Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-12-26 / 52. szám
KP. BfiRM. BP. TL ORSZÁGOS EV Ara: 2,50 forint Legyőzött feszültségek minden népnek öröme lesz.” Lk. 2, 10. ^ z első karácsonykor Betlehem mezején felhangzott az angyali üzenet: „Hirdetek néktek nagy örömöt, mely minden népnek öröme lesz”. „Minden nép” örömének forrása pedig az, hogy Jézus Krisztus nem ítélni, büntetni, és eltaszítani jött a világba, hanem irgalmazni, bűnbocsánatot adni és összegyűjteni. Azért jött, hogy a megértést és megbékélést hirdesse és munkálja az emberek között. A könyörületesség hétköznapi gyakorlására jött. Felkínálta Isten könyörületét, hogy annak alapján az emberek között■ is megvalósuljon a béke. Ez a karácsonyi örömhír tartalma. Hangsúlyos a karácsonyi angyal énekének az a része is, amelyben arról szól, hogy ez az öröm „minden nép” számára adatik. Nincsenek tehát korlátái seni faji, sem világnézeti, sem nemzeti vonatkozásban. Ez az öröm, mint valami óriási kiáradt folyam ledönt minden korlátot és gátat, amely elválaszt embert embertől, népet néptől, fajt fajtól, világrészt világrésztől. A karácsonyi örömhír egy olyan világban hangzott el, amely tele volt feszültségekkel és ellentétekkel. Az ellentétek ott feszültek a zsidók és pogányok, a zsidók és a samaritánu- sok, a farizeusok és a vámszedök, az „igazak” és „bűnösök”, a zsidók és a római felsőbbség, szegények és gazdagok között. Ebbe a feszültségekben szenvedő világba szólt bele a karácsonyi üzenet, hogy Isten bűnbocsátó szeretete és irgalma szól „minden népnek”. Ez azt jelenti, hogy az emberek által le nem győzhető korlátokat Isten Jézus elküldésével összedön- tötte és a feszültségeket legyőzte. Még akkor is legyőzte, ha azok a feszültségek nem is oldódtak fel azonnal és a korlátok nem dőltek le hirtelen. A végső győzelmet Jézus kivívta mindenek előtt a golgothai kereszten, ahol „eggyé tette mind a két nemzetséget és lerontotta a közbe vetett választófalat”. (Ef. 2, U.) Jjfzeknek a feszültségeknek a feloldása és a korlátoknak a 'ledöntése azonban nem pusztán a reménység tárgyai maradtak. Jézus földi működése alatt számtalanszor oldott fel feszültségeket és döntött le korlátokat. Nem úgy élt és szolgált, hogy feszültségeket teremtett, hanem úgy, hogy ahol feszültségeket látott, azokat legyőzte. Bement a farizeusok házába és odaült az asztalukhoz, ugyanakkor bement Lévi házába és együtt étkezett a „vámszedőkkel és bűnösökkel”. Közösséget vállalt a római uralmat szolgáló vámszedőkkel és a nemzeti érzésű farizeusokkal. Mellé állt az eléje taszított „bűnös asz- szonynak” és szolidaritást vállalt egy másik bűnös asszonnyal egy „i9<tz” farizeussal szemben. Jeruzsálembe menet szállást kért a vallási, nemzeti és politikai gyűlölködés gyújtópontjában, Samáriában, és visszautasítása után szembe fordult azzal a Jakabbal és Jánossal, akik tűzzel akarták elpusztíttatni a samá- riai falut. Átlépte a tiltott távolságot, amikor leprásokkal találkozott és követőivé fogadott asszonyokat, akik pedig abban az időben Keleten alárendelt szerepet játszottak. Elmondotta az irgalmas samaritánusról szóló történetet, amely szerint a zsidóktól megvetett samaritánus teljesítette Isten akaratát és nem „a választott nép” papja. Elmondotta igehirdetését arról, hogy kik a „boldogok”, amelynek lényege az, hogy végeredményben azoké az Istennek országa, akik arra semmiképpen sem számítanak és akiket arra az „igazak” teljességgel méltatlannak tartanak. Így lépett át Jézus minden korlátot és így győzte le a feszültségeket. IZrisztus követésében járva — a karácsonyi „minden népnek” szóló evangéliumot szívünkben forgatva — a ma élő keresztyének és általában a keresztyén egyház nem arra küldetett ebben a világban, hogy a feszültségeket növelje, az ellentéteket fokozza és a korlátokat magasabbra emelje, hanem arra, hogy a megértést és a békességet munkálva, segítse a feszültségeket feloldani, az ellentéteket lecsökkenteni és a korlátokat ledönteni. Sajnos, vannak olyan teológiai irányzatok — és azok szellemében dolgozó keresztyének és keresztyén csoportok —, amelyek azt hiszik, hogy akkor járnak igazán Jézus útján, ha minél élesebben hangsúlyozzák az egyház és a „bűnös világ" feszültségét, ha kiemelik az egyház és „istentelen” környezet különbségét, ha hangsúlyozzák, hogy „nem lehet semmiféle koegzisztencia” Nyugat és Kelet között és még abban is „segítenek”, hogy növekedjék a nieg nem értés a fajok között. Az egyház gyakran feledkezik el arról, hogy a múltban és a jelenben is, nem egyszer okozója volt és okozója még ma is a gazdasági, társadalmi és politikai igazságtalanságoknak. Sőt gyakran fokozottabb mértékben vétkes ezekben, mint maga a „világ”, hiszen a kezében tartott Bibliából tudhatta, hogy „mit kell cselekednie" és mégis gyakran nem cselekedte azt. A karácsonyi evangéliumot hallva, a keresztyén egyháznak szerte a világban nagyon komolyan kell törekednie arra, hogy ne a feszültségeket fokozza a világban, hanem a megértést és a békességet munkálja „minden nép” között. Az egyház drága kincse a karácsonyi evangélium. Ezt kell bátran hirdetnie és élnie, szolidaritást vállalva az egész emberiséggel. Még ott is a feszültségek legyőzésére kell törekednie, ahol arra már semmi reménység nem látszik. A feszültségeket legyőző Jézus Krisztus adja ehhez a készséget és erőt. Az Ö evangéliuma ez: „örömöt hirdetni minden népnek.” D. Káldy Zoltán ...megszületett nektek ma a Megtartó... Szeretettel köszöntjük Olvasóinkat karácsonynak, a szeretet ünnepének küszöbén Mária magasztaló énekének boldog örömével: magasztalja én lelkem az Urat! örömmel teszünk arról bizonyságot, hogy jó az Ür s kegyelme gazdagságával ma is körülvesz, ajándékaival megvilágosít és elhalmoz gondviselő szeretetének ezer jelével. Bizony magasztaljuk az Urat, mert Jézus Krisztusban közénk jött és szeretete nem távoli Ígéret, hanem mai ajándék. A pásztorok ámuló örömét szeretnénk Olvasóinkhoz vinni, akiknek szívében megfogant az angyali szózat. Dicsőséget adtak Istennek, a békesség útjára lépett a lábuk s a jóakarat életük lüktető erejévé lett. Vajha ez az angyali öröm is testté, életté lenne közöttünk: a hívő szív Isten-dicséretéből a békesség jó szolgálata s a jóakarat emberszíveket összekapcsoló ereje fakadna. A csillag nyomában járó bölcsek a legenda szerint hárman voltak. Az Írásban nincsen számuk. Minden keresztyénnek szívében áradjon el a tisztelet és ünnepi meleg érzésekkel tegyünk tisztességet mennyei Atyánknak, aki egyszülött Fiában emberré lett, hogy mi az ő embersége árán fiai, gyermekei lehessünk s megismerhessük öt, a szeretet és kegyelem forrását. Magasztaljuk az Urat, mert jó, — nyíljék meg szívünk az angyali szózat előtt, — és boruljunk le előtte, aki Fiában lett Atyánkká. Boldog ünnepeket! Betlehemes ének Ö, emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este A jászol almán, kis hajléktalan, Szelid barmok közt kedves bambino. O, emberek, gondoljatok ma rá; Hogy anyja az Űr szolgáló leánya És apja ács volt, dolgozó szegény, S az istállóban várt födél reájuk. O, emberek, gondoljatok ma rá: A betlehemi kisded jászolára, Amely fölött nagyobb fény tündökölt, Mint minden várak s kastélyok fölött. Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, A kerek föld mindegyik gyermekéhez Egy üzenettel jött: Szeressetek! Ó, emberek, gondoljatok ma rá! Juhász Gyula „Ügy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen.” János ev.3,16 „Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten őbenne marad.” 1„ János 4,16
