Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-05-24 / 21. szám

Becsülettel Istenről HTalán többen furcsálják majd, hogy Szentháromság ünne- pén, ezen a valóban ünnepélyes ünnepen, ilyen furcsa címmel jelenik meg vezércikk lapunkban. Még különösebb­nek találják azok, akik megsejtik, hogy ez a cím egy múlt évben feltűnő sikert ért angol könyv címéhez hasonlít. Az említett könyvet A. T. Robinson anglikán püspök írta „H one st to God” címen. Nehéz magyarra fordítani. Ilyesvalamit kíván kifejezni: legyünk becsületesek Isten iránt. így is fordították már: őszintén Isten színe előtt. A németek meg sem kísérelték a fordítást, új címet adtak a kiadásukban megjelent könyvnek: Gott ist anders — Isten más. Jól jellemzi ez a német cím az egész könyv szándé­kát. Isten más, mint ahogyan elképzeljük. Nem az a bizo­nyos szakállas öreg ember odafenn. Más. — Hogy azután mennyire sikerült az anglikán püspöknek helyesen kifej­tenie, miben és hogyan más Isten, aminőnek elképzeljük, arra vonatkozóan eltérnek a vélemények. Most csupán könyvének címe miatt említjük meg Robin­son püspök munkáját. A cím szándékát fejezi ki, a becsüle­tességet. Törekvése természetesen nem új. őseink, az egyház történetének első századaiban, mikor hosszas és nem is min­dig épületes viták során kialakították az ún. Szentháromság­tant, kissé komplikált, de hűséges és körültekintő fogalma­zásukkal becsülettel akartak szólni Istenről és meg akarták adni néki a tisztességet. Erre az eredményre jutottak: „Az egyetemes keresztyén hit ez: az egy Isteni a háromságban, a háromságot pedig az egységben tiszteljük.” Becsületesen be­ismerték, hogy a „személyi” kérdés, vagyis annak a megvál­tása, hogy kicsoda Isten? — a keresztyén ember számára ki­kerülhetetlen. Becsülettel megmondták, hogy a Szenthárom­ság-tan ugyan nincsen benne a Bibliában, de ha az apostolok és a próféták bizonyságtételére hallgatunk és Jézus Krisztust követjük, kikerülhetetlenül ehhez a tanításhoz kell eljutni az egyházban. Becsülettel vallottak arról is, hogy a Szenthárom­ság-tannal nem megmagyarázni és bizonyítani, hanem egy­szerűen dicsérni és imádni kívánták Istent. Régente, és ma is még sokhelyütt, a lelkész nem a gyülekezet felé fordulva, hanem a gyülekezettel együtt az oltár felé fordulva, mint imádságot mondja a „Szentháromság” szót nem említő, de egész szerkezetében a Szentháromság-hitet tükröző Apostoli Hitvallást, mert benne — „becsülettel” „tisztelettel” — Neki és Róla vallunk. A Szentháromság-tannak nemcsak hittani, dogmatikai szem- rülni, elhallgatni az egyházi életben, megpróbálták az egyházi énekek záró strófáiba internálni, de újra és újra vissza kellett térni hozzá, nélkülözhetetlensége mindig újból kitűnt. Az ökuménikus mozgalom alapiratának az ún. „bá- zis”-nak a megfogalmazásánál sem lehetett elkerülni emlí­tését 1961-ben, az Üj-Delhiben tartott nagygyűlés alkalmával. A keresztyének megtévesztik az embereket és megcsal­jak önmagukat is, ha elhallgatják, hogy az az Isten, akiben hisznek: az Atya, Fiú, Szentlélek Szentháromság egy igaz Isten. Nem becsületes eljárás, ha a keresztyének valamely hamis missziói érdektől késztetve elhallgatják hitük „szemé­lyi kérdését” és nem fedik fel azt a különbséget, amely az elképzelt istenségek és a Szentháromság-Isten között van. Az Isten szó önmagában még semmit sem mond Istenről. Hitler katonáinak derékszíj-csattján ezt a felírást lehetett olvasni: „Gott mit uns — Isten velünk”. A Barmeni Hitvallás ezelőtt 30 évvel azért született meg, hogy az Isten szó azonossága alapján ne lehessen összetéveszteni a vér és a hatalmi erő­szak baál-prófétái által, az ún. Deutsche Christen — Német Keresztyének mozgalma által népszerűsített, hazug istenséget azzal az Istennel, akit Atyának, Fiúnak és Szentiéleknek val­lunk. A Szentháromság-tannak nemcsak hittani dogmatikai szem- pontból nagy a jelentősége, hanem nélkülözhetetlen a lelkipásztori szerepe is. Mit mond nekem ez a tanítás? Azt mondja, hogy a mi Istenünk nem akar nélkülem Isten lenni, Teremtő m; nem akar ellenem Isten lenni, Jézus Krisztusban oldalamra áll, Békessége m; nem akar káromra Isten lenni, mint Szentlélek, maga győz meg egyházában az ige hirdetése és a szentségek kiszolgálta­tása útján, hogy megbocsát, a kárhozat helyett szép jövőt készített számomra, amelyet ezek a súlyos szavak jelölnek meg: feltámadás, örök élet, Üdvösségem. A Szenthárom- ság-tan arról tanúskodik, hogy Isten háromszorosan tesz hi­tet az ember mellett, háromszorosan is igenli az emberi éle­tet. A Szentháromság-tan Isten „humanizmusának” Isten emberszeretetének rövid foglalata. A Szentháromság-tant nem okoskodás, hanem gyakorlati szükség hozta létre. A hit útján járva kikerülhetetle­nül jutott felismeréséhez és megfogalmazásához a keresz­tyén egyház. Hittani, istentiszteleti, lelkipásztori jelentőségét említettük már. Szóljunk befejezésül etikai, erkölcsi jelen­tőségéről. Az a háromszoros igen, amelyet Isten mint teremtő, megváltó, megszentelő Istenünk kim.ond az ember életére, visszhangot vált ki s ez a visszhang a keresztyén új élet: hála felelősség, szolidaritás mindenért, mindennel szemben, amit Isten teremtett, amivel megbékült, amit üdvözíteni akar. Nem véletlen, hogy mikor Vogel berlini teológiai profesz- szor hatvan tételt állított össze „Jézus Krisztus gyülekezete és az atom által fenyegetett világ” címen a Szentháromság­tant nem kerülhette ki. A 6. tételben ehhez a megállapítás­hoz jut: „A tömegpusztító fegyverekben a teremtő, a kien­gesztelő és megváltó Isten jóságát káromolják.” A Szenthá­romságról szóló ősi tanítás nemcsak becsületes, hanem felelős keresztyén életfolytatásra segít. Benczúr László AZ OSZTRÁK EVANGÉ­LIKUS EGYHÁZ püspökének, D. Gerhard Maynak meghívá­sára május 8—12 között ma­gyarországi evangélikus egyhá­zunk négytagú delegációja lá­togatta meg az osztrák evan­gélikus egyházat. A delegáció tagjai voltak: Káldy Zoltán püspök és felesége, dr. Ottlyk Ernő professzor, a Teológiai Akadémia prodékánja és Welt- ler Rezső soproni esperes, az Északi Egyházkerület lelkészi főjegyzője. Mint az Evange­lischer Pressedienst c. bácsi kőnyomatos lap is megjegyez­te, ez volt „a magyarországi evangélikus egyház első hiva­talos látogatása az osztrák evangélikus egyháznál”. Két évvel ezelőtt a mi egyházunk hívta meg May püspököt Ma­gyarországra, aki annak idején szívesen tett eleget meghívá­sunknak és több napot töltött Budapesten, miközben prédi­kált a Deák téri templomban, előadást tartott a budapesti lelkészeknek és megtekintette több szeretetintézményünket. A két látogatás után örömmel mondhatjuk el, hogy o két szomszédos evangélikus egyház kapcsolatai elmélyültek, jó irányban fejlődnek és mindkét egyház szükségesnek érzi a testvéri kapcsolatok további ápolását és gyümölcsöztetásét. A mi meggyőződésünk szerint nemcsak azért hasznos a két egyház barátságának elmélyí­tése, mivel földrajzilag „szom­szédok” vagyunk, hanem azért is, mert mindkét egyház több területen hasonló problémák és feladatok előtt áll. Gondolok itt arra, hogy az osztrák és a magyar egyház is a múltjában és a jelenében is szembe ta­lálkozott az ún. „római kato­likus kérdés”-sei, továbbá a „szórvány problémá”-val, sőt különösen az első világháború után, a „nemzeti sovinizmus” feszültségeket okozó kérdésé­vel is, amely nemcsak egyhá­zainkat, de népeinket is több szőr távol tartotta egymástól. A két egyház barátkozása jó gyümölcsöket teremhet a kö­zös problémák megoldásában és népeink megértésének elő­mozdításában. Az osztrák evangélikus egy­ház és annak vezetői testvéri szeretettel fogadták egyházunk delegációját. Ez a szeretet megnyilatkozott már a pálya­udvari fogadtatásnál is,- ahol May püspök Sakrautsky egy- házíőtanácsos kíséretében me­legen köszöntötte a magyar de­legáció tagjait. De ezt a sze retetet tapasztalta delegációnk látogatásának minden napján is. Általános benyomásunk az volt, hogy az osztrák evangé­likus egyház vezetői és azok a lelkészek, akikkel találkoztunk valóban a testvéreinknek ér­zik magukat, értik vagy érte­ni akarják a mi magyarországi evangélikus egyházunk szolgá­latát. Ez még akkor is így van. ha „kivételeket” is találhatunk a lelkészek között. PROGRAMUNK NAGYON GAZDAG ÉS VÁLTOZATOS VOLT. Vendéglátóink igye­keztek minél többet megmu­tatni szolgálatuk különböző területeiről és sokat beszéltek egyházuk múltjáról és jelené­ről. Hadd közöljem egészen rö­viden, amit a magyarországi evangélikusoknak is jó tudniuk az osztrák evangélikus egyház múltjáról és jelenlegi szerve­zetéről. Ausztriában kb. 410 000 evangélikus és mintegy 15 000 református él. Tehát a 7 millió lakost számláló államnak több mint 6 százaléka protestáns. Egyes területeken, pl. Burgen- landban a lakosság 15 százalé­ka evangélikus. AZ OSZTRÁK E VANGÉ- LIKUS EGYHÁZ MŰLTJA sok hasonlóságot mutat «a miénkkel. A reformáció a 16. század elején „futó­tűzként” terjedt el az ország­ban, és csakhamar minden 100 emberből 90 evangélikus volt. A XVI. század az „evangé­likus Ausztria” százada volt. Majd II. Rudolf és Mátyás császárok idejében nagy erő­vel indult meg az ellenrefor­máció. A két császár szabad kezet adott az „eretnek” üldö­zőknek. 1600—1781-ig — tehát hét emberöltőn keresztül — igen sokat szenvedtek a Habs­burg császároktól és az ural­kodó római katolikus egyház­tól. Ez a két nagyhatalom minden eszközt felhasznált arra, hogy a népet a római ka­tolikus egyházba visszatérítse. Az evangélikus igehirdetőket és tanítókat halálbüntetés ter­he alatt kitiltották az ország­ból „örökre”. Római katolikus papokból, szerzetesekből és ka­tonákból álló „bizottságok” szálltak ki a falvakba és vá­rosokba és követtek el min­dent, hogy „katolikus Auszt­ria” legyen. Az evangélikusok egy része vallásuk szabad gya­korlása érdekében más ország­ba költözött, mert Ausztriában nem lehetett nyilvános evan­gélikus istentiszteletet tartani és úrvacsorát osztani. Több templomukat leromboltak. De a hívek „szájról szájra” adták tovább az evangéliumot. A szomorú helyzeten 1781-ben II. József császár segített, aki „Türelmi rendeleté”-vei jórészt megszüntette az elnyomást. Megengedte, hogy ahol 100 evangélikus család van, ott gyülekezetei alapíthassanak és imaházat építhessenek (torony és harangok nélkül). Tarthat­tak lelkészt és tanítót is. Ek­kor — a majdnem két évszá­zadon keresztül tartó elnyo­más után — 70 000 evangélikus hivő jelentkezett! Ebben az időben 29 gyülekezet alakult, amelyek ma is fennállnak. A „Türelmi rendelet” után „má­sodik kezdet” (az első a refor­máció ideje!) adatott az evan­gélikus egyháznak. További lehetőséget kaptak az osztrák evangélikusok 1861-ben az ún. „Protestáns Pátens”-sei, amely az evangélikusokat és refor­mátusokat egyenlő jogúnkká tette a római katolikusokkal, JELENLEGI HELYZETÜKET az 1961-ben életbe léptetett „Protestáns-törvény’ szabályoz­za, amely a teljes vallássza­badság alapján a teljes egyen­jogúságot biztosítja a többi fe­lekezetiek Az állam anyagi támogatást is ad a protestáns egyházaknak is. Az osztrák evangélikus egy­háznak most 163 anyagyüleke­zete, 80 filiája és nagyon sok szórványa van. (A református gyülekezetek száma 8.) Az evangélikus lelkészek száma 250. Bécsben 130 000 a lélek­számú (!) Az osztrák evangéli­kus egyház élén a Legfelső Egyháztanács által választott püspök áll. Ezt a tisztséget 20 év óta May püspök tölti be, aki nagy megbecsülésnek és közszeretetnek örvend az oszt­rák evangélikus egyházban, sőt azon túl az osztrák nép és az osztrák állami vezetők előtt is. Az egyház 6 szuperintenden- ciára oszlik (amelyek megfe­lelnek a mi egyházmegyéink­nek). A szuperintendenseknek azonban szélesebb jogkörük van, mint a mi espereseink­nek, mert „ordinálási” joguk (az új lelkészek felavatása) is van. A legfőbb törvényhozó testület a Legfelső Egyházta­nács (Evangelischer Synodal­ausschuss A. B.), amelynek élén dr. Otto Fischer elnök áll. A MAGYAR DELEGÁCIÓ MÁJUS 9-ÉN KÖRUTAZÁST tett elsősorban a Duna men­tén. Meglátogattuk a kremsi gyülekezetét, amely még a „Türelmi Rendelet” idejében keletkezett. Itt nagyon mele­gen fogadott bennünket Kari Elickes lelkész. Innét Melkbe utaztunk, ahol egy nagyon szép, modern új templomot láthattunk. Majd Salzerbadbá mentünk, ahol az osztrák evan­gélikus egyháznak egyik leg­jelentősebb „diakóniai telepe” van üdülőkkel, árvaházzal és istentiszteleti helyiséggel. Fes­tői környezetben van ez a te­lep és nagyon jól fel van sze­relve. Május 10-én, vasárnap Káldy Zoltán püspök az evan­gélikus központi templomban (Stadtkirche) szolgált és üdvö­zölte a konfirmandusokat, Weitler Rezső esperes pedig egy másik bécsi gyülekezetben prédikált.. Dél ben megnéztük Wien-Purkersdorfban a diakó­niai telepet (öregotthon, árva­ház, kórház, templom stb.) és Gotthold Göhring rektor ven­dégeiként ünnepi ebéden vet­tünk részt. Este „ökumenikus istentisztelet” volt a központi templomban, ahol a különböző protestáns, ortodox és ó-kato- likus felekezetek képviselői szolgáltak. A magyar delegá­ció nevében Káldy Zoltán püs­pök szólt a gyülekezethez. Má­jus 11-én hivatalában fogadta a magyar delegációt May püs­pök, majd Georg Traar szu­perintendens. A hivatalos tár­gyalás testvéri és őszinte lég­körben folyt. A hivatalos meg­beszélések után sajtófogadás volt, amelyen dr. Schaedel, az Evangelischer Pressedienst szerkesztője tett fel kérdéseket a magyar delegációnak. Ezután került sor a bécsi Egyetem Evangélikus Teológiai Fakul­tásán dr. Ottlyk Ernő prodékán előadására: „A teológiai kuta­tás a magyarországi■ evangé­likus egyházban” címen. Az előadást Valamennyi professzor és teológiai hallgató meghall­gatta. Az előadás előtt dr. Wilhelm Kühnert prodékán üdvözölte meleg szavakkal a magyar delegációt (dr. Fntz Zerbst dékán beteg volt). Hét­főn este a Lelkészi Munkakö­zösségben volt találkozás a bé­csi evangélikus lelkészekkel. Kb. 50 lelkész volt jelen, élü­kön Traar szuperintendenssel, Wilhelm és Sakrautsky .egy­házfőtanácsosokkal. Az osztrák evangélikus egyház különböző munkaterületeinek vezetői (Steffen Meier — Schomburg, dr. Hans Fischer, Heinrich Meder) számoltak be a mun­kájukról. Azután Káldy Zoltán püspök tartott előadást a ma­gyarországi evangélikus egy­ház életéről. Az előadás után a magyar delegáció tagjai fel­tett kérdésekre feleltek. Má­jus 12-én több egyházi épüle­tet, templomot és iskolát néz­tünk meg, Wien-Simmering- ben, Wien-Gumpendorfban és Wien-Karlsplatz-on. A magyar •delegációt fogadta az osztrák Kultuszminisztérium kulturá­lis osztályának vezetője, dr. Haertl is, akivel szívélyes be­szélgetést folytattak. A delegá­ció május 12-én búcsúzott el az osztrák vendéglátóktól. ARRÓL KELL MÉG SZÓL­NOM, HOGY MILYENNEK ISMERTÜK MEG az osztrák evangélikus egyházat? Mi úgy látjuk, hogy az oszt­rák' egyház fáradozik azért, hogy hűségesen tölthesse. be feladatát. Ez a „hűség”-re tö­rekvés meglátszik életük min­den területén. Igen jelentős diakóniai mun­kát végeznek. A szeretetszol­gálat végzése az igehirdetés mellett legfőbb gondjuk. Csak példaképpen említem, hogy 18 öregotthonukban 850 gondo­zottjuk van. Foglalkoznak tes­tileg és szellemileg elmaradott gyerekek gondozásával is, erre a célra két otthonuk van. Kór­házaik is vannak. A mi ma­gyarországi evangélikus egy­házunk is sokat beszélt az el­múlt másfél évtizedben az egyház „diakóniai életformá”- járól. Mi az intézményes dia­kóniai szolgálat mellett nagyon fontosnak tartjuk a diakóniá- nak „világméretű” gyakorlá­sát. Ilyen vonásodat láttunk az osztrák evangélikus egyház­ban is. Az osztrák evangélikus egy­ház növekvő egyház. A század elején még csak 100 000 evan­gélikus volt Ausztriában. Va­lamivel több mint egy fél év­század alatt megnégyszerező­dött a számuk. Ez egyfelől a „Los von Rom” (elszakadás Rómától) mozgalom eredmé­nye, másfelől abból adódik, hogy a második világháború alatt és után sok német szár­mazású evangélikus települt be más országokból Ausztriá­ba. Ezeknek a száma több mint 60 000. Az osztrák evangélikus egy­ház áldozatos egyház. Bár ál­lami segítséget is kapnak, de jórészt maguk tartják fenn magukat. A háború után 'le­rombolt templomaikat újjáépí­tették és sok új templomot és lelkészlakást is építettek. Az építkezésnél a külföldi egyházi szervezetektől is komoly segít­séget kaptak, mégis általános­ságban 70 százalékát maguk fedezték a kiadásoknak. A több modem új templom kö­zött különösen is szép az Auferstehung- és a Glaubens- Kirche. Ez utóbbi teljesen finn mintára épült. Az osztrák evangélikus egy­ház öntudatos evangélikus egyház. A római katolicizmus­sal való küzdelme a múltban megedzette és a jelenben is vi- gyázóvá teszi. Határozottan áll szembe ma is a római katoli­kus egyház túlkapásaival. Természetesen az osztrák evangélikus egyháznak is van­nak problémái. Ott is hódít a szekularizáció. A templomlá­togatás valamivel gyengébb mint nálunk. Egyes gyüleke­zetek túl nagy lélekszámúik. így nehezen tudják atzok't gondozni. A jelek szerint bizonyos mértékben lelkész­hiánnyal is küzdenek. MI MAGUNK SZÍVESEN 'EMLÉKEZÜNK VISSZA ez A.usztriában töltött napokra és az ott látottakra. Bízunk ben­ne, hogy a két egyház és a kőt nép kapcsolatai a jövőben még tovább fognak fejlődni. Káldy Zoltán * V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom