Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-02-02 / 5. szám

kJ*. BÉRM. BP. 7t.

NYITÁNY

TTj esztendő elébe a legtöbb ember várakozásokkal, re- menykedéssel tekint. Jobbat vár tőle, mint az elmúlttól, megoldásokat vár, és reméli tervek és álmok beteljesülését. Örök emberi tulajdonság ez, s érthető is. Hiszen az előttünk álló idő mindig üres lap, lehet rá írni jót is rosz- szat is.

Az 1964. esztendő első hónapjára visszatekintve hálaadással és feléledő reménykedéssel azt kell mondanunk: történtek olyan események az esztendő első napjaiban, amelyek úgy mutatják, hogy néni kell csalatkoznunk az új évhez fűzött reménykedéseinkben. Azokban tudniillik, amelyek az egész emberiség sorsának jobbrafordulására, a. világ békés jövendőjére, s ezen belül mindannyiunk egyéni emberi reményeinek valóraváltásárá is vonatkoznak. Mert hiszen az nyilvánvaló kell legyen mindenki előtt, hogy összefügg a népek, s az egyesek sorsa; a világ jövendőjének békés alakuláséitól függ a családok, egyes emberek boldogsága is. Hadd említsünk csak három olyan. eseményt most, amelyek jelei annak, hogy — úgy látszik — jó előjelekkel indulhat ez az esztendő, a, nyitányban reménytkeltő, derűs hangok csendülnek meg.

Az első ilyen esemény még a múlt év végére nyúlik vissza, de beletorkollik a mostani esztendőbe is. Arra a megállapodásra gondolunk, amelyet Berlinben kötöttek a Nemet Demokratikus Köztársaság hatóságai es a nyugat- berlini városi vezetőség, s amely Lehetővé tette, hogy berliniek százezrei találkozhassanak karácsonykor és még azután is egymással. Rokonok, barátok, ismerősök számára ez a lépés igazán a szeretet és béke ünnepévé tette a karácsonyt. Így értékelte ezt a lépést számos németországi egyházi testület és személyiség is. A berlin— brandenburgi egyházkerület vezetősége, Hclbich nyugat-berlini főszup'erintendens, Schönherr eberswaldi főszuperintendens, Mitzenheim thüringiai püspök és mások számosán, Isten iráni, hálaadással és az emberek megértő intézkedése iránti köszönettel méltatták az enyhülésnek ezt a jelét, s köszöntötték benne az emberség megnyilvánulását. S annak a reménységüknek adtak kifejezést, hogy ennek a jó kezdeményezésnek lehet folytatása.

Mír az újév küszöbén, pontosan 1963. december 31-én, hangzott el Hruscsovnak, a Szovjetunió minisztertanácsa. elnökének üzenete az állam- és kormányfőkhöz szerte a világon. Ebben az újévi üzenetben arra hívja fel a szovjet kormányfő a világ minden politikai vezetőjét, hogy segítsenek ebben az évben jelentősen megközelíteni az általános es teljes leszerelés eszméjét, amely a népek leghöbb vágyát testesíti meg. Rámutat ebben a nagyjelentőségű felhívásban azokra a pontokra a világ életében, amelyek a békét veszélyeztetik és ezért mielőbbi rendezésre szorulnak: az országok közötti területi vitákra, a gyarmati rendszer maradványaira, a kettéosztott országokra (Németország, Korea, Vietnam). Az azóta Zanzibárban és Tanganyikában lezajlott események csattanósan megmutatták ennek a felhívásnak az időszerűségét és sürgősségét. A történelem kerekét nem lehet feltartani. — A felhívás végén konkrét javaslatot is tesz a szovjet kormányfő nemzetközi érvényű egyezmény megkötésére: az államok mondjanak le a területi és határviták erőszakos megoldásáról. — A felhívás nagy feltűnést keltett, s bizonyosan új mérföldkő lesz az általános leszerelés és a béke megvalósítása felé vezető úton.

Ide tartozik az az üdvözletváltás is, amelyet Hruscsov, szovjet miniszterelnök és Johnson, az Egyesült Államok elnöke váltottak egymással az újév alkalmából. A szovjet kormányfő emlékeztetett a moszkvai egyezményre a nukleáris kísérletek részleges eltiltása ügyében — melyhez időközben oly sok állam csatlakozott s amely jó kezdet lehet a kormányok közötti együttműködéshez a béke megvalósítása érdekében. Az amerikai elnök válaszában azt a reménységét fejezte ki, hogy a „földön béke és az emberekhez való jó- uluirai” nem elérhetetlen álom többé. Lejárt az ideje annak, hogy csak beszéljünk a békéről — 1964-ben további lépéseket kell tennünk e cél felé.

I/'égül a harmadik esemény: január 21-én kezdődött el

’ a genfi leszerelési értekezlet új ülésszaka. Tizenhét ország küldöttei vesznek részt ezen az értekezleten. Az egyik sajtótudósító szerint, „aligha jutott kifejezésre bármikor is annyi derűlátás, annyi reménykedés a bizottság munkájának előrehaladásában, mint ezekben a napokban. ..Ennek a reménykedésnek az oka, hogy az utóbbi időben sikerült bizonyos eredményeket elérni a nemzetközi, feszültség enyhítésében. Egyik konkrét jel: A szovjet bejelentés a katonai költségvetés 600 millió rubeles csökkentéséről. Nem akarván lemaradni, a jó példát kénytelen volt Amerika is követni. Itt is bejelentették a hadikiadások egymilliárd dolláros csökkentését.

Annyi bizonyos: a genfi leszerelési értekezlet minden eddiginél előnyösebb feltételek között kezdheti meg felelősségteljes munkáját,' hogy minden nép számára elérhető közelségbe hozza a háború nélküli világ mindinkább reális álmát.

A világ keresztyénsége is hozzá kíván járulni ezekhez az ■erőfeszítésekhez. Ebben az évben lesz Prágában (június— júliusban) a Prágai Keresztyén Békekonferencia második nagygyűlése. Előkészítő bizottságai máris megkezdték munkájukat, egyik-másik hazánkban is .ülésezett.

A keresztyén emberek bizonyára hálát adnak Istennek, a történelem Urának ezekért a biztató eseményekért, az újesztendő reménytkeltő nyitányáért. Tőle kérnek áldást az emberi erőfeszítésekre, jóakaratot és jó gondolatokat az emberi szívekbe és elmékbe, sok türelmet és kitartást a béke érdekében való fáradozásokhoz. A békéhez, a teljes leszereléshez, a háború nélküli világhoz vezető út még hosszú, senkinek sem szabad elhamarkodott módon illúziókban ringatnia magát. A most elkezdődött esztendő még sok meglepetést hozhat — kellemetleneket is. Az első jelek azonban biztatóak, s most aggódás és töprengés nélkül ezeket kell tudomásul vennünk, ezeknek kell örülnünk, s ezekért kell Istennek hálát adnunk. S fáradhatatlanul kell munkálkodnunk, hogy a jelek nyomán minél több valóságot hozzon ez a jó reménységgel kezdődött esztendő.

Életformáló

KARÄCSONV nagyszerű EVANGÉLIUMA: „Immánuel” — „Velünk az Isten". Hatalmas harangzúgásként járja be ez az örömhír az egész Üj testamentumot, az evangéliumokat és az apostolok írásait. Az egyházi esztendőben is, különösen a, karácsony utáni időszakban, nagy erővel hangzik ez az evangélium. Ezzel a ténnyel sokat foglalkoztak az egyház régi és új tanítói is. Valóban kell •is, hogy minden keresztyén embernek biztos tudomása legyen Isten közelségéről. Az evangélium azonban többet jelent puszta teológiai fogalomnál vagy tanítási rendszernél. Mert ezek a tények: Jézus megszületett, közel van hozzánk, — életünket formáló erőt jelentenek. Mi is történt, mikor Isten Jézus Krisztusban közelünkbe lépett? „A vakok látnak és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak feltámadnak .. Máté 11,5. íme Jézus nyilatkozatában azok az események, a,melyek az Ö közellétét jelzik. S ha nyomon követjük tanítványait. körülöttük hasonló események zajlanak. Rajtuk

keresztül is Isten közelségének ereje mutatkozik meg az emberek között. Nagy biztonsággal lépnek közel aiz apostolok és az utánuk következő, nemzedékek keresztyén emberei is felebarátaikhoz, akik általuk kerülnek közel. Istenhez. Az egyház feladata minden időben Isten közelségének ez a reprezentáiása.

1. ISTEN KÖZELSÉGE A KERESZTYÉN EMBER nyitott szívén át, lesz világossá a felebarát előtt. Nyitott szív. Szembe kell néznünk azzal az ellentmondással, amely óva int attól, hogy bárki előtt feltárjuk, kinyissuk szívünk ajtaját. Hivatkoznak arra a sok csalódásra, amely a nyitott szívű embert érheti, aki hiszékenységében fenntartás nélkül fogad el mindenkit. Bizonyára sok keserű tapasztalat késztet az ellentmondásra. De a legkeserűbb tapasztalat is indokolhatja-e, hogy a keresztyén ember elzárja szívét felebarátai előtt? Ki tudja, hova vezetett volna at egész emberiség útja, ha Jézus is visszalép az emberekhez való közelségéből, amikor körükben az álnokságot, hűtlenséget,

fingo! egyházi vezetők a leszerelésért

Vezető anglikán protestáns és zsidó személyiségek egy csoportja levelet intézett a „Ti- mes”-hez, amelyben felhívják a brit népet, mozgósítsák a közvéleményt egy, az egész világra kiható leszerelés érdekében. .

„Meggyőződésünk — mondják a levélben —, hogy a britek a nemzetközösséggel együtt, vezető szerepet játszhatnak abban, hogy egy sok- j oldalú, világméretű leszerelésről folytatott tárgyalás meghozza az eredményét. Reméljük azért, hogy hazánk valamennyi jóa karakó embere, a pártok ellenére, a végsőkig erőfeszítéseket tesz arra, hogy a nemzet közvéleményét ezért, a valamennyi reformnál sürgetőbb ügyért mozgósítja.”

A levelet többek között aláírták Arthur M. Ramsey canterbury érsek, dr. James Steward, a skóciai egyház moderátora, dr. Itbel Jones, a szabadegyházak szövetségének moderátora és Anglia főrabbija: Rabbi Izrael.

BIBLIÁK^AFRIKAIAK SZÁMARA

Az osztrák bibliatanács költségén 1963-ban bibliarészleteket nyomtak több afrikai nyelven, így lele, sós, fula és urhobo nyelven. Kinyomatták az új testamentumot madaco (Argentína) nyelven. 1964-re

két másik afrikai nyelven is tervezik az Űjtestamentom kinyomását.

Az osztrák bibliatanácsnak tagja valamennyi evangéliumi egyház és evangéliumi vallási közösség Ausztriában.

IMÁDKOZZUNK

Lukács 8,4—15

Hálát adunk Neked, Istenünk, a Te igéd hirdetéséért. Köszönjük, hogy gyermekkorunktól kezdve hallgathattuk a Te szavadat. Nem tudjuk egyenként számbavenni, hogy melyik ige és mikor fogant meg szivünkben, de azt tudjuk, hogy végtelenül sokat köszönhetünk bitben, szeretetben reménységben a lelkűnkbe hullott igéidnek.

Megköszönjük Neked azokat, akik szólották szavadat életünk folyamán. Légy áldott az igehirdetőkéi-t, a templomok szószékéért, és a nyitott bibliákért. Legfőképpen dicsérünk Té ed a nagy Magvetőért, aki mindezek mögött és mindezek által végezte soha el nem fogyó magvetését.

Kérünk Téged, áldd meg az elhangzó igehirdetéseket ma is egyházunkban, gyülekezetünkben és szerteszét a Földön az egész keresztyénségben. Add, hogy tisztán, időszerűen, személyhez szólóan és erővel hirdessék szolgáid kegyelmed evangéliumát. Adj nekik figyelmes hallgatókat, s különösképpen is küldd el Szentlelkedet, hogy igéd a lelkek mélyén megfoganjon, maradandó gondolatokká, érzésekké, akarássá váljék, áthassa lelkünket tudatalatti mélységeiben is, s cselekvés fakadjon belőle: a derű, bizalom, szeretet mozdulata, tette, szava, arckifejezése és magatartása.

Könyörgünk Hozzád, áldd meg egyházadat azzal, hogy az igehirdetés reménység alatt folyjék. Ahogyan a példázatbeli magvető szent tékozlással szórta a magot, nem törődve azzal, hogy munkájának háromnegyed _észe kárba vész, igy szeretne egyházad is szolgálni csüggedetlenül, az eredménytelenség bénító érzését félretéve, nem kutatva, hogy érdemes-e, és nem duzzogva, amikor sokak lelkében eltűnik nyomtalanul az ige. Cselekedd, hogy egyedül Reád bízzák a lelkészek és gyülekezeti hivő tagok az elhangzó ige sorsát: a Te gondod és munkád, hogy kiben terem szavad keresztyén hitet és életet. Bennünket pedig erősíts meg a bizonyosságban: a Te igéd nem tér vissza üresen. Ámen.

erő

árulást, a bűnt tapasztalta. Az Ő közelsége nyitja meg a mi szívünket is, keserű csalódások ellenére is, fel ebarátaink előtt minden feltétel nélkül.

2. A KERESZTYÉN EMBER NYITOTT SZIVE érzékeny szív is. Nem a mimózához hasonló hervatag érzékenység ez, hanem az a készség, hogy az emberek, a világ kérdéseit felfogja a maguk valóságában, időszerűségükben. Mint jól épített rádióvevőberendezés sok hullámhosszon, pontosan és tisztán képés érzékelni azokat. Nem gátolja sem nyűgös hagyomány, sem sablon embertársai megértésében. Isten közelsége csak úgy valósulhat meg rajtunk keresztül embertársaink között, ha ilyen érzékeny a szívünk. Nézzünk szemébe az embereknek és dolgoknak, mielőtt felületesen nyilatkoznánk róluk, vagy megszokott sablont alkalmaznánk. Űj életünk építése, gondjai és harcai közepette az érzékeny szívű keresztyén ember megtalálja a helyét, mert közel van Istenhez és közel az emberekhez.

3. isten közelsége a JÉZUS KRISZTUSBAN szolgáló szívű emberré tesz bennünket. Legyen szemünk előtt szüntelenül a jelenet: Jézus az utolsó vacsora, alkalmával, tanítványai körében, levetette felső ruháját, letérdelt a tanítványai előtt és megmosta lábukat. A szolga munkáját végezte el és mindez azért történt, hogy példát mutasson nekik. Ennél az eseménynél is, ebben a, szolgai formában is, Isten volt közel hozzájuk. Az ’ egyház helyes életformája a szolgálat. Nem keli keresnünk erre a különleges alkalmakat, a látványosságokat, mert készen va,n számunkra a hely, minden nap, szolgálatunk teljesítésére. Számtalan alkalom nyílik napi munkánkban, megszokott társaságunkban arra, hogy ezt a, szolgálatot gyakorolhassuk. Ezeken a helyeken és ebben a szolgálatban akar Isten rajtunk keresztül közei lépni embertársainkhoz. A szolgálat hétköznapjai r;em viselik mindenkor magukon karácsony és vízkereszt teljes fényét és ragyogását, de tudjuk, hogy az idő böjt felé halad. S ez az időszak szolgálatunk teljes komolyságára -figyelmeztet, az áldozatra,, mely szolgálatunkkal együtt jár.' Éppen ebben az áldozatban mutatja meg magát Isten a legközelebbről.

Az afrikai Ghánából származó imádság számunkra szinte utánozhatatlan egyszerűségben és tisztaságban szól Istenhez:

„Lelked ajándékáért

[könyörgünk

Szent Isten,

Lelkedért, mellyel

[prófétáidat, apostolaidat cs hitvallóidat felkészítetted, hogy a mi szívünk is

[megnyíljék

szolgálatodra.

Keressük testvéreinket s csak úgy találjuk meg

[őket,

ha megnyitjuk előttük

[szívünket.

Jöjj Szentlélek, tégy készségessé bennünket, hogy a felebarát ha,Békába léphessünk.”

Mun ez Frigyes

dl szeletet Havai

Néhány héttel ezelőtt havas hegyoldalon szánkóztak a gyermekek. Az egyik kisleány szánkója kiszaladt az úfrg és az éppen akkor odaérkező autóbusz már nem tudott fékezni ... A percek alatt megjelenő mentőkocsi orvosa ölébe vette a kisleányt, aki eszmélete Utolsó emlékezésével még ezt a mondatot bízta az orvosra: — Tessék megmondani a tanító néninek, hogy nagyon szeretem!

Nem tudjuk, hogy az a „tanító néni” mennyi melegséggel, mennyi mosollyal mondta el szeretetének szavait ennek a kisleánynak, csak azt tudjuk, hogy ez volt a világ legszebb ábécéje, mert ezt a szegény kisleányt a halál küszöbéig kísérte.

Ilyen sírig kísérő szó a szülői szeretet minden mondanivalója. Szeretetük szava sokszor megszólal mögöttünk: tanácsok vezet és átmelegít. Szeretetük szava sokszor megelevenedik bennünk és élni kezek mint bölcsesség és jóság, hűség és világosság. Nem hiábavalók és nem szóródnak szét a szeretet szavai a szülői házból; egyszer felbukkannak, átölelnek és boldog otthonunkká válnak.

A munka mesterei és művészei, a tudományok tudósai egyformán tesznek bizonyságot arról, hogy tanítványaik életében mennyire döntő dolog volt, amikor szeretettet szólították és tanították őket. A szeretet szavai érkeznek meg hozzánk a leghamarabb és hangzanak legtovább. Milyen sok ember néz úgy hálás emlékezéssel a munkájára: — jó, mert így mondta a mesterem!

így kísérnek minket mindennapi munkánk útján 3 mesterünk szavai.

Természetes dolog, hogy hivő emberek mindennap meghallgatják Jézus Krisztusnak* a Mesternek mondanivalóját. A Szentírás olvasása nem egyszerűen szép szokás, hanem abból a vágyból születik, hogy a hivő ember hallani akarja Isten szeretetének szavait.

Ezért emlékeznek meg az evangélikus emberek Hatvanad vasárnapján a magvető gyönyörű példázatáról. Hiszen ennek a példázatnak az a szép tanítása, hogy a jó föld ölélxe hullott búzamagból kalász lesz, a kalászból kenyér, a kenyérből élet, erő és öröm, vidámság és boldogság.

Isten mindig jót akar és szereiéiből szólal meg, hogy szavai nyomán szeretet szülessék.

Az Ő szeretete szólal meg végig a böjti úton.

Ne' felejtsük el, hogy akit nagyon szerettek, az nagyon tud szeretni! Akit sokszor szólítottak meg szeretettel, az sokakat fog a világ legszebb nyelvén megszólítani.

így lesz a szeretet szótára örök kincsünk, mindennapi út~ ravalónk.

m