Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-06-14 / 24. szám
i LÉLEK GYÜMÖLCSE így látjuk i AZÉRT SE! KILÉPTEM A MOZI AJTAJÁN. Barátomba ütköztem. Tényleg rám hasonlít a főszereplő? — kérdezte. Most, hogy kérded, valóban érzem a hasonlóságot, de jellemében, főleg makacsságában feltétlenül rád hasonlít — válaszoltam. A film címe magyarul elég furcsán hangzott: „A hosszútávíutó magányossága”. Inkább ilyen címet adtam volna neki: „Dac”, „Azért se!”, vagy: „Az utolsó pillanatban”; vagy: „Ne légy jófiú”. És hogy tetszett a film? — Szenzációs, de kissé komor hangulatú és nyomasztó. Elkezdtem aprólékosan elemezni. — Később^ újra találkoztam barátommal. Ismét a filmről beszéltünk. A részletekre vonatkozóan teljesen egyetértek veled — mondta —, csak a lényegben térnek el nézeteink. Én optimistának, erkölcsi érzés szempontjából megtisztító- nak érzem a filmet. Rájöttem, hogy barátomnak van igaza. Miért? — erről szeretnék írni. Különös nevelőintézet falai közé vezet a film. Ifjúkori bűnözők javító-intézetébe, Kamaszkoron éppen csak túljutott fiúk. Már nem srácok. Különös módszerrel foglalkoznak velük. Szakmára tanítják, de főleg sportbeli vetélkedésre veszik rá őket A kiválókból bajnokokat nevelnek. Aki eredményével legyűri a másikat, előnyökben részesül, sőt szabadságát is előbb nyeri vissza. A fiúk ag- ressszív ösztöneit a sportteljesítmények és az egymással folytatott vetélkedés irányába terelik. Könyörtelen verseny alakul ki. A FŐSZEREPLŐ HOSSZŰTÁVFUTÖ. Az intézet sportreménye. Egy jóhírű kollégium növendékeivel kell a javító-intézet növendékeinek kiállania. Azt várják, hogy a verseny eredményei igazolni fogják a javító-intézet nevelési elvének nagyszerűségét, ő a favorit. Biztosra vehető győzelme. Az edzéseken nagyszerű időt mértek. Győzelme esetén szabadul. Váratlan fordulat áll be. Elképesztő meglepetés. Hallatlan előnyt szerez a versenyben. Már csak néhány méter választja el a céltól. Leáll. Csípőre teszi a kezét. Liheg, összehúzza a szemét, de nem mozdul. Biztatják. Társai, tanárai, az igazgató — mindenki kiált. Már lassan beéri ellenfele is. Ha összeszedné magát, még mindig előtte érne célba. Azért se! Áll. Csapzott a haja. Zihál a melle. Arcán különös mosoly. A győztes mosolya. Nagyobb célba futott be. önmagán győzött. Az utolsó pillanatban állt meg. Az a nagyszerű, hogy még akkor is lehet. Győzött egy olyan tív felett, amely a szolidaritás, a bajtársiasság szellemének megbontásával, egymás ellen tette ,jófiúkká” az intézet növendékeit és adta őket eszközül a felnőttek kezébe. A módszer csak annyiban modern, hogy a sport felhasználásával irányította a versengés szellemét, különben régi bevált eljárás. VAN A FILMNEK EGY MÁSIK ESEMÉNYSORA IS. A hosszútávfutó élete, mielőtt bekerült volna az intézetbe. Emlékképek formájában elevednek fel életének jelenetei, miközben idegszálait feszítve végzi edzéseit. —* Angliai kisváros. Nyugati életforma. Munkás család. Az apa tüdőbajban hal meg. Sok gyerek. Legidősebb a hosszútávfutó. A haláleset után mindjárt odaköltözik az édesanyja szeretője. Ellenszenves, kétes egzisztencia. A nagyfiú undorát azzal akarja édesanyja csendesíteni, hogy a felvett végikielégítésből egy szép bankjegyet odaad neki. Csak erőszakolásra fogadja el. Mikor magára marad, gyufát gyújt s elégeti. Ez az első dac, az első erkölcsi lázadás. Van a felnőttek hazug világa elleni lázadásnak azonban olcsóbb, tetszetősebb formája is. Huligán lesz. Barátjával nyrtvt hagyott autót lopnak el. Amíg tart a benzin mennek vele. Két kislányt is felcsípnek. Azután betörnek egy péküzletbe. Van pénz. Közben idillikus, őszinte szerelem is ébred. De lebuknak. Így kerül a hosszútávfutó javítóba. Először ellenáll. De elkapja őt is a sportdüh, a verseny-szellem. Könyörtelenné válik társai iránt. Egy cél lebeg szeme előtt Győzni és szabadulni. HÁROM MEGJEGYZÉST TENNÉK BENYOMÁSAIMRÓL. Magam mentségére is indokolni szeretném, miért gyakorolt rám először nyomasztó hatást ez a film. Valami kilétástalanságot, reménytelenséget éreztem a főhős bátor magatartásában. Egy dolog felől volt egészen bizonyos: nem akart eszközzé válni a felnőttek kezében. De mit akart? Talán szolidáris akart lenni társaival? Nem tűnik ki világosan a filmből. — Délutáni előadáson néztem meg a filmet egy kis ferencvárosi moziban. Főleg kamaszfiúk ültek a székeken. Többször szóltak közbe. Élvezték a „bunyókat”, méltányolták az illegális autótúrát, vihogtak a szerelmi jeleneteknél. Annál a jelenetnél, amikor a hosszótávfutó elégeti az »anyjától kapott bankjegyet, különös közbeszólások hangzottak el: hülye! bolond! megőrült?! —■ Vajon mit értettek meg a filmből? Mi tetszett be^ lőle nekik? Egyfajta „dühöngő ifjúságot" mutatott bé ez a film is. Talán szánalmasabbat és rokonszenvesebbet az Osbornénál. Érthető a dacuk és ellenállásuk. Kitörnek az őket fojtogató gyűrűből, mert nem akarnak eszközzé válni. De mit akarnak? Autót, pénzt, szerelmet — felelősség nélkül? Ugyanazt akarják, amit azok a felnőttek, akiket megvetnek? Mire mondanak igent? — Egyfajta — de mennyire más fajta! — dühöngő ifjúságot mutat be Petőfi is a „Falu végén kurta kocsma” című versében. Itt is van dac, „csak azért is”!, de egy nagy igenlés, a szegények, a megalá- zottak oldalára állás, az ő felemelésüknek az ügye teszi értelmessé és élessé ezt a dacot. Ahol a tudatos „igen” fegyelmezi az életet, ott a „nem” sem válik vaktában tanúsított tagadássá, hanem céltudatossá és még hatá^ rozottabbá lesz. Mi értelme tehát az „azért set" dacos, makacs, magatartásnak? — Sokféleképpen lehet az ember — a fiatal ember, a kamasz és a gyermek is — eszköz-emberré, ostoba divatok, hazug életérzések, hamis elképzelések eszközévé. A Magyar Nemzet több számában foglalkozott a közvagyon ellen elkövetett garázdálkodás sorozatával. Garázda Péter néha magasabbrendű emberré, magatartása pedig hősiessé tud válni különösen fiatalok szemében, de sajnos, nemcsak az ő szemükben. Összetört lámpatoúrák, kicsavart villanykörték, leszerelt autóalkatrészek, srófjaival együtt kitépett fogas, éttermekből elvitt' kanalak, tönkrement automaták stb. Egy egész légió. Szabad bántaná, „heccből” elvinni és tönkretenni mindent, ami közös, mert ami közös, az „potya”. — Itt egyenként kell minden embernek a villamosjegy-váltás becsületességéig elmenő szigorúsággal szembe szállnia egy olykor divattá válni akaró ostoba gondolkozással és magatartással. A megálláshoz kell annyi erkölcsi bátorság, mint ameny- nyit a hosszútávfutó tanúsított. Adott pillanatban mindenkinek magának ' kell mondania: azért se! Nem „jópofa”, nem ötletes ember, aki a vendéglőből elvisz egy kanalat, vagy „bliccel” a villamoson, hanem „eszközember”. Egy ostoba, káros, üres gondolkodás eszköze. Benczúr László A 30 éves Barnái HHásró! emlékezlek sag teásén PIACAINKON MEGJELENTEK AZ ELSŐ GYÜMÖLCSÖK. A néhány héttel ezelőtt még virágdíszbe borult fáink azóta dússá zöldült lombja közül kimosolyog a gazdag gyümölcstermés ígérete. Közel az aratás is. Szárba szökkent vetéseink valóban „aranykalásszal ékes ró- nasággá” varázsolják a magyar tájat. A tavasz végérvényesen nyárba fordult. Küszöbön a gyümölcstermés, a betakarítás ideje. A Szentírásban is gyakran esik szó gyümölcsről, gyümölcstermésről, betakarításról, aratásról. Szívesen használják a bibliai írók ezt a képet annak szemléltetésére, hogy Isten munkája az ember életében sohasem eredménytelen. Annak, hogy valakit Jézus Krisztus megszólít, magához hív — „jer és kövess engem” — mindig van foganatja. Annak, hogy Isten Lelke megérint egy emberi lelket, mindig van láttatja. Vagy így, vagy úgy. Visszhang támad, felelet, — igen vagy nem —•, engedelmesség, vagy ellentmondás, bizalom és hűség, vagy ellenkezés és árulás. Cselekedetek születnek, letagadhatatlan és félreismerhetetlen tettek, amelyek tanúságtevően vagy árulkodóan vallanak .». „hogy lássák a ti jócselekedeteket és dicsőítsék mennyei Atyátokat...” ,,Gyümölcseikről ismeritek meg őket!.. Ezért az aratás, gyümölcstermés képe a Szentírásban mindig ítéleteit is jelent. Hiszen így van ez a természetben is. Az aratás mindig számvetés, megmérettetés: egy esztendő, vagy még hosz- szabb idő munkájának, szorgalmának, vagy mulasztásának eredménye, bizonysága. Amikor a Szentírás aratásról» gyümölcsökről beszél, akkor a; távoli jövőbe is mutat: Isten ítéletének napja, az utolsó ítélet felé. „ .. .az aratás a világ vége...” mondja Jézus egyik példázatában. (Máté 13, 24—30, 36—43.) Csak Isten ismeri igazán az ember szívét, ezért csak ö ítélheti meg gyümölcsöket. Másfelől azonban ezeknek a gyümölcsöknek már most is riteg kell mutatkozniuk, t Pál apostol is szól, többszőr is,- leveleiben a keresztyén ember életének gyümölcseirőli Legrészletesebben talán a Ga- látákhoz írott levelében (5, 16—26). AZ ELSŐ, AMIRE E TANÍTÁSBAN figyelnünk kell, a háttér. A háttér; a gáláciabeli gyülekezet valóságos élete. Pál apostol kemény szavakkal szól a gyülekezet életének fogyatékosságairól, a közöttük felburjánzott vétkekről. Bizony nem voltak „szentek” az első keresztyén gyülekezetek tagjai sem, a szónak abban az érteimében, ahogyan azt sokszor félre szokták érteni: az erkölcsi tökéletesség értelmében. Megtalálható volt közöttük mindaz a bűn, ami megkeseríti és megrontja az emberi életet és magára vonja Isten jogos haragját. Paráz- naság, bálványimádás, harag» önzés, irigység, Pál „a test ese- lekedetei”-nek nevezi ezeket. S ezzel nem azt akarja mondani, mintha a bűn az ember testi mivoltából következnék, vagy, hogy annak forrása» fészke az ember testi élete volna, — az ember lelke azonban mindettől érintetlen s tiszta maradna. Pedig mily sokszor szokták ily módon félreérteni az apostol szavait» vagy a Biblia hasonló kitételeit. Akik ebbe a félreértésbe esnek, azok felületes bibliaolvasók, mert nem figyelték meg, hogy a Szentírás szó- használata szerint a test: az egész ember mindenestül, testestül, lelkestül. Csak a g'ö- rög bölcselet gondolkodása akarta az emberi élet egységét felbontani, a testi és lelki világot szétválasztani s az előbbit minden rossz, az utóbbit minden jó forrásává megtenni. A Szentírás gondolat- • Hágától ez a felfogás merőben idegen. Hiszen a Szent- írás éppen az ember szívében, tehát lelkivilágában látja a vétkes, cselekedetek kiindulópontját. Aki haragszik felebarátjára — mondja Jézus —, az már útban van a felé, hogy kezet is emeljen reá. A szívből származnak a gonosz gondolatok és indulatok, amik azután sokszor cselekedetekben is, megnyilvánulnak. Amikor Pál apostol tehát a levelében felsorolt vétkeket a test cselekedeteinek nevezi, ezzel azt akarja mondani: íme, Galá- ciabeliek, ezek a ti cselekedeteitek. Nézzetek ebbe a tükörbe: ilyenek vagytok ti, ez telik tőletek. Bizony, nincs mivel dicsekednetek. Keresztyén létetekre — hiszen a Jézus Krisztuséi vagytok, szabadságra hivattatok el —, ahelyett, hogy szeretettel szolgálnátok egymásnak, inkább egymást marjátok és faljátok (13—15. versek). Ez a háttér. Ennek nem kellene, nem szabadna így lenni. Hiszen ti, Galáciabeliek, arra hivattatok el, hogy Isten Lelkének vezérlete alatt járjatok. S most Pál apostol megrajzolja olvasói számára ennek a Szentlélek szerint való életnek a körvonalait. S ebben a képben, amit itt feltár, három dologra kell ügyelnünk. AZ ELSŐ AZ, HOGY EZ AZ ÜJ ÉLET ISTEN MÜVE BENNÜNK. A Lélek munkája. Nem az emberi léleké, hanem Isten Szentlelkéé, Isten vesz a kezébe bennünket és formál belőlünk új, igaz embereket. Olyanokat, akikben kedve telik s akik nem maguknak élnek, hanem a felebarátnak. A MÁSIK AZ, HOGY EZ AZ ÜJ ÉLET: GYÜMÖLCS. Olyan természetesen kell belőlünk kivirágozni, életünk fáján megteremni, mint a kert fáin a gyümölcsnek. A jónak természetesnek kellene lenni az ember életében, mert Isten arra teremtette az embert, mintha azt mondaná az apostol: legyetek igaz emberek, vagy még egyszerűbben: legyetek emberek! Ezt az igaz emberséget a bűn megrontotta bennünk» Ezért műveljük . a test cselekedeteit”. Jézus Krisztus azonban azért jött, hogy helyreállítsa bennünk Isten eredeti művét. Hogy megszabadítson bennünket a bűn hatalmától és szabaddá tegyen Isten és a felebarát számára. Hogy megnyissa szívünket Isten Lelke előtt Ezért most immár teremthetjük a Lélek gyümölcsét. Szeretet öröm, békesség, jóság, szelídség, áradhat az életünkből. Szinte magától, természetesen, mint ahogyan a virág jó illatot áraszt, a jó fa édes gyümölcsöt terem. S A HARMADIK, AMIRE FIGYELNÜNK KELL, Pál nem a Lélek gyümölcseiről beszél, többesszámban, hanem a Lélek gyümölcséről, egyes számban. S ezzel azt akarja mondani: Isten Lelke mindenekelőtt egységet és rendet teremt bennünk» Szétzilált és összekúszált életünk irányt és tartást kap. A Lélek gyümölcse: egy magatartás. Az Isten felé fordult, Öreá hallgató, reá figyelő, neki szótfogadó ember magatartása» Mindaz a jó, amit a Lélek gyümölcseként felsorol, ennek az egységes magatartásnak a felebarát felé fordult különböző oldala. A megújult szívnek és gondolkodásnak tettekben is megnyilvánuló élete. Annak az embernek az élete, aki most már egészen a másikért él, mert felszabadult erre. Erről a megújult életről, a Lélek gyümölcsének terméséről, szeretnénk lapunkban a továbbiakban sorra beszámolni. Groó Gyula Az ezelőtt harminc esztendővel a „Német Keresztyének” mozgalma következtében szorongatott helyzetbe került német protestáns egyházak, közelebbről 18 tartományi egyház, 139 küldöttje egy kicsi nyugat-németországi városkában — Barmenban — együttes zsinat tartására gyűlt ösz- sze. „A közös nyomorúságban közös szó adatott ajkukra”. Hat tömör tételben fogalmazi- ták meg azokat a bibliai igazságokat, amelyeket különösképpen kell hangsúlyozni, ha az egyház szembe akar szállni a hitlerista szellemnek a „német keresztyének” mozgalma útján betörő, az egyházat lényegéből kiforgató tanaival és tevékenységével. A vecsési gyülekezet éppen az 1034. május 29-én záruló zsinat évfordulóján, május 29-én, vasárnap tartotta szere- tetvendégségét abban a kis barakk-templomban, amelyet a második világháború után az Egyházak Világtanácsa adományozott a gyülekezetnek a viszavonuló német hadsereg által felrobbantott, 30 évvel ezelőtt épült kőtemplom helyett Az ünnepi megemlékezést Benczúr László püspöki titkár tartotta. Marschalkó Gyula, a gyülekezet lelkésze, igemagyarázattal szolgált. Barmenban — hangoztatta többek között az előadó — az igazi és a hamis egység között kellett az egyháznak nagyon pontos és nagyon világos különbséget tennie A ».német keresztyének” a különböző hitvallások és különböző tartományok szerint szervezkedett német protestáns egyházaknak az egység létrehozását Ígérték meg. Ez az egység azonban a „vér-mitoszon” alapuló faji sovinizmus, az antiszemitizmus és az antikomra un izmus jegyében fogant egység lett volna. Csak faj-tiszta „árják” meg keresztelését akarták engedélyezni, esketések alkalmával Hitler „Mein Kampf’ c. hírhedt könyvét adták át az oltár előtt a jegyespároknak. Az ószövetséget elvetették. A barmeni tételek az egységnek ezt a hamis, de akkor számtalan keresztyént megtévesztő útját megítéltek és nyilatkozatukkal, de egyetértésükkel is arról tettek bizonyságot az összegyűlt evangélikus, református és egyesült (evangélikusokat és reformátusokat közös egyházi szervezetbe tömörítő) egyházak képviselői, hogy a keresztyén egyház egységének az útja Jézus Krisztus, aki „a Szentírás róla szóló bizonyságtétele szerint Istennek az az egyetlen szava, akire hallgatnunk kell, s akinek életben és halálban bizalommal és engedelmességgel tartozunk”. Akkor inkább sírok Gabit irgalmatlanul összeszidta az édesanyja, mert a fél délutánt átjátszotta, de a leckéjéből még egy sort se írt le. Immár egy órája kuksol a dívány sarkában, s még mindig szipogva törölgeti öklömnyi könnyeit. Amikor ismét a mama lépteit hallja, bánatos dünnyögését sírásra srófolja fel, arca csupa savanyú bánkódás. — Hát te még mindig csak bőgsz? — Igen, mert olyan rossz vagyok, hogy sose csinálom meg rendesen a dolgomat... És ez engem úgy bánt... — Akkor mért nem ülsz máris a leckéd mellett?! —• Azt nem... Akkor már inkább sírok * • * „Gyermek az ember, amíg él, Csak a játéknemben cserél” — írta Szentjóbi Szabó László. Ez persze az emberi gyengeség egyik legjellemzőbb játéka, amikor a bűnbánat, vagy annak látszata a restség takarójává lesz. Keresztyén embereket is hányszor megkísért ez a lusta bánkódás: én bűnöm, én bűnöm, én igen nagy bűnöm — és ezzel „kész”, utána semmi nem következik, pontosabban szólva ugyanaz marad a „műsor”, lehet megint vétkezni s akár azon melegében meg is bánni, s „Isten majd megbocsát, hisz ez a mestersége” — ahogyan Voltaire mondta. A valamirevaló bűnbánatnak pedig feltétlenül következményei vannak! Mert mi is a lényege? 1. A bűnt valóban bűnnek ismerem föl, vagyis nem csupán tudok róla, de súlyát is érzem: elszakít Istentől s éket ver közém s embertársaim közé. Lehet, hogy nyereségnek mutatkozott be, de pusztító kórnak bizonyult. Elsőrendűvé tolta fel magát szívemben, vagyis Isten székébe ült, s én úgy viselkedtem, mintha Uram helyett ő volna az uram: engedelmeskedtem neki. El is tömte lelki utánpótlási vonalamat, elvágott az Élet forrásától, Jézus Krisztustól, s bizony végleges lelki halálba visz, ha igazi, könyörülő Uram megtérést hirdető igéjével közbe nem lép, hogy következetesen felmondjak a trónbitorlónak s helyreálljon Atyámmal a gyermeki engedelmesség viszonya. S ez nem maradhat puszta elmélet! (51. zsoltár!) 2. Mindenekelőtt Isten ellen tört cselekvésem —■ még ha gondolat volt is az, vagy szó, s még ha közvetlenül valamelyik felebarátom látta is kárát — mert: „Egyedül teellened vétkeztem!” Krisztus halálos szeretetével mutatta meg, hogy irgalma menynyire „vállalja” a bűnbeesett embert — s ha bárki» vagy önmagam ellen vétkezem is, az ö szent szolidaritását veszem semmibe. A bűnbánatban azonban visszaigazodom Hozzá, a szeretet és szolgálat életrendjébe, amelyet lázadásommal megtörtem. Helyre kell tehát állítanom a töltést ott, ahol a tragédiával fenyegető „vízbetörés” történt. Ez az új engedelmesség, amely Krisztus váltságának erejéből táplálkozik. S a megtérés, vagyis Isten felé fordulás e szent dinamizmusának ne lenne jócskán tennivalója életem gyakorlatában? Mondjuk: megbántottam valakit. Belátom, hogy vétkeztem. De bocsánatot kérni? Még elnézést sem! S persze: legközelebb megintcsak könnyen szalad ki a számon a sértő szó! Rádöbbenek, hogy hanyagul dolgoztam. De amikor elszántan, szívós akarattal kellene belevetni magam a munkába, akkor eleresztem a gyeplőt. Számtalan példa mutathatná még: milyen a „sem- mirevaló” bűnbánat amely csak cégér, felsziala- gozott, de üres doboz, kegyes léggömb, Isten és emberek bosszantása, önáltatás és porhintés. Az igazi bűnbánat való valamire: Isten megújító kegyelmének gyakorlati kiábrázolására, szeretetének befogadására és továbbadására. Mert a bűnbánat nem cselekvés helyett van, hanem a cselekvés végett, hogy Istenünk szabaditó hatalmát dicsőítse életünk valóságos megújúlása. Bodrog Miklós Káldy Zoltán püspök Londonba utazott A Lutheránus Világszövetség „SÁFÁRSÁG BIZOTTSÁGA” június 8—12 között tartja munkaülését Londonban. A Világszövetség Végrehajtóbizottsága 1963 nyarán Helsinkiben tartott ülésén a Bizottság tagjai sorába beválasztotta KÁLDY ZOLTÁN püspököt is. A választás után ez az első ülés. A bizottság ülésén részt vesz DR, SCHMIDT-CLAUSEN, a Világszövetség főtitkára. A bizottság elnöke D. HERBERT REICH hannoveri lelkész. A bizottság azt a kérdést tanulmányozza, hogy milyen szolgálatot kell végezniük a keresztyén embereknek a gyülekezet területén és a világban. Isten az Ö Szentlelke által „kegyelmi adományokat” ajándékoz a gyülekezet tagjainak. Ilyen kegyelmi adományok a diakónia (tehát szeretetszolgálat), a hit, az „isteni erő”, a „oölcsesség beszéde” stb. Ezeket az adományokat kamatoztatni kell az emberek javára. Jól kell „sáfárkodni” velük. Az ülésen előadást tart KÁLDY ZOLTÁN püspök is: „A sáfársági munka a kisebbségi egyházakban” címen. (Tehát azokban az egyházakban, amelyeknek tagjai arányszámuk szerint „kisebbség”-ben vannak a másvallásúak között.) Az előadáson kívül az egyik reggeli istentisztelet igehirdetésének megtartására is felkérték a püspököt. r
