Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-10-10 / 41. szám

fei». Mái* feft fS. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXX. évfolyam, 41. szám 1965. október 10. Ara: 1,40 forint „NÉZD AZ ÉLET APRÓ REBBENÉSEIT..." £ z a Radnóti idézet most Petőfi szolgálatába sze­retne állni. Sokszor jut eszembe gyermekkorunkban tanult verse az őszről. Követjük-e példáját? Kiülünk-e néha a dombtetőre? Persze nincsen időnk hozzá. Lótunk-futunk. Az évszakok váltják egymást és észre se vesszük. Lehet, hogy így van, de nincs jól. Azt hiszem az időn kívül azért más is hiány­zik: a látó szem a „szerteszét nézéshez", és a halló fül „a fák lehulló levele lágy neszének” meghallásához. Két vasárnappal ezelőtt a Hegyi Beszédből vett textus alapján szólt a prédikáció. Arról a szép szakaszról, ahol az ég madarairól, a mező liliomairól, és a legigénytelenebb nö­vényről, a fűről mond példázatot Jézus. Példázatait, de külö­nösen a Hegyi Beszédnek ezt a szakaszát mindig költőinek éreztem. Tudom, hogy ö nem költő. Tudom, hogy akik már nem tudnak vele mit kezdeni, nem ismerik meg benne meg­váltójukat, a világ üdvözítőjét, szorultságukban kénytelenek vele valamit kezdeni. Beosztják valahová: költő volt — mond­ják. Nem rosszindulatból teszik. A régi liberális teológusokat az a jószándék vezette, hogy így talán közelebb hozzák Jézus alakját a sokat emlegetett „modern emberhez”. „Megmentik” számára. Ismerem tehát ezt a kisiklást. Nem szeretnék a rossz vágányokra újból ráfutni. De azért nem szeretnék kisértés miatti aggodalmaskodásból tartózkodni annak megállapításá­tól, hogy Jézus szavaiban, tanításában, példázataiban poézis- sel, költészettel is találkozik az ember. Sőt azt is meg merném kockáztatni, hogy mikor felemeli szívünket a hegyi beszéd tisztult, üde légkörébe, megment attól a bűntől is, hogy sok­szor nagyon költészetmentesen, prózaian, siváran éljük az életet. A természet nem prédikál. Hallgat. Mikor azonban Jézus mutat rá egy árva verébre, vagy a mező liliomára, amely szerényebb formában de dúsan borította a Szentföld rétjeit, akárcsak nálunk a rum-láng halványságú őszi kikiric$, vagy az egyszerű mező füvére hívja fel figyelmünket, ujjmuta- tása nyomán mindegyik példázattá válik, prédikálni kezd. Éle­sebb szemmel, hallóbb füllel járunk a természetben, ha figyel­mesen hallgatjuk Jézus szavát. Itt térnék vissza Petőfire. Nem tartom teológusnak. Meg­állapításai olykor sértik egy teológus fülét, hiszen gyakran ssak hasonlati anyagot keres a hitélet fogalmai közül, magából a Bibliából is. Elég gyakran teszi, úgy hogy a Biblia ismerete nélkül nem lehet minden versét megérteni. A Bibliához való kapcsolata azonban nemcsak ilyen formális. A természethez való viszonyában, ahogyan az élet apró rebbenéseit felismerni és értékelni tudta, abban van valami „jézust”. A romantika korában, mikor csak a „fenyvesekkel vadregényes tájak” és a hegyek zordon szépségei tudták lenyűgözni a költőket, ez az evangélikus költő, szerintem abban volt evangélikus, hogy másképpen merte nézni a dolgokat. A hétköznapiban, a hoz­zánk közelesőben, a lebecsültben ismerte fel és mutatta meg a költészetet. A faluvégi kurta kocsmában, a királydinnyés ho­mokban, az Alföld tengersík vidékén. Ö tette hazánkká ezt az országot. A Nagy Magyar Alföld képe Petőfi óta megváltozott. Nem is petőfies alföld-romantikára van szükségünk. Inkább arra, hogy a hétköznapiban, az „élet apró rebbenései- ben”, a hozzánk közelesőben fedezzük fel a költői szépet és örvendezzünk rajta. Hitünknek rendszeresen lenne szüksége egy kis „magaslati levegőre” egy kis „hegyi levegőre”, a Jézus körüli légkörre s megnyílnék szemünk fülünk a mai élet köl­tészete számára, több örömmel iogadnánk az élet apró rebbe­néseit. Benczúr László IMÁDKOZZUNK Örökkévaló Istenünk, mindeneknek Atyja, aki mindenek felett és mindenkiben munkálkodsz, hálaadással borulunk le előtted. Megköszönjük, hogy Lelked által építed a te egyhá­zadat közöttünk is. Megköszönjük, hogy igéd életté tud for­málódni bennünk. Te azt ígérted Atyánk, hogy Fiad által meg tudod teremteni a Lélek egységét a békesség köteléke által. Az­zal bíztatsz, hogy gyermekeidet eggyé tudod tenni a jó szol­gálatában. Könyörgünk, hogy most, amikor a Keresztyén Békekon­ferencia ülésezik hazánkban, áldd meg ezt a munkát is. Add, hogy akik hozzánk jöttek, tudjanak áldással szolgálni az em­beriség nagy kérdéseiben. Engedd, hogy a konferencia hangja messze hangozzék az egész világon, amikor az emberiség bé­kéjét akarja építeni és keresi a megbékélés útját. Atyánk, kérünk, nyugodjon meg áldásod ezen a munkán. Atyánk, amikor Fiadban közöttünk jártál, segítettél min­den segítségre szorulón. Segítesz ma is, de mi, akikben ki akarod ábrázolni szeretetedet, bizony sokszor megyünk el a segítés alkalmai mellett közönyös szívvel. Kérünk, adj nekünk szeretetben gazdag szivet, hogy mi is személyválogatás nélkül tudjuk szeretni embertársainkat és ha kell, tudjunk jó szív­vel segíteni rajtuk. Atyánk te azt tanítod, hogy az alázatosakat te felmagasz­talod. Kérünk Téged, adj nekünk alázatos szívet. Öld ki belő­lünk a kegyetlen önzést és a törtető fennhéjázást, mert így csak fájdalmat és keserűséget okozunk egymásnak. Könyörgünk egyházunkért. Aidd meg az igehirdetés szol gálatát, a szíveket pedig nyisd meg igéd befogadására. Kö nyörgiink a földeken folyó munkákért. Segítsd a betakarítást és áldd meg a magvetést. Oltalmazd hazánkat és annak népét áldd meg békességgel. Könyörgünk hallgass meg minket a Krisztusért. Ámen. BEMUTATJUK VENDÉGEINKET NYIKODIM METROPOLITA A világ egyik legnagyobb keresztyén egyházának, az Orosz Ortodox Egyháznak képviselője. 1960. óta tölti be a Külügyi Hivatal vezetőjé­nek felelősségteljes tisztét és egyháza ezalatt több igen je­lentős lépést tett éppen az ökumenikus kapcsolatok terü­letén. Az Üj Delhi-i nagygyűlésen. 1961-ben az Orosz Ortodox Egyház az Egyházak Világta­nácsa tagjainak sorába lépett. Jelentős fordulat volt ez az ökumenikus párbeszéd törté­netében. Az ökumenikus moz­galom gondolata mindaddig inkább a protestáns egyházak körében talált követőkre, et­től kezdve viszont lehetőség nyílt a régebbi tagegyházak előtt a legnagyobb ortodox egyházzal való találkozásra, a keresztyénség ortodox ágának mélyebb megismerésére. Nem egy protestáns egyházi ember csodálkozva fedezte fel a gaz­dag