Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-01-26 / 4. szám

„Világosságul adtalak..." EZ A KÉT SZŐ ÉZSAIÁS PHÖFÉTA KÖNYVÉBEN a követkéz» összefüggésben ol­vasható: ..Kevés az, hogy né­kem szolgám légy, a Jákob nemzetségének megépítésére és Izrael megszabadul tjainak visszakozására; sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjed­jen” (49,6). Eredeti értelme szerint Isten titokzatos „Szol­gájára” vonatkozik, aki végre­hajtja a mess'iási művet. Jézus Krisztus felől nézve, ez a pró­fécia Őt hirdeti. Ugyanazt mondja, amit János evangélis­ta visszaemlékezésében Jézus így jelentett ki magáról: „Én vagyok a világ világossága”. Az írásmagyarázók között ugyan felvetődik a kérdés, hogy ez és a hasonló ószövet­ségi próféciák első jelentésük­ben egy konkrét személyre, il­letve az eljövendő Messiásra vonatkoztak-e, vagy pedig „Isten Szolgáján” Izrael népét kell értenünk. Erre a kérdésre ! egyértelmű választ nem ad­hatunk, mert vannak olyan részletek, amelyekben az egyik jelentés, és vannak, amelyek­ben a másik jelentés a kézen­fekvő. De a mi számunkra gya­korlatilag ez nem tó döntő, hi­szen Jézus Krisztus világossá­gát az egyháznak kell hordoz­nia, s miközben ezt teszi, tud­nia kell, hogy nem az övé, hanem Uráé a fény. Érdekes megfigyelnünk, hogy a keresztyén egyház történeté­ben mikor került előtérbe ez az ószövetségi mondat. De az is érdekes, hogy mindegyik alkalommal más-más konkrét helyzetre vonatkozott. Ennél az igénél is átéljük Isten sza­vának mozgalmasságát: az idők változásai között új és új időszerű értelmet nyer. Ezek után nem csodálkozha­tunk azon. hogy ma isimét mást és mégis ugyanazt mondja, de változott formában. A KERESZTYÉN EGYHÁZ TÖRTÉNETÉBEN ELŐSZÖR akkor került előtérbe ez az ószövetségi prófécia, amikor Pál apostol az evangélium hir­detésével a zsidóktól a pogá- nyokhoz fordult. Az Apostolok Cselekedeiről szóló könyv sze­rint, Pál apostol első missziói útján idézi ezt a mondatot. Még pedig akkor, amikor bi­zonyságtevő szavára elzárkó­zást tapasztal a zsinagóga ré­széről. „Íme, a pogányokhoz fordulunk. Mert így parancsol­ta nekünk az Űr: Pogányok vi­lágosságául rendeltelek téged, hogy légy üdvösségül a föld határáig” (Csel. 13,46—48). Ez volt az a döntő óra, amikor a kibontakozó keresztyénség éle­tében „Jézus Krisztus világos­sága” elhatározó módon át­lépte a zsidó nép határát. Is­ten- szeretetének evangéliuma túláradt Izrael népén, a né­pekre. MÁSODSZOR AKKOR KE­RÜLT ez az ige előtérbe, ami­kor az egyház jóval későbbi története folyamán, a 18. és fő­leg a 19. században meglendült k külmisszió. A külmisszióval kapcsolatban ma már világo­sabban látjuk, amit egyházunk tiszta gondolkozói, Sőt maguk a misszióval foglalkozók leg- különbjei már régebben tó ész­leltek és szóvá tettek —, hogy a külmisszió fellendülésében gyarmatosító erők is közreját­szottak. Ez azonban nem ta­karhatja el előttünk sok-sok egyszerű, hivő bizonyságtevő életáldozó szolgálatát az evan­gélium hirdetésében és ember­baráti tevékenységben a színes .népek között. Mindenesetre ez az idő volt az, amikor „Jézus Krisztus világossága” jelentős mértékben átlépte a régi ke­resztyén népek határát. MANAPSÁG ISMÉT MÁS, újfajta helyzetben kerül elénk a próféta reménysége. A régi értelmű külmisszió ma már idejét múlta szinte mindenütt a világon. Idejét múlta először is azért, mert már majdnem mindenütt van a színes bőrű népeknél bennszülött keresztyén egyház. Az ő szolgálatuk elsősorban a környezetükben az evangélium továbbadása. De idejét múlta azért tó, mert a fehér emberek evangéliumhirdető szolgálatát ma meglehetősen bizalmatla­nul nézik — és tegyük hozzá': sokban joggal — a színes né­pek 'körében. A misszió ön­kéntelenül is összekapcsolódott sok esetben a gyarmatosítással — mint már előbb említettük, — de ezen felül a keresztyén­ség csszefonódott a nyugati kultúrával, s ennek következ­tében a saját értékekkel és kü­lönleges lelkiséggel rendelkező ázsiai és afrikai népek ide­gennek érezték az európai mezben megjelenő Jézust. Ta­láló erre egy hindu megjegy­zése még a harmincas évek­ből: nekünk szükségünk van Jézusra, de nem a nyugati Krisztusra. Mindehhez járul, hogy az európai és amerikai keresztyénség képe nem volt túlságosan vonzó a? „első sze­retet” tüzében égő ifjú egyhá­zakra. Űj értelemben lett időszerű a régi prófécia. így is mond­hatnánk: „Jézus Krisztus vilá­gossága” átlépi a keresztyén egyházak határát mindenütt a Földön. Minden egyháznak és minden gyülekezetnek a maga helyén, a saját környezetében kell sugároznia Krisztus vilá­gosságát. Hogyan tudja az egy­ház ezt a feladatot végrehaj­tani? 1. AZ EGYHÁZNAK kor­szerűen KELL PRÉDIKÁL­NIA AZ EVANGÉLIUMOT. Nem kegyes zsargonban, hogy csak a „törzstagok” érthetik meg, hanem a mai emberek nyelvén. De tartalmilag is meg kell újulnia az egyház szavá­nak. Nem szabad, hogy az em­berek idejét múlt ódonságot erezzenek az egyház mondani­valójában, hanem a mai kor levegője csapja meg őket a templomban is. Amikor pél­dául ma már mindenki ismeri az ember származásának je­lenlegi tudományos ismeretét, nem olyan egyszerűen ugyan, mintha közvetlenül a majmok­tól származnánk, de vitatha­tatlanul úgy, hogy az ősember­nek és a majmok bizonyos cso­portjának közös őse volt, — az egyháznak a szószékeken is ezt tudomásul véve kell hir­detnie Isten teremtő hatalmát. Mindezen túl az igehirdetés­nek fel kell ölelnie magába a mai korban élő ember belső problémáit, ahogyan azok a Föld különböző területein je­lentkeznek: sok helyen az anyagiasság, a nihilizmus, amelynek égjük formája a Nyugaton elég divatos egzisz­tencializmus, a cinizmus. Ezzel szemben nálunk a közösségi érzés, a háború elkerülésének, a békének vágya tölti el az embereket, 3. A HIVŐ EMBEREKNEK SZOLIDARITÁST, együitér- zést és egymás segítését kell vállalniuk azokkal a más meg­győződésű, nem hivő emberek­kel, akik között élnek. Ez a keresztyén szeretet időszerű formája. Az első században azon csodálkoztak az emberele, látva a kis keresztyén gyüleke­zetét: menyire szeretik ezek egymást! Ma ennél nagyobbat kell felmutatniuk a gyülekeze­teknek: mennyire tudják sze­retni a kívülállókat, a távolia- kat, különbségtétel nélkül minden embert! Ez a szeretet nemcsak azt kívánja, hogy a munkahelyen és az élet alka­lomszerű találkozásain, a vil­lamoson és a postással, meg­éreztessünk valamit a szerete- tünkből, hanem ezen túlme­nően azt is jelenti, hogy a ke­resztyén ember az őt körül­vevő helyzetben elősegíti az emberi közösségek nagy ügyeit. A magyar keresztyének közre­működnek a mai gazdasági, kulturális és társadalmi fel­adatok megoldásában, a ha­zánkban élő minden ember ér­dekében. 3. E KÉT FELADAT TEL­JESÍTÉSE KÖZBEN nem fe­ledkezünk meg arról, hogy mindezzel az egyház azt a ren­deltetését szolgálja, hogy az Isten szeretetének, a bűnbocsá­nat békességének és az örök élet reménységének jóhíre mi­nél többekhez eljusson. Így fénylik Jézus Krisztus világos­sága az egyház gyertyatartójá­ból, ha jól tölti be szolgálatát. „Világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjed­jen”. Ez az ősi prófécia a mai időkben tehát arra figyelmez­teti az egyházat, hogy ne akar­jon bezárkózni határai közé. Ahogyan az apostolok korában a zsidó nép határát, az elmúlt századokban a régi keresztyén népek határát húzta át Isten az evangélium fényével, ma aj egyház magába zárkózásál akarja megszüntetni Jézus sze- retete, a határain túláradj „világ világossága”. Egy éve adták nálunk a Malakiáic r nwiiststim német filmet. Ez a film meg­mutat valamit a dúskálkodó jó­létben. fényűzésben és mámor­keresésben ólő egyes rétegek félelméből: mi lenne, ha eljön­ne a „Vég”. Ugyanakkor pedig a babonás és üzleties vallásos­ságot is leleplezi. Főhőse egy kissé ügyefogyott, de igazságát teljes szívvel képviselő pap, egyi 1c alkalommal ezt mondja a reklámcég titkárának: „Ön Isten gyermeke, akár tudja, akár nem”. Meglepő mondat. A film ezzel azonban felvillant valamit abból, hogy Jézus Krisztus világossága nemcsak a templomokban fénylik. Veöreös Imre Pestújhely A RÉGI PEST ÉSZAKKE­LETI TŐSZOMSZÉDSÁGÁ­BAN, Rákospalotával határo­sán, amint neve is mutatja, új település nőtt a századfor­dulón: Pestújhely. Szorgalmas és takarékos gyári munkáscsa­ládok, kistisztviselők, iparosok, hivatalnokcsaládok rakták csa­ládi fészkeiket szabályos ut­cák h.osszú sorair át s megnőtt a csendes település. Az első világháború még fuvallatában sem sej lett a futó évek láthatárán, amikor a rá­kospalotai gyülekezethez tar­tozott pestújhelyi evangélikus- ság tömörülni kezdett, s a tízes évek legelején, mintegy 400 lelket számlálva, leányegyház­MELCZER DÁNOS 1802—1864 A RÁKOSKERESZTÚRI EVANGÉLIKUS TEMP­LOM falán emléktábla hirdeti 1832—1864-ig a gyü­lekezetben szolgáló Melczcr János lelkész emlékét A szabadságharc 100 éves fordulóján állította a gyüle­kezet sokat szenvedett lelkésze emlékére. Az emléktábla alatt 1964. január 12-én a XVII. kerületi Hazafias Népfront képviselői állottak koszo­rúval a kezükben, hogy Melczer halálának századik fordulóján megkoszorúzzák az emléktáblát. Előző napon a Hazafias Népfront ünnepi emlékestet tartott. Szalay László tanár tartott Melczer Jánosról meg­emlékezést. Méltatta a népét szerető, haladó szel­lemű, ízig-vérig magyar hazafi emlékét. Az emlék­esten ’ jelen volt dr. Vető Lajos püspök, a kerület országgyűlési képviselője is. Ki volt Melczer János? Erre a kérdésre könnyű felelni, mert fia Gyula, volt acsai lelkész részletesen megírta életrajzát. 1802-ben született Osztrolukán, Zólyom megyében. Atyja, Mihály, evangélikus tanító volt. A gimnáziumot Selmecbányán végezte kitűnő eredménnyel és már 21 éves korára elvégezte teológiai tanulmányait. Két évig — a kor szokása szerint — nevelősködött a szandai Sréter-családnál. Ezután szen­teli lelkésszé Lovich Ádám bányakerületi szuperin­tendens. Tudásvágya azonban arra indítja, hogy Bécsbe menjen és teológiára iratkozzék be. Majd Németországba vágyik. Ide azonban nem jut el, mert amikor haza jön útlevelének intézésére, a belujai egyház lelkésszé hívja meg, s Melczer a meghívást elfogadja. Belujáról kerül 1832-ben Keresztúrra és itt alakul élete tragikusan. A MŰVELT ÉS TANULT MELCZER JÄNOS nem él távol a politikától. A negyvennyolcas eszmék ha­talmukba kerítik őt is és családját is. Titus fia, aki mérnökjelölt, az osztrák elnyomás ellen fegyvert ragadó honvédek közé áll, mint tüzér. Oda is áldozza fiatal életét a haza oltárára: 1848. nov. 1-én hősi halált halt. A családra újabb megpróbáltatások vár­tak. Budavár ostromakor Henczi generális löveti Pestet. Ennek a barbárságnak áldozatul esik Melczer János kisebb fia, a 10 éves Lajos, aki nagybátyjánál, evan­gélikus gimnáziumi tanárnál lakik és gimnáziumba jár. A Fekete Sas utcai házat telitalálat éri. Min­denki megsebesül, de a kis Lajos olyan súlyosan, hogy a Rókusbán bal lábát tőből amputálni kell. Sebeibe belehal. Íme a második kereszt A legnagyobb megpróbáltatás azonban még hátra van. A szabadságharc elbukott A világosi fegyver­letétel után megkezdődik a hazafiak üldözése. Melczer János sem marad ki a sorból. Haynau vértörvény­széke halálra ítéli. Az ítélet indoklása ragyogóan festi meg népéhez, magyarságához és a szabadsághoz hű embernek a képét Ilyen mondatokat olvasunk az ítéletben: a debreceni trónfosztó nyilatkozatot, de a magyar forradalom minden proklamációit a szószék­ről készséggel kihirdette... forradalmi szellemben izgató beszédeket tartott... a népet azon megjegy­zéssel, hogy nincs többé király, a lázadásban való részvételre, a felkelő sereg számára népfelkelésre, az egyesült cs. és k. és orosz sereg elleni fegyveres ellenállásra szólította fel... az izgató Kossuthot úgy tünteté fel, mint az istenséggel felérő egyenlő hatású személyt... Elítélésének súlyos dokumentuma volt a „Márczius Tizenötödike” című lap 1849. május 7-i számában megjelent cikke. Lajos fia sebesülésekor írta. — A már második fiát elvesztő apa bizony neki volt kese­redve és megmártotta a tollát! Nem is csoda, hiszen nem kevesebbről volt szó, minthogy kedves, egész­séges, életvidám és jóeszű gyermeke — ha kibírja sebét — egész életére „nyomorult egylábú emberi alakká tétetett”. A szülőket, emberbarátokat és haza­fiakat arra kéri, hogy szánják őt; a győztes harcoso­kat és vitézeket pedig arra szólítja fél: „Bosszuljátok meg az ő leírhatatlan szenvedéseit... az azt okozott barbárokon és gyilkosokon.” Henczit kannibálszívű parancsnoknak titulálja. Cikkében forr a gyermekéért aggódó apa keserűsége a Habsburg-elnyomók ellen. Az ítélet kemény volt, mert nem lehetett Kossuthot büntetlenül isteníteni; a népet a császári sereg ellen izgatni; a cs. és k. sereget ócsárolni; generálist kan­nibálnak nevezni, katonáit gyilkosoknak és barbárok­nak bélyegezni! Az ítélet: kötél általi halál! A VÉRESKEZÜ HAYNAU az 1852. május 5-én kelt ítéletet kegyelemből 6 évi várfogságra változtatta. Melczert el is vitték többi fogolytársával együtt Josef- stadtba. — Két év múltán királyi nászt ünnepelt Becs. I. Ferenc József nősült Ebből az alkalomból meghirdetett közkegyelembe esett Melczer is. Elhagy­hatta börtönét, de nem jöhetett vissza gyülekezetébe. Egy esztendeig Péteriben volt segédlelkész, majd 1856-ban visszajöhetett Keresztúrra. — A börtön azon­ban megtörte. Vízkórságot szerzett. A börtönben meg­tanult olaszul, franciául és angolul. Tudását haszno­sította. Kilenc nyomtatott és számtalan kéziratban ránk maradt munkája tanúsítja ezt. Lelkésztársai megbecsülték; egyházmegyei pénztáros, körlelkész, majd alesperes volt. 1864. január 1-én prédikált utoljára! A jéghideg templomban megfázott és január 10-én meghalt. Itt nyugszik régi temetőnkben két fiával együtt. Emléke pedig megmarad a gyülekezetben nemzedékről nem­zedékre. K. P. zá szerveződött „azon kecseg­tető reményben, hogy fiatal egyházunk itt a főváros közel­ségében rejlő alkalom folytán rövid időn belül megerősödik, és egyetemes egyházunk érde­keinek hathatós védelmezője leend” (Rakssányi Elemér gondnok leveleiből Zsigmondy akkori kerületi felügyelőhöz). A közlekedési lehetőségek még körülményesek voltak, ezért a kicsi sereg szívében megfo- gamzott a templémépítés álma. A KIS CSAPAT LELKES GONDNOKA, később felügye­lője, Rakssányi Elemér buzgón szervez, de terveiket és álmai­kat elfújta az első világháború vihara. 1921-ben újraéledt és igen fellendült a gyülekezet, amikor Jeszenszky Ignác nagykikindai menekült esperes vette kézbe a munkát. Szociális érzékkel megáldott ember volt. (Koráb­ban „Kiáltó szó” címen köny­ve is jelent meg, amelyben az alföldi munkásmozgalmakkal, a munkásosztály elnyomott helyzetével foglalkozott és sür­gette a betegbiztosítást.) Előbb a gyülekezet önállósulását sze­rette volna elérni. A község fejlődésében távlatot látott a gyülekezet számára is. Elsza­kadtak az anyagyülekezettől s kérték az egyházmegyét, hagy­ja jóvá önálló missziói egyház- községgé szervezésüket. Ez a jóváhagyás mindmáig — im­már 43 éve — nem történt meg. Az álom nem érett való­sággá. A közvetlen törést eb­ben Jeszenszky korai halála okozta. Éveken át igehirdető gazda nélkül maradt a nyáj. Az anyagyülekezethez nem csat­lakoztak vissza. A szolgálato­kat adminisztrátorként vallás­tanárok látták el. (Érdemes volna egyszer feltárni a buda­pesti vallástanári kar szerepét a peremvárosi gyülekezetek szervező munkájában.) 1928-ban Komjáthy Béla volt a szervező vallástanár. Az ő szolgálata idejében tért vissza eredeti irányára a kis közös­sége a templomépítésre. Né­hány év alatt 18 000 P-t gyűj­töttek s nekivágtak a nagy munkának. A tervet Sándy Gyula készítette. 1933-ban kezdték meg az építést a köz­ség által adományozott telken s még az év november 26-án Raffay püspök felszentelte az akkor még torony nélkül álló templomot. A lelkesedés igen nagy volt. Jól számoltak, adós­ság nélkül dolgoztak. Ebben példamutatók voltak a min­denkori nagyotakaró gyüleke- I zetek számára. Egy év múlva a padokat is megcsináltatták. Egy-egy család adományából készült az oltár, oltárkép, har* mónium, harang, csillár, kály* ha, szentedények, oltárterítők, templomajtó, sőt maga a ten rony befejezése is. Utolsó a második harang beszerzésé volt 1938-ban s így az ossz* költség 30 000 P. volt. A TEMPLOM ZÖMÖK TOK* NYÄVAL, sajátos belső me a* nyezet-szerkezetével jellegze* tes Sándy-alkotás. Egyike leg* sikerültebb templomainak Megépítése sikerének titka lényegében az, hogy nem kéz* dett nagyobb feladatba, mint amekkorát a reális szükséglet megkívánt s mint amennyire ereje volt. A szerény keretek közt megtartott hűséget Ister» jobban megáldja, mint a fel* lengzős álmokat. A második világháború ezt a kis hajlékot sem kímélte meg. Tetőzete félig beszakadt? vakolata kívül-belül lehullt, a torony majdnem ledőlt. A kő* zelben zuhant le egy nagymé* retű bomba, amely ha felrob* ban, megsemmisítette volna? (A fel nem robbant bombát utóbb kivitték a határba, de később meggondolatlanul visz* szahozták s az a községháza udvarán felrobbant. Egy rom* badőlt épület és sok halott; maradt utána. A romok alól á kevés életbenmaradt között ki* mentettek egy evangélikus hi* vöt is.) A háború vérzivatara után kapott megbízást a gyülekezet gondozására Kürtösi Kalmárt nyug. vallástanár, aki ma is buzgón szolgál a hívek között, Ideiglenesen, majd véglegesen rendbehozták a sérült templo* mot az újjáépítési miniszté* riurp hathatós segítségével. Később a kis sekrestyét iroda* vá bővítették. A belső tér fes* tését pedig a temp’omjubi* leumra Szita István művészi kis freskósorozattal egészítette ki, ami példamutatóan simul a templom stílusához. A gyülekezet rendezetlen helyzetében mégis van .rend. Nem önálló egyházközség —< de élő gyülekezet. Nincs pa* rochus lelkésze — de van pap* ja. Ötven év alatt sok meg* próbáltatás futott végig a nyájon, de harminc éve áll a temploma. Karácsony előtt. ünnepelték hálaadással, az angyalföldi gyülekezet ének* karának s a pesti egyház* megye esperesének vendég* szolgálatával. P. y( ,Az Űr az ő népének ereje, g A 28. Zsoltárnak ezek a be­li fejező szavai szólaltait meg afc- ü ban a bátorító és reménységet g árasztó igehirdetésben, ame- ! lyet Káldy Zoltán, a Déli Egy- 5 házkerület püspöke tartott EE 1983. november 17-én a batto- E nyai gyülekezetben. H Az istentisztelet után ünnepi' = közgyűlés keretében Iíeveházi ri Ottmár, a gyülekezet lelkésze j| ismertette az egyházközség ü történetét. Az írásos emlékek g arról tanúskodnak, hogy Bat- M lonyán az evangélikusok = 1861—1925-ig a reformátusok­ul kai közösen gyakorolták val­lj lásuka,t „battonyai egyesült E protestáns evangélikus egy- E házi” néven. 1925-ben külön­ít váltak és Battonya ettől kezd- M ve 1928-ig fiókegyház, majd j§ 1928-tól önálló gyülekezet, g 1938. december 11-én felavat­ni ja templomát. Ezért a temp­lomért adott hálát a 25 éves jubileum alkalmából. Délután Mezőhegyesen szol* gált a püspök. Battonya—- Mezőhegyes egy egyházközség! társegyház. Mezőhegyesen is hálaadásra gyülekeztek a hí* vek, mert a külsőleg még va* kolatlan templomot hosszú munka után bevakoltatták és a templomot belsőleg is tata,* rozták. A hálaadás jegyében lefolyt istentiszteleten az ige* hirdetés szeretetre hívta fel a híveket, elsősorban egymás iránt, de minden ember iránt is. Az ünnepi közgyűléssé át* alakult istentiszteleti gyüleke* zetet és az egyházkerület püs­pökét többen köszöntötték me­leg szavakkal. Az ünnepi köz* gyűlés után melég hangulatú szeretetvendégségen vettek részt a gyülekezet tagjai és a vendégek. Niemöller megfontoltságra int A keresztyénség egységének kérdésével foglalkozva D. Mar­tin Niemöller egyházelnök an­nak az álláspontjának adott kifejezést, hogy a keresztyének egysége céljából a különféle hitvallású keresztyének talál­kozásainak csak lépésenként szabadna követniök egymást; a már eddig elért lehetőségeket is veszélyeztetné az, ha ezeket a felekezetközi találkozásokat túl gyorsan, idő előtt akarnák, elmélyíteni. Niemöller helyesli ugyan az egyházi vezetőségek és vezető férfiak személyes kapcsolatainak intenzívebbé léteiét, mégis nyomatékosan hangsúlyozza, hogy — elsősor­ban is evangélikus katolikus viszonylatban — nem szabad elmenni olyan messzire, hogy a hivatalos megfigyelők jelen­legi kölcsönös küldését máris az egyházak társas viszonyával akarják felváltani. Hétről — hétre címen kapható az Evangélikus Egyház áhítatoskönyve , Kötve: 12— Ft Kapható a Sajtóosz­tályon, Budapest VIII. Pus­kin u. 12. A I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom