Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-04-05 / 14. szám
A nagy változás Jn. 21, 1—14. Az igazi nagy húsvéti változást Jézuson láthatjuk: meghalt, de harmadnap feltámadott. Nem szabad azonban lekicsinyelnünk azt a változást sem, amelyet a feltámadott Jézus tanítványaiban idézett elő, amikor velük találkozott. Ezt a változást újjászületésnek nevezi János evangélista. A húsvét utáni első vasárnap latin neve — Quasimodo- geniti — is erre utal. Textusunkban is erről van szó. A levert, kétkedő tanítványok visszanyerik életkedvüket. Tele vannak örömmel, bizonyossággal. Ilyen változásra van mindnyájunknak szükségünk. Az egész keresztyénségnek. Ezt maga Jézus tudja legjobban. Ö mondotta egyszer egy öreg embernek: szükséged van arra a nagy változásra, amelyet én hozok létre az emberi életben. Ezért jelent meg tanítványainak Galileában is, a Tibériás-tenger partján. Ezért akar igéje és a szentségek által minket is meggyőzni: jfelen van, ami mindig azt is jelenti, hogy velünk van. Érdemes megfigyelni a külső körülményeket is. Jézus harmadik megjelenése alkalmával történt. Galileába küldte előre tanítványait. Várniuk kellett. Elfogyott a türelmük, kétkedtek. Ennivalójuk se volt. Amikor a jövő homályba borul szemünk előtt, többnyire a múlthoz menekülünk. Ezt tették a tanítványok is. Visszatértek régi tevékenységükhöz, de teljes reménytelenséggel. Elmegyek halászni — mondta Péter. Mindjárt hatan csatlakoztak hozzá. Nem kísérte szerencse ezt a dacból és kiábrándultságból született vállalkozásukat. A bekövetkezett nagy változásban az a sajátos, számunkra is eszméltető, hogy itt Jézus egy a múltjába menekülő, a múlt erőitől megkötött, türelmetlen, reménykedni nem merő egyházat szült újjá. A nagy változást János és Péter személyén figyelhetjük meg. Jó darabig csak beszélgetnek a parton álló Jézussal, de nem ismerik fel. Így van ez sokszor velünk is. Hallgatjuk az igét, imádkozunk is, közben fogalmunk sincs Jézus jelenlétéről. Mi a nagy változás? Tulajdonképpen egyszerű dolog. János felismeri Jézus jelenlétét: az Űr van ott! Péter beleveti magát a hullámokba, hogy mielőbb Mestere közelében lehessen. Szereti, vágyik utána, követni akarja. Hogyan történt ez az újjászületés? Ügy, ahogyan ma is. A különbség csupán annyi, hogy ott az egyház alapjairól, az apostolok újjászületéséről és Jézus látható jelenlétéről volt Szó. Űjjászületés, változás azonban ma is csak azért van, mert Jézus jelen van. Szól hozzánk és terített asztalához hív. Ha arra gondolunk, hogy mostanában tartjuk a konfirmációkat gyülekezeteinkben, akkor erről a tóparti történetről azt mondhatjuk, hogy itt Jézus konfirmált. Az igazi csoda tulajdonképpen nem az volt, hogy hosszú, meddő erőlködés után végre százötvenhárom nagy halat fogott a tanítványok hálója. Az igazi csoda Jézus „fogása” volt. Hét fiatalembert vitt ki a mélyből a reménység, a hivatástudat, az öröm, az Öntudatosság, a céltudatos bizonyosság partjára. Benczúr László — ÖZV. NOVAK REZS'ÖNÉ érz alábbi közlemény leközlé- Sét kéri: „Novák Rezső nyugalmazott evangélikus lelkész úgy végrendelkezett, hogy temetése a legegyszerűbb formák között menjen végbe. Az egyszerű koporsón egy nagy 4miiiiiiiii)iuimii!iiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiii!iiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiú I HARANGOK újraönté- I |l sét, harangkoronák, ha- : p rangállványok készíté- \ §E sét, átalakítását új rendE szerűvé vállalja p DUSÄK ISTVÁN §1 harangöntő. ŐrszentmikÜ lós, Dózsa György út 26. a, lll!lllllllll!l!lllll!tl!i:illllllilllllilllllllllllllllllllll!lllllllll!IIIH V fenyőágból készült kereszt és két fehér szekfű volt az egyetlen dísz. A koszorúk megváltásának összege azonban 2130 Ft-ot tett ki, amit az özvegy a három nyug. otthon között osztott szét. Evangélikus Nyugdíjas Lelkészotthon, Gyenesdiás, 710 Ft, Evangélikus Nyugdíjas Lelkészotthon, Budapest, 710 Ft, Özv. Nyug. Papnék Otthona, K'istarcsa, 710 Ft. Összesen: 2130 Ft. Ezt az összeget az ajkai evangélikus lelkészi hivatalban jegyezték. Legyen Isten áldása az ÉLÖKÖN, akiknek segíteni kívánunk.” HÍREK, — Húsvét ünnepe ntánl 1. vasárnapon (fehérvasárnap) az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap oltári és délutáni alpigéje: I. Jn 5, 4—10; szószéki alapigéje Jn 21, 1—14. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Április 12-én vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi- rádió. Igét hirdet: ifj. Ben- kóczy Dániel dél-szabolcsi (Nyíregyháza) lelkész. — BUDAPEST-ANGYAL- FÖLD. Fehérvasárnapon, április 5-én délután 5 órakor sze- retetvendégspg lesz a gyülekezetben. A délelőtt konfirmált gyermekek a szeretetven- dégség keretében kapják meg konfirmációs emléklapjukat és bibliájukat. A gyülekezet tagjait, barátait és érdeklődőket ezúton is szeretettel hívjuk a szeretetvendégségre. — JUBILEUM. Berecz Gábor volt nemeskéri lelkész március 16-án töltötte be 87. életévét Beleden (Sopron m.). A nyugalmazott lelkészt névnapján, március 24-én sokan keresték fel kettős jubileuma alkalmából: Mi is jó egészséget és Isten áldását kérjük az ünnepeltre; — ELJEGYZÉS. Ifj. Koszorús Oszkár járási könyvtáros, Koszorús Oszkár esperes-lelkész és Bartos Éva fia, húsvét vasárnapján eljegyezte Kovács Hajnalka óvónőjelöltet, Kovács Béla gimnáziumi tanár és Tóth Klára leányát: — EGYETEMES TANÁCSÜLÉS. A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem Tanácsa április hó 2-án, csütörtökön ülést tartott. Az ülés tárgya: „A Magyarországi Evangélikus Egyház Teológiáján adható teológiai doktori fokozatról és tiszteletbeli teológiai doktori címről” szóló Szabályzat megállapítása volt. — BUDAPEST-FERENC- VÁROS. Virágvasárnapon a gyülekezeti szeretetvendégsé- gen Groó Gyula teológiai akadémiai tanár tartott előadást. ALEXIUS PATRIARCHA TÁVIRATA MAKARIOSZHOZ Alexius moszkvai patriarcha táviratot küldött Makariosz érsekhez, Ciprus elnökéhez. A táviratban Alexius patriarcha kifejezésre juttatta „az Orosz Orthodox Egyház teljes együttérzését Ciprus népének a szabadságért, a területi sérthetetlenségért és a sziget-köztársaság jogaiért vívott igazságos harcában”. — HARMONIUMOK speciális javítása garanciával. Adás-vétel. Po- korny Pál Bp. IV. Újpest, Romját u. 120- Telefon: 493—017. — BUNDÁK divatos átszabása; használt szőrmék vétele Somogyi szűcsnél. Bp. V. Kossuth Bajos u. 1. udvarban. — ÉLŐVÍZ c. folyóirat összes évfolyamát vagy külön eoyes évfolyamokat Is keresek megvételre. Cim a kiadóban. — HARMONIUM javítás; romos felújítása, zongora hangolás; javítás. Vidékre utazom. Pokorny Károly, Bp. IV. Újpest; Rózsa rc. 59. iiiiiiiiBimnimiiiniiiiiminimtiiiimiiiimiimiinmitinnitimiiimiiwmHiitmimnwminmtMfiiiRnmiiiHmniiiiimiifiiitmimtiiims ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1951. április 5-én Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor de. 11. (úrv, konf.) dr. Kékén András du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. fél 10. Koren Emil de. 11. (úrv, konf.) Koren Emil du. 5- Szeretétvendégség Dózsa György út de. fél 10. Üllői út de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9- Rákóczi út 57 /b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Thaly Kálmán u. de. 11. (úrv, konf.) Rédey Pál du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya u. de. 9. (úrv) Veöreös Imre vajda Péter u. de. fél 12. (úrv) Takács József Zugló de. 11. Detre János Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Detre János Fóti út de. 10. (úrv, konf.) Gádor András du. 5. Szeretetvendégség Váci út de. 8. Káposzta Lajos Üj- pest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. *3. Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés J 5zsef Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csengődy László este fél 7. Csengődy László Budakeszi de. 8. Rutt- kay Elemér Pesthidegkut de. fél 11. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. Uzon László de. 11. (úrv) Uzon László du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. TEMPI OMTORNYOK bádogfestésének javítását, újra fedését, mázolását, villámhárító szerelését, valamint tornyok oldalfalának meszelését, fröcskölé- sét, speciális . állványról, rövid határidőre vállalja a Tiszakécskei Építő és Vegyesipari Szövetkezet, Tiszakécske HÉTRŐL—HÉTRE Élő reménység 1. Péter, 1, 3. Van egy régi latin közmondás: Amig lélegzem, addig reménykedem. És ez fordítva is igaz: amíg reménykedem, addig lélegzem, vagyis csak addig élek. Reménység nélkül nem tudnánk dolgozni sem. Amikor munkához fogunk, ezt abban a reményben tesszük, hogy munkánknak eredménye is lesz. Amikor a búzaszemet belehintjük a barázdába, tudjuk, hogy majd dermesztő tél is jön rá, de reménységünk van arra, hogy szárba szökken majd, meghozza a termését, amelyből tápláló kenyér kerül az asztalunkra. Ahol a reménység lángja már kiégett a szivekben, ott az élet is megszűnik. Nincs szomorúbb, mint a reményét vesztett ember és nincs gyötröbb, sötétebb börtön, mint reménytelen emberek között élni. Ki ne tapasztalta volna már meg életében a reménység éltető erejét? Mikor az ember elveszít mindent, amikor úgy látja, hogy nincsen kiút, akkor egy parányi csillag mutatja neki a kivezető utat: a reménység. Az ember sok mindent kibír, de a reménytelenséget nem bírná ki. Aki él, annak reménysége is van. Igénk élő reménységről szól, keresztyén reménységről, amely a földi életre és az örökkévalóságra irányul. Ezt a reménységet kegyelemből kapjuk. Isten az Ö irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által. Ez a reménység a megváltás ajándéka. A keresztyén ember reménysége éppen ezért bizonyosság. Bizonyos, hogy meg is lesz az, amiben reménykedünk. Ez által az élő és éltető reménység által van bizodalmunk a halálnak napjához. Pál apostol is erről volt meggyőződve: „Mert reménységben tartattunk meg: a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt?” Rám. 8, 24. Ez a reménység a tied lehet. Kérdd szívből őszintén az Istent, hogy az Ö irgalmassága szerint újítsa meg szivedet, fogadjon a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus meg- váltottjai közé, szüljön újjá erre az élő reménységre. Kiss Gyula NAPRÖP-NAPRA VASÁRNAP: ZSOLTÁROK 121, 2, JÁNOS 1, 10. Hatalma* erő Isten beszéde. Szavával teremtette a kozmoszt. Ez az isteni beszéd, az Ige öltött testet Jézus Krisztusban, emberek számára érthetően és érzékelhetően. Azok még sem ismerték meg Öt..: I. János 5,4—10, Zsoltárok 75. HÉTFŐ: JEREMIÁS 23, 29, ZSIDÓK 4, 12. Isten beszéde ma is hangzik és él ott, ahol Jézus Krisztust hirdetik. Nem szűnt meg tehát teremtő ige lenni. Hatalmas felelősséget hordozunk, amikor Jézust prédikáljuk, a teremtő és fenntartó Isten igéje bízatott ránk. II. Timóteus 1,6—10, I. Péter 1,17—21. KEDD: ZSOLTÁROK 71, 12, APOSTOLOK CSELEKEDETEI 17, 27. A felhangzó igehirdetésekben és bizonyságtételekben él közöttünk Krisztus. Ott is hat, ahol az emberek> a jóért, az igazságért, és a szépért harcolnak; Itt van Krisztus köztünk, nincs messze egyikünktől sem. Igyekezzünk azon, hogy életközeibe kerülhessünk Vele! II. Timóteus 2,1—5, I. Péter 1,17—21. SZERDA: PRÉDIKÁTOR 12, 13, JÁNOS 14, 23. Krisztussal életközösségben élni jelenti: engedjük, hogy az újjáteremtő ige átformáljon bennünket. Istennek ez az újjáteremtő szava a szeretet I. Péter 1,22—25,1. Péter 2,1—10. CSÜTÖRTÖK: II. SÁMUEL 22, 3, RÓMA 8,28—39. Isten szeretet s ennek bizonyítéka, hogy Krisztust elküldte közénk* hogy bizonyságot tegyen az Isten szeretetéről. A szeretet köteléke erősebb, mint a bűn, a halál és a gonosz lánca. Senki és semmi sem szakíthat el többé az Isten szeretetétől. I. Timóteus 1,12—17, I. Péter 2,11—17. PÉNTEK: H. MÓZES 16, 12, JÁNOS 6, 69. Aki hitével és életével megtapasztalta Istennek azt a végtelen szeretetét, aa elhitte és megismerte, hogy Jézus a megváltó. I. Péter 1,3—9* I. Péter 2,18—25. SZOMBAT: II. SÁMUEL 7, 29, LUKÁCS 19. 5. Krisztus közösségben akar élni velünk. Közelsége értelmet ad hétköznapjaink munkájának, ünnepnapjaink elcsendesedésének. szórakozásunknak, küzdelmeinknek. Engedjük Őt magunkhoz. Jónás 2, I. Péter 3,1—7. Ruttkay Levente 'dÓélk&ZI'lCLpi flCLUJJL Tavaszi A NAP A HÁZ OLDALÁHOZ küldte első sugarait. Az eresz alatt apró tócsa fénylett: a tavasz első fénye. A fal ’mellett, a kamra előtt tyúk * fürdött. A legbiztosabb jel, hogy a tavasz még várat ma- igára, de már nem sokat késbe*. Szárnyával porfelhőt kavart, aztán belefeküdt kis ágyába, fejét a nap felé fordította. Az árnyékos helyeken inég kővé volt fagyva a föld. A kertben néhány elszáradt kukoricaszár szomorúan integetett a dombról lefutó szélnek. A verandaajtó élesen nyikorgóit. Amikor elhalt a nyikorgás, az ajtón egy hajlott derekú férfi lépett ki. Szögi Molnár István, a ház gazdája. Kezében botot szorongatott, de az udvarra vezető két lépcsőn magabiztosan lépett le. A csirkeólba igyekezett. Óvatosan térdelt le az ól ajtaja előtt, mintha templomban oltárhoz lépne. Benyúlt a fészekbe, de görcsös ujjai csak a levegőt markolták. Szuszogva feltápászkodott, és visszament a konyhába. A földes helyiségben még tegnap kialudt a tűz. De lehet, hogy tegnapelőtt. Ki tudja. Ebben a házban semmit sem tartanak számon. A nap fénye sem talál be ebbe a sötét kamrába. Hideg van. A gazda ezt is megszokta, mint annyi sok minden mást. Csak az a fránya tyúk tojt volna. — Biztosan már megint eltojt valahová? — dünnyögött magában az öreg. — Ki fogja nekem megtalálni a tojást? Biztosan ellopják a szomszédok. Ott egye meg a- f ... ezt az életet. A napi beszélgetést ezzel be is fejezte. Agyonfoltozott bekecsének egyik zsebéből elővette pipáját és rágyújtott. Ez a kiégett meggyfapipa még sosem csalta meg. Szemével belemélyedt a konyha úgyis sötét szögletébe és várta a kisajtó nyikorgását. Idestova három. éve nem kente meg az ajtót csak azért, hogy már jó- előre meghallja, ha jönnek. SZÖGI MOLNÁR ISTVÁN az elmúlt nyáron töltötte be a hetvenkettedik évét. Mióta meglátta Isten napját, azóta sok minden történt a világ életében, de az ő életében is. A világban végbement változásokat feljegyezték az utókornak, de az ő életének a könyve is teleíródott azóta. Arcán a mély ráncok, a meghajlott derék, az ízületes ujjak, amelyek úgy fogják a pipaszárat, mintha össze akarnák roppantam, a fájós hát és a fényét vesztett szemek bizonyítják, hogy az ember mennyire alkalmas arra, hogy Isten belevésse keresztjeinek kitörölhetetlen jeleit. A KIS HÁZ A FALU SZÉLÉN állt. Közvetlenül az első világháború után építette, amikor megszerette Szabó Annát. Az agyagot a Füzes gödreiből hordta és heteken keresztül hangos volt a környék az agyagfal döngetésétöl. Akkor még meg sem kottyant neki ez a nehéz munka. Fiatal volt és boldog, És az új párnak otthon kellett. Igaz, nem volt valami kibélelt fészek ez az otthon. Hosszú ideig földszag csókolgatta körül őket, amikor a fáradságos munka után levi- hentek a kisablakú, levegőtlen. földes szobában. De az övék volt és ez mindennél többet jelentett. A neheze csak ezután következett. Mert a kis házba új lakók költöztek. Először Anna, majd a következő évben a kis Pista. Több száj, több gond, nagyobb kenyér és több ruha. És Szögi Molnár Istvánnak most már felesége helyett is dolgoznia kellett. Legjobban a vályogvetést szerette. Derékig beleállt az agyagos gödörbe, izmos karjával hányta ki a föld sötét gyomrát. Aztán fürge lábaival táncot járt a vizes agyagban és estére ott sorjáztak mögötte az apró kis téglalapocskák, mindmegannyi sötét játékkocka. Reggel pedig kezdődött elölről minden. Sok régi ház falában benne izzad Szögi Molnár verejtéke. Közben a gyerekek nőttek. Az elemózsiás tarisznya mind soványabb lett. De öröme feledtetni tudta éhes gyomrának minden belenyilalló fájdalmát. Mind a kettő eszes gyerek volt. Tanítójuk szerint érdemes őket továbbtaníttatni. De miből? Ezt a tanító sem kérdezte. — Na, nem bánom — súgta oda egyik este az asszonynak, hogy a gyerekek meg ne hallják —, adjuk oda Pannit polgáriba. Aztán majd meglátjuk. A böjt még szigorúbb lett. Mert Panni után Pista is gimnáziumba került és az internatus felemésztette a vályogtéglák minden fillérjét. Közben meghalt az asszony. napfény Az orvosok azt mondták, hogy megemelte magát. Lehet, hogy így volt. Azon a nyáron cséplőgép mellett dolgoztak mind a ketten. És a petrencehordó asz- szonyoknak is meg kellett fog- niok a teli zsákokat, hogy hangos hó-rukkal megpakolják a kocsit. Talán akkor történt. Most már mindegy. Szögi Molnár egyedül maradt a két gyerekkel. Senki nem mondhat rá semmi rosszat. A gyerekek különösképpen nem. Sohasem kellett nekik szégyenkezniök, hogy apjuk alkalmi munkás. Mindig rendes ruhában járatta őket. Az asszony emléke olyan elevenen élt benne, hogy nem hozott mostohát a gyerekek mellé. Nem kellett neki senki rajtuk kívül. Közben megjárta a frontot, de onnét is hazatért egészségben. Bizonyára azért, mert még nem végezte el, amit Isten számára kijelölt: még olt volt a két gyerek, akikért dolgoznia kellett. De azok hamar kiröpültek a vizes, sötét, faluszéli fészekből. Naposabb otthon után vágytak. Megérezte, hogy valaki belépett a kiskapun. A veranda- ajtó éles nyikorgással köszöntötte a vendéget. — Hol vagy, hé? — kiáltott be a szomszéd. — Itt vagyok a konyhában. Gyere csak. A simára gyalult, asszonykéz után kiáltó asztal mellé ült a két öreg. A szomszéd se mai gyerek már, elnyűtte a hatvanat. — Olvassak valamit? — kérdezte az öregtől. — Ráérünk. Mi újság a faluban. Hoztál dohányt? A szomszéd elővette a pakli dohányt és kézfejével lesöpörte az asztalról a büdös dohánycsomókat, amelyeket az öreg ide piszkált ki. Három éve, hogy Szögi Molnár látása erősen megromlott. Azt mondták, meg lehetne operálni. De ő már nem megy orvoshoz. A jobbszemére még lát valamit, de a balra már semmit. Azóta csak ül a konyhában, nyáron meg az udvaron táblából. Majdcsak elmúlik ez is... — Lányodról mi hír? — kérdezte a szomszéd, amikor végére jutottak a helyi eseményeknek. A pipa mérgesen szortyant. — Nem tudom mi lehet vele. Valaki a múltkor azt mondta, hogy olvasott róla az újságban. Valahol Amerikában él. Nagy ember lett belőle. — Te, gyerek volt ott? — Van hát. Kettő is. Azokat itthagyták„ amikor kimentek. Tavaly vitették ki őket nászo- mékka.1 együtt. — Idefigyelj, szomszéd — mélyed a témába a másik. — Azt hallottam, hogy most lehet kintről pénzt kérni. Miért nem kérsz tőlük, hogy ezt a házat rendbehozatnád! Megérdemelnéd annyi munka után. Ha már a fiad úgysem töri magát érted. — Könnyű azt mondani — mondta Szögi és a régi ingből szakított zsebkendővel megtörölte a pipától nedves ajkát. — De azt sem tudom, hogy mi a címe. Hová is írnék neki?l Mióta kimentek, nekem még nem írt egy sort sem. A siető nap elbújt a szom* szed ház keménye mögé. A be* szélgetés is akadozni kezdett. — Akkor én megyek is —■ mondta a szomszéd és mát nyomta is a kilincset, amikot észrevette a tálat, amit magú* val hozott. — Majdhogynem elfelejtettem. Az asszony küldőit egy kis töltöttkáposztát. Edd meg ebédre. Úgyis itt az ideje. Tányért és kanalat vett elő. Az öreg enni kezdett. A töltött* káposztát különösképpen is na* gyón szerette. A szomszéd mosolyogva fi* gyelte, ahogy a zsíros szaftoi kanalazta. — Azám — mondta — á múlt héten láttam a fiadat ab* ban az ördöngös készülékben, a televízióban. Valami kitün* tetést kapott. Nem akartam hinni a szememnek. Milyen erős, derék ember lett belőle. Mondtam is az asszonynak, hogy már nagyon régen néni láttam errefelé. Szögi Molnár István hirtelen befejezte ebédjét. A tányérban ottmaradt másfél töltöttká* poszta. A szomszéd megvakarta fejét. Kár volt ezt elmondani. De most már mindegy. De megmondja-e neki, amiért tulaj* donképpen átjött. Vagy ne? Nem mondta meg. Elköszönt. Az ajtó nyikorgása hazáig ki* sérte. Szögi pedig nézte a konyha sötétjét és szívta pipáját. Igaz, elfelejtette meggyújtani. Most azt sem vette észre. Kamer Ágoston á 7 4