Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-05-17 / 20. szám
KP. BÉRM. BP. Ű. 0 R S Z Á G 0 S E V A N G É L 1 K U S H El ' 1 LAP XXIX. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM 1964. május 17. Ara: 1,40 forint Pünkösdi köszöni és Ezen a szent ünnepen testvéri szeretettel köszöntőm egyházunk minden gyülekezetét, minden hittestvéremet, minden lelkészt, minden presbitert, felügyelőt és tisztségviselőt. Pünkösd a Szentlélek ünnepe. A Szentlélek: Isten ma közöttünk, velünk és bennünk. Jézus Krisztus megígérte mennybemenetele előtt, hogy maga helyett elküldi a Szentlelket, aki tanítja, vigasztalja, erősíti, megvilágosítja, vezeti egyházát és híveit. A Szentlélek Jézus Krisztus egyetlen és igazi földi helytartója. Luther Márton a Kis Kátéban felülmúlhatatlan világossággal magyarázza meg, hogy kicsoda és milyen a Szentlélek. Hiszi, hogy a saját erejéből, vagy okossága alapján nem tudna hinni Jézus Krisztusban, az evangéliumban. Ennek megvallása hit kérdése számára. „Hiszem, hogy __nem tudnék... hinni.” Ma is erőtlenségünk, képtelenségünk, tudatlanságunk megvallása, belátása nyitja meg szívünket a Szentlélek befogadására. Ez nem könnyű. Egyszer néhány keresztyén ember felbuzdult, s elhatározta, hogy életét szenvedő embertársaik megsegítésére szentelik. Amikor azonban elkezdtek tanácskozni, hogy milyen módon segítsenek, csúnyán összevesztek. Közülük valaki felvetette a kérdést, vajon mit akar ez jelenteni, s megértették, hogy mindenekelőtt ők maguk szorulnak segítségre, mert hiszen egymással sem tudnak megférni. Amikor ezt belátták, tényleg alkalmasakká lettek embertársaik megsegítésére, arra, hogy szeretni, szolgálni tudjanak. A Szentiéleknek sokféle ajándéka van, de a legnagyobb közöttük a szeretet. A Szentlélek „érkezése” először is azt jelenti, hogy hiszem Isten rámirányító szeretetét. Nem érdemiem meg, hogy Isten szeressen. És mégis szeret. Éppen ezért szeret. Szeret, mert szükségem van rá éppen gyarlóságom, elesettségem, bűneim miatt. A gyámoltalan kicsinyek Szorulnak rá leginkább szüleik szeretetére. A Szentiélekben hinni annyi, mint hinni az isteni szeretetben, amely személy Szerint mindannyiunkra kiárad, s bűnbocsánatot, életet, megújulást, erőt ad. Várom tehát a Szentlelket. Hívom és várom. Nélküle Semmi vagyok. Vele, Általa tudok hinni, szeretni segíteni, tudok élni, fáradni, szenvedni, fáradozni, másokért, egyházamért, embertársaimért, híveimért, népemért, az emberiségért, Istenért. Aki várja, hívja a Szentlelket, nem vár hiába. Ígéretünk van rá, hogy a mennyei Atya mindenkinek ad ‘Szentlelket, aki kéri tőle (Lukács 11,13j. Dr. Vető Lajos Pünkösdi énekünk a Szentlélek hét ajándékáról VOLTAKÉPPEN MESSIÄSI JÖVENDÖLÉS az Esaiás könyvének a 11,2—3. részében foglalt ige, amit jobbára karácsonyi üzenetként hirdet az egyház. „Akin az Űrnak lelke megnyugoszik: bölcsességnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Ür ismeretének és félelmének lelke, és gyönyörködik az Űrnak félelmében...” A középkorban ennek az igének alapján előszeretettel emlegették a Szentlélek hét ajándékát. (A magyar szöveg utolsó két „az Úrnak félelme" kifejezés közül az első a pietas, kegyesség, a második a timor dei, félelem Isten iránt jelentésében értendő.) Énekeskönyvünk 241-ik énekének, a „ Jövel Szentlélek, szállj le ránk” éneknek szerzője, Schirmer Mihály, a Szntléleknek ezt a hét ajándékát verselte meg, ami Sáníha Károly rövidített fordításában is majdnem versről versre észrevehető. Az ének ebben a tekintetben rokon Luther pünkösdi énekével (742). SCHIRMER MIHÁLY LIPCSÉBEN SZÜLETETT 1606- BAN. Tanulmányai után a szászországi Striegnitzben volt lelkész. Igen fiatalon, harmincéves korában Berlinbe hívták a Szürke Kolostor híres gimnáziumába konrektomak. Ez az állás inkább megtisztelő volt, mint jövedelmező. A harminc éves háború különböző sarcait nyögték a berliniek s egy időre be is kellett az iskolát csukni, mert nem tudták fizetni a tanerőket. 1637—38-ban szörnyű pestis pusztított a városban. Énekünk két évre rá jelent meg s lehet, hogy ezekre a csapásokra gondol a szerző: „Enyhíts, könnyíls Bágyadt szívet, minden hívet, ki sír, sóhajt, S lelkére balzsamot óhajt.” A háborúverte szívekkel pedig így fohászkodik; „Virágozzék a béke! Hajlíts, taníts Egyességre; békességre szód indítson, Gyűlölség ne szomorítson.” FÉNYLŐ TARTALMAT ADOTT berlini éveinek Crü- gerrel, a Miklós-templom híres énekszerző karnagyával ápolt meleg barátsága. Gerhardt Pállal is jó viszonyban volt. Irodalmi működését elismerték, udvari költőként tartották számon. A pestis, anyagi gondok, háborús zaklatottság mellett családjában koprsók sora is kemény megpróbáltatást jelentett neki, majd pedig a választófejedelem erőszakosan kálvinizáló valláspolitikája zaklatta fel rendíthetetlen lutheránus szívét. Mindezek annyira megviselték, hogy negyvenesztendős korában idegösszeroppanást kapott, ami öt esztendőn át akadályozta munkájában. Az ő ajkán valóban nem volt üres szólam a kérés: „Ne hagyj eltévelyednünk: Hogy megálljunk végig híven Pályánk sok küszködcsiben. Növeld a hitet bennünk!” Élete végén csendes és nyugodalmas esztendőkkel áldotta meg Isten. 1673-ban halt meg, 67 éves korában. Crüger 1640-ben adta ki első énekeskönyvét, amely a később oly sok kiadást és bővítést megért „Praxis pietatis melica” elődje volt. Schirmer- nek ebben négy éneke jelent meg. Korea Emil AZ ERŐNEK LELKE (2 Tim 1,7) MI PÜNKÖSD ÜNNEPÉNEK AZ ÉRTELME? Amilyen gyorsan tudunk válaszolni erre a kérdésre karácsonnyal, nagypéntekkel vagy húsvéttal kapcsolatban, olyan nehéz sokunknak kielégítő feleletet adnunk a fenti kérdésre pünkösddel' kapcsolatban. Pünkösd a Szentlélek kitöltésének az ünnepe — így hallottuk mindig és tanultuk lelkészünktől. De mit jelent ez? Szükségünk van az Atya és a Fiú mellett még Szentiélekre is? Szükségünk van az erőnek, a szeretetnek és a mértéktartásnak a Lelkére a félelem Lelke helyett? Gondolunk valaha is komolyan arra, hogy a Szentiéleknek az ilyen életmegnyilvánulásai nélkül nem tudnánk élni? A Lélek ajándékainak az ellenkezőjét alaposan megismertük az 1945 előtti időkben. A félelem lelke szinte állandó kísérőtársunk volt, amikor rettegtünk a haláltól, remegtünk a pincékben a bombatámadások alatt, aggódtunk szeretteinkért, féltettük hazánkat, népünket és annak holnapját ... A félelem nagyon természetes és emberi dolog. Mindenki találkozott már vele valahol és valamikor. Maga a Szentírás is az élet ismerete alapján mondja: „A világban félni fogtok” (Ján 16,33). Aki ismeri az életet a maga meztelen valóságában, az megborzad arra a gondolatra, hogy hány ember dobta már el magától azt félelemből, gyávaságból, megbénulva a nehézségek és veszélyek láttán! És hányán menekültek a halálba vagy idegenbe, mert féltek valamitől. A szívnek erre a nagyon természetes reakciójára építik föl fellegvárukat a nemzetközi hidegháború szítói és teszik azután az embereket céljaik engedelmes, azaz gyáva kiszolgálóivá. DE ÉPPEN AZ ELMÚLT KÉT ÉVTIZEDBEN és napjainkban azt is megtanultuk, hogy mennyi bátorság és erő lakozik az emberben! Nem a vakmerőségre gondolok itt, amely nem látja a veszélyt és a félelmet keltőt, hanem arra, ami legyőzi a félelmet. A hitnek arra a bátorságára, amely mert újat kezdeni a romokon, mert újat kezdeni az egyházban, mert új utakon elindulni akkor, amikor sokan a „régi dicsőség’’ fölött siránkoztak, vagy „idegenbe” menekültek a nehézségek elől — félénken, a gyávaság lelkének engedve. S aligha tudjuk ezt másként értékelni, mint a Léleknek a győzelmét a félénk, az elcsüggedt és gyáva emberen. Annak az ígéretnek a beteljesedése volt ez, amit Jézus tanítványainak jelentett ki, amikor azok kétségbe estek azért, hogy Jézus el akar menni tőlük: „Ama vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd benneteket és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam nektek” (Ján 14,26). És Jézusnak ezt az ígéretét tölti meg tartalommal Pál apostol, amikor már az első pünkösd után azt mondja Timóteusnak, hogy mi keresztyének nem a félelemnek, a félénkségnek, az elcsüg- gedésnek és gyávaságnak a Lelkét kaptuk az Atyától, hanem az erőnek, a szeretetnek és a fegyelmezett magatartásnak a Lelkét. AZ ERŐNEK A LELKE NEM AZONOS a bátor magatartásnak és határozott fellépésnek a lelkületévei. Hadd emlékeztessem olvasóimat arra, hogy a valóságos veszélynek a perceiben és órájában hogyan szeppentek meg egyszerre az állítólag erősek és fennhéjázok. Viszont, akik csendben voltak, férfiak és asszonyok, olyan erőről tettek bizonyságot, amire sohasem tartottuk volna képesnek őket. Ilyen emberekké lehetünk mindnyájan! Ilyen keresztyénekké avat bennünket a Szentlélek, akit nem tudunk saját erőnkből, saját magunkból „kitermelni”, hanem akit az Atya küld el és önt ki a szívünkbe, hogy az erőnek Leikeként elvezessen bennünket minden igazságra (Ján 16,13). Ezzel a Lélekkel vezetett bennünket Isten azokban az időkben, amikor sokan bűnbánat nélkül, az egyház igazát hangoztatva, megfeledkeztek Jézusnak az ígéretéről: „ ... bízzatok, ón meggyőztem (azaz megváltottam) a világot!” (Ján 16,33). Akiben ez a Lélek dolgozik, az nyugodt, magabiztos, nem félénk és gyáva, hanem biztosan hagyatkozik rá Istenre. Aki megtapasztalta csak egyszer is ennek a Léleknek az erejét, az tudja, hogy ez nem dogma, nem élettelen tanítás, hanem életet alakító és irányító erő. A SZERETET LELKE NÉLKÜLÖZHETETLEN-E az életünkben? Képzeljük csak el egyszer, hogy milyen lenne az életünk szeretet nélkül! A szülők szeretete nélkül, akik olyan hűségesen és önfeláldo- zóan gondoskodtak rólunk. Nélkülük, akik együtt éltek, együtt gondolkodtak, együtt éreztek velünk! Akik hittek bennünk és nekünk, akkor is, amikor mi olyan szomorúvá és keserűvé tettük az életüket! Akik imádkoztak értünk akkor is, amikor már mindenki lemondott rólunk! Akik szerettek bennünket akkor is, amikor már mindenki követ dobott ránk! — A másik ember szeretete nélkül, aki egész valóját, legszentebb titkait föltárta előttünk. Nélküle, a barát és felebarát szeretete nélkül, aki már szinte belenőtt az életünkbe. — A testvérek és gyermekek, barátok és munkatársak szeretete nélkül, a hitvestárs szeretete nélkül! Milyen sivár volna az életünk, ha mi magunk nem tudnánk szeretni és mi magunk nem tudnánk örülni az élet szépségének és gyönyörködtető eredményeinek! A szeretet nélkül hideg holdragyogás vol- I na az életünk: melegség, le- vegő és egyensúly nélkül! Nincs is igazi élete annak, akit nem szeretnek és aki nem szeret másokat! A szeretetnek Lelke azonban, amelyről az ige bizonyságot tesz, még többre gondol: Amit mi általában szeretetnek mondunk, az megreked azoknak az embereknek a körében, akikhez mi magunk is tartozunk. A Szent- lélekből fakadó szeretetnek az ereje azonban áttöri ezt a kört és kiszélesíti mindazokra, akiknek szükségük van erre a szeretette. Éppen abban rejlik az igazi szeretet lényege és ereje, hogy nem reked meg a rokonszenv és ellenszenv korlátái között, hanem áttöri azokat és azokat a réseket tölti ki, amelyek általában üresen szoktak maradni: a félreismer- teket, az elhanyagoltakat is szereti, sőt — az egész emberiséget és Isten egész teremtett világát. Hinnék a szeretetnek Isten szeretete a forrása, aki szintén nem azért szeret bennünket, mert rokonszenvesek vagyunk neki, hanem mert e nélkül a szeretet nélkül üres és értelmetlen volna az életünk. A Vigasztalónak, a végtelen szeretetnek a Lelke cselekszi ezt, hogy alkalmas eszközeivé váljunk nagy művének az elvégzésében. a mértéktartás lelke NÉLKÜL azonban köny- nyen rajongásba esnének a keresztyének. Az a görög szó, amit Károlyi „józanságnak” fordít, rendkívül gazdag tartalmú. Nem önmegtartóztatásról van itt szó. Nem arról, hogy böjtöléssel és esetleg szerzetesi életformával készüljünk föl Jézus vissza jőve telének a fogadására. Azt akarja mondani Pál apostol, hogy megfelelő belső fegyelmet biztosít a Szentlélek az életünkben. Tudjuk, hogy Krisztus visszajön dicsőségben, de ez a reménység nem vonja el figyelmünket a valóságos emberi élet problémáitól. Tudjuk, hogy Krisztus ítéletet tart az igazak és nem igazak fölött, de nem a „belső üdvösség”, „a megtértség nyugalmával” készülünk föl a „beteljesedésre”, hanem a keresztyén ember hitből fakadó cselekedeteinek, fegyelmezett magatartásának a példájával. A keresztyén ember nem rajongó. És nem a világ végét várja, hanem mindannak a beteljesedését, amit Isten a teremtés hajnalán fundamentumként lerakott. A ^élek éppen arra készít föl bennünket, hogy ezt meglássuk és ennek a reménységnek a keretében végezzük minden munkánkat a világban. Tehát valóban józanul, tudva azt, hogy aki elkezdte a teremtést, az be is fejezi azt, a Jéíus Krisztus országában, ahol a Szentlélek gyümölcsei teljes pompájukban ki virágoznak majd: az erő, a szeretet és a fegyelmezett keresztyén élet. Dr. Pálfy Miklós Lelkészek Johnson elnöknél Nashville (Tennessee). Április 29-én Nashville-ben (az Egyesült Államok Tennessee államában) tüntetés volt a faji megkülönböztetés ellen. A rendőri egységek gumibotokkal támadtak a tüntetőkre és 25 személyt megsebesítették, mintegy 50 tüntetőt pedig letartóztattak. Johnson, az Egyesült Államok elnöke, fogadta a katolikus, a protestáns és zsidó hívek képviselőit, akik aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az Egye'ült Államokban még mindig tart a faji me'- különböztetés és nem érvénye sülnek az alapvető polgári jogok. Az előző napon, április 28- án, Washingtonban, a George- town-egyetemen hat ezer hallgató előtt emelték fel lelkészek a szavukat és követelték, vessenek véget a faji megkülönböztetésnek. Ez alkalommal Washington érseke, O’Boyle kijelentette: „Egy olyan keresztes hadjáratban vagyunk, amelynek csak akkor szakad vége, ha minden amerikai elnyeri ugyanazokat a jogokat, lehetőségeket és emberi méltóságának teljes tiszteletben lartását.” Krisztus Lelke örömünnepe van újra a ke- resztyénségnek. A Szentlélek kitöltéséért énekel boldogan, hálát adva a gyülekezetekben. Mert a Szentlélek kitöltése azt jelenti, hogy Krisztus ma is jelen van és munkálkodik. A Szentiélekben ugyanis pünkösdkor nem egy új Istent koronázunk, hanem az egy igaz Istennel találkozunk, aki Krisztusban nyilatkoztatta ki magát. Pünkösd is Krisztus- ünnep, mint karácsony, vagy nagypéntek. Karácsonykor Krisztus megmutatta, hogy velünk akar lenni. Nem akar magában maradni. Emberré lett, s ezért a neve: Immánuel — velünk az Isten! A nagypénteki eseményekből kitűnt* hogy Krisztus halálos-koma- lyan vette ezt. Értünk áldozta önmagát, hadd lássuk: milyen végtelen szeretettel szeret minket. Ö nemcsak velünk van, de értünk is jött. Ö Isten miértünk! A Szentlélek pünkösdi kitöltése pedig arról beszél; hogy Krisztus bennünk akar lakozni. Ö nemcsak velünk és értünk, de bennünk akar Isten ■lenni. Személyes kapcsolatban kíván lenni velünk. A menny- bemenetele után ugyan úgy tűnt, mintha Jézust elveszítettük volna, s csupán megszépült emlékek beszélnének Róla, de a pünkösd megerősit a hitben: Jézus nincs távol: sőt Szentlelke által közöttünk van. Az önzéstől, félelemtől, békétlenségtől bezárkózott szívünket feltárja, mert otthont keres bennünk magának. Krisztus Lelke nyitja fel szívünket Isten szava előtt. Általa az olvasott ige élővé, a prédikált ige nekünk szóló üzenetté lesz. Eszünkbe juttatja és így élettel tölti meg Krisztus szavait, s annak igazságát. A Lélek így „Fülöp- szolgálatot” végez: magyarázza az írásokat, amint azok Krisztusról tesznek bizonyságot. & „Náthán-szogálatot” is végez, mert az ige mondanivalóját mellünknek szegezi, felénk fordítja: Te vagy az az ember! Krisztus Lelke nyitja meg szívünket az öröm számára is, s akkor messzire távozik nyugtalanság és félelem. Vannak ugyan, akik azt állítják, hogy hisznek Istenben, s közben folyton csak panaszkodnak, zúgolódnak, elégedetlenek és kedvetlenek. Az ilyeneknél valami hiba van. Szívükben még nem talált otthonra a Szentlélek, mert ha a Lélek valahol szállásra lel, ott megnyitja a szívet az t öröm számára. S így Krisztus Lelke valahol szállásra lel, ott megnyitja a szívet az öröm számára. , S így ad Krisztus Lelke igaz békességet is: békét Istennel, békét az emberekkel. Nem külön az egyiket, hanem együtt a kettőt. Krisztus jelen van ma is Szentlelkévcl. Nem reparálni, foltozgatni jön, hanem újjáteremteni. Jövel hát teremtő Szentlélek, Krisztus Urunk Lelke! Bencze Imre i