liturgiájú ortodox egy­házban az evangéliumi hit addig nem sejtett erőit. Fel kellett figyelni többek között a Krisztus testetöltésére vo­natkozó ortodox tanításra, amely az egyház mai szolgá­lata szempontjából iis fontos útmutatást ad, amikor rámu­tat Isten emberszeretete és a felebaráti szeretet szoros ösz- szefüggéseire. Az Orosz Ortodox Egyház Üj Delhiben tett lépését bizo­nyára a Keresztyén Békekon­ferencia mozgalmában való korábbi eredetű részvétel ta­pasztalatai is érlelték. Egyház­közi kapcsolatainak fontos kö­rét jelenti a belső „ortodox ökumené”, amely az Ossz Or­todox Konferenciában öltött testet. Mindebben Nyikodim lenin- grádi metropolitának jelentős része van. Fiatal még, de je­lentős ökumenikus tapasztala­tokkal rendelkezik és tekinté­lye is nagy. Egyházát és sze mélyét körülvevő megbecsü­lést mutatja, hogy az Egyhá­zak Világtanácsa Végrehajtó Bizottságának tagjává válasz­tották, a Keresztyén Békekon­ferenciának pedig egyik alel- nöke. Nemcsak egyháza, ha­nem személy szerint az ő rész­vétele is fontos hozzájárulást jelent a mozgalom munkájá­ban. Az I. Keresztyén Bélié világgyűlésen tartott előadása például a békeszolgálat bib­liai alapjainak mélyreható elemzésével gazdagította a mozgalom teológiáját. J. R. CHANDRAN A bangalorei teológiai főis­kola igazgatója széles körben ismert, jelentős teológus. Tag­ja az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának és leg­magasabb szintű vezető testü­letének, a Végrehajtó Bizott­ságnak. Az egyik legkorábbi ökumenikus kezdeményezés hagyományait folytató „Hit és Egyházalkotmány” bizottság munkájában alelnökként vesz részt. Nagy tapasztalatokkal ren­delkezik az ökumenikus kap­csolatok terén, hiszen a Dél­indiai Egyház, amelynek fel­szentelt lelkésze, maga is négy felekezet egyesüléséből szüle­tett 1947-ben és jelenleg is tárgyalásokat folytat egy még szélesebb körű unió létrehozá­sa érdekében. Tőlünk, európai keresztyénektől, talán távo­labb áll a különböző egyházak szervezeti egyesülésének gon­dolata, de a missziói munka gyümölcseként létrejött ún. fiatal egyházak körében nagy jelentősége van a keresz­tyén bizonyságtétel hitelképes­sége szempontjából. Ezek az egyházak, amelyek a lakosság­nak legtöbbször amúgyis csak kis hányadát ölelik fel, elő­ször az európai keresztyének felekezeti megosztottságát kö­vették és így számos kisebb csoportra szakadozva kezdték el szolgálatukat. Elképzelhető, milyen nehéz ilyen megosztot­tan hirdetni a szeretet evan­géliumát azokon a területe­ken, ahol nemegyszer föld­résznyi térségeket átfogó nem keresztyén világvallások je­JCét s<zó­lentik a környező világot. A Dél-Indiai Egyház másik jel­legzetessége, hogy gyülekeze­tei nemcsak felekezeti erede­tük, hanem anyanyelvűk sze­rint is több csoportra osztha­tók. Az istentiszteletet leg­gyakrabban Dél-India négy nyelvének valamelyikén tart­ják, de vannak angolul beszé­lő gyülekezetek is. Az egyház igen aktív szolgálatot végez a sok problémával küzdő indiai társadalom életében. Igyek­szik igazán indiai egyház len­ni, anélkül, hogy elvesztené ökumenikus jellegét. Chandran professzor család­ja negyedik keresztyén nem­zedékének képviselője. Elő­ször matematikából szerzett tudományos képesítést, majd Bangalore-ban, Oxfordban, New Yorkban és Chicagóban tanult teológiát. Professzori tisztére, egy nagy falusi gyü­lekezet éléről hívták meg. Je­lenleg egyháza teológiai bi­zottságának is elnöke. A Tanácsadó Bizottság ülé­sének egyik előadójaként Ázsia szemszögéből világítja meg a főtémát. ígérete sze­rint ökumenikus istentisztele­ten is vállal igehirdetői szol­gálatot. Bizonyosak vagyunk benne, hogy jelenléte és bi­zonyságtétele áldást és gaz­dagodást jelent majd mind a Keresztyén Békekonferencia tanácskozásain, mind a ma­gyar egyházak körében. Ha valaki végigolvassa a Szentháromság ünnepe utáni 17-ik vasárnap igéit, akkor meg kell látnia, hogy ennek a vasárnapnak a mondaniva­lóit két szó öleli át. Az első szó így hangzik: —* minden hivő ember egyfor­mán Isten gyermeke! Amikor Jézus Krisztus ott a Hegyen az első Miatyánkra megtanította a tanítványokat, akkor ezzel nemcsak egy új imádságot mondott el nekik, hanem az életük boldog titkát tárta fel előttük. Ez a titok pedig az, hogy ha valaki vala­hol hivő szívvel és hívó szó­val belekezd ebbe az imád­ságba, akkor Isten atyai szíve előtt úgy fog megállni, mint Isten gyermeke. Mint Isten nagy családjának a tagja. Hoz­zátartozója annak a család­nak, amelyik Jézus Krisztus szeretetéből és ajándékából él. Ez az egyház gyönyörű egy­sége, hogy Jézus Krisztusban minden hívőnek hozzátartozó­ja vagyok, mert Isten gyer­mekévé lettem. Ez minden hitnek nagy ere­je, öröme és reménysége, hogy egyek cs egyformák vagyunk Isten szeretetében. Ez az a felemelő és bátorító buzdítás, hogy Istent Atyánknak nevez­hetjük. Mindenütt és mindig megszólíthatom, mert Ö ne­kem és mindnyájunknak sze­rető és gondviselő atyja. Ennek a vasárnapnak az a nagy evangéliuma, örömhíre, íi hogy én is Isten gyermeke va- j gyök! Mindig és mindenütt lát ; engem! Nemcsak a távoli \ szemlélője az életemnek: sze- retete, atyai szíve kíséri vé­gig kanyargó életutamat. Akárhol vagyok — Isten gyer­meke vagyok! És itt következik a második szó. Ez pedig az, hogy test­vére vagyok mindenkinek! Mindenki másnak, akivel ta­lálkozom. A mi Atyánk meg­szólításban mindenki más ne­kem testvérem, mert ö is gyer­meke Istennek, hozzátartozó és családtag abban a végtelen körben, amelyet szüntelenül átölelve tart Isten atyai szívé­nek szeretete. A mai vasárnapnak az is egyik nagy tanítása, figyel­meztetése, hogy Isten atyai szívéhez nem lehet tolakodva, tülekedve, egymást letiporva megérkezni. Hivő és imádko­zó embereket, tcmplomlátoga- tókat és bibliaolvasókat az Istennel való találkozás kü­szöbén ez a kérdés várja: — Hol van a te atyádfia? Mi van vele és velük?! Mi van a másikkal, akivel együtt jártál, éltél és dolgoztál?! — Áldás, vagy átok, könny vagy kese­rűség kísér minket Isten atyai szívéhez?! Jézus Krisztus a hitben hoz­zátartozónak ismer el egyfor­mán mindannyiunkat. Isten gyermekévé fogadhat, meg­gyógyíthat — ez a mostani vasárnap nagy lehetősége, ese­ménye, ígérete és ajándéka. Mi ezért imádkozunk és ezért száll Hozzá könyörgő kérésünk: Uram szeress min­ket, hogy szeretni tudjunk! Friedrich Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom