Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-10-10 / 41. szám
fei». Mái* feft fS. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXX. évfolyam, 41. szám 1965. október 10. Ara: 1,40 forint „NÉZD AZ ÉLET APRÓ REBBENÉSEIT..." £ z a Radnóti idézet most Petőfi szolgálatába szeretne állni. Sokszor jut eszembe gyermekkorunkban tanult verse az őszről. Követjük-e példáját? Kiülünk-e néha a dombtetőre? Persze nincsen időnk hozzá. Lótunk-futunk. Az évszakok váltják egymást és észre se vesszük. Lehet, hogy így van, de nincs jól. Azt hiszem az időn kívül azért más is hiányzik: a látó szem a „szerteszét nézéshez", és a halló fül „a fák lehulló levele lágy neszének” meghallásához. Két vasárnappal ezelőtt a Hegyi Beszédből vett textus alapján szólt a prédikáció. Arról a szép szakaszról, ahol az ég madarairól, a mező liliomairól, és a legigénytelenebb növényről, a fűről mond példázatot Jézus. Példázatait, de különösen a Hegyi Beszédnek ezt a szakaszát mindig költőinek éreztem. Tudom, hogy ö nem költő. Tudom, hogy akik már nem tudnak vele mit kezdeni, nem ismerik meg benne megváltójukat, a világ üdvözítőjét, szorultságukban kénytelenek vele valamit kezdeni. Beosztják valahová: költő volt — mondják. Nem rosszindulatból teszik. A régi liberális teológusokat az a jószándék vezette, hogy így talán közelebb hozzák Jézus alakját a sokat emlegetett „modern emberhez”. „Megmentik” számára. Ismerem tehát ezt a kisiklást. Nem szeretnék a rossz vágányokra újból ráfutni. De azért nem szeretnék kisértés miatti aggodalmaskodásból tartózkodni annak megállapításától, hogy Jézus szavaiban, tanításában, példázataiban poézis- sel, költészettel is találkozik az ember. Sőt azt is meg merném kockáztatni, hogy mikor felemeli szívünket a hegyi beszéd tisztult, üde légkörébe, megment attól a bűntől is, hogy sokszor nagyon költészetmentesen, prózaian, siváran éljük az életet. A természet nem prédikál. Hallgat. Mikor azonban Jézus mutat rá egy árva verébre, vagy a mező liliomára, amely szerényebb formában de dúsan borította a Szentföld rétjeit, akárcsak nálunk a rum-láng halványságú őszi kikiric$, vagy az egyszerű mező füvére hívja fel figyelmünket, ujjmuta- tása nyomán mindegyik példázattá válik, prédikálni kezd. Élesebb szemmel, hallóbb füllel járunk a természetben, ha figyelmesen hallgatjuk Jézus szavát. Itt térnék vissza Petőfire. Nem tartom teológusnak. Megállapításai olykor sértik egy teológus fülét, hiszen gyakran ssak hasonlati anyagot keres a hitélet fogalmai közül, magából a Bibliából is. Elég gyakran teszi, úgy hogy a Biblia ismerete nélkül nem lehet minden versét megérteni. A Bibliához való kapcsolata azonban nemcsak ilyen formális. A természethez való viszonyában, ahogyan az élet apró rebbenéseit felismerni és értékelni tudta, abban van valami „jézust”. A romantika korában, mikor csak a „fenyvesekkel vadregényes tájak” és a hegyek zordon szépségei tudták lenyűgözni a költőket, ez az evangélikus költő, szerintem abban volt evangélikus, hogy másképpen merte nézni a dolgokat. A hétköznapiban, a hozzánk közelesőben, a lebecsültben ismerte fel és mutatta meg a költészetet. A faluvégi kurta kocsmában, a királydinnyés homokban, az Alföld tengersík vidékén. Ö tette hazánkká ezt az országot. A Nagy Magyar Alföld képe Petőfi óta megváltozott. Nem is petőfies alföld-romantikára van szükségünk. Inkább arra, hogy a hétköznapiban, az „élet apró rebbenései- ben”, a hozzánk közelesőben fedezzük fel a költői szépet és örvendezzünk rajta. Hitünknek rendszeresen lenne szüksége egy kis „magaslati levegőre” egy kis „hegyi levegőre”, a Jézus körüli légkörre s megnyílnék szemünk fülünk a mai élet költészete számára, több örömmel iogadnánk az élet apró rebbenéseit. Benczúr László IMÁDKOZZUNK Örökkévaló Istenünk, mindeneknek Atyja, aki mindenek felett és mindenkiben munkálkodsz, hálaadással borulunk le előtted. Megköszönjük, hogy Lelked által építed a te egyházadat közöttünk is. Megköszönjük, hogy igéd életté tud formálódni bennünk. Te azt ígérted Atyánk, hogy Fiad által meg tudod teremteni a Lélek egységét a békesség köteléke által. Azzal bíztatsz, hogy gyermekeidet eggyé tudod tenni a jó szolgálatában. Könyörgünk, hogy most, amikor a Keresztyén Békekonferencia ülésezik hazánkban, áldd meg ezt a munkát is. Add, hogy akik hozzánk jöttek, tudjanak áldással szolgálni az emberiség nagy kérdéseiben. Engedd, hogy a konferencia hangja messze hangozzék az egész világon, amikor az emberiség békéjét akarja építeni és keresi a megbékélés útját. Atyánk, kérünk, nyugodjon meg áldásod ezen a munkán. Atyánk, amikor Fiadban közöttünk jártál, segítettél minden segítségre szorulón. Segítesz ma is, de mi, akikben ki akarod ábrázolni szeretetedet, bizony sokszor megyünk el a segítés alkalmai mellett közönyös szívvel. Kérünk, adj nekünk szeretetben gazdag szivet, hogy mi is személyválogatás nélkül tudjuk szeretni embertársainkat és ha kell, tudjunk jó szívvel segíteni rajtuk. Atyánk te azt tanítod, hogy az alázatosakat te felmagasztalod. Kérünk Téged, adj nekünk alázatos szívet. Öld ki belőlünk a kegyetlen önzést és a törtető fennhéjázást, mert így csak fájdalmat és keserűséget okozunk egymásnak. Könyörgünk egyházunkért. Aidd meg az igehirdetés szol gálatát, a szíveket pedig nyisd meg igéd befogadására. Kö nyörgiink a földeken folyó munkákért. Segítsd a betakarítást és áldd meg a magvetést. Oltalmazd hazánkat és annak népét áldd meg békességgel. Könyörgünk hallgass meg minket a Krisztusért. Ámen. BEMUTATJUK VENDÉGEINKET NYIKODIM METROPOLITA A világ egyik legnagyobb keresztyén egyházának, az Orosz Ortodox Egyháznak képviselője. 1960. óta tölti be a Külügyi Hivatal vezetőjének felelősségteljes tisztét és egyháza ezalatt több igen jelentős lépést tett éppen az ökumenikus kapcsolatok területén. Az Üj Delhi-i nagygyűlésen. 1961-ben az Orosz Ortodox Egyház az Egyházak Világtanácsa tagjainak sorába lépett. Jelentős fordulat volt ez az ökumenikus párbeszéd történetében. Az ökumenikus mozgalom gondolata mindaddig inkább a protestáns egyházak körében talált követőkre, ettől kezdve viszont lehetőség nyílt a régebbi tagegyházak előtt a legnagyobb ortodox egyházzal való találkozásra, a keresztyénség ortodox ágának mélyebb megismerésére. Nem egy protestáns egyházi ember csodálkozva fedezte fel a gazdag liturgiájú ortodox egyházban az evangéliumi hit addig nem sejtett erőit. Fel kellett figyelni többek között a Krisztus testetöltésére vonatkozó ortodox tanításra, amely az egyház mai szolgálata szempontjából iis fontos útmutatást ad, amikor rámutat Isten emberszeretete és a felebaráti szeretet szoros ösz- szefüggéseire. Az Orosz Ortodox Egyház Üj Delhiben tett lépését bizonyára a Keresztyén Békekonferencia mozgalmában való korábbi eredetű részvétel tapasztalatai is érlelték. Egyházközi kapcsolatainak fontos körét jelenti a belső „ortodox ökumené”, amely az Ossz Ortodox Konferenciában öltött testet. Mindebben Nyikodim lenin- grádi metropolitának jelentős része van. Fiatal még, de jelentős ökumenikus tapasztalatokkal rendelkezik és tekintélye is nagy. Egyházát és sze mélyét körülvevő megbecsülést mutatja, hogy az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottságának tagjává választották, a Keresztyén Békekonferenciának pedig egyik alel- nöke. Nemcsak egyháza, hanem személy szerint az ő részvétele is fontos hozzájárulást jelent a mozgalom munkájában. Az I. Keresztyén Bélié világgyűlésen tartott előadása például a békeszolgálat bibliai alapjainak mélyreható elemzésével gazdagította a mozgalom teológiáját. J. R. CHANDRAN A bangalorei teológiai főiskola igazgatója széles körben ismert, jelentős teológus. Tagja az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának és legmagasabb szintű vezető testületének, a Végrehajtó Bizottságnak. Az egyik legkorábbi ökumenikus kezdeményezés hagyományait folytató „Hit és Egyházalkotmány” bizottság munkájában alelnökként vesz részt. Nagy tapasztalatokkal rendelkezik az ökumenikus kapcsolatok terén, hiszen a Délindiai Egyház, amelynek felszentelt lelkésze, maga is négy felekezet egyesüléséből született 1947-ben és jelenleg is tárgyalásokat folytat egy még szélesebb körű unió létrehozása érdekében. Tőlünk, európai keresztyénektől, talán távolabb áll a különböző egyházak szervezeti egyesülésének gondolata, de a missziói munka gyümölcseként létrejött ún. fiatal egyházak körében nagy jelentősége van a keresztyén bizonyságtétel hitelképessége szempontjából. Ezek az egyházak, amelyek a lakosságnak legtöbbször amúgyis csak kis hányadát ölelik fel, először az európai keresztyének felekezeti megosztottságát követték és így számos kisebb csoportra szakadozva kezdték el szolgálatukat. Elképzelhető, milyen nehéz ilyen megosztottan hirdetni a szeretet evangéliumát azokon a területeken, ahol nemegyszer földrésznyi térségeket átfogó nem keresztyén világvallások jeJCét s<zólentik a környező világot. A Dél-Indiai Egyház másik jellegzetessége, hogy gyülekezetei nemcsak felekezeti eredetük, hanem anyanyelvűk szerint is több csoportra oszthatók. Az istentiszteletet leggyakrabban Dél-India négy nyelvének valamelyikén tartják, de vannak angolul beszélő gyülekezetek is. Az egyház igen aktív szolgálatot végez a sok problémával küzdő indiai társadalom életében. Igyekszik igazán indiai egyház lenni, anélkül, hogy elvesztené ökumenikus jellegét. Chandran professzor családja negyedik keresztyén nemzedékének képviselője. Először matematikából szerzett tudományos képesítést, majd Bangalore-ban, Oxfordban, New Yorkban és Chicagóban tanult teológiát. Professzori tisztére, egy nagy falusi gyülekezet éléről hívták meg. Jelenleg egyháza teológiai bizottságának is elnöke. A Tanácsadó Bizottság ülésének egyik előadójaként Ázsia szemszögéből világítja meg a főtémát. ígérete szerint ökumenikus istentiszteleten is vállal igehirdetői szolgálatot. Bizonyosak vagyunk benne, hogy jelenléte és bizonyságtétele áldást és gazdagodást jelent majd mind a Keresztyén Békekonferencia tanácskozásain, mind a magyar egyházak körében. Ha valaki végigolvassa a Szentháromság ünnepe utáni 17-ik vasárnap igéit, akkor meg kell látnia, hogy ennek a vasárnapnak a mondanivalóit két szó öleli át. Az első szó így hangzik: —* minden hivő ember egyformán Isten gyermeke! Amikor Jézus Krisztus ott a Hegyen az első Miatyánkra megtanította a tanítványokat, akkor ezzel nemcsak egy új imádságot mondott el nekik, hanem az életük boldog titkát tárta fel előttük. Ez a titok pedig az, hogy ha valaki valahol hivő szívvel és hívó szóval belekezd ebbe az imádságba, akkor Isten atyai szíve előtt úgy fog megállni, mint Isten gyermeke. Mint Isten nagy családjának a tagja. Hozzátartozója annak a családnak, amelyik Jézus Krisztus szeretetéből és ajándékából él. Ez az egyház gyönyörű egysége, hogy Jézus Krisztusban minden hívőnek hozzátartozója vagyok, mert Isten gyermekévé lettem. Ez minden hitnek nagy ereje, öröme és reménysége, hogy egyek cs egyformák vagyunk Isten szeretetében. Ez az a felemelő és bátorító buzdítás, hogy Istent Atyánknak nevezhetjük. Mindenütt és mindig megszólíthatom, mert Ö nekem és mindnyájunknak szerető és gondviselő atyja. Ennek a vasárnapnak az a nagy evangéliuma, örömhíre, íi hogy én is Isten gyermeke va- j gyök! Mindig és mindenütt lát ; engem! Nemcsak a távoli \ szemlélője az életemnek: sze- retete, atyai szíve kíséri végig kanyargó életutamat. Akárhol vagyok — Isten gyermeke vagyok! És itt következik a második szó. Ez pedig az, hogy testvére vagyok mindenkinek! Mindenki másnak, akivel találkozom. A mi Atyánk megszólításban mindenki más nekem testvérem, mert ö is gyermeke Istennek, hozzátartozó és családtag abban a végtelen körben, amelyet szüntelenül átölelve tart Isten atyai szívének szeretete. A mai vasárnapnak az is egyik nagy tanítása, figyelmeztetése, hogy Isten atyai szívéhez nem lehet tolakodva, tülekedve, egymást letiporva megérkezni. Hivő és imádkozó embereket, tcmplomlátoga- tókat és bibliaolvasókat az Istennel való találkozás küszöbén ez a kérdés várja: — Hol van a te atyádfia? Mi van vele és velük?! Mi van a másikkal, akivel együtt jártál, éltél és dolgoztál?! — Áldás, vagy átok, könny vagy keserűség kísér minket Isten atyai szívéhez?! Jézus Krisztus a hitben hozzátartozónak ismer el egyformán mindannyiunkat. Isten gyermekévé fogadhat, meggyógyíthat — ez a mostani vasárnap nagy lehetősége, eseménye, ígérete és ajándéka. Mi ezért imádkozunk és ezért száll Hozzá könyörgő kérésünk: Uram szeress minket, hogy szeretni tudjunk! Friedrich Lajos
