Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-05-10 / 19. szám

és i&afyá£a£ Csel. 6, 1—7. Minden hivő ember hálás hittel emlékezik meg Istennek arról a nagy ajándékáról, hogy az élete minden nap szóvá szépülő szeretet. Ez a vallomás arról beszél, hogy a hivő em­ber tudja és örökké érzi, hogy Isten szeretete nem valami távoli tűz, nem valami szívbe zárt melegség, hanem az em­berrel törődő, az emberhez közel érkező megszólító szó. Isten úgy szereti az embert, hogy az Igében mindennap megszólítja ismerős, érthető és világos, kedves és jóságos otthoni szó­val. Ä hivő ember azt is nagyon jól tudja, hogy Isten szóvá szépülő szeretete azért szólítja meg őt Jézus Krisztus szavai­val az elhangzó igehirdetés beszédével, a Szentírásbari szeme elé táruló üzenettel, mert törődik vele, mert jót akar neki, mert vezetni akarja világos úton, nyugodt és boldog szívvel. Ezért' olvassa, hallgatja hittel a hivő ember Isten szóvá szépülő szeretetét. Mint ahogy boldogan hallgatjuk ezen a földön azt a szóvá szépülő szeretet is, amelyik emberi szí­vekből érkezik hozzánk. Hiszen Isten így adta nekünk mu­tatóba az édesanyai szót, amelyik utolsó földi óránkig hűsé­gesen elkísér. Velünk van és mindig megszólal, amikor szük­ség van erre a szeretetre. A bölcsődaltól a halálunk hattyú­daláig egy életen át így hangzik felénk az aggódó szív szava: — fiam, szeretlek Téged! Hűséges hitvestársak szava így szól utánunk valahányszor kilépünk a küszöbön: — vigyázz magadra! Milyen jó, emberek, barátok és munkatársak aj­káról hallani ezt a szóvá szépülő szeretetet az életünk döntő pillanataiban, mint a közösség és a segítő szeretet testvéri szavát. Milyen gyönyörű ez a szó Jézus ajkán, amikor így hang­zik felénk: — Én veletek vagyok a világ végezetéig... mert örökkévaló szeretettel szeretlek téged... Csöndes estéken, ünnepi órákon kezünk kinyitja a Bib­liát, vagy a szivünk felnéz egy igehirdető szavára, mert hal­lani altarja Isten szóvá szépülő szeretetét. A reánk következő vasárnapon erről a szóvá szépülő szere tétről szólnak majd a prédikációk az evangélikus temp­lomokban. És ennek a gyönyörű törvénynek a folytatásáról, Arról, hogy Isten Lelke megteheti, hogy bennünk folytatód­jék az Ő akarata, szava és szeretete, hogy bennünk szere­tetté szépüljön a szó. A szó, amit Tőle hallottunk, az Ige, amit nekünk ajándékozott és reánk bízott. Ebben a vasárnapi igében kétszer is előfordul ez a gö- Pög szó: diakónia, amelyik magyarul szolgálatot jelent. Nyíl- | Vánvaló, hogy Isten szeretete azért szépült szóvá, hogy szava szeretetté szépüljön bennünk. Isten azért szólít meg minket, hogy a mi életünk, a mi munkánk és példánk, a mi szere­tetünk szívvel szolgálja mindazokat, akiknek szükségük van a szeretetre. Isten nem szavakat, hanem tetteket vár tőlünk. Serény, sietős, sürgős mozdulatokat, amelyekkel mi tehet­jük szebbé, jobbá az emberiség és benne az emberek életét, békéjét és boldogságát. Jaj, ha elvész, vagy elnémul bennünk Isten szeretetének S szava. Jaj, ha az Igéből, ha a szóból nem lesz szolgálat íaj, ha hiába hallottuk hivatásunk szeretetnek szánt szavát. Szó van a vasárnapi igében a növekedésről is. Nem egy­ezer elmondtuk már küldetésünk nagy célját, értelmét: — A hivő embernek azért kell mindennap minél jobban odahall­gatnia Isten igéjére, Isten szavára, hogy minél jobban oda­hajolhasson ahhoz az emberhez, akihez szolgáló testvérnek küldetett. Hogy szeretetté szépüljön a szó! Végül csak annyit, hogy az a kézrátétel, amiről a vasár­napi ige szól, azt jelentette, hogy valakit Isten nevében megérintettek, megáldottak és ettől az érintéstől átvette szivébe Istentől a szolgálat erejét. Ez a reánk következő vasárnap Pünkösd előtti vasár­nap. Engedjük megérinteni, megáldani magunkat Isten Szent- leikétől, hogy a mi életünkben is valósággá váljék ez a gyö­nyörű törvény: — a hivő ember élete akkor jó és igaz, ak­kor értelmes és szép, ha benne: szóvá szépül a szeretet és szolgáló életében mindennap, minden lépésen és minden órá­ban szeretetté szépül a szó. Friedrich Lajos HÍREK — Hiisvit ünnepe utáni 6. vasárnapon az oltárierítő szí- • ne: fehér. A vasárnap oltári és délutáni alapigéje: .In 15, 26—16,4; délelőtti alapigéje: Csel 6, 1—7. — EVANGÉLIKUS ISTEN­TISZTELET A RÁDIÓBAN. Május 10-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus val­lásos félórát közvetít a Petöfi-rádiá. Igét hirdet: Ben­czúr László püspöki titkár. — A Nógrádi egyházmegye lelkészi munkaközössége ápri­lis 23-án ülésezett Balassa­gyarmaton. Közös igehírdetési előkészület után, amelyet Sza­bó József és Polónyi Zoltán vezetett, a lelkészek úrvacso­rához járultak. Az úrvacsorát Breyer Oszkár szolgáltatta ki. Ezután Gartai István esperes elnöki előterjesztései követ keztek, majd Révész László adott békemozgalmi beszámo­lót, Szabó István: A család lelkipásztori szemmel címen tartott előadást, korreferátor volt Csővári Dezső. A Borsod-hevesi egyházme­gye lelkészi munkaközössége április 21-én ülésezett Miskol­con. Pásztor Pál bevezető áhítata után Pintér Károly tartotta meg előadásának be­fejező részét: Az egyház útja Latin—Amerikában. Vorn Vil­mos ugyancsak befejezte elő­adását: Élet és béke — a II. Keresztyén Béke-Világgyűlés témája kapcsán. A budapesti teológiai konferenciáról Vi- rágh Gyula esperes számolt be. — A HAJDÚ-SZABOLCSI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége május 12-én tartja legközelebbi munka­ülését Nyíregyházán. Reggel 8 órakor gyülekezeti istentisz­teleten vesznek részt és úr­vacsorához járulnak a lelké­szek, a szolgálatot Lábossá László végzi. Ezután közösen készülnek a vasárnapi ige­hirdetésre, Bárdosy Tibor ve­zetésével. Kovács Etelka be­számol a II. Vatikáni Zsinat eddigi munkájáról, Nagy Ilona Kol. 1,9—21. alapján elő­adást tart: „A krisztológia univerzális távlata és a ke­resztyén felelősség a világért” cimen. Az esperes időszerű kérdésekről tájékoztat. Az együttlétet Benkóczy Dániel záróáhítata fejezi be. — BUDAVÁR. A budavári evangélikus templomban má­jus 10-én délután 6 órakor Bach-orgonáest lesz. Orgonái: Peskó György orgonaművész. Igét hirdet: Várady Lajos esperes. — SZÜLETÉS. Blázy Lajos és Stráner Anikó lelkész­házaspárnak április 23-án második gyermekük született. Neve: András Péter. — BUNDÁK — átszabások, irha bunda tisztítás, festés Somogyi szűcsnél, Budapest, V. Kossuth Lajos u. 1. udvarban. — NYUGDÍJAS ápolónő lakásért egyedülálló idős egyén gondozását vállalná. Cím a kiadóban. — HAKMÖNIUMOK speciális ja­vítása garanciával. Adás-vétel. Pokomy Pál, Bp. TV. Újpest, Komját u. 120. Telefon: 493—017. niiiiiiimmiaiiiiiiiiiiiiiiiNM!iiiiiii!i)iffliiiiiiiiiiiraiiiiiiiiiimriii!iiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiii:iiiiiiM!ii(iiii:i!tiiiiiiiiiiiMs ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1964. május lo-én | Deák tér de. 9. (úrv) dr. Kékén András de. 11. (úrv) Hafenscher Károly du. 5. Hafenscher Károly du. 6. Szeretetvendégség: dr. Ké­kén András Fasor de. fél 10. He­gedűs Lajos fszupl.) de. 11. He­gedűs Lajos (szupl.) Dózsa Gy. út de. fél 10 (úrv) Harmati B. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sán­dor u. de. 9. Rákóczi út 57fb. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Thaly Kálmán u. de. 10. Szir­mai Zoltán de. 11. Rédey Pál du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. Koren Emil du. 5. Szeretetvendég­ség: Koren Emil Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly du. 4. Szeretetvendégség Rákosfalva de. 8. Detre János Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Gádor András Váci út de. 8- Gá­dor András Frangepán u. de. fél 9. Káposzta.-Lajos Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Pesterzsébet de. 10. Sorokár újtelep de. fél 9. Rá­kospalota MÁV telep de. 8. Rákos­palota nagytemplom de. 10. Rákos­palota kistemplom du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosli­get de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Schreiner Vilmos du. 6. Orgona est (Várady Lajos) Torockó tér de. fél 9. Muncz Fri­gyes. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv) Fülöp Dezső du. 6. Szeretetvendégség: Rédey Pál XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Ruttkay Elemér du. fél 7. Ruttkay Elemér Pesthi- degkut de. fél 11. Csengődy László Diana út de. fél 9. Csengődy László Kelenföld de. 9. (úrv) dr. Rezessy Zoltán de. 11. (úrv) dr. Rezessy Zoltán du. 6. Uzon László Németvölgyi út de. 9. Uzon László Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert de. 11. Visontai Róbert Csillag­hegy de. fél 10. Csepel de. 11. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egynáz Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VTI1., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 64.2023/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár Imre igazgató INDEX 25211 HÉTRŐL—HÉTRE Kegyelem lelke Zakariás 12, 10. Heti igénk Zakariás könyvéből való. Akkor értjük meg jól, ha tudjuk a következőket: Zakariás próféta gyermekkorát Babilóniában'élte, tehát perzsa-babiloni hatásoknak kitett ember volt. Ez a magya­rázata, hogy könyvében sok olyan látomásról olvasunk, ame­lyek részint Babilóniára, Perzsiára vonatkoznak, részint pe­dig Izraelre. E látomásokkal a próféta a halálos félelem és dermedt­ség állapotából akarta a népet felrázni. Azt akarta elérni, hogy az évtizedeken át romokban hagyott szent helyet lássa meg a nép és fogjon hozzá az építéshez. A soviniszta felfogás helyett újat tanít. Azt tanítja, hogy a felépülő új Jeruzsálemnek a pogányokat is be kell fogad­nia. Heti igénk is a jeruzsálemi nép hitét és lelkesedését éb- resztgeti. Már a 3. részben utal a Csemete (Messiás) eljöve­telére: „Halld meg Józsua, te főpap, te. és barátaid, akik előtted ülnek, mert jelképes férfiak ezek: Imé, bizony elő­hozom az én szolgámat, Csemetét.” Igénk utal a Messiásra, aki Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét önti ki, mégpedig úgy, hogy általszegezik. Még jobban megértjük igénket, ha az Űjtestamentum felöl. közelítünk hozzá. Így értjük meg, hogy igénk sejtelmes utalás arra a Jézus Krisztusra, aki a földről való eltávozás előtt a Szentleiket ígéri azoknak, akik hisznek benne. Pünkösd felé tartunk, amikor boldogan és alázatosan ün­nepeljük a kegyelem és könyörületesség lelkének kiáradá­sát. Fülöp Dezső iii:i!i!t!i'iii!iim;miimiii!i'irt:i>iiitriif i!iii>i:uiiiiiHiiiitiiiiiiiiimiiiiiii!ilimiii:i!i:iii!iiiiiiiíi!iiiiiiiri;iiiii:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiri^tk. NAPRÖL-NAPRA VASÁRNAP: ZAKARIÁS 7,10, EFEZUS 4,32. „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk.. .* Isten nem csak szavakkal bocsát meg, hanem kegyelmével könyörül rajtunk. így a mi életünkben is a megbocsátás ne csak szép szavakból álljon. I. Péter 4,8—11, Zsoltárok 42. HÉTFŐ: DANIEL 10,19, JELENÉSEK 1,17—18. Krisztus elébe borulni csak az tud igazán, aki önmagát belsőleg tel­jesen megüresítette, s bevallja bűnösségét és erőtlenségét a jóra. így válik a mi erőtlenségünk Krisztus által érövéi János 14,15—21, I. Korintus 1,26—31. KEDD: EZÉHJEL 37,14, II. PÉTER 1,19. Jézus Krisztus nem adott minden mai helyzetünkre utasítást. Evangéliuma viszont örök. Szükséges tehát, hogy az örök evangéliumot a mai kérdéseink között hirdessük. János 15.17—21. I. Korin­tus 2,1—5. SZERDA; ÉZSAIÁS 26,19, II. KORINTUS 4,14. Isten teremtő kegyelme adott életet nekünk. A bűn betörése tette úrrá a halált rajtunk. Isten azonban meg akar menteni ben­nünket az élet számára. I. Korintus 2,12—16, I. Korintus 2 ,6—10. CSÜTÖRTÖK; JEREMIAS 2,13, JANOS 5,40. Bűnös éle­tünkkel nemcsak elhagytuk Istent, hanem aktívan szembe­szegültünk Vele. Isten azonban kegyelmes Atya, még ebben a helyzetünkben is hív és vár haza bennünket, tékozló fiú­kat. János 7,37—39, I. Korintus 2,11—16. PÉNTEK: JEREMIÁS SIRALMA 3,58, TITUS 2,14. Bű­nös szembeszegülésünk ellenére Isten ki akar menteni ben­nünket a halál béklyójából. Ezért áldozta fel fiát, hogy senki el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Zsidók 11,32,40. I. Korintus 3,1—10. SZOMBAT: ZSOLTÁROK 28,9, JÁNOS 10,28. Isten kö- nyörületessége kiragadja azt a halálból, aki segítségül hívja az ő szent nevét. Aki hisz Őbenne, azt el nem hagyja, s Isten megtartó kegyelménél nincs nagyobb erő, sem élet, sem halál, sem semmi más! Ézsaiás 41,17—20, I. Korintus 3,11—17; Ruttkay Levente LUTHER SZEMÉLYÉRŐL ÉS MÜVÉRŐL könyvtárra me­nő kötetek vallanak, de gyer­mekeinek életéről és sorsáról egyáltalán nem, vagy csak mellékesen emlékeznek meg még az egyháztörténeti köny­vek is. A történészek azt állít­ják, hogy Luther gyermekei­nek szürke és mindennapos sorsa nem kívánkozik a törté­nelem lapjaira. Kétségtelen, hogy a Luther-gyermekekben nem izzott fel az apa zsenije, ahogy például — hogy csak magyar történelmi példáknál maradjak — a Hunyadiakban, vagy a két Bolyaiban. Élet­skálájuk nem mutatja az apa életlázát, óriási szellemi erejét és szenvedélyét, de mégis, úgy gpndolom, közérdeklődésre tarthat számot: hogyan ala­kult az első evangélikus papi család gyermekeinek élete. „A menyasszonyom, akivel most kívánom ünnepelni há­zasságomat” — így mutatta be Bóra Katalint Luther Márton a negyvenentúli legényember nehézkességével és komolysá­gával. A bemutatás időpontja 1525 június tizenharmadika, szerdán délután 5 óra. Szín­hely: a wittenbergi Fekete ko­lostor. A kolostor csendjét most nem zsolozmázó apácák sutto­gó zsongása töri meg — ők már szerteszéledtek — hanem néhány jó barát és közvetlen munkatárs meghitt beszélge­tése. A meghívott jó barátok karéjában ott látjuk Justus Jánost, a Mindszentek vár­templomának lelkészét, Bu- genhagen Jánost, a városi templom papját, Apel Jánost b. városi ügyészt és a reformá­ció festőit, a Granach testvér­párt. Az esketési szertartást Bu- genhagen János végezte az al­kalomhoz illő komolysággal és megrendültséggel. A szer­tartást estebéd követte, ame­lyen a fentemlítettek vettek részt és hangulatukat a városi tanács tiszteletből adományo­zott bíborvörös burgundi bora élénkítette. BÓRA KATALIN, AZ ÜJ ASSZONY, — most már Lut­her felesége — elszegényedett meisseni nemesi családból származott. Cisztercita apáca volt Nimtzsch-ben. A kolostor nemes származású, elszegé­nyedett leányok számára volt fenntartva — mint Bóra Kata­lin is — és számukra gondta­lan, zavartalan életet biztosí­tott. Luther egész Németor­szágban terjedő iratai elértek az ódon szász kolostorok dohos falai közé is, felgyújtották az apácák szívét és legtöbbjüket meggyőzték és életformájuk megváltoztatására, a kolostor elhagyására kényszerítették. Luther házasélete nagyon szegényes keretek között in­dult. „Hozománynélküli apácát vettem feleségül” — szokta volt mondani tréfásan. 1532- ben 200 gulden volt a fizetése, amelyet természetbeni járan­dóságok — búza, tűzifa, bor stb. — egészített ki. Witten­berg városa alkalmi adomá­nyokkal támogatta a reformá­tort, hogy így segítse őt a messziről jött és a reformáció­val kapcsolatban gyakran láto­gató és tanácsot kérő emberek fogadásában. Ezenkívül a vá­A Luther gyermekek sorsa lasztófejedelem is támogatta alkalmasint. házasságkötésekor LUTHER 42 ESZTENDŐS, Kata asszony tizenhat évvel fiatalabb. Házasságukból hat gyermek született. A nagyapa nevét hordozó János, az első gyermek, 1526. június 27-én született és még ugyanazon a napon a kereszt- ség szentségében részesült. A városi templom papja, Roerer György végezte a szertartást. János születése és hat hónap múlva első fogainak jelentke­zése valóságos „nemzeti ün­nep” volt. 13 éves korára a bakkalaureusi fokozatot éri el, majd Torgauba kerül a latin iskolába, ahol nyelvészetet és muzsikát tanul. Később pedig a porosz herceg támogatásával a königsbergi egyetemen jogot tanul, amit atyja halála után fejez be. Inkább atyja iránti tiszteletből, mint kiemelkedő képességei folytán, a weimári kancellárián jogtanácsosként alkalmazzák. Utód nélkül hal meg. ERZSÉBET, A MÁSODIK JÖVEVÉNY 1527 ádventjén örvendezteti meg a családot Luther Isten legszebb karácso­nyi ajándékának tartotta. A szó igazi és mélyebb értelmében jövevény volt, mert nemsoká­ra egy keresztet szúrtak le a wittenbergi temető egyik sir- halmára e felirattal; Luther Erzsébet, élt 9 hónapot. Halála­kor a porig sújtott apa ezt írja barátjának: „... a bánat beteg­gé tette a szívemet, szinte asz- szonyos fájdalom lep meg. So­hasem gondoltam volna, hogy az apai szív ennyire érzékeny- nyé válhat elvesztett gyermeke miatt. Kérlek, imádkozzál éret­tem.” A HARMADIK GYERMEK az életes májusban születik, és mégis magában hordozza a hamar halál közeli tragikumát. Magdaléna — apja különlege­sen kedvelt gyermeke — 1529- ben született és tizenhárom évesen, 1542-ben hal meg. Mag­daléna halálakor Luther felesé­gét gyengéden karjaiban tart­va ezt mondja: „Kedves Ka­tám, arra gondolj, hogy bol­dog útra és jó helyre ment A gyermekek számára minden olyan egyszerű. Ök gyötrelem, halálfélelem és testi fájdalom nélkül halnak meg, mintha álomba merülnének.” A NEGYEDIK GYERMEK, MÁRTON, 1531. november 9-én született, egy nappal a 48 éves apa születésnapja előtt Sorsában és életindulásábar egy kicsit az apja sorsa viliód zik. Közismert tény, hogy Luthert az atyai akarat a jog pályára parancsolta, de Ister keze úgy szőtte az események szálait, hogy végül is a pap: hivatás felé fordult. Ezek f mozzanatok döbbenetesen is métlődtek az ifjabb Mártonnál Luther egyszer erőteljesen fe jezte ki azt a szándékát, hog: Márton fia jogot tanuljon. He lyette azonban a papi hivatás felé fordul és teológiát tanul, bár korai, 24 éves korban be­következett halála megakadá­lyozza abban, hogy szószékre lépjen és a papi hivatását gya­korolja. Drámaíró csapongó képzeletének és a pszichológu­sok analizáló hajlamának való téma felderíteni, hogy milyen reminiszcenciák játszottak vissza, amikor Luther hasonló nevű fiát jogásznak szánta. AZ ÖTÖDIK GYERMEK Luther szeretve tisztelt aposto­lának nevét viselte: Pál 1533 január 29-én született. Jó ké­pességű orvos lett, János Fri­gyes herceg gótai udvarában, majd a szász választófejedelem­nél szolgált. 1593-ban halt meg Pálnak hat gyermeke volt Fián, János Ernőn keresztü’ folytatódott az egyenes ág 1759-ig, amikor is fiágon Drez­dában kihal a Luther család és csak női, illetve mellékágon folytatódik tovább. MARGIT VOLT LUTHER HATODIK és egyben utolsó gyermeke. 1534-ben született. Sgy előkelő porosz família Wittenbérgben tanuló fiához, Kunsheim Györgyhöz ment férjhez. Boldog és harmonikus családi életet éltek. Ennek csak a Luther-gyermekeket jellemző korai halál — har­minchat évesen halt meg — vetett véget. • Négy évszázadon keresztül Luther leszármazottainak a száma meghaladta az 1400 sze­mélyt, közülük 900-an még mindig élnek. A reformációnak vannak nagy dátumai. Ilyen 1517. októ­ber 31: a tételek kiszögezése. 1520: Luther, elégeti, a kiközö­sítő pápai bullát és e tettével elszakad a római egyháztól. 1521; Luthert Wormsba idézik, hogy a fiatal császár és a biro­dalmi gyűlés előtt feleljen tet­teiért; és megteszi világraszóló bizonyságtételét. De fontos dá­tum 1525. június 23. is. Lát­szólag „közönséges szürke idő­darab az egymást váltó hét­köznapok sorában. Mégis olyasmi született e napon, amit eddig nem látott a világ: evan­gélikus papi család. Luther gyakorlatilag saját életpéldá­jával e napon szüntette meg a sok erkölcsi eltévelyedésre okot adó papnőtlenséget. A? eddig hideg-rideg, élettől el vonatkoztatott parókiák mosi megtelnek gyermekkacagás­sal és sírással, a családi élet örömével és bánatával, egyszó­val élettel. Bizonyítva, hogy a gyülekezet első embe­rének és családjának nem a? a feladata, hogy az emberek felett és mellett éljen, hanem az emberek között és részt ve­gyen az emberek örömében, bánatában és szolgálatában, amint ezt sok évszázadon ke­resztül az evangélikus papi családok teszik is, és tükröz­zék az Isten világosságát és dicsőségét. A modern és kor­szerű formáját kereső katoli­cizmus közvéleményében ott fortyog és sistereg a papnőtlen­ség megszüntetésének kérdése. Két-három évvel ezelőtt sok jel mutatott arra, a probléma ál- ' tál vetett hullámok elérik a TI. vatikáni zsinatot és sémává formálódva napirendre kerül. Nem így lett, pedig ez is hoz­zátartozna a korszerű és mo­dern katolicizmus képéhez. Matuz László V

Next

/
Oldalképek
Tartalom