után vágyódó ember dialógus» az imádság: szólhatunk Istennek és Ö felel, szóba áll velünk. A kettő együtt adja az igazi Szentlélekkel telített könyörgést — Róma 1,1—7 — János 1,6—8. PÉNTEK: JEREMIÁS 12,3 — JÁNOS 8,12. — A világba jött Krisztus, a Világosság! A nap hűségével világít, meg minde­neket. Elűzi a félelmet és megmutatja Isten igazi arcát. — Mikeás 5,2—5 — János 1,9—14. SZOMBAT: JOZSUÉ 1,5 — I. JÁNOS 4,16. — Az Ige (testté léteiéből Isten szeretete árad. Ez a szeretet vezetés és- gond­viselés. Isten szeret — ezért született meg számunkra Krisztus! — Titus 2,11—15 — Zsoltárok 2. Solymár Péter ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1965. december 19-én Deák tér de. 9. dr. Kékén And­rás de. 11. (úrv.) Hafenscher Ká­roly du. 6. Bach: H-moll mise (D. Káldy Zoltán) Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Karácsonyi esi Dó­zsa György út de. fél 10. dr. Benes (Pg3®>ÍPgP6DtPgD®>iDSD&>iP§Og>£>SDSMD5D6>iC>SD§>iOgDeMDSO«>!DgD6>iDSoe>lDSO§^lD^ 6. Szerzetesi élet, lelkésznevelés, papnőtlenség Miklós Üllői út 24. de. fél 11. Ka­rácsony Sándor u. de. 9. ű. Káldy Zoltán Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u, de. 10. Eándi Sándor de. 11. Bánd! Sándor du. 6. Szere- tetvendégség Kőbánya de. 10. Veöreös Imre du. 5. Szeretetvén* dégség Veöreös Imre Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugié de. 11. (úrv.) Boros Károly Rákos­falva de. 8. (úrv.) Baranyai Tamás Gyarmat u. de. fél 10. Boros Ká­roly Váci út de. 8. Gádor András Fóti út de. 11. Solymár Péter Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Újpest de. 10. Kósa László Pesterzsébet de 10. Soroksár Új­telep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MAv telep de. 8. Rá­kospalota Nagytemplom de. ld Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston Sashalom de. 9. Rai­ner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9t Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. S. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 10. (német, úrv.) dr. Groő Gyula de. 11. Várady Lajos este 7. Schreiner Vilmos Torocké tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Vámos József de. 10. (úrv.) Vámos József xn. Tarcsay Vil­mos u. de. 9. Takács József de. 11. Takács József este fél 7. Csen- gődy László Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán du. 6. Uzon László Németvölgyi út de 9. Uzon László Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Albertfalva de. 7. Nagytétény du. 3. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VIII., Üllői út 21 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest. VIII. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—Vili. Előfizetési ára egv évre: 60,— Ft Arusítla a Magyar Posta INDEX 25 211 65.11103/2 — Zrínyi Nyomda, Bpesfc, Fv.: Bolgár I. 1 rendkívül gondolati ügyesség­gel. Érvelése meggyengítette a papnőtlenség katolikus nimbuszát, ugyanakkor felszó­lalása megmaradt a kötelező engedelmesség keretei között. Mivel a pápa a „latin egyház­ról” szólt levelében, Bea rá­mutatott arra, hogy az orto­dox egyházak — amelyeknek egy része a pápa fennható­sága alatt a római egyházzal egyesült („görög katolikusok”) — nőtlen és házas papságot egyaránt ismernek. „Zsina­tunknak, amely ökumenikus akar lenni, a papi állapotnak mindkét formájáról szólnia kell. a tökéletes önmegtartóz­tatás állapotáról a cölibátus­ban és a házas pap tökéletes (majdnem azt szeretném mon­dani: ideális) házasságáról”. A papnőtlenség és a házas papság elvének ezzel a teljes nivellálásával elvette Bea bí­boros a római katolikus pap­nőtlenség feltétlen jelentősé­gét és dicsfényét. Ez az egyetlen, bármennyi­re kiváló felszólalás természe­tesen nem változtatott a hely­zeten: a zsinat a kérdés meg­tárgyalása nélkül a papnőt­lenség magasztossága és szük­ségessége mellett döntött. Bea felszólalásának követ­keztében mégis kiegészítették a szöveget azzal, hogy a pap­nőtlenség nem tartozik a papi hivatás lényegéhez, „amint az ősegyház gyakorlatából és a keleti egyház hagyományából kitűnik”, V. I. lágosan kifejezésre juttatnia, hogy a fenti megállapítás a klerikusokra is vonatkozik, és hogy a teológiai kutatásnak igyanolyan egészséges sza­badságra van szüksége, ha él­ni és fejlődni akar?! A dekrétum magasztalóan szól a papnőtlenségről. E té­máról súlyos kritikai felszó­lalások készülődtek előzőleg, amelyről a pápa tudomást szerezve, október 11-én a zsi­nat előtt felolvasott levelében kifejtette, hogy e kérdésről nyilvános vitát nem helyesel, mert a papnőtlenséget rend­kívül célszerű törvénynek tartja. Ezzel megakadályozta mindannak a sok súlyos aggo­dalomnak feltárását a zsina­ton, ami e kérdés körül (meg­húzódik a katolikus egyház­ban, s a kötelező papnőtlen­séget teológiai és gyakorlati szempontból alapjaiban meg­kérdőjelezi. Annál nagyobb megbecsü­léssel kell megemlékeznünk Bea bíborosnak mesteri fel­szólalásáról, amelyet a pap­nőtlenség kérdésében mégis elmondott, ö volt az egyetlen, aki a pápai óhaj ellenére szó­ba hozta a témát a zsinat nyil­vánossága előtt, mégpedig ismét látni fogjuk — sajnos lényegében nem változott. A Szentírást nem tekintik a ke­resztyén hit és élet egyetlen iorrásának és iránymutatójá­nak. De ha a lelkésznevelés- aen a Szentírás a dekrétum­ban körvonalazott kiemelt szerephez jutna, beláthatatlan jelentőségű folyamatot indít­hat meg a jövő katolikus pap­képzésében. A Biblia maga győzi meg elfogulatlan tanul­mányozóit, s a megértéséért Eáradozók előtt — Luther lel­kében is ez adta a döntő for­dulatot — felragyog Isten igé­jének kristálytiszta fénye. Ami ezt a reménységünket csökkentheti, az a sajnálatos tény, hogy a teológiai kutatás teljes szellemi szabadsága még mindig nincs biztosítva a római egyházban. Figye­lemre méltóan fejezte ki ezt Pellegrino turini érsek októ­ber eleji felszólalása. Az egyik szkéma ugyanis szólt a „hí­vők” keresztyén szabadságá­ról a kutatásban, gondolko­zásban, véleménynyilvánítás­ban. Az érsek joggal tette szóvá: a hagyományos szó- használat szerint „hivőkön” csak a laikusokat értik a ró­mai katolikus egyházban; nem kellene-e a zsinatnak vi­által támasztott követelmé­nyek és feltételek parancsol­ják. Távol áll azonban a dek­rétumtól, hogy a szerzetesség lényegét a Szentírás világos­ságában felülvizsgálja. A re­formáció régi kritikája tehát változatlanul érvényes e zsi­nati eredmény után is: a szerzetesség nem tekintendő olyan életformának, amely kedvesebb lenne Istennek a világi életnél, és nem állít­ható róla, hogy Isten előtt bármit is számítana kegyelme elnyerésénél. Ugyanazon napon hirdette ki a pápa a papnevelésről szóló dekrétumot a zsinat munkájának eredményeként. Ebben is van számos jó és új vonás, főképpen azok, ame­lyek a Szentírás fokozottabb tanulmányozására vonatkoz­nak. Szép a studium céljának meghatározása: „dialógus az emberrel”. A Szentírásnak „az egész teológia leikévé kell válnia”. Ennek megfele­lően, nagy hangsúly esik a bibliateológiai tanulmányok­ra. ökumenikus, felekezetku- tatási és vallástörténeti tár­gyak is jelentőséget kaptak. A római egyháznak a Szent­írásról vallott tanítása — amint további cikkeink során A szerzetesrendek reform­ját tartalmazó dekrétumot ok­tóber 28-án hirdette ki a pápa a zsinaton. Megelőző hetek­ben 14 000 változtatási javas­latot kellett átvizsgálnia az illetékes bizottságnak. A téma a zsinatot annál inkább érde­kelte, mert tagjainak majd­nem fele szerzetes. A végleges szöveg a szerzetesi élet meg­újulását négy „ellentétpár” által megszabott irányban munkálja: hit és világ, elmél­kedés és cselekvés, tekintély és szabadság, az egyes és a közösség. A hit lemondást követel, amit a szegénység, tisztaság és engedelmesség fogadalma szab meg. Másrészről a szer­zeteseknek a világ felé nyi­tottnak kell lenniük. A szer­zetesség két irányát, az elmél­kedő és a szolgáló típust szo­rosan össze kell kapcsolni. Mivel a mai élet több sza­badságot kíván az egyén szá­mára, a szerzeteseket jobban bele kell vonni a rend egész életéért való felelősségbe és az irányításba, noha megma­rad az engedelmeskedés köve­telménye. A rendfőnökök­nek az alárendelteket „az emberi személyiség megbecsü­lésével” kell vezetniük. Krisz­tus követése mindig az egyes személy ügye, ugyanakkor a testvéri közösség a rendi élet döntő ismertető jele. A szerze­tesi öltöny megváltoztatandó, ha nem felel meg az egész­ségügyi kívánalmaknak. A dekrétum egésze világo­san mutatja, hogy a szerzetesi élet megújítását a mai élet

Next

/
Oldalképek
Tartalom