Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-02-16 / 7. szám

ea nézünk Fii. 2. 5—8 BÖJT VAN. A keresztyén hagyomány szerint ez az idő­szak felkészülés Krisztus szen­vedésének és feltámadásának ünnepére. Az evangélikusok az újszövetség szellemében járnak el, amikor nem ismerik el az ételek megkülönböztetésében álló testi böjtöt, de úgy tart­ják, hogy jó alkalom ez az idő­szak az elmélyedésre. Két do­logban szokott elmélyedni ilyenkor a keresztyén ember: Krisztus ismeretében és a bűn­bánatra hajló önvizsgálatban. Az egyik a másik nélkül med­dő és a másik az egyik nélkül nyomasztó. A filippibeliekhez írott levél második részének 5—8 versei mind a kettőt nyújtják egyszerre. Ennek az igének a szavai fogják vezetni böjti gondolatainkat hétről hét­re: „Az az indulat legyen ben­netek, amely volt a Jézus Krisz­tusban...” Ez az ige ellipszishez hason­lít. Két középpontja van: Krisztus és én. Mind a kettő­ről egyszerre beszél. Megszok­tuk, hogy böjtidőben az ártat­lan bárányra gondoljunk, ki elveszi a világ bűneit és nyu­galmat ad a bűnbocsánatban. Ebben az igében azonban Krisztus nem úgy lép elénk, mint a közbenjáró, hanem mint a képmás, a „minta”, akit le kell másolni, akit kö­vetni és utánozni keli. „Az az indulat legyen bennetek”, mint ami volt benne. A KISKÁTÉBAN LUTHER MÁRTON azt írja: „Jézus Krisztus valóságos Isten és va­lóságos ember.” Isten és az em­ber képe egyszerre. Az őske- resztyénség ismerte Krisztust, afeát, ha látok, látom az Atyát és a Krisztust, akit követni kell. Lassanként azután, az év­századok folyamán a kereszt tyénség mindinkább csak Is­tent látta benne, aki lehajol, bzeret és bűnbocsánatot ad,— mert ez kényelmesebb volt. És háttérbe szorult úgy, ahogy öt követni kell. Pál apostol fczerint Krisztus a második Ádám. Az ember, ahogyan fegyszer Isten felrajzolta és ahogyan látni akarja. Meg­szoktuk, hogy Jézusban Is­ten szeretetének kiábrázolását lássuk, de ritkábban látjuk benne az embert. Pedig ő ép­pen úgy a mi megváltónk, hogy henne ez a kettő egy. Ez nem azt jelenti, hogy Jé­zus csupán valami eszmény­kép, példakép lenne. Az „el­veszett és elkárhozott” ember­nek nem elég és nem lehet eszményképet nyújtani. Öt előbb megszabadítani és gyó­gyítani kell. Nem lehet Jézus csupán eszményképünk azért sem, mert egészen más az ő helyzete, küldetése, méltósága és történelmi kora is, mint a miénk. NEM LEHET EGYSZE­RŰEN PÉLDAKÉP azért sem, mert ha utánoznám is, mit érne az utánzat a nélkül a lélek és indulat nélkül, ami benne volt Az ilyen keresz- tyénség díszlet, szent álarc, amit a történelem, vagy az irodalom annyiszor pellengérre állított és kicsúfolt, mint vallá­sos merevséget és álszentes­kedést. A biblia szerint Is­ten nem látszat szerint ítél, s az özvegyasszony két fillére értékesebb neki, mint Anániás félszíwel felajánlott vagyona. Lenni kell és nem látszani! Hiába is má- solgatnám Krisztust, s venném fel, mint élétem díszletét ma­gamra. Az ember cselekedetei­nek rygói mélyebben feksze­nek, mint ahol az ember utá­noz valamit. Cselekedeteink előfeltételei ott lappanganak énünk alján. Az ember nem „megszédül” egy váratlan al­kalomtól, hanem lényének mé­lyén szunnyadó erők kerülnek napfényre váratlan botlásai­ban. Ki tudja parancsra, vagy jámbor szándék hatására ki­cserélni a mély indulatokat, gondolkozásának és érzéseinek alapjait. Mindennek, az egész embernek kellene megváltozni. NEM MINTA KRISZTUS AZÉRT SEM, mert nem tárgy, amely hatalmamban lenne, hogy alkalmazzam, amikor akarom. Megfordítva van. A tanítvány van az ő hatalmá­ban és Ö az, aki igényt jelent be, megszólít, újjáteremt és életközösségébe von. Ki tehát Jézus, akit követni kell? Az evangélium szerint: ajtó Ö, amelyen át kell menni. Üt, amely a messzeségből a végtelenbe visz. Szőlőtő, amely gyümölcsöt terem a szőlővesz- szőn. Le kell másolni őt, de úgy, mint ahogy a szőlővessző azt az életet másolja, amely a tőkében és minden sejtjében van. Ezt az életet nem lehet hir­telen felöltem, mint egy álar­cot, vagy díszletet. Az igazi élet a csendben, a parányiban, a kis részletekben kezdődik, megindul, összenő, átszervező­dik egészen az indulatokig. Egy modem hittudományi irány­zat ezt úgy fejezte ki: Isten valóságos élethelyzetünkben szólít meg minket és egész exisztenciánkat újjá akarja te­rem tani. HOGY EZEN AZ ÚTON ELINDULHASSUNK és ebben a böjtben hétről hétre figye­lemmel követhessük, hogyan kíván kiábrázolódni bennünk a Krisztusban megjelent ember, figyeljünk mindenek előtt arra: milyen volt az az indulat, ami benne volt. Mi volt ennek az „indulhatnak” a kiindulása? Az emberek cselekedeteit nagy mértékben a benyomá­sok, a környezet esetlegességei szabják *reg, s az emberekhez való viszonyukat azok viselke­dése és jelleme. Jézus indula­tainak kiindulása: Isten. Az ő cselekedeteinek előfeltétele nem az én mai, vagy tegnapi cselekvésem, mert az, mi­előtt ón lettem volna, fennál­lott: az ő önmagán kívül semmi másban meg nem okolt jósága és tevékeny szeretete. Mielőtt léteztem volna, már feltétlen jóakarattal nézett rám. EZ A KIINDULÓ PONT azt jelenti, hogy mielőtt az em­bertársamat csak megismer­ném egyszerűen azért, mert itt van mellettem, feltétlein jó­akarattal kell felé fordulnom. Ezt az előzetes állásfoglalást a semmiből nem teremthetem. Én nem lehetek új kiinduló­pont, de szabad hinnem, hogy ez a jóakarat már elindult Is­tentől Hitben átvehetem Jézus kiindulását. Ez minden más kiindulás feladása és meg­hajlás az előtt, aki fel akar öltöztetni ebbe az indulatba. Van-e böjtnek komolyabb ér­telme és célja ennél? Meggyőződésünk, hogy ez a szeretet. Jézusnak ez az indu­lata hasznos és kívánatos min­den egyén, család és az egész társadalom szempontjából és ezért mindig időszerű. Ennek az indulatnak műhelye a hit, amely szemléli Krisztust, sze­reti, hisz benne és átalakul őt szemlélvén. „Mi pedig a Krisz­tus arcát szemlélvén, az ő vo­násai szerint átváltozunk...” Üzen László Krisztus, ártatlan Bárány! ben pedig Königsfoergben ud­vari másodlelkész s a híres Kugelmann mellett segédkán­tor. 1543-ban egy hadi menet­tel a törökök ellen vonul. 1546-ban Mühlhausenben ta­láljuk, de ezzel életútja el is vész a szemünk elől Mindössze három éneke ma­radt fenn. Mindháromban az istentisztelet ősi liturgikus ele­meit, amelyek akkor grego­rián dallamon csengtek, írta át többszólamú énekkarra. Énekeskönyvünk a három kö­zül kettőt őrzött meg: az „Ag­nus Dei”-bői lett 174-es „Krisztus, ártatlan Bárány”-1, és a „Gloria”-ból született 1-es „Dicsőség mennyben Istennek” kezdetű éneket. MINDEN VALÓSZÍNŰSÉG I SZERINT Decius énekei a leg­első lutheránus énekek. Ezek 1522 végéről és 1523 elejéről valók. Luther legelső énekét is egy évvel későbben írta, ér­dekes azonban, hogy Luther soha nem tett Deciusról, mint énekszerzőről említést, s az énekeit még 1539-ben is név nélkül vette át És ez jól is van így. Ne az növekedjék, aki énekel, hanem akiről az ének szól. Amikor Keresztelő János rámutatott a közelgő Názáretire, felismerte: íme, az Isten Báránya;,« De ezt is elmondotta: Néki növe­kednie kell, nékem pedig alábbszállanom. Így tekintünk mi is böjt kez­detén Krisztusra, az ártatlan Bárányra, Békés utón kell keresni az igazságosságot Dr. Nolde (CCIA) a Panama konfliktushoz BÖJTÖT KÖSZÖNTÜNK fezzel az énekkeL Legtöbb gyü­lekezetünkben hozzátartozik katlanul is böjt első vasárnap­jához, és igen sok gyülekezet­ben minden böjti vasárnapon éneklik. Egy sor kivételével égyforma három versszaka fü­lünkben muzsikál. Veretes, ősi liturgikus ele­mek gyülekezeti énekké lá­gyult emléke ez az ének. Ke­resztelő János bizonyságtéte­lét: Íme, ez Isten Báránya, aki elvesä a világ bűnét!” (Jn. 1,29) már a VII. század­ban sälärdan beépítve talál­juk az istentiszteletek rendjé­ben, mégpedig az Úrvacsora szertartásánál. Később az ún. ántifonás éneklés formájában könyörögtek így: »Isten Báránya — könyörülj rajtunk, Isten Báránya — könyörülj rajtunk, Isten Báránya — irgalmazz nekünk!” , Egymásnak adták a szót lel­kész és énekkar, illetve kán­tor, majd lelkész és gyüleke­zet. Ez az éneklés a protes­táns istentiszteleteken is csak a múlt század túlzott egysze­rűsítő rendje óta maradt el DECIUS MIKLÓS — német nevén Deeg, Deech, ilL Tech — 1485-ben született a Saale mel­letti Hof-ban. Jogi tanulmá­nyait Lipcsében végezte, majd szerzetes lett és Braun- schweigben tanított. 1519-ben a steterburgi benedekrendi apácakolostor gyón tatója lett. Ebben az időben figyel fel a reformáció tanítására. 1522- ben Hannoverben tanít, de 1523-ban már Wittembergben találjuk, ahol újra tanulni kezd. 1524-ben Luther ajánlá­sára Stettinbe kerül. 1530-ban Liebstadtban szolgál, majd ‘Bartensteinben kántor, 1540­A Panama-csatornára vo­natkozó szerződések revíziójá­nak készsége legyen a kulcsté­nyezője az Egyesült Államok és a Panama közötti viszály feloldásának — hangsúlyozza dr. O. Frederik Nolde, az Egyházak Nemzetköä Ügyek­kel Foglalkozó igazgatója, az amerikai államok szervezete tanácsának főtitkárához, Jósé A. Mórához intézett iratában. Az irat másolatát megkapta Dean Rusk amerikai külügy­miniszter, a panamai külügy­miniszter és az Egyesült Nem­zetek főtitkára, U Thant. A konfliktus békés megol­dása — hangsúlyozza iratá­ban dr. Nolde —■, elengedhe­tetlenül szükséges, hogy el le­hessen kerülni a polgárhábo­rút és a katonai konfliktust, amely állandóan azzal a ve­széllyel fenyeget, hogy nem lehet majd neki korlátokat szabni. De nemcsak ezért szükséges a békés megoldás. A jelen korszakban, amikor a problémák többé háború út­ján meg nem oldhatók, alap­vető jelentősége van annak, hogy békés úton keressék az igazságosságot. Panama kér­désében is szükséges ma „a fennálló szerződési kötelezett­ségekkel szembeni hűség, pa­radox megkötöttsége mellett az a készség, hogy annak re­víziójáról tárgyaljanak”. Befejezésül azt írja Nolde, hogy hálával fogadta azt a tá­jékoztatást, hogy az Amerika- köä Békebizottság fáradozá­sa eredményeként a diplomá­ciai kapcsolatok helyreállítá­sával formális megbeszélések­re került sor a Panama-konf­liktus valamennyi kérdéséről és az azt előidéző okokról A KESERNYÉS, KITŰNŐ BORÁRÓL NEVES SÄG- HEGY mint meglapult óriás gubbaszt a távolban, s lankái hosszan ereszkednek el, mint­ha a szőlőtakaró alól nyújto­gatná szét tagjait. Ezt a ked­ves kemenesaljai tájat adta XV. Béla 1230 táján a bencések­nek. Így épült itt apátság. A templom omladozó kövei a község határában ma is idé­zik a hétszáz esztendős múltat. Az apátság köré akkor telepü­lés nőtt, amit a szerzetesekről „de Műnk” megjelöléssel em­legettek. A sági bor tette-e a jó bencés atyák nyelvét bot­ladozóvá, vagy a nép nyelv­formáló ereje hatott-e, de eb­ből a megjelölésből lett idők folyamán Dömölk. Ezt a települést — amely később lakóinak társadalmi helyzete szerint Pórdömölkre és Nemesdömölkre tagozódott — mindkét részében áthatotta a reformáció. Valószínűleg a közeli Sárvárról, a dunántúli reformáció Nádasdy Tamás vezette fészkéből jártak ki prédikátorok, akiket persze a bencések nem néztek jó szem­mel, de 1698-ban Nemesdö- mölk 283 lakosa közül 250 már a reformáció hívének vallotta magát. Mögötte évtizedek er­jedő és formáló szellemi-lelki lüktetése húzódik meg. Később az alkalmi igehirdetőket a dö- mölkiek saját lelkésze váltotta fel. AZ ELLENREFORMÁCIÓ ÉLESEN BELEVÁGOTT a ke­tnenesaljai 50 község életébe is, ahol akkor már alig volt római hitű. A gályarabsággal végződő pozsonyi törvényszék döbbenetes intonálása Dömöl- köt is érintette. Laki János lelkészüket is megidézték, aki azonban valószínűleg nem je­lent meg, hanem élbujdosott A gyülekezet ez idő alatt is él. 1725-ig ismert lelkészei Pozsgai Márton, Király Máté, Szeli András. Az ellenreformá­ció császári és pápás elnyomá­sát és kegyetlenkedéseit hősie­sen viselték. Részt vettek a hí­res ostffyasszonyfai zendülés­ben is, aminek a vége az lett, hogy a győri katolikus püspök harcban szétlövette Ostffy Miklós asszonyfai várát. A Thököly vezette szabadságharc s az 1681. évi soproni ország- gyűlés némi enyhülést hozott. Ennek nyomán lett a nemes- dömölki gyülekezet artikuláris hellyé, ahol szabadon tarthat­tak istentiszteletet. Ide vonult be sok-sok kilométer szekere- zés, gyaloglás után vasárnap­ról vasárnapra a templomaitól megfosäott Kemenesalja evan­gélikus népe. Az ellenreformáció hullám- lökéseihez tartozik az ikerte­lepülés elnevezése is. A ha­nyatló dömölki apátság élére 1793-ban egy cseh származású apát került, aki a római hitet erősítendő, babonás kultusz- szál táplálta a népet. Döméik­től nem messze fatemplomot építtetett, s abba a Graz mel­letti Máriacell búcsújáróhely „csodatevő” Madonna-szobrá­nak másolatát helyezte, széles körben hírelvén, hogy csoda­tevő ereje nagyobb az eredeti­nél. Így lett az Kis-Cell, s a két település egybeépülvén, 1904 óta Celldömölk. Amikor 1743-ban a nemes- dömölki évangélikusság temp­lomépítésbe kezdett, a mérete­ket az artikuláris hely felé áramló évangélikusság ará­nyaihoz szabta. Egy esztendő alatt épült fel a templom, ak­kor még torony nélkül. 1777- ben kriptát építettek alá, S abba temették Ostffy Mihály első dunántúli és Vidos Miklós egyházmegyei felügyelőt, a du­nántúli évangélikusság két ki­magasló világi vezetőjét. Tor­nyot 1796-ban kapott a temp­lom. A GYÜLEKEZET REFOR­MÁCIÓ IDEI HŐSKORA után a templomépítéstől a Tü­relmi Rendeletig (1781) terje­dő idő volt a legjelentősebb fél évszázad. A Türelmi Rendelet új sza­kaszt hozott a gyülekezet éle­tébe. A kemenesaljai gyüleke­zetek egyre-másra önállósul­tak, de Nemesdömölk központi jelentősége megmaradt. Püspö­ki székhellyé lett, lelkésze: Perlaky Gábor püspöksége ré­vén, aki 78 új templomot szen­telt fel, s 87 lelkészt indított szolgálatba. A XVIII. században számta­lan közegyhää gyűlést tartot­tak itt. Lelkészei közül ketten püspöki tisztet viseltek. Temp­lomában négyszer volt püspök­pedig a megszaporodott gyű« lekezeti alkalmak lázas ütemé­ben éltek. Renoválások, bontá­sok és építkezések fesätik a gyülekezet életét. Megépült a gyülekezeti ház. Az egyháztársadalmi buz- gólkodás közben szakadt rá a gyülekezetre a második világ­háború. Amit a gyülekezet tör­ténetének írója a német meg­szállásról, nyilas tébolyról bombázások borzalmáról fel­jegyzett, az egyenesen meg­rendítő. Amikor megcsende­sedtek az események, a belső érlelődés és elmélyülés útjára lépett a nyáj. A gyülekezeti házban leányárvaházat nyit­nak s más szociális törekvé­sekben is tervezgetnek. Ma már az állam, hivatásához A celldömölki parókia-épület szenteles, es számos lelkész et­től az oltártól indult szolgá­latra. Itt helyezték el az egy­házkerület hatalmas irattárát s az egyházmegye könyvtárát. Ezeket ma mind az Országos Evangélikus Levéltár örä „örök letét”-ként. A püspöki vizitáció 1830-ban igen kiegyensúlyozott állapotot talált a 3000 lelkes gyülekezet­ben, amelyhez 14 község tar­tozott, s az anyagyülekezetben mindössze 157 lélek volt. Tar­talékösszegük igen jelentős summára rúgott. Az úrvacso­rát minden vasárnap kiosztot­ták. Templomuk zsindellyel fedett volt. A templom centenáriumán, 1844-ben, nagy ünnepséget ren­deztek. új orgonát avattak, s az akkori lelkész, Edvi Illés Pál megírta a gyülekezet tör­ténetét. Az ünnepély elszállt az idővel, de ez a kis kinyom­tatott történet megmaradt a gyülekezet drága kincsének. 1896-ban jelentősen renovál­ták, sőt átépítették a templo­mot. Falait s a tornyot meg­emelték, a kriptát betemették, sekrestyét és irattári helyisé­get . építettek hozzá. Ebben a formában áll ma is. A Türelmi Rendelettől a XX. sz. elejéig terjedő sza­kaszt a gyülekezet másik tör­ténetírója, Molitorisz János úgy jellemä, hogy ez a polgá- riasult, kiegyensúlyozott kor­szak voll „telítve a múltra épülő egyházi öntudattal”. Ősi templom, közmegbecsülésben álló lelkészek és felügyelők, homogén összetételű gyüleke­zet, a nép lelkében a történel­mi egyházi öntudat mélyre ra­kodásának kora. A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI IDŐT a nyugtalan mozgalmasság jellemä. Erje­dő, kiforratlan időszak, amikor a mozgalmasságot az ellenre­formációval kísértő felekezeti harc hívta ki, a gyülekezet belső életét viszont a polgária­suk nyugalom helyett az egy­ház éltető forrásához tereli. A századforduló évtizedeinek tradicionális és konvencionális nyugalmát utolsó mohikánként az 53 évig szolgált Nagy Sán­dor lelkész jelentette, s 1932- ben történt távozásával a lük­tetésben vajúdó új jelentke­zett. Két filia anyásult, Mer- sevaton templom épült, bent méltóan, átvette a szociális gondoskodás és szeretet fele» lősségét és szolgálatát A gyű» lekezet pedig töretlenül végzi ami az egyház dolga: az ige hirdetését és a keresztyén dia» kómának tág szolgálatát A két világháború közötti, sok problémával küzdő, erjedő korban mozgalmasuk a gyüle­kezet élete. Most tartalmasait. Meghallotta Istennek a „csen­des életet folytassatok” paran­csát, s ez nem a polgáriasul! egyház nyugalma többé, ha­nem a magára talált egyház jé szolgálatára törekvés. A nagy építkezések és reno­válások munkáját befejezték filíákban s anyagyülekezetbea egyaránt. A templomot kívül» belül tatarozták, ravatalozót majd Mersevat után Tokor- csőn is templomot építettek. Utolsónak a méteren felül vi­zes falú parókiát bontották 1^ s korszerű, kisebb, de jobb beosztású méretekben építet­ték fel. Kivéve ezt az utolsó lépést, a gyülekezet egész tör» ténelme során minden építke­zését és renoválását teljesen a maga erejéből, segély nélkül végezte el. A külső feladatok elvégzése nem nyugalmat jelent Tanul­ságos történelmének háttéré» ben, ha bátran keresi a gyüle­kezet a mai egyházi szolgálat tágabb összefüggéseit bizony­nyal rátalál Isten népének arra a mezejére, ahol küldeté­sét betöltheti jó szolgálatát elvégezheti. Korén End KINCSES (KIRNER) QUSZTÁV (1902-1964.) Az egykori budapesti, majd a soproni teológián, illetőleg fakultáson végezte tanulmá­nyait. Első működési helye a Deák téri lelkésrt hivatal volt Mint fiatal és kezdő segédlel­kész Kendeh-Kirchknopf Gusz­táv püspöki másodlelkész mel­lett kezdte meg szolgálatát. Jó képzettsége után a mellé a lelkész mellé került, aki talán a fiatal segédlelkészekre leg­nagyobb hatással volt. Főnök és beosztott között a legideáli­sabb együttműködés mellett lelkes és szép munkát végez­tek. Segédlelkész társa, leg­jobb barátja: Ruttkay Mikiién Gyula volt. Kincses jó szolgálatának kö­szönhette azt, hogy püspöke további lelki fejlődése érdeké­ben újabb jó beosztást bizto­sított számára. Vidovszky Kál­mán békéscsabai evangélikus gimnáziumi vallástanár meghí­vatott az egykori Luther Ott­hon igazgatói állására s he­lyére osztotta be püspöke, majd választotta őt meg a bé­késcsabai gimnázium hatósága a vallástanári állásra. Igazga­tói: Rell Lajos és Pataky Sá­muel, a legnagyobb mértékben meg voltak munkájával min­dig elégedve, s az az ifjúság mely az ő kezére bízatott, bob dogan hallgatta tanításait A Békéscsabán működött több állami vallástanár között ő tartotta fenn a baráti kapcso­latokat és a valláspedagógiai munkának e nagy evangélikus centrumában ő volt a motor* és a mindig mindenkit buzdí­tó kolléga. Amikor vallástanítási mun­kája megkevesbedett, s majd amikor nyugalomba vonult, a békéscsabai egyházközség gondnoki és pénztárt hivatalá­ban végzett lelkiismeretes és eredményes munkát Olyan rokonszenves lelkész egyéniség volt, amelyet csak a szülői házból hozott mély val­lásosság (Apostag) és a két nagy gyülekezet egy háziassága formálhatott tökéletessé. Az a lelkész volt, akinek a gyüleke­zetekben és lelkésztársai kö­zött is mindenki barátja és tisztelő híve volt Nagyon-nagyon sokan sze­rették őt és nagyon-nagyon si­ratjuk őt. , 6. A i i t T \ á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom