Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-06-14 / 24. szám

Gárdonyi a dabronyi papiakban

TÖBB MINT SZÁZ ESZTENDEJE annak, hogy a magyar regényírás kimagasló alakja, Gárdonyi Géza megszületett. Emlékezzünk meg ma róla életének egy ifjúkori, kevesek által ismert eseményével kapcsolatban.

*

1885 TAVASZÁN EGY VÉKONYDONGAJŰ, de égő lelkű fiatalember, Ziegler Géza tanított a Veszprém megyei Dabrony népiskolájában. Huszonkét éves volt mindössze. Katolikus kántortanítóként került ide, miután Karúd, Devecser és Sárvár tantestületétől viszonylag gyors egymásutánban elbúcsúzott.

Édesapja, Ziegler Sándor ekkor már liat éve a káli temetőben aludta síri álmát, de édesanyja, Nagy Terézia ide, a szép Somló vidékére is elkísérte.

Apja evangélikus volt. Sokszor hallotta emlegetni tőle, a német eredetű, de Nemeskéren buzgó magyarrá lett Ziegler-család közszeretetben álló géplakatosától, hogy a Somogy megyei Szöllősgyörök plébánosa 1856-ban „alkalmi zsarolással” reverzális adására kényszerítette, s így lett ő, anyja után, katolikus.

Az aránylag fiatalon, gyomorrákban meghalt apát pedig nagyon szerette. Bibliás hite és buzgó magyarsága egyaránt nagy hatással volt rá. Általa szívta magába a tisztavízű „Forrás”: a Biblia szeretetét, amelyet a buzgó nemeskéri német nagyszülőknél is megtapasztalt, és ugyanakkor a haza forró szeretetét is, amely egész életét áthatotta. Hiszen apja a szabadságharc hírére sietett alig 25 éves fejjel Bécs- ből Kossuth táborába, felajánlva neki ott szerzett vagyonát, s mint hadnagy, fegyvergyártással szolgálta a haza szent ügyét. Mindenét elvesztette, utolsóként hagyta el az aradi várat. Oláh ruhában bujdosva tért haza szülei házába, de csakhamar feljelentették. Két hétig sínylődött a bécsiek fogságában, amíg a törvényszék a vád alól felmentette, mert német anyanyelvű rokonai „igazolták”, hogy csak névrokona volt Kossuth fegyvergyárosénak ...

Így forrt a fiúban össze a vérség és a hazafiság: j,Akármilyen viaszból van a gyertya, a láng a főt” — írta utóbb önmagáról.

A katolikus édesanya környezete sem maradt számára közömbös. Érezte azt a feszültséget, amely a puritán sopronikörnyéki protestáns kegyesség és a római klérus szellemi kiskorúságban tartott somogyi katolikussága között fennállt, — de méginkább gyötrődött ez utóbbi és az élet realitása között tátongó szakadék láttán. Ez a feszültség ott vibrált lelkében kora ifjúságától fogva, s mind kezdő szárnypróbálgatásainál, mind pedig érett írásaiban megtalálható. Innen érthető egyik találó jellemzése: „Némelykor úgy beszélt mint Rousseau cimborája volna, de mindig úgy érzett, mintha pár órával előbb Assisi Ferenccel találkozott volna”.

A HUSZONKETTEDIK SZÜLETÉSNAPJÁT Dab- ronyban ünneplő Ziegler Géza — aki röviddel ezután vette fel a Gárdonyi nevet — más gondolatokkal van azonban most elfoglalva. Az evangélikus pap gyönyörű lánykáját, a 16 éves Borbély Juliskát nem tudja felejteni. Amikor először lépte át a papiak küszöbét, rajtafelejtette tekintetét barna szemén, holló- fekete haján...

Borbély Sándor dabronyi evangélikus lelkész és felesége, Karsay Ida (a híres győri püspök leánya) kedvesek is voltak hozzá az első perctől fogva. Népszerű papcsalád. A családfő jó szónok, kedélyes beszélgető. A nagytiszteletű asszonyra folyosót megtöltve várnak sokszor a betegek, oly nagy szakértője a sebkötözésnek és a gyógyfüveknek. A kiscelli körzeti orvos is hozzá szokta irányítani a közeli betegeket Konyhája pedig elsőrendű. A két paplány, Juliska és Margitka buzgón segítenek neki a háztartásban.

Ezért is bátorodott neki a Sándor-napi ünnepségen. A sok gratuláló vendég között akadt 4—5 környékbeli plébános is — köztük rokona, Muraközy József helybeli plébános — s vele, a fiatal kántortanítóval kitüntetően kedves volt a házigazda. Az is pipázott ő is. De szeme mindig csak visszatért Juliska gyönyörű arcocskájára ...

Azután otthon cikket írt. Levelezésben állt ugyan a győri „Hazánk” lapkiadójával, Pereszlényi János református lelkésszel, későbbi jó barátjával, novelláját most mégsem hozzá küldte be, hanem a Pápai Lapokba: „mert a lutheránus papék is azt járatták”. •„Kölyökszerelem.” volt a novella címe ...

Ezután szánta rá magát a döntő lépésre. Hogy is történt? Mondja el röviden a költő fia. dr. Gárdonyi József, aki „Az élő Gárdonyi” című visszaemlékezésében így ír apja dabronyi epizódjáról: „Rövid ismeretség után megkéri Borbély lutheránus pap leánya kezét, és ugyanazon a napon sorsjegyet vásárol. De két helyen is veszített egyszerre. Valóban költői elképzelés kell ahhoz, hogy a lutheránus pap leányának, egy lutheránus püspök nagyapa unokájának sorsát egy kopott pápista tanító kezére bízzák”.

A lelkész valóban szeretettel magyarázgatta a fiatal Zieglernek, hogy elhamarkodott lépés lenne egy evangélikus paplány és egy katolikus kántortanító házassága. Ö azzal érvelt, hogy rövidesen megválik a tanítói pályától és újságíró lesz.

Hasztalan volt minden érvelés. A leánykérés kudarccal végződött. Juliska szíve ekkor már amúgy is

más felé vonzódott

__ Ziegler Géza pedig röviddel

ez

után elvette Muraközy plébános unokahúgát, Molnár Máriát.

EDDIG A DABRONYI EPIZÓD. Talán érdekli azonban az olvasókat, mi lett a fiatalok további sorsa. Gárdonyi és felesége kapcsolatának szomorú alakulása közismert az irodalomtörténet lapjairól. Győrbe költöztek, de még ugyanott el is váltak. A kántortanítóból pedig újságíró, költő, majd regényíró lett. A válást kimondani nem akaró római egyház azonban egy életre szóló keserűséget és ellenszenvet okozott neki, amely mint vád és fájdalom végigkísérte írói pályáját még „egri remete” korában is.

És mi lett a Borbély-lányok sorsa? J.uliska utóbb diákszerelméhez, a győri iskolából és a soproni tanítóképzőből jól ismert Ludván János evangélikus kántortanítóhoz ment férjhez. Tizenegy gyermekük lett, akik közül kilencen felnőttek és heten oklevelet is szereztek. Egyik fiúk mondta egyszer: „Drága emlékű édesanyám azt szokta mondani a maga kedves, ártatlan humorával, mikor egy-egy nagyobb Gárdonyi-sikerről hoztak hírt a lapok: Látod apus, most milyen híres asszony lennék én, ha hozzámentem volna Gárdonyihoz!”

Másik fiúk így jellemezte szeretett édesanyját: •„Asszonykorában is gyönyörű volt az édesanyám. SoSontogijország fővárosában

ÉRDEKES, HOGY MÁS MEGYÉT nem szoktak „országnak” nevezni, csak Só- mogyot. Ma is sokszor lehet hallani: „Somogyarszág”.

Tény, hogy az ország legrégibb megyéi közé tartozik. Vannak olyan községnevei, amelyekről már az első Árpádok oklevelei is megemlékeznek. Míg a legtöbb megye csak a XVI. század folyamán nyerte címerét, Somogy megye már II. Ulászló alatt, 1490- ben kapott ilyen díszt. Ezen a földön küzdött Kupa vezér Szent István ellen. A tatárok elől menekülő IV. Béla királyt somogyi pásztorok kísérték Dalmáciáig. De járt ezen a földön Nagy Lajos és Zsig- mond király is. A török időkben ínségben és kétségbeejtő nyomorban élt Somogyország népe. Később II. Rákóczi Ferenc zászlóit lengette itt a szél. A csurgói gimnáziumban tanárkodott „hazánk szép szavú vándordalnoka” Csokonai Vitéz Mihály.

A JÓ SOMOGYI FÖLDÖN A FELSZABADULÁS ELŐTT

hatalmas nagybirtokok terpeszkedtek. Majdnem 700 családnak volt ezer holdnál nagyobb birtoka. Itt volt a nagybirtok-rendszer a „legvirágzóbb”. Ugyanakkor tizenhét és félezer parasztnak volt 1 holdnál kisebb földje! 1919- ben a samogyi parasztok itt alakították meg az ország első termelőszövetkezetét, amelyet a Tanácsköztársaság bukása után oszlattak fel. Ma azonban újra összefogtak a parasztok „dimbes-dombos Somogy- országban” és szép eredményeket értek el a legtöbb helyen. De az egész országban híresek a somogyi fafaragók is, a hajdani pásztorok utódai; „Somogyország” a „népművészek országa’’. Buzsák nevét hímzéséről világszerte ismerik. A somogyi táj szépsége megihlette elsősorban RippZ Rónai Józsefet, de rajta kívül Rudnay Gyulát, Vaszari Jánost, Iványi Grünwald Bélát és Bernáth Aurélt, Ezen a tájon éltek vagy itt dolgoztak. Festményeik világszere hirdetik „Somogyország” szépségét.

„SOMOGYORSZÁG” FŐVÁROSA A »HÉTDOMBON« ÉPÜLT KAPOSVÁR. Száz évvel ezelőtt csak kis, jelentéktelen falu volt, amelynek lakossága alig volt több 4 ezernél. Ma félszázezer lakosa van. Erős ütemben fejlődő város: számos iskolával, gyárakkal, hivatalokkal; Mindenfelé sok a virág. A város parkjában álló szökőkutas szobor, a város nagy fia, Rippl-Rónai József emlékét hirdeti. Egy másik házhoz Csokonai-emlékek fűződnek. Az 1911-ben épült színházban ma olyan művészettel játszanak, hogy országszerte beszélnek róla.

A „virágok városában” evangélikus gyülekezet is van. Nem a legnagyobbak közé tartozik, hiszen még 70 évvel ezelőtt is csak 256 lélek volt itt. Ma a kétszerese. A gyülekezetben van családi összetartozás és vele együttjáró melegség. Az élettel együttjáró válságokat a gyülekezet mindig legyőzte és „gyülekezet” tddofct maradni;

A GYÜLEKEZET TEMPLOMÁNAK MOST VOLT 35 ÉVES JUBILEUMA. 1929 júniusában szentelte azt fel az egyházkerület akkori püspöke. Most a jubiláló templom szomszédságában álló új épület mellett hatalmas állványzatok jelzik: épül az új Kaposvár, még szebb lesz a

város!

A templom jubileumára a gyülekezet meghívta Káldy Zoltán püspököt, áld maga is somogyi születésű. A parókia ajtajában a presbitérium élén Dubovay Géza lelkész és dr. Szabó Ferenc gyülekezeti felügyelő köszöntötte meleg szavakkal a püspököt.

Az istentiszteletre nemcsak a kaposváriak gyűltek össze szép számmal, hanem sokan eljöttek a kaposvári gyülekezethez tartozó szórványokból is. Az istentiszteleten a püspök az egyház által előírt textus; Róm 1,16—17 alapján prédikált. Többek között ezeket mondta:

Pál apostol arról vall felolvasott igénkben, hogy az „evangélium Istennek ereje”. Rajta keresztül annak az Istennek ereje közeledik az emberhez, akinek — a költő szavai szerint — „szemöldöke ronthat és teremthet száz világot”. Ez az eTŐ azonban nem „rontó” erő, hanem Isten az' élet építésére, megújítására és szebbé tételére használja fel. Az evangélium nem pusztán emberi szó, hanem az Isten szava, amelyen keresztül cselekszik szívünk megújítása és üdvösségünk elnyerése érdekében.

Az „üdvösség” azonban nem valami távoli világ ígérete csupán, hanem annak egy része már most a miénk lehet a hit által. Már most élhetünk abban a békességben és örömben, amelynek teljessége • csak Istennél lesz a miénk. A gyülekezetét arra hívta Isten, hogy ebben _ a békességben és örvendezésben éljen ebben a világban. A gyülekezetnek ez a magatartása egyben bizonyság a világban az „evangélium ere- jé”-ről.

ISTEN AZ EVANGÉLIUM ÁLTAL — a textus szerint — „megigazít”-ja az embert, éspedig úgy, hogy Krisztus a saját „igazságát” adja a bűnös embernek. Így Isten előtt „igaz”-zá válik! Nemcsak látszólagosan, hanem valóságosan is. Isten a bűnét megbocsátja és ezáltal új életet ad neki. Nagyon gyakran azonban nem értjük jól, mit jelent a „megigazulás”. Legtöbbször csak úgy értjük, hogy „rendbe jön viszonyunk istennel”. Ez igaz! Mégis féligazság! A „megigazulás”-nak ugyanis az emberek felé is van következménye. Aki „megigazult”, az „igaz" ember. Az „igaz” ember pedig ember a javából! Olyan ember, aki az Istennek engedelmeskedve: szereti a felebarátját és dolgozik érte az élet egész területén. Az „igaz ember” igazán szeret, igazán akarja a másik ember boldogulását, igazán cselekszik az emberek békességéért, jólétéért. Az „igaz ember” nem nyugodha- tik bele abba, hogy a világot újra és újra háború fenyegesse, az emberek ezEei pusztuljanak el járványoktól és éhségtől és emberek legyenek kiszolgáltatva a gyarmati önkénynek, a faji megkülönböztetésnek. Az „igaz ember” küzd a bűn, a halál és a halál minden „szövetségese” (járvány, szegénység stb.) ellen. Csak ezzel igazolható a világban, hogy a „megigazulás” nem teológiai fogalom csupán, hanem élet — mondotta a püspökj

AZ ISTENTISZTELET

UTÁN AZ EGÉSZ GYÜLEKEZET a templomban maradt és meghallgatta Káldy Zoltán püspök előadását „Az egyház szolgálata a világban” — címen. Az előadás előtt és azt követően is a gyülekezet énekkara és szólóénekesei magas zenei kultúráról tettek bizonyságot. A női kar Ebeling—Gerhardt: Aranynap fénye c. énekét adta elő, Rónai Mária szóló énekével gazdagítva. B. Ittzés Irma, Tátrai Irma, F. Wild Jolán előbb egy triót énekeltek Bach „Magnificat”-jából, majd

mindegyikük egy-egy szóló számot adott elő Bach, illetve Stradella műveiből Az orgonakíséretet Ittzés Zsigmomd látta eL

A gyülekezet vendégei azzal tértek vissza Budapestre, hogy sok szépet láttak és hallottak „Somogyország fővárosában” í™.

■*-ä

Hromádka professzori köszöntöttek Prágában

Prágában június 8-án szűkkörű, bensőséges ünnepségre került sor, melynek keretében a csehszlovákiai protestáns egyházak prágai Come- niqs fakultása és a Keresztyén Békekonferencia köszöntötték J. L. Hromádka professzort, a fakultás dékánját, a Keresztyén Békekonferencia elnökét 75. születésnapján.

Ez alkalommal a Comenius fakultás ünnepi ülést tartott,

Agenda

címen

kapható az Evangélikus Egyház

szertartáslcönyve Kötve: 128 — Ft. Megrendelhető a Sajtóosztályon.

Budapest, VIII. Puskin u. 12;

ahol csehszlovákiai és külföldi professzorok méltatták Hromádka dékán teológiai jelentőségét és életművét. Ezt követően a Keresztyén Békekonferencia képviseletében az al- elnökök és a titkárság belső munkatársai fejezték M jókívánságaikat.

A magyar protestáns egyházakat, illetve a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsát ez ünnepségeken dr. Bartha Tibor püspök, a Keresztyén Békekonferencia al- elnöke képviselte.

Imakönyv

Ara: 12,— Ft Kapható a Sajtóosztályon,

Budapest, VIII. Puskin u. 12.

Vannak emberek, akik azt gondolják magukról, hogy feleslegesek. Ha elmennek, nem fognak hiányozni senkinek. És vannak, akikről a szomszédaik gondolják ugyanezt. Fellélegeznek, ha eltűnnek a láthatárról, Az ige ma arról üzen, hogy olyan ember nincs, aki Istennek ne hiányoznék, Akár milyen kicsinek és értéktelennek képzelem magamat, s ha ráadásai rossz is vagyok, Isten nem mond le rólam. Ha elmennék, hogy nyomom sem maradna se égen, se földön; szívében űr támadna, hogy eltűnt egy gyermeke. Felkerekedne, s keresne égen, földön, hogy megtaláljon. Á szeret etc kényszeríti erre, s nem a szükség. A szeretet tudja értékesnek találni a legkisebbet is. Az anya sokszor nagyon tudja szeretni a leggyá- molíaíanabbat, sőt a legrosz- szabbat.

Azt gondoljuk, hogy Istennek egy tűt is könnyű megtalálnia, ha a mindmségben rejtem is el. De van valami, aminek a megtalálását nagyon nehézzé tette a maga számára, pedig nem a min- denségben kell keresnie, hanem csak itt a földön. Az embert úgy akarja megtalálni, hogy az kifényesedjék közben, s megújuljon. Miközben reá talál, az ember Is vissza találjon hozzá. Ez nem mindig egyszerű.

Az ember élete sohasem onnan számítódik, amikortól az ember visszaemlékszik rá, vagy amikor az ember elhatározta, hogy elmegy új életet kezdeni, hanem amikor Isten elindult megkeresni az embert. Ez mindig régi történet, s nem tudjuk biztosan, hol van az eleje. Pascalnak azt mondta egyszer Isten; „nem keresnél engem ét, ha már meg nem találtalak volna”. Sok ember emlékszik vissza életének rosszul induló eseményére, amelyről kiderült, hogy Isten visszahívó közeledése volt.

Isten úgy keres, hogy lehajol. A pénzdarab messzire gurul. Vágyaitól, vagy szégyenétől hajtva, el akar futni a

gazdájától. Csak a lehajló sze retet képes felemelni a menekülőt. Lehajló széreteiének kifejezése Krisztus, aki olyan lett, mint én vagyok, még nálam is kisebb és szegényebb. Mindent oda adott, hogy ne féljek tőle és elhiggyem, hogy szeret. Fiúi méltóságát, sugárzó szentségét is nekem adta. hogy emeljem fe! a fejemet, s tudjam meg, hogy bátran kezdhetek új életet.

Amikor a mai igében azt halljuk, hogy Isten számára ilyen érték az ember, a min- denségben a legértékesebb, akkor ez azt jelenti, hogy nekünk sem szabad senkiről sem lemondanunk. El vagyunk kötelezve erre a lehajló, megértő, embert felemelő szerétéire mi is.

Uzon László

ha olyan fényű szempárt nem láttam. Magas homloka hollófekete dús hajával övezve és egész alakja az anyai, hitvesi arc harmonikus, pompás zománcával ragyogott".

Ludvánné Borbély Julianna utódai sok áldást jelentettek egyházunk és kultúránk számára. Maga Ludván János (az idősebb) 40 évig volt Nagysimonyi nagynevű „mestere”, nagyobbik fiuk, Ludván Sándor celldömölki igazgató-tanító, kisebbik fiúk, Ludván János pedig Sitke közszeretetben álló, kiváló kántortanítója és igazgatója volt több, mint 30 éven át. Ahogyan édesanyjuk 1911-ben, ők is ugyanolyan hirtelenséggel szívtrombózisban költöztek el a földi életből.

Gárdonyit és Borbély Sándort a dabronyi kikosara zás ellenére kölcsönös megbecsülés és barátság fűzte továbbra is. össze. Borbély egy lelkészgyűlés alkalmával Győrszigeten, röviddel Dabronyból való eltávozása után, meglátogatta- a fiatal győri újságírót, de ő akkor már elköltözött feleségétől. Borbély csak őt és édesanyját találta otthon, tőlük tudta meg a családi tragédiát.

Borbély Margitka pedig, aki akkor 6—7 éves kislányka volt, Szabó Lajos pusztaszentlászlói lelkész felesége lett. Tizenhét évvel később, 1902-ben gratuláló levelet írt neki az akkor már ünnepelt író,' kinek soraiból kicsendül a Borbély-családhoz való őszinte ragaszkodás és szeretet érzése. A levél így szólt: „Aranyos Margitka! Csak ma küldhetem el papíroson is a mi gratulációnkat. Részint, hogy nem voltam itthon, részint, hogy sok volt a munkám, azért késtem vele. De gondolatban elküldtük mi már jókívánságainkat és örömünk kifejezését. Mert nem felejtettük el a jó Borbélyokat és szeretettel emlékezünk ma is róluk, s így Margitkáról is, aki abban az időben még kis futkározó leány volt. Az ég bizonyára megtartotta akkori kedvességét, amely legszebb rózsája lesz menyasszonyi koszorújának, s alapja a leendő családi boldogságának. — Kedves szülőivel együtt üdvözöljük én és az anyám, és kívánunk mindnyáj oknak minden jót, amivel Isten a jó embereket megáldhatja. — Eger, 1902. VI. 25. Tisztelője: Gárdonyi Géza.”

GÁRDONYI EMLÉKÉHEZ így járulhat hozzá evangélikus egyházunk is egy kis irodalomtörténeti adalékkal. Ügy vélem azonban, méginkább azzal, ha örökszép írásai egyháztagjaink könyvespolcairól hirdetik nagy nevének halhatatlanságát;

Dr. Fabiny Tibor