Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-03-08 / 10. szám
«r KP. BÉRM. BP. 72. XXIX. ÉVFOLYAM, 10. SZÄM 1964. március 8. Ara: 1,40 forint Az idő a békének dolgozik Az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottsága ez évi első ülését a Szovjetunióban. Odesszában tartotta, február 10—14. napjain. Az ülés befejezése után február 16-án sajtó- konferenciát tartottak és ezen ismertették a Végrehajtó Bi zottság határozatait. Ezek között vitán fölül a legfontosabb a mai nemzetközi helyzetben az a nyilatkozat, amelyet a Világtanács Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottságának a javaslatára fogadott el a Végrehajtó Bizottság. Ez az egyházi állásfoglalás, amelyet az alábbiakban szinte teljes terjedelmében ismertetünk, arról tanúskodik, hogy a béke megteremtésének a vágya utat tör magának minden nemzetközi tanácskozáson. Annak feltétele, az általános és teljes leszerelés pedig nem sorolható senki részéről az utópiák világába. Megvalósíthatónak, sőt megvalósí- tandónak tartja mindenki, aki csak valamennyire is tisztában van az atomhatalmak atomfegyver készletével és annak hatóerejével. A leszerelés ma már a világközvélemény első számú követelése, amelynek a megteremtésétől függ az emberiség holnapja, egészsége, jóléte. Jólesik látnunk és tapasztalnunk, hogy a világkeresz- tyénségnek a legjelentősebb nemkatolikus fóruma, az Egyházak Világtanácsa, nagyon lelkesen és egyértelműen száll síkra a leszerelés mellett. Határozatának az elején elmondja, hogy a múlt évi moszkvai megállapodás jelentősen enyhítette m nemzetközi feszültséget. „Minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy a fölfegy- trerkezés helyett megállapodás jöjjön létre a leszerelés kérdésében.” Nehéz akadályokat kell majd még leküzdeni a leszerelésig vezető úton. Viszont minden előterjesztett javaslatot meg kell tárgyalni és megfelelően értékelni. Nem szabad engedni, hogy a béke biztosítéka az erők egyensúlya legyen csupán, hogy az emberiség békéjét helyi konfliktusok kirobbantása Veszélyeztesse. A ma még meglevő bizalmatlanság ellenére „az általános és teljes leszerelés legyen a nemzetközi fáradozások célja”. A két fél által újabban előterjesztett javaslatok nagyon fontosak lehetnek a nemzetközi biztonság szempontjából’. A javaslatok közül külön is hangsúlyozza a Nyilatkozat, mint megvalósítandókat, megnemtámadási szerződés megkötését. Nemzetközi egyezményre van szükség, amelyben minden állam kötelezi magát, hogy a területi viszályok és határkérdések megoldásánál nem alkalmaz erőszakot. Be kell szüntetni azoknak a hasadó anyagoknak a gyártását, amelyek hadicélokat szolgálnak. Át kell állítani a magenergia termelését békés célokra. Megfigyelő állomásokat kell fel- éflitani a váratlan támadások megakadályozására. Atom- thentes övezeteket kell létesíteni. Meg kell akadályozni, hogy bővüljön az atommal rendelkező hatalmak köre. Be kell Szüntetni azokat a földalatti atomkísérleteket, amelyek hadicélokat szolgálnak. Megállapítja a határozat, hogy „az esetek jó részében olyannyira egyeznek egymással az egyes javaslatok. hogy a megállapodás lehetséges és elérhető.” A katonai kiadások csökkentésével, felelős katonai magatartással, a katonai erők csökkentésével, józan magatartás- sál a politikai feszültségek pillanataiban, az atomenergia fokozott békés felhasználásával, — példát kell adnunk a másik félnek a helyes magatartásra és egyengetnünk a nemzetközi megegyezés útját. _ Rámutat a határozat a kisebb hatalmak szerepére és felelősségére is a leszerelés kérdésében, majd így végződik: „Úgy látjuk, megérett az idő arra. hogy további lépést tegyünk előre az embernek a háború és igazságtalanság elten folytatott harcában. Lehet, hogy csak lassan és kis léptekkel jutunk előbbre, de folyamatosan és határozottan kell előre haladnunk. Felszólítjuk az egyházakat, hogy fokozzák békeharcukat és minden jószándékú emberrel együtt kérjék a kormányokat a javasolt intézkedések megtevésére. Gondoljunk Pál apostol szavaira és figyeljünk azokra: Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességeién éljetek. (Róm 12,8)” Thr. Píffy Miklós „Péter pedig távolról kivette öt” Böjt idején jó elcsendesednünk és alaposabban belenéznünk Isten igéjének mélységeibe. A rohanó élet lüktetése amúgy is ritkán ad erre lehetőséget: többnyire felszínesen lapozzuk fel bibliánkat, és se- kélyesen keresgélünk benne néhány aranymondást, útmutató vagy vigasztaló igét... Evezzünk ma a mélyre. Vegyük szemügyre közelebbről a hozzánk leginkább hasonló, legemberibb tanítványt, a hullámhegyek és hullámvölgyek emberét: Pétert. Lapozzuk fel a böjti csendben Lukács evangéliumának 22. fejezetét. Mint vízcseppben a tenger, úgy tükröződik benne az örök tanítvány magatartása, aki hős és gyáva, lelkesedő és meghátráló, fogadkozó és tagadó egyszerre. Az utolsó vacsora alkalmával Péter még így fogadkozott: Uram, Teveled kész vagyok mind börtönbe, mind halálba menni!” (33. vers) — egy órával később pedig már elbóbiskolt a haláltusáját vívó, imádkozó Mester oldalán (46. vers). Ismét utóbb fegyverrel akarta megvédeni Urát (50. vers), ám amikor mégis elhurcolták. a főpap házába, csak távolról merte követni (54. vers). Mi is ilyen ingadozó, változó hitű tanítványok vagyunk. Szeretnénk mi is követni a Mestert, de inkább csak „távolról”. Ügy, ahogy Péter: elég közel ahhoz, hogy valamit lásson, de elég távol ahhoz, hogy valamit kockáztasson. így a kívülállók sem tudják biztosan: tanítványról, vagy semle- ges, közönyös szemlélőről van-e szó? Mennyire hasonlók vagyunk mi is Péterhez! Nem tudjuk célegyenest követni a Mestert. Bukdácsolunk, bizonytalankodunk és kétkedünk, sőt olykor tudatosan hátat fordítunk annak, akinek nyomdokában kellene járnunk. Máskor meg szinte megmagyarázhatatlanul, új erőt kapunk, bátran kiállunk mellette, s hajlandók volnánk még életünket is feláldozni érte. Mi az oka ennek a kettősségnek? Tudjuk, hogy nem jól van ez így. Sem gyengeségünk, sem erőnk indítóokát nem ismerjük. Külső tényezőknek, lelki hangulatunknak, kedélyünk dolgának tulajdonítjuk. Ha alaposabban kutatunk I sírása (62. vers) a már ismét azonban az igében, erre is megkapjuk a helyes feleletet. Péter magatartását vizsgálva, világosan észrevehetjük lelki hullámvölgyének néhány állomását, fokozatos eltávolodásának egy-egy megállóját. Melyek ezek? Az előttünk fekvő szakasz 45. verse szerint a többi tanítvánnyal együtt őt is alva találta Jézus az Olajfák-hegyi nagy haláltusája után ... Márk 14,50 tanúsága szerint ő is elhagyta az elfogott Mestert és elfutott... A főpap házába csak titokban, távolról merte őt követni (54. vers) . .. együtt ült Jézus ellenségeivel (55. vers)... és az egyszerű szolgálók kérdéseire három ízben is gyáván megtagadta Urát (56— 62. vers)... Ez lehetett Péter számára a Jézustól való eltávolodásnak a mélypontja. Ekkor következett be a nagy fordulat. A hajnalt jelző kakas megszólalása (60. vers) a lelki hajnal felvirradását is jelentette Péternek ... Hiszen éppen ekkor vitték arra a megkötözött Urat, aki hátra fordulván, rátekintett (61. vers) ... keserves bátran Jézus mellett döntött lélek megnyilatkozása volt... S a hullámhegy felfelé ívelt Jézus halála után is: Ján 20,3k tanúsága szerint elsőnek futott az üres sírhoz... Ján 21,lökben a Feltámadott visszahelyezi szent szolgálatába ... Csel 2,14 pedig arról tudósít, hogy a Szentlélek kiáradásakor ő szól a tizenegy tanítvány nevében a jeruzsálemi tömeghez, s átütő erejű bizonyságtevésére egyetlen napon mintegy háromezer lélek csatlakozott Krisztus egyházához. Hol van hát ennek a két ellentétes irányú lelki magatartásnak a magyarázata? Megtaláljuk Jézus Péterhez intézett fontos mondatában: „Simon! Simon! íme a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited ...” (Lk 22,31—32). Ez az imádság volt Péter magatartásának fordulópontja. És ez az imádság tehet minket, bátortalanul és távolról követő tanítványokat igazi Krisztus-követőkké. F. T. Dél-Afrika Albert Luthuli. akit 1961- ben béke-Nobel-díjjal tüntettek ki a délafrikai politikai feszültségek békés megoldása érdekében kifejtett tevékenységéért, könyvet adott ki „Hazám és életem” címen. „Nyilvánvalóvá teszi a könyv — mondja ejgy svájci beszámoló —, hogy milyen nehéz a küzdelem és mennyi akadályt gördítenek a megoldás elé a Délafrikai Unió fehér urai. Mély benyomást kelt azonban ennek a zulu-törzsfőnötonetk az erkölcsi fölénye. A gyűlölet szikrája se izzik szavában mikor leírja a tengernyi igazságtalanságot, amelyet népének és neki magának is el kellett szenvednie a fehérektől. Mindennek ellenére a békés együttélés szándékával folytatja küzdelmét.” Luthuli hívő keresztyén és gyülekezetének aktív tagja. Keresztyén felelőssége késztette arra, hogy a politikai tevékenység mezejére lépjem Feladta neki sok örömeit jelenítő tanári állását és elfogadta tömsfön öiteké választáIMÁDKOZZUNK sát. Így ír erről: „Nyilvánvaló volt számomra, hogy a keresztyén hit nem magánügy, amely közömbös a társadalom kérdései iránt. Ez a hit páratlan módon teszi érzékennyé ögyelmünket a társadalmi kérdések iránt.” A faji megkülönböztetés politikája ellen szállt síkra. Börtönt, száműzetést szenvedett, mert tudja, hogy a faji megkülönböztetés vége katasztrófa, csak a békés rend hoz megoldást. János 6,1—IS Jézus Krisztusunk, Te megszántad az éhező sokaságot, s kenyeret adtál nekik. Megváltjuk előtted a keresztyénség vétkét, hogy nem vette szívére millió és millió ember keserű sorsát. Tudjuk, hogy vétkezett az egyház, amikor önző módon a világ megváltozhatatlan rendjének vélte, hogy az emberiség nagyobb része anyagi és szellemi nyomorúságban éljen. Köszönjük Neked, történelem Ura, hogy láthatatlan kezeddel belenyúltál az emberiség sorsába, s ha egyházad alkalmatlanná lett a szegénységgel szemben a prófétai szó kimondására, másokat használtál fel eszközeidül, hogy meginduljon az évszázados folyamat a sanyarú helyzetben sínylődő ncposztályolt megelégítésére. Áldunk Téged, hogy napjainkban kiterjeszted ezt a feS- emelkedcst a távoli népekre. Tudjuk, hogy sokfelé nagy az ínség, s mérhetetlen feladatok várnak az emberiségre, hogy megszűnjék az éhezés és a nyomorgás mindenütt a világon. De köszönjük Neked, hogy az ötezer ember megvendégel ésével Is biztatsz: nemcsak az egyes ember életében, hanem tömegek sorsában is nagy dolgokat tud véghez vinni kegyelmes hatalmad. Könyörgünk Hozzád, kinek szívében a szeretet és kezében a hatalom ugyanolyan mint egykor, szaporítsd meg a Föld kenyerét s mindazt, ami az élethez szükséges. Rendelj ehhez eszközöket az emberek közül, akik tudják magukat és amijük van tehetségben, tudásban, e nagy szolgálatra áldozni. Könyörülj az egyes emberi életsorsokon is, hogy mindnyájan megtapasztaljuk csodálatos segítségedet. De ne engedd, hogy csak ezért ragaszkodjunk Hozzád, hanem add, hogy felismerjük Benned az örök élet ajándékozóját, kiosztott testedben és véredben bűnbocsánaiunkat és végső reménységünket. Ámen. A kivételes bőzoszem Hallatlan szerencse s megtiszteltetése elteijiettetni a fáraóval. Más búzaszem még ugyanazon őszön földbe hullott s halt egyszerű halált s hozott egyszerű kalász-életet, vagy kövek között megtöretett testtel lett közönséges asztali kenyér. Ne ily sorsot! — sikolt a búzaszem — és lett a helye síri trón ölén, hogy ott szolgálja „isteni” arát, ha árnyék-ielke táplálékra vágy. Almának pecsétje roppant piramis: hűvös sötétség óvta életét. de észrevétlen jöttek sunyi évek, s illantak messze fürge századok, s az évezredek örök éj homályán mohón lopdosták legbecsesb javát: amit adhatott volna, s nem adott — hát elorozták testetlen kezek orozva visszatartott életét. Ha adná is, már nincs mit adnia, csak aszott testtel, ígérettelcn’, sötéten fekszik, s halottabb uránál. Fáraói szellem ne aszalja szívem, ön-féltő vak sikoly vissza ne rántson, ne induljak soha ily gonosz tanácson —> Urammal életre eltemetve hintsem, amim csak tőle van: kenyerem, kalászom, mint jelen s jövendő élet-zálogát; így vezess életen és halálon át. Bodrog MtóKte » BÉCS Rolf Hochbat „A helytartó" c. nagy vtsabangot kiváltott színdarabját nagyszámú protestáns és katolikus hallgatóság részvétele mellett vitatták meg a bécsi egyetem nagy előadótermében az evangélikus egyetemi gyülekezet rendezésében tartott vitaesten. „A keresztyének gyilkos némasága” témával megrerade zett vitaesten az eszmecserét Dantine ejvangéüfcus teológiai professzor vezette; A színdarab művészi és történelmi vonatkozású problémáinak megvitatása helyett azt a kérdést állították a középpontba, hogy mit mond a mai kerasztyén- sétgnak. Három csoport alakult ki- A vátázók egy kis csoportja szükségtelennek látta az egész Hocfohut által felvetett problémát Egy másik csoport szembefordult a színdarabbal. mert az súlyos kritikát gyakorol XlI.Pius pápán a fasizmus idején a zsidóság ügyében tanúsított magatartása miatt A harmadik csoport — protestánsok és katolikusok — szerint a diarabot a katolikus és protestáns keresztyé nek lelkiismeretét egyaránt felrázó figyelmeztető intés teszi jelentőssé. PROTESTÁNSOK SZAMA FRANCIAORSZÁGBAN A legújabb statisztika szerint a franciaországi protestánsok száma 750 000. Ebből a franciaországi református egyházhoz 460 530-an tartoznak. A második helyen állnak a lutheránusok: 287 050 taggal, utánuk következnek a baptisták 20000 és egyéb protes- tónaok- a ot» tagga l. A megáldott kevés „Kicsire nem nézünk!” — szoktuk kézlegyintéssel elintézni az apró-cseprő dolgokat. ■Több is veszett Mohácsnál!'’ — vágjuk rá nyugtatásképpen, jelezve, hogy nem nagy a kár, a veszteség. A kicsivel, kevéssel nem sokat törődünk. Azt tartjuk, hogy az elhanyagolható. mellékes, sőt olykor felesleges is. Ezért történhetett meg, hogy amikor ismerősöm nemrég a villamoson elejtett pénzdarabja után hajolt, mögötte valaki megjegyezte: „Én a kisujjamat se mozdítanám öt fillérért!” A kevésnek nincs értéke, a kevésnek nincs becsülete a legtöbb ember előtt. Ezzel nyugtatják lelkiismeretűket sokan akkor is, amikor cltu- lajdonítnak szemrebbenés nélkül valamit, ami a közösségé, a népé. Szemükben mindig elhanyagolható csekélység az, amivel megkárosítják a közvagyont. Hiszen semmiséget vittek hiaza az üzemből, vagy , semmiség az, amit elrontottak, A kicsi és a kevés megbecsülésének hiánya tesz elégedetlenné, iriggyé és zúgoló- dóvá is. A másik ember többjét, nagyobbját szeretnénk magunknak, s elkeseredetté tesz, ha ez nem sikerül. Jézus nagyon megbecsülte a keveset is. A tanítványok kritizálva emlegették az öt árpakenyeret és a két halat, mondván: „Mi az, ennyi embernek?” Jézus azonban hálát adott érte Istennek és megköszönte azt. Példázatában arról beszélt, hogy aki hű a kevesen, arra sokat bíznak később. A legkisebb jótett — ha csak egy pohár friss víz is az — tőle jutalmat nyer.. Szerinte a mustármagnyi hit is hatalmas tettekre képes. Önmagáról úgy beszélt, mint a pásztorról, aki az egyetlen elveszett bárány után megy, s mint az asszonyról, akinek egyetlen elgurult pénzdarab- ka is pótolhatatlan érték. Ezért nem röstellte Isten országát sem egy picinyke kovászhoz hasonlítani. Jézus nemcsak megbecsülte a keveset, hanem meg is áldotta azt! Áldásával sokká tette, eléggé avatta és bőséggé növelte. A megáldott öt kenyér és két halacska ötezer embert elégített meg. Jézusnak semmi sem volt tú! kicsiny ahhoz, hogy a legnagyobba!: Isten áldásával szentelje meg. Ezért volt Néki mindig a kevés is elég. Jézus környezetében átalakulnak az értékek, s valósággal új értékszemlélet szüle íik. Vele és mellette megelégedettség van és a hálás szív megköszöni, megbecsüli a legkevesebbet is. Jézus áldása a mai elégedetlent is megelégítí, a mai hű sáfárt is sokra bízza, a ma adott pohár vizet is számon tartja és a mustármagnyi hit ma is hegyeket mozdíthat. Böjt kellős közepén ellentmondásként hat a mai vasárnap ősi neve: Laetare! — örvendezzetek! — Be a Krisztusra tekintek megértik: a megáldott kevés nyomán örvendezés faltad, mert megelégedettség árad. lieaeze Imre , A
