Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-03-08 / 10. szám

«r KP. BÉRM. BP. 72. XXIX. ÉVFOLYAM, 10. SZÄM 1964. március 8. Ara: 1,40 forint Az idő a békének dolgozik Az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottsága ez évi első ülését a Szovjetunióban. Odesszában tartotta, február 10—14. napjain. Az ülés befejezése után február 16-án sajtó- konferenciát tartottak és ezen ismertették a Végrehajtó Bi ­zottság határozatait. Ezek között vitán fölül a legfontosabb a mai nemzetközi helyzetben az a nyilatkozat, amelyet a Világtanács Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottságának a javaslatára fogadott el a Végrehajtó Bizottság. Ez az egyházi állásfoglalás, amelyet az alábbiakban szinte teljes terjedelmében ismertetünk, arról tanúskodik, hogy a béke megteremtésének a vágya utat tör magának minden nemzetközi tanácskozáson. Annak feltétele, az álta­lános és teljes leszerelés pedig nem sorolható senki részé­ről az utópiák világába. Megvalósíthatónak, sőt megvalósí- tandónak tartja mindenki, aki csak valamennyire is tisztá­ban van az atomhatalmak atomfegyver készletével és annak hatóerejével. A leszerelés ma már a világközvélemény első számú követelése, amelynek a megteremtésétől függ az em­beriség holnapja, egészsége, jóléte. Jólesik látnunk és tapasztalnunk, hogy a világkeresz- tyénségnek a legjelentősebb nemkatolikus fóruma, az Egy­házak Világtanácsa, nagyon lelkesen és egyértelműen száll síkra a leszerelés mellett. Határozatának az elején elmondja, hogy a múlt évi moszkvai megállapodás jelentősen enyhítette m nemzetközi feszültséget. „Minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy a fölfegy- trerkezés helyett megállapodás jöjjön létre a leszerelés kér­désében.” Nehéz akadályokat kell majd még leküzdeni a leszerelé­sig vezető úton. Viszont minden előterjesztett javaslatot meg kell tárgyalni és megfelelően értékelni. Nem szabad engedni, hogy a béke biztosítéka az erők egyensúlya legyen csupán, hogy az emberiség békéjét helyi konfliktusok kirobbantása Veszélyeztesse. A ma még meglevő bizalmatlanság ellenére „az általá­nos és teljes leszerelés legyen a nemzetközi fáradozások célja”. A két fél által újabban előterjesztett javaslatok na­gyon fontosak lehetnek a nemzetközi biztonság szempontjá­ból’. A javaslatok közül külön is hangsúlyozza a Nyilatko­zat, mint megvalósítandókat, megnemtámadási szerződés megkötését. Nemzetközi egyezményre van szükség, amelyben minden állam kötelezi magát, hogy a területi viszályok és határkérdések megoldásánál nem alkalmaz erőszakot. Be kell szüntetni azoknak a hasadó anyagoknak a gyártását, ame­lyek hadicélokat szolgálnak. Át kell állítani a magenergia termelését békés célokra. Megfigyelő állomásokat kell fel- éflitani a váratlan támadások megakadályozására. Atom- thentes övezeteket kell létesíteni. Meg kell akadályozni, hogy bővüljön az atommal rendelkező hatalmak köre. Be kell Szüntetni azokat a földalatti atomkísérleteket, amelyek hadi­célokat szolgálnak. Megállapítja a határozat, hogy „az esetek jó részében olyannyira egyeznek egymással az egyes javas­latok. hogy a megállapodás lehetséges és elérhető.” A katonai kiadások csökkentésével, felelős katonai ma­gatartással, a katonai erők csökkentésével, józan magatartás- sál a politikai feszültségek pillanataiban, az atomenergia fo­kozott békés felhasználásával, — példát kell adnunk a má­sik félnek a helyes magatartásra és egyengetnünk a nemzet­közi megegyezés útját. _ Rámutat a határozat a kisebb hatalmak szerepére és fe­lelősségére is a leszerelés kérdésében, majd így végződik: „Úgy látjuk, megérett az idő arra. hogy további lépést tegyünk előre az embernek a háború és igazságtalanság el­ten folytatott harcában. Lehet, hogy csak lassan és kis lép­tekkel jutunk előbbre, de folyamatosan és határozottan kell előre haladnunk. Felszólítjuk az egyházakat, hogy fokozzák békeharcukat és minden jószándékú emberrel együtt kérjék a kormányokat a javasolt intézkedések megtevésére. Gon­doljunk Pál apostol szavaira és figyeljünk azokra: Ha lehet­séges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békessége­ién éljetek. (Róm 12,8)” Thr. Píffy Miklós „Péter pedig távolról kivette öt” Böjt idején jó elcsendesed­nünk és alaposabban belenéz­nünk Isten igéjének mélysé­geibe. A rohanó élet lüktetése amúgy is ritkán ad erre lehe­tőséget: többnyire felszínesen lapozzuk fel bibliánkat, és se- kélyesen keresgélünk benne néhány aranymondást, útmu­tató vagy vigasztaló igét... Evezzünk ma a mélyre. Ve­gyük szemügyre közelebbről a hozzánk leginkább hasonló, legemberibb tanítványt, a hul­lámhegyek és hullámvölgyek emberét: Pétert. Lapozzuk fel a böjti csend­ben Lukács evangéliumának 22. fejezetét. Mint vízcseppben a tenger, úgy tükröződik ben­ne az örök tanítvány magatar­tása, aki hős és gyáva, lelke­sedő és meghátráló, fogadkozó és tagadó egyszerre. Az utolsó vacsora alkalmá­val Péter még így fogadkozott: Uram, Teveled kész vagyok mind börtönbe, mind halálba menni!” (33. vers) — egy órá­val később pedig már elbó­biskolt a haláltusáját vívó, imádkozó Mester oldalán (46. vers). Ismét utóbb fegyverrel akarta megvédeni Urát (50. vers), ám amikor mégis elhur­colták. a főpap házába, csak távolról merte követni (54. vers). Mi is ilyen ingadozó, változó hitű tanítványok vagyunk. Szeretnénk mi is követni a Mestert, de inkább csak „tá­volról”. Ügy, ahogy Péter: elég közel ahhoz, hogy valamit lás­son, de elég távol ahhoz, hogy valamit kockáztasson. így a kívülállók sem tudják bizto­san: tanítványról, vagy semle- ges, közönyös szemlélőről van-e szó? Mennyire hasonlók vagyunk mi is Péterhez! Nem tudjuk célegyenest követni a Mestert. Bukdácsolunk, bizonytalanko­dunk és kétkedünk, sőt olykor tudatosan hátat fordítunk an­nak, akinek nyomdokában kel­lene járnunk. Máskor meg szinte megmagyarázhatatlanul, új erőt kapunk, bátran kiál­lunk mellette, s hajlandók volnánk még életünket is fel­áldozni érte. Mi az oka ennek a kettős­ségnek? Tudjuk, hogy nem jól van ez így. Sem gyengesé­günk, sem erőnk indítóokát nem ismerjük. Külső ténye­zőknek, lelki hangulatunknak, kedélyünk dolgának tulajdo­nítjuk. Ha alaposabban kutatunk I sírása (62. vers) a már ismét azonban az igében, erre is megkapjuk a helyes feleletet. Péter magatartását vizsgál­va, világosan észrevehetjük lel­ki hullámvölgyének néhány állomását, fokozatos eltávolo­dásának egy-egy megállóját. Melyek ezek? Az előttünk fekvő szakasz 45. verse szerint a többi tanít­vánnyal együtt őt is alva ta­lálta Jézus az Olajfák-hegyi nagy haláltusája után ... Márk 14,50 tanúsága szerint ő is el­hagyta az elfogott Mestert és elfutott... A főpap házába csak titokban, távolról merte őt követni (54. vers) . .. együtt ült Jézus ellenségeivel (55. vers)... és az egyszerű szolgá­lók kérdéseire három ízben is gyáván megtagadta Urát (56— 62. vers)... Ez lehetett Péter számára a Jézustól való eltávolodásnak a mélypontja. Ekkor következett be a nagy fordulat. A hajnalt jelző kakas meg­szólalása (60. vers) a lelki haj­nal felvirradását is jelentette Péternek ... Hiszen éppen ek­kor vitték arra a megkötözött Urat, aki hátra fordulván, rá­tekintett (61. vers) ... keserves bátran Jézus mellett döntött lélek megnyilatkozása volt... S a hullámhegy felfelé ívelt Jézus halála után is: Ján 20,3k tanúsága szerint elsőnek futott az üres sírhoz... Ján 21,lök­ben a Feltámadott visszahe­lyezi szent szolgálatába ... Csel 2,14 pedig arról tudósít, hogy a Szentlélek kiáradásakor ő szól a tizenegy tanítvány ne­vében a jeruzsálemi tömeghez, s átütő erejű bizonyságtevésé­re egyetlen napon mintegy há­romezer lélek csatlakozott Krisztus egyházához. Hol van hát ennek a két el­lentétes irányú lelki magatar­tásnak a magyarázata? Meg­találjuk Jézus Péterhez inté­zett fontos mondatában: „Si­mon! Simon! íme a Sátán ki­kért titeket, hogy megrostál­jon, mint a búzát. De én imád­koztam érted, hogy el ne fo­gyatkozzék a te hited ...” (Lk 22,31—32). Ez az imádság volt Péter magatartásának fordulópontja. És ez az imádság tehet min­ket, bátortalanul és távolról követő tanítványokat igazi Krisztus-követőkké. F. T. Dél-Afrika Albert Luthuli. akit 1961- ben béke-Nobel-díjjal tüntet­tek ki a délafrikai politikai feszültségek békés megoldása érdekében kifejtett tevékeny­ségéért, könyvet adott ki „Ha­zám és életem” címen. „Nyil­vánvalóvá teszi a könyv — mondja ejgy svájci beszámoló —, hogy milyen nehéz a küzde­lem és mennyi akadályt gör­dítenek a megoldás elé a Dél­afrikai Unió fehér urai. Mély benyomást kelt azonban en­nek a zulu-törzsfőnötonetk az erkölcsi fölénye. A gyűlölet szikrája se izzik szavában mi­kor leírja a tengernyi igazság­talanságot, amelyet népének és neki magának is el kellett szenvednie a fehérektől. Mind­ennek ellenére a békés együtt­élés szándékával folytatja küzdelmét.” Luthuli hívő keresztyén és gyülekezetének aktív tagja. Keresztyén felelőssége kész­tette arra, hogy a politikai te­vékenység mezejére lépjem Feladta neki sok örömeit je­lenítő tanári állását és elfo­gadta tömsfön öiteké választá­IMÁDKOZZUNK sát. Így ír erről: „Nyilvánva­ló volt számomra, hogy a ke­resztyén hit nem magánügy, amely közömbös a társada­lom kérdései iránt. Ez a hit páratlan módon teszi érzé­kennyé ögyelmünket a társa­dalmi kérdések iránt.” A faji megkülönböztetés politikája ellen szállt síkra. Börtönt, száműzetést szenvedett, mert tudja, hogy a faji megkülön­böztetés vége katasztrófa, csak a békés rend hoz megol­dást. János 6,1—IS Jézus Krisztusunk, Te megszántad az éhező sokaságot, s kenyeret adtál nekik. Megváltjuk előtted a keresztyénség vétkét, hogy nem vette szívére millió és millió ember ke­serű sorsát. Tudjuk, hogy vétkezett az egyház, amikor önző módon a világ megváltozhatatlan rendjének vélte, hogy az emberiség nagyobb része anyagi és szellemi nyomorúságban éljen. Köszönjük Neked, történelem Ura, hogy láthatatlan ke­zeddel belenyúltál az emberiség sorsába, s ha egyházad al­kalmatlanná lett a szegénységgel szemben a prófétai szó kimondására, másokat használtál fel eszközeidül, hogy meg­induljon az évszázados folyamat a sanyarú helyzetben síny­lődő ncposztályolt megelégítésére. Áldunk Téged, hogy napjainkban kiterjeszted ezt a feS- emelkedcst a távoli népekre. Tudjuk, hogy sokfelé nagy az ínség, s mérhetetlen feladatok várnak az emberiségre, hogy megszűnjék az éhezés és a nyomorgás mindenütt a világon. De köszönjük Neked, hogy az ötezer ember megvendégel ésével Is biztatsz: nemcsak az egyes ember életében, hanem töme­gek sorsában is nagy dolgokat tud véghez vinni kegyelmes hatalmad. Könyörgünk Hozzád, kinek szívében a szeretet és kezé­ben a hatalom ugyanolyan mint egykor, szaporítsd meg a Föld kenyerét s mindazt, ami az élethez szükséges. Rendelj ehhez eszközöket az emberek közül, akik tudják magukat és amijük van tehetségben, tudásban, e nagy szolgálatra áldozni. Könyörülj az egyes emberi életsorsokon is, hogy mind­nyájan megtapasztaljuk csodálatos segítségedet. De ne en­gedd, hogy csak ezért ragaszkodjunk Hozzád, hanem add, hogy felismerjük Benned az örök élet ajándékozóját, kiosz­tott testedben és véredben bűnbocsánaiunkat és végső re­ménységünket. Ámen. A kivételes bőzoszem Hallatlan szerencse s megtiszteltetése elteijiettetni a fáraóval. Más búzaszem még ugyanazon őszön földbe hullott s halt egyszerű halált s hozott egyszerű kalász-életet, vagy kövek között megtöretett testtel lett közönséges asztali kenyér. Ne ily sorsot! — sikolt a búzaszem — és lett a helye síri trón ölén, hogy ott szolgálja „isteni” arát, ha árnyék-ielke táplálékra vágy. Almának pecsétje roppant piramis: hűvös sötétség óvta életét. de észrevétlen jöttek sunyi évek, s illantak messze fürge századok, s az évezredek örök éj homályán mohón lopdosták legbecsesb javát: amit adhatott volna, s nem adott — hát elorozták testetlen kezek orozva visszatartott életét. Ha adná is, már nincs mit adnia, csak aszott testtel, ígérettelcn’, sötéten fekszik, s halottabb uránál. Fáraói szellem ne aszalja szívem, ön-féltő vak sikoly vissza ne rántson, ne induljak soha ily gonosz tanácson —> Urammal életre eltemetve hintsem, amim csak tőle van: kenyerem, kalászom, mint jelen s jövendő élet-zálogát; így vezess életen és halálon át. Bodrog MtóKte » BÉCS Rolf Hochbat „A helytartó" c. nagy vtsabangot kiváltott színdarabját nagyszámú pro­testáns és katolikus hallgató­ság részvétele mellett vitatták meg a bécsi egyetem nagy előadótermében az evangéli­kus egyetemi gyülekezet ren­dezésében tartott vitaesten. „A keresztyének gyilkos né­masága” témával megrerade zett vitaesten az eszmecserét Dantine ejvangéüfcus teológiai professzor vezette; A színda­rab művészi és történelmi vo­natkozású problémáinak meg­vitatása helyett azt a kérdést állították a középpontba, hogy mit mond a mai kerasztyén- sétgnak. Három csoport ala­kult ki- A vátázók egy kis cso­portja szükségtelennek látta az egész Hocfohut által felve­tett problémát Egy másik csoport szembefordult a szín­darabbal. mert az súlyos kri­tikát gyakorol XlI.Pius pápán a