Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-05-03 / 18. szám

Az igazi imádságról Rám 8, 24—27; Imádság vasárnapja van. Ezen a vasárnapon ősi egyháza hagyomány szerint gyülekezeteinkben, de az egész anyaszent- egyházban is minden ige és minden igehirdetés az imád­ságról szól. Imádság: közösség Istennel. Nem az élet néhány rend- szertelenül, vagy naponta erre szánt perce vagy akár órája, hanem életünk minden olyan perce és órája imádság, amely­ben Istennel közösségben élünk, szólunk, cselekszünk. így érthető az, amit Pál apostol így fejez ki: szüntelenül imád­kozzatok! Ez az imádság tágabb értelme. Aki ismeri az Istennel való imádságos közösséget, az keresi ennek a közösségnek ünnepélyes alkalmait is. Régen rossz volna, ha gyermekeinket vagy élettársunkat csak a családi ünnepeken szeretnénk és csak ilyenkor mutatnánk meg velük való szeretet-közösségünket. Az állandó szeretet azonban keresi a közösségnek zavartalan és teljes, ünnepi alkalmait is. Istennel kapcsolatban ezt így mondjuk: imád­kozunk. Ez az imádság szűkebb értelme. Igánk az igazi imádság két elfelejtett tényezőjét hang­súlyozza. Az egyik a reménység. Aki imádsággal, Istennel közösség­ben tekint a jövőbe, annak számára a beláthatatlan jöven­dőt a reménység leple takarja. Akik így, igazán, tehát re­ménységgel tudnak imádkozni, azok mindig jót várnák a Jövőtől, mert tudják, hogy jó reménységük beteljesedése Isten kezében van. De • akik így imádkoznak, jó reménység­gel tekintenek minden olyan emberi törekvésre is, amely jobb jövendőt, békésebb, boldogabb, megelégedettebb hol­napot készít elő. Az igazi imádság másik sajátossága igénk szerint az, hogy aki helyesen imádkozik, nem marad magára könyörgé­sével. .Nemcsak t azért nem marad magára, mert tudja, hogy vele együtt és egy időben szerte a világon ismerősök és isme­retlenek ezrei keresik és találják meg az Istennel való imád­ságos közösség alkalmát. Ez valóban így van. És az is igaz, hogy az imádság közösségében egynek tudjuk magunkat mindazokkal a hivő ősökkel, akik így találtak Istenhez. Ennél gazdagabb reménységünk azonban az, hogy Isten a vele kö­zösséget keresővel közösségre lép, és Lelke által segíti, ja­vítja, irányítja, helyesbíti imádságainkat. Mert azt, amit imádságunkban kémünk kell, nem tudjuk úgy kérni, amint kell, de maga a Szentlélek Isten esedezik érettünk. így lesz az imádság az Istennel való közösség iskolájává is. Az ilyen imádságban megtanulunk félretenni önzést, haragot és bosszú­állást, hogy imádságunk; Istennel való közösségünk egyúttal áz emberekkel való közösséget, a megbocsátás, szeretet és Szolgálat közösségét is építse. Rogate vasárnapján ilyen imádságra hív bennünket az Isten- Schreiner Vilmos evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egylíáz Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály; 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—vm. Árusítja a Magyar Posta TO OOn példányban nyomatott l.1948/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.s Bolgár Imre igazgató INDEX 25211 — HALÁLOZÁS. Mekis Já­nos nyugalmazott főmérnök, a Magyarországi Evangélikus Egyház egyetemes világi fő­jegyzője, egyházmegyei pres­biter, gyulai egyházközségi felügyelő április. 19-én, 68. életévében hittel hordozott sú­lyos betegség után elköltözött az élők sorából. Április 22-én helyezték nyugalomra, a gyu­lai Szentháromság-temetőben.. A család mély gyászában evangélikus egyházunk részt­vevő szívvei osztozik. HÍREK — Húsvét ünnepe utáni 5. vasárnap az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap oltári és délutáni alapigéje: Jn 16, 23b—27, 28—30; délelőtti alap­igéje: Rm 8, 24—27. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Május 10-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus val­lásos félórát közvetít a Petőfi rádió. Igét hirdet: Benczúr László püspöki titkár. — BUNDÁK divatos átszabása, használt szőrmék vétele Somogyi szűcsnél, Bp. V Kossuth Lajos u. I. udvarban. — 12 éves fiamat nyáron üdülni küldeném vidéki lelkészcsaládhoz, kiknél hasonló korú gyermek van. Válasz: Evangélikus lelkészi hiva­tal, Bp. XII Tarcsay Vilmos u. 11. (Bejténél — A VASll EGYHÁZ­MEGYE lelkészi munkaközös­sége április 27-én Szombat­helyen ülésezett. Ürvacsorai istentisztelet után Lehel Fe­renc és Fehér Károly vezeté­sével a Szentháromság utáni 12. és 13. vasárnap igéinek homiletifcai feldolgozásával foglalkozott a munkaülés. Turmezei János és Benkő Béla: Élet és béke — A II. Keresztyén Béke-Világgyűlés kapcsán tartottak előadást. Végül Bánfi Béla a Budapes­ten tartott teológiai konferen­ciáról számolt be és az espe­res adott tájékoztatást — HARMONIUM javítás, romos felújítása, zongora hangolás, javí­tás. Vidékre utazom. Pokorny Ká­roly Üjpest, Rózsa u. 59. BiwwiiiitmiimiutMiiiitiuutiiitiHwniiiiiiWiiniiiimiiiiiiiiriwMiitsiiiiwiiiiHiiimiiiiniHtiiiiiiiiiiiiitiniwtiiiminiiiiiMaiMiPWi­NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: I. KIRÁLYOK 3, 5, 9. KOLOSSÉ 1, 9—10. Krisztus ott ül Istennek, a mindenható Atyának jobbján, hogy ma is könyörögjön, imádkozzon értünk. Hozzánk pedig elküldte Szendéikét, hogy erősítse hitünket most, amikor Ö az Atyához költözött. Jakab 1, 22—27, Zsoltárok 123. HÉTFŐ: JEREMIÁS SIRALMAI 5, 1, MÁTÉ 9, 36. Földi életében a bűnösök között járt, értük élt és halt meg Krisz­tus. Nem az egészségeseknek volt szükségük orvosra... Ma is elsősorban a bűnösökért, az elesettekért, a pásztor nél­küli nyájért könyörög. Márk 1, 35—39, Példabeszédek 25, 11—22 (Máté 5, 44—45.). KEDD: ZSOLTÁROK 119, 127—128, JÁNOS 5, 39l Jézus az olvasott és hirdetett igében jelen van ma is közöttünk. Nem a halott betűhöz és az elröppenő szavakhoz láncolt, ha­nem az írás és a szó tesz bizonyságot Róla. „Aki bizonyságot tesz rólam az emberek előtt, arról bizonyságot teszek én is az én mennyei Atyám előtt” Kolossé 4, 2—6, Példabeszédek 31, 10—31 (I. Péter 3, 1—4), SZERDA: ZSOLTÁROK 4, 5, JELENÉSEK 2, 3. Könyör­gésünkben és bizonyságtételünkben soha sem lenne szabad megrestülni. Kérjük tehát Isten Szentleikét, hogy állhatato­san szolgálhassunk az emberek között. I. Timóteus 2, 1—8, I. Korintus 1, 9. CSÜTÖRTÖK, MENNYBEMENETEL ÜNNEPE: JERE­MIÁS 19, 21, FILIPPI 2, 11. Krisztus végrehajtotta a meg­aláztatás szolgálatát. Szolidáris volt velünk emberekkel, s Isten dicsőségébe költözött, hogy helyet készítsen mindazok­nak, akik. hozzá hasonlóan Isten dicsőségét munkálják. Apos­tolok cselekedetei 1, 1—11, Zsoltárok 110. PETEK: ZSOLTÁROK .90, 16, JÁNOS 10, 32. Isten dicső­ségének a munkálása most már ránkbizatott, elsősorban keresztyénekre. Ahogy megmutatta Krisztus a világnak Isten szeretetét, a mj feladatunk is az, hogy éltünkkel tegyünk bizonyságot, Krisztus szeretetéről. Kolossé 3, 1—4, I. Korín- tus 1, 10—17. SZOMBAT: HÓSEÁS 6, L LUKÁCS 15, 20. Feladatunk Istenhez vezetni azokat, akik ránk bízattak. Istenhez csak az vezethet, aki Istentől jött. Először tehát nekünk kell gyökeresen megváltozni, életünkkel visszafordulni az Atyá­hoz, Lukács 18, 1—8, I. Korintus 1, 18, 25. Ruttkay Levente HÉTRŐL-HÉTRE A könyörgőt meghallgatja Zsoltár 66, 20. • A keresztyén ember az imádság dolgában két véglet között hányódhat. Egyesek ugyanis elbújnak az Istennel való négyszemközti találkozás elől, mert túlságosan „tisztelik” az Istent. Azt mondják, hogy nem szabad őt apró dolgokkal „molesztálni” és kicsinységekkel terhelni, hanem csak nagy, létünket és exisztenciánkat érintő dolgokért kell és szabad imádkozni. Ezt a helytelen álláspontot jól illusztrálja egy groteszk, de igaz történet. A múlt nyáron a Balatonon egy ember csónakja a váratlan vihar következtében életvesze­delembe került. A hullámok átcsaptak a lélekvesztőn. A férfi kifáradt az elemekkel — széllel és vízzel — vívott narcban. Ereje fogytán imádkozott. így: „Uram, én tíz év óta nem háborgattalak, ha megmentesz, ígérem, hogy újabb tíz évig nem zavarlak.” A keresztyén ember másik kísértése az imádsággal, hogy amikor szeretni, szolgálni, felebarátot segíteni, jót csele­kedni, egyszóval Istennek engedelmeskedni kellene — imád- kozik. Mert könnyebb imádkozni, mint szolgálni. A zsoltáros arról tesz bizonyságot, hogy az ember min­den kérdésével Isten elé járulhat a meghallgatás remény­ségében. Az imádkozó ember mindenkor feltárhatja előtte a mindennapi élet által felvetett, aprónak tűnő ügyeit, épp­úgy, mint exisztenciális kérdéseit. Mint gyermek az Atyjá­hoz, úgy fordulhat Istenéhez. Nem azzal sérti Istent, ha aprólékos dolgokat kér. Ellenkezőleg. Az a magatartás sérti az Istent, ha nem bízunk benne és feltételezzük róla, hogy gyermeke bármilyen szükséglete is hidegen hagyja a szivét. Az imameghallgatás feltétele a bűneinkkel való szívbéli szakítás. Nem arról van szó, hogy csak a tökéletes ember számíthat imádsága meghallgatására — ez esetben nagyon eredménytelen lenne imádságunk —, hanem arról, hogy ott éljen a szivünkben a bűnnel való szakítás legöszintébb vágya és igyekezete. A meghallgattatás mindazonáltal kegyelem. Nem azért hallgat meg az Isten, mert elfordultunk a bűntől és mint­egy ezzel akarja jutalmazni magatartásunkat. Meghallgatta- tásunk egyetlen alapja, hogy Isten kegyelmes Atyánk. Az Istennel helyes viszonyban élő, imádkozó ember tudja, hogy az Atyának más gyermekei is vannak. Nem szigetlakó, nincs egyedül. Egymásra vagyunk utalva. Szük­ségünk van egymásra, összetartozunk. Felelősek vagyunk egymásért. S ezért imádságban hordozzuk embertársunk, jó­létét, békességét és üdvösségét. Mainz László aiMiiiiimiitiwiiiiniiiiiiMiiiwiiiiiMiimittNiwiiiiiiniiiiMiiiitniiaiHiiiiliraimmiiiiiMiriliiluiiiMiiiiKMmimiiiimaHl ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1964. május 3-án Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor de. 11. (úrv) dr. Kékén András du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. fél 10. Harmati Béla de. 11. Koren Emil du. 6. Koren Emil Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Thaly Kálmán u. de. 10. de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10- Veöreös I. du. 7. Utász u. de. 9. Veöreös I. Vajda Péter n. de. fél 12. Veöreös Imre Rákosfalva de. 8. Detre János Gyarmat u. de. fél 10. Detre János Zugló de. 11. (úrv) Detre János Fóti út de. 11. Ká­poszta Lajos Váci út de. 8. Ká­poszta Lajos Frangepán u. de. fél 9. Gádor András Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Pestúj­hely de. 10. Kürtpsi Kálmán Rá­kospalota MÁV telep de. 8. Rákos­palota nagytemplom de. 10. Rákos­palota kistemplom du. 3. Ralsoe* szentmihály de. fél 11. Karneff Ágoston Sashalom de. 9. Karneű Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békéá József Rákoshegy de. 9. Rákosli­get de. io. Rákoskeresztúr de. fel 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Várady La­jos de. 11. Schreiner VilmDS esté 7. ^Schreiner Vilmos Torockó tér de. 8. (úrv) de. fél 9. Schreiner Vilmos Óbuda de. 10 Teológus du. 6. Teológus XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődj László de. 11. Csengődy László du. fél 7. Csengődy László Buda­keszi de. 8. Ruttkay Elemér Pes*» hidegkút de. fél 11. Ruttkay Ele* mér Kelenföld de. ti. (úrv) dr. Re* zessy Zoltán du. 6. Uzon László Németvölgyi út de. 9. Uzon László Kelenvölgy de. 9. Visontai RóberU Budafok de. 11. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de* H. HUXLEY, A NEMRÉG ELHUNYT ANGOL ÍRÓ sze­rint a „Szép új világ”-ot, az agyonmechanizáit, utópisz­tikus társadalmat két könyv forradalmasítja: a Biblia és Shakespeare könyve. Ez utób­bit említve, nem az angol so­vinizmus szólal meg, mert nincs költő, akitől az embe­riség többet tanult volna, mint tőle. A világirodalom­nak vannak biztosan kiérté­kelt fényesen ragyogó csilla­gai, de Shakespeáre-je csak egyetlen egy van, akit bár­honnan nézünk, egyaránt fé­nyesen ragyog. És miközben széltében-hosz- szában nézzük, hallgatjuk, ol­vassuk és tanuljuk drámáit, álig gondolunk arra, hogy róla vajmi keveset tudunk. Az a néhány és gyér adat, amely rendelkezésünkre áll, valóban elfér egy fél marokban, s a színes fantáziára van szük­ség, hogy a nagy hézagokat kitöltsük. Kora izgalmas és feszültségektől terhes szaka­szából művei maradtak csu­pán fenn, amelyekben a szom­jas emberiség mindig megis­meri önmagát és önmagáról vonhatja le a tanulságot. De műveiből nem ismerjük meg őt, a titokzatos nagyságot, mert soha költő így nem rej­tőzött el a nyilvánosság elől, mint ő. Idén a világ, 400 éves szü­letése alkalmából ünnepi évet: Shakespeare-évet tart. És hadd említsük meg azonnal, mégcsak születése napja sem ismerős előttünk. Feltehetőleg 1564-ban' született, mert ke­resztelése ez év április 26-án nyert bevezetést egy közép­angliai városkában: Stradford- on-Avon-ben. Itt volt atyja jómódú polgár és a gyermek William itt szerezte alapisme­reteit, többek között jártassá­got a latin nyelvben. Tizen­nyolc éves korában, 1582-ben megházasodott és feleségül vett egy nálánál nyolc évvel idősebb leányt. 1587 táján el­hagyta szülővárosát és Lon­donba ment. Itt öt év múlva már sikeres színpadírónak számított. 1610 és 12 között visszaköltözött Londonból Stradfordba, itt is halt meg 1616. április 23-án, valószínű­leg pontosan születésnapján, 52 éves korában. Körülbelül ennyi az, amit kétségbevonha­tatlan biztonsággal elmondha­tunk róla. De ezekből a száraz és gyér adatokból nem bontakozik ki a hús-test-vér ember. Ezen adatok mögött mindig is ke­resni fogjuk azt az embert, aki 400 esztendő óta alkotá­saiban lenyűgözve tart ben­nünket. Keresünk egy olyan sorsot, amelynek könny- és verejték cseppjeiboi drámák születtek, vagy mosolyából és nevetéséből vígjátékok és szonettek. Ez a keresés vitte azután az irodalomtörténésze­ket nem egyszer tévútakra, és találgatásaikban addig men­tek, hogy e roppant alkotás alól kihúzták Shakespeare nevét mondván, hogy a lehe­tetlenséggel határos az, hogy egy vidéki kisváros gyerme­kében tételezzünk fel ilyen világot átfogó műveltséget és géniuszt. Ezek azonban talál­gatások, mert legalább any- nyi nyomós érv szól Shakes­peare személye mellett. És az 52 esztendő, e kurta élet olyan maradandót hagyott hátra, amelyből minden idők nemzedéke szellemileg táplál­kozhat. Említettük, hogy viharos kor gyermeke. Alkotásainak megértéséhez a kulcsot mégis­csak e korszak adja. A refor­máció századának szülötte ő is, és tanúja annak a vallásos tisztázódások, amely a refor­mációban kavarodott fel. Még nem született meg, amikor VIII. Henrik hadat üzent a katolicizmusnak, de alkotá­W-Oiiafn JAa sainak zöme akkor lát napvi­lágot, amikor Erzsébet ül az angol trónon. Erzsébet alatt nagyot fordul az angol világ és erre az időre esik Angliá­ban a protestantizmus meg­szilárdulása. Ami mindebből izgató számunkra, az az, hogy Shakespeare némán megy ei korának e sorsdöntő esemé­nyei mellett. Drámái messzire elkerülik az izgalmas jelent, ellenben mélyen . visszanyúl­nak témaválasztásban az an­gol történelembe. (Nyolc ki­rálydrámája, II. Richárdtól, VII. Henrikig.) ÖRÖK RELYTÉLY MA­RAD, HOGY A HITVITÁK, a katólicizmus és protes­tantizmus véres, drámai küz­delme, miért maradnak ér­deklődési körén kívül. Talán nem akart kortásai felett Íté­letet mondani? Vagy a nagy humanista nem akart egyik oldalra sem állni ebben a sok­szor embertelen küzdelem­ben? Az anglikán vallás VIII. Henrik alatt lett államvallás­sá. Henrik alakja tele van el­lentmondással. Kiszámítha­tatlan zsarnok, aki világos pillanatában Morus Tamást teszi meg lordkancellárnak és Erasmust a cambridge-i egye­tem egyik katedrájára csábít­ja. Hatszor házasodik és fe­leségeit elcsapja, vagy kivé­gezteti és vérpadra küldi Morus Tamást is. Aragóniái Katalintól született lánya, Mária, ugyanilyen őrjöngő je­lenség. Benne megjelent a ka­tolikus restauráció, véres pro­testáns üldözés kíséretében. Boleyn Annától született Er­zsébet negyvenöt esztendős uralma alatt pedig a protes­táns visszahatás korszaka ve­szi kezdetét. Ez a közvetlen megelőző kor és mire Shakes­peare drámáiMS?z tollat ra­gad, a nézőtéren már megje­lenik a művészetellenes puri­tán mozgalom is. Talán érthető emberileg, hogy ebben a vetélkedésben, a vallásos fedőnévvel takart véres harcokban Shakespeare néma marad, nem nyúl vallá­sos kérdésekhez és az általá­nos emberi kérdéseket szólal­tatja meg. Nem vallásharcok írója, - hanem az emberi küz­delem, az emberi sors és lé­lek drámai megszólaltató ja. 1591 és 1601 közé teszik azt az időt, amely a Shakes­peare-i pálya első szakasza. Ez az évtized Angliában a növekvő jólét korszaka egyút­tal. Nem sokkal korábban (1588) aratott győzelmet a spanyol Armada felett,’ amely győzelem egyúttal a katolikus befolyásnak is gátat vetett, öntudat és reménység töltöt­te meg az angolok szívét, mert a VIII. Henrik alatt megin­dult nemzetté formálódás ek­kor kezdett kiteljesedni. És ha nem akarunk szonettjei­ről szólni, amelyek szintén en­nek az évtizednek a termései, a nagy írónak több, mint húsz drámája és vígjátékainak egész sora jelenik meg ekkor. Köztük ilyen mesterművek, mint a III. Richard, a Rómeó és Júlia, a Szentivánéji álom, a Velencei kalmár, a Július Caesar. Életének második sza­kasza, amely azután 1608-ig tart, legalább ilyen kápráza­tos. Ennek a szakasznak ki­magasló alkotásai közé tar­toznak a Hamlet, az Othelo, a Lear király. De nem járunk messze az igazságtól, ha a drámák és vígjátékok kettőségében a kor ellentmondását keressük. Igaz, hogy Erzsébet uralmával a biztonság, a polgári jólét bon­takozik ki Angliában, a kül­politika is csupa ígéret, a ten­geri fölény Neptun szigonyát kezébe adta a szigetország­nak, belül azonban a nagy társadalmi változás következ­tében a helyzet koránt sem ilyen rózsás. A városokat, or­szágutakat ellepik a koldu­sok, tízezer-számra kerülnek utcára az emberek. A koldus­rajzás tragédiáján a súlyos törvények nem tudnak segí­teni. Az Erzsébet-kori Anglia nemzeti öröme mögött ott lap­pang a nincstelenek fájdalma és keserűsége. Shakespeare- nek a népért és hazájáért ér­zett mély aggodalma komor- lik a királydrámákban. A víg­játékokban viszont ennek el­lenkezője nyer megéneklést, a boldogság és öröm, az újuló kor humanitása felett. SHAKESPEARE A LELKI­ISMERET KÖLTŐJE. Drá­máiban a lelkiismeret a dön­tőbíró. Ebben rejlik protes­tantizmusa. Isten a lelkiisme­retbe írta örök érvényű tör­vényeit. Az ember nem me­nekülhet tetteinek felelőssége elől. Minden rejtett bűn nap­világra kerül, Isten ítélete mindenütt utoléri a gonoszt. A shakespeare-i gondolatvi­lágban a lelkiismeret űzi tébolyba a bűnöst. Drámái­ban Istennek a lelkíismeret- ben megszólaló szavát hall­juk, majdnem úgy, ahogy a Bibliában: „hol a te atyád­fia?”, vagy „ember mit tet­tél?”. Nem tudjuk e néhány sorban Shakespeare teológiai értékelését nyújtani, de szinte valamennyi drámájában az az igazság tükröződik, hogy Is­ten nem hagyja a bűnt bün­tetés nélkül. (Ez a szál szö­vődik tovább a mi Arany Já­nosunknál, ha balladáira gondolunk.) Az örök emberi kérdések: élet, halál, szerelem, boldog­ság, fájdalom, hűség, barát­ság kapnak valóságos apo- teozist nála. E tekintetben örökös ihletője lesz az utó* kornak és alig akadt eddig isi számbavehető író, költő, akii nem ihletett meg Shakes­peare. Pedig téma és tárgy­választásnál maga sem volt önálló. Annál biztosabban bontakozott ki írása, minél gazdagabb forrásanyag táp­lálta. A mester kezében azon­ban nemessé vált az anyag, Shakespeare-i lett, eredeti fényt és veretet kapott. • Művei valamennyi kultúr- nyelvre fordítást nyertek, da­rabjait századok óta vala­mennyi szinházban játsszák.- Milliókra tehető azoknak á- száma, akik áhítatos, vagy' borzongó érzésekkel kelnek fel a nézőtérről, mert bete­kintést kaptak a lélek rejtel­meibe. Shakespeare-drámát- megnézni mindig ünnep. Á szürkeségből a kultúra leg­szebb templomába lép az, aki darabjának megtekintésére indul. A közel 400 évvel ez­előtt írt drámák és. vígjáté­kok áttörték az idő korlátáit, időtlenül frissek maradtak, és minden kor nemzedéke meg­találja bennük a maga számá­ra valót. Zárószó helyett álljon itt Arany János fordításában a Hamletból néhány sor; „Lenni, vagy nem lenni: asr itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait, Vagy ha kiszáll tenger fáj­dalma ellen, S fegyvert ragadva véget vet neki? Meghalni — elszunnyadni — semmi több, S egy álom által elvégezni mind A szív keservet, a test ere­dendő. Természetes rázkódtatásait: Oly cél, minőt óhajthat a ke­gyes ...” Rédey Pál1 i X

Next

/
Oldalképek
Tartalom