fasizmus idején a zsidóság ügyében tanúsított magatartá­sa miatt A harmadik csoport — protestánsok és katolikusok — szerint a diarabot a katoli­kus és protestáns keresztyé nek lelkiismeretét egyaránt felrázó figyelmeztető intés te­szi jelentőssé. PROTESTÁNSOK SZAMA FRANCIAORSZÁGBAN A legújabb statisztika sze­rint a franciaországi protes­tánsok száma 750 000. Ebből a franciaországi református egy­házhoz 460 530-an tartoznak. A második helyen állnak a lutheránusok: 287 050 taggal, utánuk következnek a baptis­ták 20000 és egyéb protes- tónaok- a ot» tagga l. A megáldott kevés „Kicsire nem nézünk!” — szoktuk kézlegyintéssel elin­tézni az apró-cseprő dolgokat. ■Több is veszett Mohácsnál!'’ — vágjuk rá nyugtatásképpen, jelezve, hogy nem nagy a kár, a veszteség. A kicsivel, kevés­sel nem sokat törődünk. Azt tartjuk, hogy az elhanyagol­ható. mellékes, sőt olykor fe­lesleges is. Ezért történhetett meg, hogy amikor ismerősöm nemrég a villamoson elejtett pénzdarabja után hajolt, mö­götte valaki megjegyezte: „Én a kisujjamat se mozdítanám öt fillérért!” A kevésnek nincs értéke, a kevésnek nincs becsülete a legtöbb ember előtt. Ezzel nyugtatják lelkiismeretűket sokan akkor is, amikor cltu- lajdonítnak szemrebbenés nél­kül valamit, ami a közösségé, a népé. Szemükben mindig elhanyagolható csekélység az, amivel megkárosítják a köz­vagyont. Hiszen semmiséget vittek hiaza az üzemből, vagy , semmiség az, amit elrontottak, A kicsi és a kevés megbe­csülésének hiánya tesz elége­detlenné, iriggyé és zúgoló- dóvá is. A másik ember több­jét, nagyobbját szeretnénk magunknak, s elkeseredetté tesz, ha ez nem sikerül. Jézus nagyon megbecsülte a keveset is. A tanítványok kri­tizálva emlegették az öt ár­pakenyeret és a két halat, mondván: „Mi az, ennyi em­bernek?” Jézus azonban há­lát adott érte Istennek és meg­köszönte azt. Példázatában ar­ról beszélt, hogy aki hű a kevesen, arra sokat bíznak ké­sőbb. A legkisebb jótett — ha csak egy pohár friss víz is az — tőle jutalmat nyer.. Szerinte a mustármagnyi hit is hatal­mas tettekre képes. Önmagá­ról úgy beszélt, mint a pász­torról, aki az egyetlen elve­szett bárány után megy, s mint az asszonyról, akinek egyetlen elgurult pénzdarab- ka is pótolhatatlan érték. Ezért nem röstellte Isten or­szágát sem egy picinyke ko­vászhoz hasonlítani. Jézus nemcsak megbecsülte a keveset, hanem meg is ál­dotta azt! Áldásával sokká tette, eléggé avatta és bőség­gé növelte. A megáldott öt kenyér és két halacska ötezer embert elégített meg. Jézus­nak semmi sem volt tú! ki­csiny ahhoz, hogy a legnagyob­ba!: Isten áldásával szentelje meg. Ezért volt Néki mindig a kevés is elég. Jézus környezetében átala­kulnak az értékek, s valóság­gal új értékszemlélet szüle íik. Vele és mellette megelégedett­ség van és a hálás szív meg­köszöni, megbecsüli a legke­vesebbet is. Jézus áldása a mai elégedetlent is megelégítí, a mai hű sáfárt is sokra bízza, a ma adott pohár vizet is számon tartja és a mustár­magnyi hit ma is hegyeket mozdíthat. Böjt kellős közepén ellent­mondásként hat a mai vasár­nap ősi neve: Laetare! — ör­vendezzetek! — Be a Krisztus­ra tekintek megértik: a meg­áldott kevés nyomán örvende­zés faltad, mert megelégedett­ség árad. lieaeze Imre , A

Next

/
Oldalképek
Tartalom